Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-28 / 228. szám

A Fegyveres Erők Napján Irta: Kálazi József vezérőrnagy A burgonya, a téli al«na, a zöldség felvásárlásáról és az ellátásról nyilatkozott a MÉSZÖV elnöke és a JKF ÉI& iff ez ff at éje É vről évre szeptember 29-én emlékezik meg dolgozó népünk a Magyar Népköztársaság bé­kéjének, függetlenségének védelmezőjéről, fegyveres erőiről. Ünnepli nemcsak azokat, akik most fegyver­rel a kézben teljesítenek szolgálatot, hanem azokat is, akik a magyar nép fel- emelkedéséért, a népek igazságáért mindenkor bát­ran helytálltak. Népünk azzal, hogy szep­tember 29-én ünnepli a Fegyveres Erők Napját, kifejezi hűségét, harcos, forradalmi hagyományaihoz. E napon dicső elismeréssel adózik a 48-as szabadság- harc, a Tanácsköztársaság, és a fasizmus elleni küzde- lem hőseinek, akiknek pél­dáiból generációk, merítet­tek és merítenek erőt, a szabadságért, függetlenség­ért vívott harcukhoz. Mi, a fegyveres erők tag- jai büszkeséggel őrizzük, t valljuk magunkénak kato­naelődeink példáit, őriz­zük emléküket, töretlen forradalmiságukat. Fegyveres erőink húsz esztendeje szolgálják népi demokratikus államunkat. Együtt fejlődtek és erősöd­tek népi demokratikus ren­dünkkel és mindjobban ké­pessé váltak feladatuk tel­jesítésére. Pártunk nagy gondot fordít népünk sza­badságának, függetlenségé­nek, alkotó munkájának védelmére, messzemenően gondoskodik Népköztársasá­gunk honvédelmének szün­telen erősítéséről. Pártunknak ez a gondos­kodása arra kötelez ben­nünket, hogy maradéktala­nul teljesítsük a kiképzési feladatokat. A ránk bízott fiatalokat népüket szerető, becsülő és a szocialista hazát mindenkor megvédeni kész, a harci technikát biztosan kezelő, bátor emberekké ne­veljük. Fegyveres erőink tagjait szoros eszmei kötelékek for­rasztják egységbe népünk­kel, ebből merítenek erőt mindennapi munkájukhoz; szolgálati kötelmeik mara­déktalan ellátásához. Né­pünk a legfontosabbat: szo­cialista vívmányaink védel­mét bízta ránk. Nem adatott még kor, amely az ember életének ennyi értelmet és tartalmat adott volna, mint a mi ko­runk. Mindez azonban csak akkor maradhat tartós, ha fennmarad a béke a földön. A háború és a béke kérdé­se a történelemben még sohasam merült fel olyan élesen, mint napjainkban. Az emberek békét akarnak és harcolnak fenntartásáért. Az egykori szakaszvezető, Ungor Sándor azt kérdezi a húsz év előtti tizedestől, Szosznyák Sándortól, mikor utazol. „A hajnali expresz- szel.” Máris kész az egyes- ség: „Akkor a vonaton ta­lálkozunk." Most Budapest­re igyekeznek, a miniszteri fogadásra, ahol azoknak ad­tak találkozót, akik 20 éve szolgálnak a néphadsereg­ben, Milyen furcsa. Már hosz- szabb ideje együtt vannak a magasabb egység parancs­nokságán, s maguk is meg­lepődnek, amikor kiderül hogy ezt a mostani utazást sok közös állomás előzte meg. Például az, hogy mind­ketten a Viharsarokból in­dultak el, ott ölelték meg szeretteiket, mielőtt szerel­vényük elindult a frontra, az első vonalba. Ungor egy bevetéskor lövést kapott. Szosznyák Sándornak a lába tört el. Kórház, gyógyulás, újra a front. Ungor fogság­ba kerül, Szosznyák „szeren­csésebb" volt: a lábtörés miatt alkalmatlan lett. De néhány hónap múlva újra Harcolnak, mert a vilá­gon nemcsak békét akaró emberek élnek, nemcsak szocialista országok vannak, Az imperialisták legreakció- sabb körei világuralomról álmodoznak. Azon mester­kednek, hogy a szocializ­must építő, és a gyarmati sorból felszabadult népeket újra letiporják. Tervük megvalósítása érdekében nem riadnak vissza a há­borútól sem. Ilyen körülmények között a szocialista országokt a dolgozó tömegek érdekeitől vezetve, szent kötelessé­güknek tartják gazdasági és katonai erőik gyarapítá­sát. A háború ellen a legszí­vósabban kell küzdeni, s ezzel függ össze a Magyar Néphadsereg és a Varsói Szerződésbe tömörült töb­bi szocialista országok had­seregei állandó és magas­fokú harckészültségének szükségessége is. A Magyar Népköztársaság fegyveres erői: a néphadse­reg, a határőrség, a belső karhatalom, a rendőrség és a munkásőrség tagjai nap­mi nt nap szép példáját ad­ják hűségüknek. Becsület­tel helytállnak a nehéz ki­képzésben, szüntelenül gya­rapítják katonai-szakmai is­mereteiket, mélyül a szo­cializmus védelméért érzett felelősségük. A harckészült­ség állandó magas szinten tartásán túl, mély köteles­ség érzéstől áthatva, kap­csolódnak be az építőmun­ka célkitűzéseinek megvaló­sításába, vagy természeti csapások elhárításába. Erőinket megsokszorozza, hogy az igaz ügyért vívott mindennapos harcunkban, Szabolcs-Szatmár megyé­ben is megkezdődtek az előkészületek az idei Fegy­veres Erők Napja megün­neplésére. Megyénk tizenkét helységében 16 alkalommal tartanak előadást szeptem­ber 30-ig a középiskolák fiú hallgatóinak a katonaélet­ről, a honvédelemről. Ezt mindenütt honvédelmi té­májú játékfilmek vetítése követi. Akárcsak ezt, a nyíregyházi nyolcadik osztá­lyosok részére kiírt Honvéd Kupa küzdelmeit is nagy érdeklődés kíséri: a két leg­jobb általános iskolai lab­darúgó-csapat szeptember 29-én játssza a döntőt. egyirányba vezetett az út­juk. Ungor szakaszvezető a perecsényi hadifogolytá­borban, Szosznyák pedig Gyomán vállalkozott önként, hogy fegyvert fog a szovje­tek oldalán, a németek el­len. Mindketten alapító tag­jai voltak a debreceni ideig­lenes kormány hadseregé­nek, s egyikőjüknek sem kellett már belépni a tűz- vonalba: távol egymástól várták a támadás indítását, de közben véget ért a vi­lágháború. Szosznyák Sándor: Addig jó volt, míg a szovjet csa­patok láttak el bennünket. Később még a ruhát is magunknak kellett megsze­reznünk. Nehéz napok vol­tak, de mégis szívesen gon­dolok vissza rá. Nem vol­tunk mi politikailag képzett emberek, de éreztük, hogy most ott a helyünk, ahol meg kell védeni a szabadsá­got. Tucatjával öltöztek be a viharsaroki férfiak. Ungor Sándor: És emlék- szel-e az ellátásra? Gyak­ran a legszükségesebb ele­del is hiányzott a háború irazánk szabadságának, biz­tonságának megőrzésében a szocialista világrend védel- mezésében, igaz barátokkal, hűséges szövetségesekkel ál­lunk egy sorban. A dicső szovjet hadsereggel és a testvéri szocialista országok fegyveres erőivel olyan szö­vetséget alkotunk, amely­nek minden eszköze meg van ahhoz, hogy ha az im- Pierialista kalandorok a háború útjára lépnek, meg­semmisítő csapást mérjünk rájuk. Jól tudjuk azonban, hogy e szövetséghez tartozást nem elég a büszkeség érzé­sével nyugtázni. Fegyveres erőink tagjai tettekkel is kifejezik proletár interna­cionalizmusukat, e szövet­séghez való hűségüket. Egy- emberként állnak készen az agresszióval fenyegetett test­véri népek hadseregeivel való együttműködésre, pár­tunk és kormányunk uta­sításainak megfelelően va­lamennyi békeszerertő test­véri nép ügyéért, fegyver­rel a kézben, minden ál­dozat vállalására. A Varsói Szerződésbe tömörült or­szágok hadseregei alkotják azt a szilárd védelmi falat, amely a népek békeharcá­tól támogatva képes ellen­állni minden háborús tö­rekvésnek, imperialista ka­landorkodásnak. Bátran elmondhatjuk: né­pünk még sohasem rendel­kezett olyan ütőképes had­sereggel, mint jelenleg. Pa­rancsnokaink, katonáink mély felelősségérzettel, né­pünk, államunk áldozatvál­lalása révén kitűnő fegyver­zettel, éberen őrzik határa­inkat, népünk nyugalmát, biztonságát. Nyíregyházán, a Fegyve­res Erők Klubjában szep­tember 28-án tartják a köz­ponti ünnepséget. Majd ki­tüntetések átadására kerül sor. Az ünnepséget — ame­lyen részt vesznek a fegy­veres erők tisztjei, tiszthe­lyettesei. megyénk politikai, gazdasági vezetői — a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek műsora zárja be. Ezt követően a helyőr­ségi parancsnok fogadást ad a megjelenteknek. Szeptember 29-én délután a honvéd fúvószenekar ad műsort a Kossuth téren. után. Volt az egységünk­nek két pár lova, mi taga­dás, eljártunk vele szánta­ni, vetni, ennivalóért. Ahogy épült újjá az or­szág, úgy rendeződtek a hadsereg sorai. Ungort szol­gálataiért — ő is ott volt a dunántúli vasútvonalak biztosításánál — csakhamar őrmesterré, Szosznyákot pe­dig tizedessé léptették elő. Es lett jó ruha, megfelelő ellátás, kiegészült a fegy­verzet. Ungor Sándort 1947 őszén alkalmasnak találták magasabb iskola elvégzésé­re. Egy év múlva alhad­naggyá avatták a Kossuth Akadémián. Közben Szosz­nyák Sándor is elérte, hogy jó munkájáért soron kívül előléptették, s 48 őszén mint őrmestert javasolták a „Kossuthra”. — Valószínű, többször találkozhattunk — veti közbe Ungor — hiszen én akkor az Akadémián vol­tam századparancsnok. Ezen megint elmosolyodnak: mi­lyen kicsi a világ! Aztán a katonaélmények sorát isko­lák, tanfolyamok végzése követi: könyvek, vizsgák, deresedő fejjel. Feletteseik sohasem csalódtak bennük. Ungor Sándor századossá lépett elő, s már 13 évvel ezelőtt magasabb egységnél kapott beosztást. Szosznyák Sándor pedig ezredparancs- nokságig vitte. Megállunk Az idei időjárás nemcsak a termés érését késleltette, hanem a betakarítás is ké­sik legalább két-három he­tet. Ez nemcsak a mező- gazdasági üzemeknek je­lent nagyobb gondot és lelkiismeretesebb munkát, hanem a földművesszövet­kezeti felvásárló kereskede­lemnek is. Ezekről a problémákról beszélgettünk Acél Bélával, a MÉSZÖV elnökével és Czimbalmos Bélával a MÉK igazgatójával. mészöv elnöke: El­sősorban a burgonya felvá­sárlásával és az ellátással szeretnék foglalkozni. Éves tervünk burgonyából csak- nem 8 eaer vagon. Ebből a harmadik negyedévben 2900 vagonnyi mennyiséget kellett volna felvásárol­nunk, de csak 1300 vagon­nal vásároltunk. MÉK IGAZGATÓJA: Ez évben országosan megyénk­ben sikerült viszonylag leg­jobban a burgonyatermesz­tés. A múlt évi 30—35 má­zsás átlagterméssel szem­ben az idén 50—55 mázsás átlagra számíthatunk. Ez látszólag megkönnyíti a felvásárló kereskedelem helyzetét, de meg kell mon­danom azt is, hogy a beta­karítás késése miatt a felvá­sárlással is késünk. A terv teljesítése és az ellátás ér­deke azt kívánná, hogy na­ponta 80—90 vagon burgo­nyát vásároljunk, szállít­sunk el, ezzel szemben a napi felvásárlás csak 40— 50 vagonnyi. A lakosság el­látása rendkívüli intézkedé­seket igényel. Ezért úgy határoztunk, hogy könnyí­tőnk a termelő üzemek gondján, s a méret alatti burgonyát is megvásároljuk részint a vetőgumó, részint étkezési célra. — Mi helyzet az al­ma felvásárlásával, kü­lönösen az exporttal? MÉSZÖV ELNÖKE: Is­meretes, hogy a tavasz fo­lyamán kedvezőek voltak a kilátások. Az időjárás, a különböző gombabetegségek miatt azonban mennyiségi­leg, de főleg minőségileg nem számíthatunk a várt eredményekre. Almából a felvásárlási tervünk 12 700 vagon, melyből az export 6450 vagon. MÉK IGAZGATÓJA: Rendszeres felmérések so­rán megállapítottuk, hogy a várható termés csak 9000 vagonra tehető, melyből számításaink szerint 7200 vagon almát vásárolunk, s 3500 vagon az, ami export­néhány pillanatra a beszél­getésben. Ungor sokgyerme­kes családitól való, az ínség kényszerítette fiatal korá­ban a hadseregbe. Szosznyá- kék is négyen voltak test­vérek, nem volt mód a ta­níttatásra, jobbára saját erejé­ből szerezte meg a gépko­csivezetői szakmát. Tipikus katonasorS: új be­osztás, más helység. Költö­zik a család. Ungor Sándor boldog, hogy három hónap­nál tovább sohasem kellett külön lenni a családjától. Szosznyák Sándornak más­képp alakult az élete: fele­sége tanárnő, 12 éve nem tudják összeegyeztetni a munkájukat. Ezért vállalja a mindennapos utazást. Je­lenleg 50 kilométer oda, ötven vissza. Közel az ötödik X-hez, bizony ez fá­rasztó lehet. „Nincs időm a fáradtságra gondolni”. így mondja, s elmosolyodik ki­jelentésén, merthát azért né­ha csak érzi azt az utazgatást. Uj beosztása is egyre többet kíván. Túl a negyvenen végezte el a fel­sőfokú közlekedési techniku­mot. Ungor Sándor pedig egy éve vizsgázott a főtiszti iskolán. Szosznyák Sándor vállapján most arany mező­ben két csillag: alezredes. Ungor Sándort pedig őrnagy elvtársnak szólítják. — Sok tőreimet kíván mostani munkám — vallja ra kerülhet. Ennek a telje­sítése azonban elsősorban attól függ, hogy az alma szüretelésére milyen gon- dot fordítanak tsz-eink. A figyelmes, gondos munka a szövetkezeteknek és a nép­gazdaságnak is érdeke. Szövetkezeteink bizonyos mértékig pótolhatják az időjárás okozta kiesések egy részét, s nem közömbös az sem, hogy almából meny­nyit exportálunk. Éppen ezért javasoljuk, hogy a tsz-ek a körszedésre vál­lalt kötelezettségüket telje­sítsék, hisz egy vagon kör- szedett almáért, az árán felül még plusz 5000 forin­tot kapnak. Másik lehető- ség, — amivel tsz-eink pó­tolhatják a terméskiesése­ket — az almá közvetlen exportra történő, önálló fel­dolgozása. Ez vagononként 2—6 ezer forint többletbe­vételt jelent számukra. Ezt a módszert az idén mind több termelőszövetkezetben alkalmazzák. MÉK IGAZGATÓJA: Az almaszüret meggyorsítása érdekében hozzájárultunk ahhoz, hogy a tsz-eknél és a háztájiból — ahol az al­ma önálló feldolgozására nem vállalkoznak — a fe­hér almát, úgy, ahogy azt megtermelték, átadják a kereskedelemnek. Mi vállal­tuk a feldolgozását. Ezzel azt a célt akarjuk elérni, hogy amikor a piros alma szüretelése megkezdődik, a fehér alma betakarítása ne akadályozza a munkát és a körszedést. — Jelentős Szabolcs­ban a zöldségtermesz­tés és felvásárlás is. Ezekből az ellátás aka­dozó. Mi várható a kö­vetkező hónapokban? MÉSZÖV ELNÖKE: Pa­radicsomból, paprikából, uborkából és a nyári gyü­mölcsökből az időjárás miatt a termés gyenge volt Szabolcsban. E miatt az ellátásban is problémák je­lentkeztek. Káposztából, sárgarépából, gyökérből a A nyíregyházi parkok pi­henő, olvasgató törzsven­dégei: öregek, nyugdíjasok. Ot-hat idős nagyapa, déd- nagyapa azonban csak két-há­rom naponként sétálgat, pi­hen a Kossuth téri parkban, vagy a Lenin téren. A töb­bi napokon szolgálatot tel­az őrnagy. — Elvtársaim korábban felhívták a figyel­memet, ne legyek hirtelen. Igazuk volt, megfogadtam tanácsukat. — A jelenlegi körülmé­nyek között csak alaoosan felkészített katonákkal le­het fokozni a harckészült­séget. Nagy öröm számom­ra, hogy ezt sikerül meg­oldanunk — így az alezre­des. Mindezeken túl ők magán­emberek is. Ungor őrnagy él hal a sportért, a maga­sabb egység sportkörének az elnöke. Sokáig emlékezetes marad számára, hogy az MNK-ban labdarúgó-csapa­tuk összekerülhetett az Új­pesti Dózsa válogatott játé­kosaival. Szosznyák alezre­desnek ma is a motoros­sport a szenvedélye. Vala­mikor hadseregbajnokságot nyert... Hasonlítanak egy­másra abban is, hogy két- két gyerekük van. Ungomak két fia, Szosznyáknak két lánya. Nagyocska valameny- nyi, gimnazista is van közöt­tük. Azt mondták: találkoznak az expresszen. Aztán kér­dően néztek egymásra, va­jon a miniszteri fogadáson hány ismerőst találnak a húsz év előtti katonatársak­ból. Angyal Sándor terméskilátások igen jók. Ez biztosíték arra, hogy az el­látás újig megfelelő lesz. Káposztából és sárgarépából ezer-ezer vagont vásáro­lunk, gyökérből kettőszázat, s mind az ipar, mind a la­kosság igényeit ki tudjuk elégíteni. Burgonyából ezeregyszáz vagonnyit, al­mából pedig ötszázat bizto­sítunk a lakosság ellátásá­ra. Ezenkívül földművrsszö- vetkezeteink gondoskodnak a helyi lakosság kielégíté­séről. MÉK IGAZGATÓJA: Mi­vel káposztából és sárga­répából rekordtermés vár­ható, most az a problé­mánk, hogy ezeket értéke- sítsük. Megnyugtatásként közölhetem, hogy ezekből mindén leszerződött meny- nyiséget átveszünk, vagy tavaszi tárolásra a terme­lőkkel szerződést kötünk. Célunk az, hogy minden fo­gyasztásra alkalmas termé­ket megmentsünk. — Ismeretes a kor­mány új rendelkezése a tsz-ekben folyó terme­lés új tervezésére. Ez milyen feladatokat je­len' ' földmű vessző vét­kez.., felvásárló keres­kedelem számára? MÉSZÖV ELNÖKE: A rendeletből ismeretes, hogy a felvásárló szerveknek kell a terveket szerződésileg biztosítani. A tervezés új módja nagyobb feladatokat ró az fmsz-i kereskedelem­re, mert ha nem megfelelő a kapcsolata a tsz-ekkel, úgy nem tudja biztosítani az ellátáshoz szükséges zöldség-gyümölcs mennyisé­get. A rendeletek szelle­mében munkához láttunk. Azt mondhatom, hogy me­gyénkben az 1965—1966-os gazdasági évre a szerződések kötése kedvező. Szeptember 15-ig a 4300 hold zöldség­tervből 3450 holdra kötöt­tünk szerződést. Jövő évi tervünk burgonyából 23 ezer hold, s már 12 ezer holdra szerződtünk. f. k. jesítenek — fegyverrel a kezükben. Ök a nyíregyházi Soltész Mihály munkásőr zászlóalj „öregei”: Czipó László, Racskó Mihály. So­mogyi Gyula, Jeles László. A zászlóalj körletében őr­ködnek fiatalabb fegyver­társaikkal, egymást váltva éjszaka és nappal. Az őr­szobán, egy-egy szolgálat­ban töltött éjszakán fél év­század elevenedik meg az öregek elbeszéléseiben. Régi tettekről mesélnek a kom­munista forradalmak nem­zetközi katonái, két világ­háború véres eseményeit pergetik vissza emlékező-, tűkben. Csaknem mindannyian 1917-ben, vagy 19-ben fog­tak először fegyvert — azért a célért, amiért ön­szántukból szerettek volna küzdeni. Harcoltak a tüz- színű forradalmakban, orosz és magyar földön, ott me­neteltek az első, valóban magyar hadseregben, fegy­verrel a kézben védték a néphatalmat, amikor ve­szélybe került. Elsőként je­lentkeztek az 3957-ben megalakult munkásőrségbe is. A srapnellek füttyszavá­ban és a golyózáporokban edzett öregek — tartalékos munkásőrök, veteránok, nagyapák, dédnagyapák — korukat meghazudtoló erő­ben, egészségben, katonás fegyelmezettséggel állnak a vártán — őrködve szoci­alista hazánk népének nyu­galmán. S7. Sz. Készülődés a Fegyveres Erők Napjára A zászlóalj „öregei" Jubiláló katonák 1965. szeptember 28.

Next

/
Thumbnails
Contents