Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-04 / 208. szám

Felkelteni a szomjúságot Húszéves az úttörőmozgalom Félmillió érleli» segítség a mezőgazdaságnak — Romantika, ki mit tud? — Készülődés a jubileumi fesztiválra Kiállítás nyílik — adja hírül. a plakát, s már tud­ja az ember, főként kikből áll a közönsége. Más a kép­zőművészeti tárlatoké, más a divatbemutatóké és más a szakmai kiállításoké. Ez természetes is, hiszen az emberek érdeklődési köre nem egyforma. De hogy ki­állítás, vagy hangverseny, utiélmény beszámoló, eset­leg irodalmi színpad műso­rán többnyire azonos a kö­zönség jó része, ez már ar­ra mutat, hogy van már mindenütt, a legkisebb köz­ségben, tanyán is egy törzs­közönség, rynely egyként érdeklődik szinte minden téma iránt, amely látókö­rét, tapasztalatát, tudását bővíti. Ez jó és nagy ered­mény. Ugyanakkor int is, hogy az emberek más része még távol marad az ilyen alkalmaktól. Ez a probléma ezekben a napokban mind­azon helyeken, ahol tanács­ülések tárgyalják a követ­kező év népművelési ter­veit. Űjabb és újabb tömege­ket megnyerni a népműve­lésnek, a szépnek, a hasz­nosnak, a tudásnak: neun lehet komolyabb célkitűzése most a népműveléssel fog­lalkozó szerveknek. Az el­múlt évek statisztikái szá­mokban mondják el, hogy egyre több a rendezvény, a kiállítás, az ismeretter­jesztő előadás, akadémia, többen tanulnak a felnőt­tek iskoláiban és így to­vább. De vajon, a kétség­telenül eredményt jelző szá­mok mögött látjuk-e azokat a számokat is, amelyek azt jelentenék, hogy hányán nem tanulnak, nem járnak előadásokra, nem tagjai a könyvtáraknak, és talán ínég soha sem láttak képzőmű­vészeti kiállítást? Bizony­nyal nagy ez a szám is. Kérdezheti Valaki: hát ho­Meglepődnek a szatmár- csekei Haladás Tsz vezetői amikor említem: a járásnál jó véleménnyel vannak a közös gazdaság őszi mun­káinak kibon lakozásáról. — Nagy az elmaradás nálunk — mondja Gát: Barna, a főmezőgazdász, az egy esz­tendeje ott dolgozo fiatal agrármérnök. — igaz — te­szi hozzá —, ez a helyzet megyeszerte, országosan is. Ha sikerül egy kicsit jobban mozognunk, az már ered­ménynek számít. Dicsekvés nélkül A szatmárcsekeiek elő­ször egyetlen eredményt akarnak elismerni: a járásban 'elsőként aratták le a ke­nyérgabonát; de a cséplés- sel még bajlódnak, igy ez sem okoz számukra mara­déktalan örörftet. Nem tart­ják dicsekvésre méltónak, hogy az ősziek alá, a ter­vezett 800 holdból több mint jOO-at már műtrágyáztak, vetéshez előkészítettek. A 660 hold öntözésre készített területből — amit már ta­valy üzemképesen meg kel­lett volna kapniok — kö­zel háromszáz holdon sem­mit nem vethettek, vagy a víz vitte el, ami a földbe került. Ezen a területen, r.oha éppen most kezdik a pereskedést a tereprendezés elmaradása miatt a víz­ügyiekkel, nem várhattak tovább, megkezdték a vető­szántást. A per majd eldől, tartják, de veiní idejében kell! A nyáron elkészített őszi vetésterv, már ami a terü­letek kijelölését illeti, ala­posan felborult. A kukorica olyan zsenge, hogy fagyokig várhatnak az érésével. A többi betakaritás? Márkász József, az elnök keserű gúnnyal jegyzi meg, nem lesz sok gondluk vele, mert alaposan megnyirbálta a belvíz, az árvíz, de legtöbb növényre későn kerülhet sor. Egyedül a rizsükre büszkék, s arra várnának még sok napfényt, mivel 25 mázsától többet ígér hol­gyan jusson el a népműve­lés mindenkihez, azokhoz is, akik ezt nem igénylik? Igaz, évek óta új és új for­mát keresnek a szakembe­rek, hogy érdekessé, von­zóvá tegyék még a pusz­tán ismereteket közlő elő­adásokat is, s nem egy he­lyen sikerrel. Ezeknek esz­közei többnyire a film, a nagynevű művész, közéle­ti amber, tudós szerepelte­tése. A közönségszervezés ismert eszközeit is igénybe veszik, a színház külön buszjáratokat indít, tv-klu- bokat szerveznek, közös ki­rándulásokat és így tovább. A törekvés megvan, és si­keres. De vajon, ezzel ki­merült minden lehetőség? Vajon, és itt jelentkezik a már korábban említett probléma: a sokféle rendez­vénynek nem ismétlődő kö­zönsége is van? Egy narné- nyi faluban említették — s ez máeutt is így lehet —, negyven, ötven ember min­dig ott van, bármit ren­deznek a művelődési ház­ban. És a többi kétezer? Mindezek felvetik a gon­dolatot: milyen mélyre ha­tolt a népművelés az évek során? A televízió népsze­rűségének emelkedése óta hatalmas mérvű ez a ha­tás. Sok helyütt épp ezért a tv-re alapozzák a műve­lődési házak munkáját. De csak erre számítani sem lehet. Mégis, hogyan jut­hat el a tudás, az irodalom, a művészet, s mindaz az is­meret, aminek kívánatos el­jutnia kivétel nélkül min­denkihez? Újságok, lapok, folyóiratok, rádió, színház és sok más, bevált eszköze is van mindennek. Kiállí­tás, hangverseny, előadás, film — ezek el nem avul­nak. S vajon, élünk-e ezek­kel úgy, ahogyan lehetne? Hogy az egyik legnehezebb témánál maradjunk: eléggé dánként. A betakarítással nem lesz baj: a tagok min­dent megtesznek, hogy a kevésből mind többet meg­mentsenek maguknak a me­gyei javaslathoz hasonló pre­mizálás nyomán. A háztáji az, amelynek a terül°te meghaladja az összes kö­zös őszi betakarítani valót. Részben azért szorgalmaz­zák a háztáji földek leta- karitását, hogy ezek az el­múlt öt évben állandóak voltak, most váltanak át újabb öt évre egy más te­rületen, másrészt itt is szeretnének gabonát vetni. A megváltozóit vetési terv nem kedvezőtlen. Ke­nyérgabona cssk árpaföldbe kerül. Több mint kétszáz hold vöröshsreföicinek a fe­lét már feltörték vetés alá, a parlagból is sokat meg­szántottak. A magágykészi- téssel, a vetéssel nem lesz baj, állítják a ísz-beliek. A vetéssel nem lesz baj Hogy ezt miié alapozzák, kiderül abból, hogy sok fon­tos szállítási es egyéb mun­ka mellett a ti erőgépből 8 kettős műszakban dolgozik. Most élvezhetik egy ta­vaszi „szeleburdiságnak” a hasznát. Akkor ugyanis fel­vettek a tsz-be közel hús», főleg fiatal embert, akiknek már volt jártasságúa trak­torvezetésben. így hát van bőven traktorosuk, jutna még több kettős műszak be­állítására is. A 14 gépből 12-vel tudnának dolgozni éjjel-nappal. De csak tudná­nak. Mert hiába jártak — az agronómus is, az elnök is — személyesen Debrecen­ben az AUTOKER-nél, nem kapnak traktor villamossági alkatrészt, az éjjeli világí­tás hiánya miatt a gépek nem dolgozhatnak. Megérdemelt jutalom A traktorosok bérezését kedvezően oldották meg. A teljesítmény után járó ismert-e már a képzőművé­szet, mint a népművelés egyik legelhanyagoltabb ága? És itt újra csak kérdés következik: vajon, tudatos-e magukban a népművelők­ben, hogy a képzőművészet sem valami távolálló, ért­hetetlen különösség, a mű­vészek és kritikusok dol­ga, hanem éppoly közkincs, mint az irodalom, a rádió, vagy a mezőgazdasági tudo­mány. Egyetlen állandó és hozzáférhető képzőművésze­ti bolt több népszerűsítést biztosít, mint a róla leírt oldalak. A képkeretezőknél gyakorta látott friss giccsek halmaza pedig az ellenagí- táció. De beszélhetünk az irodalmi színpadokról pél­dául, amelyek műsorát nem kíséri megfelelő érdeklő­dés, mert eleve a szervezés is fanyalogva fogadja. A Csárdáskirálynőnek nem kell nagy szervezés, a je­gyek elkelnek. Az operett eleve szervezi közönségét. Az igényt kell tehát feltá­masztani, magát az igényt, s főként azoknak az embe­reknek a csoportjaiban, akiknek érdeklődése jelen­leg még esetleg csak a di­vatbemutatókra telik. Le- gyinthetünk azonban erre? Nem. Hogyan kívánhatjuk olyan emberektől, akik nem tudják, mi a képzőművé­szet, hogy érdeklődjenek a kiállítások képei iránt? Mindaddig amíg a meglé­vő formákat nem töltjük meg csordultig tartalom,inai, addig nem is a formával van a baj. Hanem az egy kicsit bürokratikus szem­lélettel. A számokkal. Hogy miből, hány volt, hányán voltak stb. Pedig sohasem az a fontos a szomjazónak, milyen pohárból iszik, ha­nem, hogy igyék, a szomját oltsa. És ezt a, szomjúságot kell felkefteni mindenkiben. Sipkay Barna munkaegység mellett, min­den műszaknorma után 10 forint készpénzjutalmat kap­nak, s a havi 251 forint karbantartási dijat. A két velőbrigád céljuta'-mazásánái még bizonytalankodnak. Tavaly nem volt, az idén akarják, csat a megoldást nem találták még meg egy­ségesen. Most már mindin­kább afelé hajlanak, hogy minden hold után fizetnek arányosan elosztva az ott dolgozóknak összesen körül­belül 5 forintot holdjára, s ennek egy részét a vetés be- állottsága után adják ki. A közös gazla:ág készül a saját vetőmag tisztítására, csávázására. Az apró ládák­ban a főagronómus meg­kezdte a mag próbacsiráz- tatását. Minden jel arra mutat, hogy a nem könnyű őszi tennivalókkal idejében megbirkózik a Haladás Tsz. A vállalati igazgató nem örvendett közszeretetnek beosztottjai körében. Min­den alkalmat megragadott pedig, hogy népszerűsítse .magát, és nemcsak vállala­ti, de közéleti tevékenységét is elismerés kísérje. Ahogy például kivette a részét az országosan megrendezett „öregek hete” mozgalomból, az megérdemel minden di­csérő jelzőt... Egy szép őszi napon, pontosan déli tizenkét óra­kor magához kérette egyik legidősebb munkatársát a főműhelyből. Melegen üd­vözölte az „öregek hete” al­kalmából, majd átnyújtott az ünnepeltnek egy géppel címzett, kiváló minőségű fehér borítékot, amelyről hihetőnek tűnt, hogy a már régóta esedékes pénzjutal­mat, vagy legalább a meg­érdemelt elismerést rejti magában. Ehelyett azonban az igaz­gató kartárs az öregek hete ünnepi óráiban azt adta Idén ünnepli születése 20 évfordulóját az úttörőmoz­galom. A tennivalókról és az idei tervekről tájékoztat­ta lapunkat a Megyei úttö­rő Elnökség: — Idén a jubileum tisz­teletére szervezik meg az „Úttörők a hazáért” mozgal­mat. Ez foglalja keretbe az új tanév úttörömozgalmi fel­adatait. A megye minden csapatánál díszes emlék­könyvbe — a „Tettek Köny­vébe” — kerülnek be a ki­váló munkát végző pajtások nevei. — A tanuláson, az elmé­leti felkészülésen és a mun­kára nevelésen kívül na­gyobb szerep jut idén az eddig eléggé elhanyagolt gakorlati munkának: a tá­borozásnak, az úttörőélet romantikájának, a túráknak, a portyázásnak, a játéknak és a vidám versengéseknek. ősszel a mezőgazdasági munkák segítésére mint­egy félmillió forint ér­tékű társadalmi munkát vállalnak a pajtások. Ugyancsak társadalmi moz­galom indul a csapatottho­nok számának növelésére, a játszóterek, sportudvarok, sportpályák létrehozására. Ezek segítségével később mintegy 100 ezer általános iskolás testnevelését kell megoldanunk. — Mozgalmi munkánk középpontjába kerül az idén a csapat-zíntű önkormányzat kialakítása. Ennek segítsé­gével oldjuk meg az önte­vékenységre való nevelést, így akarunk kezdeményező, irányító, szervező Készséggel rendelkező pajtásokat ne­velni, előkészíteni őket a KISZ-tagságra. A mozgalmi munka eredményes segítői­nek bizonyultak a pedagó­gusok és a KISZ-isták. Megyénkben 292 csapat­nak van testvér KISZ- szervezete. 2900 peda­gógus és 1500 ifivezető vett részt az úttörőcsa­patok munkájában. A pedagógusok mellett egy­re több szülő is vállal szakköri vezetést társadalmi munkában. A múlt évben 272 társadalmi szakkörveze­tő tevékenykedett a csa­patoknál. További segítséget vár a mozgalom az ifjú szakmunkásoktól cs a szü­lőktől. — Az úttörőmozgalom 20. évfordulójának egy-egy ál­lomásaként tavasszal megyei úttörő- találkozót, ifjúsági sporttalálkozókat, em- léklm ikat szerverünk. tudomásul a levélben a vál­lalat „nagy öregének”, hogy azonnali hatállyal nyugdí­jazza. S amidőn minden előzetes megbeszélés nélkül átnyújtotta a levelet, me­leg kézszorítással és a kö­vetkező szavakkal búcsú­zott az ünnepelttől: — Holnap tehát már be sem kell jönnöd, mert a felmondási időre szolgála­taidra nem tartunk igényt. A nyugdíjas azóta már örül a megérdemelt pi­henésnek. Ű maga kérte volna már a nyugdíjazását, hogy végre élvezhesse több évtizedes munkájának gyü­mölcsét. Az igazgató azon­ban megelőzte őt, s ezzel az öregek megbecsülésének jó Az idei kulturális szemle első állomása az őrsi „Ki mit tud?”' lesz, majd eze­ket rajbemutató, csapatbe­mutató, járási és városi szemlék, megyei bemutató követi. Az 1965—66-os tan­évben négy helyen országos szintű fesztivált rendez­nek, szakmai tanácsko­zással egybekötve. Ifjúsági szervezeteink ál­landóan visszatérő gondja a helyiség. A napokban Pet- neházán találkoztunk ha­sonló panasszal. Kéri András, a K1SZ- szervezet titkára: — Mi most a tsz-földeken szombat-vasárnap szalmát kazlazunk, árpakaparékot gyűjtünk. Nagy biztatást jelent az is, hogy új le­mezjátszót kap a szerveze­tünk, ha jó munkát vég­zünk. De hová tesszük és mikor tudjuk használni? Szeretnénk klubdélutánokat rendezni, táncolni, de eze­ket nem látják szívesen, a helyiségeket többnyire csak a taggyűlések megtartására kapjuk meg. Nincs állandó helyünk, és enélkül nem sokáig tart a lelkesedés. Pedig szeretnénk színjátszó csoportot, zenekart is ala­kítani. Oláh András vb-elnök: — A tanácstermet hasz­nálta és használja is a KISZ- szervezet, taggyűléseiket itt mindenkor megtarthatják. Klubfoglalkozásaikra az is­kola egyik tantermét biz­tosítottuk szeptember 15-től. Azt viszont elvárjuk, hogy ne a táncon legyen a hang­súly itt sem, hanem a va­lódi klubszerű foglalkozá­son. Pénteken délután ünnepé­lyes keretek között felavat­ták a Nyírségi Ruházati Ktsz új, kétszintes üzemhá­zát. Az avató ünnepségen részt vett Murczkó Károly, a megyei párt vb tagja, Kocsis László, a megyei ta­nács vb osztályvezetője, Antal János, az OKISZ .képviseletében, Sági Antal, az ORKISZ elnökhelyettese, Czimbalmos István, a Kl- SZÖV elnöke. Csutkái László, a ktsz el­nöke avató beszédében ki­emelte, hogy a 16 éves szö­vetkezetnek — amelynek tiszta vagyona meghaladja a négymillió forintot, évi termelési értéke pedig a 12 .példáját nyújtotta a világr nak, s jól szolgálta az öre­gek hete megrendezésének nemes elgondolásait... Elismerés illeti az igaz­gató kartársat: megvárta az ilyen kitűnő ünnepi alkal­mat, s nem úgy cselekedett, mint mások, akik előre megbeszélik az érdekeltek­kel a nyugdíjazás körülmé­nyeit, amikor elérkezik an­nak az ideje. Nagyobb a meglepetés így, nem sab­lonos. Ezzel is magasabbra emelkedik az „öregek hete" ünnepi hangulata. Tapinta­tos módszer. Sokkal tapin­tatosabb, mint az érdekelt fél mástól „kívülről” érte­sülne a nyugdíjazásáról, s csak később kapná meg az , A fesztivál célja a szakmai tanácskozás a vezetők rész­vételével, és az országos díszbemutatón szereplő cso­portok kiválasztása. A csa­patok kulturális életének legfőbb tevékenységét a szemlére való felkészülés szabja meg. — Társadalmilag, kevés beruházással a pártház melletti romos épület fel­újításával önálló helyiséget is lehetne nyerni. Reskó József párttitkár: — A pártszervezet a je­lenlegi KlSZ-tnunkát ered­ményesnek tartja és segíti, de a televíziónézést, a párt­helyiség igénybevételét ren­dezni kell. Az nem volt megoldás, hogy egyenként mentek oda, minden mű­sort válogatás nélkül vé­gignéztek, vitát nem ren­deztek. Ha ilyen igénye­sebb formában kérik a he­lyiséget, megkaphatják azt. A tanácsterem, az iskola és a párthelyiség közül va­lamelyikben mindig talál­hatnak helyet a petneházi fiatalok, sőt saját helyisé­get is szerezhetnek. Ez — mint a sok más községből érkező levelek, tapasztala­tok bizonyítják — nem mindenütt van így. Sürgető igényként jelentkezik, hogy még a téli „teretnigényes” időszak előtt járási szinten is találjanak megoldásokat a fiatalok helyproblémáira, hogy szabad idejükét — kilincselés nélkül — hasznos programmal tölthessék meg ott is, ahol még nincs ál­landó helyiség. (marik) millió forintot — egyik legnagyobb eredménye, nogy több, mint egymillió két­százezer forint értékben sa­ját erőből tudta felépíte­ni új üzemházát, ezzel kul­turált körülményeket is biz­tosított a dolgozók munká­jához. Ugyancsak az új üzemház teszi lehetővé, hogy a ktsz áttérjen a két- műszakos termelésre, így 300 dolgozót foglalkoztathat­nak majd. Az építkezésnél, az üz»nbe helyezésnél a tagság 20 ezer forint ér­tékű társadalmi munkával segített. Az ünnepségen az okle­veles szocialista brigádok tizenhat tagjának átadták a jelvényeket is. erre vonatkozó levelet pos­tán, expressz ajánlva. Mert hallottam már ilyen ese­tekről is. De azért bevallom, nem látom eléggé világosan, hogy az igazgató kartárs az ilyen hirtelen ünnepi nyugdíjazással az „öregek hete” ünnepi fényét kíván­ta-e tttJieím, vagy az „öre­gek hete” mozgalmat óhaj­totta-e felvirágoztatni a vá- rotlan nyugdíjazás ünnepi fényével? Talán majd egyszer fény derül erre is, ha majd isten segítségével az igazgató nyugdíjazására sor kerül. Nagyon szívesen javasol­nám. Méghozzá pont az „öregek hetén” — minden előzetes megbeszélés nélkül. Váratlanul és ünnepélyesen. ■'^fágyarország 3 1965. szeptember 4. Megbirkóznak az őszí feladatokkal Szafmárcsekén S. A. Földes György: Tapiitiaf Szilágyi Szabolcs Helyiséggond és javaslat... Üzemházat avatott a Nyírségi Ruházati Szövetkezet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents