Kelet-Magyarország, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-24 / 225. szám

Fgyfk beszélgetés kapcsán világosodott meg előttem igazán, hogy miért is esik annyiszor szó az utóbbi idő­ben az önállóságról, a bi­zalomról és amit rendelet is biztosít: a hatáskörök növe­kedéséről. Azért, mert ezek megfelelő érvényesítésével itt-ott baj van. Egyik igazgató ismerősöm panaszkodott. „Ha valami­lyen fontos ügyben a' fővá­rosba kell utaznom, köteles vagyok bejelenteni.” Csodálkoztam, hisz komoly, megfontolt ember, s éppen ezért került egyik fontos megyei intézményünk igaz­gatói székébe. Ennyi önálló­sága ne lenne? Milliós érté­kek felett rendelkezik, s ugyanakkor ilyen csekély dologban bizalmatlanok ve­le szemben. Paradox hely­zet; csak azért, mert ta­nácsi vállalatoknál ez az előírás. Nem számoltam, hány ta­nácsi vállalat működik Sza­bolcsban. A hatáskörök: vajon nincs Önállóság „átnyúlás egyik-másik osz­tályvezető, igazgató feje fölött?” De igen. Sokszor megkerülik. Annyira bíznak a főkönyvelőben, hogy őriz­ze a közvagyont, de any- nyira már nem, hogy maga válassza meg beosztottjait. Egyik vállálatunknál ezt a főkönyvelő szóvá tette, de hiába. Nem érdemes szót fecsérelni ezekre a dolgok­ra — mondhatja valaki, hisz nem nagy ügyek. Való­ban. Hisz a fontos ügyek­ben — termelés, béralap stb. — élvezik a bizalmat. De éppen ezért furcsa. Szólni kell egy másik esetről is. Fiatal mérnök az illető, aki Szabolcs egyik fontos létesítményét készí­tette Országosan felfigyel­tek rá. Itthon már kevésbé. Miniszteriális emberek ke­resték meg, s kérték, készít­sen egy hasonlót egyik városunkban, örömmel fo­gadta a megbízást, csak ép­pen az engedély késik a közvetlen felettes részéről. Pedig plusz munkában vál­lalta, fillért sem kapna ér­• » te. Hasznára válna viszont az egész országnak, hírnevét növelné Szabolcsnak, talán külföld is érdeklődne, s még valutát is hozhatna a magyar konyhára. Csak a munkát engedélyező aláírá­sa hiányzik. Beszélgetésünk­kor a fiatal mérnök igazga­tója nem kevés pesszimiz­mussal jegyezte meg: „ezek után nem csodálkoznék, ha! beadná a felmondását és elpályázna Szabolcsból.” De ő marad, s hadakozik a tel­jes bizalomért. Eszembe ju­tott róla több olyan ember, akikkel korábban hasonló történt. Bizalom — ha helyesen alkalmazzák, szárnyakat ad­hat. A bizalmatlanság gúzs, amely megkötheti az alkotó ember kezét. Sokszor csak kényelmesség, bürokrácia az akadály. Bármi legyen is, nem szabad csorbítani vele a munka lendületét, amely valamennyiünk közös hasz­nára születik. Farkas Kálmán Járult a munkaegészségügy — de ran még tennivaló A KÖJÁL vizsgálatai az üzemekben, •termelőszövetkezetekben 9 • Ötvenöt törzsgárdajelvény — „Én csak ollót tudtam hozni . . — öt elemitől az érettségiig — Jubileum a nyíregyházi ruhagyárban Nagy okkersárga épület a Guszev-telepen. Délután két óra. A han­gosan beszélő közli: „A mű­szak lejárt, a műszaknak vége.” Megelevenedik a te­lep, indulnak haza a mun­kások. Kerékpárral, motor­ral. Valamikor gyalog. ,,Először építenünk“ Szegény felszerelésű sza­bók alakították a nyíregy­házi ruhagyárat tizenöt esz­tendeje. (Marosvölgyi Ká­roly) „Lábhaj tós gépekkel kezdtük. Én ollót, meg ülő­két tudtam csak hozni...” (Hollós! János 57 éves, őszülő hajú munkás:) „öt- venben azzal kellett kezde­nünk a szabóságot, hogy először falat bontottunk, téglát hordtunk, munkahe­lyet építettünk, hogy le­gyen hol dolgoznunk.” Ki volt a legszegényebb? Hallgatnak. (Marinka Já­nos:) „Talán én. És a leg­fiatalabb is. Tizennyolc éves koromban kerültem ide, együtt fejlődtem az üzem­mel. ötöd magunkat kelleti eltartani a keresetemből.” Most ő a műszaki osztály vezetője. Végigpróbált min­den posztot a másfél évti­zed alatt. Volt gépész, ő kapta az első villanymo­tort, aztán segédszalag-ve- zető, majd vezető, szabá­szai főművezető. Az öregek visszajárnak Marinka János öt elemi­vel kezdte. Dolgozott, köz­ben tanult és érettségizett, ö most a párttitkár is. (Harascsák Ferenc, hatvan esztendős): „Én már félig- meddig elbúcsúztam, letelt az időm. 1926-tól a bedol­gozó szabók kenyerén él­tem. Itt változott meg a helyzetem.” Nyugdíjba kel­lene már mennie, de még dolgozik. Kell a forint. Huszonöt lábhaj tós varró­gép volt a minden. Vasár­naponként is bejártak gomblyukat varrni. Eljutottak a mikádú ka­bátoktól az exportig. Most a Szovjetunióba, Hollandiába, az NDK-ba, Csehszlovákiába dolgoznak. Újságpapírba csomagon csupasz vagy zsíros kenyér volt a reggeli. A tizenöt esztendőt a tarisznyák tar­talmán is le lehet mérni­(Marosvölgyi): „Emlékez­tek Szilágyi Laci bácsira? Mikor reggelizésre került a sor, mindig kiment a te­remből. Úgy mentünk utá­na, s megosztottuk vele, amink volt.” (Harascsák): „Lassan már el is felejti az ember, honnan is in­dultunk.” Tizenketten men­tek azóta nyugdíjba. Sorol­ják a neveket: Horányi, Cseke, Reha, Bálint bácsi. (Salamon Mihály gyáregy­ség vezető): „Az öregek visszajárnak az üzembe. Egyik-másik dolgozik is öt­száz forintig. Legutóbb megvendégeltük őket. Jól esett nekik.” Évente nyolcvanmillió forint értéket termelnek. Egy okleveles szocialista brigádjuk (Barkóczi József a vezetője) dolgozik, s öt azért a címért munkálkodik, nem kevés sikerrel. Huszonnégy alapító öreg gyárnak számit a nyíregyházi a ruhaiparban. (Salamon Mihály) „Csak az a baj, hogy már a harma­dik gazdánk van. Most a Vörös Október Férfiruha­gyárának vagyunk az egyik üzeme.” Ünnepre készülnek, a 15 éves jubileumra, ötvenötén kapnak törzsgárda jel vényt, a 340 munkás közül. Hu­szonnégyen már a tizenöt esztendei munkáért. Az alapítók, (Salamon): „Az éves ter­vünket, minden mutatóját beleértve — teljesítjük.” Az üzem udvarán, a sár­ga épület előtt teherautó áll. Csomagolják az expor­tot. (Salamon): „Közvetlen szállítjuk Leningraóba. S újra felberregnek a villanymotorok. Kezdődik a második műszak. Akik vé­geztek, indulnak haza. f. k i Az épület elavult. A fa­lak, ablakok piszkosak, a padlózat földes, poros. A munkások abban az olajos ruhában járnak haza, ame­lyikben dolgoznak. Egy mosdótálban mosakodnak, a munkahelyen étkeznek, de még egy asztal sem áll rendelkezésükre. A fel­jegyzés a Kisvárdai Fém­ipari Ktsz. Vár utcai' drót- csévélő üzeméről történt a KÖJÁL legfrissebb munka­egészségügyi vizsgálata al­kalmával. 185 egység ellenőrzése S a megoldás — bár­mennyire kézenfekvő — nem is olyan egyszerű. Az épületet a szövetkezet bé­reli, és csak a tulajdonos engedélyével lehet javítani, betonpadlóval ellátni. Ha az engedélyt nem kapják meg — erről hét napon be­lül értesíteni kell a Kö- JÁL-t — akkor az üzemet, rendeltetésének megfelelő helyre kell telepíteni. Ap­róbb dolgokat persze addig is meg kell oldani, mint például a falak lemeszelé- se, az ablakok tisztítása és egy víztároló tartály felsze­relése a falra, hogy a dol­gozók folyó vízben moshas­sanak kezet. Megyénkben, csak az iparban 185 kisebb-nagyobb üzemben ellenőrzi a mun­kaegészségügyet a KÖJÁL. Ezenkívül természetesen az állami gazdaságokban, ter­melőszövetkezetekben és a növényvédő állomás mun­kahelyein is rendszeresen tartanak vizsgálatokat. Hiányzó járulékos beruházások Bár az ellenőrzés súly­pontja a 15 kiemelt nagy­üzem, általános tapasztalat, hogy a kisebb üzemekben" — ktsz-ekben és a tanácsi iparban — és a mezőgazda­ságban jelentkeznek jobban a problémák. Az utóbbi két hónap alatt például két ízben is vizsgálták a Raka- mazi Cipész Ktsz dolgozói­nak munkakörülményeit. Ez az üzem az utóbbi években rohamosan fejlődött, de a járulékos beruházásoknak csak egy részét kapták meg. A 67 ipari tanulónak például nincs megfelelő műhelye, a mosdó és öltö­ző egy részét vették igény­be. A másik — megmaradó — részt pedig a műszaki iroda foglalta el. így nem csak mostoha körülmények között folyik a munka, de nincs fürdő és öltöző sem a dolgozóknak. A pincében el­helyezett darabolóüzem le­1fia dal — szeptember végén . . . Pontosan nem állapítha­tó már meg, hogyan kezdő­dött, de valószínűleg szere­pe van az eseményben a televíziónak, amely sűrűn mutatja be a kontinens legkiválóbb ifjainak vetélke­dését a nemzetközi salak­pályákon. Azután szerepe lehet a dologban a Durbincs Győzőnek, aki gyanakodva hallgatta Sóhaj kartárs sze­rény megjegyzését, egy sportról szóló diskurzus so­rán, hogy Ö bizony ma is vagy 16 méterre dobja a súlygolyót, mivel a férfias sportágban, ha jól emléke­zik annak Idején Európa- rekordot ért el. Durbincs irigyen hallgatta és robba­násszerű gőggel kijelentette, hogy azt szeretné meglátni. De mindenesetre Ö a maga részéről garantálja, hogy tíz méterre elhajítja azt a kis golóbist. Azután szerepe lehetett a szeptember végi, ifjúságot idéző játékban, hogy a vi­ta során mindenkiben fel­izzott a hamu alatt szunyó­káló legényvirtus, és volt aki kimondta, volt aki csak sokatmondó szempillantás­sal sejtette, hát ha éppen súlyt kell lökni, majd ki­derül a pályán, hogy ki a férfi a talpán! Jánosom kollega előrebocsátotta, hogy az MHK-n egykor mindig túldobta azt a távol­ságot, Andráska úgy mellé­kesen megjegyezte, hogy egyetemista korában súlydo­bó volt. Csendes kartács nem mondott semmit, csak egy kicsit kihúzta magét, a még mindig csaknem kar­csú, vállas termetét. Szarvas pedig elnézően nevetett, ko­rom-szeméből lenéző fölény villant a nyamvadt társaság felé. Ugyanis gondolatban látta önönmagát a tükör­ben, látta azt a tömör, szé­les vállát, amely mindegyi­ket megelőzve röpíti majd távolba azt a bizonyos go­lyót. így történt, hogy szeptem­ber végén'összejöttek az öreg fiúk a pályán. — Az Európa-rekorder és a töb­bi ugyancsak Európa és vílágrekorderek az álmodo­zások és valóság montázsai­nak hajdani hősei. A súlygolyó közelről na gyobbnak tűnt, mint a tele­vízió képernyőjén. Amikor kézbevették, óh milyen furcsa. Bizony ennek sú­lya van. Hét kiló 25 deka Hm... A sportpálya is más volt, mint a tv-ben. Egyrészt hiányzott 50 ezer lelkes néző, másrészt amíg ők csa­ládot alapítottak, házat épí­tettek, harcoltak sok Igaz ügyért, regényt írtak és ve­zércikkeket, iskolába írat­ták gyerekeiket, értekez­tek, gondolkoztak és vitatkoztak a világon — Itt ezen salakon megdöbben­tően megnyúltak a távolsá­gok. Milyen messze van az a tizenhat méter, a kidobó­körtől. De furcsa távol,,,. Régen sokkal közelebb volt... No nem baj. — Az eredmények? 620, 633, 671, 675, 695 699... Per­sze centiméterben. Azért szépek ezek az eredmények, nem? És iga­zi vetélkedő, igazi atlétika. Csak éppen szeptember végi... Orda« Nándor vegője szennyezett és gyér a világítás. A határozat előírja, hogy 1967. december 31-ig rak­tárt és tanműhelyt kel! építeni. A darabolóüzem toluol szennyeződését addig is természetes szellőztetéssel lehet és kell elhárítani. Gyakori eset, hogy a meglévő berendezéseket, védőfelszereleseket nem cél­szerűen, vagy egyáltalán nem használják. Nemrégi­ben például a VAGÉP-től érkezett egy bejelentés, hogy a levegő szennyezett, nem gondoskodnak a szel­lőzésről. A kiszállás alkal­mával kiderült, hogy van mesterséges szellőzőberen­dezés, de a ventillátort nem kapcsolják te a dolgozók. A PATY OLAT-nál — ahol a legtöbb probléma akad — a dolgozók nem használták a gázálarcot. Az igaz, hogy a tri-üzemben keletkező trikolór-etilén az alkoholhoz hasonló mámo­ros állapotot idéz elő, de olyan károsodást okozhat a szervezetben, ami a teljes vaksághoz vezethet. Gyakori eset, hogy a gázálarchoz nem megfelelő szűrőbetétet használnak. Gázzal szennyezett levegő­ben például semmit sem ér a porszűrő, mégis összecse­rélik. Ilyen eset történt a Tiszavasvári Alkaloidában A város érdeke Nemrégiben a nyíregyhá­zi nyomda betűöntő helyi­ségében végzett éjszakai el­lenőrzés során kiderült, hogy a levegő ólomgőz szennyezettsége többszörö­se a megengedetnek. A KÖJÁL most szakértő be­vonásával tüzetesebb vizs­gálatot végez és ha ez va­lóban fennáll, elrendelik a mesterséges szellőzőberende­zés megépítését. Az üzemi munkaegészség- ügyi ellenőrzések során a \KÖJÁL figyelembe veszi a városegészségügyet is. Te­kintettel arra, hogy egyes üzemek ezután is sokat fej­lődnek és további terjesz­kedésük újabb munka- es városegészségügyi problé­mákat okoz, határozatot ho­zott több városi üzem ki­telepítésére. A mezőgazdaságban hasz­nált, nagy hatású növény­védőszerek alkalmazása egyre jobban kötelez a munkaegészségügy! előírá­sok megtartására. Itt for­dul elő az a gyakori eset, hogy a permetezéssel meg­bízott emberek levetik a gázálarcot, sőt a védőruhát is, arra hivatkozva. hogy melegük van. Ezekből a meggondolatlan cselekede­tekből már haláleset is be­következett. A termelőszövetkezetek­ben a méregraktárak nem mindig megfelelőek, sok­szor a takarmánnyal egy helyiségben tárolják a nö­vényvédő szereket. A tsz méregraktárak építését ép- pén ezért célszerű lenne in­tézményesen megoldani. A még meglévő hiányos­ságok ellenére az egész megyében javult a munka­egészségügyi rendszabályok megtartása. Az utóbbi évek­ben rendszeresített ellen­őrzések, a megelőző felvi­lágosító munka eredménye, hogy tavaly és ez évben már nem fordult elő sem Haláleset, sem mérgezés. A KÖJÁL ennek ellenére a kórházakat ellátta a PAM elnevezésű injekciókkal, amelyek a mérgezések sú­lyosabb eseteiben is hatá­sos gyógyszernek bizonyul­tak. A KÖJÁL és a Vörös- kereszt kiadásában két íz­ben megjelent növény védő- szer mérgezési útmutatók is ,a megelőzés érdekében történtek. Tóth Árpád feljegyezte a rakamazi országgyűlési képviselő-• Napló — titkok né'kül A napló, amely nem ke­rül a nyilvánosság elé, rendszerint bizalmas. Borbély Jánosné, rakama­zi asszony feljegyzései is személyes élményeken ala­pulnak, egyéni hangon íródtak. De amiről az 6 naplója beszél nem titok. Sőt! „Sternsütés. Az asszo­nyok sürgetik, mivel jelen­leg nincs péksége a köz­ségnek. Találtunk egy ke­mencét, rendbehozatjuk, meglesz a helyi sütöde, az asszonyok csak bedagaszt­ják, kivetik a kenyeret..." — olvassuk az egyik lapon. — Ez nem költészet, de nálunk igen fontos — mo­solyog Borbélyné. S tovább forgatjuk a naplót: „beis­kolázás”. Eddig Tokajba jártak a rakamazi közép- iskolások, dq az idén aka­dályokat gördített a Borsod megyei tanács — magya­rázza. Húsz gyereket szeret­tek volna elhelyezni, de csak hetet tudtak, a többiek az új venesellői gimnázium­ba és más iskolákba kerül­tek. Irénke, — ahogy a falu­ban hívják — felment a mi­niszterhez is, hetekig jár­ta a fővárost a község ügyes-bajos dolgaiban. Most azon fáradozik, hogy egy szakiskolát kiverekedjen Rakam aznak. — Elég nagy a mi közsé­günk. És szeretnek az emberek tanulni, művelőd­ni. Zongoratanárnő Tokaj­ból, harmonika oktató Sze­rencsről jár hozzánk. A naplóban az is szere- | pel: korszerű áruház léte­sítése Rakamazon. Ez még kérdőjeles. De Borbélyné márt járt a SZÖVOSE-nál , is ez ügyben. Ugyanis a sok 1 apró üzlethelyiséget min­den évben toldozzák-foltoz- zák, s amibe azok kerül­nek felépülhetne egy szép áruház is. „Nyulacska, villanyava­tás’’ —• tudósít a szűkszavú bejegyzés. Mögötte rengeteg fáradozás rejtőzhet, míg Borbélyné közbenjárására és a helyi emberek igyeke­zetével elkészülhetett » villanyvezeték a Nyírpa- zonyhoz tartozó tanyán. „Belegrád bekötő utat kér. Jogos. Nyakig járnak a sárban. Eljárni." Ide is kérdőjel kerül. „Szövőgép egy vakembernek”. Mennyi­re változatos „naplótémák”. De mind kapcsolódik az emberhez. Borbélyné leve­let írt Nagy Józsefné köny* nyűipari miniszternek, hogy a vak férfi megkapja a ké­zi szövőgépet. Sok mindenről beszél Borbélyné naplója, de sok minden kimarad belőle. Ha nincs otthon, a család bár­melyik tagja tudja a kö­telességét, feljegyzi a pana­szokat, a sérelmeket, meg azt is, ha valakinek rosz- szúl írták be a munkaegy­ségét, kevesebb prémiumot kapott. Mióta gépkocsija van Borbélynénak a sür­gős betegeket is ő viszi az orvoshoz, és a házasságkö­tő terembe az esküvőket. — És a futballistákat egyik községből a másikba a férjem kívánságára, aki edző, egészíti ki a felsoro­lást. Páll Géz» 1965. szeptember 24.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents