Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-17 / 193. szám
Mindenkinek ió Heves vita kerekedett év elején a gumigyárban, amikor megismerték a megszigorított normákat. Itt is, akárcsak a VAGÉP-nél, vagy a faipari vállalatnál attól tartottak a dolgozók, hogy az eddiginél lényegesen alacsonyabb lesz a keresetük. Azóta eltelt egy félesztendő, mostmár mérhető: kinek jó a normák, a követelmények állandó „karbantartása”. Való igaz, a normák rendezésének sehol sem tapsolnak a munkások. A kialakult. megszokott munkamenetben villámcsapásnak tűnik először a szigorítás. Kevés azoknak a száma, akik tisztán látják, hogy a termelés körülményeinek. feltételeinek javulása csak lehetőség az eredményesebb munkára. Ezt csak úgy lehet jól kihasználni, eyümölcsöztetni. ha hozzá igazítjuk az önmagunkkal szemben támasztott igényeket Is. A norma rendezés korántsem azt jelzi, hogy lazsálnak. lazítanak az üzemek dolgozói, inkább azt sürgeti, hoev az. adott viszonyok között — a maguk és a néogazdaság javára — minél hatékonyabban dolgozzanak a munkások. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy ez ellenére van mindazoknak, akik nyolc őréből csak ötöt-hatot szeretnek tempósan dolgozni, s azoknak, akik közömbösek a munkaszervezés hiányosságaival, olykor még örülnek Is, ha nincs kéznél a kívánt anyag, szerszám s ezért az „objektív akadály” kifejezéssel leplezik kényelmességüket. Kinek volt jó a normák megszigorítása például a nyíregyházi ruhagyárban? Maguknak a dolgozóknak. Senkinek sem kellett túlhajtania magát, nem csökkent a kereset sem, ugyanakkor hat hónap alatt megtakarítottak 3500 munkaórát. öt forintjává! számolva is 17,5 ezer forintot hagytak meg az üzem kasszájában, ami szépen alakítgatja az év végi nyereséget. Nézhetünk egy kevésbé tetszetős példát is. A Gépjavítóban 15 alkalommal végeztek munkanapfényképezést, az eredmény elgondolkodtató volt: 20—22 százalékos időveszteséget tártak fel. Intézkedtek. Tizenöt termék esetében 4 és fél ezer munkaműveletre állapítottak meg új időkövetelményt, amit a korábbi műszaki intézkedések és a technológiai változtatások indokoltak. Ennél az üzemnél. sem mondhatják az emberek, hogy túlságosan megerőltették magukat. Fegyelmezettebben kell dolgozni, mint azelőtt, de az átlagbér is magasabb, mint egy évvel korábban volt. Fél évkor még nem mulatta ki a nyereség a változtatás kedvező hatását — sok volt a befejezetlen termék, főként gyáron kívüli okokból — de év végéig lecsapódik majd a mérlegben minden egyes forint. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a normák folytonos korszerűsítése jó lehetőség a munkafegyelem szilárdítására. Tüzetes elemzés alá vették a TITÁSZ-nál a kis- várdai Csüllögh-brigád munkáját, s kitűnt- az időveszteség a rossz szer- számellátottságból adódik elsősorban. A Mátészalkai Tejüzemben meghibásodott a kannamosógép, ezt a műveletet kézzel kell végezniük a dolgozóknak, a korábbinál lényegesen lassabban. Ilyen észlelések vetik fel azoknak a felelősségét is, akiknek a munkáját nem lehet darabban mérni, akik azért kapják fizetésüket, hogy megteremtsék a folyamatos, termelékeny munka elemi feltételeit. De ezek a rendszeres „fényképezések” rögzítik a munkaszervezés láthatatlan celluloidján az olyan megszokott apróságokat is, hogy a VAGÉP-nél például túl sok időt vesz igénybe a szerszámélezés, még többet a tétlen szerszámravárás. A tények alapos ismeretében lehet csak megállapítani, hol van szükség technológiai változtatásra, figyelmeztetésre, avagy fegyelmezésre. A konzervgyárban így irányították például a figyelmet arra, hogy gyakori a gépek műszaki meghibásodása, aminek igen sok köze van a 14 1 százalékos időveszteséghez. Nem elég azonban csak felismerni a hibákat, azonnali ellenintézkedésre van szükség, különben a normák indokolt emelése ellenkező hatást ér el. Fél év távlatából már azt is elmondhatjuk, hogy a munkások nemcsak megszokták a termelékenyebb munkát, hanem igényesebbekké váltak az irányítással szemben is. Ennél mi sem természetesebb, hiszen csak az a vezető követelhet többet, aki a maga — idővel és meny- nyiséggel ki nem fejezhető — normáját is magasabb szintre emeli. A. S. A befejező szépítési munkálatokat végzik a sóstói erdőben épült, 150 ágyas anyás esecsemő intézetben Felvételünk a korszerű, 16 millió forintos beruházással készült létesítményt mutatja be. Foto: Elek Emil „Keresem rokonaimat valahol Szabolcsban** Amerikai munkáscsalád — a másfél millióból „Keresem édesapám testvéreit valahol Szabolcsban. Tizenöten voltak testvérek. Édesapám Csík József és testvére Csík Bálint Amerikában halt meg. Értesítést sürgősen kér Amerikából augusztus 22-ig itthon tartózkodó Bartha Zsig- mondné, született Csík Mariska. Kömörő, Kossuth utca. (özvegy Szabó Lajosné címén).” Az apróhirdetés alapján utaztunk Kömörőre. özvegy Szabó Lajosné, akinél az amerikai rokonok vannak, izgatottan kérdezte: „Az apróhirdetésre....? Rokon...?” Várják itt minden percben őket. Az asztalon levelek, ketten jelentkeztek eddig. Levelek községből. S mások akik tudnak valamit a Csík családról. A múlt találkozik a falusi házban a jelennel. A korábbi évtizedekben kivándorolt másfél millió magyar egyike adott életjelt magáról. Ezúttal a második nemzedék, de a ragaszkodást örökölték az előző nemzedéktől. Csík Mariska Amerikában született, először jár szülei hazájában. Tökéletesen beszél magyarul. — Ügy gondoltuk hazalátogatunk. Az anyósc)r> már negyedszer van itthon. A férjem, Bartha Zsigmond, másodszor, tizenegy éves volt amikor kiment, — mondja Bartháné. S mutatja a leveleket, amelyeket a hirdetésre kapott. — Alig várom, hogy találkozzam a rokonokkal — teszi hozzá mosolyogva. Négy „amerikás”-nak mutatnak be, a 77 éves Bartha Eszternek, két fiának Zsig- mondnak, Pistának és Zsigmond feleségének, Csík Mariskának. S egy idős ember, Veres Zsigmond pedig a romániai Szatmér- ról jött el Kömörőre unokájával, hogy találkozzon testvérével a 77 éves Eszti nénivel. — 16 éves lány volt mikor utoljára láttam. Nem ismertük volna meg egymást, ötvenhárom éve, hogy elment... — mondja az idős f'inber. A harmadik testvér a kömörői Szabó Lajosné szótlanul hallgatja. Eszter néni rövid életútja alig különbözik attól a sok százezerétől, akiket a megélhetés utáni vágy hajtott a tengerentúlra. — Dolgoztam én, mindig dolgoztam. Vasgyárban, nagy-nagy kalapácssal, villanygyárban, gombgyárban, lövőszergyárban, mikor már Csatornaépítéssel járó gondok a közlekedésilen Három munkás az áruház előtt Már csak egyszer bontanak főútvonalat? Építőipari Vállalat 5. Főépí- tésvezetősége: — A csatornázási munkát ezen a szakaszon augusztus 3ő-lg befejezzük, szeptember 15-ig megtörténik a két ág összeA Bethlen Gábor utcán végeztek a csatornázok, munkájuk nyomát — láthatóan — már csak az egyirányú közlekedést követelő KRESZ-tábla jelzi. Immár két hete ilyen tábla került ismét a Felszabadulás útjára, a Vöröshadsereg útja torkolatához, a Dózsa György úton pedig a Jókai útnál irányítja tábla a forgalmat terelő útra Debrecen felé. Nyíregyháza egyetlen főközlekedési és egyben legforgalmasabb útvonalán nagyrészt megbénult a forgalom. Évek óta probléma ez Nyíregyházán. A csatorná- zók megjelenne egy-egy_ úton, elvégeznek bizonyos munkát, aztán betemetik az árkokat — majd kezdődik minden elölről. Magyarázatta] készséggel szolgálnak: egyszeri felvonulással nem lehet mindent, erre szabályok vannak. Külön kell lerakni a szennyvíz- csatornát és megint más dolog az ivóvízcsatorna. Aztán van anyaghiány is, esetleg másutt fontosabb a munka, s a városközpontot állandóan csatornázzák. A mellékutcákat lehet hosz- szabb ideig lezárni, de a legfontosabb útvonalnál az ismételt csatornázás már „szúrja” az emberek szemét. Mi történik most a Fel- szabadulás útján, az Állami Áruház előtt? összekötik a Vöröshadsereg útján áthaladó ivóvízvezetéket a Bethlen «utcaival. Mintegy száz méter hosszan új csatornát fektetnek le. Párhuzamosan a nemrég megépített szennyvízcsatornával, misfél-két méternyire attól. A csatornázáson most három ember dolgozik. Mint mondják, több is jön, ha szükség van rá. Miért halad lassan a munka? Nem egyszerű csőlefektetésről van szó. Kerülgetni kell a szennyvíz és más vezetékeket, egy-másfél méteres „lírákat” kell beiktatni, sőt elkészítik a kertmozi helyén épülő nagyáruház csatlakozó j vezetékeit is, hogy annak bekötése már ne akadályozza később a forgalmat. De a munka most lassú. Mit mondanak az illetékesek? Víí- és Csatornamű Vállafáradtam; nöott.honban, öregotthonban. Az idős asszony nehéz munkája teremtette meg a megélhetés alapját a fiainak, akiknél lakik New York mellett. Mindig „türelmes” volt a mufikában, ezért boldogult, így fogalmazza meg a munkásasz- szony munkás életének mottóját. Elszálltak az évek, ne'm ért rá töprengeni. Húsz éve egy huzatos gyárban kapott munkát, ekkor betegedett meg a füle, ma már alig hall. — A Magyar Hírekben olvastam, hogy itthon is gyártanak hallókészüléket! Nem tudja, hol lehet beszerezni? — Kérdezi. — Kint az ilyesmi nagyon drága. A másik testvér, „Zsiga bácsi” is közbe-közbe szól, az 5 útja más volt, de hasonló. Falusi kovács volt, fogságban tanulta ki a kazánkovács •mesterséget. Haza, Kömörőre, nem jöhetett, „kommunista” gyanús egyén. így telepedett le Szatmárnémetiben. Négyszer is ült börtönben, „röpcsizés” miatt. — Most nyugdíjas vajat: — A csatornázásokat nem mi végezzük, mi csak a kész csatornát üzemeltetjük majd. .Hogy nem lehetett volna egyszeri útlezárással megoldani? Nem. Ezt előírások szabályozzák. Egészségügyi szempontból szabálytalan lett volna, A gyorsaság? Kérem, mi technológiai előírásokat nem adhatunk a kivitelezőnek — az ÉM. Szabolcs megyei Építőipari Vállalatnak — a munkát tőlük rendelték meg, nekik keli elvégezni megfelelő határidőre. Az ÉM. Szabolcs megyei kötése is. Utána előreláthatólag hosszabb ideig nem végzünk csatornázási munkát a belvárosban. A jelenlegi munkát hátráltatta, hogy nem volt megfelelő a felhasznált cső, a nyomáspróba után több mint egy hétre visszavetette a munkát a hibás csövek kicserélése. A határidőt ettől függetlenül mi megtartjuk. A csatorna tehát épül, s rövidesen befejeződnek az 1965. évi munkák. Utána már mellékágakat képeznek ki, főútvonalat csak egyszer — a Debreceni utcát bontanak majd. (marik) Sarki kiskocsmák — hajnalban „Ártatlan” féldecik munka előtt A baleseti grafikon felivel A nyíregyházi utcák kezdenek benépesülni: fél 7 van. Kerékpáron, gyalog sokan indulnak ebben az időben az üzembe, munkahelyükre. A távolabb lakóknak bizony kell egy fél óra, amíg bekarikáznak. De vannak olyanok is, akiknek akármilyen sietős is a dolguk, tudnak 10 percet szentelni a sarki kiskocsmáknak, a Család utca sarkán, a Bocskai úton, vagy a „Sas '-ban, a „Budapestben”. — Egy háromcentest kérek. A szokásost — nyújtja át a blokkot egy álmos tekintetű, középkorú férfi. Az este is itt volt záróráig, s a közmondás is azt tartja: „kutyaharapást szőrével”, bekap munka előtt egy kis barackot. Hárman munkaruhában Az italbolt ilyenkor reggel is népes. A falnak támaszkodva söröznek, hárman, munkaruhában. Ketten műszakból jöttek, a harmadik — zsebében colostok és ácsceruza — most megy a munkahelyére, valamelyik építkezésre. Nekik van idejük, s a munkába induló ivócimbora is csak 8-kor kezd. A „Budapestében több gépkocsivezető és két hivatali dolgozó iszogat. Söröznek és málnát isznak. gyök. Elég jól megélünk, a lányoméknál lakdm, az unokám már gimnazista. Van miről beszélgetni a testvéreknek, rokonoknak. Fáradtan ébrednek, mert majdnem reggelig mondják élményeiket, életük alakulását. Eszter néni negyedszer jár itthon: 1912-ben, 1922-ben, legutóbb pedig 1958-ban. Akkor még nem állt ilyen jól Magyarország, mint most — jegyzi meg. — Ügy látjuk egészen jól vannak az itthoniak. — Van-e még valami, amit el szeretne érni? — kérdezzük az idős asszonyt. Helyette a fia és a menye válaszol: Itthon akar meghalni. Meglep a tiszta, szép magyar szó, a megőrzött kincs, s eszembejut egy friss találkozás egy 56-ban kiment férfivel és nővel, akik Angliában élnek, s két gyerekük egy szót sem tud magyarul. Ez a munkáscsalád abból a másfél millióból való, akiket egy halott társadalmi rendszer kényszerített arra, hogy , hazát cseréljenek. De „szívet : nem cseréltek...” Páll Géza — Hadd kérjek nektek is sört — kezdi a csábítást az egyik aktatáskás fiatalember — ennyitől még nem mentek az árokba. Az overállos TEFU-sofőr keresetlen szavakkal utasítja vissza a kínálást. A társaság újabb „kört” rendel. A sörbe rum kerül, a málnát szóda követi. Aztán elválnak útjaik. A gépkocsi- vezetők Budapestre indulnak, a két hivatalnok pedig az Irodaházba: intézni az ügyfelek dolgait — nyugodtan és türelmesen... Törzsvendégek A legnagyobb reggeli forgalmat talán az Utasellátó söntése bonyolítja le. Az állomás környékén több üzem van és a környékbeli bérházak lakóinak , munkahelyükre menet ez esik útba. Vannak olyanok, akik alkalomszerűen isszák meg a féldecit, mások meg rendszeres hajnali vendégei az Utasnak. A törzsvendégek itt leginkább a vidéki munkahelyekre járók közül kerülnek ki. — Jobb így elütni a várakozást, egy korsó sör mellett — vallja be egy viharkabátos fiatalember. — Koránkelő vagyok, bár a vonatom nem indul korán, mégis kijövök az állomásra, sokszor egy fél órával az indulás előtt. Egyébként nem szeretem az italt, de reggel éhgyomorra jólesik inni valamit. Csak 9-kor szoktam reggelizni a gépállomáson — tarisznyából. Gyomorerőeítö és táppénz Nyolc őrá előtt megritkul a kiskocsmák vendégserege. A munkaidő ilyenkor már mindenütt megkezdődik. Indulnak a gépek, nyilnak a hivatalok ajtajai. Az üzemek munkavédelmi felelősei az első fél év baleseti statisztikáját állítják össze ezekben a hetekben. A statisztika számai magasak. Zúzodás, törés, magasból való leesés, elcsúszás, haláleset, táppénz, munkaidő kiesés... A baleseti jegyzőkönyvek és a munkavédelmi statisztika) ismert tételei, s nem egy olyan baleset van ezek között, amelyek előzménye, oka, elősegítője a hajnali gyomorerősítő, az „ártatlan féldeci” — a sarki kiskocsmában. (Sz Sz.)
