Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-08 / 186. szám

Figyetemtmü kísérjük a csengett fteotfem^nretoSM Sürgető tennivalók a fehérgyarmati járásban Magasfeszültség - a földön Munkavédelmi körúton három A fehérgyarmati járás az, ahol a legszámottevőbb volt az időjárás pusztítása a szántóföldeken, emellett köze] háromezer hold azért maradt vetetten, mert a túsza becsi öntözőfürt építése nem haladt megfelelően. Ez pótolhatatlanul Tiszabecset sújtotta. A járási párt- és tanácsvezetők, a bankfiók­kal együtt a veszteségek felmérésével, javaslatokkal igyekeztek a közös gazdasá­gokban segíteni a nehéz­ségek megszüntetését. Első tennivalóként a vizek elve­zetése, a kipusztult növé­nyek újravetése jelentke­zett. A csengeri kezdemé­nyezés komolyabban hozta felszínre a gondokat, s ak­tivizálta a termelőszövetke­zeteket, ennek eredménye­ként a 34-ből 31 tsz dolgoz­ta ki veszteségpótlási ter­vét Kormos Jánossal, a járó- si pártbizottság. Tamás Jánossal, a járási tanács osztályvezetőivel beszélget­ve a kezdeményezés eddigi, kézzel fogható hatásáról, eredményéről, minduntalan aggályok merülnek fel, el­sősorban nem is a veszte­ség pótlására hozott tsz-be- li határozatok végrehajtá­sa miatt, inkább a most végzendő betakarítással, az őszi előkészületekkel kap­csolatban. Ugyanis, amel­lett, hogy mintegy félezer holdon elvetették a zöldség és takarmányfélék magvát, szarvasmarhából, sertésből, baromfiból több, mint két­millió forint értékűt állí­tottak be hizlalásra, neve­lésre, a veszteségek pótlá­sának jelentős részét a nö­vénytermesztés és állatte­nyésztés bozamf okozására építették!, azonban ez a papírra vetett törekvés 6—8 tsz-ben a növényápolásnál nem mutatkozott meg; a túlsúlyban kézzel aratott területeken vontatottan ha- ■ laid- a hordás, a tartó szán­tasa, ebből eredően a ter­vezett másodnövények ve­tése. Ez annak is betudha­tó, hogy több helyen a fo- gatosok, de még a trakto­rosok is a kézi aratást vé­gezték; így az iga, a gép kihasználatlanul állt A járási vezetők úgy ér­tékelik. hogy, ha a pótlásra tett intézkedések maradék­talanul valóra válnának, a veszteség fele, kétharmada megszűnne. Sürgetőnek lát­ják az eddig nem haszno­sított területeken az őszi vetések talajelőkészítésének az azonnali megkezdését, a tarlókon a másod vetések gyorsítását, a lekaszált ta­karmányok kazlazását. Min­denekelőtt az erők egy ré­szét — a cséplőgépek mun­kája mellett — a kereszt­ből történő kombájnosép- !esrp. a kézi katszás rend­ről való eséplésre kell ál­lítani. mint ezt már meg­kezdték Magosligeten. Nagy- szekeresen. Milotán, Panyo- lán. A milotaiak például száz holdon vágták le kézi kaszával a terményt, dupla rendeket csináltak, úgy csé­pelte el a kombájn a bú­zát. A fehérgyarmati Üj Elet Tsz-ben úgy gyorsítják a munkát, hogy a búzatáb­lába állítják a cséplőgépet, oda hordják a terményt, s a szalma is mindjárt ka­zalba kerül. Egyébként több tsz-ben van már számottevő ered­mény a veszteségek pótlásá­ra. Á járásban a felülvetett . pillangósok jól sikerültek, így többségében ezeken a területeken, összesen ezer hoidon termelnek apróma­got a tervezetten túl, s itt a növényvédelem nagyobb . részét — a porozást — már elvégezték. A kölesei Kossuth Tsz-ben például pillangós kártevő figyelő- szolgálat van, s ha jelent­kezik a pusztítás, azonnal védekeznek. Kölesén minta­szerű a Mihálka András irányította kertészbrigád te­vékenysége nyomán az al- máskért, a tsz 40 holdon már másodvetést is végzett. Szamosújlakon is a ker­tészeti dolgozók munkája eredményeként várnak többi termést a gyümölcsösben, mint tavaly volt, de pótlás­ként vetettek rövid tenyészr- idejű kukoricát, zöldségnö­vényeket. A sonkádi Új Elet Tsz-ben zöldborsót, borsós osalamádét vetettek, süldőket nevelnek értékesí­tésre, a nagyszekeresiek már megkapálták a rövid tenyészidejű kukoricát, kél a kölesük, borsójuk. A panyolai Szikra Tsz-ben sokat lendít a bő dió és szilvatermés, de segítenek magukon a már hízó húsz szarvasmarhával, 50 mázsá- nyi többlet aprómaggal, a szépen fejlődő kései ubor­kával is. A túrricseiek re­kordtermést várnak rizsből, az elvetett uborka, bab is hozzájárul a veszteség pót­lásához. Túristvándiban 90 sertést hizlalnak, 70 mázsa pillangósmagból 200 ezer forintnyi többletet várnak. A kisnaményi Petőfi Tsz- ben a veszteséget meghala- dó értéket várnak a már hízó 20 szarvasmarha, 40 sertés után. A mándi Rár kóczi Tsz tevékenysége a pótlások mellett azért tart számot érdeklődésre, mert a műtrágya és a növényvé­dőszerrel nem takarékos- kodnak. Ugyanis sok tsz a Itt minden járókelő meg­áll és csodálkozik: szinte észrevétlenül valóságos vá­rosnegyed bújt ki a sárga homokból. Gyönyörködünk a látnivalóban s közben arra gondolunk, hogy irigyeljük azokat, akik ide költöznek. Két hete megérkeztek az el­ső „fecskék”, akik majdan őslakóknak számítanak- Há­rom kérdéssel viziteltem ná­luk: 1. Honnan érkeztek? 2. Mi tetszik legjobban a lakásban? 3. Szolgált-e már hosszú­sággal a lak ás ? Pincéből költöztek Kettes épület, kettes lép­csőház. (Még nincs utcanév és házszám, keresgéli a pos­tás a címzetteket.) Bán Györgyné nyitja a házmes­teri lakás ajtaját, vizes a keze, nagymosásban van. 1. Pénteken pakoltunk az Oszoló utca végén. Hordtuk fel a bútort a pincéből, ahol évekig laktunk. Öt lépcső le­felé. Sose láttak ki a gyere­kek az ablakon, én is csak székre állva nézhettem mi­lyen idő jön ránk. Nézze a szekrényünket. Kikezdte a penész, a salétrom. Férjem­nek a munkahelye is pincé­ben van a nyomdánál. Pin­céből pincébe, csak gondolja el. Itt meg falnyi nagy ab­lak van, jön be a jó levegő az erdő felöl, alusznak is a gyerekek, mint a bunda. 2. Nekem ez a csap tetszik legjobban. Csak megcsava­rom a foggantyúját és már jön is a kristálytiszta víz. Azelőtt két kerten át cipel­tük az ivóvizet a harmadik szomszédból. Négy gyerek­hez sok víz kell, hát most csak hátranyulok a teknő mellől, s annyit veszek, amennyi kell. 3. Egyszobás ez a lakás, igaz, de nekem még nem volt időm a hibát keresni benne. Végignézem a fala­kat, az ajtókat, jobbról bal­ra, aztán kezdem visszafelé. Nem volna szívem hibát ta­lálni benne. Búcsú a Hárfa utcától Feljebb egy emelettel. Bertli Józsefné nyit ajtót. Minduntalan elnézést kér a rumliért, — egy hete sincse­nek még itt. (Persze, hogy rend van mindenütt.) Kard­járásban műtrágyával taka­rékoskodik, ami nem cél­szerű, hanem egyenesen ká­ros! Elsősorban több állat ér­tékesítésével sikerül a kis­szekerest Előre Tsz-ben a veszteséget megszüntetni. Ebben a közös gazdaság­ban többletként 200 pecse­nyebárányt, 3000 csibét, 1000 pulykát szerződtek le és nevelnek. A kérsemjéni Úttörő Tsz az almának elő­ször alkalmazott helyi fel­dolgozásával igyekszik a veszteséget csökkenteni, de vetett zöldség és takar­mányfélét, a süldőket hiz­lalásra nevelik. Vannak eredmények — mint a fentiek is mutat­ják a fehérgyarmati járás­ban, de a járási vezetők gondolatait aláhúzva: gyor­sabban, többet kell és le­het még tenni a pótlásban, méginkább a veszteségmen­tes betakarításban, a hoza­mok növelésében. te Megyei kőrútunk során legközelebb a baktalórant- házi és nyírbátori járásba látogatunk el, a tapaszta- latokról az augusztus 12-i, csütörtöki lapszámban szá­molunk be. virág a vázában. Fehérebb, mint a falak. Még nem volt ideje elhervadni. 1. Leírva szépnek tűnt a mi eddigi lakhelyünk: Ság- vári telep, Hárfa utca. Ha- nem a lakás! Kicsi, földes szoba, derékmagasságban vi­zes falak, fülledt levegő. Hi­ába szellőztettem egész nap, nem szabadultunk a kelle­metlen levegőtől három éven át. Albérlet volt ez is, kicsi gyerekkel laktuk, csak a fér­jem dolgozott. Nehezen jött össze a pénz. Ezért üres még a nagyszoba, oda karácsony­ra tervezünk új bútort Ad­dig a kisszobában, meg az étkezőfülkében lakunk. 2. így az egész tetszik, min­denestül, félig üresen is. Ide már el lehet majd hívni ro­kont ismerőst, munkatársat, nem kell rettegni, hogy jaj­istenem, mit szólnak... Ha meg a fürdőszobába benyi­tok, csupa csempe minde­nütt fehér, mint a mosott ruha. Azt mondják, jövőre már állandóan lesz meleg víz benne, merthogy ez a szövetkezeti tömb távfűté­ses. El sem hiszem. 3. Józsika miatt vagyunk gondban. Eddig a Guszev te­lepi bölcsödébe járt, onnan most legalább négy kilomé­terre lakunk. Hátha sikerül betenni közelebbre. Mertha nem dolgoznék a konzerv­gyárban, a fejem sem fájna. De kell az a kereset a fér­jemé mellé. Kárpótlás egy év után Czirják Mihálynénál, az egyemelet hatban viszont én kérek bocsánatot: éles csen­getésem megszakította ál­mát. Éjszakás volt a kon­zervgyárban, pihenni a fára­dalmakat. Vasgyúró kisfiára egy rokonlegényke vigyáz, férje nappalos a péküzem­ben. 1. Albérlők voltunk az Ár­pád utcán, a háziak szeret­tek bennünket, de csak eny- nyike volt a szoba. (Mutat­ja mennyike.) Tavaly téve­désből már kaptunk szövet­kezeti lakást. Rosszul továb­bította a postás a befizetési felszólítást, elfogadták tő­lünk a pénzt és csak három hónap múlva derült ki, hogy tévedés az egész. Belebete­gedtem. Akkor megígérték, hogy az idén elsők leszünk. Látja, nemcsak Ígérték. 2. Nem adnám ezt a szo­bát a fél világért. A buto­Kalauzunk Varga Endre, az SZMT munkavédelmi fő­felügyelője. Reggel nyok óra. Első állomásunk a Nyíregyházi Gumigyár. Rend és tiszta­ság. A főfelügyelő elége­dett. Akad azonban hiba is. Panaszkodnak a labda­festők. — Kért; hete nem ka­punk védőkenőcsöt — mu­tatja kezét egyikük. — A festék ártalmas, kimarja a bőrt. Keressük a művezetőt. Török István szabadkozik. Azzal hárítja el a felelős­séget, hogy ő megrendelte. Igaz, de már akkor is hiányzott. Köszörűgépnél — védőszemüveg nélkül A Mezőgazdasági Gépja­vítóiban Bede Zsigmoud művezető csatlakozik hoz­zánk. A főfelügyelő jól ismeri az üzemnek minden részét. Látogatásunkat a zuhanyozóban kezdjük. Ki­fogásolja, hogy a lépcsők eléggé kopottak, hiányzjk a gumiszőnyeg, s a vil­lanyvezeték nincs biztosít­va. Nagyobb hibákat talá­lunk a forgácsolóban. En­nek a művezetője Papp Zoltán. Ott áll mellettük. Ö is látja, hogy a köszo­rokat egyenesen a boltból hoz­tuk ide haza, ahol már saját kulcsunk is van. Misiké 15 hónapos, kicsit nyűgös gye­rek, itt majd nyugodtabban lehet nevelni, mint az al­bérletben. 3. Azt hallom, talán erre is építenek egy bölcsődét. Ad­dig nem tudom mit csiná­lunk, az Öz utcaiban még- csak nem is biztattak a fel­vétellel. Ha itthon kell ma­radnom, nehéz lesz anyagi­lag. Igaz, a férjem mondja, első a gyerek, de fiatal há­zasok vagyunk, annyi min­den hiányzik innen még... Hkmyzik a gáz Még feljebb egy emelettel Horváth Józsefék laknak már egészen két napja. A férj — esztergályos, — á fe­leség, — eladó divatáru boltban — és a nyolchetes Évike. Csővázas garnitúra, „Kékes” tv, modern sző­nyegek. Hárman együtt sin­csenek ötven évesek. 1. Szüléinknél laktunk, szükségből. Házasságunk óta összébb húzódott a család, inkább mi éreztük, hogy út­ban vagyunk, mint ők. A la­kás miatt' vártunk az eskü­vővel is. Kétszeri osztáskor maradtunk ki a névsorból, most szerencsénk volt, meg a gyerek jövetele is segített a döntésnél. Amíg várni kel­lett megfogtuk a forintot, hol ezt, hdl azt vettünk, míg lassan összegyűlt a búto­runk. Most jár le a tv- részlet, éppen amikor meg­kezdődik a lakás törlesztése, így képzeltük el, ilyen tisz­tán és tágasan lakásunkat. 2. Először az tetszik, hogy végre megvan. Azután meg az, hogy ami benne van, magunk szereztük. Ha ki­nyitjuk az erkélyablütkot. olyan a lakás, mintha a sza­badban lenne. Ez kell a gyereknek. Tetszik az is, hogy most már valahogy ki­néz az előszoba köve. Meny­nyit súroltuk! 3. Bosszúság? Kicsi a konyha, lehetne tágasabb. Leginkább a gáz izgat itt mindenkit: ígérték, tizediké­re rákötik a tűzhelyt a pa­lackra, merthogy a vezeté­kes gázzal még várni kell. Mindjárt itt, van a tizediké és még semmi. Pici gyerek­kel nehéz így. te Akik ide költöznek, nehéz úton érkeznek s rászolgáltak a megpibenésre. Angyal Sándor rűgépen egy munkás vé­dőszemüveg nélkül dolgo­zik, de nem szól. — Hívja ide azt a mun­kást — mondja a főfel­ügyelő. Koós József meglepődik. — Tanulta, hogy védő- szemüveg nélkül nem sza­bad ezen a gépen dolgozni? — kérdezi tőle a munka- védelmi főfelügyelő. — Igen. — Akkor miért nem használja? — Mert nincs a raktár- bőn. S míg ott vagyunk újabb munkások kapcsolják be a gépet. Szemüveg egyiken sincs. Átmegyünk a lakatosok­hoz. — Itt én vagyok a főnök — mondja Bede Zsigmond. Ott állunk az emelőberen­dezés előtt. Varga Endre kérdezi Bedétől, mi hibát tapasztal. A művezető néze­lődik, gondolkodik, de nem talál semmit. Nincs egyetlen üzemrész sem, ahol ne lennének pisz­kosak a falak, ablakok. Ke­vés fény jut be rajtuk. Ez a munkára és az egészségre is befolyással van. A TMK műhelyben nagy a zaj. Ko­vács József, a csoportvezető bosszankodik. — Belülről hegesztjük ezt a tartályt — mutatja — s nyakig vagyunk a füstben. Alig bírjuk szusszal. — Mi van az el szívó- berendezéssel? — kérdezi Varga. — Egy hónapja nem mű­ködik — válaszolják az em­berek. Noénak is különb volt Bede Zsigmond jegyez, mit szükséges sürgősen javí­tani. Az udvaron felfede­zünk egy gépet. A munka- védelmi főfelügyelő csóválja a fejét. Magasfeszültségű vezeték kígyózik a földön. Egy éles tárgy átvághatja, s halálos balesetet okozhat. — Azonnal intézkedjenek — mondja. — Ez nem tűr­hető. Az asztalosműhely olyan szűk, hogy alig lehet benne mozogni. — Még Noé is különb műhelyben csinálta a bárkát — jegyzi meg nem kis iró­niával a főfelügyelő. A műhely korszerűtlen, hullik a mennyezet vakolata és egészségtelen. Nincs meg a gépek között a szükséges távolság. A fűrészgépről hi­ányzik a védőfelszerelés. Néhány perc múlva már a tanműhely tartogat újabb üzemünkben meglepetést. Az elektro­mos hegesztővel dolgozó tanuló felszerelése hiányos. Sugárártalom veszélye áll fenn. És ezzel nem lehet viccelni. Horváth Dezső, ez. ügyeletes oktató azonban elnézi. Juhász Sándor másodéves tanuló hegeszt, a többiek pedig szabad szemmel né­zik, — Azonnal állítsa le — rendelkezik Varga. Már a tanműhelyben kezdődik a baj — Itt kezdődik a baj. Már a tanműhelyben nem tartják be az előírásokat. Hogy várjuk el később? Hallgatás a válasz. Végső állomásunk m VAGEP. A bejárat mel­lett bűz. Az üzem terüle­tén lakó Matusz János ser­tést, aprójószágot neveli itt van a trágya is. Tő- szomszédságában van az üzem étkezdéje, s a mű­helyek ablaka ide nyílik. Három év óta csak perle­kedés van, jegyzőkönyvek születnek, csak a megfele­lő intézkedés késik. Itt többek között azt vizs; géljük, hogy a havi biz+om sági szemléket megtartják-e a vezetők. Júliusban is meg volt. — Nézzük, mit észleltek? — mondja a munkavédelmi főfelügyelő és sorolja. A MOTA műhelyben a mentőszekrény felszerelése hiányos volt. Hiányzott a fú­rógépről a védőberendezés. Baj volt az oxigénpalack tömlőjével, nyomáscsökken­tője nem működött. És így tovább. Ellenőrzi, hogy pó­tolták-e ezeket. Elégedetten állapítja meg, hogy többsé- gét igen. De nézelődés köz­ben újabb hibákat észlel. El­kéri Holló István hegesztő, munkavédelmi őr naplóját. Ebben a következő bejegy­zés olvasható: „A lánghe* gesztő felszerelést olyan dol­gozók is használják. akik nem részesültek kiképzés­ben.” Ez súlyos hiba Jó, hogy észrevette és jelezte ezt a munkavédelmi őr. Intézkedtek is. Sok helyen azonban mit sem törődnek ezzel a vezetők és a munká­sok. Pedig a bajt, a balese­teket mindig jobb megelőz­ni. Hisz emberek életéről van szó. Egy-egy meggondo­latlanság családoknak oko«­- hat szomorúságot örök éle­ten át. Ezt kell elkerülni. S. ha szigorú volt a munkavédel­mi főfelügyelő, ezért tette. Farkas Kálmán Szedik az uborkát a tiszakanyári Havasi Gyopár Tsz-besf 400 mázsás termésüket a Nyíregyházi Konzervgyár dolgozz* fel fogyasztásra. Foto: Elek Emf Városnegyed — észrevétlenül Három kérdés az első fecskékhez Lakhelyük: Északi Alközpont

Next

/
Thumbnails
Contents