Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-08 / 186. szám
fi törik miniszterelnök a Szovjetunióba látogat Moszkva, (TASZSZ): Nyepomnjascsij a Novosz- tyi hírügynökség ankarai tudósítója írja a Pravdában: Az a kedvező fordulat, amely az utóbbi időben bekövetkezett a szovjet— török kapcsolatokban megtette a maga hatását. Törökországban ' mindenütt csak azt lehet hallani, hogy a Szovjetunió és Törökország között nincsenek vitás kérdések, hogy mindkét nép törekszik az igazi jószomszédi viszony megerősítésére. Ahogy közeledik Ürgüplü török miniszterelnök -szov- jetunióbeli látogatásának időpontja, úgy fokozódik a török közvélemény érdeklődése ez iránt az esemény iránt. Az ankarai rádió a miniszterelnök moszkvai útját kommentálva kijelentette, hogy a békés együttélés elvei Törökországban Atatürk óta ismeretesek és Törökországot ma ezeknek az elveknek kell vezérelnie. Elutazni Moszkvából az afgán király Moszkva, (TASZSZ): Mohammed Zahir sah afgán király szombaton délelőtt elutazott Moszkvából. A király és felesége, mielőtt távoznék a Szovjetunióból, néhány napot még a Krim-félszigeten pihen. A vnukovói repülőtéren az afgán államfőt Anasztasz Mikojan, Alekszej Koszigin és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. Esenténi/ek sorokban Dar es Salaamban megnyílt Tanganyika kormánypártjának, a Tanganyika! Afrikai Nemzeti Uniónak országos konferenciája. A konferencián elmondott beszédében Julius Nyer ere köztársasági elnök hangsúlyozta, az országos értekezlet fő feladata jelöltet állítani a tanzániai elnökválasztásra. A genfi leszerelési értekezleten részt vevő nyugati küldöttségek az amerikai delegáció szálláshelyén újabb megbeszélésre öltek össze. A Reuter értesülései szerint a nyugati küldöttségek jelenleg azon fáradoznak, hogy a brit és a kanadai javaslatok, valamint az amerikai módosító indítványok összeházasításával közös határozattervezetet dolgozzanak ki a nukleáris fegyverek ■ elterjedésének megakadályozása kérdésében. Gavrilov írja a Pravdában: „A 18 hatalmi bizotí-' ság munkája bebizonyította, hogy a leszerelési tárgyalások egyhelyben topogása szoros összefüggésben van az Egyesült Államok által követett agresszív imperialista politikával. Számos nyugati ország delegátusa beszél a leszerelés szükségességéiül, de megpróbálja támogatni és igazolni az Egyesült Államok Vietnamban és a világ más részein elkövetett agresszív cselekményeit. Walter Ulbricht, az NDK államitanácsának elnöke külpolitikai kérdésekről nyilatkozott a Blitz című indiai lap munkatársának. Nyugat-Berlinről szólva Ulbricht kijelentette, okvetlen szükséges, hogy a város helyzetét , normalizál- ják. Ennek a módja pedig az, ha Nyugat-Berlint szabad várossá nyilvánítják. Emellett hangsúlyozta, az NDK kész arra. hogy szavatolja a szabad és semleges Nyugat-Berlin megközelíthetőségét. Oastelo Branco brazil köztársasági elnök beszédet mondott, amelyben bejelentette. hogy októberben megtartják a tervezett választásokat. „Szent ügy“ Seebohm, Nyugat-Német- ország közlekedésügyi minisztere, amint a sajtó beszámolt róla. beszédet mondott a közelmúltban Stuttgart városában. A százezret meghaladó hallgatóságnak füle hallatára kijelentette: „Folytassák az előző nemzedék által örökül hagyott szent ügyet”, és hozzátette: igyekezzenek visszahódítani a csehszlovákiai földeket. Régente az effajta megnyilatkozásokat „felhívásnak nevezték — „keringő- re.” De bárminek nevezze is a mai ember, a nyugatnémet fasiszták biztatásnak fogták fel, s eszerint cselekedtek. Bambergben, például megrohanták a zsidó temetőt és telemázolták a sírköveket — horogkereszttel. Seebohm „szent ügy”-e és a náci „nemes hagyományok” eképpen találkoztak.j Képünk, amelyet az egyik j nyugatnémet magazinból vettünk át, bizonyíték. Eszerint a nyugatnémet ne- onácizmus él, pimaszkodik, s csak a maga gaztetteit tartja „szent ügy”-nek. Ök a temető nyugalmát csak1 akkor tisztelik, ha ott az őj áldozataik fekszenek. I Igaz, a hatalmas nemzet-1 közi felháborodás hatá-1 sara az egyik „piktort”, Reinhold Woitsek fiatal fogtechnikust letartóztatták. De a „szent ügy” sok más „bajnoka” jelentős pozíciók birtokában változatlanul résen áll a „nemes hagyományok” folytatására. Sót e cél érdekében még atomfegyvereket is követel. És Seebohm? Tanul az esetből? Erről hallgat... Johnson válasza Nkrumahnak Washi ngton, (MTI): A Fehér Házban szombaton közölték, hogy Aohnson elnök táviratilag válászolt Nkrumah. ghanai elnöknek arra az üzenetére, amelyet Quaison-Sackey külügyminiszter levélben pénteken nyújtott át a Fehér Házban. Johnson elnök — a Fehér Ház szóvivője szerint — elutasította a ghanai elnöknek azt a javaslatát, hogy az amerikai légierő ideiglenesen szüneteltesse a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását. Ugyanakkor Johnson közölte, hogyha Nkrumah elnök Hanoiba utazik, „repülőgépét amerikai részről nem fogja fenyegetés érni”. Ha azután a ghanai államfő Hanoiban megfelelő kezdeményezéseket tud tenni, s ezzel meg tudja nyitni az utat a béke felé, Johnson elnök kész támogatni az ilyen kezdeményezést, — hangzik a válasz. Ä fekete hadsereg III. Aki nem hitt a pokolban . . . Jelenleg majdnem 40 ezer jezsuita tevékenykedik a világ különböző tájain, a különböző „provineiák”-ban. Az évszázadok során megtanulták. hogyan kell boncnak öltözni Kínában és rabszolgákkal kereskedni Afrikában, miképpen kell gyónási titkokat politikai és pénzügyi célokra felhasználni. Mostanában a jezsuiták azt tekintik legfontosabb feladatuknak, hogy a kor uralkodó áramlala, a szocializmus, ellen küzdjenek, mégpedig úgy, hogy magukat is „szociálistá”-nak mondják. Almost generálissá választott Pedro Arrupe atya és — mondjuk — John L. Swain, a generálisi tisztre sokáig esélyesnek tartott kanadai származású jezsuita vezető között nyilvánvaló különbségek vannak a helyzet megítélésében. A jelek azt mutaljak, hogy a „spanyol vonal” hívei visz- szakívánják a világ számára az új középkort és nem mindenben tetszenek n<tkik VI. Pál pápa megnyilatkozásai. A Swain atya vonalát követők meg hajlandók bizonyos engedményekre és azt vallják, hogy a „fehér pápát” akkor is követni kell, „ha nem látni egészen pontosan, hová is vezet”. Abban azonban mind Arrupe, mind Swain, mind a „spanyol vonal”. mind az „angolszáz vonal” képviselői egyek, hogy rettegnek a kizsákmányolástól mentes, az értelemtől vezetett világtól és egyek abban is, hogy a haladás erői ellen való küzdelmükben szívesen alkalmazzák a megtévesztés módszerét. A jezsuita megtévesztés egyik nagymestere a párizsi „provincia” egyik vezetője, Calvez atya. A Jézus \írsaságnak ez a kétségkívül tehetséges és felkészült tagja 1200 oldalas könyvet írt Marx Károlyról, amelyben rokonszenvvel nyilatkozik a tudományos szocializmus megalapozójának jelleméről és több tételéről ts, de csak azért, hogy annál hatékonyabban támadhassa a marxizmus alapvető tanításait. Calvez atya egyike azoknak a marxizmussal (ravasuzl) szembenálló tudósoknak. akik bedobták a köztudatba, hogy „a marxizmus központi problémája az elidegenedés” és — ügyes csürés-csavarással — azt próbálják „megmagyarázni”, hogy az elidegenedés a szocializmus építésének is központi kérdése. A dogma- tizmustól megszabadult, alkotó marxizmus visszaverte Calvez ügyeskedését éppen- úgy, mint a dialektika problémáival foglalkozó német jezsuita, Gustav Wetter szintén nagyon ügyes, egyes marxista kutatók hiányosságait álnokul a tudomány szelleme ellen felhasználó támadását. Akik a kínai császár papucsát csókolgatták Kifinomult taktikával dolgozik a franciaországi jezsuiták egyik kutatócsoportja Vanves-ban is. A szovjet intézmények és gazdaság kérdéseivel foglalkoznak. Több dolgot látszólagosan megdicsérnek, hogy aztán — ezen az erkölcsi alapon — olyan következtetéseket vonjanak le. amelyek tetszetősek, de döntően hamisak. Rendkívül ravasz a módszere a francia Danié- lou atyának is. aki annak az Origenus nevű egyházatyának a rehabilitálását szorgalmazta, aki arról volt nevezetes, hogy nem hitt a pokolban. Daniélou — azoknak a jezsuitáknak méltó mai utódja, akik a kínai császár papucsát csókqlgat- ták, hogy engedélyt kapjanak „térítő” missziók szervezésére — eljár a párizsi munkások gyűléseire is, szidja a kapitalistákat, hogy aztán például, olyan következtetéseket vonjon le, hogy bár a tőkés rend rossz és a jövő kétségtelenül a munkásosztályé, ám bízzuk a jobb világ eljövetelét a „felsőbb hatalmak”-ra... Mariineu atya az atombombád a sátán művének tartja. Hogy annak az emberi társadalomból való kivonását „a sátán egyetlen igazi ellenfelére” — Istenre bízza. Loyolai Ignatius annak idején lelke üdvösségét tette fel egy billiárdpartira, hogy egy párizsi diáktársának bebizonyítsa: Isten nem fogja hagyni őt elkárhozni. A Loyolai billiárdozó ügyessége egy odaadó, mindenre kész tanítvány jutalma. S ma is vannak ilyen ügyes billiárdozcf a párizsi jezsuiták között éppen úgy, mint Japánban. Kanadában, az Egyesült Államokban. Itt van — például — John Austin atya. egy virginiai jezsuita kollégium profesz- szora, aki arra specializálta magát, hogy bebizonyítsa: miért valósítják meg a nagy trösztök — a szocializmust. Modern lélekidomárok A jezsuitákat az évszázadok során oly spontán gyűlölet és megvetés vette körül, hogy megtanulták: miképpen keli mindig alkalmazkodni az adott körülményekhez és igyekeznek felvértezve lenni a belső ellenzék ellen is. Magunkat csapnánk be. ha nem tudnánk, hogy a római Szent Gergely Egyetemen, a Keleti Intőben és a jezsuita nevelés egyéb fellegváraiban a .Jélekidomárság” igen hatékony eszközeivel dolgoznak Egy hét a világpolitikában A GÖRÖGORSZÁGBAN kialakult helyzettel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az Egyesült Államok diplomáciája rendkívül aktív módon vesz részt az eseményekben. Egyes megfigyelők szerint az udvar intrikáinak hátterében is az amerikaiak állnak Nehéz lenne megmondani, hogy milyen méntékig függ össze az Egyesült Államok földközi-tengeri politikájával a görög reakció íjabb támadási kísérlete és milyen mértékig indította el a válságot a király és környezete. Az eddigi fejlemények azt mutatják, hogy végső soron igen keserű tapasztalatokat szerezhet a görög jobboldal és a vá'Ságot nem fog sikerülni • megtartani a pártpolitika keretei között. Máris vannak olyan jelenségek, amelyek arra figyelmeztetik a királyt és környezetét, hogy könnyen a monarchia válságára vezethetnek azok az erőszakoskodások, amelyekkel a parlamenti demokrácia érvényesülését megpróbálják akadálvp'rr.i é filament! ülés. amely az Atmány bukásával vésődött, önmagában is hatásos figyelmeztetés lehet az udvar számára, hogy ne feszítse túl a húrt. A bukás értékelését maga Papandreu adta meg. Nyilatkozatában figyelmeztetett arra, hogy a Király rossz tanácsadói robbantották ki a válságot, de persze azt terheli végső soron a felelősség, aki hallgatott ezekre a rossz tanácsadókra. Papandreu ilyen módon nyíltan a királyt tette felelőssé a súlyos helyzetért. Ebből az következik, hogy aligha valószínű olyan megoldás, amelynek előfeltétele a kibékülés Konstantin király és Papandreu volt miniszterelnök között. Jelen pillanatban az sem látszik valószínűnek, hogy a király elfogadja az új választások kiírását, mert ez általános vélemény szerint, Papandreu és a demokratikus pártok abszolút győzelmével végződne. a Loyolai mai követői. Es bár a „fehér pápák” és a Fekete Hadsereg viszonya a különböző időpontokDan különbözőképpen alakult, tudni keil azt is, hogy a római egyház e legküzdő- képesebb, legtehetségesebb rohamcsapata nagy hatással lehet a pápára is. Janssens atya — aki az elmúlt évtizedben is már beteg volt — meglehetősen megbékélt XXIII. János békükfkenyebb politikájával. A jezsuiták vezető törzse azonban — hierarchia ide, hierarchia oda — nem követte őt ebben. S bár még nem lehet tudni Arrupe atyának generálisként való megnyilatKO- zásairól, a tény, hogy a jezsuita vezetők gyülekezete éppen őt választotta meg generálisnak, eléggé hangosan szól önmagáért is. A Fekete Hadsereg veszedelmet jelent a népek felszabadulása és békéje szempontjából. Erre nem odafigyelni nem lehet, de egyoldalú megítélés volna az is, ha nem tudnánk, hogy a Jézus Társaság — s az egész egyház — az elmúlt évtizedekben sokat vesztett régi hatalmából. erejéből, befolyásolási lehetőségeiből, s hogy hívő körökben is növekednek azok az erők, amelyek elhatárolják magukat a Fekete Hadsereg legendás engesztelhetetlenségétől és a középkorhoz való ragaszkodást százfajta álarccal leplező, mindenfajta emberi erkölcsnek gyökeresen ellentmondó magatartásától. Lovag Antal ( VEGE Valószínűbb, hogy néhány közbeeső kísérlet után a király ^ meg fogja kísérelni az úgynevezett parlamenten kívüli megoldást, vágy hivatalnokkormánnyal, vagy esetleg nyílt katonai diktatúrával. Ez természetesen nem jelentené a válság megoldását, hanem inkább további kimélyülését. A VIETNAMI helyzetet illetően: az amerikai kormány további kísér1 eteket tesz a háború kiszélesítésére, anélkül azonban hogy akár az amerikai közvéleményt, akár a világ közvéleményét sikerült volna ■meggyőznie Johnsonnak arról, hogy az erőszakos megoldások helyett „szívesebben látna valamilyen tárgyalásos megoldást." Ilyen értelemben maga az elnök és több amerikai politikus is nyilatkozatokat tett. Ezeknek a nyilatkozatoknak az értékét erősen le- esökkentik, hogy ugyanekkor messzemenő újabb katonai intézkedéseket jelentettek be. Nyilvánvaló, a Vietnamban harcoló amerikai alakulatok megerősítése — több mint hatvanezer emberrel — aggodalommal tölti el az Egyesült Államok közvéleményét és egyes józanabb politikai vezetőket is. A Wall Street Journal, az amerikai üzleti körök egyik tekintélyes lapja, arra hívja fel a figyelmet, hogy az amerikai kormánv úi háborús beruházási és újabb katonai erősítések küldése Dél-Vietnamba, a vietnami háború költségeit napi négymillió dollár fölé emelik. Ugyanekkor az amerikai közvéleménynek figyelembe kell vennie, hogy az újabb erőfeszítések nem járnak együtt amerikai sikerekkel Vietnamban. Ellenkezőleg, a dél-vietnami szabadságharcosok ófíenzí- vája elérte Saigon előterét és úgyszólván mindennap újabb és újabb sikereket érnek el. Olyan sikereket, amelyek rendkívül hatásos formában (például a Da Nang-i amerikai támaszpont olaj- és benzintartalékainak levegőbe röpítése) érzékeltetik az amerikaiakkal, hogy ezt a háborút képtelenek megnyerni Johnson elnök legutóbbi nyilatkozatában azzal kérkedett: „Amerika megnyeri a háborúkat, amelvekbe belekezd.” A vietnami azonban nyilvánvalóan nem tartozik ezek közé a háborúk közé, s azt az Egvesült Államokban is kezdik már sejteni. Ezeknek az eseményeknek az összefüggéseiből nem lehet kiemelni a harmadik fő eseményt, amely pillanatnyilag sokat foglalkoztatja a világsajtót. Genfben a második hete folytatja tanácskozásait a leszerelési értekezlet, de — mint ahogy előre látható volt — eddig nem értek el eredményt. még olyan értelemben sem, hogy sikerült’volna .:özös tanácskozási platformot találni. Ennek rendkívül egyszerű magyarázata van, amit a szovjet, megbízott a genfi tanácskozások fogamén világosan le i< szögezett. Carapkin kijelentette: az amerikaiak vietnami agressziója akadályozza a leszerelést, sőt lehetetlenné teszi, hogy megfelelő légkör alakuljon ki Genfben. Minden józan megfigyelő egyetért abban, hogy mielőtt bármilyen más kérdést vennének elő a leszerelési értekezlet résztvevői, előbb rendezni kellene a vietnami helyzetet. mé epedig errv régóta napirenden lévő szovjet javaslat alapján, amely az idegen csapatok kivon ás á- ! ra és az idegen területeken lévő támaszpontok megszüntetésére vonatkozik. Ez a javaslat, ma minden egyébnél aktuálisabb.
