Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-05 / 183. szám

ENQELS 1895 augusztus 5-én halt meg Engels Frigyes. M úzeumban. üveglap alatt őrzik azt a már megsárgult papírra írott le­velet, amelyet a magyar munkásmozgalom hajnalá­nak egyik kimagasló alak­ja. Engelmann Pál irt 1890- ben az idős Engelsnek. „Ez alkalommal nem akarok le­mondani arról, hogy né­hány szóban összefoglaljam azt az érzést, amely engem tizenhat év óta mind foko­zottabb mértékben áthat, s kifejezzem azt a szeretettel­jes tiszteletet, amelyet minden becsületes szociál­demokrata ön iránt, taní­tónk, mesterünk iránt érez” — írta a magyar mozgalmi harcos a nemzetközi prole­tár mozgalom vezérének. Tanító, mester: méltó sza­vak Engels nagyságához. A férfi, aki hetven esztendeje, nem sokkal halála előtt, egy levelében szenvedélyesen magyarázta, hogy az embe­rek maguk alkotják történel­müket, előbb Marx oldalán, majd Marx halála után egyedül, I,enin előtt a leg­többet tett a szocialista je­lenért, azért, hogy a dolgo­zók milliói felismerjék és sorsuk megváltoztatására használják fel történelemal­kotó erejüket. Mindig Marxszal együtt emlegetjük. S most, az em­lékezés napján idézni kell Marx szavát — egy levelé­ben írta barátjának a Tőke megírásáról szólva: „Csupán Neked köszönhetem, hogy ez lehetséges volt. Irántam va­ló önfeláldozásod nélkül semmiképpen sem végezhet­tem volna el a három kötet roppant munkáját.” Harcos, elvhű, bátor élet volt az övé. A gyáros fia már szinte serdülőkorában meggyűlöli az önkényural­mat s huszonkét esztendős, amikor élete fordulópontjá­hoz érkezik. Gyári tisztvise­lő Manchesterben ( ...nem csak azzal foglalkozott, hogy a gyár Irodájában ült — bejárta a Piszkos városne­gyedeket. ahol a munkások tengődtek, saját szemével látta nyomorukat és Ínségü­ket'’ — írja Lenin) és ekkor kezdi írni első művét, ,.A munkásosztály helyzete Ang­liában” című könyvet. Es ez az az év, amelyben egy életre szóló barátságot köt Marx Károllyal. (Lenin: „Az európai proletariátus • el­mondhatta. hogy tudomá­nyát két olyan tudós és harcos teremtetne meg. aki­nek viszonya felülmúlja a régiek megható legendáit az emberi barátságról.”) Egyszer azt írta: „Marx mellett, én a második he­gedűt játszottam...” De lig­nin szigorúan figyelmeztet: . nem lehet a marxizmust megérteni és nem lehet a maga egységes egészében Is-' mertetní, ha nem vesszük számba Engels összes mű­veit.” Valóban összes műveit; hiszen például a Kommu­nista Kiáltvány immár egy századnál hosszabb ideje messzezengő soraiban, alap­gondolataiban ott van egy viszonylag ritkán emlegetett 1847-es Engels-mű, „A kommunizmus alapelvei”. Egy másik műve — „A poli­tikai gazdaságtan bírálatá­nak vázlata” — ösztönözte Marxot a később a Tőkében feldolgozott kérdésekkel va­ló foglalkozásra. Az „Anti- dühring” ragyogó kiejtése a dialektikus módszernek. „A család, a magántulajdon és az állam eredete” a materia­lista történelemszemlélet, v marxista államelmélet re­meke. Egy kisebb terjedelmű mű. „A szocializmus fejlő­dése az utópiától a tudo­mányig” szinte minden élő nyelven tíz és tízezreket hívott harcba a tudományos szocializmus győzelméért. A felsorolás végtelen lehetne. Hösszabb-rövidebb tanulmá­nyai, cikkei közül ha például csak egyre gondolunk, amely a származástan, az ember előtörténete és az őstörténet kérdéshalmazát világítja meg (,.A munka szerepe a majom emberré válásában”), megértjük, hogy egész élet­műve, minden alkotása ma sem csorbuló, éles fegyver a világnézeti harcban. Tel­jes tudományos megalapo­zottság, bátor keresése az újnak, szellemes és találó megsemmisítése minden avi^t dogmának, a gondola­tok szabatos és pontos ki­fejtése; ez Engels munkás­ságának néhány fontos jel­lemzője. A tudományos szocializ­mus tanítója és mestere a forradalmi harcok barikád­jain is otthon van; 1848 áprilisában Engels, Marx­szal együtt tér haza a for­radalmi Németországba. Lap­juk. a „Neue Rheinische Zeitung” (a szerkesztés ve­zetője Engels) hosszú ideig felülmúlhatatlan forradal­márújság. a dél-németorszá­gi népfelkelés idején Engels fegyvert ragad; csak a túl­erő szorítja ki csapatát ha­zája földjéről. Tizenkét esztendővel élte túl nagy barátját és fegy­vertársét, Marxot, s élete utolsó percéig harcolt a forradalmi mozgalomért, a proletariátus nemzetközi győzelméért. Budapesten, a régi polgári lövölde nagy­termében. ahol 1890 de­cember hetedikén ült össze a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt első kong­resszusa, a százhuszonegy küldött meghatottan hallgat­ta Engels üdvözlő levelének szavait, aki azt írta Buda­pestre. hogy a magyar párt megalakulása ....úiabb bi­zonysága annak, hogy a modern nagyipar nem fész­kelheti be magát egy or­szágba sem anélkül, hogy a régi. a tőkeuralom előtti társadalmat ne forradalma­sítaná. s hogy ne csak egy kapitalista osztályt, hanem proletárságot is ne teremte­ne és ezzel mindkettőnek osztályharcát, valamint a polgári kapitalista világrend megváltoztatására működő munkáspártot.” Úgy tekintett a világ messzi tájain küzdő forra­dalmi harcosokra, mint az édesapa gyermekeire. 1893- ban. az Internaclonále zü­richi kongresszusán éppen egy magyar forradalmárt, Frankel Leót érte az a megtiszteltetés, hogy a nagy nemzetközi összejövetelen „Kedves fiam”-ként szólítot­ta meg. Kedves fia volt minden forradalmár —■ Le­nin méltán mondotta róla* „Ennek a kemény harcos­nak és szigorú gondolkodó­nak mélyen szerető lelke volt.” Gárdos Miklós Figyelemmel kísérjük a csengeri kezdeményezést Felülmúlják tavalyi eredményeiket a nyíregyházi járás termelőszövetkezetei Az árvíz elleni küzde­lem sokáig emlékezetes ma­rad Vencsellön, ahol 7—8 milliós mezőgazdasági érté­ket mentettek meg gáterő­sítéssel a község dolgozói. Hasonló volt a helyzet még néhány Tisza menti község­ben a nyíregyházi járásban. Tímáron, Tiszabercelen, Gá- ván még most is arra használ ják az öntözőszivattyukat, hogy a vizet emelik át az elöntött területekről. Az ár- és belvíz , elleni küzdelem, az okozott vesz­teségek pótlása így és már akkor megkezdődött a já­rásban. A csengeri kezde­ményezés nyomán erről be­szélgettünk Vincze József­iéi, a Nyíregyházi Járási Tanács VB elnökével, Ju­hász Sándor elnökhelyettes­sel, Tóth Ernő pártbizott­sági, Málnás Alajos taná­csi osztályvezetővel. — A járás szántóföldjének 5 százalékán nem kerülhetett földbe a vetemény, vagy később kipusztult, több ezer hold rét-legelő szenve­dett vízkárt. A belvízpusztította terü­letnek a későbbiek során kilenctizedét újravetették: ide rövid tenyészidejű nö­vények kerültek. A tsz-e-k az állatbetegségek ellenére igyekeztek többet behozni áruként az első fél évben, így túlteljesítették vá­gómarha. húsbaromfi és tojáseladási tervüket. A járási tanácselnök vé­leménye szerint az egyik legfontosabb tennivaló: mind a gabonaféléknél mind a kapásnövényeknél vesz­teségmentesen elvégezni a betakarítást, mert a termés- ígéret másfélszerese a ta­valyinak. A csengeri kezdeménye­zést a járási tanács vb magáévá tette, felszólította a községek párt-, gazda­sági- és állami vezetőit: ott is végezzenek mélyreható vizsgálatot, ahol kevésbé sújtotta a termelést az idő­járás, de pótlásokkal to­vább javíthatják az ered­ményeket. A felhívásnak és a segít­ségnek a hatása nem maradt el. Ez idő szerint a járás termelőszövetkezetei pótíós- kévt 670 sertést, 110 szarvasmarhát állítottak be hízóként, 400 süldőt vá­logattak ki értékesítésre, 46 ezer baromfival bővítik a hústermelést, amiből 26 ezer már a nevelőkben van. Ä . veszteség csökkentésére tervezett másfél ezer hold silókukoricának, csalamá- dénák kétharmadát, a kö­lesnek, egyéb takarmányfé­lének egyharmadát vetették el, földben 400 holdon a másodvetésű burgonya, a zöldségfélék magva. Az eddigi tényleges intézke­déssel, a még biztosra vár­ható további pótlásokkal a járás közös gazdaságai egyharmadára csökkenthe­tik az ár- és belvíz okozta veszteséget. Jelentős károsodást mint­egy húsz termelőszövetke­zet szenvedett. Egyik leg­súlyosabb eset a rakamazi, ahol Héri László főmező­gazdász szervezése nyomán igyekeznek a veszteség egy részét megszüntetni. Hét­ven holdon például szemes­ként termelik az eredeti silókukoricát, s ehelyett 230 holdon vetettek utólag si­lónövényt, aminek a gya­rapodását karbamiddal si­ettetik, majd a silózás so­rán is karbamiddal fokoz­zák a takarmány fehérje- tartalmát. Hideglevegős módszerrel szárítanak 2000 mázsa pillangósszénát. A vencsellői Szabadság Tsz- ben ugyancsak szemtermés­re váltottak át 100 hold silókukoricát, s helyette 7u hold kései silókukoricát, 4() hold kölest vetettek. Több mint tíz hold kertészeti nö­vénnyel, félezer hektó1 iter tejjel, 20 000 beállított csi­bével, 107 hold pillangós magtermesztésével csökken­tik a veszteséget. Nagy figyelmet fordított a vesz-, teség pótlására a balsai Petőfi Tsz-ben a vezetőség: már hizlalják a 300 sertést, 10 szarvasmarhát, megka­pálták a 22 hold káposz­tát, elvetették 20 holdon az uborkát. A paszabi Pe­tőfi Tsz-ben a napokban várják a 10 e2er többlet­csibét, sőrét is hizlalnak. A már korábban intézke- dök közé tartozik a tisza- nagyfalui Üj Élet Tsz, amelyben pótlásra kerek száz hold másodburgonyát, 30 hold zöldségnövényt ül­tettek, közel 300 holdas takarmánynövény vetési tervüknek kétharmadát el­végezték, ezentúl hízik 30 sertésük, 18 szarvasmarhá­juk. Az ibrányi Dózsa Tsz- ben, egyéb intézkedés mel­lett műtrégyázták a réte­ket, a legelőt a hozamgya­rapítás végett, s már az utóbbi területből 30 holdat le is kaszáltak. AZ ibrányi Petőfi Tsz rét és legelő te­rületén SZ—100-as lánctal­pas géppel hamarosan be­fejezi az elhanyagolt csa­tornák rendbetételét, több­letként pillangós magfo­gást végez, csalamádét ve­tett, burgonyát ültetett és 160 süldőt készít elő el­adásra. A nagyhalászi Pe­tőfi Tsz-ben legjelentősebb intézkedés volt eddig 200 sertés, 20 szarvasmarha hí­zóba állítása. Kemecsén 240 süldővel, a tejtermelés fo­kozásával pótolják a vesz­teséget. A gávai Új Erő Tsz-ben, ahol jég is volt, még vízállás is van, a gon­dokon jelentős területű konzervborsóval, állathízla- lással, takarmánynövények vetésével igyekeztek köny- nyíteni. Az ibrányi Béke Tsz-ben a pótlásra legfőbb tétel 700 000 darab többlet szamócapalánta, aminek az értékesítésére mór szerző­dést kötöttek. A nyírteleki Szabadság Tsz-ben az el­vetett rövid tenyészidejű kukoricával, a vyírpazonyl Zöld Mezőben ugyancsak ezzel és a már földbe ke­rült köles és cirok ter­mesztésével segítenek ma­gukon. Számottevő intézkedés történt a demecseri Dimit­rov Tsz-ben, ahol a pót­lásként tervezett növények felének földbe került a magva, a szabolcsi Szabad­ság 7’sz-ben burgonyát, si­lókukoricát, a sényői Bú­zakalászban úgyszintén si­lókukoricát állítottak be pótlásra. A besztereci Üj- barázda Tsz-ben is jó az igyekezet, a nyírturai Zöld Mezőben az eddigi intézke­dés valóra váltásával há­romszorosát hozzák be a veszteségnek. A végzett munka ny.». mán, az elvetett növények­re kedvező időjárás követ­keztében a nyíregyházi já­rás érintett közös gazdasá­gainak többségében szá­mottevő érték várható, ami csökkenti az időjárás okozta veszteséget. Jellem­ző. hogy az egyébként gyengének minősülő tsz-ek- ben is nagy akarattal láttak munkához a vezetők, a tagok az elveszett érté­kek minél nagyobb arányú pótlására. A községi taná­csok a munka Szervezésé­ben, sok általános iskola a közvetlen termelésben, a KISZ-szervezetek ugyan­csak a munkában segíte­nek. A helyi pártszerveze­tek vezetői sokat vitatkoz­tak a múlt hetekben az ésszerűbb megoldások meg­találása Végett. A járásban, ha az idei tervezett érték csorbát is szenved, a tava­lyi eredményeket számot­tevően felülmúlják a ter­melőszövetkezetek. Az augusztus 8-i, vasár­napi lapszámunkban arról számolunk be. bőgj* a fe­hérgyarmati járSibarí mi­lyen intézkedéseket «ettek a csengeri kezdeményezés nyomán. Színpadról a földekre „Bizonyítani szeretnék“ — Megtelepedni a tanyán — Hangverseny és öntözés Amint megérkezett az új mezőgazdász, Pellei Sándor, a dombrádí Szőke Tisza Tsz elnöke asztal mellé ültette. Miután haraptak, az elnök megkérdezte Klimaj Pált, az új embert: — Mit iszik? . .. Bort vagy pálinkát? — Bort — mondta az új mezőgazdász. Már a harmalik butellé- nak is a fenekére néztek. — Bírja, gondoltam. Ez jó jel. Nem tudják könnyen leitatni — meséli most az elnök. — Mi volt az előző fog­lalkozása? A mezőgazdász hallgatott, töprengett, kimondja, ne mondja? De hisz úgyis megtudják. Jobb ezen me­legében túl esni. Kivágta. — Színész. Pellei Sándor szeme ke­rekre tágult, nem akart hin­ni a fülének. — No, még csak ez hi­ányzott. Ha a tagság meg­tudja, világgá zavar. Ma már tudják. Különösen Nyíregyháza—Budapest A teherautó pilótafülké­jében ketten vannak, a sofőr és utitársa, a kísérő. Igen. pilótafülkét mondtam, aki bele ül az a benyomása. A kísérő a második sor két ülésén a szűk hely okozta kényelmetlen testtartásban, de mit sem zavartatva a motor kitartó brummogá- sától — alszik. Neki ez a második fuvarja, a 19. órá­ja, lesz belőle huszonöt-har­minc. Felfelé áru, visszafe­lé áru. nincs megállás. A sofőr fiatal, unatkozik, jól­esne a szó. Szemből néha tö­mött túrakocsik suhannak, egyike-másika lakókocsit ci­pel. Fene jó dolguk van. A sofőr gondolataiba mé­lyed, ráér gondolkodni. Bosszantja a műút, mit mon­danak a külföldtek? Szinte restelll. Ha most nekikezde­nének, a két méter sem lenne elég. Mire turkálná­nak valamit rajta, újabb két méter hiányozna a széles­ségből. Keskeny az aszfalt, mert sok a város, a falu. ki kellene terelni az utakat. Néki is probléma. A kacska­ringókban nincs előzés, vesztegelhet az ember, rá­bízva magát egy parasztsze­kérre, mikor méltóztatik le­húzódni, vagy letérni. A pótkocsival előzni nem gye­rekjáték. A szembejövők kö­nyörtelenül kikövetelik az elsőbbséget, az autós száján hamar kiszalad a szitok. Pótkocsival nehéz előzni. Érezni kell a masina a ra­komány minden rezdülését, valóságos manőver! Most az lenne a meglepetés, ha nem kapna sorompót, de ezúttal is elmarad a megle­petés. Félkézzel rágyújt egy Tei’vre. A kísérő válto­zatlanul durmol, még sze­rencse, a motor elnyomja a horkolást. Egyszer kivezé­nyelték vidéki telephelyre egy hónapra. Munkásszállás. Úgy horkolnak az emberek, hogy rugkapált ágyában. S a kiköltözés nem sokáig vá­ratott magára, kitette a vaságyat a folyosóra. Állító­lag érzékeny az idegrend­szere. A szolnoki Tisza-híd előt­ti kanyarban lekapja a se­bességet. Sokszor megfigyer- te, ha kocsioszlop jött a híd felől, különösen este, a Trabantok, szinte parancs­szóra letértek a harmad­rendű elágazásra. Elnevezte a környéket Trabant-or- szágnak, s ha arra járt, mu­latott magában. Máshol sá­ros, mocskos az aszfalt, ilyenkor őszintén dühbe gu­rul. A kormos traktor is fiú merészkedik. Ott az anya­földes névjegye, szabályos gödröcskék. mintha falihen­gerrel kezelte volna a szo­bafestő. Micsoda unalmas fuvar, máskor ötösével szorongnak a fülkében. így a fáradtság is duplán jelentkezik. Pannónia előzi, könnyedén elkígyózik mellette. De mit integet az a búvárruhás, ka­lapos hátul? Ja. vettem a lapokat kicsikém! Gázt ad és amennyire lehet felzár­kózik A nő elismerően nyugtázza, mosolyog, csápol a kezével. No. gusztáltuk meg közelebbről. Jobban felnyömul, előz, de a Pan­nónia nem hagyja magát sokáig, erősebb. így szóra­koznak kilométereken ke­resztül, futja az időből. Hogy honnan, honnan nem. hívatlan társat kap a pilótafülke, becsapódik egy sárga-barna potrohú mé­hecske. Dühödt szorgalom­mal veti magát az ablak­üvegre. Pont te hiányoztál — idegeskedik a vezető. Lassí­tani kényszerül. Már ki sem lehet venni, vajon milyen motorról integetnek ott elöl. Az ember, az állat nem ad­ja fel a küzdelmet. A sofőr figyeli a méhecske lanka­datlan erőfeszítését, ez bi­zony át akar jutni az üve­gen. Megadóan megállítja a kocsit. — Ó, te oktalan állat, miért reoültél be? Most hogyan fogsz visszatalálni? — óvatosan kitessékeli az állatot. — No menj, szépen, építsd a házadat. A távolban Steinmetz ka- piténv imeozáns emlékmű­ve. A ferihegyi gyorsfor­galmi úton gurul a pótko­csis teherautó. Ez a fuvar 5s megvan, visszafelé talán érdekesebb társakat kap. TWíklősvári Zoltán a fiatalok, akik közül nem egy hallotta Klimaj Pált enekelni a Mosoly országá­ban, a Lili bárónőben, ami­kor mint a Békéscsabai Jó­kai Színház tagja itt járt. Alig harminchárom éves. Az ötvenes évek elején végezte a mezőgazdasági techniku­mot Szarvason, Kondoroson volt községi agronómus, ka­tonáskodott, közben énekel­ni tanult magánúton. Feljárt Budapestre, s utána a szín­házhoz került. — Furcsa az egész — néz rám. —• Nekem is. De így van. Dombrádra az öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézettől kerültem. Ügy jöt­tem ide, mint öntözéses ag­ronómus, de most sok volt a víz, ezt nem tudtam hasz­nosítani. Fellépett az Optimista tra­gédiában, játszott a Kispol­gárokban. Most itt lakik Dombrádtól alig négy kilo­méterre egy tanyán. — Jól érzem magam. A munka kellős közepébe ke­rültem. Éppen az aratást fogtam ki. A tsz-elnök megfigyelte, hogyan igazítja el a brigád­vezetőket, hogyan osztja el a gépeket. Határozott volt. — Jól kezdett — összegezi Pellei. — Oda állt azonnal ahol a munkát meg kell fogni. — Lehet, vannak olyanok, akik azt gondolják: ide jött ez a bohóc közénk. Én bizo­nyítani szeretnék. Ez tanult szakmám. Tudom, hogy ilyen korban már mint kez­dő színész nem sokra vihet­tem volna. Azért, amit ott tanultam, emberismeretet, jellemeket, Itt is tudom hasznosítani. Ha segítenek. Ügy látom, hogy ez meg­van — magyarázza Klimaj Pál. — Feleségem is agronó­mus, hamarosan költözik a család. Itt szeretnék megte­lepedni. Faggatom nem szokat­lan-e? Mosolyog. — Paraszt származású va­gyok magam is. Szüleim tsz- tagok Szarvason. Van olyan tervem is, hogy ha majd a munka engedi, hangversenyt rendezünk, s lendítünk a kultúrmunkán is. Van mit tenni! Meg aka­rom szerettetni az embere­ket az operával és sok más­sal. Tudom nehéz lesz, de ha segítséget kapok, ez is sikerül... F. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents