Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-29 / 203. szám
— Oh, bocsánat! Ez valóban nem a guszevi villamos? ŐSZINTE ÉRDEKLŐDÉS. Délután meg akarok lógni a hivatalból. Valami ürügy kellene. Temetés, esküvő, keresztelő. Nem ió, mert az elmúlt évben már az egész családom eltemettem, vagy férjhez adtam, illetve szociális névadásban részesítettem. Egy lehetőség van csak. Beteg leszek. Már délelőtt elkezdtem mondani a gépírónőnek, hogy rettenetesen fáj a fejem. — Nem akármilyen fejfájás ez — tájékoztattam. — Ügy érzem, mintha a koponyámat belülről feszegetnék. Részvéttel hallgatott és elmesélte, hogy volt neki egy sógora Alsódabason, aki hasonlót érzett a halála előtt. Elmondtam a panaszom a főnökömnek is, aki részvétlenül hallgatott. — Vegyél be valamit — mondta közönyösen. — Már bevettem, amit lehetett — mondtam, és felsoroltam egy gyógyszertárra valót. — Nem használ. Olyan ez, mintha az agyamat termeszhangyák rágnák. — Akaraterő kérdése az egész. Szuggeráld megariAnekdoták Christian Lichtenberg filozófust egy kellemetlen alak megkérdezte, meg tudná-e neki magyarázni, mi a különbség az idő és az örökkévalóság között. — Sajnos, ez lehetetlen. — Mikor jön már haza a felesége a szabadságáról? TALÁLÓS KÉRDÉS Ha tudnék is időt szakítani magamnak rá, hogy mindezt megmagyarázzam, egy örökkévalóság kellene hozzá, hogy megértse. — Csak tudnám, hov#á bújt az oroszlán! ★ Egy elbizakodott, de kis- tehetségű író füstkarikákat eregetve ezt mondta Bemard Shawn ak: — Húszéves koromban az orvos eltiltott a dohányzástól arra hivatkozva, hogy értelmi képességeim kárát vallja majd a dohányzásnak. m És. mért, ,nem Jjövette az orvos -tanácsát?. —- kérdezte Shaw. ★ Rudyard Kipling egy ízben áldozatul esett egy ismeretlen álköltőnek, aki egy nagy folyóirat szerkesztőségének rossz verset adott el, amely alatt Kipling neve állt. — Mért közölték ezt a szemetet? — kérdezte szemrehányással a szerkesztőtől, hiszen ez silány munka. — Nekem is ez a véleményem — szabadkozott a szerkesztő —, de azt hittem, hogy ön írta. Sehremde Nem a keleti mese híres Seherezádé járói van szó, haneyn egy Dembinszky utcai asszonyról, aki sokat szeret mesélni. Ha valaha pletykaversenyt rendeznének, ő biztosan az első díjat nyerné. Seherez Adél. Ez az. álnév azért illik olyan nagyon rá, mert legalább annyit mesél, mint Sehere- zádé, az ezeregyéjszaka hősnője; Csak éppen nem, éjszakai, hanem délelőtti mesékről van szó, az ezeregy- délelőtt meséiről. Bizony, amikor Kovácsné három évvel ezelőtt lakáscsere útján a Dembinszky utca 100/c-be ment lakni, nem gondolt arra, hogy szomszédnője, „Seherez Adél” nyugalmazott óvónő megkeseríti az életét. De megkeserítette. Már az első nap, amikor a lakásba költözött, Ariéi ariaállt a konyhaajtó elé és mesélni kezdett Horváthék kerültek terítékre; — Tudja, szomszédasz- szöny, én nem szoktam pletykálni, de ami ezeknél a Horváthéknál van, az már egy- kicsit sok. Az öreg Horváthné állandóan veszekszik menyével. Külön -háztartást vezetnek, de as öregasszony mindig belekanalaz a menye zsírjába. A lisztből is elvesz. A fia/tal Horváthné tűri, de én nagyon sajnálom szegényt. Igaz ugyan, hogy annak a férje nagy mamlasz... Képzelje, hagyja, hogy a társbérlőjük, az a színész... No, de leég a rántásom, meg a tálalásra is készülni kell. Majd legközelebb... Másnap Seherez Adél ott folytatta, ahol előző délelőtt abbahagyta. — Szóval, az a színész már hónapok, óta csapja a szelet a fiatal Horváthné- nak. A múltkor az egész család kirándulni ment, az ifiasszony is öltözködött, azután egyszerre fejfájásról kezdett panaszkodni. Persze, otthon maradt és véletlenül, érti, szomszéd- asszony, véletlenül a színész is otthon maradt. Én nem tudom, mi történt közöttük, csak a lármát hallottam. Ugyanis pont akkor jött oda a színész menyasszonya és minden szó áthallatszott a mi szobánkba. Tudja, vékonyak a falak... A következő délelőtt a nyugalmazott óvónő nagy színészi képességgel vázolta, hogy mi történt a menyasszony, a színész és a fiatal Horváthné között Mintha televíziós közvetítést látott volna Kovácsné. Negyedik nap a mamlasz Horváth és felesége veszekedéséről adott részletes beszámolót. Nincs az a rá- diószpiker, aki olyan hévvel tolmácsolna egy eredményt, mint ahogy Adél a perpatvar részleteit közölte. Fél évvel később (184. délelőtt) Kovácsné megtudta, hogy Horváthné elvált és feleségül ment a színészhez. Másfél év múlva (549. délelőtt) arról kapott hírt, hogy a volt Horváthné visszaköltözött a házba mamlasz férjéhez, és ez így ment közel három évig. Kovácsné nem tanulmányozta a naptárt és így csak mi, a történet krónikásai tudjuk, hogy 1001 délelőtt telt el Kovácsék beköltözése és távozása előtt. Seherez Adél mindennapos délelőtti meséi ugyanis tönkretették Kovácsné idegeit és ezért elcserélték lakásukat. Az ezerkettedik délelőtt kezdték el a költözködést. Az új lakó, miközben a régiek csomagoltak, bizalmasan megkérdezr te Kovácsnétól: — Es mondja, drágám, de nagyon őszintén, jó ez a la.k'ás? Kovácsné meggyőződéssel válaszolta; — Mi az, hogy jó? Mesés. Palásti László ba, hogy nem fáj a fejed — tanácsolta és otthagyott. — De igenis fáj. Fáj és fáj. Akármit csinálok — ordítottam utána. Mindenkinek elmondtam, hogy nálunk csak beszélnek arról, hogy legnagyobb érték az ember. Űgv fáj a fejem, mintha gőzkalapács- csal ütögetnék, mégsem küldenek haza. Márpedig hazamegyek, mert délután jön nozzám Juclka, a világ legaranyosabb .kislánya. Gépírónőnknek elmondtam, hogy már szédülök is, és lila meg sárga karikák ugrálnak a szemem előtt. Elborzadt, és elmondta: a sógorának Alsódabason üstén nyugosztalta), ugyanilyen karikák ugráltak a szeme előtt, amiben az is szörnyű, hogy a lilához egyáltalán nem megy a sárga. Ebéd után egy kicsit ösz- szeestem. de a főnököm megint jött az önszuggesz- tióval. — Mondogasd magadnak, hogy erős vagy, hogy le tudod győzni ezt a frontátvonulásból adódó kis gyengeséget! — Nem vagyok erős. Fáj mindenem! Szédülök! Lila karikák! Kék kockák! Most húzzák az abroncsot a fejemre! Végre rájött, hogy a legnagyobb érték szenved szeme láttára. Ideadta a vállalati kocsit és hazaküldött. Vidáman és könnyedén léptem a kocsiba. Egy félórával előbb hazaértem, mint amikorra Jucikat vártam. Kölnit szórtam szét a lakásban, italt készítettem elő, és várakozva leültem De nlcsak! Fáj a fejem. Mintha a koponvámat belülről feszegetnék, mintha az agyamat termeszhangyák rágnák, mintha abroncsot húznának a fejemre. Nem láttam az utcát, csak a karikákat. Lilát és sárgát! Borzalom. Szédülök. Végem van. Le kell gvőz- nöm a fájdalmat. Nem megy. Fáj és fáj a fejem. Fáj az egész testem. Le kell feküdnöm... Ledőlök a díványra. Megjelenik a lila karikák között az alsódabasi sógor. Gúnyosan integet. Jelzi, hogy vár. Kint csengetnek. Az ajtóhoz vánszorgok. — Te nem is örülsz nekem? — támad Jucika, mikor a képemre néz. — De örülök —« nyöszörgők, Jucikét azonban nem tudom meggyőzni. — Fáj a fejem .., — Hát szuggeráid be magadnak, hogy nem fáj. Az önszuggesztió a leghatásosabb. Persze, csak az igazi, erős férfiaknál . .. — Szuggerálom, de nem megy ... — Nyamvadt vagy . ■. Különben, mennem kell. Vegyél be valamit — szol még vissza az ajtóból. Utána szeretnék szólni, hogy erős vagyok, fog rajtam az önszuggesztió, csak éppen az első jött be, és a önszuggesztióhoz nem értek. De nem jön ki hang a torkomon. Fáj a fejem.. le azt hiszem, ezt már mondtam . .. Ősz Ferenc KULTÚRMŰSOR UTÁN. — Miért öltöznek fel így a twiszthez? — Tévedés még nem vetkőztek le. Mészáros András rajza KÉRÉSZTRE Húsz évvel ezelőtt 1945 sz«ptember 2-án kiáltották ki a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Beküldendő sorok: vízsz. 1, 33, függ. 12, 17. Vízszintes: 1. Dél-vietnami haladó szervezet, mely támogatja a VDK harcát. 12. Gondol. 13. Közterület. 14. Folyó Franciaországban. 15. Monte Christo várbörtöne. 16. Egyik irányba. 17. Kávéadag. 18. Sír. 19. Pulóvert készít. 20. Díszes lovasfogat. 21. Kaszáló. 22. Három hangszerre írt zenemű. 24. Michelangelo híres festménye. (Többen is festették e témát). 25. Kezébe vévé. 26. Nem, latinul. 27. Tengeri emlős. 28. Operaénekesünk. 29. AM. 30. Az angyalok nyolcadik kara. 31. Munka. 32. E napi. 33. A VDK elnöke. 35. Egymásí követő betűk. 36. Római kettes. 37. Vészjel. 38. Szélhárfa. 39. Virágrész. 40. Egymást követő betűk. 41. Légnemű anyag. 42. Kanál betűi keverve.. 44. Község a nyíregyházi járásban. 46. Részvény. 47. Bibliai személy. 49. Betegség jele. 50. Luxushajó. 51. Ebédhez készül. 52. GZ. 53. Török sziget. 55. Román váltópénz. 57. Hibás. 58. Nyári „háziszárnyas”. 59. Állatlakás. 60. A VDK fővárosa. Függőleges: 2. Egymást követő betűk. 3. Emel!!! 4. Táplál. 5. Évszak. 6. Papírra jegyez. 7. Már nem érdekli. 8. Csente. 9. Téli takarmánytároló. 10. ZRA. 11. AE. 12. A VDK irányító és vezető társadalmi szervezete. 16. FÖO. 17. 1954. május 7-én a VDK néphadserege e városnál mért megsemmisítő csapást a francia gyarmati hadseregre. 18. Elavult. 19. Fájdalom. 20. Tüdőkapú. 21. Redőny. 23. Olaszországi városból való. 24. Nem magános. 25. Az égbolton jár. 27. Ide a szobába szállít. 28. Gyógynövény. 31. Olasz labdarúgó-csapat. 34. Visz- szatolom! 35. Egész hibátlan. 37. Vízinövény. 41. A „Talpalatnyi föld” c. film földhöz juttatottja (Szirtes Ádám alakította). 42. Volt szovjet hosszútávfutó. 43. Olasz tengerparti város. 45. Zötyögtet. 46, Két szó: végtag és mássalhangzó kiejtve. 47. Afrikai áilam. 48. Azonos magánhangzók. 50. Valami hibát helyre hozni tenni. 51. Valaminek a része + H. 53. Festmény. 54. „Némán” fest. 55. B. 56. Uszóválogatottunk. 57. TK. 58. Skálahang. 59. Labdarúgó-mérkőzés eredménye. Megfejtéseket legkésőbb szeptember 6-íg kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BEKÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL. Augusztus 15-i rejtvény- pályázatunk. Megfejtés: Scott hatásának köszönhetjük a magyar történeti regény megszületését. Ivanhoe. Nyertesek: Kiss Gabriella, Koppány Tamás, Major József és Nagy István Nyíregyházi, Fábián László é* dr. Torda/ Lászlóné csen- geri, Juhász Margit és dr. Kalapos Mihályné gávai, Tóth Sándorné nyírbátori és Pótor Judit porcsalmai kedves rejtvényfejtönik. A nyereménykönyveket postán elküldtük.