Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

— Oh, bocsánat! Ez valóban nem a guszevi villamos? ŐSZINTE ÉRDEKLŐDÉS. Délután meg akarok lóg­ni a hivatalból. Valami ürügy kellene. Temetés, es­küvő, keresztelő. Nem ió, mert az elmúlt évben már az egész családom eltemet­tem, vagy férjhez adtam, illetve szociális névadásban részesítettem. Egy lehetőség van csak. Beteg leszek. Már délelőtt elkezdtem mondani a gép­írónőnek, hogy rettenetesen fáj a fejem. — Nem akármilyen fej­fájás ez — tájékoztattam. — Ügy érzem, mintha a koponyámat belülről fesze­getnék. Részvéttel hallgatott és el­mesélte, hogy volt neki egy sógora Alsódabason, aki hasonlót érzett a halála előtt. Elmondtam a panaszom a főnökömnek is, aki rész­vétlenül hallgatott. — Vegyél be valamit — mondta közönyösen. — Már bevettem, amit lehetett — mondtam, és felsoroltam egy gyógyszer­tárra valót. — Nem hasz­nál. Olyan ez, mintha az agyamat termeszhangyák rágnák. — Akaraterő kérdése az egész. Szuggeráld megari­Anekdoták Christian Lichtenberg fi­lozófust egy kellemetlen alak megkérdezte, meg tud­ná-e neki magyarázni, mi a különbség az idő és az örök­kévalóság között. — Sajnos, ez lehetetlen. — Mikor jön már haza a felesége a szabadságáról? TALÁLÓS KÉRDÉS Ha tudnék is időt szakíta­ni magamnak rá, hogy mindezt megmagyarázzam, egy örökkévalóság kellene hozzá, hogy megértse. — Csak tudnám, hov#á bújt az oroszlán! ★ Egy elbizakodott, de kis- tehetségű író füstkarikákat eregetve ezt mondta Bemard Shawn ak: — Húszéves koromban az orvos eltiltott a dohány­zástól arra hivatkozva, hogy értelmi képességeim kárát vallja majd a dohányzás­nak. m És. mért, ,nem Jjövette az orvos -tanácsát?. —- kér­dezte Shaw. ★ Rudyard Kipling egy íz­ben áldozatul esett egy isme­retlen álköltőnek, aki egy nagy folyóirat szerkesztősé­gének rossz verset adott el, amely alatt Kipling neve állt. — Mért közölték ezt a szemetet? — kérdezte szem­rehányással a szerkesztőtől, hiszen ez silány munka. — Nekem is ez a véle­ményem — szabadkozott a szerkesztő —, de azt hittem, hogy ön írta. Sehremde Nem a keleti mese hí­res Seherezádé járói van szó, haneyn egy Dembinszky utcai asszonyról, aki sokat szeret mesélni. Ha valaha pletykaversenyt rendezné­nek, ő biztosan az első díjat nyerné. Seherez Adél. Ez az. álnév azért illik olyan nagyon rá, mert legalább annyit mesél, mint Sehere- zádé, az ezeregyéjszaka hős­nője; Csak éppen nem, éj­szakai, hanem délelőtti me­sékről van szó, az ezeregy- délelőtt meséiről. Bizony, amikor Kovácsné három évvel ezelőtt lakás­csere útján a Dembinszky utca 100/c-be ment lakni, nem gondolt arra, hogy szomszédnője, „Seherez Adél” nyugalmazott óvónő megkeseríti az életét. De megkeserítette. Már az el­ső nap, amikor a lakásba költözött, Ariéi ariaállt a konyhaajtó elé és mesélni kezdett Horváthék kerül­tek terítékre; — Tudja, szomszédasz- szöny, én nem szoktam pletykálni, de ami ezeknél a Horváthéknál van, az már egy- kicsit sok. Az öreg Horváthné állandóan veszekszik menyével. Kü­lön -háztartást vezetnek, de as öregasszony mindig be­lekanalaz a menye zsírjá­ba. A lisztből is elvesz. A fia/tal Horváthné tűri, de én nagyon sajnálom szegényt. Igaz ugyan, hogy annak a férje nagy mamlasz... Kép­zelje, hagyja, hogy a társ­bérlőjük, az a színész... No, de leég a rántásom, meg a tálalásra is készülni kell. Majd legközelebb... Másnap Seherez Adél ott folytatta, ahol előző dél­előtt abbahagyta. — Szóval, az a színész már hónapok, óta csapja a szelet a fiatal Horváthné- nak. A múltkor az egész család kirándulni ment, az ifiasszony is öltözködött, azután egyszerre fejfájás­ról kezdett panaszkodni. Persze, otthon maradt és véletlenül, érti, szomszéd- asszony, véletlenül a színész is otthon maradt. Én nem tudom, mi történt közöt­tük, csak a lármát hallot­tam. Ugyanis pont akkor jött oda a színész meny­asszonya és minden szó át­hallatszott a mi szobánkba. Tudja, vékonyak a falak... A következő délelőtt a nyugalmazott óvónő nagy színészi képességgel vázol­ta, hogy mi történt a meny­asszony, a színész és a fia­tal Horváthné között Mint­ha televíziós közvetítést lá­tott volna Kovácsné. Negyedik nap a mam­lasz Horváth és felesége ve­szekedéséről adott részletes beszámolót. Nincs az a rá- diószpiker, aki olyan hév­vel tolmácsolna egy ered­ményt, mint ahogy Adél a perpatvar részleteit közöl­te. Fél évvel később (184. délelőtt) Kovácsné megtud­ta, hogy Horváthné elvált és feleségül ment a színész­hez. Másfél év múlva (549. délelőtt) arról kapott hírt, hogy a volt Horváth­né visszaköltözött a házba mamlasz férjéhez, és ez így ment közel három évig. Kovácsné nem tanulmá­nyozta a naptárt és így csak mi, a történet króni­kásai tudjuk, hogy 1001 dél­előtt telt el Kovácsék be­költözése és távozása előtt. Seherez Adél mindenna­pos délelőtti meséi ugyanis tönkretették Kovácsné ide­geit és ezért elcserélték la­kásukat. Az ezerkettedik délelőtt kezdték el a köl­tözködést. Az új lakó, mi­közben a régiek csomagol­tak, bizalmasan megkérdezr te Kovácsnétól: — Es mondja, drágám, de nagyon őszintén, jó ez a la.k'ás? Kovácsné meggyőződéssel válaszolta; — Mi az, hogy jó? Mesés. Palásti László ba, hogy nem fáj a fejed — tanácsolta és otthagyott. — De igenis fáj. Fáj és fáj. Akármit csinálok — ordítottam utána. Mindenkinek elmondtam, hogy nálunk csak beszél­nek arról, hogy legnagyobb érték az ember. Űgv fáj a fejem, mintha gőzkalapács- csal ütögetnék, mégsem küldenek haza. Márpedig hazamegyek, mert délután jön nozzám Juclka, a világ legaranyo­sabb .kislánya. Gépírónőnknek elmond­tam, hogy már szédülök is, és lila meg sárga karikák ugrálnak a szemem előtt. Elborzadt, és elmondta: a sógorának Alsódabason üs­tén nyugosztalta), ugyan­ilyen karikák ugráltak a szeme előtt, amiben az is szörnyű, hogy a lilához egy­általán nem megy a sárga. Ebéd után egy kicsit ösz- szeestem. de a főnököm megint jött az önszuggesz- tióval. — Mondogasd magadnak, hogy erős vagy, hogy le tu­dod győzni ezt a frontát­vonulásból adódó kis gyen­geséget! — Nem vagyok erős. Fáj mindenem! Szédülök! Lila karikák! Kék kockák! Most húzzák az abroncsot a fe­jemre! Végre rájött, hogy a leg­nagyobb érték szenved sze­me láttára. Ideadta a vál­lalati kocsit és hazakül­dött. Vidáman és könnyedén léptem a kocsiba. Egy fél­órával előbb hazaértem, mint amikorra Jucikat vár­tam. Kölnit szórtam szét a lakásban, italt készítettem elő, és várakozva leültem De nlcsak! Fáj a fejem. Mintha a koponvámat be­lülről feszegetnék, mintha az agyamat termeszhan­gyák rágnák, mintha abron­csot húznának a fejemre. Nem láttam az utcát, csak a karikákat. Lilát és sár­gát! Borzalom. Szédülök. Végem van. Le kell gvőz- nöm a fájdalmat. Nem megy. Fáj és fáj a fejem. Fáj az egész testem. Le kell feküdnöm... Ledőlök a díványra. Meg­jelenik a lila karikák között az alsódabasi sógor. Gúnyo­san integet. Jelzi, hogy vár. Kint csengetnek. Az aj­tóhoz vánszorgok. — Te nem is örülsz ne­kem? — támad Jucika, mi­kor a képemre néz. — De örülök —« nyöször­gők, Jucikét azonban nem tudom meggyőzni. — Fáj a fejem .., — Hát szuggeráid be ma­gadnak, hogy nem fáj. Az önszuggesztió a leghatáso­sabb. Persze, csak az igazi, erős férfiaknál . .. — Szuggerálom, de nem megy ... — Nyamvadt vagy . ■. Különben, mennem kell. Vegyél be valamit — szol még vissza az ajtóból. Utána szeretnék szólni, hogy erős vagyok, fog raj­tam az önszuggesztió, csak éppen az első jött be, és a önszuggesztióhoz nem értek. De nem jön ki hang a torkomon. Fáj a fejem.. le azt hiszem, ezt már mond­tam . .. Ősz Ferenc KULTÚRMŰSOR UTÁN. — Miért öltöznek fel így a twiszthez? — Tévedés még nem vetkőztek le. Mészáros András rajza KÉRÉSZTRE Húsz évvel ezelőtt 1945 sz«ptember 2-án kiáltották ki a Vietnami Demokrati­kus Köztársaságot. Beküldendő sorok: vízsz. 1, 33, függ. 12, 17. Vízszintes: 1. Dél-vietnami haladó szervezet, mely támogatja a VDK harcát. 12. Gondol. 13. Közterület. 14. Folyó Franciaországban. 15. Mon­te Christo várbörtöne. 16. Egyik irányba. 17. Kávé­adag. 18. Sír. 19. Pulóvert készít. 20. Díszes lovasfogat. 21. Kaszáló. 22. Három hangszerre írt zenemű. 24. Michelangelo híres festmé­nye. (Többen is festették e témát). 25. Kezébe vévé. 26. Nem, latinul. 27. Tengeri emlős. 28. Operaénekesünk. 29. AM. 30. Az angyalok nyolcadik kara. 31. Munka. 32. E napi. 33. A VDK el­nöke. 35. Egymásí követő be­tűk. 36. Római kettes. 37. Vészjel. 38. Szélhárfa. 39. Virágrész. 40. Egymást kö­vető betűk. 41. Légnemű anyag. 42. Kanál betűi ke­verve.. 44. Község a nyíregy­házi járásban. 46. Részvény. 47. Bibliai személy. 49. Betegség jele. 50. Luxus­hajó. 51. Ebédhez készül. 52. GZ. 53. Török sziget. 55. Román váltópénz. 57. Hibás. 58. Nyári „háziszárnyas”. 59. Állatlakás. 60. A VDK fővárosa. Függőleges: 2. Egymást követő betűk. 3. Emel!!! 4. Táplál. 5. Év­szak. 6. Papírra jegyez. 7. Már nem érdekli. 8. Csente. 9. Téli takarmánytároló. 10. ZRA. 11. AE. 12. A VDK irányító és vezető társadal­mi szervezete. 16. FÖO. 17. 1954. május 7-én a VDK néphadserege e városnál mért megsemmisítő csapást a francia gyarmati hadse­regre. 18. Elavult. 19. Fáj­dalom. 20. Tüdőkapú. 21. Redőny. 23. Olaszországi városból való. 24. Nem ma­gános. 25. Az égbolton jár. 27. Ide a szobába szállít. 28. Gyógynövény. 31. Olasz labdarúgó-csapat. 34. Visz- szatolom! 35. Egész hibát­lan. 37. Vízinövény. 41. A „Talpalatnyi föld” c. film földhöz juttatottja (Szirtes Ádám alakította). 42. Volt szovjet hosszútávfutó. 43. Olasz tengerparti város. 45. Zötyögtet. 46, Két szó: végtag és mással­hangzó kiejtve. 47. Afrikai áilam. 48. Azonos magán­hangzók. 50. Valami hibát helyre hozni tenni. 51. Valaminek a része + H. 53. Festmény. 54. „Némán” fest. 55. B. 56. Uszóválogatottunk. 57. TK. 58. Skálahang. 59. Labdarúgó-mérkőzés ered­ménye. Megfejtéseket legkésőbb szeptember 6-íg kell bekül­deni. CSAK LEVELEZŐLAPON BEKÜLDÖTT MEGFEJTÉ­SEKET FOGADUNK EL. Augusztus 15-i rejtvény- pályázatunk. Megfejtés: Scott hatásá­nak köszönhetjük a magyar történeti regény megszüle­tését. Ivanhoe. Nyertesek: Kiss Gabriella, Koppány Tamás, Major Jó­zsef és Nagy István Nyír­egyházi, Fábián László é* dr. Torda/ Lászlóné csen- geri, Juhász Margit és dr. Kalapos Mihályné gávai, Tóth Sándorné nyírbátori és Pótor Judit porcsalmai kedves rejtvényfejtönik. A nyereménykönyveket postán elküldtük.

Next

/
Thumbnails
Contents