Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-26 / 200. szám

Ne csak papíron Az üzemi demokráciának és a dolgozók nevelésének fórumai, a társadalmi bíró­ságok. Tevékenységükben a kollektíva fegyelmező, neve­lő ereje jut kifejezésre. A dolgozók választott képvise­lőik útján vonják felelősség­re azokat, akik megsértik a szocialista munkaerköl­csöt, felrúgják a társadal- ' mi együttélés szabályait, vétenek a munkafegyelem, a társadalmi tulajdon ellen. Ott, ahol a szakszervezeti bizottságok helyesen vá­lasztják ki a nyílt tárgya­lásra alkalmas ügyeket, s ehhez kellő segítséget kap­nak a gazdasági vezetőktől és a tárgyalást gondosan előkészítik _ ott a társa­dalmi bíróságok betöltik szerepüket: nevelik, formál­ják az embereket. Vajon mindenütt eleget tesznek-e hivatásuknak, él­nek-e ezzel a lehetőséggel? A tapasztalatok azt bizo­nyítják: még korántsem úgy, ahogy az kívánatos lenne. Néhány helytelen né­zet itt is, ott is akadályoz­za, gyengíti a társadalmi bíráskodás hatékonyságát. Vizsgáljuk csak a leggya­koribbakat, a legfontosabb: a társadalmi bíráskodás de­mokratizmusa és hatóereje szempontjából. Agaknál a vállalatoknál, ahol csak hébe-hóba, tessék- lássék módon, vagy egyál­talán nem kerül ügy a tár­sadalmi bíróság elé, leg­többször arra hivatkoznak, hogy nem fordult elő olyan eset, amelyet megtárgyal­hattak volna. Az ilyen ér­velések mögött legtöbbször a gazdasági vezetők húzó- dozása áll. Azt mondják: a munkafegyelem megsértőit egyszerűbben és gyorsabban tudják felelősségre vonni a hagyományos fegyelmi eljá­rással, a társadalmi tulajdon ellen vétőkkel szemben pe­dig általában a büntető hatóságok lépnek fel. Hely­telen álláspont ez: a ké­nyelmesebb, könnyebb meg­oldást, a hatáskör féltést takarja! Akad tanulságos fegyelmi ügy, ami a nyilt fórum elé kívánkozik. Sőt: kizárólag ott kívánatos tár­gyalni, hogy a dolgozók egyértelműen lássák az ügyet, megismerjék sokré­tűségében ; hozzászólásaik­kal részesei lehessenek a megnyugtató, igazságos dön­tésnek. Sajnos, némely he­lyen nem tájékoztatják a fegyelmi ügyekről a szak- szervezeti bizottságot. És csodálkoznak, ha az üzem­ben suttognak, találgatnak az emberek. Másutt az igazgatók azzal sincsenek tisztában, milyen jellegű ügyeket lehet a társadalmi bíróság elé utalni. Sajnálatos, hogy a vál­lalatok felügyeleti szervei nem ösztönzik kellőképpen a gazdasági vezetőket a társadalmi bíráskodás se­gítésére. Pedig a munkafe­gyelem megjavulása, a jobb szellemű munka, a tisz­tább, nyugodtabb légkör, az anyag, a gép és a szerszám gondosabb kezelése a gaz­dasági eredményekben is jelentkezik. A társadalmi bíróságok azért is kaptak nagyobb jogkört, hogy a termelő munkára közvetlen kiható ügyekben javasolja­nak és döntsenek a nyere­ség-, vagy prémium-megvo­násról, az alacsonyabb munkakörbe helyezésről, a selejtkár megtérítéséről és másokról. Mindez egyetlen gazdasági vezetőnek sem le­het közömbös — ezért is kell igényelniük a dolgozók defmokratikus fórumának segítségét. Egyes helyeken kifogásol­ják az emberek, hogy veze­tő állású műszaki, vagy ad­minisztratív dolgozó ügyét csak elvétve, vagy egyálta Ián nem utalják a társadal­mi bíróság elé, — noha a fegyelmi ügyek között van ilyen természetű. — Miért csak a fizikaiak hibáiról tárgyalunk? — kér­dezik jogosan, és az a vé­leményünk: a társadalmi bíráskodás demokratizjtnusa mindaddig csorbát szenved, Légi brigád a földek felett VENCSELLÓ HATARA­BAN — közel a Tiszához —■ két repülőgép áll. A gépe­ken a szerelők időszakos karbantartást végeznek, se­gédkezik vagy két tucat gyerek. A gépek augusztus 13-án érkeztek megyénkbe, növényvédelmi bemutatót tartottak tsz-elnököknek, ag- ronómusoknak. A bemutató eredménye; a nyíregyházi járás tsz-ei nem engedték vissza a repülőket Budaörs­re. Benedek Engelbert, a héttagú légi növényvédő brigád vezetője erről így tájékoztatott: — A bemutató annyira tetszett a szekembereknek, hogy mindjárt az első nap megrendeléseket kaptunk. Rakamazon 400 hold lege­lőt műtrágyáztunk, a tisza- teleki tsz-nek 110 hold, a nyírbogdányi tsz-nek 120 hold gyümölcsöst, Deme- cserben 40 hold szőlőt per­meteztünk. A gépeket most műtrágyaszórásra állítjuk át. Erre a munkára Tisza- bercelről, Bújról, Nyírte­lekről, Nagyhalászról, Bal- sáról és Nagycserkeszről kaptunk megrendelést. Eze­ken a helyeken több mint négyezer holdra szórunk ■műtrágyát. A TSZ-EK NAGY ÉR­DEKLŐDÉSE a légi vegy­szerezés iránt érthető. Az esős időjárás miatt minde­nütt elhúzódott az aratás, betakarítás, kevés az erő­gép, az ember; arra már alig futja, hogy az őszi tá­vmunkák elvégzése előtt a műtrágyázást is idejében és jó minőségben elvégez­zék. A repülőgép tehát nagy segítség, de mibe kerül?; — ez is érdekli a termelőszö­vetkezeteket. — A munkadíjat az fM és igazgatóságunk úgy szab­ta meg, hogy minden tsz- nek kifizető és előnyös le­gyen. Egy hold permetezés a gyenge tsz-eknél 23, a kö­zepesnél 30, az erősnél 38 forint. A műtrágyaszórás tarifája az előző kategóri­ákban 100 kilogramm/hold 17, 22, 28 forint, 200 kilo­gramm/hold 34, 45, 56 fo­rint, 250 kilogramm/hold 42, 56, 70 forint. Az állami gaz­daságoknál ezt a munkát 30—40 százalékkal maga­sabb bérért végezzük. Fo­lyamatban van, hogy a kö­zeljövőben a munkadíjakat jelentősen csökkentik és akkor a repülőgépek igény- bevétele még előnyösebb lesz. Arra a kérdésre, hogy a légi brigád meddig marad Szabolcsban, rövid volt a válasz; amíg munka lesz a gépek számára. A KÉT REPÜLŐGÉP a rövid interjú és a karban­tartás után újra a levegőbe emelkedett. Tiszabercel ha­tárába szálltak, hogy a föld­től három-négy méteres magasságból 250 holdra ki­szórják a foszforos műtrá­gyát. Gyors és pontos mun­kát végeznek. Seres Ernő mig nem mérnek mindenütt egyenlő mércével. A vál­lalatok irányító posztjain állók rossz módszerein éppúgy változtatni kell, mint a műhelyek dolgozói­nak hanyag, nemtörődöm munkáján, fegyelmezetlen magatartásán —, s mind­kettőre egyformán jó esz­köz, fórum a társadalmi bí­róság! Ennek politikailag érett, jogilag jártas tagjai az ügyek alapos előkészí­tésével, higgadt tárgyalás­vezetéssel, a demokratizmus legteljesebb érvényre jutta­tásával biztosítják, hogy a határozat — beosztásra való tekintet nélkül — mindenki számára elfogu­latlan, tárgyilagos, meggyő­ző legyen _ hiszen nem a büntetés, hanem a nevelés a cél. A társadalmi bíróságokat — a szakszervezeti szervek­kel egyidőben — mindenütt újjáválasztották. Egyhar- maduk a gazdasági vezetők meg nem értése, a társadal­mi szervek liberalizmusa miatt az eltelt időben gya­korlatilag még nem műkö­dött, jórészük pedig nem tárgyalt minden fontos ügyet. Fentről és lentről ad­janak több, hathatósabb segítséget nekik, hogy ne csak papíron létezzenek, hogy közéletünk erősödő demokratizmusa érvényre jusson a társadalmi bírósá­gok tevékenységében is. A nyilt fórumok jövője, fejlődése ezen múlik. Export - kálváriával... Utószó a nyírbátori napellenző történetéhez A Nyírbátori Fémtömeg­cikkipari Vállalat még az elmúlt év végén szerződést kötött a TRANSELF,KTRO Magyar Villamossági Kül­kereskedelmi Vállalattal 150 motoros napellenzű 1965 évi gyártására és szál­lítására. 75 darabot június 15-re, a többit pedig de­cember 15-ig kellett volna elkészíteni. Eltelt egy fél óv és nem szállítottak egy darabot sem. Az ügy a Bu­dapesti Központi Döntőbi­zottság elé került és a vál­lalatot késedelmi kötbér megfizetésére kötelezték. Az első, elhamarkodott lépés Ez a rövid története egy közel 14 millió forintos exportmegrendelés tengeri kígyó módjára elnyúló kál­váriájának. Az első, elhamarkodott lépés az volt, hogy a meg­felelő felkészültséggel nem rendelkező vállalatot a fej­ügyeleti hatóság, a megyei tanács ipari osztálya uta­sította a szerződés megkö­tésére. Természetesen azzal az ígérettel, hogy az anya­got az Országos Tervhiva­tal biztosította. S vajon me­lyik fejlődni akaró válla­lat ne örült volna ilyen ér­tékű exportmunkának'' A Nyírbátori Fémtömegcikk- ipari Vállalat vezetői arra számítottak, hogy ez a Szeptemberben adják át a Kisvárdai Gépjavító Állo­más háromhajós műhelyét. Az építkezés 4 és fél millió fo­rintos beruházással épül. Felvételünk a tetővilágító szerke­zet szerelésekor készült. Foto: Elek Emil felvétele. munka fellendülést hoz számukra, s első ízben rá­írhatják termékükre a Ma­de in Hungary-t. Hibát ők is követtek el. A szerződésben vállalták, hogy már az első fél évben 75 darabot készítenek az anyagigényes, egyenként mintegy 90 ezer forint ér­tékű napellenzőből. S a munka éppen az anyagel­látás és a felkészülés hiá­nyában akadt meg. Jelen­tős mennyiségű anyagot ugyanis csak áprilisban kaptak. A meghajtóm .ívek szállítását a Budapesti Haj­tómű- és Felvonógyár csak féléves szinten igazolta vissza. Kilincselés az anyagért A megrendelő felületes munkájára vall az is, hogy a Fa- és Vászonredőnygyác Vállalat által készített üel- lért típusú motoros nap­ellenző műszaki dokumen­tációja nem rögzíti: az ex­portra készülő termák csak első osztályú anyagból ké­szülhet. S mivel erről a megyei tanács vb. tervosz­tálya sem tudott, másod- osztályú anyagot is kiutal­tak a vállalatnak. Ez újabb késedelmet okozott. Megkezdődött a küzde­lem a hiányzó anyagok be­szerzésére. A vállalatnál úgyszólván mindenki anyag után járt. Vaskos dosszié és sok-sok útiszámla bizo­nyítja a sok kilincselést. A megyei tanács vb. tervosz­tálya, és az ipari osztály is bizonygatja, hogy a hiba nem ott történt. S a bürokráciában el­vész a felelősség. Papíron és hivatalosan mindenki megtett mindent, csak az anyag és a feltétel nem volt meg. Abban mindenki hibás, hogy kezdettől fogva nem kezelték jelentősegé­nek megfelelő súllyal ezt az országos mértékben ki­csi, de helyiipari és válla­lati szinten mégis csak szá­mottevő exportmunkát. Hi­szen a tanácsi iparban csak ez a megrendelés 48 száza­léka az 1965-ös exportmeg­rendelésnek. Közös igyekezet hozzáértés nélkül A tárgyilagosság Kedvé­ért azt is el kell ismerni, hogy a vállalat most már rendszeresebben kap anya­got az exportmunkához. A sok utánajárásnak, a sze­A hegy tetején, forgalmas út könyökénél, parányi la­katosműhely áll fészerféle házikóban, lim-lomokkal teli kis udvar közepén. Figyel­mes arcú, kunkori fehér bajuszú, apró termetű öre- gecske szöszmötöl az udva­ron, okuláréját madzag tart­ja. Látástól vakulásig ott matat a rozsdás Kerekek, meg csődarabok között. Fol­tos kék nadrág van rajta, meg színehagyott zeke, de mindkettő tiszta. Valahányszor arra jártam, elácsorogtam házikója köze­lében, de soha nem láttam senkit betérni hozzá, valami .szerelni valóval. ö mégis munkálkodva töltötte nap­jait és talán soha nem pi­hent meg. Hümmögve ke­resgélt ócska kincsei közt, aztán bement a kis házba, s nemsokára szelid kopácso- lás hallatszott. Egy délután odaálltam kapuja elé és .— magamban — így beszélgettem az öreggel... — Hohó... Csalafinta vagy, Nagyapám! Semmi hasznosat sem csinálsz. Azt hiszed, nem veszem észre? Csak kopogsz egész nap, mint valami harkály... — Elek. Képzeli beszélffeiés — Jó, jó, hogy élsz... De mi értelme van vénségedre a kalapácsolásnak? — Értelme?! Ember va­gyok még én is, az ember meg dolgozni szokott... — Ez még neked kenye­ret ád? Nem hiszem el! Ne lenne lányod, akihez unokát őrizni mehetnél? Vagy fiú­gyermeked, hogy gondod vi­selné? Vagy ha már nem áldott meg gyerekekkel a sors. éppen teneked ne jut­na valami nyugalmas ott­hon, itt, vagy amott, ahol sakk-kai, kártyával oszthat­nád meg társakkal az Időt? Ne is haragudj... a munka a kezedben... miméit dolog, nem egyéb... — Nem, nem öcsém. A munka az sohase miméit. Ha úgy végzik, már naplo­pás a neve. — Igaz, de akkor ma­gyarázd meg, mit csinálsz? — Láthatod magad is Ez műhely, itt egy satu, beléfogva meg az anyag Ennél többet, öcskös, a do­loghoz te nem értesz.« — Még hogy nem értek? Figyellek én, hetek óta! Mondd meg telkedre: egy kulcsot, vagy aprócska zá­rat szerkesztettél legalább? Csak jársz-kelsz a vasaid között, egyiket ma ide, hol­nap oda telepíted, fúrsz, fa rágsz — cél és értelem nél­kül? Te ezt is munkának nevezed? ' — Munkának. Én pedig azt látom, gorombán be­szélsz. Munkának nevezem, me.'t az effajta dolgokhoz én jobban értek. Akárki vagy, elhiheted, ha én mondom... — Elhiszem, Apó,,. Nem akartalak megbántani. A kí­váncsiság nem hagy nyugod­ni, az bíztatott, hogy meg­szólítsalak... De hiába, hi­tetlenkedem a dolgaidban Néked ez a munka már nem kenyered. Valid be, inkább csak emlékeid között ko torászol... — Nem kenyerem ez a munka? Meglehet, igazad van. Mert sokkalta több kenyeremnél... — Igazán? mélyes kapcsolatok kiépíté­sének megvan az eredmé­nye. Nyolc napellenzőt már elszállítottak, további har­minc van munkában, teljes készregyártásra. Most kap­tak 25 meghajtóművet, 8 mivel az alkatrészgyártás előrehaladott stádiumban van, naponta másf°l-két napeílenző is elkészülhet. A 75 darabos különbözeiét még szeptemberben el tud­ják szállítani. A kálvária, a több száz­ezer forintos kötbér és a már ki is fizetett 26 ezer forintos döntőbizottsági el­járási illeték megfizetése el­kerülhető lett volna, ha a vállalat, a tervosztály és az ipari osztály is közös igyekezettel, ideiében és nagyobb hozzáértéssel ke­zelte volna az ügyet. lövőre már más lesz ? Mert ez a megrendelés még csak a kezdet. A ké­sedelmes szállítás ellenére is, a TRANSELEKTRO szinte naponta, táviratban sürgeti a vállalatot, a jövő évre szóló szerződés meg­kötésére. Feltehető és remélhető, hogy az újabb szerződés megkötésénél, az anyag biz­tosításánál, a szállítási ha­táridők megtartásánál — okulva az eddigieken — már nem ismétlődnek meg ezek a jelenségek. Tóth Árpád A lap megírta az illetékes válaszol BEFEJEZIK AZ ÚTÉPÍTÉST „A lap augusztus 4-i szá­mában megjelent „Körfor­gás" című cikkére tájékoz­tatásul közöljük, hogy a cikkben bírált útépítési munka kivitelezése az ere­deti tervnek megfelelően történt. A műszaki átadás­átvétel alkalmával a bizott­ság szükségesnek látta az Út és a gyalogjárdák kö­zötti bejárati területsávok burkolását is. Ezt pótmun­kaként rendeltük meg a kivitelező vállalatnál, tehát nem az útépítés újrakezdé­séről vgn szó, hanem a munka befejezéséről.” Nyíregyháza Városi Ta­nács VB. építés- és közlekedési osztály — Levegőm, pipám, or­vosságom és pihenésem.., — Szépen beszélsz... Mondd tqvább, Nagyapám. — Nincs tovább. Mindent megmondtam. A többit megtudod majd, ha engedi neked az étet. hogy koro­mat megérd. És feltéve, ha dolgozni szerettél. — Kértek! Beszélj! Apá­mat sem hallgatnám tisz- tességtudóbban. És bocsáss meg, ha tiszteletlen voltam hozzád az előbb. — Fiatal vagy... — Mondd meg végre, e sok rozsdás kacat között nap nap után mit csinálsz? — Megmondtam: élek.« Nincs mit magyaráznom... — Jó, de... — Ha nem csinálnám, nem is élnék. Majd megta­nulod: a munka nemcsak kenyér... nyugalom is, ha úgy hozza a sorja... De menj most már, feltartottál sokáig, pedig sietnem kell ezzel a... Máskor beszélge­tünk még, ha kedved kf-> vánja... — Jó egészséget. Nagy­apám! Szűcs Andor

Next

/
Thumbnails
Contents