Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
Más világ - más nők - más gondok Mi a. véleménye a ernes lúd&m helüli egyen jogúságról ? Találomra kérdeztünk meg nőket: Mi a véleménye a családon belüli egyenjogúságról? Közvéleménykutatásunk nem teljes, de a válaszok érintenek olyan problémákat, melyekre nincs paragrafus. Nekünk kell azokat kialakítani a családi együttélés normáival. „Mit tehettem volna ? . . — Egyenjogúság? Én neveltem a hat gyermekem. Az «ram messzire járt, kútfúró munkát vállalt, pe- dig lakatos volt a tanult mestersége. Néha egy hónap is eltelt, amíg haza tudott jönni. Egy időben ivott is, a rossz cimborák, az eljárás vitte rá, talán. De válásra gondolni sem mértem. Mit csináltam volna a gyerekekkel. Nekem nem volt szakmám, mint a mai asszonyoknak ... így összegezi véleményét idős Bauer Gusztávné nyíregyházi özvegyasszony. A régi családi egyenjogúság tipikus kórképe. Hogyan is gondolhatott egyenjogú szóra, cselekvésre a kiszolgáltatott asszony. Beletörődni a férj olykor garázda viselkedésébe, a női és emberi önérzet megalázásába — akkor természetes volt. „Kezdtem más szemmel nézni az életet. . — Nálunk ez úgy volt, hogy a férjem gondolkozott én helyettem is. Sohasem volt durva, nem mondhatom. De míg ő tanult, végezte a középiskolát, nekem nem jutott idő még egy könyvet se a kezembe venni. Magam sem tudom, hogyan, nem is egyik napról a másikra, kezdtem más szemmel nézni az életet Különösen, mikor a férjem tiltakozása ellenére munkába álltam az egyik hivatalban. Ekkor értettem meg, hogy a nő is végezhet a köz érdekében értékes munkát. Azon kívül, hogy ellátja a családi tennivalókat. K. Béláné vallja ezt Nem akar nyilvánosan szerepelni, hisz elég volt egy családi válság, amelyet sikerült átvészelni. S megértetni férjévei, hogy neki is vannak egyéni tervei, vágyai, neki is lehet véleménye a családi élet irányításában. „Csak megegyeztünk szépen . . — Nem beszélünk mi erről soha a férjemmel, egyenjogúság. Nagy szavak. Csak megegyeztünk szépen, még a házasság előtt, hogy közösen kezeljük a pénzt, együtt határozunk arról, hogy hívják majd a gyerekünket, mi legyen belőle, ha felnő... És nem kényszerítjük egymásra a véleményünket! Kókai Jánosné csengeri tsz-tag a maga nevében fogalmaz. de egy kicsit benne van a mai falusi fiatalok gondolkozásának néhány jegye is. Nála ismeretlen, bár még nem a múlté, az érdekházasság, a szülők megegyezése, gyermekük tudta nélküli döntés sorsukról. Kokainé és a hozzá hasonlók már eljutottak egy darabig a családi egyenjogúságban, de az út java még hátra van... Az én választásom nem volt szerencsés ... — Ha lehet ne tessék írni a nevet — kérte egy esessger melletti községbe« lakó középkorú asszony. — Az egyenjogúság azon múlik, milyen a férj. Az én választásom nem volt szerencsés. Nem egyedül vagyok, akit meg is üt a férje, ha felönt a garatra, vagy a barátok felhecceliK. És nincs törvénye, nem mehetek a szomszédba, de még a rendőrőrsre sem. Családi ügybe nem avatkozhatnak... Olyan pontját érinti a családi együttélésnek ez a háziasszony, amelyre nincs paragrafus. De kellene, Az egyenjogúság, sőt az emberi együttélés elemi szabályainak eleget nem tevő házastársat nem mindig tartják kordában az íratlan törvények. Kellene hozni írott törvényeket! A megkérdezettek zöme pozitív véleményt mondotta Mit ér hát a gürcölés? Kozma János, 59 éves, öt gyermek apja: — 1935-ben kezdtem gazdálkodni. Merthogy, akkor vettem az első hold földet. Könnyebb lett? Nemigen. Kellett volna hozzá egy másik, harmadik..; Ha bírta volna addig az erőnk, az életünk. Kicsinek bizonyult a fészek is a családnak. Kis saját házat negyvennégy szeptemberében építettük. Ólat negyvenkilencben. Nyári konyhát ötvenhatban. A földosztáskor kaptam három holdat. Most már lett volna négy, ha.;. A fogat, gazdasági felszerelés, vetőmag hiányzott. Közben telt a mi időnk is, és az kezdett rémíteni, hogy gyermekeink ott lesznek, ahonnan mi indultunk. Még egy hold föld se jut egynek. Mit ér hát a kegyetlen gürcölés? Hátra kerülnek és jutnak-e valaha előbbre? Hatvanban beléptem a szövetkezetbe. Azt mondták az agitálok: jobb, köny- nyebb lesz a sorsunk. Kezdetben nemigen jmutatkozott Nem egyszer magam mentem korán reggel az irodára: mondják meg a vezetők mit csináljak? Azután mindig egyenesedett valamit ez az új út. Mostanra, úgy érzem, elég jól állunk. Kétszáznál több munkaegységem van. Ez negyvenhárom hatvanéval.;. Vagy másfél ezer forintot kerestem idén havonta. Amellett, hogy feleségem inkább a ház körüli munkánál marad. Egy lányom férjnél, velem vannak a tsz- ben. Idősebbik fiam katona, az utánavaló traktoros tanuló. Két gyermek még iskolás. Annyi vagyok, mint akárki. Ez a legfontosabb. családi „alkotmány” alkalmazásáról. Egy kisvárdai munkásasszony így foglalta össze tapasztalatait: Jő, ha egyenlő szava van a nőnek és a férfinek — Én azt értem ezalatt, hogy a családban egyforma joga és kötelessége van mind a két szülőnek. Ezt nem ilyen apróságban értem, mint az, hogy joga van a nőnek dohányozni, barátnőkkel társalogni... Elsősorban a gyermekek nevelésében, fontosabb családi természetű dolgokban jó az, ha egyenlő szava van a nőnek, férfinek. És az elvekben, melyet az életről, a társadalomról vallunk... Egy gépírónő, eljegyzés után. házasság előtt így nyilatkozott: V égleges megnyugvás Rusznyák András, 61 éves egy gyermeke van, — Az én életem furcsán alakult. Tulajdonképpen iparos volnék: kerékgyártó. Szüleim gazdálkodtak. Középparasztnak számítottak. Titulaként látszott ez valami romantikusan szépnek, a gondtól, törődéstől azonban nem igen aludtak a szüleim egyszer sem nyugodtan. Kilencen voltunk testvérek. Menekülni kívánkoztam a bizonytalanság előL Kerékgyártó inasnak szegődtem. Egy iparos mégis csak más — gondoltam. Úgy kalkulálnak, hogy jusson is maradjon is. Szóval, úgy gondoltam, segéd leszek és.;, pantallós ruhát veszek, nyakkendőt kötök. Jó nősülés, aztán kész az alap. Dehát, annyi minden elképzelést keresztül húzott az akkori világ. Katonaság, háború. Végre egy kis műhely. * A szívem azonban soha a kétnyelű kés, meg a fúró mellett, hanem változatlanul a föld mellett volt. Hat holddal léptem a tsz-be. Különösen a kertészkedés iránt éreztem mindig nagy vágyat. Olyan volt a kertemben a kis gyümölcsös, hogy csodájára jártak. S mivel a közösben több kerékgyártó is akadt, kértem magam, helyezzenek a kertészeti brigádba. Most végre megnyugodtam. Olyan gyümölcsöse van a szövetkezetünknek, amilyen ez idő szerint aligha akad a megyében. Most kirenováltatom a házat. Belekerül pár ezer forintba. Elvégre, ha a fiam hazalátogat Nyíregyházáról, ahol a megyei tanácson dolgozik, ne mondhassa, alább- való, mint akárki másé. — Nem tartom helyesnek, hogy a házasságkötéssel a nő elveszti lánykori nevét. Két betű marad meg, ...né. De miért nem találnak a jogászok, az erre hivatott emberek megoldást arra is, hogy a nő nevét se fedje homály. És necsak a színésznők, írónők használhassák lánynevüket. Egyéni és mégis közös álláspontok Ahány Vélemény, annyi egyéni nézőpont. És mégis többségében közös: a társadalom legkisebb sejtjéne». irányításáról, ennek értelmezéséről, a gyermeknevelés, a közösségi élet és más problémák megítéléséről. Más világ ez. mint amiről idős Bauerné vallott, másak a nők, mint voltak régen, — másak a gondok. De nem árt beszélni róluk, hogy egyre kevesebb csorba essen az Íratlan törvényeken, s a gondolkodás változásával — kiteljesedjen tartalmában is a családi élet. Már nem a rangnak szól Molnár Károly, 57 éves, két gyermek apja. — Az az igazság, én többet dolgozok a tsz-ben, mint egyéni koromban. Tizenöt holddal léptem be. Azelőtt csak kis takarmány- répát, meg egy kis tököt kapáltam. Nagy híre, jó ára volt mindig a nagydobosi töknek. Ezenkívül se nem arattam, se nem kaszáltam. Elvégezték a harmadosok. És ... most magam is nevetem, amit a belépéskor csináltam. Volt takarított pénzem. Bementünk szekérrel Mátészalkára, és a kislányomnak — bár fiatal volt még akkor — megvettem a szobabú trot. Szentül hittem: nem lesz nekem soha többet any- nyi pénzem, hogy ilyesmit vegyek. Most meg, az a dolog fonákja, mégiscsak van pénzem. Több mint amennyit Szálkán akkor költöttem. Ennek ellenére a feleségem sír. Fiam, aki hegesztő Miskolcon egy gyárban, elvett egy ugyanott dolgozó lányt. Munkáslányt. De a feleségemnek nem is ez a baj. Hanem az, hogy a lánynak nincs valamire való bútora. Pedig én tudom: pár év kérdése az egész és lesz. Ma lehet. Gondoltam arra is, adok a fiamnak pénzt, vegyenek bútort. Amilyet akarnak. Csak;.. szégyellem megsértem, ennyire lekicsinyíteni. Egyébként, ott vagyok mindenben, ahol a brigád. Kozma Jánossal együtt Nincs köztünk semmi differencia. Tervezem, hogy ha már megvan a pénzem lépést tartok a korral. Porszívót, televíziót is veszek a nagy rádió mellé. Elvégre, tanítónőnek tanul a lányom. Föld? A miénk, az enyém az egész községi határ. Kimondhatalanul jól esik, hogy az emberek bizalommal vannak velem szemben. Köszönésük nem a régi földemnek, nekem szól. A toldottak mellett új házak, igazi esalácE házak epéinek Nagydoboson. Fonná- j Iádnak, egységesebbe válnak az emberek is. Asztalos Bálim Páll Géza Eletek állomásai Hárman Nagydobosról, akik megtalálták egymást Sok porta viseli még a z idők bélyegét. Jócskán akad ház, amelyik négy, öt rétegződésből tevődik össze: jobb, régi, régibb, legrégibb. Össze toldozva. Életek, nemzedékek állomásai. Talán sehol a megyében nem volt oly erős a paraszti rétegződés, mint Nagydoboson. Temetés, keresztelő, bánat, öröm, félelem, reménység egyazon családokon belül zajlott. Elkülönülve, s asszerint hangzott lefelé, vagy felfelé még a szó is. Pedig, a község bárói urán kívül mind valahánynak föld adta — több-kevesebb verejtékkel — az élet alapját Kutatom, hogy vannak most. És szóljanak ők. Egy szelet kenyér — és a íőszereplők ... Friss, ropogó héjú kenyér. Volt idő, amikor mindent adtak volna érte, s ma mi sem természetesebb annál, amikor a ház asszonya megvágja a még gőzölgő, szökésbarna két- kilóst. Ünnepélyes pillanat a kenyér megszelése: a szántó-vető, az arató, az őrlő, a sütő, a szállító és az eladó ünnepe; ők azok, akik odateszik reggelente a kenyeret a család asztalára. ★ HAJNALTÓL ÉJSZAKÁIG Az augusztusi nap az égbolt tetejéről perzseli a ringó kalászokat, nem kíméli az aratókat sem. A tábla szélébe beleharapnak a kombájn vasfogai, a gépkezelő feszülten figyel, meg- törli gyöngyöző homlokát. — Ma egy kicsit besegített a szél a munkába — mondja Mihalkó János, a Nyírteleki Gépállomás kom- bájnosa, s egy szusszanás- nyira átadja a vezetést a segédvezetönek: tudja már ő is a keze alatt nevelkedett a fiú. — Ilyen szelesnapos időben este későig is mehetünk a táblában. Már egy hónapja itt vagyunk a nyíregyházi Ságváriban, de csütörtökre végezni akarunk. Még 50 hold lábon van. Rákapcsolunk egy kicsit: korán jövünk, aztán ha lehet még késő este is dolgozunk. Erre a nyárra még otthon is várnak engem, Nagycserkeszen, úgy hallom, ott is szükség lesz rám. Hogy nehéz-e a kom- bájnos élet? Semmi sem könnyű, a fizetésért dolgozni kell. Itt a korai kelés, meg a késői lefekvés a fárasztó. Aztán gyakran elromlik a masina, olyankor pedig még az éjszaka fele is rámegy a javításra. Ismerem én jól a gépemet. Lehet annak már hét éve is, hogy az enyém, még újkorában ültem rá először. Azóta — ha összeszámolom — háromezer learatott holdat hagytunk magunk mögött így együtt: a gépem meg én. A kombájn magtartálya megtelt, hosszú csatornáján a vontatóra peregnek a gabonaszemek széles sugárban — egyszerre 10—12 mázsa. A „Nyírségi” malom épületének vastag falai között nem érzik a hőséget a molnárok. A nagy zajban egymás hangját is alig hallják. „FEHÉR EMBEREK“ — Igaz, most van az aratás, nálunk mégsincs csúcsszezon — mondja Bocrnár Mihály főmolnár. Tetőtől talpig lisztporos a ruhája, haja, a bajusza, a bőre. A nagy fehérségből csak a szeme villan ki — állandóan figyel, hogy a bonyolult géprendszerben nincs-e valami baj. — Minálunk mindig egyformán sok a munka, liszt, kenyér az év minden napján kell. Naponta 3—400 mázsa gabonából őrölünk lisztet, ennyi érkezik be a tsz-ektől. Bonyolult műveletekkel lesz a gabonaszemekből liszt, aki nem szakmabeli, nehezen érti meg azt a folyamatot. Szállítószalag hozza be a kamrákba, onnan a garatba, majd a felvonóval az önműködő mérlegre kerül a gabona. A további útja: a tara, a konkolyozó, a hármas koptatógép, a hármas kefegép, az elsőtöret kamra, majd az elsőtöret, a goromba átmenet, alsó átmenet. Innen már gorombadarát kapunk, majd finomdarát, dercét és törmeléklisztet. Ez a folyamat aztán háromszor megismétlődik, s a negyedik — ha szükséges — ötödik töret után már porszemnél is finomabb liszt ömlik a zsákokba, óránként 16 mázsa. A gépek azonban nem dolgoznak a molnár helyett, csak vele együtt, és csak annak engedelmeskednek, aki jól ismeri a legkisebb részüket is, ehhez meg gyakorlat kell, türelem és soksok munka. Én már 40 éve dolgozom ebben a fehér szakmában, 23 éve, mint főmolnár. MŰSZAK 45 FOKOS HŐSÉGBEN — Én már a tapintásáról tudom, hogy melyik malomból kaptuk a lisztet, amivel ma éppen dolgozunk — mondja Nyíri György a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat 1. számú üzemének csoportvezetője. — Ma például a „Nyírségi” lisztjével sütünk. Az előző műszakról maradt két csésze tésztánk, ezzel kezdtük a műszakot ma reggel. Van most munkánk bőven — 12 órás műszakban dolgozunk a kétnapos ünnep előtt. Ilyenkor sokkal több kenyér kell. Csak ne lenne ilyen hőség, Itt a műhelyben lehet talán 40—45 fok is. Hátha még bezárjuk az ablakot. A sütemények készítését csak zárt ablakoknál lehet végezni, hogy be ne borozzon, olyankor aztán kibírhatatlan a hőség. — Nézze milyen szépek ezek a kenyerek — mutatja a kemencéből kicsúszó lapát terhét a saját készítményére kényes mester büszkeségével — de mi munka van addig, amíg ez így elkészül ... Először kovászo- lunk — négyórás kovásszal dolgozunk — aztán dagasztunk. Ez az én munkám, a misseré. A tészta beérése után a „táblások” kapják a megfelelő sűrűre kevert, dagasztott masszát. Itt kapja meg a kenyér azt az alakját, ahogyan a vásárlók a boltban megkapják. Formázás, kenés után bevetik a kemencébe a nyers kenyeret. Itt csak rövid ideig tartják, amíg félsült nem lesz. A végső műveletet a másik kemence végzi el: 40—50 perc alatt szép piros-bama- ra süti a kenyereket. Hőség, gépzaj, nehéz fizikai munka, szakértelmet kívánó fáradozás kíséri útján a kenyeret, amig a gabonatábláktól a család asztalára kerül a ketküos. Szilágyi Szabolcs Olvasónk írja; Nörekvő idegenforgalom Járulón Budapesten, Debrecenben, Nyíregyházán lépten-nyomon német, cseh, lengyel, orosz, angol szavak ütik meg az «aber fülét. Nagy városokban ezen már nem is csodálkozunk, viszont jólesik tapasztalni, hogy olyan kis falu, xnint Jánd, mennyire vonzza már az idegeneket. Jönnek Csehszlovákiából, NDK-ból olyanok, akik még sohasem jártak hazánkban, de olyan vendégek is megindulnak a faluban, akik egy évvel ezelőtt eltöltöttek itt néhány kellemes órát Tetszik a tiszta, rendes község, tetszik a komp, a sértetlen Tisza-part is. Jándnak saját strandja is van, s talán ez a legnagyobb vonzóereje. Felkeresik Miskolcról, Mezőkövesdről, Pestről, Somogyból örvendetes, hogy most már egyre több a külföldiek száma is. Debrecenben már felvetették, hogy vasárnaponként rendszeres buszjáratot kellene indítani Debrecen—Tisza-part jelzéssel, S ha már a gerlyiugornyaí strand zsúfolt lesz, a vendégek eljöhetnek egészet Jándig. Borsai Edl l&nd
