Kelet-Magyarország, 1965. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-19 / 195. szám
Egyéni elbírálás — egyéni nevelés A tagjelöltről van szó! Minden évben sok ezren lépnek tagjelöltnek pártunkba, mert úgy látják, hogy a párt célkitűzései, küzdelmei az ő személyes ügyük is. A pártszervezetek és a választott szervek nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a tagjelöltek közül mind többen váljanak tevékeny, öntudatos, áldozatkész kommunistákká. Ezért a tagjelöltek túlnyomó többségét bevonják a szervezett politikai oktatásba. sok helyütt tanfolyamot tartanak részükre, hogy jól megismerjék a párt alaptörvényét, a szervezeti szabályzatot, tagjelölt iskolát szerveznek számukra és igyekeznek aktivizálni őket a párt mindennapos munkájában. Mégsincs- minden rendben ebben a tekintetben. Az évente felvett tagjelöltek figyelemre méltó hányada kikerül a pártból, s az összes töröltek, kilépettek és kizártak csaknem egyharmada tagjelölt. Nagyon elgondolkoztató ez, miután évről évre ismétlődő jelenség. Az okát egyértelműen meghatározni nehéz, mert sok összetevője, még több „magyarázata” van. Vegyük sorra a legfontosabbakat. Eléggé általános magyarázat, hogy a felvételre jelentkezőket nem nézik meg elég körültekintően és sokan, — amikor megismerik a párttagsággal járó felelősséget, kötelezettséget — kilépnek a sorból. Van ebben az érvelésben némi igazság. Nem vitás, hogy a felvételüket kérők előzetes, alapos megismerésére fokozott gondot kell fordítani. Ez azonban mégsem lehet az alapvető ok. A tagjelöltfelvétel ugyanis nem úgy történik, hogy X. Y. ismeretlenül jelentkezik a párt valamelyik szervezeténél és közli belépési szándékát. A felvételre kerülők — néhány esettől eltekintve — előzőleg kitűntek valamilyen módon: az átlagosnál jobban dolgoznak, példás munkafegyelmet mutatnak, szakszervezetben, KISZ-ben tevékenykednek, fokozottabb érdeklődést tanúsítanak a politikai kérdések, a pártszervezet tevékenysége iránt. Leggyakrabban több ilyen vonás is egyesül az illetőben. A pártszervezet vezetősége és tagsága igyekszik őt minden oldalról megismerni, s csak ezután kerül sor felvételének elbírálására. Mindamellett ajánlók kellenek, akik felelnek az illető politikai, erkölcsi megbízhatóságáért. Talán nem vonják be eléggé a tagjelölteket politikai oktatásba, a pártszervezet mindennapos tevékenységébe? Nem, ezt sem lehet kategorikusan állítani, hiszen a tagjelöltek túlnyomó többsége a pártoktatás valamelyik formájában részt vesz, sőt arányuk sok helyütt nagyobb, mint a párttagoké. Ami a pártmegbízásukat, a gyakorlati ■pártmunkába való bevonásukat illeti. ténylegesen vannak problémák. A foglalkoztatás mindenekelőtt nem állandó és nem egyenletes. Nem" általános a tagjelöltek fokozatos, mind több politikai tapasztalatot és hozzáértést igénylő társadalmi munkával történő ellátása. Ez valóban lényeges hiba, de fccég mihdig nem a legdöntőbb ok. Az alapvető fogyatékosság abban van, hogy nem mindenütt érvényesül megfelelően az a fontos elv és gyakorlat, hogy a felvételnél alkalmazott egyéni elbírálást a. tagjelöltek nevelésénél is érvényesíteni kell. A párt mindegyik szervezete — legyen az kis, vagy nagylétszámú, *— olyan mint egy család. Es miként a családban a nagyobb figyelem mindig a kicsinyekre, a kezdőkre irányul, úgy kell ennek lennie pártszervezetben is. Ami?» a tagjelöltből kommunista lesz és politikai öntudaté» belső meggyőződése, morális magatartása, jellemvoná* sai megütik a kommunistr» mércét, sok minden történik. Fontos, de koránt* sem elegendő, hogy csak p, politikai oktatásban, vagy a párt különböző megmozdulásaiban vegyen részt. A „globális”, a futószalagon történő foglalkozás, — ha mégoly rendszeres is — keveset ér. Legalapvetőbb: a rendszeres személye« törődés, egyéni nevelés. Kommunistává lenni — ez annyit jelenthet, mint a személyes érdeket alárendelni a közösnek, feladni a kényelmet és végrehajtani egy politikai szervezet közös akaratát, betartani fegyelmét, stb. Van aki gyorsan magáévá teszi ezeket a követelményeket, de sokan csak nehézségek árán jutnak el idáig. Mindezt elsősorban személyes foglalkozással, egyéni neveléssel lehet a tagjelöltekbe plántálni. Ez természetesen azt is magával vonja, hogy a tagjelöltekkel a legképzettebb és a legpéldaünutatóbb párttagok foglalkozzanak. Az idén is számos párt- bizottság foglalkozott a tagjelöltek felvételével és nevelésével, feltárták a tagjelöltek nevelésében mutatkozó hiányosságokat, és ennek megfelelő útmutatásokat adtak az alapszervezeteknek. Csak helyeselni lehet azokat a kezdeményezéseket, mint az ajánlók felelősségének növelését a tagjelöltek nevelésében, továbbá. hogy egyes pártszervezetek vezetősége rendszeres időközönként beszámol a taggyűlésnek a tagjelöltek neveléséről, fejlődéséről, tevékenységéről. Ahol ezt rendszeressé tették, már eredmények is mutatkoznak. A legfontosabb mégis: az egyéni elbírálást egyéni neveléssel kell párositani. 9 kérdés 15 évről Válaszol: Rapos Gvula nyírcsaholyi tanácselnök Egyszerűen berendezett, tiszta iroda Rapos Gyula, nyírcsaholyi tanácselnök hivatala. Őszülő, pedig még fiatal. Alig 47 éves, de már 15 éve intézi a falu ügyesbajos dolgait. 9 kérdés 15 évről. _ Emlékszik még a múlt közigazgatására? Tanácselnök: — Tizenkét éves Voltam, amikor az apám meghalt. A négy testvér között én ‘voltam a legidősebb. Itt maradtunk semmi nélkül. Egyszer próbált anyám segítséget kérni a főjegyzőtől, de az kizavarta a községházáról. Hiába sírt édesanyám, mi még ezzel ntJm laktunk jól. — Hogyan kezdődött pályafutása? Tanácselnök: — Ezt a község lakói jobban tudják, mint én. őszintén szólva, a tisztségre emelés meglepett. De igazán akkor éreztem súlyát, amikor arra gondoltam: hogyan tudok eleget tenni a kötelességemnek. Egy új közigazgatást kell képviselni, ahová nem ügyfelek, hanem emberek jönnek. — Melyek voltak a legnehezebb időszakok? Tanácselnök: — A kezdet. Nem találtaim a helyem. Nehéz volt igazságot tenni. A legkritikusabb az ellenforradalmi időszak volt. Lemondattak. Ennek ellenére a falu nagyrésze este a lakásomra jött tanácsot kérni. Ekkor éreztem igazán a község bizalmát. — Milyen tervei valósultak meg az elmúlt 15 év alatt? Tanácselnök: — Amit a község fejlődésében elértünk, az elsősorban az emberek érdeme. Üj orvosi rendelőt, lakást, filmszínházat, óvodát, villanyhálózatot, járdát, három új fúrott kutat építettünk, ami azelőtt nem volt. A lakosság kétszáz lakást épített. Mire emlékszik vissza a legszívesebben? Tanácselnök: _ Minden olyanra, amikor éreztem: egy kicsit segítettem az emberek boldogulásában. De- legjobban annak örülök, hogy a termelőszövetkezetnek sikerült a helyes utat megtalálni. Ügy érzem, ebben nekem is részem van. Megszokta már ezt a felelősségteljes posztot? Tanácselnök: — Ha néha nehéz is, sok álmatlan éjszakát, lemondást követel, de megtalálom benne a szépséget is. A munkán kívül sokat tanultam. Először Budapesten háromhónapos, később Nyíregyházán öthónapos közigazgatási iskolán, majd legutóbb elvégeztem az egyéves tanácsi akadémiát. Mik a tervei, elképzelései? Tanácselnök: — Egy szép, korszerű művelődési ház és új áruház építése. Félmillió forintunk már van, többit is megszerezzük. Fiataloknak, öregeknek egyaránt művelődési lehetőséget akarunk biztosítani. Mi a szórakozása? Tanácselnök: — Szeretem a mozit, a televíziót, néha Mátészalkán nézem meg egy-egy fővárosi színház előadását. Ne vegye túlzásnak, igazi szenvedélyem az emberekkel való beszélgetés. Megkapja az elismerést az emberektől? . E kérdésre nem ő válaszol. A falu lakói másfél évtizede mindig újra választják. Bálint Lajos Csépel a kombájn Nehéz, de jól megy a munka Pátyodon Hosszú nyelű, kiegyenesített kaszák villognak a napfényben. A javakorabeli Soltész Gyula néhány napos szakállal, Dovicsák Géza szabadon lengő ingével, izzadtan, porosán úgy hat, amint a kaszával szür-vág, mint Dózsa György seregéből a paraszt hadfiak. Szakavatott szúrások, s perc sem telik bele, a keresztbe rakott búzakévék — a „pap”-tól a „bujtató”-ig — megszabadulnak a kötéstől. Az akaraton múlik minden A másik kepesoron SZK —4-es kombájn dohog. Nem a szokásos tempóban, hanem lassan döccen egyik kereszttől a másikig. Legfeljebb két-három méterre esik egy-egy megállás, mert holdja 65—70 keresztet adott a búzának — igazi férfimarkokból rakott kévék. Gajdics Lajosné, Koskócsák Imre és a fiatal Udud László villahegyre veszik a megvágott kévéket, s a kombájn felszedő csigasora nyeli a kalászt. — Nem újság ez nálunk mondja Szoták Árpád, a kombájnos. — Tavaly is így csináltuk. — Azt mondja, „nálunk”, pedig nem tsz-beli, hanem a gépállomás dolgozója. A pátyodi Kossuth Tsz-ben harmadéve dolgozik. — A műszaknormának jó felét ha sikerül megcsinálni — folytatja Szoták, leszállva a gépről, míg a vontatósok zsákokba eregetik a terményt. — Rendről 300—350 mázsát, volt eset, hogy 16 óra alatt 408 mázsát csépeltem. Most 90 —100 mázsára futja naponta. Hogy megviselné a kombájnt a keresztből történő cséplés? Ugyan, kérem! Már több éve csinálom így. Az emberen,' az akaraton múlik az egesz. Bejárta fél Szatmári — A kereset? — Sovány, a norma szerint. — Pótol a tsz? — Jutalom, erről nem illik hivatalos egyezséget kötni... A pátyodi Kossuth Termelőszövetkezet elnöke röviden jegyzi meg: — Tavaly három mázsa búza volt a jutalom. Az idén többet csépel a kombájn a keresztből... A Kossuth Tsz-nek 450 hold volt az Idei aratniva- lója. Ebből száz-száz hold árpát és búzát rendről szedett fel a kombájn, a többit a tagok aratták le, A keresztbe rakott terményt 130 holdról behordták a szérűre; két brigád dolgozik egy cséplőgépnél. Százhúsz holdról kombájn csépli a kereszteket. Szoták Árpád már több mint hetven holdat tett így rendbe. Igyekezni kell. mert kétszáz holdon féllábszárig ér már a felülvetett vöröshere. egyéb pillangós. — Vinnék Árpi bácsit a Beregbe — mondja Dovicsák Géza —, de nem engedjük, míg magunkkal rendbe nem jövünk. Szoták Árpád a szezonban szinte a fél Szatmári bejárta már. Ha Pátyodon esett az eső, máshol nem, akkor egy napra is átfutott a kombájnnal Rozsályba, Szamosbecsre, máshová. Aztán vissza. Igyekezni kelt Nem irigylésre méltó a kombájnetetők, a kévevágók dolga sem. Különösen azoké nem, akik közvetlen a kombájn torkában dolgoznak. Elég egy óvatlan mozdulat, a csigasor kérlelhetetlenül ragadja meg a villát, és... De eddig ilyesmi azért sem következhetett be, mert a korábbi években is kipróbált tsz-tagok végzik az etetést, meg alaposan felhívták a figyelmüket a veszélyre. Váltásban dolgoznak. Azonban, ami a pihenést illeti: a váltás neki- gyürkőzik a közeli lóheretáblának, vágják a rendet. Azt mondják, rettentően sok most a munka, igyekezni kell. Szekerek fordulnak be a kombájnnal frissen elcsépelt szalmához: viszik haza, a háztájiba a szalma egy- harmadát. Ez volt az idén a pátyodi tsz-ben a tagok aratási munkadíja: 10—12 mázsa szalma holdanként. Senki sem elégedetlen. A pátvodiak úgy számítanak, augusztus 28-án elmondhatják: Az idei cséplést befejez- tűk. Samu András Sajtótájékoztató a K1SZÖV-ben: 339 milliós értéket terme nek az idén a szabó esi kfsz*ek Vezetőség-újjáválasztásra készül megyénk 7 ezer szövetkezeti dolgozója Jelentős esemény közeleg megyénk kisipari termelőszövetkezeteinek életében: szeptember 1 és december 31 között választják újjá a ktsz-ek vezetőségeit. Czim- balmos István, a KISZÖV megyei elnöke szerdán szá- molt be a sajtó képviselőinek a választások előkészületeiről. Szabolcs-Szatmárban hét- ezer dolgozót érint a szövetkezetek vezető testületéinek új jáválasztása: 46 ktsz-ben közel 700 vezetői hely betöltéséről kell dönteni. Már megalakult a megyei választási elnökség, melynek aktívái megkezdték a segítségadást az esemény előkészítésére a szövetkezetekben. Az a célunk — közölte a KISZÖV megyei elnöke —, hogy a demokratizmus teljes ervényesítése mellett olyan képzett, kellő gazdasági szemlélettel rendelkező vezetők kerüljenek a szövetkezetek élére, akik a jelenleginél nagyobb feladatokat is el tudnak majd látni. Ilyen szempontból több helyütt újjáválasztásra van kilátás. Négy év alatt megyénk kisipari termelőszövetkezeteinek a teljes termelése — éves viszonylatban — 201- ről 339 millióra emelkedett. Amíg 1961-ben a helyiiparpolitikai terv keretében csak 40, addig Penyige kéf arca Talán csak emlékül maradt az előtérben álló házikó. Uj iskolával gazdagodott a község. Foto: Hammel József ebben az évben már 82 milliós termelési értéket mutatnak fel a szövetkezetek. Ezenbelül a lakossági javítás 63, a személyi szolgáltatás pedig 54 százalékkal nőtt. Jól mutatja a négyéves fejlődést, hogy az építőipari ktsz-ek az 1961-es negyvennel szemben az idén már 380 új lakást adnak at rendeltetésének, ötszöröse a négy év előttinek a textiles bőrruházati szolgáltatás is, amely az Idén 5 milliós értéket tesz ki. 1961 óta nyolcvan új szolgáltató részleget hoztak létre megyénkben s így ezeknek a száma jelenleg eléri a három- száznyolcvanat. Legközelebb — egy hónap múlva — Baktalórántházán adják át az új szolgáltatóházat, míg a vásárosnamé- nyíak decemberben veszik birtokukba a hasonló létesítményt. Számottevő a ktsz-ek munkaerő-foglalkoztatása is. Négy esztendő alatt 23 százalékkal nőtt a termelői létszám, míg közben — jobb munkaszervezéssel, műszaki fejlesztéssel — a termelékenység 27 százalékkal emelkedett. Évenként hétmillió forintot fordítanak ktsz-eink beruházására, fejlesztésére, így a legutóbbi választás óta 28 millió forinttal gazdagodott a szövetkezetek közös vagyona. Az utóbbi választás óta eltelt idő egyik legnagyobb eredménye, hogy a szabolcsi szövetkezeti ipar megvetette lábát a világpiacon. 1961-ben még csak a Nyíregyházi Cipész Ktsz próbálkozott exportálással a rakamazi mellett. Ma már cipőből, ládából és vasipari termékekből 50 millió forint értékű kü/földi megrendelést teljesít évente Szabolcs-Szatmár néhány ktsz-e. Szeptembertől kezdve a vezetőségújjáválasztó közgyűléseken nemcsak az eredményeket veszik számba a ktsz-ek, hanem tanácskoznak a meglévő hiányosságokról is s azok tapasztalatai alapján határozzák meg az újabb 5 éves tervben rájuk váró feladatokat. (as)
