Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-18 / 168. szám

A llják-e a képernyő „konkurrenciáját“ a mozik Több mozilátogató az év első felében — Újabb szélesvásznú filmszínházak — 74 ezer parasztnéző bérlettel Megoldatlan Nyíregyháza mozihelyzete , . X > Egyre több a tv-tulajdo- nos, megyénkben megközelí­tik a 16 ezret. Versenyre kelt a televízió és a mozi. Az egészséges versengés mindenképpen hasznos, s eddig eredményes is: állan­dóan emelkedik a tv-előfi- zetök száma, s nem csökken a mozilátogatóké sem. A Húsz óra sikere A 306 moziban tavaly 26121 előadáson 2 millió 619 ezer néző, az idén 25 793 előadáson 2 millió 675 ezer néző jelent meg. A legna­gyobb közönségsikere a Kő­szívű ember fiai, az Orda­sok között,' a Ne hagyd ma­gad Pitkirt, a Huszárkisasz- szony, a Hattyúdal és a Húsz óra című filmeknek volt. A moszkvai filmfeszti­válon hazánk filmművésze­tét képviselő Húsz órát több ezer néző tekintette meg. Évente 130—140 új film jelenik meg, ebből keli „gazdálkodni”, hogy a film- műfajok arányos elosztásá. val mind a népművelési fel­adatoknak mind a közönség igényének, ízlésének megfe­lelő műsorok kerüljenek a vászonra. Az évi „filmter­més” nagyjából adott, azon­ban a műsorpolitika helyes vagy helytelen alkalmazása jó vagy kevésbé jó értelem­ben befolyásolja a közönség nevelését. Ebben megyénk­ben figyelemre méltó javu­lás tapasztalható. Bár nem kísér még közönségsiker minden valóban nagy alko­tást, sokan kedvelik a sem­minél alig többet mondó „könnyű” filmeket, az érdek­lődésre mégsem ez a jellem­ző. Kiváló ismeretnyújtó szerep jut a játékfilmeket megelőző népszerű tudomá­nyos és más kisfilmeknek: a 10 427 műsorból 820(^31: kísértek kiegészítő kis- filmek. Elmarad a megyeszékhely? Tartalmilag a „start” a tv és a mozi versenyfutásában azonos: a jól megválasztott, változatos műsorok vonzzák, a nehézkesek taszítják a né­zőket. Van azonban a^tv-nek égy látszólag behozhatatlan előnye: az otthon kényelme. .Ezzel is számolnak a mozik: ebben az évben .42 mozit ta­taroztak, festettek, tavaly 1200, az idén 800 széket cse­réltek ki. A belső esztétika és a hanghatások tökéletesí­tésére műanyag, farostlemez, textil és egyéb burkolatok­kal láttak el mozikat, öt moziban szerelik be a me­gyei újítást a Igaz József által szerkesztett szellőző berendezést, amely az elő­adás alatt is lehetővé teszi a hangtalan levegőcserét. Tovább folytatják a korsze­rűsítést: mint országszerte nálunk is a „szélesvásznusí- tás” tör utat. Hosszas mun­ka után, az idén elkészü! 1,1 millió költséggel a kis- várdai szélesvásznú mozi, ugyancsak a cseneeri, a ti- szadobi, a baktalórántházi a szakolyi, a fényeslitkei, az ibrányi és terven felül a nagyhalászi a tyukodi. Már elkészült a demecseri és fo­lyamatban van a tiszavasvá- ri művelődési ház színház- termének átalakítása — fél­milliós költséggel — széles­vásznú vetítésre. Végül is egyedül a nyír­egyházi Gorkij mozi marad „normálnak” a többi nor­málmozi megyeszerte át­alakul szélesvásznúvá. S en­nek ürügyén érdemes szem­ügyre venni -a megyeszék­hely mozigondjait. Nyíregy­háza négy állandó és egy idény filmszínházzal rendel­kezik. A Dózsa a megye leg­régibb mozija évek óta kényszerszüneteket tart, 2 hónapja, hogy nincs vetités, a a szakemberek nem tudják mikor lesz alkalmas a vetí­tésre. A Béke mozit minden évben igyekeznek fiatalí­tani, komoly összeget tesz ki a ráfordított pénz, azon­ban az épület nem hálálja meg a gondoskodást: nincs megoldva télen a mozi fűté­se. A Gorkij a „nyugdíja­sok” mozija úgynevezett utánjátszó, szintén nem tar­tozik a fiatal filmszínházak közé. Van még a Móricz Szeged az ünnepi hetek idején, változatos, gazdag szórakoztató programmal várja vendégeit. Július 24- től, a szabadtéri játékok megnyitásától augusztus 20- ig a záróelőadásig mint­egy száz kulturális és sport- eseményre kerül sor a vá­rosban. A város vendégei Zsigmond Szakszervezeti Művelődési Ház mozija és a szabadtéri. Kevés ez egy 60 ezres városnak, s igen kellene a tervekben szereplő 600 személyes új filmszínház, mely a központban épülne fel. De még ekkor is lesz tennivaló: a távoli Guszev lakótelep, az' Északi Alköz­pont is mozi nélkül van. A Guszevben a helyiségen mú­lik, hogy legyen vetités. Ameddig ésszerű Lényegesen változott a helyzet a tanyákon, kis te­lepüléseken ahol korábban alkalmi vetítések voltak, mindig változó napokon. A körzeti mozikat azonban 26 helyen állandó „fix” mozi­vá alakították át s így szombaton, vasárnap nézhet­nek filmet a kis községek, tanyák lakói. Ezerhatszáz tsz-bérletet vásároltak a megyében, mely 74 ezer elő­adás megtekintését teszi le­hetővé egy évben. Meggon­dolandó azonban érdemes e szorgalmazni a kis mozik létesítését az elszórt telepü­léseken, ahol a mozi fenn­tartása. a berendezések költ­ségesek lennének. Célsze­rűbb ott átadni ezt a sze­repkört a tv-nek, amely sokkal olcsóbb és van any- nyi közönsége, mint a kis moziknak. Helyes törekvése a mozik­nak a vonzóbb műsorpo!j,‘i- ka, a korszerűsítés, az ott­honosság megteremtése, a mozikultúra további fejlesz­tése, a gazdaságosság és az ésszerűség határain belül. A tapasztalatok szerint nem veszi el egymás kenyerét a tv és a film, de külön-külön és együtt sajátos eszközeik­kel, egészséges konkurrenciá- val eddig nem művelődök ezreit hozhatják közelebb a kultúrához. Páll Géza az ünnepi hetek idején pél­dául tucatnyi kiállítást te­kinthetnek meg. Ezek kö­zül kiemelkedik a szegedi nyári tárlat, amelyen a Dél-Alföld művészein kívül budapesti, miskolci, debre­ceni és más városok képző­művészei mutatják be al­kotásaikat. Szegedi ünnepi hetek A TV SZOMBATON MUTATTA BE: Bertolt Brecht: Carrar asszony puskái 1936-ban Franco tábornok fallangista csapatai rátörtek a Spanyol Köztársaságra, bé­kés p.arasztokra és polgárok­ra, akik a politikában talán tájékozatlanul, de iszonyod­va döbbentek rá arra, ami körülöttük kibontakozott. Néhány hónappal a véres események kezdete után ve­tette papírra a hitleri Né­metországból emigrált Ber­tolt Brecht a „Carrar asz- szony puskái”-t, azzal a céllal, hogy alkalmas műsor­darabbal szolgáljon antifa­siszta színjátszó csoportok­nak emigrációban élő hon­fitársai között. Talán a szer­ző maga sem gondolta, hogy sokkal több sikerült neki: egyik mindmáig legnagyobb hatású egyfelvonásosát írta meg. S benne olyan anya­szerepet teremtett, mely méltán volt azóta sok nagy drámai színésznő ambiciója, szíve vágya, majd emléke­zetes alakítása. A nagyfeszültségű, de egészen puritán eszközökkel megjelenített dráma cselek­ménye néhány mondatban elfér. Hogy jut el egy anya — aki mindenféle vérontás­tól iszonyodva elrejtette a harcokban elesett férje fegy­vereit, — oda, hogy a gyász letargiájából felocsúdva, egy váratlan tragikus fordu­lat alkalmával, mintegy vil­lámfényben, megértse a ma­ga és népe sorsát. Erre a kérdésre felel a néhány szereplőre koncent­rált, egy szintéren játszódó, tömör, zárt drámai akció. Nemcsak nincs értelme, de káros • is előre elmondani e dráma cselekményét azok­nak. akik meg akarják néz­ni. Érdekes viszont elgondol­kodni a főszerepen. Brechtet láthatólag egész írói pályáján erősen foglal­koztatta a történelmi vihar­ba került anya alakja. Nem véletlen, hogy Gorkij művei közül is épp az „Anyát” dra­matizálta és állította szín­padra. S nem véletlen az, hogy életének fő műve a „Kurázsi mama” lett. Föl­merülhet a kérdés, milyen érintkezési pontjai vannak e két drámának és két sze­repnek: Carrar asszonynak és Kurázsi mamának; Egyszerű sémákban be­szélve Carrar asszony he­roikus, Kurázsi mama tra­gikomikus alak. És még­sem véletlen, hogy Brecht társulatában is, s itt Ma­gyarországon is egy színész­nő találta meg nagy szere­pét mindkét alakban. (Brecht társulatában Helene Weigel, nálunk Kiss Manyi.) Kurázsi mama tragikomi­kus sorsú, mert egyszerre áldozata és haszonélvezője a háborúnak. Az ő drámája az, hogy képtelen megérteni »orsát. Carrar asszony sorsa pedig az a dráma, melynek során egyszerű anyából jel­képes hőssé nő. A televízió július 24-én, szombaton este mutatja be a drámát, Adám Ottó ren­dezésében. A főszerepben: Kiss Ma­nyi. Cs. Németh Lajos, Gör­be János, Pécsi Sándor. Színházi est: Idill, de kedves Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül c. vígjátékát láthattuk két este Nyíregyházán, a Szol­noki Szigligeti Színház mű­vészeinek előadásában. Nagysikerű darab. Az, már első színre vitele óta. Annak idején volt úgy, hogy száz előadást is meg­ért. A felszabadulás után is sokat játszották. Mosoly­gós, kedves történet, a férj­felség problematikájából. A mulatós, nyakas férj és a jó szándékú, biztonságos életre vágyó feleség közti összezördülés és kibékülés idillizált históriája, a ma­gyar sírva-vigadó természe­téről szóló, Móricz által is val'.i tt mítosz megéneklése. Ezzé lett az azonos című, jóval komorabb hangvételű, kicsegésű kisregény eredeti témája, amiben volt egy jó adag kritika is a dzsent­riről. Ez azonban a vígjá­tékból, már csak halvány­gyengén szivárog elő. A talaját vesztő, vagyonát elmulató, felzabáló, egy­re lejjebb csúszó dzsentri ki nem mondott borba-mu- zsikába fojtott szorongásá­ból, az egész megfeneklett, értelmetlen és tartalmatlan életforma fojtó légköréből e vígjátékban már többnyi­re csak az idill maradt meg, az író mosolygós megértése és egy, a dzsentri kérdés­nél általánosabb, ezért időt- állóbb probléma: a férfi és a nő kapcsolata, a „ki hordja a kalapot?” nagy kérdőjele, a két nem kap­csolatának minősége. A dzsentri problematika avult- sága és a darab légkörének számukra ebből eredő ide­genszerűsége ellenére talán ezért van ma is sikere e vígjátéknak. A pusztuló dzsentri élet­mód réme azért felmerül e vígjátékban is, de csak mintegy jelzésként a kis­regénybeliekhez képest. Az első felvonásban explodálja ezt az író, elég hosszadal­masam A darab figuráinak lényegét jól megragadó ren­dezésnek éppen ezért ezt a kevés eseményű részt kel­lett volna sokkal tempó- sabbá sűrítenie. Olykor az is előfordul a kritikus pil­lanatokban, hogy érdeklő­dést, eseményszerűséget, fe­szültséget egy—egy szerep­lő túljátszatásával akarnak kelteni, teremteni ebben a felvonásban. A különben egészében jó hatású prvduk- cióról hadd tegyünk még egy kritikai megjegyzést: nem éreztük szerencsésnek a szereposztást Pólika ese­tében. Andaházi Margit végeredményben jól ol­dotta meg feladatát, azon­ban egyéniségétől idegen­nek éreztük Pólika szere­pét, egyértelműen határo­zott, kemény kötésű fiatal- asszonynak játszotta. Pedig Móricz Pólikájában bátorság és félénkség, határozottság és gyámoltalanság együtt van. Férjének, Balázsnak a szerepében Fonyó István, a derűs, könnyelmű és még­is szeretette méltó nagy kó­pét „hozta”, akiben azon­ban a felesége iránti szerel­met is elnyomja a makac» férfi büszkeség, ha az asz- szony ellenkezni mer vele. Még a szigorú nagynéni­vel, Zsani nénivel is szem­beszáll vélt igazáért. Aa agglegényhármas és egyálta­lán az egész háznép, mely­nek Zsani néni parancsol* Móricz nagyszerű emberáb­rázoló művészetéről, hu_ morizáló hajlamáról. as emberek iránti szereteté- ről beszél. A színészek é* rendező egyaránt rátaláltak e figurák lényegére, jelle­mük főbb vonásaira: Győri Ilona: Zsani néni tárgyila­gos, kissé rideggé merevült „családfői” határozottságá­ra. Sebestyén Éva: Pepi néni akarat nélküli, kedves vajszívűségére, Hegedűs Ag­nes: Mina néninek férfiak érkeztére izgalomba jövő vénlőnyos, mulatságos tetszeni vágyására, Gyón- gyössy Katalin pedig Birike kamaszlányos, aranyos-go­noszkodó, gondtalan szele- burdiságára. Fehér Miklós díszletei, Fűzy Sári jelmezei és Dobos Ferenc maszkja ugyancsak az előadás sikerét szolgál­ták, mert az említett hi­bákkal együtt is értékes produkciót hozott színre a* együttes, a két rendező; Herényi Gábor (Jászai-dí- jas) és Laczkó Mihály irá­nyításával. Seregi Istváa 1 . Hiedelmek, sámánok „égi a jlő . . Mítosz és világkép a szabolcsi mondavilágban „Valaha olyan alacsony volt az égbolt, hogy a ház­tetőket súrolta, egészen ad­dig míg egy asszony kot­róval magasabbra nem tol­ta” — olvashatjuk egy ősi mordvin mesében. Egy mok- sa-mordvin tudósítás szerint palacsintasütőnyéllel tolták el az eget a földtől. Kazár tartományban azt tartották, hogy egykor az égbolt oly alacsony volt, hogy a házte­tő gerincéről kézzel is el lehetett érni.” Naiv hiedelmek ezek, a kezdetleges körülmények között élő népek elképzelé­sei a világ teremtéséről, s általában a világról. Szinte csodálatos, hogy évezredek elteltével a szájhagyomány átmentett ilyen mondákat a finnugorság világképéről, s ennek gazdag tárházát fe­dezték fel a néprajzosok megyénkben. Néhány éve még élt és mesélt, egész fa­luközösséget nevelt a sza- mosszegi Ami • Lajos, aki­nek 243 meséjét és 13 babo­nás történetét vette magne­tofon szalagra Erdész Sán­dor, a Nyíregyházi Jósa András Múzefm tudományos főmunkatársa. Évezredek szájhagyománya Évezredek krónikása volt Ami Lajos, akinek meséit azóta megismerte az egész világ, minden országba el­jutott Erdész Sándor több nyelvű tanulmánya. Kiegé­szítője újabb eredeti törté­neti forrása lett egy egysé­ges ősi világkép megrajzolá­sának a népmesék segítsé­gével. Ebben találjuk meg a naiv elképzeléseket az ég­bolt feljebbtolásáról, de vannak itt olyan kútfők is. melyek a máig fellelhető hiedelmek csirái, a vallási mítoszok alapjai voltak. Mióta az ember gondolko­zik, megpróbálta felfogni a körülötte zajló életet, ma­gyarázni a tüzet a villámlást a természeti csapásokat, az ember keletkezését. így vált hosszú évezredek folytan imádat és félelem tárgyává a tűz, „felsőbb” büntetéssé az árvíz, az aszály, a vil­lám. Ezekre vetnek fényt több ezer év távlatából az apáról fiúra szálló népmon­dák. Egyezésük — származ­zanak Afrikából vagy a po­linéziai szigetvilágból vagy Ázsiából — meggyőző bizo­nyítékai annak, hogy az em- Eer világfelfogását, hitvilá­gát nagyjából azonos ténye­zők táplálták: a félelem, a megmagyarázhatatlanság. A dánt és Éva — Buda és Bécs között S az ember megalkotta képzeletében a „felsőbb” vi­lágot, ahol elképzelése sze­rint a teremtő lakik, aki irányit mindent. Nem is­merhették a természeti tör­vényeket, az egyetemes tö­megvonzást és más ma már közismert jelenséget, a csil­lagokat a paradicsomfák ter­mésének vélték. Minden pri­mitív vallásban megvan az istenek által lakott felsőbb világ: a paradicsom. Legfel­jebb távolsága, berendezke­dése más és más egyes né­peknél. Ami Lajos úgy vél­te, hogy az égbolt tetején jy ajtó van, melyen ke­resztül Ádám és Éva — Bécs és Buda között a föld­re került, s éppen ezért ott van a világ közepe. Az égi ajtó képzete megtalálha­tók a magyar népmesékben, az altáji népek sámánhité­ben, a vogul mitológia sze­rint pedig Numi Toarem az égnek lefelé néző nyílásán keresztül dobta le a földre bűnös nejét. S így vezetnek el a szá­lak visszafelé egészen az ősi vallá^ elképzelésekig, me­lyek jóval a kereszténys*ég keletkezése előtt már meg­voltak. Az égatya ember­teremtéséről már a vogul népköltészet is őriz mondá­kat. Eszerint az első ember­teremtési kísérlet nem sike­rült: ezekből lettek a ma­nók. Másodszor vörösfenyő­ből formál az égatya ember­alakot, majd rájuk lehel. „Ezek erre életet nyernek — folytatódik a pogányság hitvilágának mondája — g létrejönnek a mostaniakhoz hasonló első emberek... Az égatya megengedte, hogy bárhol járhassanak, ahol csak kedvük tartja: meg­ehessenek bármit, amit csak látnak, kivéve a hamvas áfonyát, mely a manó bo­gyója...” Hogy mennyire ro­kon, tulajdonképpen azonos ez a momentum is a biblia emberteremtésével aligha szorul magyarázatra. Ami Lajos meséi sok ősi, történeti múltunkba vissza­nyúló mítoszt őriztek meg — az ember alakú sárkány­ról, a lélekvándorlás, a ter­mészet feletti erővel rendel­kező mesehősről. Különösen érdekesek az ember alakú sárkányról szóló meséi, me­lyeket szintén megismert a világ. Ezekben fedezhetjük fel a sárkányfajzat, ördög- fajzat sajátos előfordulását: akinek iker gyereke szüle­tik, az jóban van a sárkány­nyal, az egyik gyerek sár­kányfajzat, meg kell ölni. Ez is még a finnugorság korából megőrzött elem, mely vallási felfogássá vált, s ártatlan gyerekek ezreit küldte a halálba. Ősi népmesék Csak morzsákat idéztünk az ősi népmesékből, s fűz­tünk hozzájuk megjegyzést. Kötetekre rúg csak p szabol­csi mondavilág gazdag ter­mése, mely sok-sok értékén kívül hitelesen tanúsítja: a nyiladozó értelmű, de még sok mindenre választ nem találó ember megteremtette a maga képzelet- és hiede­lemvilágát, melvek alapjai­vá váltak a későbbi vallá­soknak. Ahosv fejlődött az emberiség, úev oszladozott a misztikus köd A természet- tudomány és az általános emberi kultúra azonbarf ma már egvre kisebb helyri szorítja a babonát, a sámá-< nők és örököseik hagyaté-* kát, s megszűnteti azolf forrását: a félelmet, a tu­datlanságot. •

Next

/
Thumbnails
Contents