Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-15 / 165. szám
Gyűlnek az önkéntes -oviitok az árvizkárosultskisk A szocialista munkaverseny és brigádmozgalom eredménye : Határidőciökkeníés, jobb minőség: Megyei Tanácsának elnökségi üléséről Az árvíz sújtotta lakosság megsegítésére újabb felajánlásokról értesítették szerkesztőségünket. A Szo- bolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói legutóbbi üzemi tanácskozásukon úgy határoztak, hogy az ez évben áprilisban, májusban, júniusban megkeresett munkabérük 1 százalékát juttatják el az árvízkár9sul- taknak. Az így összegyűlt összeg közel 20 ezer forint. Végh Lajosné, a mátészalkai járási Vöröskereszt titkár arról ír levelében, hogy az ököritófülpösi Szamos menti Tsz 11 ezer forint felajánlásának példáját a járás 12 termelőszövetkezete követte*. 10—10 ezer forintot adnak a nyírmeggyest Petőfi, a hodászi Béke és a nagydobosi Petőfi Tsz. 8 és 5 ezer forint közötti felajánlás született a géberjéni, Él a nagykállói tanyavilágban egy érdekes ember: Marján Antal. A környék úgy hívja: tudós Marján. 64 éves nyugdíjas tsz-tag. Világéletében földhözragadt ember volt, á kapa útját követte. De azok közé tartozott, akik nem elégedtek meg azzal amit a természet jószántából nyújtott. Ki távol a világ zajától ••• Az Ári-tagban kapálga- tott, amikor felkerestük az érettségizett parasztot, aki az orvostudományba is bejelesett, hogy végül is egy percre se szakadjon el a nyírségi homokdomboktól. Káliéban kezdte a gimnáziumot. mostani lakóhelyéről a Szirond-tanyáról járt be. De nem fejezhette be itt, mert 19-ben néhányad- magával Káliéban ő alapította meg a szellemi dolgozók szakszervezetét. Hajdú- dorogon érettségizett. Szokatlanul hangzanak a latin szavak az idősebb parasztember ajkán. Horátiust, a nagy ókori költőt idézi, magyarázatul arra, miért is maradt itt a régi fészekben. ..Boldog aki távol a világ zajától apjától örökölt ökrét jármi, papost, győrteleki, fülpösdaróci, kántor jánosi, ópályi, nyírparasznyai és a nyírkátai közös gazdaságban. A községekben a legmesz- szebbmenő együttérzés nyilvánul meg. ököritófülpösön Kajus József és Sándor Mátyás, a korábbi felajánlásaikon felül, még 40—40 forintot küldenek a bajbajutottaknak. Baktalórántházán, a járási művelődési házban két műsoros rendezvényre kerül sor csütörtökön — délután a gyerekeknek, este a felnőttek részére —, szombaton pedig társas összejövetelt rendeznek, s a bevételeket az árvízkárosultak támogatására küldik el. Ugyancsak Baktalórántházán, a tüdőszanatórium dolgozói egy napi fizetésüket juttatják el együttérzéssel a bajbajutottaknak. maztatott csirák is eltérően fejlődtek, az egyikből egészséges, a másikból beteg burgonya fejlődött. Még a fogságban sem a sanyarú körülmények izgatták, hanem a német városka „hipervegetatív" burgonyatáblája, melyet nem mulasztott el szemügyre venni, mikor hazafelé bolyongásában arra vitt az útja. Olyan jártassággal beszél a burgonya halálát okozó génekről, a kromoszóma számokról, a burgonyalázról, a hindu Bőse és más hazai és külföldi „burgonyatudós” munkáiról, mint aki egy fényesen berendezett kutató laboratórium vezető munkatársa. Pedig csak egyszerű tanyai parasztember, akinek épp úgy meg kell dolgozni a megélhetésért, a tsz-nyug- díj kiegészítéséért, mint másoknak. Kiterjedt barátság De, aki mégis különbözik másoktól. Nem sajnálja a „lábát” ha gyalog be kell mertni a káliéi könyvtárba A Szakszervezetek A munka verseny és a szocialista brigádmozgalom helyzetéről tanácskozott július 14.-i ülésén az SZMT Szabolcs-Szatmár megyei elnöksége Szó volt arról, hogy bár jelenleg az első fél évről még mérlegadatok nem állnak rendelkezésre, de a részeredmények is mutatják, hogy szép sikerek születtek. Nagyrészt a munkaverseny eredménye, hogy az É. M. Szabolcs-Szal- niár megyei Építőipari Vállalat az év első hat hónapjában öt létesítményt, összesen 116 lakást épített fel határidő előtt. Kiemelkedik az Északi Alközpontban elvégzett 72 lakás építése, melyet 7 millió forint értékben építettek egy szak, vagy szépirodalmi könyvért. A fiatal korban fellobant lángot nem hagyja szunnyadni: tovább kísérletezik. Most már a Szirond- tanyán, újra egyedül, mint egyéni paraszt korában. Mikor még benne volt a közösben, s nem gyengítette le erejét a betegség amivel három éve megoperálták, a tsz egy szép parcellát adott Marján Antalnak, kísérletezésre. „Aztán egy napon a Juhász neki eresztette a juhokat és minden tönkrement...” — mondja csendes beletörődéssel. Az ő tudását nem tehette tönkre semmi, az megvan, és az öregedő ember őrzi is, mint a titkot szokás. Közlékeny, de nem szívesen magyaráz a részletekről, sok mindent szeretne megtudni még a burgonya más orvosaitól, de ő maga egy kicsit zárkózott. Pedig messzi községekből is megkeresik, levélben, kikérik a tanácsait, s vannak régi. „burgonyás”, ismerősök akikkel évtizedek óta tartja a kapcsolatot. Most még csodálkozunk rajta. De a következő generáció már nem talál semmi különöset abban, ha a parasztember néprajzról, Horatius ódájáról, vegetatív hibridekről, tsz-demok- ráciáről elmélkedik, miközben a kapát néhány percre pihenteti. Páti Géza meg novemberi határidő helyett júniusban. Határidő előtt került átadásra Záhonyban is 18 lakás építése. A felszabadulási munkaversenyben a Betonútépítő Vállalat munkásai 400 vágány-folyóméter megépítését, a tornyospálcai és a mándoki vágányok elkészítéséhez szükséges munkálatokat és 5000 hold föld víztelenítését vállalták. Mind teljesítették. Említésre méltó, hogy a vállalat dolgozói az első negyedévben elmaradt 1 millió forint elmaradást a második negyedévben pótolták. Bár az Építő és Szerelő Vállalatnál a terv teljesítésében elmaradás várható, az egyes létesítmények megvalósításában sikereket értek el. Az orosi gyógyszer- tárat 40, a piricsei egészségházat pedig a határidő előtt 30 nappal átadták. Kilátás van arra, hogy a lónyai iskola, a laskodi óvoda és a tiszacsécsei művelődési ház építését is határidő előtt befejezik. Hasonló sikerek születtek a KPM Közúti üzemi Vállalatnál is. Ezt mutatja a záhonyi út átadása, s július végén a leveleid, laskodi és nyírcsaholyi hídaknak a novemberre tervezett befejezése is1. Sajnálatos viszont, hogy az élelmiszeripari üzemeknél a terv teljesítésében — külső okokból — lemaradás várható. Az elnökség ezek ellenére is megállapította, hogy az első félévi munkaverseny egészében eredményes volt. Jelentkezett ez gok helyütt a minőség javulásában is. Részletesen elemezték a problémákat is. Elsőként azt említették, hogy az év elején példásan megszervezett munkaversenyt a későbbiek folyamán több helyütt magára hagyták a gazdasági vezetők, a szakszervezetek. Ezt mutatja az is, hogy elhanyagolták az eredmények rendszeres értékelését. Nem foglakoztak megfelelően a munkaversennyel a termelési tanácskozások sem. Kevés bírálatot és még kevesebb dicséretet kaptak a versenyző munkások. Több gazdasági és szakszervezeti vezető érdektelensége is tapasztalható. Sok helyen nem ismerik a munkaversenyben elért eredményeket és a problémákat. Olyan nézet is van az üzemekben, hogy „fő dolog a terv globális teljesítése”. Baj az, hogy egyes gazdasági vezetők csak ez által mérik a vállalat gazdálkodásét, eredményeit. Ezt a versenytáblák is tanúsítják, amelyeken csak mellékesként említik a takarékosságod a minőséget, az önköltséget, holott a párt decemberi határozata szerint éppen ezek a fő tényezők. Ezek után az SZMT el- nösége a szocialista brigád- rri<zgalom helyzetét tárgyalta meg. Megállapították, hogy ez a mozgalom az elmúlt fél évben is tovább erősödött, egyre többen vesznek részt benne. Mig 1963 első fél évének végén 762 brigád több mint 7000 tagja dolgozott a cím elnyeréséért, addig 1964 végén már 989 brigád csaknem 1000 dolgozója tűzte célul a szocialista cím megszerzését. Üj. jelenség, hogy egyre inkább kibontakozóban van a szocialista üzemegység, üzemrész címért dolgozók versenye. Jelenleg 25 ilyen üzemrész csaknem 2000 dolgozója munkálkodik ezért. Kedvező az is, hogy ma már az üzemek gazdasági vezetői is jobban igénylik a szocialista brigádok segítségét. Ez azonban még nem általános. Vannak olyan brigádok, amelyek sok problémával, gonddal küzdenek, amelyek nem kapják meg a szükséges támogatást a gazdasági és szakszervezeti vezetőktől. Jelentős mértékben található sablonos, ellenőrizhetetlen vállalás a Nyíregyházi Gumigyárban, a TITASZ-nál és a Nyíregyházi Ruhagyárban, amelyek a brigádok év közi értékelését nehezítik, vagy lehetetlenné teszik. Van ugyan fejlődés a brigádoknál a munkamódszerek, jó tapasztalatok átadásában, általánosításában, csak az a baj, hogy ez brigádon belül érvényesül, s nem hat a többi dolgozóra. Az EM Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalatnál Tompa Lajos szocialista brigádjának volt olyan kezdeményezése, hogy az általuk végzett munkákra garanciális levelet adtak. Ez sajnos nem terjedt el, pedig hasznossága vitathatatlan. Farkas Kámán Boldog volt-e Marján Antal? © A tanyavilág tudós tsz-nyugdíjasa Q Házi laboratórium és Horátius szelleme © „Aztán a juhász nekieresztette a juhokat...“ FÖLDES GYÖRGY: Gondos opa hajtja...” De boldog volt-e Marján Antal? Határozott igennel válaszol. Azzal indokolja boldogságát, hogy mindig az a boldog ember, aki látja és tapasztalja, hogy keze munkája megváltoztat valamit abból, amit a világnak nevezünk. Még az 1930-as években kezdődött, sőt előbb hogy izgatni kezdte Marján Antalt a burgonya „sorvadása”, pusztulása, melyet ma úgy emlegetnek: a burgonya leromlása. Mi okozza, hogy az azelőtt évek hosszú során bőven termo burgonya az utóbbi évtizedekben leromlik, minden évben kevesebbet terem... Gének, kromoszómák Ettől kezdve egyre nyugtalanabbul fogott munkához, fajtiszta vetőmagvakat hozatott, évekig kísérletezett, előbb az apáktól, nagyapáktól örökbe kapott tapasztalat, majd a szakkönyvek nyomdokain. Injekciózta a gumókat., házi laboratóriumot tartott fenn a konyha sarkában. Volt hová elfolyni a zsebpénznek. Szép eredmények majd űíabb rejtélyek álltak felfedező” útjába. Ámulattal látta, hogy az egy vetőgumóról szárA kkor változott meg Gerde Sándor főkönyvelő élete és a világról való felfogása, amikor eszébe jutott, hogy húszéves lányát, a kedves és csinos Ibolykát, férjhez kellene adni Boglár Péter közgazdászhoz. A fiú friss diplomával nemrég került az egyik gépgyárba. Nem annyira a fizetése, mint inkább a jövője csábította Gerdét, a gondos atyát arra, hogy a fiatal közgazdászban Ibolyka férjjelöltjét szimatolja. — Jó parti — mondta a feleségének Gerde, már az első héten, amikor a fiút megismerték. — Nem kívánok jobbat — szólt elmerengve Ibolyka mamája. — Diplomás, jóképű és korban is Ibolykához való. — Csakhát a fiú ts bizo- * nyára jó partit szeretne — folytatta Gerde. — Nagy szó, ha jól indul és biztos anyagi háttérrel kezd egy fiatal diplomás. Ez a beszélgetés akár harminc évvel ezelőtt is megtörténhetett volna, de éppen az az érdekessége, hogy napjainkban zajlott le, ami arról tanúskodik, hogy a Gerde házaspárnál valamikor régesrégen megállott az idő kereke. Gerde Sándor nemcsak a főkönyvelést szervezte meg jól és előrelátóan, hanem a család életét is. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha néhány náp múlva már arról faggatta Ibolykát, hogy tetszik-e neki Boglár Péter és hozzómenne-e feleségül — Hívjuk meg vasárnap ebédre — javasolta az asz- szony. Péter megjelent a vasárnapi dús lakomán, és ott is maradt estig. Akkor a papa javasolta, hogy menjenek ki a Szigetre vacsorázni. A mama örült, Ibolyka tapsolt, Péter nem szabadkozott. — Természetesen az én vendégem — mondta a fiúnak Gerde. Péter most sem szabadkozott, és kint a Szigeten végigette a családdal az elő- ételes, nagyszabású vacsorát. Három üveg bort ittak meg négyen. Domoszlói muskotályt. — Menjünk a „Budapestébe, ha már ilyen jól érezzük magunkat — javasolta ismét tizenegy óra tájt Gerde papa, — csináljunk egy görbe estét. A mama ismét csak Örült, Ibolyka ismét csak tapsolt, a fiú ismét csak nem szabadkozott. Megnézték a műsort, francia konyakot ittak és sósmandulát ettek hozzá, hogy jobban csússzon. A papa több, mint nyolszáz forintot fizetett ki és egy százas borravalót adott a főúmak. Boglár Péterben ezen az estén érlelődött meg először az a gondolat, hogy mégiscsak meg kellene nősülnie és — ha már ilyen jómódú családdal hozta össze a sors — Ibolykát kellene elvennie. A Gerde papa ettől kezdve, hetenként egyszerkétszer taxiba pakolta a családot és hol egy drága vacsora itt, hol egy drága vacsora ott, utás» lokál és italozással spékelt éjszakai élet. Egy idő múlva Gerde Sándor főkönyvelőnek jobban tetszett az éjszakai élet, mint a főkönyvelés. Ismerték már mindenfelé. Akár a családdal ment, akár nélküle, úgy fogadták, mint az éjszaka felkent lovagiát, aki otthonosan mozog minden mulatóban, kiskocsmában és osztályon felüli étteremben egyaránt. Az is előfordult, hogy csak Pétert vitte magával egy-egy hajnalig tartó mulatozásra. — Elveszem Ibolykát — motyogta az egyik éjszaka, italos állapotában a fiú. — Hát ha elveszed, én hozzád is adom — felelte a konyaktól szinte elalélt Gerde— és adok hozzá neked egy Wartburgot. — Itt hiányzik egy nyolcszáz forintos bizonylat — szólt az egyik revizor Ger- dének, amire Gerde azt felelte, hogy meg kell annak lennie, mert nála minden stimmel. Három nap múlva kiderült, hogy semmi sem stimmel: Gerde hamis bizonylatokkal manipulált, és összeMEGfEGYZÉS: Ecsedi dolgok Az egyik dologra magunktól jöttünk rá, a másikra levél hívta fel a figyelmet. Mindkettőt láttuk. Az egyik az új művelődési házzal, a másik a belvízzel kapcsolatos. 0 Murguly Gyula levelet irt Nagyecsedről, hogy a tsz- porta környé.ki házak kertjét az ott folyó csatoméból a víz elöntötte, s egyik másik házat is veszélyezteti. Ez igaz, s az is, hogy próbáltak már tenni valamit, a tanács vezetői, de nincs több pénz, mert a járási tanács belvízrendezésre szánt keretét elvonták takarékosság cf- mén(?l. Mind igaz, de.. Eszükbe jut: Ecseden is és valamennyi községben, amikor tűz miatt félreverik a harangot, akkor az emberek több kilométeres körzetből is összefutnak, menteni. Nos, a víz veszélye talán kevesebb mint a tüzé? Erről van itt igazában szó. A társa i&'>mi érzésekről. az összefogásról, amikor a közösség néhány tagja bajban van. Mintha erről a nagyon szép dologról megfeledkeznél! »k az ecsediek, idősebbek, fiatalok egyaránt. Fedig összeséi sok ezren vannak. a bajbajutottak csak néhányan... S Éveken át izgatottan várták, hogy a közel hárommillióba kerülő művelődési ház megépüljön: a község lakosságának a forintjai vannak benne. A művelődési ház elkészült. Műszaki átadása megtörtént. A környező fák árnyékában szép látvány a hatalmas épület. Fák. De mit keresnek a fák a tetőn, körben az eresz- csatornán!? Még nem égé. szén fák, csak fácskák, de olyan sűrűén, hogy dicséretére válna egy kenderföldnek is. S ez az „emeletes faiskola” elzárja a vízelvezető csatornát, egyes helyeken a lezúduló csapadék már kikezdte a frissen készített falburkolatot. A művelődési házban azt mondják: tudják, dehát nem sikerül szerezni egy tűzoltó társulatot, amely kitisztítaná a csatornát... Ez érv, nem is tudjuk, ehhez mit lehet szólni,.. Samu András sen harmincötezer forint tűnt el a kezén. Az, hogy Gerde, főkönyvelőhöz illő hozzáértéssel össze-vjssza kuszálta a dolgokat, csak megnehezítette a revizorok munkáját, de semmi esetre sem tette lehetetlenné. Gerde néhány nap múlva beismert mindent A pénz a vacsorákra és az éjszakai mulatozásokra fogyott el. A Wartburg és a kompletten berendezett egyszoba komfortos lakás csak ezután következett volna. Amikor Gerde Sándor főkönyvelő ellen a büntető eljárást megindították, a mama zokogott, Ibolyka nagyon szégyellte magát, Péter pedig nyomban kijelentette, hogy olyan családból nem választ feleséget, ahol ilyesmi megtörténhet. — Azt mondtad. hogy szeretsz! Hát csak eddig tart a szerelem? — siránkozott Ibolyka. — Elég nagy a lakás, elférnénk itthon is — zokogott Gerde mama. — Csak legalább az a vacak Wartburg lenne meg. És valami készpénz ... — mormolta Péter. De ezt már az előszobában mormolta, bűcsúzás közben, amikor örökre elhagyta Ibolykát és a Gerde családot.
