Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-02 / 154. szám
• % Üzemeinkben a párthatározat nyomában Az első aratás Rendre dőJt öt hold árpa Pócspetri határában Rendre dől a termés a gép nyomán. A „nyeregben” Csil lám József traktoros. Fél esztendő telt el a párt decemberi határozatának érvénybe lépése óta. Ez kevés idő a messzemenő következtetésre, hiszen e határozat valójában távlatikban határozza meg üzemeinkben a tennivalókat. Ahhoz viszont h«t hónap is elegendő, hogy lássuk; kedvező-e a hatása a termelésre, a termelékenység növekedésére, serkentőleg hatott-e a vezetés színvonalának növekedésére, a tervszerűbb bér- és munkáéi őgazdólkodásra. Es ezek lényegesek. A népi ellenőrzés tizenhárom üzemben folytatott vizsgálódása alapján bizonj<os mértékig leszűrhető hogyan halad a decemberi párthatározat végrehajtása. Lényeges völt, hogy ebben az évben üzemeink megfelelő időben kapták meg a terveket. Ennek eredménye, hogy jelentéktelen tervmódosítást hajtottak csak végre. Üzemeinkben termelési tanácskozásokon ismertették a terveket a <|>lgozúkkal. Megtörtént a tervbontás is, egészen a munkapadokig, s a vállalatok a feladatok végrehajtására műszaki intézkedési terveket készítettek. Ezek az intézkedések eredményt hoztak. A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat vazelin üzemének a rekonstrukciója augusztus végére elkészül. Az anyagok minőségének javítása érdekében műszaki tervet készítettek, s az önköltség csökkentésével járó kísérletek biztatóak. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál egyszerűsítették a belső anyagmozgatást, s a gyártmányok normaidejének csökkentése érdekében biz- tosilották a szerszámellátottságot. örvendetes az Is, hogy a vizsgált üzemekben a műszaki, technológiai és üzemszervezési tervek megfelelő összhangban voltak a tervfelgdatpkkal. A korábbiakkal szemben az idén már spkkal több gondot fordítottak az üzemek a belső tartalékok feltárására és a termelésben való számbavételére. Az öntödei Vállalat kisvárdai üzemében csaknem 400 munkás vett részt a szocialista munkaversenyben, 8 szocialista brigád dolgozik g tervek maradéktalan végrehajtásán. Figyelemre méltó az is, hogy az elmúlt tizenöt hónapban 90 újítást nyújtottak be a dolgozók, melyből 44-et. elfogadtak, a gazdasági kihatás több mint 250 OOO forint. A decemberi párthatározat, serkentőleg hatott s szocialista brigádok munkájára is. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 10 szocialista brigádjának átlagos tervteljesítése elérte a 112 százalékot, Hiba azonban, 'aogy a szocialista brigádok munkájának és egész tevékenységének az értékelése rendszertelen. Emelkedett a termelékenység. Jó példa erre a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat, ahol a termelékenység jelentős túlteljesítését a termelés jobb megszervezése eredményezte. Különösen kiváló eredményt értek el a természetes eljárással fermentált dohányra fordított munkaidő csökkentésével. Az egy mázsára jutó munka- ráfordítás 1963-hoz viszonyítva 12,15 órával javult. Áz elfogadott és a termelésben alkalmazott nyolc újításnak az eredménye az is, hogy a Nyírbátori Vastö- megcikkfpari Vállalatnál a csikótűzhelyek gyártási idejét 0,3 órával csökkentették. Vannak azonban üzemek, ahol a munkaszervezésben elkövetett hibák egyenesen gátolják a termelést és a termelékenység növekedését. A Kisvárdai Bútor és Faipari Vállalatnál van ugyanszárítógép, csak éppen nem vesz részt a termelésben. Vajon mennyi kár származik ebből? Nem mondható egyértelműen jónak a béralappal való gazdálkodás. Az öntödei Vállalat kisvárdai üzeme az első negyedévben 71 ezer forinttal lépte túl a megadott béralapot. Hasonlóan cselekedett a Kisvárdai Bútor és Faipari Vállalat is. Bár igaz, hogy a Tiszalöki Faipari Vállalatnál 47 000 forint megtakarítást értek el, de ez abból származik, hogy 40 gimnáziumi tanulót a tervezettnél alacsonyabb bérrel dolgoztattak, s ez nem engedhető meg. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy üzemeinkben, mind a vezetők, mind a dolgozók részéről megvan a kellő akarat a Párt decemberi határozatának a végrehajtására. Igaz az eredmények még kezdetiek, s nagy szükség van arra, hogy a jelenségekből levonják a megelelő tanulságokat. s annak alapján Intézkedjenek tovább. Csak alapos elemző és egymást kölcsönösen segítő szándékkal és főleg munkával érhetünk el olyan eredményeket, amelyek nélkülözhetetlenek további előrehaladásunk, a második ötéves terv sikeres teljesítésének érdekében. Farkas Kálmán Három nap esett az eső, páradús a levegő, a laposabb részek vízben állnak, az MTZ kerekei is mélyen vágnak a földbe a sóskás hegyi dűlő árpatábláján. Aratnak Pócspetri határá- ben. Illetve csak Harangi András vágja kaszájával a rendet, mert Csillám József traktoros a központba ment. A rendrevágó ponyvájávgl- törtépt baj, azt kell megcsinálni. „Én vágtam bele elsőnek“ Elmúlt 60 éves — csendes mozdulatokkal meríti kaszáját a sárga szártengerbe. Említjük, hogy három járást átfésültünk — ahol számítani lehet az aratás korai kezdésével — őt találtuk egyedül ebben a munkában. Én vágtam bele elsőnek! Nem rajtam múlott. Az este gyűlés volt, nem vártam meg a végét, az én koromban már kell a pihenés. Ott határoztak erről, és reggel beszólt értem a brigádvezető. A kaszám kész volt, aratásra mindig kész. Tizenegy éves koromban kalapáltam és fentem először kaszát, azóta minden nyáron. Nem megy már úgy, mint tizenöt évvel ezelőtt, de nem is kell. Én levágom a sarkát, a többit a gép. Szép a dohány Más munkákra is átváltunk a szóban. Ahol állunk, nagy határt befoghat a tekintet. Mindenütt serényen dolgoznak. Tőlük jobbra szénát mentenek a vízből, azon túl kukoricát ekeka- páznak. — Az eső már sok volt. Az imént, hogy reggeliztem, gondoltam is, a víz nagyon megrontotta a kaszálót. Más szép. Szép a tengeri, a burgonya, a cukorrépa, a dohány. Egy hold dohányban én is dolgozom, megjárja, nagyon jól beállt. Azt mondom, szép lesz a termés, de nehéz munka lesz... Délután, hogy visszafelé tértünk utunkon, az ötholdas árpa már renden feküdt. A gépet pár fasorral odébb a halomi dűlőben láttuk. A rendrevágót közúti vontatásról állították át aratáshoz. Nehéz emelgetni a súlyos alkotmányt, kereket cserélni. Csillám József traktorosról és Szmolinka Vilmos brigádvezetőről patakzik a víz, pedig a nap korongja már alacsonyan száll. A traktoros említi, idén először arat géppel. A brigádvezető mondja, a vizsga jól sikerült, öt hold már bizonyítja. Ne lenne több eső Amikor elindul a gép, a brigád vezetővel ballagunk utána. Kérdezem, milyennek Ígérkezik a termés. A brigádvezető lehajol, markol a kalászból, ősi parasztmozdulattal tenyerébe dörzsöli. — Az árpa nem lesz valami különleges. A búza ígérkezik szépnek, 15—16 mázsára számítunk. Csak ne lenne már több eső. Nem kívánja sem a föld, sem mi. Ha az idő nem zavar meg továbbra is bennünket, akkor most már folyamatos lesz az aratás. Holnap a második rendrevágót is munkába állítjuk. 1905. június 30. Szabolcs megyében megkezdődött az aratás, a termés jónak Ígérkezik, de kéményen kell küzdeni érte. Felkészül,tek rá az emberek. Seres Ernő — A kaszám kész volt az aratásra — mondja Harangi András, — de ha megfenem még könnyebb ,a dolgom. Foto: Hammel József H. BART A LAIOS: Fuser maradok A fonógyárban a villanyszerelőműhely vezetője bemutatott a munkatársaknak. kijelölte a satupadom és a kezembe nyomta az első munkadarabot. Félórája dolgoztam már, amikor észrevettem, hogy alig öt lépésre tőlem az az ősz hajú szakú akinek a nevét neip értettem a bemutatkozásnál, egy villanykapcsolót piszkál ujjaival és közben rajtam felejti a tekintetét, Néz. De nem engem, hanem a kezemet, a reszelőt nézi. Csak a vállamat rántottam és fütyülve dolgoztam tovább. Egyszer csak megállt a reszelő, Valaki megfogta a végét, ö volt. ■— Fuser vagy, fiam — mondta. —- Nem így kell csinálni. Olyan hullámos ez, mint a Balaton szélviharban. Lecsaptam a szerszámot. Rám sandított, fogta a re- szelőt és nekilátott, hogy a hullámokat kivegye a „Balatonból”. Alig telt el pár pillanat, az orrom elé nyomta a munkadarabot. — Látod, fuser... így kell ezt. csinálni! Hüvelykujjával megsimogatta szürke bajuszát és elment. Így lettem én fuser, és így ismerkedtem meg Péter bácsival. Az első időben nem szívleltük egymást, de aztán összebarátkoztunk. Minden reggel magával vitt, végigjártuk a fonógyárat, megvizsgáltuk, rendben van-e minden. Ilyenkor megállt a gépek előtt, ráfektette tenyerét a motorházakra, és csodálatosképpen az ujjai hegyével a rezgésekből megérezte a hibát. Kullogtam utána szorgalmasan, s alig győztem elraktározni a tudományt, amit belém akart tömni. Év végére aztán annyira megkedveltük egymást, hogy elhívott egy pohár sörre. Aztán beteg lett. Meglátogattam. Másnap én jártam végig a fonógyárat, és sorra tapogattam a motorokat, úgy, ahogy ő szokta. A kártológépek nagymotorja veszettül rezgett, s egy óra múlva be is fulladt. Húsz kártológép állt le. A nagymotor hajtotta mind a húszat- Itt a negyedév vége, szűkén vagyunk az idővel és most ez is közbejött. Nyolcán egész délelőtt a nagymotor javításán dolgoztunk. Szétszedtük, összeraktuk, de nem működött. Megint szétszedtük. Már tetőtől talpig olajosak voltunk. mégsem sikerült megjavítani. Délben a művezető megfogta a karomat, és félrehúzott: — Ugorj át Péter bácsihoz, kérj tanácsot... Lihegve értem a szobába. Amikor szuszogva elmondtam, hogy bedöglött a kártoló nagymotor, Péter bácsi ijedten felkapta a fejét a párnák közül és rávert az éjjeliszekrény szélére. — Most húsz gép áll, mi?! Lerúgta magáról a dunnát és rám kiáltott: — Dobd ide a nadrágom! — De maga beteg, esak tanácsot akartam — dadogtam. — Add ide a nadrágom, ha mondom! Odaadtam. Pillanatok alatt magára rántotta a ruRát, aztán felém fordult — Vetkőzz le! Csak bámultam rá. — Vetkőzz le, ha mondom. Bújj az ágyba! Húzd magadra a takarót és csak szuszogj, ha jön a feleségem. — De hát úgyis észreveszi —• hebegtem. — Vásárolni ment. Mire hazajövök, megint elmegy — mondta, azzal sarkon- fordult és otthagyott mint Szent Pál az oláhokat. A ház előtt felpattant a biciklijére és elkarikázott a gyár felé. Én meg ott totyogtam tanácstalanul a szoba közepén. Örök harag ha nem teljesítem a kívánságát. A felesége meg bármely pillanatban visszajöhet. Nem volt választásom. Alsónadrágra vetkőztem, az overáilt az ágy alá doetam, a dunnát gyorsan felráztam, aztán magamra húztam ss szuszogni kezdtem. Pont jókor. Máris hallottam a felesége ismerősen koppa- nó lépteit. Egyik szememmel kikukucskáltam a dunna alól, Sári néni jött, lerakta a kezében tartott tömött szatyrokat, azfan az ágy felé sandított. Alszol, apjuk? — kérdezte. Egy darabig feleletet várt, aztán a szekrényben kezclett kotorászni. Egész idő alatt meg sem moccantam, csak szuszogtam tovább, és néha a lábammal észrevétlenül felbillentettem a dunna szélét, hogy levegőt kapjak. Egyszer csak úgy' éreztem, hogy valami irtózatosan csavarja az orromat, igyekeztem visszatartani, de nem bírtam sikáig, s olyat tüsszentettem, hogy beleremegett a szoba. Sári néni felnézett a lábasok közül, aztán az ágy felé fordult és mérgesen felcsattant. — Nézd csak, nézd! Hogy megfázott, és még be akart menni! Csend lett. Aztán hallottam, lépked az ágy felé. Megállt az éjjeliszekrény előtt és felkapta a sóval tej i zacskót. — Ezt meg levette! — sipított a hangja és dühö-i sen megrázta a dunnát. — Apjuk! Apjuk! Azonnal kösd fel! Úsztam a verítékben, de mozdulatlanul szuszogtam tovább. Ebben a pillanatban Sári néni lerántotta fejemről a dunnát, majd felsikított és beesett a háta mögött álló székbe. Én meg, mint a bolond, alsónadrágban, kezemben az overállal, rohantam kj a szobából. Útközben öltöztem fel. Mire beértem a gyárba, már zúgott a nagymotor, forogtak a gépek. Árúikor Péter bácsi meglátott, elsápadt és összecsapta a kezét. Elmondtam, mi történt. Hogy tüsszentenem kellett. És ez okozta a galibát. Péter bácsi hallgatott egy darabig, aztán rámtámadt: — Hát nem tudtad visz- szatartgni? Te, te fuser! A nagymotor még ma is úgy van. ahogy összerakta. Kiválóan működik, forgatja a húsz kártológépet, fésüli a gyapotbálákat, de én azóta is csak fuser vagyok. 1965. július Z.
