Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
BívtJzlet Vásttrosnaményfea. Aki írja: Trill Katalin. Aki „súg”: Hanyii ígnes. 2 ügy álftttWélott ről, aztán az aratásról beszél. Most is csönd van, de az emberek figyelnek, s érzem a sorok között a fojtott izgalmat. Mert az aratás bérezése most a tagság fő gondja. A vezetőség több megoldást javasol, aszerint, hogy mennyire veszi igénybe a tagokat a munka. Döntsön a tagság. Ahogy Zombori Zoltán befejezi, az ajtónál felugrik egy kalapos ember: — Százötven kilót kérünk! Azzal leült. Hangján érzik, hogy a kocsmából jött. Tavaly tíz munkaegységet sem teljesített, az italboltnak viszont törzsvendége. Terbócs Lászlónak hívják. Ezután a főkönyvelő beszél. A szövetkezet vagyona zárszámadáskor négy és fél millió volt. a munkaegység értéke 13,60; a mérleghiány egymillió-hétszázezer. Hadanként 450, tagonként 6817 forintot termeltek. Ha ezt mind kiosztották volna. az sem lenne sok. A mérleghiány fedezésére dotációt kaptak, ugyanúgy mint tavaly, vagy azelőtt. Sétálok Apagy leghoszszabb utcáján, a Kossuth úton. Remekbeszabott, friss családi házak, előttük virágoskert, viruló szőlőlugas. Egyedül Sándor Mihály megroggyant tetejű háza üt el a többitől. A művelődési otthonban fényképes kiállítást rendeztek a falu jelenéről, s ott ez a ház jelképezte a múltat. De kőhalmot Is látok a Sándor-portán: anyagot vett az új ház felépítéséhez. Ez az utca megújult Apa- gyon. A múltban a község lakóinak nagyrésze a Csen- geri-Májerek, Gyulahá/y vagy Hallstein birtokain cselédeskedett. Ha ilyen keveset oszt a tsz — kérdem — miből építettek hát? A válasz mindenütt ugyanaz: Az asszony dolgozik a közösben, a férj az állami gazdaságban, Nyíregyházán vagy távolabb. És még égyat hozzá tesznek: idén 12 csecsemő született a községben, igaz, három éve nem volt temetés. A Kossuth utcán főként egy-két gyermekes családok laknak. így aztán nem meglep#» tés, hogy a volt cselédek laAki megjelent és aki távol maradt Alapos ismerője lehet az ügyek Luczai Menyhért, a Területi Munkaügyi Döntő Bizottság elnöke, mert alig lép be az irodába Hamza András kocsikísérő segédmunkás, azonnal ezt kérdezi: — No meglettek-e a zsákok, vagy sem? — ez ugyanit eldönti az ügyet. A munkás hallgat. Helyette dr. Berendi Lajos, a Hajdú— Szabolcs megyei FŰSZERT jogi képviselője válaszol. — Sajnos nem kerültek meg. Visszaéltek a bizalmával Néhány perc, s hivatalosan is kezdetét veszi a tárgyalás. Kiderül, hogy az év végi leltározáskor állapították meg a zsákhiányt. Addig reménykedett Hamza András kocsikísérő, hogy nem hagyják cserben azok, akiknek elismervény nélkül adta át. — Nem is gondoltam, hogy ez lesz belőle; — panaszolja a munkás. — Hisz mindig írás nélkül, becsületre adtam át a zsákokat a mándoki malomban a mun- kásoknak, s most nyolcvan darab zsákkal engem terhelnek. Luczai segíteni próbál. — Beszélt az emberekkel a mándoki malomban? Nem ismerik el, hogy átadta a zsákokat? — kérdezi. Hamza elmondja, hogy azóta már többször járt ott, szóvátette, hogy ezért őt vonják felelősségre, a saját zsebéből kell kifizetni, de nem vállalja magára senki. Csak ez esetben szabadulna meg a kártérítéstől. 300 zsák eltűnt — Ha az átvételt sikerül bebizonyítanunk, mi is másképpen járunk el — szólal meg dr. Berendi. — Különben ezzel a malommal sok bajunk van — fűzi tovább mondanivalóját. — Mándokon tűnt el több mint háromszáz liszteszsák kunk, s ezt jelentettük is a rendőrségnek. — Csak egyet. Kérjük, hogy vonja vissza fellebbezését — javasolja az elnök Hamza Andrásnak. Aztán dr. Berendit, a vállalat jogi képviselőjét kéri, hogy legyenek tekintettel a munkásra. s ha hibázott is, régi szokás, hogy elismervény ellenében hagyták a malomba a zsákokat, s mérsékeljék a kártérítésnél. — Ezt figyelembe is vettük — jegyzi meg dr. Berendi. — CTgy döntöttünk, hogy tíz havi részletben fizeti meg a csökkentett kárt, amely 1770 forint. Hamza András tíz hónapig kevesebb pénzt visz csa- ládjának. S csak azért, mert munkatársai — a. malomban — visszaéltek bizalmával. Vajon, ők nvst mit éreznek? Nem jöll el Déváid András gépkocsi- vezető sérelmesnek találta, hogy az 5. sz. AKÖV igazgatója alacsonyabb munkakörbe helyezte. Ezért fellebbezett a TMDB-hez. Itt lenne az alkalom, hogy bizonyíthatná: igazságtalanul jártak el vele. Várnak rá. — Nem sok remény van arra, hogy eljön —■ jegyzi meg Luczai Menyhért. — Miért? — Érzi ezt az ember az iratokból... Fél szembenézni a tényekkel. Igaza volt. Déváid András nem jelent meg a tárgyaláson. így nélküle, de az iratokra alapozva vizsgálták meg ügyét. A vállalatot dr. Gödény György jogász képviselte. Miről van szó? Beszéljenek az iratok. Déváid több esetben vétett a munkafegyelem ellen. Megtagadta a munkát. Otthagyta a meghibásodott tehergépkocsit, akkor, amikor ő maga kért segítséget a vállalattól. Munka közben ivott. Elkésett a munkahelyéről. Ekkor arra hivatkozott, hogy elromlott a kocsija útközben, defektet kapott a gumi. Szerelnie kellett, egy dömpernek segített. Mikor kérték, hogy igazolja, nem tudta egyiket sem. Sokoldalúan és igazságosan megvizsgálta Déváid fellebbezési ügyét a Területi Munkaügyi Döntő Bizottság. A bizottság egyik tagja említi. — A Munka Törvény- könyv szerint nem lehet slyan munkakörbe áthelyez. rni valakit, ahol szaktudását nem hasznosíthatja. Ez is tisztázódik, mert dr. Gödény elmondja, hogy Déváid Andrásnak alapfokú jogosítványa van, s ezért lehetséges. Déváid Andrásnak már volt fegyelmije. Nem ez az első eset. Tanulnia kellett volna. A TMDB elutasította a fellebbezést és helyben hagyta a vállalat igazgatójának a döntését. Farkas Kálmán A KÖZGYŰLÉST csütörtökre hívták össze, de jó idő volt aznap, az emberek kimentek a földekre és ott is maradtak. Másnap nyolc felé megtelt a művelődési ház moziterme, azonban még így is kevesen jöttek el a tagsághoz képest. Csendben hallgatták M. Tóth József megnyitóját, majd az ellenőrző bizottság elnökének felolvasását, Apagy, község Nyíregyházától 17 km-re. 1960-ban 2792 lelket számláltak össze itt, de azóta csökkent lakossága. Van földművesszövetkezete, állami gazdasága, vasútállomása, termelőszövetkezete. Ez a Hunyadi. A tsz területe 3640 hold ebből sívó homok 1500, új telepítésű gyümölcsös . 150. háztáji 500. A többin főleg dohányt, búzát, kukoricát és rozsot termelnek. Névlegesen 670 tagja van, de legfeljebb 530 dolgozik. Az állatállomány közepes; 72 ló 1200 juh, 23 üsző és bika, 5700 pulyka, 250 hízósertés és 50 anyakoca. Zombori Zoltán számol be a tavaszi munkák végzéséApagy i t Foto: Hammel József Gacsályi Borbála, Hajnal Etel ka, s a többiek, demecserl, naményl, nyíregyházi diákok gyomlá Inak a dadai gazdaság kertés zetében. Kelet felől, túl a Tiszán a Kopasz hegy kéklik, délről a tiszalöki erőmű fénylik ezüstösen, nyugatról a dadai műút határolja a hatalmas paprikatáblát, ahol százharmincnégy lány hajladozik reggel hat óta. Ez a munkahelyük, a Vasvári Pál nevét viselő önkéntes ifjúsági tábor sátrai odébb fehérlenek, közvetlenül a Tiszavasvári Állami Gazdaság itteni üzemegységének központjában. Vasárnap volt a „honfoglalás”, a tanárképző főiskola, a demecse- ri, a vásárosnaményi, a vencsellői gimnázium, az egészségügyi szakiskola lányai sorakoztak fel az ünnepélyes tábornyitásra, hogy aztán siessenek vissza a sebtiben otthoniassá varázsolt sátrakba. Pechjük volt. Eleredt az eső, hétfőn sem állt el, tétlenségre kényszerítette őket az első munkanapon. Persze, nem akármilyen tétlenség volt ez. A leleményesek — elsősorban a demecseri lányok — nem sokáig búslakodtak amiatt, hogy a tábor újonnan épített zuhanyozójába csak két napos késéssel kapcsolták be a vizet: sátorszobájuk sarkában alkalmi „fürdőszobát rendeztek be, ajtóként egy lepedő szolgált. Példájukat követték mások is. Az egészségügyi szakiskolások falvédő papírral „leszőnyegezték” az ágyak közötti részt, a vásárosna- ményiak iskolájuk emblémáját mintázták a kifeszített sátor elé. Aztán közösen hallgatták Hollós! Béla üzemeeységvezetőt, aki balesetvédelmi „tanórát” tartott. Az esős nap krónikájába tartozik az is. hogy felvették a „diplomáciai kapcsolatot az üzemegység ifjúsági szervezetével, a szomszédságban levő leányszállás lakóival. Kedden aztán beálltak a táborlakók a 35 holdas paprikatábla végébe. Korán keltek, hatkor még csillogott az előző napi eső a zöld leveleken, de ők nem várták, hogy felszáradjon. Megkezdték a harcot a talpas muharral, amely úgy ellepte a környéket, hogy nagyítóval is nehezen lehetett volna meglátni közte az egyébként szép paprikát. „Erőszakos ez a gyom, tö- vestől kell kitépni, különben gyorsan feléled.” A vencsellői lányok — akik <y»yébként zöldségtermesztést tanulnak politechnikában — szakszerűen magyarázzák tovább a növényápolás kulisszatitkait. Közöttük van a tábor testvérkéje, Lebbenszki Margit és Julianna. Julianna a fiatalabb, mégis Margitnak volt nagyobb a honvágya az első napokban. Mire ez a cikk megjelenik, már hazaér a levelük is, amelyben eszébe juttatják apukának az ígéretét: várják vasárnapra, „különben jól vagyunk, so-, kát eszünk, jókat nevetünk, új barátnőket szerzünk.” Vállalták, hát meg Is tartják szavukat: már pótolták a kényszerpihenő alatt kiesett teljesítményt, ezenkívül az első héten hat óra helyett mindennap hetet dolgoznak. Ez a hetedik óra az árvízkárosultaké: egynapi keresetüket küldik el a bajba jutottaknak. Mert úgy ám, keresnek itt a lányok! Órabérre dolgoznak, a keresetből fedezik a kiadásaikat, r maradékot pedig két hét után hazaviszik. Közben egyre inkább izgalmas lesz a brigádok közötti verseny: aa első hét legszorgalma- sabbjai Tokajba kirándulnak vasárnap autóbusszal, egész napra. Elárulták: két nap után úgy előretörtek a naményiak — Hanyu Ágnes, Bugya Erzsébet, Szervánszki Erika. Trill Katalin és a többiek — hogy ember legyen a talpán, aki befogja őket. Tóth Ilona tanárnő, táborparancsnok sem tud betelni a naményi „rákő- czisok” szorgalmával. Kérdezem: az étkezés? „Jó, azt eszünk, amit a gazdaság vezetői a központban. Onnan hordják.” Más: bosszúság? „Késik a villany beszerelése, jó lenne egy hangosító is, klassz lemezekkel.” Hallom, nem kell várni ezekre sokáig, a többi turnusnak már nem lesznek ilyen gondjai. Ha „megjön” a villany a kábelen, esténként tévézhetnek Is. Addig a tájékoztatást a napilapok nyújtják. Az itt termett paprika Jut a városba, a zöldségboltok polcaira. Rendkívüli az időjárás, a gazdaság dolgozói nem győzték volna a babrás ápolást. Megyénk diáklányai szívesen segítenek. Angyal Sándor HONFOGLALÓK — TÁBORBAN
