Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-07 / 157. szám
Telefonérme A tsz új nyugdíjasa Vasárnap este mástél órát vártam taxira a nyíregyházi vasútállomás előtt — eredménytelenül. Telefonálni nem tudtam, mert van ugyan nyilvános telefon az épületben, de érmét nem lehet vásárolni A trafik ei- árusitónöje arra hivatkozik, hogy a posta nem látja el őket érmével. Ha ez így van, miért szerelték fel a nyilvános telefonállomást? Helmeczi Miklós, gépkocsivezető, Nyíregyháza Békegyűlések Tiltakozó gyűlést tartott a cegenydányádi állami gyermekotthon 25 dolgozója. A békegyűlésen elitélték az Egyesült Államok sorozatos agresszív támadásait. Az Országos Béketanácshoz címzett levelükben a háború azonnali befejezését és békét követeltek Vietnam népének. A tiltakozáshoz csatlakoztak a községi tanács dolgozói is — írja Demeter László. A penyigei községi párt- szervezet, a Hazafias Népfront és a nötanács szintén levélben tiltakozott az amerikai imperialisták Dominikában és Vietnamban folytatott agresszív háborús politikája ellen — írja Kormány Margit tanítónő. Bölcsőde Ramocsaházán Még a tél folyamán javasolta a ramoctaházi egészségügyi és szociális állandó bizottság, hogy egy kihasználatlanul álló nagy épületben létesítsenek bölcsődét. A községi tanács megvitatta a javaslatot, és községfejlesztési alapból 55 ezer forinttal járult hozzá a bölcsőde létesítéséhez. A megyei tanács különböző felszerelésekkel, a község dolgozói pedig társadalmi munkával segítették a terv megvalósulását. A baktalórántházi járás első bölcsődéje ma már 20 gyermeknek nyújt otthont. k b. Ismét szóvátesszük Közgyűlést tartott szombaton a kállósemjéni Uj Élet Termelőszövetkezet. A közgyűlésen vették át a járási versenybizottság vándorzászlaját és a megyei versenybizottság díszoklevelét, valamint az ezzel járó ötezer forint pénzjutalmat a járási verseny első helyezettjének járó jutalomként. Szép a A szamostatárfalvi Ady Termelőszövetkezetben a tagok, — s főként a nők — szorgalma eredményeként pár nap múlva befejezzük az időszerű növényápolási munkákat. Legtöbb termel- vényünk így a kukorica és a cukorrépa igen szép. Az egyénekre, családokra elosztott területeken végzett jó munkáért mindenki érzi a felelősséget. Életveszélyes Nyíregyháza tíz lakóépületében van lift, több helyen azónban nem működik — írják szerkesztőségünknek olvasóink. — M’^rt és meddig kell várni a liftek megjavítására? — érdeklődtünk Molnár Jánostól, a Nyíregyházi Ingatlankezelő Vállalat igazgatójától. A takaréképületben egy, a Luther-házban kettő nem működik. Ezeket a felvonókat elavult, életveszélyes állapotuk miatt szándékosan Ez alkalommal búcsúztatták Balogh Mária tsz-tagot, aki elérte a nyugdíjkorhatárt. Meleg szavakkal méltatták a közös gazdaságban végzett munkáját, és megajándékozták a tsz új nyugdíjasát. Száraz János Nagykálló határ A tsz vezetősége nem az íróasztal mellől, az irodából irányít, hanem nap mint nap ott vannak a dolgozók között, a problémákat, a szervezés kérdéseit gyorsan sikerül megoldani. Felkészültünk az aratásra. Mivel a kalászosok nagyobb része ledőlt, a gépeken kívül 50 aratópár is munkához lót Király Béla állapotú liftek nem engedjük működtetni. A Bethlen utca 2. számú ház felvonóját még használják, de a közeljövőben erre is az előzőkhöz hasonló sors vár: biztonsági szempontból le kell állítanunk. A liftek javítására, illetve teljes felújítására — amely számítások szerint 200 ezer forintba kerül egyenként — csak I960—67-ben kerülhet sor, a jelenlegi kapacitás- hiány miatt. (Se) A lap megírta — az illetékes rálaszol Megnyíltak a zöldséges pavilonok A Kelet-Magyarország június 24-i és 26-i számában cikk jelent meg Nyíregyháza, illetve Záhony zöldség-, gyümölcsellátásával kapcsolatban. Mindkét észrevétel jogos volt, és azt követően vállalatunk a következő intézkedéseket tette: Július elsejével megnyitottuk a Nyíregyháza Szarvas utcai zöldségárusító pavilont. Ugyancsak az elmúlt hetekben adtuk át Záhonyban az új zöldségboltot. A létesítményt vállalatunk építő brigádja korszerűsítette, és ezért nem tudtuk a záhonyi zöldségelárusító pavilonunkat egyidejűleg olyan állapotba hoíni, hogy alkalmas legyen árusításra. A pavilont július 0-án nyitottuk meg, és kértük a Kis- várdai Járási Tanács kereskedelmi felügyelőjét, hogy engedélyezze a zöldségbolt hosszabbított nyitvatartási idejét. Dr. Czimbalmos Béla ig. elnök Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központja Szlovák Gvörgv festőművész illusztrációival NYÍREGYHÁZA MA 1. Az életre kelt ,,halott menyasszony" „írni róla csak oly gyöngédséggel lehet, mint egy halott menyasszonyról*’ — vallotta egykor Krúdy, mert jártában-keltében azt látta, „mintha az idevaló emberek éppen úgy élnék a nyarat és az őszt, mint a természet: belsejükben virítanak és lelkűkben elhervadnak, sárga nyírfalevél lesz az egész vármegye, tiszai kiöntések fölött állongó novemberi köd telepedik az elmékre, a szívekbe visszhangzik a szél.” Csendes nosztalgiával talál gatia, miért tükröződik bánat a „holt vizekben és az emberi szemekben", miért énekel a cinke „halkabban a deres eperfákon”, vajon miért „bánatosabb a nők szeme” itt, mint máshol? Azzal felelt rá, hogy az emberek sorsa — kevés kivétellel — „a háborúban a Gránicon vért ontani, itthon vihartól tönkremenni, adók súlya alatt nyögni’’ és úgy találta, hogy emiatt ezen a vidéken „már nem is nagyon érdemes az életet tovább folytatni.” Egy letűnt kor szól hozzánk Krúdy soraiból, amelyet ugyancsak két évtized választ el, de mégis oly messzire távolodtunk tőle, hogyha a jelen derűjében múló estéken fel is emlegetik a deresedé üstökű apák, a fiák és unokák előtt bárányfelhőnek tűnnek a régi szomorúságok, könnyű szélnek az életrendítő viharok. Ök már a mi korunk gyermekei. Nem vehetjük tőlük zokon, hogy nem érzik át a régi keserveket, nem értik a sápasztó gondokat, nem ismerik a halálos félelmeket és kétségbeeséseket. Egyiket sem élik — csak hallják idézgető szavunkat. Elhiszik, ha beszélünk róla, de nekik — Thomas Mannái szólva — lehet szörnyű a múlt, de hatalmas csak a jelen, mert ebben élnek, a legnagyobb és a legszentebb számukra a jövő, amit szemük előtt építünk és nekik hagyunk örökségül. Ha visszavezetjük őket az emlékezés országútján, érdeklődők, figyelmesek, de utána mindjárt a jelenbe fordulnak és ha a városról kérdeznek, azt tudakolják: Milyen a város — ma? S valljuk be, nehéz felelnünk. Nehéz, mert Nyíregyháza most éppen azt a pillanatát éli, amikor már nem az ami volt, nem is az aminek tűnik, alakuló vonásaiban már látni a jövendőt, de holnapi karakterét, képét csak a tapaszialt szem, a fejlődése terveit ismerő ember képes összerakni. Mi magunk sem vállalkozhatunk arra, hogy felrajzoljuk a város eljövendő arculatát, még arra sem, hogy jelenének teljes ké-jét. adjuk, csupán néhány jellemző vonását szeretnénk leírni, hogy segítsünk azoknak, akiket a város iránti szeretet, ragaszkodás a város és jövője felé ford£. Mielőtt azonban ezt tennénk, nagyon fontos kér lésre keresünk választ. Szeretjük-e városunkat? Talán úgy tűnik, ezt felesleges kérdezni, hiszen a szülőváros Iránti szeretet éppen olyan természetes érzése az embernek, mint az anyához fűződő szeretet. A kérdést az teszi indokolttá, hogy napjainkban a városszeretet elég gyakori beszédtéma. Különösen az idősebb korosztályba tartozók között. Vannak, akiknek a fiatalok általános emberi magatartását és értékeit ítélendő ez a legtöbb és egyetlen szempontja. Csendes nehezteléssel mondják: a mai fiatalok nem is szeretik ezt a várost! A mérsékeltebbek ug- godalmaskodnak: a mai fiatalok a „városköziség” betegségébe estek és ez j MA Szabolcs szálló. (BaLcL&g, fái éaet! Az Apagyi Állami Gaz- , daság 206 holdas gyümölcsöséből, valamint a nyirtéti és a székely! termelőszövetkezel gyümölcsöséből és málnásából az Apagy—Székely közti igen rossz állapotban lévő 11 kilométeres országútszakaszon szállítják a gyümölcsöt Apagyra az alma- tárolóba, a csomagolóba, és a vasúthoz. Az elmúlt évben csak az állami gazdaság 140 vagon almát szállított erre teherautókkal, vontatókkal, amelynek 60—65 százaléka exportáru volt. A mostoha útviszonyok sajnos jelentős minőségi romlást idéztek elő Napjainkban már mindenütt tapasztalható a takarékosság legmesszebbmenő s*em előtt tartása, az Indokolatlan beruházások, felújítások megszüntetése. De ennek a 11 kilométeres makadámúinak felújítása, bi- tumenezése jelentősen növelné a gyümölcs minőségét, s ez az exportnál valutában kamatozna. KriesfaluSsy Béla | Ezt kívánom mindenkinek! Tudóm, hogy nem szokás, de alapos okok késztették, méghozzá hosszas té- pelödés után, erre az elhatározásra. Utoljára újévkor kívántam hasonló jókat, de akkor nem figyeltek rám: Országos átlagban mindenkinek legalább öt másik ember mondott minden jót, és az én szerény BUÉK-om elveszett az ötvenmillió sze- rencsekivánát tengerében. Most azonban egyedül tehetem, és nem azért, mett mindenáron eredeti akarok lenni, hanem: ilyenkor esze ágában sincs senkinek valamit kívánni, és gondolom: tán még az én egy szál kívánságom is több a semminél. Mondanom sem kell, hogy a rendkívüli atkáimat nem akarom elnyűtt újévi jókívánságokkal megúszni. Erről SZÓ SincS. Bóra, búzája, szépasszony felesége remélhetőleg mindenkinek kerül- között azóta, ezekre kár volna vesztegelni a szót. Az év félidejéhez speciális jókívánságok illenek, buzdító szavak, olyasfélék, amilyeneket az edzők szoktak mondogatni szünetben, a labdarúgópályák öltözőiben. Nos, ahogy sportnyelven mondják, a mi nagy nemzeti válogatottunk, ez a tízmillió derék fiú és lány, most szünet nélkül fordul az 1965-ös nagy mérkőzés 11. félidejére. Az első félidőben elég jól mozogtunk a pályán, eredményes volt az összjáték és értékesítettük helyzeteinket, ha volt is néhány kihagyott gólszerzési lehetőség. Most az a fő, hogy a második hat hónapot is jól kibírjuk szusszal, és nem csak tártsuk áz eredményt, hanem növeljük is előnyünkét. Kívánom tehát a 11. félidőre, hfigy ne legyen senki á Csapatban, aki ezután fél gőzzel játszik és megelégszik fél sikerrel, fifty-fifty — alapon. Senki fél munkát ne végezzen, és sehol se forduljon elő, hogy mig egyesek félholtra dolgozzák magukat, addig mások félnapokat is lógnak, Táívzhas- sék a hivatalokból minden ügyfél elégedetten, és az ügyintézők fél szóból is értsék meg a jogos panaszokat és megoldható problémákat. Egyetlen intézménynél sé legyenek félistenek, akik féltéglával verik mellüket és fél szemüket behunyják az objektív bírálat előtt, miközben fél szemmel a prémiumra sandítanak. Senki ne dolgozzék fél- emberként áz egész állásban, csak azért,. Hogy energiáit a félállásra, vágy egyébre tartogassa. Kívánom továbbá, hogy mindnyájunknak mindkét szemünk nevessen és egyik sé sírjon; továbbá, ne csak félig legyen meg az, ami kell... Jóval kevesebb fél kevertet mérjenek ki az italboltok. Labdarúgóink, akik fél lábbal már Londonban vannak, ne álljanak meg fél úton, hanem szerezzék meg az ellenfelektől a szükséges pontok másik felét is a világbajnoki döntőbe jutáshoz. Színházainknak ne kelljen félig telt nézőterek előtt játszaniok, és a mozikban sok olyan jó filmét láthassunk, mint... A házasfelek pedig ne érjék be félmegoldásokkal: ne féljenek a gyermekáldástól, és ne lépjenek sose félre azon a címen, hogy jut is, marad is. S végül talán kívánhatnám: fogadják szívesen és komolyan félévi jókívánságaimat, amelyeknek á fele se fil tréfál... Kaposy Miklós játos helyi szellem, hagyományok pusztulásához vezet, „Még egy-két évtized” — sóhajtanak keseregve — „és egy szagú-ízű lesz minden magyar város!’’ Mi még szerettük ezt * várost — mondják —• és ha máshová helyeztek berniünket, azt tragédiának vettük! Elgondolkoztató kijelentések. Valóban, vajon miért álmodoznak a mi fiataljaink másképp, mint 25— 30 évvel ezelőtt álmodoztak a mostani idősek? Miért hajlamosak a mi gyermekeink arra, hogy álmodozásuk közben pécsi, szegedi, győri vagy budapesti beosztásban lássák magukat? Hogyan szerették városunkat akkor, hogy még álmodni sem álmodtak arról, hogy más városba kerüljenek? Szabó Qyörgy (Folytatjuk) 1965. július ?.
