Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-07 / 157. szám

Telefonérme A tsz új nyugdíjasa Vasárnap este mástél órát vártam taxira a nyíregyházi vasútállomás előtt — ered­ménytelenül. Telefonálni nem tudtam, mert van ugyan nyilvános telefon az épületben, de érmét nem lehet vásárolni A trafik ei- árusitónöje arra hivatkozik, hogy a posta nem látja el őket érmével. Ha ez így van, miért szerelték fel a nyilvános telefonállomást? Helmeczi Miklós, gépkocsivezető, Nyíregyháza Békegyűlések Tiltakozó gyűlést tartott a cegenydányádi állami gyer­mekotthon 25 dolgozója. A békegyűlésen elitélték az Egyesült Államok sorozatos agresszív támadásait. Az Országos Béketanácshoz címzett levelükben a háború azonnali befejezését és bé­két követeltek Vietnam né­pének. A tiltakozáshoz csat­lakoztak a községi tanács dolgozói is — írja Demeter László. A penyigei községi párt- szervezet, a Hazafias Nép­front és a nötanács szintén levélben tiltakozott az ame­rikai imperialisták Domini­kában és Vietnamban foly­tatott agresszív háborús po­litikája ellen — írja Kor­mány Margit tanítónő. Bölcsőde Ramocsaházán Még a tél folyamán java­solta a ramoctaházi egész­ségügyi és szociális állandó bizottság, hogy egy kihasz­nálatlanul álló nagy épület­ben létesítsenek bölcsődét. A községi tanács megvitatta a javaslatot, és községfejlesz­tési alapból 55 ezer forint­tal járult hozzá a bölcsőde létesítéséhez. A megyei ta­nács különböző felszerelé­sekkel, a község dolgozói pedig társadalmi munkával segítették a terv megvalósu­lását. A baktalórántházi járás első bölcsődéje ma már 20 gyermeknek nyújt otthont. k b. Ismét szóvátesszük Közgyűlést tartott szom­baton a kállósemjéni Uj Élet Termelőszövetkezet. A közgyűlésen vették át a já­rási versenybizottság ván­dorzászlaját és a megyei versenybizottság díszokleve­lét, valamint az ezzel járó ötezer forint pénzjutalmat a járási verseny első helye­zettjének járó jutalomként. Szép a A szamostatárfalvi Ady Termelőszövetkezetben a ta­gok, — s főként a nők — szorgalma eredményeként pár nap múlva befejezzük az időszerű növényápolási munkákat. Legtöbb termel- vényünk így a kukorica és a cukorrépa igen szép. Az egyénekre, családokra elosz­tott területeken végzett jó munkáért mindenki érzi a felelősséget. Életveszélyes Nyíregyháza tíz lakóépüle­tében van lift, több helyen azónban nem működik — írják szerkesztőségünknek olvasóink. — M’^rt és med­dig kell várni a liftek meg­javítására? — érdeklődtünk Molnár Jánostól, a Nyíregy­házi Ingatlankezelő Vállalat igazgatójától. A takaréképületben egy, a Luther-házban kettő nem működik. Ezeket a felvonó­kat elavult, életveszélyes ál­lapotuk miatt szándékosan Ez alkalommal búcsúztat­ták Balogh Mária tsz-tagot, aki elérte a nyugdíjkorha­tárt. Meleg szavakkal mél­tatták a közös gazdaságban végzett munkáját, és meg­ajándékozták a tsz új nyug­díjasát. Száraz János Nagykálló határ A tsz vezetősége nem az íróasztal mellől, az irodából irányít, hanem nap mint nap ott vannak a dolgozók között, a problémákat, a szervezés kérdéseit gyorsan sikerül megoldani. Felkészültünk az aratásra. Mivel a kalászosok nagyobb része ledőlt, a gépeken kí­vül 50 aratópár is munkához lót Király Béla állapotú liftek nem engedjük működtetni. A Bethlen utca 2. számú ház felvonóját még használ­ják, de a közeljövőben erre is az előzőkhöz hasonló sors vár: biztonsági szem­pontból le kell állítanunk. A liftek javítására, illetve teljes felújítására — amely számítások szerint 200 ezer forintba kerül egyenként — csak I960—67-ben kerülhet sor, a jelenlegi kapacitás- hiány miatt. (Se) A lap megírta — az illetékes rálaszol Megnyíltak a zöldséges pavilonok A Kelet-Magyarország jú­nius 24-i és 26-i számában cikk jelent meg Nyíregyhá­za, illetve Záhony zöldség-, gyümölcsellátásával kapcso­latban. Mindkét észrevétel jogos volt, és azt követően vállalatunk a következő in­tézkedéseket tette: Július elsejével megnyi­tottuk a Nyíregyháza Szarvas utcai zöldségárusító pavi­lont. Ugyancsak az elmúlt hetekben adtuk át Záhony­ban az új zöldségboltot. A létesítményt vállalatunk épí­tő brigádja korszerűsítette, és ezért nem tudtuk a zá­honyi zöldségelárusító pavi­lonunkat egyidejűleg olyan állapotba hoíni, hogy al­kalmas legyen árusításra. A pavilont július 0-án nyitot­tuk meg, és kértük a Kis- várdai Járási Tanács keres­kedelmi felügyelőjét, hogy engedélyezze a zöldségbolt hosszabbított nyitvatartási idejét. Dr. Czimbalmos Béla ig. elnök Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központja Szlovák Gvörgv festőművész illusztrációival NYÍREGYHÁZA MA 1. Az életre kelt ,,halott menyasszony" „írni róla csak oly gyön­gédséggel lehet, mint egy halott menyasszonyról*’ — vallotta egykor Krúdy, mert jártában-keltében azt látta, „mintha az idevaló emberek éppen úgy élnék a nyarat és az őszt, mint a termé­szet: belsejükben virítanak és lelkűkben elhervadnak, sárga nyírfalevél lesz az egész vármegye, tiszai kiön­tések fölött állongó novem­beri köd telepedik az el­mékre, a szívekbe vissz­hangzik a szél.” Csendes nosztalgiával talál gatia, miért tükröződik bánat a „holt vizekben és az embe­ri szemekben", miért énekel a cinke „halkabban a deres eperfákon”, vajon miért „bá­natosabb a nők szeme” itt, mint máshol? Azzal felelt rá, hogy az emberek sorsa — kevés kivétellel — „a háborúban a Gránicon vért ontani, itthon vihartól tönkremenni, adók súlya alatt nyögni’’ és úgy talál­ta, hogy emiatt ezen a vi­déken „már nem is nagyon érdemes az életet tovább folytatni.” Egy letűnt kor szól hoz­zánk Krúdy soraiból, ame­lyet ugyancsak két évtized választ el, de mégis oly messzire távolodtunk tőle, hogyha a jelen derűjében múló estéken fel is emlege­tik a deresedé üstökű apák, a fiák és unokák előtt bá­rányfelhőnek tűnnek a régi szomorúságok, könnyű szél­nek az életrendítő viharok. Ök már a mi korunk gyer­mekei. Nem vehetjük tőlük zokon, hogy nem érzik át a régi keserveket, nem értik a sápasztó gondokat, nem is­merik a halálos félelmeket és kétségbeeséseket. Egyiket sem élik — csak hallják idézgető szavunkat. Elhi­szik, ha beszélünk róla, de nekik — Thomas Mannái szólva — lehet szörnyű a múlt, de hatalmas csak a jelen, mert ebben élnek, a legnagyobb és a legszen­tebb számukra a jövő, amit szemük előtt építünk és nekik hagyunk örökségül. Ha visszavezetjük őket az emlékezés országútján, ér­deklődők, figyelmesek, de utána mindjárt a jelenbe fordulnak és ha a városról kérdeznek, azt tudakolják: Milyen a város — ma? S valljuk be, nehéz felel­nünk. Nehéz, mert Nyíregy­háza most éppen azt a pil­lanatát éli, amikor már nem az ami volt, nem is az aminek tűnik, alakuló vo­násaiban már látni a jö­vendőt, de holnapi karakte­rét, képét csak a tapaszialt szem, a fejlődése terveit is­merő ember képes össze­rakni. Mi magunk sem vál­lalkozhatunk arra, hogy fel­rajzoljuk a város eljövendő arculatát, még arra sem, hogy jelenének teljes ké-jét. adjuk, csupán néhány jel­lemző vonását szeretnénk leírni, hogy segítsünk azok­nak, akiket a város iránti szeretet, ragaszkodás a vá­ros és jövője felé ford£. Mielőtt azonban ezt ten­nénk, nagyon fontos kér lés­re keresünk választ. Szeretjük-e városunkat? Talán úgy tűnik, ezt fe­lesleges kérdezni, hiszen a szülőváros Iránti szeretet ép­pen olyan természetes érzé­se az embernek, mint az anyához fűződő szeretet. A kérdést az teszi indo­kolttá, hogy napjainkban a városszeretet elég gyakori beszédtéma. Különösen az idősebb korosztályba tarto­zók között. Vannak, akik­nek a fiatalok általános emberi magatartását és ér­tékeit ítélendő ez a legtöbb és egyetlen szempontja. Csendes nehezteléssel mondják: a mai fiatalok nem is szeretik ezt a vá­rost! A mérsékeltebbek ug- godalmaskodnak: a mai fia­talok a „városköziség” be­tegségébe estek és ez j M­A Szabolcs szálló. (BaLcL&g, fái éaet! Az Apagyi Állami Gaz- , daság 206 holdas gyümölcsö­séből, valamint a nyirtéti és a székely! termelőszövetke­zel gyümölcsöséből és mál­násából az Apagy—Székely közti igen rossz állapotban lévő 11 kilométeres or­szágútszakaszon szállítják a gyümölcsöt Apagyra az alma- tárolóba, a csomagolóba, és a vasúthoz. Az elmúlt évben csak az állami gazdaság 140 vagon almát szállított erre teherautókkal, vontatókkal, amelynek 60—65 százaléka exportáru volt. A mostoha útviszonyok sajnos jelentős minőségi romlást idéztek elő Napjainkban már minde­nütt tapasztalható a taka­rékosság legmesszebbmenő s*em előtt tartása, az In­dokolatlan beruházások, fel­újítások megszüntetése. De ennek a 11 kilométeres ma­kadámúinak felújítása, bi- tumenezése jelentősen nö­velné a gyümölcs minőségét, s ez az exportnál valutában kamatozna. KriesfaluSsy Béla | Ezt kívánom mindenki­nek! Tudóm, hogy nem szo­kás, de alapos okok kész­tették, méghozzá hosszas té- pelödés után, erre az elha­tározásra. Utoljára újévkor kívántam hasonló jókat, de akkor nem figyeltek rám: Országos átlagban minden­kinek legalább öt másik ember mondott minden jót, és az én szerény BUÉK-om elveszett az ötvenmillió sze- rencsekivánát tengerében. Most azonban egyedül tehe­tem, és nem azért, mett mindenáron eredeti akarok lenni, hanem: ilyenkor esze ágában sincs senkinek va­lamit kívánni, és gondolom: tán még az én egy szál kí­vánságom is több a sem­minél. Mondanom sem kell, hogy a rendkívüli atkáimat nem akarom elnyűtt újévi jókí­vánságokkal megúszni. Er­ről SZÓ SincS. Bóra, búzája, szépasszony felesége remél­hetőleg mindenkinek kerül- között azóta, ezekre kár vol­na vesztegelni a szót. Az év félidejéhez speciális jókí­vánságok illenek, buzdító szavak, olyasfélék, amilye­neket az edzők szoktak mondogatni szünetben, a labdarúgópályák öltözőiben. Nos, ahogy sportnyelven mondják, a mi nagy nemze­ti válogatottunk, ez a tíz­millió derék fiú és lány, most szünet nélkül fordul az 1965-ös nagy mérkőzés 11. félidejére. Az első félidőben elég jól mozogtunk a pá­lyán, eredményes volt az összjáték és értékesítettük helyzeteinket, ha volt is néhány kihagyott gólszerzési lehetőség. Most az a fő, hogy a második hat hóna­pot is jól kibírjuk szusszal, és nem csak tártsuk áz eredményt, hanem növeljük is előnyünkét. Kívánom te­hát a 11. félidőre, hfigy ne legyen senki á Csapatban, aki ezután fél gőzzel ját­szik és megelégszik fél sikerrel, fifty-fifty — ala­pon. Senki fél munkát ne végezzen, és sehol se for­duljon elő, hogy mig egye­sek félholtra dolgozzák ma­gukat, addig mások félna­pokat is lógnak, Táívzhas- sék a hivatalokból minden ügyfél elégedetten, és az ügyintézők fél szóból is ért­sék meg a jogos panaszo­kat és megoldható problé­mákat. Egyetlen intézmény­nél sé legyenek félistenek, akik féltéglával verik mel­lüket és fél szemüket be­hunyják az objektív bírá­lat előtt, miközben fél szem­mel a prémiumra sandíta­nak. Senki ne dolgozzék fél- emberként áz egész állás­ban, csak azért,. Hogy ener­giáit a félállásra, vágy egyébre tartogassa. Kívánom továbbá, hogy mindnyájunknak mindkét szemünk nevessen és egyik sé sírjon; továbbá, ne csak félig legyen meg az, ami kell... Jóval kevesebb fél kevertet mérjenek ki az italboltok. Labdarúgóink, akik fél lábbal már Lon­donban vannak, ne álljanak meg fél úton, hanem szerez­zék meg az ellenfelektől a szükséges pontok másik fe­lét is a világbajnoki döntő­be jutáshoz. Színházainknak ne kelljen félig telt néző­terek előtt játszaniok, és a mozikban sok olyan jó fil­mét láthassunk, mint... A házasfelek pedig ne érjék be félmegoldásokkal: ne fél­jenek a gyermekáldástól, és ne lépjenek sose félre azon a címen, hogy jut is, marad is. S végül talán kívánhat­nám: fogadják szívesen és komolyan félévi jókívánsá­gaimat, amelyeknek á fele se fil tréfál... Kaposy Miklós játos helyi szellem, hagyo­mányok pusztulásához vezet, „Még egy-két évtized” — sóhajtanak keseregve — „és egy szagú-ízű lesz minden magyar város!’’ Mi még szerettük ezt * várost — mondják —• és ha máshová helyeztek berniün­ket, azt tragédiának vet­tük! Elgondolkoztató kijelenté­sek. Valóban, vajon miért álmodoznak a mi fiatal­jaink másképp, mint 25— 30 évvel ezelőtt álmodoztak a mostani idősek? Miért hajlamosak a mi gyerme­keink arra, hogy álmodozá­suk közben pécsi, szegedi, győri vagy budapesti beosz­tásban lássák magukat? Ho­gyan szerették városunkat akkor, hogy még álmodni sem álmodtak arról, hogy más városba kerüljenek? Szabó Qyörgy (Folytatjuk) 1965. július ?.

Next

/
Thumbnails
Contents