Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
Húsz szabad esztendő A munkásmozgalom Szabolcs-Szatmár megyében írta: Zajácz János, az MSZMP megyei VB tagja M egyénk egész területén mélyek a forradalom gyökerei. Ha a történetünket kutatjuk, 1437- ig dokumentáltan visszavezethetők a parasztság, később a munkásság megmozdulásai, kőzeteiméi. felkelései az elnyomók, a kizsákmányoló rendszerek ellen. A mi népünk soha nem nyugodott bele megalázó sorsába és au, a sok évszázados álmokat megvalósító utódaik büszkék vagyunk és jogosan lehetünk büszkék elődeink nagyszerű harcaira. A szocialista eszméket, tanokat a múlt század végén elsősorban az itt dolgozó idegen osztrák, cseh és olasz munkások hozták, akik részt ■nettek a megyénket nagymértékben érintő folyamszabályozási és vasútépítési munkálatokban. Itt az eszmék jó talajra találtak és hihetetlen gyorsasággal terjedtek. Ezt 1891— 92-ben a főispáni bizalmas iratokban a hatóságok is kénytelenek elismerni, és azt írják, hogy ,.telítve van a levegő a szocialista eszmék bacilusával és mint a futó tűz a száraz avaron, úgy terjed megyénkben.” Itt már érezhető a munkásosztály befolyása és irányítása. Különösen a Várkonyi István féle párt munkája nyomán, szinte az egész megyében forrong a parasztság — Gáva, Ibrány, Kisvárda, Mándok, Balkány, Tiszabezdéd, Nyírmihálydi. Ahhoz, hogy a rendet fenn tudják tartani, mindenhova katonaságot kellett kivezényelni, mert a csendőrség nem volt képes megakadályozni a megye népének megmozdulásait. Mándokon 1898. február 8-án szolgabírói segédlettel vonult ki a csendőrség, hogy letartóztasson egy Sajtos nevű szocialista vezetőt. Hatalmas tömeg gyűlt össze megvédésére. Az összecsapáson a főszolgabírót megverték és csak a katonaság beavatkozásával sikerült Sajtos letartóztatása. A szabolcsi futótűz átcsapott a szomszédos megyékre is, különösen Szatmárra. 1897. novemberében Szabolcs-Szatmár területén valóságos ostromállapot volt. Eldördültek a csendőrfegyverek; sokan estek áldozatul. Sehol annyi álmatlan éjszakát és vészterhes napot nem okoztak az uraknak, mint éppen nálunk, ahol a legsötétebb elnyomás ellenére is újra és újra hol itt, hol ott. de egyre szervezettebben terjedt a forradalmi láng Megtorlásként 1898. február 18-án betiltják Várkonyi István lapját a „Földművelő”-t és megfosztják megyénk népét is attól a laptól, mely az igazságot, az emberibb életmód lehetőségét csillogtatja meg előttünk. Ekkor léptetik életbe a mezőgazdasági sztrájkokat betiltó rabszolgatörvényt. De a reakció már többé nem olthatta el a forradalmi tüzet, sőt újra lángra lobbantot- ta azt az 1905-ös orosz, de különösen az 1917- es Nagy Októberi Szocialista Forradalom híre. Hatására forradalmi megmozdulások zajlanak. Kiemelkedő 1919. január 5-én a nyíregyházi városi színházban Szamuely Tibor előadása, hatalmas tömeg előtt. Az előadás hihetetlen hatással volt még az olyanokra is, akik nem mindenben szimpatizáltak a kommunista eszmékkel. Rákövetkező napon, január 6-án a reakció mindent megpróbált, hogy a kommunisták befolyását ellensúlyozza; merényletet követtek el a Szamuely testvérek ellen. A gyilkos golyók Györgyöt és Zoltánt megsebesítették. Ez a me-. rénylet az egyik része volt annak a támadásnak. melyet országos méretekben is indítottak a Kommunisták Magyarországi Pártja ellen. Január 16-án Szamuely Tibort is letartóztatják Budapesten. Amikor büszkeséggel gondolunk azokra a harcosokra, akik a' nép felszabadulásáért küzdöttek, elmondhatjuk, hogy megyénk sok oly kiváló harcost adott a pártnak, mint a Szamuely testvérek, különösen Szamuely Tibor, kinek neve és munkássága a nemzetközi munkásosztály előtt sem ismeretlen. Sokan voltak, akik harcoltak megyénk népének szabadságáért, dacolva a fennálló renddel egy jobb jövőért, egy igazabb társadalomért, melyet a kommunisták hirdettek. A szociáldemokrata párt balszárnya is látta hogy ez a helyzet tarthatatlan és egyre inkább hallatta szavát a nép érdekében. Ennek egyik lelkes támogatója volt Kezimér Károly, az akkori szociáldemokrata párt elnöke A nyíregyházi kommunisták, de különösen a Szamuely testvérek érdeme hogy először hirdették meg megyénkben tudatosan a kommunizmus eszméit és szereztek sok támogatót, lelkes hívet a szociáldemokrata párt balszárnyán belül is A sok-sok hősre megyénk néDéből — névvel, vagy névtelenül — mindig hálatelt szívvel kell gondolnunk mert az ő harcuk is hozzásegített bennünket, hogy ma nyugodt körülmények között építhetünk. Amikor 1919. március 22-én hajnalban megjött a hir a munkásosztály, a proletár- diktatúra győzelméről, a szociáldemokrata párt vezetése és a kommunisták között még Bem volt meg az egység. A szociáldemokrata vezetés el akarta titkolni a kommunisták előtt a proletárdiktatúra győzelmét és nélkülük megalakítani a nyíregyházi direktóriumot, hogy kivegyék a hatalmat a munkástanácsok kezéből. Még azon a napon közös pártvezetőségi ülésen Kis Rolland kormánybiztos heves támadást intézett a kommunisták ellen és ezzel megakadályozta a két párt egyesülését. A következő napon megérkezett a Magyar Szocialista Párt küldötte, Stefkó Sándor. Neki sikerült a nézeteltéréseket részben tisztázni és az egyesülést létrehozni. Megyénk népe határtalan lelkesedéssel fogadta a Tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra megteremtését, a munkások, parasztok, katonák felajánlották szolgálataikat a proletárdiktatúrának és esküt tettek a néphata- lomnalk. Megkezdődött az a dicső 133 nap, amely megyénk népének is elhozta az emberi életet. A ragyogó kibontakozást derékbatörte a nemzetközi burzsoázia fegyveres intervenciója és a belső árulás vérbefojtotta a Magyar Tanácsköztársaságot. Hiába áldozta megyénk annyi sok polgára ebben a harcban életét, a jobboldali szociáldemokraták manőverezése, a volt tisztek árulása következtében április 27-én Nyíregyháza, majd április 30-án a megye nagyrésze egészen a Tisza vonaláig a román intervenciós csapatok kezére került. Ezzel megkezdődött megyénk népének is egyik legsötétebb korszaka. Ojra visszasüly- lyesztették abba a mérhetetlen nyomorba, amelyben azelőtt volt. A Tanácsköztársaság bukása után a román intervenciós csapatok egy évig tartották megszállva megyénket. Az intervenciósok az úri reakcióval együttműködve irtóhadjáratot indítottak a leghaladóbb személyek ellen; a munkások, a parasztok és az értelmiségiek legjobbjai estek áldozatul. Ak'k tettek valamit a népért a Tanácsköztársaság érdekében, mind összeszedték. Egyrészüket román fogságba hurcolták. Ezek voltak a szerencsésebbek. mert legalább életben maradtak és nem voltak kitéve a földesurak, a fő- szolgabírák, a Mikecek és Kállaiak kegyetlen bosszújának. Megyénk legeldugottabb kis falvaiban is szedte áldozatait az ellenforradalom. Sok embert lőttek agyon a baktai erdőben, Üjfehér- tón és a megye több helyén. Hányán és hányán szöktek meg a reakció bosszúja elől, kerestek menedéket emigrációban, vagy váltak földönfutóvá és hosszú időn át bujdostak távol családjuktól azért, mert védték a nép hatalmát, a munkások és parasztok államát. Minden megpróbáltatás ellenére sem lehetett kiölni népünk szívéből a Tanácsköztársaság feledhetetlen emlékét. Hiába gyilkolták halomra megyénk népének legjobbjait, hiába csináltak bírósági pereket, hogy mondvacsinált vádakkal megyénk munkásosztályának legjobbjait ítéljék 8—10 évi börtönbüntetésre, ez sem tudta megtörni a kommunistákat. Ezt bizonyítja, hogy a legsötétebb Horthy- korszakban, 1920. január 23-án már újra tartóztattak le elvtársakat Nyíregyházán akiket kommunista szervezkedéssel vádoltak. Népünk a Tanácsköztársaság bukásával nem tette le a fegyvert, várt és b zott benne, hogy eljön az a nap, amikor a harcot folytatni kell a nép hatalmáért. A munkások sorai újra rendeződtek. Először a szakszervezetekben, majd az 1922-ben megalakult szociáldemokrata párton belül. A mozgalom vidékre is kiterjedt. Nagy szervezkedés indult meg Rakamaz, Tiszalök, Gáva, Vencsellő, Mándok, Baktalórántháza és a megye sok más községében. Bár ezek a szervezetek nem sokáig működhettek, mert a szociáldemokrata párt jobboldali vezetőivel való megegyezés folytán betiltották őket, de mutatták, hogy az egyszer felszított forradalmi lángot többé eloltani semmilyen erő sem képes. A szegényparasztok látták és meg voltak győződve arról, hogy a Horthy-rend- szertől nem várhatnak semmit. Egyedül csak a munkásosztály az, akiben hű és következetes szövetségesre találnak és akikre mindig számíthatnak a harcban. Megtanulták azt, hogy a paraszti mozgalmak és követelések csakis a munkásosztály segítségével vívhatok ki. A kommunisták agitációs tevékenysége a szociáldemokrata párt balszárnyával együttműködve egyre jobban érezhető volt megyénkben. A kommunisták munkája és agi- tációja folytán egyre mélyült megyénk népében a tisztelet és bizalom a fiatal szovjet állam iránt. Szabolcs-Szatmár népe elől sem lehetett elzárni a Szovjetunióból érkező híreket és egyre nagyobb bizalommal és hittel fordult a nép a pórt és a kommunisták felé. Terjedtek a marxizmus—leninizmus eszméi. Szabolcs-Szatmár népe is felébredt a 10-es kábulatból és egyre hangosabban hallatta szavát, mely sokszor országos méreteket öltött. Bérkövetelő sztrájkok egyre gyakrabban ismétlődtek meg, különösen a 30-as évektől kezdve, amikor a dekonjunktúra következtében hallatlan nagy volt a nyomor, s megyénk munkásosztálya elszánt bátorsággal harcolt és lépett fel az uralkodó osztállyal szemben. Nem egyszer vonult fel testületileg a polgár- mesterhez, vagy a főispánhoz, hogy teremtsenek munkaalkalmat, munkalehetőséget, mert nem tudnak megélni. Ez a megye urainál mindig süket fülekre talált. A munkásság elégedetlensége egyre nőtt. Egyre követe- lőbben léptek fel. Nem riadtak vissza akkor sem. amikor a munkásság vezetőit meggyilkolták. mint pl. Soltész Mihály elvtársat, akit este ablakon keresztül lőttek agyon. De minden elnyomás ellenére ezt a hagyományos harci szellemet, mely munkásságunkban élt, nem lehetett elnyomni. Különösen a kommunista párt befolyása alatt álló ifjúság volt az, amely a 30-as évektől kezdve a szociáldemokrata párt balszárnyán egyre hangosabbon hallatta szavát és síkraszállt a marxista—leninista eszmékért. Ez a csoport volt a legforradalmibb, mely nem elégedett meg csak részeredményekkel, azért tanult és tanított, hogy minél több tudatos kommunistát tudjon nevelni a pártnak. Ennék vezetője és szervezője Pintér András elvtárs, aki sok esetben tanújelét adta párthűségének azzal is, hogy sokszor anyagilag is áldozatot hozott. A szociáldemokrata Párt jobboldali vezetői nem jó szemmel nézték az ifjúságnak ezt a tevékenységét és igyekeztek gátolni, akadályozni. Ennek ellenére ez a szervezet röpcédulát jelenteteti meg a megyében, de különösen Nyíregyháza környékén, mely nem egy esetben felhívta a figyelmet az 1933-ban uralomra jutó hitleri fasizmus magyar szekértolóinak veszélyességére. Többször megzavarta a nyilasok gyűléseit azzal, hogy a nyilasok gyűlésein Pintér' András elvtárs felszólalásával sikerült a kommunista eszmék javára fordítani a részt vevők hangulatát. Szétzúzta a nyilasok párth.á- ' zait, nem egy esetben megverték a nyüss vezetőket. Sarló-kalapácsot rajzoltak, és a. Szovjetuniót éltető és népszerűsítő jelszavakat írtak különböző helyekre. 1934-ben, még a spanyol polgárháborút megelőző időkben hatalmas röpcédulakampányt szervezett a fasiszta népcsalással szemben. A háborús készülődés következtében valamit javult a helyzet gazdaságilag. Munkásaink es nincstelen parasztjaink politikai harca az egyre éleződő fasizmussal szemben erősödött. 1935—36-ban a spanyol polgárháború idején ez az ifjúsági szervezet felvette a - kapcsolatot és tárgyal t a Csehszlovák Kommunista Párttal a spanyol szabadságharc segítésének érdekében. A csehszlovák elvtársak, a Csehszlovák Kommunista Párt támogatta megyénket röpcédulákkal, újságokkal, melyet Csehszlovákiában állítottak elő és olyan könyvekkel, mélye* tiltva voltak nálunk Magyarországon, de a Szovjetuniót népszerűsítették. Ahogy közelebb kerültünk a második Világháborúhoz, a terror, az elnyomás a munkássággal szemben egyre fokozódott. 1938- ban jelent meg a szociáldemokrata párt ifjúsága által készített utolsó röpcédula, mely ismételten felhívja a figyelmet a közelgő háborús veszélyre, a fasizmus elleni harcra. A megyében ez a szervezet volt iz. amely legtöbb munkát adta a hatóságnak és nem kis rettegésben tartotta az uralkodó osztályt; Tudták, hogy nem hiába volt megyénk pa-- rasztjaitjak évszázados harca Amit 1919. dicső tettei nem tudtak megvalósítani az egyszer majd mind megvalósul és fennhangon hirdették, hogy lesz még megyénkben feltámadás, lesz még földosztás. Megyénk népe nem egy esetben hite: tett a Szovjetunió mellett. Különösen megható formában nyilvánult meg 1941 március 15-én. amikor a Szovjetunió visszaadta Magyarországnak a 48-as zászlóit, akkor hangzott fel először nyilvánosan Horthy-Magyarországon az Internacionálé. Nem egy munkás könnyezve hallgatta a rádió, mellett. De megmutatkozott ez 1941. májusában is, amikor az első munkás-paraszt állam először vett részt Magyarországon nemzetközi kiállításon. Megyénk munkássága közül aki csak tehette és ha az utolsó fillérét is kellett rákölteni, elutazott Budapestre, hogy be r- hassa nevét és kívánságát a Szovjetunió vendégkönyvébe. Többek között volt aki ezt írta: „örülünk sikereiteknek és k vánjuk, hogy a jövőben még nagyobb sikereket érjetek el a szocializmus építésében, várunk benneteket, mert csak ti törhetitek le bilincseinket." Ez a demonstráció, melyet meeyénk népe tanúsított, ékesen bizonyította népünk szeretetét a Szovietunióval szemben és bennük látta népünk felszabadítóját, mely később be is következett. 1941. június 22-én amikor a hitleri fasizmus hadigépezete hitszegő módon megtámadta a Szovjetuniót, ezzel mintegy parancsszóra megkezdődik megyénkben is a kommunisták letartóztatása, megyénk legjobbjai újra az internálótáborokba és fegyházakba kerülnek; s egyesek szinte a háború befejezéséig nem térnek haza. Voltak sokan olyanok is, akik a hitleri fasizmus halaltáborában felezték be életüket. Megkezdődött a világ eddig legji- döklőbb és legembertelenebb háborúja Akiket nem internált a fasizmus, kivitték . a frontra. A párt ekkor sem szűnt meg dolgozni, mert 1944-ben, amikor a szociáldemokrata pártot is betiltották, akkor is működött egy 10—15 főből álló kis csoport, mely szakmaközi bizottságnak nevezte mafát Fe1 adatuk volt, hogy szervezzék és irányítsák a munkásokat és rendszeresen tájékoztassák az elvtársakat. Ez a bizottság mindaddig dolgozott, amíg 1944-ben a Vörös Hadsereg az egész megyéből kiűzte a fasiszta csapatokat1944 november 6-án Nyíregyházán megalakult a Kommunisták Magyarországi Partjának helyi szervezete. Ettől kezdve fokozatosan a párt igazságos programja köve!kéziében létszámban is állandóan nőtt. Falun is bekövetkezett parasztságunknak az az évszázados álma, hogy a föld azé lett aki megműveli. Parasztságunk újra és újra meggyőződhetett arról, hogy igazi szövetségese csakis a munkásosztály. A kommunista párt vezetésével a kommunisták voltak a föld megvédésénél, a spekuláció letörésénél Az ő nevükhöz fűződik a jó forint megteremtése, bankok, gyárak államosítása és mindaz az eredmény, melyet dolgozó népünkkel együtt elértünk. Dicsőség és hála övezze a Szovje - unió Vörös Hadseregének harcosait és mindazokat, akik megyénk felszabadulásáért életüket áldozták. E nélkül megyénk népe, munkásosztálya. a kommunisták áldozatos munkája nélkül ezt az utat nem tudtuk volna, megtenni. Épül, gazdagodik megyénk Üj bölcsődét kapott a második ötéves tervben Balkány. Foto: Hammel József
