Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-01 / 153. szám
Megjegyzés: Nagyvonalúság — az állam pénzén Naponta a legkülönbözőpb természetű ügyekben hirdetnek ítéletet bíróságaink. Élet elleni bűncselekmények. lopás, betörés, veszélyeztetés, közlekedési balesetek, vagy éppen birtokhábo- rítási ügy mellett olykor pereskedő vállalatok között kell igazságot szolgáltatni. Mert ilyen is előfordul, méghozzá elég szép számmal. A múlt évben mintegy tOO ezer forint kártérítés fizetésére kötelezte a nyíregyházi járásbíróság egyik, vagy mások vállalatot, termelőszövetkezetet. Az Idén lényeges csökkenés tapasztalható- Első fél évben a megítélt összeg alig érte el a 150 ezer forintot. A tarpai termelőszövetkezet például pert indított az építőipari vállalat ellen, mert a jegyzőkönyvben rögzített határidőre nem végezték el a hiánypótló javításokat. A bíróság 66 ezer forint bírság- jellegű kötbér megfizetésére kötelezte a vállalatot. A nagydobos! Petőfi Termelő- szövetkezet részére 43 ezer forintot fizetett ki az építő vállalat, mivel határidőre nem építettek fel egy létesítményt. De vannak más példák is ... Súlyos tíz és százezer forintok. S a vállalatok fizetnek. Igen. a vállalatok, pedig a hibák mögött emberek vannak. Ha valóban mindenki magáénak érezné a vállalatot, úgy gazdálkodna a reá bíAz egész világ a szobába fér FELKÉSZÜLÉS AZ ARATÁSRA A nagyecsedi Rákóczi Termelőszövetkezetben Vámosi Miháy csoportvezető gondosan ellenőrzi az aratógépeket. Foto: Hammel József Jelent ő§ létesít menyeket adnak át megyénkben tHs Kisvár dán kórházbövííés ufí Nyíregyházán mintegy 200 lakás 'ÍÜli Ibrányban és !Sagyecseden gimnázium készül el Az enyhe tél kedvezően befolyásolta az építkezések ütemét. Egész sor fontos létesítményt adnak át az elkövetkezendő 2—-3 hónapban. Legjelentősebbek közé tartozik a kisvárdai kórház bővítésének befejezése. Az építkezés ma már olyan stádiumban van, hogy napokon belül várható a készre jelentés. A műszaki átvétel és a hibajavítások után a betegek rendelkezésére áll. Elsősorban a gyermekek gyógykezelését végzik majd az új osztályon. Ugyancsak a harmadik negyedévben várható a kisvárdai új véradóáilomás befejezése is. Egészségügyi hálózatunk Nyíregyházán is újabb létesítménnyel bővül. Augusztusban várható az anyás csecsemőotthon átadása. A Sóstón épülő, szép, nyugodt környezetben elhelyezett otthon 200 helyet ad. Az építőipari vállalat főmérnökének tájékoztatása szerint egész sor lakás átadását tervezték a közeljövőre. lakások közül nyolcvankettőt is. Az egyre terebélyesedő Záhonyban 26 lakás építését fejezik be a harmadik negyedévben. A Nyíregyházán átadásra kerülő lakások egy része szövetkezeti. Ipari létesítményeink közül legjelentősebb a Nyírbátori Növényolajipari Vállalat bővítése. Befejezik az extrakciós üzem építésének második ütemét. A tanteremhiány különösen nagy gondot okoz a középiskolás tanulók oktatásában. Ezért az építőipari vállalat vállalta, hogy még a tanév megkezdése előtt legalább két gimnáziumot átad rendeltetésének. Az épülő négy gimnázium közül Művelődési otthon az ibrányi nyolctantermesbe, és a nagyecsedi 12 tantermesbe szeptemberben már beköltözhetnek a tanulók. A nagykállói és az újfehértói gimnáziumok építése is jól halad, de itt elsősorban a belső szerelésekhez szükséges anyagellátással van baj. Viszont átadásuk még így is ez évben megtörténik. A kivitelezők mindent megtesznek, hogy amikorra megindul a dohánytörési szezon, az ez évre tervezett 200 pajta készen álljon. Ugyancsak befejezés előtt áll a rakamazi és a ven- csellői termelőszövetkezetek részére építendő 104 férőhelyes istálló. Ezenkívül még több, befejezés előtt álló 96 férőhelyes tehénistállót adnak át rendeltetésének. (bogár) Az Északi Alközpontban 90 lakást adnak át, Borbányán A művelődés és a vállaji emberek zott értékekkel, mintha az a saját zsebére menne,, sokkal kevesebb hasonló természetű ügyet tárgyalnának a bíróságok is. (bf) de ha nem lesz baj az anyagellátással, még további negyvenegy lakásba költözhetnek be. Átadnak a Tompa Mihály utcán épülő Községi nép front vezetők munkaértekezletei A községi népfrontvezetők részvételével munka- értekezletet tartottak a napokban a mátészalkai járásban. Az értekezleten, amelyet Győrteleken tartottak, a Hazafias Népfrontbizottságok feladatait vi- taták meg a mezőgazdasági terméshozamok növelésében, az új tudományos módszerek elterjesztésében. A vita lezárása »I 1 ■ ---- . ■ — után a községi népfrontvezetők megtekintették a helyi termelőszövetkezetek gazdaságát. Szerdán a fehérgyarmati és csengeri járásban tartanak munkaértekezletet a községi népfrontvezetők. Fehérgyarmaton a népfrontbizottságok mező- gazdasági, Csengerben kulturális feladatairól tárgyalnak. Községfejlesztési alapból megkezdték a nyíregyháza- borbányai művelődési otthon építését. Régi vágya teljesül ezzel, a míhíegy háromezer lakosú településnek, amely közvetlenül a város mellett teriil él, a lakóknak azonban több kilométert kellett gyalogolniok, ha moziba, kulturális rendezvényre akartak eljutni. A majdnem egymillió forintos költséggel épülő művelődési otthonban a 150 személyes nagytermen kívül beépített színpad, öltöző, könyvtári szoba várja majd a közönséget. Alkalmassá teszik filmvetítésre is. A lakosság társadalmi hozzájárulással segíti az építkezést. Nem akarom eltúlozni a tv szerepét, jelentőségét — mondja Suskó János igazgató tanító, a falu művelődésének irányítója —, de kevés szenzáció okozott még olyan érdeklődést az emberekben Vállajon, mint 1959- ben az első televízió megjelenése a községben. Azóta 24-re emelkedett a készülékek száma. Különösen télen van nagy hatása, amikor szinte kapocsként fogja ösz- sze a szomszédokat, rokonokat, jóbarátokat sok örömet és szórakozást nyújtva. Öröm és világnézeti viták A televízió nem csak örömet, hanem sok kavarodást is okozott az emberekben. Mesélik, hogy sok családot hozott össze, akik azelőtt alig ismerték egymást. MáKinek kö&zönheitük a vaslapáioi ? a napokban leltárt csi/I náltam a jegyzetfüzetemben, hogy felmérjem a tartozásaimat: mit hallgattam el, ami megérdemelte volta a nyomdafestéket. Lapozgattam a jegyzetfüzetet. Íme egy történet. No, ezt csakugyan kár lett volna elhallgatni a nagy nyilvánosság előtt. A történet színhelye az egyik ismerős város, gondolkozom, hogy kimondjam-e melyik. Itt a papiron megvan, hogy melyik város, de azt mondom — hagyjuk mégis a neveket. Az eset időpontját sem írom ide és a szereplőket sem nevezem meg. Végül is jobb lesz ez így. Elvégre ne hány- torgassunk régi dolgokat, — ha már idejében elfelejtettem elmondani az esetet — legyen személytelen ez az irás, pusztán csak a tanulságért. Elég tehát annyi, hogy az eset akkor történt, amikor éppen nem lehetett vaslapátot kapni. A szóban forgó hajdúváros egyik szolgáltató üzeme — mondom: most már mindegy, hogy vállalat volt avagy ktsz— nagyobb földmunkára kötött szerződést és csak később derült ki, hogy nem lehet lapátot vásárolni, nincs a munkához szerszám. A műszaki igazgató nyomban kiadta a rendelkezést az anyagbeszerzőnek, hogy szedje a nyakába az országot — elvégre kis ország vagyunk —, s ha a föld alól is, szerezzen sürgősen ISO vaslapátot. A beszerző el is indult, de hiába járt végig nagykert, kiskert, fmszt, népboltot, mindent, lapát nem volt seitol. Amikor már a maszekoknál is hiába kilicselt, ott tartott, hogy végképp elveszti a reményt. Egyszer aztán valaki megkérdezte tőle: miért nem próbálkozik meg a gyárban, ahol korábban a lapátokat gyártották? Lehet, hogy van elfekvő készletük. Az anyagbeszerző táviratozott a hajdúvárosba, hogy nyomon van és elutazott Salgótarjánba, a gyárba, ahol mint megtudta; nemrég szüntették meg a lapátok készítését. Elfekvő készletről természetesen szó sem lehetett, de a gyáriak készségesnek mutatkoztak: mégis mekkora tétel kellene a megrendelőnek? A beszerző megmondta, hogy túlzás volna tételről beszélni, mert neki mindössze 150 lapátra volna szüksége, s nagyon jól tudja, hogy az üzleti életben ez nem tétel. A gyárban bólogattak, hogy való igaz, 150 lapát nem tétel, és így nem is tudnak segíteni. Hivatkoztak a műszaki előkészítés költségeire, a gyártási profil átállításának rezsijére, s megmondták kereken, hogy ha megrendelnek náluk legalább három vagon lapátút, akkor vállalják a munkát, így már kifizető. A hajdúvárosi szolgáltató üzem kis irodájában összedugta a fejét a műszaki igazgató és az anyag- beszerző: mit lehetne most csinálni? A megoldást a műszaki igazgató találta meg. Az anyagbeszerző keressen gazdát a három vagon lapátnak. Tárgyaljon a kereskedelmi vállalailokkal, hogy milyen mennyiségű lapátra van szükségük, s ha sikerül lekötni mind a három vagonnal, akkor elküldik a gyárnak a megrendelőt. Egyszerű ez; tulajdonképpen csak közvetítik a szállítmányt, miután, azt a 150 lapátot, amire nekik szükségük van, megtartják. Az anyagbeszerző most már mint lapátügynök járta az országot, s ahol eddig kereste a lapátot, ezúttal egy va^mnyit ajánlott megvételre. Nem telt bele sok idő, el is osztotta a három vagon árut. Rendelt a nagy- ker, a kisker, az fmsz, a népbolt. A műszaki igazgató küldhette a megrendelőt Salgótarjánba. Persze a lapátgyártás így sem ment egyik napról a másikra. A hajdúvárosi szolgáltató üzem életében közben jelentős fordulat következett be. Egyik nap revizorok érkeztek, s miután egy hétig vizsgálódtak a számlák, iratok között, napfényre hoztak egy sereg szabálytalanságot. Kiderült többek között az is, hogy az üzemnek a földmunkát sem szabad lett volna elvállalnia, amihez azok a hiányzó lapátok kellenek. Vizsgálat, fegyelmi — végül a műszaki igazgatót és az anyagbeszerzőt is elbocsátották. Az üzem élére új vezetők kerültek, ezek aztán mindent átszerveztek. A lapátokról többet senki sem beszélt. A bonyodalom akkor keletkezett, amikor a három vagon lapát végül is megérkezett a hajdúvárosi pályaudvarra. Az üzem új vezetősége nem akart tudni a szállítmányról. Hamar az iratokat — ki rendelte a töménytelen lapátot? Elö- ásták a megrendelő másolatát, amelyen — semmi kétség — a volt műszaki igazgató neve állt. Gyorsan ha- tá-tozott a vezetőség. Ki tudja, hol van most a leváltott műszaki igazgató? Valaki megmondta a címét. soknál viszont a családi élet megszokott ritmusát bolygatta meg. Aztán megint másoknál világnézeti vitát vált ki egy-egy műsor. Juhász Mihály tanácselnök mesélte, hogy két idősebb testvérasszony, akik a falun és a templomon kívül még nem voltak, „szörnyű végzetnek” nevezték a televíziót, amely „megfertőzi” az emberek lelkét. Amikor hosszas rábeszélés után elmentek az egyik pedagógus lakására és végignéztek a műsort, tekintetük egy pillanatra sem mozdult a képernyőről. Terítéken a vezetési módszerek A község vezetői szervezik is a tv-látogatást. Nemcsak kulturális bázisnak teNagyon jó. A szállítólevelet visszaküldték a vasútállomásra, azzal, hogy a címzés téves, a megrendelő már Dunaújvárosban él, s megírták az utcát, meg a házszámot is, hogy hol. így történhetett meg, hogy az egyik dunaújvárosi üzem jobb napokat látott segédmunkásának, akiről már tudták többen, hogy műszaki igazgató is volt egy hajdúvárosban — azt mondja egy este a muskásszállás portása: „levele van elvtárs". Az ember forgatta a papirt: szállítólevél három váljon lapátról. Ha nem rakja ki sürgősen a szállítmányt fekbért kell fizetnie a vagonokért. Még csak ez hiányzott. A lapátok persze nem maradtak a volt műszaki igazgató nyakában. Hosszas huzavona után, de vegßl átvette az egészet az egyik nagykereskedelmi vállalat. A lapátok továbbutaztak Dunaújvárosból. Rövidesen megjeleni a boltokban a vaslapát, s aki kapott belőle nem is sejtette, hogy egy dunaújvárosi segédmunkásnak köszönheti a szerencséjét. Hát ezt akartam még elmondani, amiről valahogy elfeledkeztem, de úgy érzem mindenképpen szót érdemel. Gondolom nem árt ezen tűnődni egy kicsit, hogy olykor kit kell áldani és miért. Kiss János kintik, hanem olyan nevelő eszköznek, hasznos tanácsadónak, amit a mindennapi munkában is felhasználhatnak. Télen például a tv mezőgazdasági szaktanfolyamára jártak a tsz-tagok. A műsor után mezőgazdasági szakemberek irányításával helyi vitát kezdeményeztek. Néha olyan szópárbaj támadt. ami tovább fokozta érdeklődésüket Terítékre kerültek a tsz-ben jól, vágy- rosszul alkalmazott termelési, vezetési módszerek. Az emberek nem elégedtek meg a „szűk szakmai” vitákkal, hanem más műsorok is felkeltették érdeklődésüket. Amilyen szép számmal növekedett a klubszobában a nézők száma, olyan érdeklődés nyilvánult meg a házaknál is. Szerdahelyi András traktoros lakásán a családot a konyhában találjuk. A sok eső tétlenségre kényszeríti őket. Először minden tetszett — Három éve van televíziónk — mondja a háziasszony. — Sok örömet és szórakozást jelent a családnak. Sokszor alig férünk a lakásban. Szomszédok, rokonok, barátok látogatnak el hozzánk. — Milyen műsort néznek meg legszívesebben? — Eleinte minden tetszett, alig tudtunk betelni vele. Most a jó filmek, színházi közvetítések, meg a tv híradója köti le a figyelmünket. — Sokszor alig várjuk az estét — veszi át a szót a nagymama. — Az egész világ a szobánkba jön. Erdélyi Jánosék eleinte csupán a : benne, de hamar felfedték a gazdagabb lehetőséget is. A világ és az ország napjainkban pergő eseményeit, amelyről ma már a tv-nézők valamennyien tudnak, A televízió még nem hódított meg mindenkit Vállajon sem. Hiába próbálta a híres lótenyésztőt, Felszegi Istvánt a tanácselnök lovasbemutatóval a képernyő elé csalogatni, hajthatatlan maradt: „Nekem már jő így is...” De egyre többen vannak, akiknek már nem „úgy” jó. Bálint La,js*
