Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-29 / 177. szám
Figyelemmel kísérjük a csengeri kezdeményezést A nagykállói Járásban megszüntetik a veszteséget „Belenyúltak a vezetők zsebébe" Művezetők nyilatkozata — és a levált talpú cipők „Másként is alakíthattuk volna** Radóczi Jánossal, a Nagy- kállói Járási Pártbizottság titkárával, Madarász István- néval, a járási tanács elnökével, Nagy Jenő elnök- helyettessel, Csongár Ferenc mezőgazdasági osztályvezetővel vizsgáltuk meg a osengeri , kezdeményezés nyomán kibontakozott vesztes-ego olló tevékenységet a járás termelőszövetkezeteiben, termelőszövetkezeti csoportjaiban. A nagykállói járásban a párt-, állami-, és társadalmi szervek — a kezdeményezés szellemében —, a tsz-vezetőkkel együtt részleteiben felmérték az időjárás okozta veszteségeket, s közös erővel megkezdték a munkát a pótlás végrehajtására. A járás területén, a legmélyebb fekvésű részek kivételével, az időjárás nem volt kedvezőtlen: a növények jól fejlődtek, a tsz és a tszcs-ta- gok nagy igyekezettel végezték az időszerű növény- ápolást. A terméskilátások biztatóbbak mint a korábbi években voltak. A dohány minőségében van a várthoz képest visszaesés, a peronoszpóra kártétele következtében. A tsz-ekben zönvében géppel, a tszcs-knél a hagyományos módon jól halad — a csoportoknál lényegében befejeződött — az aratás. A tsz-ek géppel aratott területén — egy-két nap eltolódással arányos a tarlószántás: már meghaladta az 1500 holdat. (A járásból közölt vasárnapi hírben elírás történt: akkor — helyesen _1300 hold volt az elvégzett tarlómunka.) Az aratást a kállósem- jéni Üj Elet, a geszterédi Uj Élet, az érpataki Alkotmány tsz-ek többségiben géppel, o szakolyi Aranykalász Tsz teljesen géppel — befejezte. A szalmalehúzás és tarlómunka a nagykállói Zöld Mező Tsz-ben vontatott, akadályozva az idejében történő masodvetést. Az időjárás okozta veszteség pótlására a tsz-ek 467 hold másodvetést terveztek, amiből 70 hold a zöldség árunövény, a többi takarmányféle. A tszcs-k közül a pótlásra a szakolyi Virágzó és Árpád saját anyagból 35, vásárlásból 30 hízót szerződött. A tsz- ek a másodnövényeken túl állati termékek többletérté- kesítésével is segítik mérlegük helyreállítását. A császárszállási Űj Alkotmány Termelőszövetkezet vezetői — Koós György elnök, Molnár Imre párt- titkár, Pálfi Sándor mezőgazdász és mások — nagy körültekintéssel szervezték a veszteségek pótlására a munkát. A többletként tervezett 170 holdból 167 holdon már földben vannak, zömükben már zöldellnek a vetemények, köztük olyan jelentős növények mint a bab 20, az uborka 12, egyéb zöldsegnövények 25 holdon. Ezen túl már nevelik a 2000 darab többletcsibét, s a baromfigondozók jó munkája eredményeként a tyúk törzsállomány olyan fejlett, hogy — terven felül — 300 ezer tojást értékesíthetnek, aminek az eladását már megkezdték. Két-három hold híja a balkányi Üj Erő Tsz-ben is a többletként tervezett másodvetésnek, ahol Bojtor Miklós elnök és a vezetőség többi tagja idejében a veszteségek pótlására állította az erőket. A vetemé- nyezésen túl: már hízik 120 sertésük, szépen gyarapszik 2000 csibéjük. Legtöbb szarvasmarhát a nagykállói Zöld Mező Tsz-ben — 55 darabot — szerződték le, és állították hízóba. A Zöld Mező Tsz-ben, bár már túlteljesítették a többlet. másodvetési tervüket, még lenne mód a tarlóhasznosítással többet pótolni a veszteségből. A nagykállói Virágzó Föld Tsz takarmányveszteségét siló- kukoricával pótolja, 55 holdas tervéből 50 holdon már földben a mag. Az érpataki Alkotmány Tsz-ben másodvetéssel pótolják a veszteséget: a céklát és a silókukoricát 10—10 holdon tették földbe. A bökönyi Üj Élet Tsz-ben a pótlásként tervezett másodnóvények 70 százalékát vetették el, s öt szarvasmarhát is hizlalnak. A biri Táncsics Tsz-ben amellett, hogy Lőrinczi János kert-ész és brigádja szorgalmának, hozzáértésének eredményeként 70 százalékos almaexportra számíthatnak, a közös gazdaság 2000 csibét nevel terven felül, és 20 sertést hizlal, jobb takarmányozással 50 hektoliter tej több1 etet is el akar érni. Náluk is. mint a nagykállói Rá- rákóczi és a szakjplyi Aranykalász Tsz-ben, gyorsabban kellene hasznosítani a tarlót másodvetésekhez. A kállósemjéni Üj Élet Tsz- ben ugyancsak sokat várnak a fiatal Tar Bálint által irányított gyümölcstermesztő brigádtól, amelynek minőslégi eredményei a kertészetben járásszerte figyelemre méltóak. A semjéniek ezen túl sertéshízlalással is pótolják a veszteséget. A nagykállói járás 11 tsz-gazdaságnak túlnyomó Az Állami Biztosító az év első felében mintegy 400 ezer kárt rendezett. A kifizetett kártérítések ősz- szege meghaladta a 267 millió forintot. A lakosság vagyoni kárainak megtérítésére 124 000 alkalommal 57 milliót, a termelőszövetkezeteknek 121 milliót fizetett IV agyapám nagyon erős 1' ember volt. Az ecetgyárban dolgozott Kraúsz úrnál, — húszegynéhány éves volt amikor odakerült s a hetvenedikbe fordult, amikor 1946-ban, vagy 47-ben nyugdíjba ment — s abban az időben úgy emelte, mozgatta a két-három hek- tós eceteshordókat, mint. más a pelyhet. .. — Józsi! — így szólította a nagyságos asszony is, meg Krausz úr is, és há valami külön szívességet tett, hát kapott — csak úgy — egy, vagy két pengőt. Történt, hogy cirkusz érkezett akkoriban a lóvásártérre, Nagy esemény volt ez a faluban, s miközben felhúzták kinn a ponyvát, az artisták, bohócok, kötéltáncosok lapos stráfkocsin járták be az utcákat, zenebonával, harsány invitáció- val hívták a falusi nagyérdeműt az esti előadásra. „Hát csak tessék, tessék!... Minden szám — világszám! Látható majd Miss Rose, az ő aligátoraival! A két Ferrotti, a lebegő drótkötélen! Samu és Róbert, a zenélő bohócok! Flóra, a mágikus csoda! Alfonz a lovaglás királya. És a titokzatos Hans, a birkózó, a világ legerősebb embere, aki mindenkivel kiáll a porondra, akinek többsége az eddig megtett intézkedéssel bizonyította, hogy igen komolyan foglalkozik az időjárás kedvezőtlen hatásának a csökkentésével. Ezt mutatják az összesített számok is. A többletként tervezett 467 hold másodvetésből 348 holdat elvégeztek, az erre a célra szánt állatokat értékesítésre leszerződték, hízóba is állították, a meg hiányzó baromfi akkor kerül siorra, amikor a neve- lőhelyíségek felszabadulnak. A veszteségpótlásban számottevő a megfelelő Időben végzett növényápoláson túl, hogy a dohánytermő terület egyharmadáról már betakarították az ajleveleket, megvédve ezzel a peronoszpó- ra további pusztításától, a lucernát legtöbb helyen állványokon szárítják, hogy minél kevesebb takarmány- érték vesszen kárba. Mind a gazdaságok vezetői, mind a járási , párt- és állami irányitószervek bíznak abban, hogy — ha a dohánynál nem lesz további számottevő minőségi károsodás — az intézkedések és a már elvégzett munkák I nyomán sikerül az eredeti I éves terveknek megfelelő gazdálkodási eredményeket elérniük: teljesen úrrá lesznek az időjárás okozta nehézségeken. Következő utunk a kis- várdai járásba vezet, erről augusztus 1-i vasárnapi lapunkban számolunk be. ki a biztosító. A legnagyobb összeget, — 137 millió forintot — az állatkárok megtérítésére fordították. Az árvíz és jégkárokat csak most becsülik fel és fizetik ki. A termelőszövetkezetek számára július végéig 116 millió forint jégkártérítést és 105 millió árvíz kártérítést állapítottak meg. mersze van ... Hát csak tessék, tessék!” Ott állt a gyár kapujában nagyapám is, és csak mosolygott, úgy beleié. Méghogy a világ legerősebb embere ... Meg hogy ki-, áll... Hát hiszen majd meglátjuk!... Estére azután komótosan felöltözött és kiballagott a lóvásártérre. Jöttek a komák és — Hans volt a szenzáció. „Hallod Tózsi! Ezt a németet, ezt a Han- sot... Nézzed, oda is ki van festve a ponyvaajtóra.” Tényleg. A festett plakátról egy irgalmatlan vállas, izmos atléta bámult rájuk, olyan volt a .karja, lába, hogy borzasztó. Még a szeme is vérben forgott. A komákkal együtt nagyapám is a kakasülőre váltott jegyet. Felmentek a nyikorgó deszkákon, azután megkezdődött az előadás. A végén jött a Hans. — Menj, Józsi! — mondták a komák nagyapámnak, de az csak szabódott. „Menjetek ti, ha annyira odavagytok.” — Amazok csak nem hagyták, tudták róla, hogy fogadásból há- romhektós teli hordót vitt fel a vállán az ecetraktárba, s két zsák búzát csak úgy hóna alatt vitt a malomba, s még a szeme se rebbent. Művezetőket köteleztek kártérítésre nemrég a Nyíregyházi Cipőgyárban, egyszerre. Ilyen még nem volt, figyelt fel a gyár. „Belenyúltak a zsebükbe.” — suttogtak lenn a munkatermekben. Egyesek maguktól kérdezték: mi alakul ebből’ Drága tandíj Fazekas János: Bosszantott. Most vettem szövetkezeti lakást, egyhavi részlet úszott el tőlem. Kértem az igazgatót, váltson le, legyen más a művezető, megyek teljesítmény esnek Turgyán Péter: Mindnyájan keresetből élünk. En írásban is közöltem akkor a szándékomat a lemondásra. Palicz Mihály: Kicsit drága tandíj volt. Vehettem volna belőle egy elsőosztályú cipőt. Petris Andrásné: Nem elég a nagy felelősség, még ez is... Részletekben vonták te, sokáig bántott. Terebesi Sándor: Előtte betegszabadságon voltam Nem éppen gyógyítólag ért a büntetés.. (Az újságíró megtudta: a gyerekcipőkkel volt baj. Nem az előírt technológiai utasítás szerint készítették a terméket, a CNV — a Cipőnagykereskedelmi Vállalat — ellenőrei észrevették a dolgot. Vitának nem volt helye, erősen fogott a ceruza: új minősítés, alacsonyabb osztály, kötbér, stb. Ekkor a cipőgyár igazgatója aláírta a kártérítésre kötelező papírokat.) Hajrá — hibával Turgyán: Előzménye is van ennek. Emlékeztek a vitára a vezetők közötF? Fazekas: Az igazgató figyelmeztetett bennünket, új technológiai utasítás van. a kereskedelem több bőr bedolgozásával kéri a vikend- cipőket. Petrisné: Ahhoz pedig több munkáskéz kell. Fazekas: Mentünk az akkori főmérnökhöz, mi legyen. Azt mondta, maradjunk a régi eljárásnál, az termelékenyebb. Annál maradtunk. Hanem a porondon ekkor már nemcsak a direktor volt, meg a Hans. Belibbent — kurta szok- nyácskában — Miss Rose, most már aligátorok nélkül és ő csicseregte: — Hát nincs ebben a faluban olyan legény, akinek bátorsága volna? A komák szeme kiguvadt a nézéstől, nagyapám meg csak újra elmosolyogta magát. így már más! Egészen más! Csöndesen felállt, de nem ment a porondra, hanem hátra, a cirkuszos kocsikhoz és ott megszólított egy lézengőt. — Hívja csak ki a direktort (odabenn már a bemutatóval produkálta magát a Hans). Csak annyit mondjon neki, van jelentkező holnap estére . .. Jött a direktor. Lelkendezve, kávészín köcsög kalapban és „kedves bará- tom”-nak szólította nagyapámat. Vele volt a Miss is, csak úgy ragyogott a fogsora, mikor bátorkodva odanevetett. így volt, na! — Hanem csak annyit mondok — szólt nagyapám —, nehogy megmondják a nevem. Mert ha édesapám megtudja, hát felgyújtja a cirkuszt, engem meg agyonvág. A direktor mindent megígért — és másnap tele volt a falu festett plakáttal, hogy: „Ma este (és itt nagyapám nevét írták ki ökíömnyi betűkkel), a falu legerősebb legénye mérkőTerebesi: Uj termékkel kezdtük az evet. Az átváltás adósságot okozott. Rá akartunk hajtani, zsúfolt volt a termelés, inkább a mennyiséget néztük. Turgyán: Persze, bonyolult ügy ez.. (Az újságíró feljegyzi: a beszélgetésből kiérződik, hagy objektív okok is közrejátszottak. Ez a gyár pedig a tanácsi ipar egyik legkorszerűbb üzeme a megyében, milliókat költöttek rá tavaly. Sokan vágynak egy ilyen üzembe. Felteszi hát a következő kérdést: megérdemelték a büntetést?) Turgyán: Igen is, meg nem is. Palicz: Talán meg. Fazekas: Attól függ, honnan nézzük. Terebesi: Elkerülhettük volna a bajt. (Az újságíró magyarázatra vár.) Levált a talp Turgyán: Igaz, levált a ragasztott talp. De kérem, a ragasztáshoz megfelelő hőmérséklet kell, ami nálunk a munkateremben nincs meg. A porelszívó kiviszi az utolsó csepp meleget is. Hőmelegítőket kell a banklik mellé rakni.. És a ragasztót sem lehet akárhol tárolni. A szép üzemnek ez még szépséghibája. Petrisné: Nekünk kell megkeverni a bőrfestéket, mert a bőrgyár nem szállít. Ez még a kisebb baj. Nem volt olyan hígítónk, ami egyben le is köti a festéket. Vízzel pótoltuk. Nem csoda, hogy a kereskedelmi meózásná! egy vizes ronggyal le lehetett törölni a cipőről a festéket... (Az újságíró már-már úgy véli, ok nélkül büntették ezeket az embereket, akik korábbi jó munkájuk, nagy hoz- értésük révén lettek művezetők. Ekkor valaki megtöri a csendet.) „Elnéztük mindnyájan Palicz: Én, mint gyártásközi ellenőr átengedtem 11 pár olyan cipőt a kezemen, amely vagy sérült volt, zik a cirkuszban a titokzatos Hanssal, akit még senki nem győzött le. A győzelem díja: egy aranyóra. Szenzáció! Az előadás este 8 órakor kozdődik. Jegyváltás a pénztárnál Helyárak 20 fillértől 50 fillérig.” — Ette is a méreg nagyapámat. „Csak édesapám meg ne tudja . ..” Nem tudta meg. Ss eljött az este is. A mérkőzés. A szenzáció. A direktor birkózótrikót adott, meg cipőt. — Minek az énnekem — mondta nagyapám. — Csak a kabátomat fogják, meg a mellényt. Megszólalt a gong. felharsant a zene, a direktor bejelentette a nagy számot és már ott is álltak egymással szemben a porondon, a Hans, meg Viagy- apám. A zsűri — merthogy az is volt — az egyik páholyban foglalt helyet. összecsaptak. Markol ász- ták egymást. Kemény keze volt1 Hansnak, értette a dolgát. Fújt, hörgött, egyet- egyet, már csak a mutatvány kedvéért is. Még azt is hihette: ugyan mit akar ez a falusi bugris itt csizmában. ingben, velem, az izomemberrel... Támadott;, megforgatta erre is. arra is nagyapámat. A közönség nevetett. „Vigyázz, Józsi! Kiráz a nadrágból...” — Hinnye a csillagos mindenségét... Hát buk- sengelő bohóc vagyok én?... / vagy a bélése ráncolódott. Minek mentegetőzzem, így volt. Fazekas: Én se állítom, hogy csak a technológia! utasítás az oka mindennek. Ez nem igaz. Egyik másik terméknél találtak kikészítést hibát is. Elnéztük mindnyájan. Azelőtt is előfordult. Petrisné: Szó anij szó, másként is alakíthattuk volna. Most például a két munkatársam aranyért sem hajlandó a technológiával ellenkező módon dolgozni. Ha nincs anyag, inkább vár, vagy veszekszik, de a minőséget nem adja alább senki. (Az újságíró most már csak jegyez.) A gyár becsülete Terebesi: Ha azelőtt volt elnézés valakivel szemben, most nincs. Nekem például jó barátom Fazekas, meg Turgyán elvtárs is. Azóta már egyszer újból kárt téríttettem velük, valami apróságért. Látja, nincs harag köztünk. Nekem, mint főművezetőnek egyáltalán nem kellemes dolog a figyelmeztetés. De magunkért, egymásért, a gyárért így kell csinálni. Palicz: Ez az igaz. A minőség nem gyerekjáték, attól függ a gyár, a munkahely becsülete. Most új főmérnök van. a vezetők joo. ban egyet értenek, nagyobb a fegyelem. Hogy rajtunk kezdték a fegyelmezést, csak rövid ideig fájt. Turgyán: Most legalább látják az emberek. hogy nincs kivétel, itt mindenki felelős a munkájáért. Petrisné: Az a fontos, hogy következetesek legyenek a gyár vezetői. És ahogy tehetik, előre gondoskodjanak a feltételekről. Hallom, most már van jó hígító, ennek nagyon örülünk. Utóvégre is nem hiányzik nekünk a legkisebb kellemetlenség sem. Palicz: Máris kevesebb a selejt. Ha eljutunk oda, hogy a Nyíregyházán gyártott cipőt úgy keresik, mint a cukrot, akkor talán el is felejtjük ezt a kártérítést. És ekkor nagyapám elkapta a Hans derekát. Átölelte, a nagy testet felemelte a levegőbe, hogy a lába sem érte a földet, s megszorította. Ösak úgy lassan, aztán még jobban. Az meg próbálkozott mindennel. Kapálózott, rázta magát, fordulni akart. De abban a fogásban nem tehetett semmit. Nagyapám meg csak préselte, szorította, ropogtatta a csontját, míg a nagy test el nem áléit a keze között. Akkor még felemelte egy kicsit, és úgy odavágta a fűrészporos földre, hogy ottmaradt. Nem is hallotta a közönség hatalmas hangját csak a nadrágját porolta le szépen, topogva leverte a csizmájáról a port, s ment a mellényéért, a kabátért, A zsűrinek pedig úgy visz- szaszólt: — Azt az órát... azt csak tartsák meg maguknak! Még ránézett a fűrészporban fekvő Hansot körül- álló cirkuszosokra, s indult kifelé. Miss Roset, aki az ajtó mellett állt, már észre sem vette. Esztendeje, hogy meghalt nagyapám. Nyolcvanöt éves volt. Addig senki sem győzte le. Csak akkor: az idő, a halál. Sokszor el? mondta ezt a történetet. „Majd írd meg egyszer, kisfiam ..Hát most megírtam. Dér Ferene Az állami Biztosító jelenti: 400000 káreset 267 millió térítés Angyal Sándor Nagyapám
