Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-03 / 155. szám

Megérdemlik a gondoskodást Ami a hírek mögött van: Éjjel nappal a gáton Hazatértek az ARÖV-munkások a legveszélyesebb ügy kép a határból jú­nius elejének egyik hűvös napjáról. A szövetkezet föld­jén bokán felül érő sár­ban, vízben, átázott ruhá­ban, gémberedett újakkal, lányok, asszonyok népes csapata szedi a zöldborsót. Órákig pillanatra sem pi­hennek, szinte futva dolgoz­nak. Csak akkor állnak meg, amikor két serdülő lányka melléjük ér — kékzománcos nagy kannából forró teával kínálja őket. Más képek a mostani na­pokból. A rettenetesen sá­ros dülöúton elakadt a félig se megrakott vontató. Meg egy traktort eléje fogtak, de a lánc szakadt, vasrúd tö­rött, a rakomány meg sem mozdult. Férfiak sereglenek oda — húszán emelik, tolják a pótkocsit. Izmuk feszül, ruhájuk szakad, a traktor pörgő kereke nyakukba vágja a sarat — de moz­dul a teher — száz métere­ken át így vergődnek ki a kövezett útra. A határ egy másik részén pár nap alatt gyönyörűen Száradt a lucernaszéna, lehet boglyázni, meg kell is, mert estefelé vihar készülődik. Vagy százan gyors iramban viliáznak, s mire megdördül az ég, már boglyák sorakoz­nak — félig biztonságban a szénatermés. Furcsa tavasz, szeszélyes nyárelő. A paraszti munka máskor is a legnehezebbek közé tar­Egy gramm pontosan egy gramm. Nem lehet több, nem lehet kevesebb. És ha nem annyi? Gondoljunk csak a gyógyszerekre. — Azokra gondoltam én is — mondja elgondolkoz­va Demeter Péter, a ruti­nos mérlegjavító mester. — Pedig már úgy látszott ké­ső, hiszen a mérleghitelesí­tő mérnök beleütötte a Magyar Népköztársaság cí­meres pecsétjét az egyik patikai mérlegbe, s ezután vem szabad Hozzányúlni. Mérnöki pontossággal A mester azonban érez­te, tudta, hogy nem száz- százalékos a mérleg, s eb­ből baj lehet. Lelkiismere­tére hallgatott. _ Hazavittem, s még ál­lítottam rajta — fűzi to­vább gondolatait. — Igen, mert megjelent előttem a patikus, aki éppen életve­szélyes, mérgező hatású gyógyszert kever. Mi lesz, ha nem annyit adagol, mint amennyi szükséges? Halá­los adag is lehet... Huszonhat esztendeje kezdte. Mérnöki pontosság­gal dolgozik, pedig csak öt elemije van. Testvérbáty­jától tanulta a szakmát. — Tisztában kell lenni a mérlegek alkatrészeinek méreteivel. Csak így szá­míthatjuk ki a mérlegek mérőképességét. Csaknem minden fajta mérleg megfordult már a kezében. A legkisebb, amit javított, egy tizedmilli- gramm mérő pontoagágú volt, s a legnagj/jbb húsz­tonnás. Minden mérleg külön tanulmány — De ha nem gondos­kodnak utánpótlásról, bi­zony baj lesz — jegyzi meg Demeter Péter. — Most is csak egy harmadéves ta­nulónk van. Elsőéves pedig egy sem. Ennek a szakmá­nak még tankönyve sincs. Akik korábban tanultak, azokat is a lakatos szakmá­val ismertették meg. Ez tozik, hát még ilyenkor! Már biztos, hogy nehéz lesz az idén az aratás. Kuszáltak, dőltek a gabonák. A kapások ugyancsak. De megdolgoztat­ják az embereket: úgy nő a gyom, mintha húznák; többszörös fáradtságba ke­rül a kukorica, répa, napra­forgó ápolása. Nehéz a munka? — csak­úgy el kell végezni, mintha Szépen, beosztással dolgoz­hatnánk. Sőt — egy jó termés reményében — még jobban. Érezzük a munka nehezét. Ám legnemesebb tulajdon­ságaink közé tartozik az ösz- szefogás, egymás segítése, a szerető gondoskodás ember­társainkról. A betakarítás nehéz hetei­ben milyen jó, ha az aratók meleg ebédet kapnak. Sok termelőszövetkezetben már a múlt években is ügyesen megszervezték a közös fő­zést, az étel kiszállítását a határban dolgozóknak. Nem hihető, ha bárhol is arra hi­vatkoznának: nem tudunk hol főzni, nincs módunk az ebédet széthordani. ízletesen főző asszonyok mindenütt vannak, alkalmas helyisé­get szintén lehet találni, az edény sem lehet hiány. Nem kell ehhez semmiféle szá­mottevő beruházás. Csupán törődés, megértő emberség, egymás becsülése szükséges. Jól cselekednek azokban a szövetkezetekben, ahol már évek óta a vezetőség gon­Már kevés a rutin bizony kevés. A mérleg­javítónak univerzális em­bernek kell lennie. Érteni kell a kovács, esztergályos, hegesztő, lakatos szakmát egyaránt. Ezek nélkül nem boldogul. Amig a gyárak szériában nem gyártottak, addig a VAGEP részlege is készí­tett új mérlegeket. Most csak javítás folyik. Havonta ötven mérleg kerül ki a kezük alól. — Amiltor én tanultam a szakmát, még nem voltak ilyen analitikai és automata mérlegek — mutat körül a műhelyben a mester. — Ezeknek külön meg kellett tanulni az elméletét. Sok­szor feladták a leckét! Kü­lönösen sokat bajlódtunk a körszámlapos és görgőfejes mérlegekkel. Bonyolult szer­kezetük van. Először meg kellett ismerni a szerkezeti felépítésüket mert Útmuta­tót nem küld a gyár. És ez hetekig eltartott, Hosszas kísérletezés Után tudunk Csak rájönni, hegyan kell javítani, hogy pontosak le­gyenek. Ennek a mérleg­nek a javítását égy pesti szaki ismertette meg velem és Köblös Miklóssal ■— mutat az egyik éppen mér­leget javító munkásra. — Egy hétig jártunk ki hoz­zá a gáztelepre. Nem fizet­te senki. doskodik róla, hogy alapve­tő védőeszközöket kapjanak a nehéz munkát végzők. A különleges gumikesztyűk, overállok, csizmák, védő- szemüvegek most nem áll­hatnak a raktárban — kint kell a határban a traktoro­soknak, gépkezelőknek. A legtermészetesebb, hogy a vezetők lelkiismereti köte­lessége a munkakörülmé­nyek javítása, a lehető leg­jobb gondoskodás minden dolgozó emberről. De társadalmunk nagy összefogására szintén szük­ség van ahhoz, hogy minden lehetőt megadjunk a ne­héz munkát végzőknek. Még az olyan egyszerű ki­vánalom teljesítése is a gon­doskodás körébe tartozik, hogy az időszaknak megfe­lelő holmik megvásárolha­tóak legyenek az üzletek­ben. Hozzá lehessen jutni például üditő italhoz. Ne tör­ténjék meg, mint tavaly nyáron, amikor egy szövet­kezeti gazda, kissé eltúlozva a helyzetet, így jellemezte: „Azt írták a nyár ele­jén, hogy az idén jól meg­szervezték a földművesszö­vetkezeti üzlethálózat ellá­tását. De a közlemények megjelenése után pár nappal nem lehetett kapni se bam­bit. se sört, mégcsak szóda­vizet sem.” Egyszerű a kívánság: min­den ember a maga posztján ereje, munkabírása legjavát adja ezekben a hetekben. — A Vállalat már több­ször megígérte, hogy elküld bennünket tanfolyamra. Ránkférne, mert csak el­marad az ember a techni­ka rohamos fejlődésétől. S bizony rutinból, tapaszta­latból nagyon nehéz pótol­ni... De ha elmennénk, meg­áll a munka. Ezt nem en­gedhetjük meg, A terv, az kötelez Nemcsak a mérlegek pon­tosak, pontos és lelkiisme­retes ember Demeter Péta is. — A pesti szakember Út­mutatását azzal köszöntük meg Köblös Miklóssal, hogy segítettünk neki a mérlegek szerelésében. Per­sze munkaidőn túl, amikor a saját munkánkat elvégez­tük. Mert a terv, az ben­nünket is kötelez. Zsebbe­vágó dolog. Katonás rendben állnak a műhelyben a legkülönbö­zőbb mérlegek. Hitelesítésre várnak. Erre július 2-án ke­rül sor. S ha Valaki mégis bosz- szankodik, hogy egy, Öt, vagy esetleg tíz dekával be­csapták, higgye el nem ezekben a mérlegekben volt a hiba. Száznapos ember feletti küzdelem után végre öröm­hír az újságokban: lassan apad a Duna. Két hét életveszélyben Állnak a gátak, győzött az ember. Péntek hajnal van, július másodika. Egyenesen Uj- Mohács szigetéről az egyik legveszélyesebb Duna-sza- kaszról érkezett haza Nyír­egyházára a brigád. A lá­bak még remegnek, fárad­tak az izmok, az arcokon megkönnyebbülés és öröm. Két héten keresztül éjjel nappal álltak őrt a gáta­kon az 5. számú AKÖV Skoda billenős teherkocsi Vezetői. Mezei Lajos, a gépkocsi­oszlop vezetője mosolyog. A nem nagy termetű Deák Já­nos megemlíti, hogy négy kilót fogyott. Farkas Imre még borotválatlan. Mán Jó­zsef lába fáj. Szabó Sándor már új munkára készül, Máté Domonkos hallgatag. Még mindig a nagy vizet látja maga előtt. Morauszki János 1»lán a legpihentebb- nek látszik. Faggatom őket a helytál­lásról. Végre megszólal Mán József. —- Éjjel nappal a gáta­kon. Nagyon fáradtak va­gyunk. „ Hullámzott alattunk a töltés** — Éjjel érkeztünk Uj- Mohács szigetre. Azonnal munkába állítottak bennün­ket. Homokzsákokat és föl­det hordtunk a gátak erősí­téséhez — magyarázza Mo­rauszki. — Nagyon ve­szélyes volt. féltünk is, mert a gát, amelyen a kocsikat vezettük, át volt ázva va­lósággal hullámzott alat­tunk, s buzgárok törtek fel. Búvárok vették észre, s Így sikerű/, elszigetelni a vizet. Aztán egy gyors telefonhí­vás. Négyünket Érsekcsa- nádra irányítottak. A ta­nács kért segítséget húsz család kitelepítéséhez. Ap­rójószágokat, sertést, ami csak megfogható volt, min­dent a kocsira. Gyorsan, mert összesen egy óra volt adva a kiürítésre. Az asz- szonyok sírtaTc. „Már újra a víz”. Én a Molnár csa­ládnak segédkeztem. A férj éppen nem volt otthon. De azok a családok, ame­lyeket a tanács kijelölt az árvízkárosultak fogadására, mind készségesen fogadták a bajbajutottakat. Karsal Sándor végig ott tartózko­dott a szigeten. — Az igazat megvallva mikor megérkeztem, nagyon megijedtem, a hatalmas víztől. Aztán lassan hozzá­szokott az ember, csak az járt az eszünkben: segíteni, menteni. Elfelejtette azt min­denki, hogy fáradt, vagy még nem evett! Duna-szakaszról Mezei, a gépkocsioszlop vezetője állandóan a gáton tartózkodott. Szép szál em­ber, de őt is megviselte a veszély. — Nálam volt albérlet­ben — mondja mosolyogva Karsai. — A kocsimban aludt, ülve, mint a nyúl. Persze csak akkor, amikor készenlétben homokzsákok­kal megrakva álltunk éjsza­ka a gáton, s mindenre fel­készültünk. Ha bevetésre került sor, azonnal ébresztő és gyerünk tovább. Nem üdülni mentünk Saját magukat kosztolták. ' Csak száraz étel volt, s vrz alig. Ha akadt valaki, aki a fáradtság mellett vállal­ta, bográcsban főzött a többieknek is. — Mi vállaltuk, s tud­tuk, hogy nem üdülni me­gyünk — jegyzi meg Deák. — Szinte még most is hal­lom az emberek hálálkodá- sát, amiért a szép termést megmentettük. — Ha jól tudom, nyolc­vanezer hold termése for­gott veszélyben — szól közbe Farkas. — Minden elismerést megérdemel a honvédségünk. Ha ők nin­csenek, nagy baj van. Nem volt ebben a veszélyes hely­A városi vízműhálózat kiépítése egyre több lehe­tőséget ad a lakosság jó ivóvízzel való ellátására. A város különböző pont­ján jelenleg 16 közkút üzemel. Ebben az évben és 1966-ban további 26 kerül bekötésre. A tanács erre a munkára mintegy 3—4 millió forintot irányzott elő. Egy-egy kút elkészítése, bekötése — kü­lönösen ha újabb vezeték- építéssel is párosul — hat- nyolc *.zer forint. A jó ivó­víz tehát sokba kerül. Még­is vannak esetek, amikor hozzá nem értő embe­rek hozzányúlnak, el­rontják ezeket. A városi tanács vb. szak­emberei szerint elég gya­koriak az ilyen önhatalmú beavatkozások. — Csak a Szabolcs-Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Válla­lat bejelentései alapján ez évben nyolc esetről tudunk — mondották. — A közku- tak közül néhányat a kör­nyéken lakók minden beje­lentés és megkérdezés nél­kül szétszereltek és ott, úgynevezett „javítási” mun­kát végeztek. Az ilyen jó, vagy rosszindulatú, de sem­miképpen nem helyes be­avatkozás következtében a kifolyók öntvény zárósap­káit felfeszítették, megsér­tették, vagy teljesen össze­törték. Köztudomású, hogy amint a villamosvezetékek javítá­sát, a tanácsi kezelésben lévő vízvezetékek és közku- tak karbantartását is csak az arra kijelölt vállalat megfelelő képzettséggel ren­delkező szakemberei végez­hetik. A vízszolgáltatásba való illetéktelen beavatko­zás közegészségügyi szem­pontból is veszélyes, mert a szétszerelésnél zetben az sem érdekes, hogy a KRESZ szerint személye­ket nem szállíthatunk. Aki visszajött a szigetre dolgoz­ni, azt útközben felvettük. Bámulatos volt az emberek nyugodtsága és munkakész­sége. Pedig én állandó éj­szakás voltam június 22-től. Nagybaracskáról hordtam a homokzsákokat a szigetre, a buzgárokhoz. Remegett, szin­te mozgott alattunk a töl­tés, s bizony féltem is. — Én még a fát is ki­néztem magamnak. Ha áttö­ri a gátat a folyó, legyen hová felmászni, menekülni. Ezt különben parancsba is kaptuk — mondja Máté. _— Egyetlen tartalék töm­lő volt a ments vár. Ez mindig készenlétben volt, felfújtatva — jegyzi meg Morauszki. — Veszély ese­tén majd kikötök Jugosz­láviában valahol — gondol­tam. Mert ebben a vészter­hes időben elmosódott a határ is. Összefogtak ma­gyarok, jugoszlávok, segí­tettük egymást. Idegileg megviselte az árvíz az embereket. De nem panaszkodnak. Munkájuk, helytállásuk mellett egyna­pi keresetüket is felajánlot­ták az árvízkárosultaknak. Lassan újra élet költözik Uj-Mohács szigetére. szennyeződés kerülhet a vezetékekbe. A vízmű dolgozóit ennek elkerülésére nem csak ki­oktatták, hanem magukat a munkásokat is szűrővizsgá­latokon ellenőrizték és be­oltották a különböző fertő­ző betegségek ellen. Ha a szakszerűtlen be­avatkozások következtében a vezetékben fertőzés lépne fel, veszélybe kerülhet az egész város vízellátása, hiszen a fertőzött sza­kaszokat le kell zárni. Arról nem is beszélve, hogy a Nyíregyházi Konzervgyár vízellátása is megbénulna, milliós értékek mennének veszendőbe. Az újabb fer­tőtlenítő eljárások nem csak hosszú időt vesgjek igény­be, hanem tetemes költsé­gekbe is kerülnek. Ha elromlanák ezek a közkutak, a meghibásodást be kell jelenteni. Erre a célra a városi tanács vb. építési, közlekedési. osztá­lyán egy feljegyzési füzet áll a lakosság rendelkezé­sére. Ezt az illetékesek mindennap ellenőrzik, és a karbantartó részleg minden reggel megtekinti, hogy mi­előbb kijavítsák azokat. Ilyen bejelentéseket telefo­non is elfogadunk a 1?—40- es szám 56-os mellékén. Tudni kell még azt is, hogy aki a vízmű-berendezések­hez akár meggondolatlanul, akár szándékos rongálási céllal hozzányúl, szabály- sértést követ eh és ezer fo­rintig terjedhető bírsággal .sújtható. A lakosság érdeke, hogy ezeket az eseteket megakadályozza, vagy azt az illetékes szervek tudo­mására hozza. F. K. IGÉN*/ T/ artársak! Meg ly vagyok döb­benve, fel va­gyok háborodva, hogy úgy mondjam az emberiségbe és az emberségbe vetett hitem forog veszély­ben. Nézzék kartár­sak! Hogy történhe­tett ez meg. Itt van a mi újságunkban és benne van a bírói ítélet. Benne van, hogy hanyagul kezeltem a társadal­mi tulajdont. — Hát kartársak, hogy történhetett ez meg... Azt mondják, hogy az ítélet, az íté­let. Rendben van. Azzal nincs baj, de miért kellett közölni az újságban. Ki a fe­lelős azért, hegy el­mulasztódon a köte­lező tapintat, ami ugyan bár vezényel bennünket egymás iránt. Miért kellett ezt kiteregetni, ki­nek, vagy minek van ebből haszna. Hol van a humánum, amely a mi ügyünket vezérli. Miért kell engem le­váltani? Kartársak ez a nevelés, ez a szocialista tudat- formálás? Hát ho­gyan formálódik is az én tudatom? Ki vállalja a felelőssé­get, ha ezek után csalódottságot érzek és nem jól formáló­dik az én tudatom?! — Rendben van, már hallottam, hogy hanyagul kezeltem a társadalmi tulajdont, és a bíróság ezért el­marasztalt! Kartár­sak, hogy úgy mond­jam ezt hallani már nemcsak unalmas, de kihatásaiban káros. Hol van a társada­lom segítőkészsége én felém? Ahelyett, hogy az újságban közük, türelemmel, szeretettel foglalkoz­niuk kellene velem, még alaposabban megmagyarázni, hogy a társadalmi tulajdon hanyag kezelése Hely­telen! Higgyék el fo­gékony vagyok és előbb, utóbb megér­teném. De türelem kelt, sok türelem kartársak. Es nem szabad, hvgy levált­sanak. Nem! Ez mély nyomot hagyna a lelkemben. Ez hiba, és ezért senki nem vállalhatja a felelős­séget. — összefogás kell kartársak, kis segítés kell kartársak. Fog­jon össze mindenki, segítsenek, hogy el­nök maradhassak. Adjanak erőt és bi­zalmat: dicsérjenek és ünnepeljenek. Ámen. <Ó) Tized milligrammtól, húsz tonnáig... Nemcsak a mérleg pontos Lehet halálos adag is — Sok szakma itt egy szakma Farkas Kálmán Fertőzést okozhatnak Szabálysértés az „önkéntes közkűtjavítás“ A tanács szakembereinek nyilatkozata a jogtalan beavatkozásokról

Next

/
Thumbnails
Contents