Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-25 / 174. szám

FfgfyßfemmGf kísérjük a es&ntj&rl kezdemény exé&t A tiszalöki járásban már a tettek bizonyítanak Mire képesek ők ? AVAGY: ADALÉKOK A NŐI EGYENJOGÚSÁG KÉRDÉSÉHEZ Szerkesztőségünk igére* téhez híven, munkatársa­ink elsőként a tiszalöki já­rásba látogattak el: szám­ba venni a csengeri kezde­ményezés nyomán született határozatokból már megva­lósításra került eredmé­nyeket, megismerni az erő­feszítéseket az ár- és bel­víz okozta veszteségek pót­lására. A tiszalöki járási párt-, tanács- és tömegszervezeti vezetői — mind közölték — miár a korábbi hetekben serkentették a közös gaz­daságokat a jelentkezett ká­rok mértékének a csökken­tésére, s a csengeri kezde­ményezés volt az, amely e törekvéseket társadalmi mé­retűvé tette, így a 22 ter­melőszövetkezet közül 19 dolgozta ki tervét, a többi tsz kedvezőbb helyzetben volt: nem érte őket káro­sodás. A járási tanács főmező­gazdászával, Mester István­nal összegeztük a megtett vállalások első eredményeit, s vele keltünk útra, az egyes termelőszövetkezetek­be. A járás növénytermesiz- tesében bekövetkezett káro­sodásnak mintegy fele ár­vízből származott. A tsz-ek és a járási szakemberek közös felmérése ala^in igyekeztek megfelelő veiő- magvakat biztosítani helyi és központi készletből, hogy a víz alól, majd a kalászo­soktól felszabaduló terüle­tekre idejében vethessenek. Kapcsolatba léptek a kon­zervgyárral, a MÉK-kel. az Állati orgalmi V állalattal; szerződést kötöttek kései zöldségfélékre, sertésre, hí- zomarhára, baromfira. A tsz-ek túlnyomó több­ségében — elsősorban zöld­ségfélékből — már jelen­tős területet vetettek el, a takarmánynövények magjá­nak a földbe tételét is vég­zik. Gond a tiszavasvári Űj Idő Tsz-nél részben az ügy elhanyagolása, a tisza- dobi Üj Harcos Tsz-nél a nagyon elvizesedett talaj miatt van. Gyors számvetés szerint zöldségféléből 180— 200, másodburgonyából 40, siló és rövid tenyészidejű szemes kukoricából félezer, egyéb növényekből 250 híold- nvtt vetettek el, több he­lyen kötöttek szerződést ső­re, süldő és hízott sertés, húsbaromfi értékesítésre. Már a tagoknak is vetettek A tiszalöki Kossuth Tsz- ben Cserés Pál, elnökhe­lyettes és Zsíros Lajos fő- agronómus arról tájékoztat, hogy a hétvégi nagy eső­zések előtt a learatott te­rületről elszállították a szalmát, többségét megszán­tották a földnek. A kuszáit, dűlt árpában kitartóan dol­gozott a Meszes dűlőben Nagy Pál és Szojka Lajos kombájnos. Benyusz István és Oláh János traktorosok végezték a szántás többsé­gét, s a 67 hold közös siló- kukorica elvetését, A ta­goknak tett ígéretet is be­váltják: a háztáji takar­mánykiegészítésre már 15 holdon vethették el a ma­got. Mezei Jánosra. Szűcs Lászlóra azért büszkék, mert szép malacokat neveltek és így mód nyílt 200 darab többletsüldő szerződésére. 4hogy a brigádvezető látja Porkoláb Antal, a tisza- dobi Táncsics Tsz növény­termesztő brigádvezetője ezer hold gondjával foglal­kozik, de egyebekben is tájékozott. Náluk, mint mondja, a takarmányellátás­ban merül fel a legtöbb probléma. így a minősé­gen igyekeznek javítani. Hatszáz hold pillangós ta­karmányt szárítanak — magunk is láttuk — hideg­levegős és állványos megol­dással. — Nehéz az aratás, lágy a talaj — mondja —, de ma még a gépeké az elsőség. A rendre vágott terményt egyes mély fekvésekből par­tos helyre hordjuk ki, ott csépeli el a kombájn. A másodnövények többsé­gét olyan helyre vetik, ahol öntözési lehetőség is van. Szép a kikelt uborka, a talaj kész a későbbi ve­téshez, földben a másod­burgonya többsége. A tar­lótakarmány akkor kerül­het sorra, amikor a talaj állapota megengedi Az ártérben még áll a víz A tiszadadai Vörös Csil­lag Tsz-ben, az őszi árpa után vontatottan kezdődik a kenyérgabona gépi aratá­sa — mondja Demeter Já­nos, főmezőgazdász —, mert sok volt az utóbbi na­pokban a csapadék. Az ár­térben helyenként még áll a víz, így a tarlóterülete­ket tudják hamarabb hasz­nosítani. A Vörös Csillag Tsz-ben uborkát 30 holdon vetettek, a köles tíz hol­don már kikelt. A növényápolást a tagok kifogástalanul végezték, több termelvénynél jóval meg­haladják majd a tervezet­tet, s ez is sokat pótol. Bálint Lajos sertéstenyész­tő másodéves szocialista bri­gádja a tervezett 950 mel­lett még száz darab sertést ad, ezeknek a hizlalását már megkezdték. ,Hogy hamarabb csépeljünk . . Vinginder János, a tisza­vasvári Rákóczi Tsz elnöke jégvert dohányleveleket, sző­lőfürtöket mutat. — Réz- mészpor kellene, hogy meg­mentsük a szőlőt, de nincs — teszi hozzá magyarázat­ként Kovács Gyula főagro- nómus. Az elnök távirati tö­mörséggel mondja: — 100 hold árpa levágva, területe megszántva, 20 hold siló elvetve, köles, Red King kukoricavetés mehetne, de' akMora esőt kaptunk, hogy a kombájnok csak egy-egy tartálynyi búzát vághattak eddig. Kézi aratás csak a felülvetett részen lesz. vagy legalábbis így szeretnénk. Elvünk: inkább később aras­sunk, hogy hamarabb csé­peljünk. Ez a kombájnolás. Az intenzív búza nem pe­reg. i A pótlásról szólva: 40 hold másoduborka, 10 hold kikelt. 10 hold bab már bo­rítja a területet. A tsz sertéstenyésztői a biztosítótól nemrég kaptak jutalmat. Kuncsik Károly. Zsignár Kálmán és testvére r gy. kilencéves, vékony ^ uongájú kisiiú állt a kacsai dóm ara> ekduiui azon a iorrú július végi napon amikor az emberek — a felnőttek — valami, szama­ra érthetetlen és megiogna- tatlan dolognak örültek, va­lami rosszat sejtető, vesztei , hes ügyért lelkesedtek. A kisfiú tágranyitott szemmel bámulta az eseményeket. Éljen a háború! — harsogta az utca. Zúgtak a dóm ha­rangjai. s a kisfiú — Schőn- herz Zoltán — csak állt, kétségekkel és ünnepélyes érzésekkel, félelmekkel a szívében. Egy-egy percre őt is magával ragadta az ének­lő, felpántlikázott sokaság harcias lármája. Félszegen kiáltott ő is, éljent mondott a királyra, akitől a parancs érkezett, hogy mindenki hadba vonulni köteles. öt évvel később a fiú, a reálgimnázium növendéke, megint ott volt a kassai ut­cán. amikor ezrek üdvrival­gása köszöntötte a szlovák Zsignár Ferenc kocagondo­zók 10,2-es átlagszaporula- Jot értek el. Ezekből szer­ződtek 200 süldőt, de ha a helyzet úgy hozza — hí­zókként adják el őket. Mindenki tudja a feladatát — A módosítási tervünk régen elkészült, de most, délelőtt is azon törtük fe­jünket az elnökkel, mit le­hetne még, hogy egyenesbe kerüljünk — mondja Ke­rekes Béla, a tiszavasvári Lenin Tsz főmezőgazdásza. — Ez nálunk annál is in­kább gond, mert az idén „csöndben” akarnak bizo­nyítani: nem lesz mérleghi­ány... Reznek István elnök a község határának térképét teregeti kfy hogy megért­sük: a tsz területének fele a Rétségen van, a Királyér mentén, ott pusztított az .ár. Dicsérik Nagy István, Ta­kács Ferenc, Csukerda Já- nosné és Nagy Mihály mun­kacsapatait. Amellett, hogy jut erejük a növényápolás befejezésére, a négy csapat 3—3 napi váltásban szolgál­ja ki az aratógépet, a szalmalehúzást, kazlazást végzi, rostálja a szemet. így amennyit learattak _ egyna­pos különbséggel — annyi területen kész a szántás is, ami többek közt Berki Jó­zsef és Nemes László Sz— 100-as traktorral két mű­szakban végez. — Megkezdtük a dohány aljazását, kikelt 100 hold Red King kukorica, földben hatvan holdon a silónak va­ló, van kölesmagunk, azt • még vetünk — sorolja az elnök. — ötven hízónak va­lót beállítottunk, most szállítjuk a csibét, lesz még egy csoport, és ezt követi a ráadás: 10 000 darab. Bo­rai Mihály, a csibenevelők csteportvezetőie azt mondja, lesz az 12 000 is. Újra kezdjük a „tavaszt“ _ Négyszáz holdon van jelentős kiesésünk — mond­ja Garai László, a tiszada­dai Dózsa Tsz elnöke. — Majdnem újból kezdjük a „tavaszt”... Vége a lehan- goltságnak, dolgozunk. Sza­bados Béni növénytermesz­tő javaslatára nem a hul­lámtérbe, hanem az . őszi ár­pa helyére ültettük a 12 hold másodburgonyát. A tagok akarata, közös segítőszándéka nem csak az eddigi jó növényápolásban, az ötletadásban mutatkozik. A múlt héten, a vezetőkkel együtt, 32 kaszapár taka­rította be a kalászost, térdig tanácsköztársaság kikiáltá­sát, amikor a szlovák és magyar munkások, szegény- parasztok, diákok, új, sza­bad élet megszületését ün­nepelték. A forradalmi napok múltá­val. küzdelmes évek követ­keztek: gazdagok dúskáló jólétével, szegények nyomo­rával, munkátlanságával. Az egykori kisdiák a brünni egyetemre került. Rajongója volt a zenének, az iroda­lomnak, minden jóra, be­csületesre. szépre fogékony lelke már akkor, a diákévek alatt felfogta az elnyomottak igazságát Mire kezébe kap­ta a mérnöki diplomát, ad­digra már egy másféle dip­lomája is volt: kommunista lett, aki a villamos energiát a nary lenini terv, az em­berisé-’ boldogulásának szol­gálatába kívánta állítani. A burzsoá-demokrácia ha­tóságai nem nézik tétlenül tevékenységét, többször le­tartóztatják, s hónapokat tölt a lőcsei ás különféle érő vízből a kálvinházi ré­szen. A pótlásnál Szakái László brigádja 20 hold ba­bot, 5 hold borsót vetett el, 10 hold paprikát, 5—5 hold káposztát, karfiolt ül­tetett. A szántóföldi tennivalók többsége még hátra van, mert hiába készítették el a talajt, a nedvesség miatt még várni kell a vetéssel. A növényeken túl még 150 hízóval, 25 sőrével is pótol­ják a veszteséget. A tiszadobi Dózsa Tsz-ben Farkas Sándor párttitkár arról beszélt, hogy a jelen­tős kárt 50 hizómarhával is csökkentik, amiből 25 már hízik. Négyezer csibe lesz a többletük, nevelésüknél kilónként 10 deka táp meg­takarítását vállalta Székely Etelka, Farkas Sándorné és Vámos Györgyné. Tíz traktorból hét nyúj­tott, három pedig kettős műszakban dolgozik — mondja Nánási Balázs el­nök. — Igyekezni is kell, hogy a tarlóba idejében kerül­jön a szemes kukorica 60, a köles 50, a silónapraforgó 20, a szemes, cirok 20 hol­don. Húsz hold burgonyát j elültettünk, olyan ütemben, hogy Székely András és Murvai András traktorosok után nem érkezett megpi­henni a szántás; Tóth Já- nos és Száraz József sár- j kukban voltak az ültetőgép­pel. A vezetőség és a tagok A vezetőség és a ta­gok összefogásáról, az ed­digi eredményekről egysze­rű dolgozókkal. Gombás András és Mezei Lajos szál- lítómunkásbkkal beszélget­tünk. — Nap. mint nap járjuk a határt, látjuk, a tarlóban már zöldell a nyíregyházi út mentén 30 hold kuko­rica. vetik egy 80 holdas táblába a silónak való nap­raforgót. Törik a dohányt, kapálják a kukoricát. Tele a határ emberekkel. — Mi a kombájtól hozzuk a terményt, de hogy több.et tehessünk, kifelé istállótrá­gyát szállítunk. Két ttom- báijn arat. ★ Nem jártuk be a tiszalö­ki járás valamennyi tsz-ét. A megismert, látott ered­mények bizonyítják: meg­van az összefogás, az aka­rat, a közös gazdaságok vezetői, dolgozói tudatában vannak küzdelmük fontos­ságának, állják szavukat. következő utunk a nagy- kállói járásba vezet majd, erről július 29-i csütör­töki számunkban számo­lunk be. más fogházakban. Ezekben a hónapokban is szüntelenül olvas, tanul, s mihelyt ki­szabadul, nyomban folytatja a munkát, epni a cseh, a szlovák es a magyar dolgo­zók közös harci frontját a növekvő fasiszta veszéiiyel, a fenyegető háborúval szem­ben. így telnek fiatal évei; ezrek es ezrek ismerik meg, ezreket és tízezreket vailhat barátjának. Népünk több mint két évtizede ismeri nevét és sorsát, Attól kezdve, hogy 1938 őszén Horthy seregei bevonultak Kassára és más, Csehszlovákiához tartozó városokba, Schőnherz Zol­tán a közvetlen életveszély­be! dasolva, félelmet nem ismerve dolgozott, akkor már a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja soraiban, hogy figyelmeztesse az em­bereket: Horthy és kormá­nyának szövetsége Hitlerrel katasztrófához vezet. Dol­gozott, hogy a párt megte­remtse azokat az illegális Egyesek így mondják: „Kardos asszony.” Mások szerint: „Leány a talpán.” Megint mások: „Különös, hogy mire képes nő létére. Az igazság pedig csupán annyi, hogy sok-sok nő áll­ja a versenyt a munkában a férfiakkal, űzi az előítéle­tet, amely határvonalat igyekszik vonni a nők és a férfiak közé. Nem hősök ők, nők a sok közül, rendszere­tő, fáradozó, álmodozó em­berek. Ilyenekről szól ez az írás. Labor, kölni, Hemmingvay Éva otthagyta az egyete­met. Beteg lett, pihennie kellett. Éppen ekkor kezdő­dött a komolyabb munka a Nyíregyházi Gumigyárban. Jelentkezett, felvették. Két éve lesz ősszel A húsznál alig több éves Takács Éva ma a gyár laboratóriumá­nak vezetője, a „meósok" főnöke. Kérdezem. miért szereti a munkahelyét. ..Ma például azért, mert a mű­szaki szivacsnál egyetlen má'odo«7tál.vú minősítés sem volt, mind exnorfkő- pes.” Furcsa válasz, különö­sen annak, aki tudja, ftogy Éva még fiatal lány: tu­pirozza a haját, német köl­nit használ, odahaza Adyt és Hemnvngway-t olvas. Nem cigarettázik. rúzst sem használ. Ha szól, hang_ ja ellentmond magas be­osztásának: fiatalos, csengő, dallamos. „Persze ha halla­ná, amikor az üzemiekkel kell megütközni a minőség j miatt! Mert nekem nem mindegy, milyen nvnőség hit túl az országhatáron.” És máris dicsekszik: nézzem csak. milyen modem kis bi­rodalma van neki. Néha német szaklapokból címfordítást végez — „A megrekedés egyenlő a ha­lállal” — és most jelentke­zett felsőfokú technikumba. Szereti a presszókávét, az egyszerű, de divatos ruhá­kat. Vált a beszéd folyásán: „Ha felén ül a nagy gyár. ott már külön, lesz a fizikai, a kémiai és. az üzemlabor. Az lesz csak a szép!” Eta, a művezető Bart fai Lajosné. Itt csak Etának, Eta „néninek” szó­lítanak. Ne haragudjék, nincs sok időm: itt a sze­zon, látta, hogy a cirkulá­ciós töltőasztalon egy pilla­natig sem áll a munka. Hat­vanból jöttünk a férjem­mel, ott nem volt laká­sunk, itt kaptunk közel a konzervgyárhoz. Hogy érzem itt magam? Kicsit furcsa nekem a város, de mindin­kább megszeretem. Hanem az emberek. Megfigyeltem, még a gyári élet elején tar­tunk Itt még meg kell ta­nulni a kollektív munkát.. A főzelék és savanyúság termelésnél 200 ember mű­szervezeíeket, melyek irányít­hatják az ellenállást, ered­ményesen teljesíthetik a nemzeti szerencsétlenség el­hárításának hazafias misz- szióját. Ismeretesek tettel, elszánt áldozat vállalásai, ha­lált megvető bátorsága, amellyel önön lelkiismere­tének, s pártjának utasítá­sait követte. A magyar fa­sizmus barbár kíméletlen­séggel széttörte életét: 1942 októberében, harminchét éves korában a budapesti Margit körúti börtönben meggyilkolták, amiért ere­jét, tudását és egész életét arra szánta, hogy hazáját megmentse a pusztulástól. Egy emberöltő telt el születése óta. Az egykori ámuló szemű kisdiák, a for­radalom lelkesítő sodrásába került ifjú, a sorsa betel- iesedérét, emelt fővel fogadó kommunista forradalmár, ha élne hatvanéves- lén- ne e napon, július huszon- ötödíkén. Születése hatvanadik év­fordulóján is mmt fiatal, s örökké fiatalnak maradó odaadó harcosra, önfeláldo­zó forradalmárra emléke­zünk reá s állítjuk életét példaképül a mai és holna­pi nemzedékek elé. vezetője vagyok. Szép iá, meg nehéz is. Öröm egy ilyen óramű pontossággal termelő üzemben dolgozni. De nagy a felelősség, hiszen időszaki munkásokkal ter­melünk, magam sem tudom, hánynak és hányszor mutat­tam már meg a fogásokat. Műszakonként most 3 va­gon, 24 ezer üveg bab, száz­mázsa uborka. Kéozelheti. És három műszak. Mióta Itt a szezon, csak egy szabad vasárnapom volt. Persze, hogv jó lenne tüfcb időt együtt tölteni Butuskával. Most négy év fél éves. De előfordul, az oviból is a szomszédasszony hozza ha­za. mert a férjem is nagyon elfoglalt ember. Ugvanitt művezető. Kikapcsolódás? Néha kinevetjük magunkat, mert a férjemmel otthon is ..termelési tanácskozást” tartunk Egy kicsit rabjai vasvunk a szakmának, s ezért észre sem vesszük, hoev elfáradunk. Frősen sé- nesftítnk odahaza, ho^v mm- rlen házimunkát gyorsan vé­Jár a konzervipari szak­lap, az érdekesebb cikkeken elidőzök. Tudja, én sokszor ügy erzem, jobban is lehet­ne termelni. Tagadom a lehetetlent és 'akkor vagyok igazán boldog, ha a jó mun­ka után szén fizetéssel men­nek haza dolgozó asszony­társaim. Ezért még vesződni is érdemes Asszony-főkonstruktőr „Csalogattak szép lakás­sal, nagyobb fizetéssel más­hova. Azt mondtam csak befejezem a soron lévő mun­kámat. Már nyolc éve, hogy mindig be kell fejeznem va­lamit...” Hallgatom Molnár Lászlóné gépészmérnököt a „gépjavítóban”, s magam elé képzelem a földeken dolgo­zó okos gépeket, melyeknek ő a főkonstruktőre. Előttem a „Magyar Mezőgazdaság” legutóbbi száma, benne az ő cikke az MF—7-es min- dentfelhordó génrői, a leg­újabb alkotásáról.... S közben elszólia magát: szenvedélye a festészet, csak úgy kedv­telésből, titokban. . Nemrég a Bethlen utca egyik rész­letét a szoba ablakára akasztott visszapillantó tü­körből örökítette meg Ki­derül, nem a legjobb az ő lakásuk, fürdőszoba sincs benne, inkább társbérlet, hát faggatom, miért nem futott a szebb lakás után? ..Ez a munka változatos és nagyon szép ” Ennyi a vá­lasz s hozzá egy story. Egy kereskedelmi szakember ko­pogott hozzá, ccomagoldpa- piron három számmal: mo­torfordulat, teljesítmény, szállítószalag sebessége., „Egy .kiállításon láttam a gépet, jó lenne megtervez­ni” — mondta az utazó. Így született meg a mindentfel- hordó, amelyből évente most már kétszáz darabot gyártanak. Ha tudjuk, hogy á gépjavítóban évente több. mint 30 féle gén készül, irigyeljük a főkonstruktőr- asszonyt. — Megálmodni a legke­vesebb valamit. A neheze akkor jön, amikor igazodni kell a lehetőségekhez. Van úgy. óránként más megol­dásra van szükség a terve­zésnél. ö irányítja a nyolcfős gyártmányszerkesztő osz­tály, a 3 szerkesztőmérnök, a rajzolók, fénymásolók és a protoműhely dolgozóinak munkáját. Ezt mindenki látja az üzemben, azt vi­szont nem, hogy munkakez­dés előtt kislányával siet a nagymamához, aztán a piac­ra, bevásárolni. Este mos, főz, vasal, takarít, segít az egyetemre járóknak, azért fél szemmel figyeli a tv-t is, hogy tudja, mi történik a nagyvilágban. Vágya az. hogy .. a mindentfelhordó újabb változatát megtervez­ze: fordítható adapterrel, nyolcméteres száll ítómagas- sággal. Kívánsága pedig azi hogy hallgassam el a „fes- tészségét”, s ne írjam ki a nevét az újságba. Most lá­tom, megsértettem szerény­ségében. Angyal Sándor Ha élne és közlünk lenne Schőnherz Zoltán születése hatvanadik évfordulóján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents