Kelet-Magyarország, 1965. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-23 / 172. szám

Mans field szenátor: r' Hívják lillíl össze a genfi értekezletet a vietnami kérdés megtárgyalására Jelentés Johnson katonai tanácskozásáról, az újabb amerikai kaiózbombázásokról, a szabadságharcosok harci sikereiről Johnson elnök és ma­gas rangú tanácsadói az egész szerdai napot a viet­nami kérdésről való ta­nácskozással töltötték. Hír- ügynökségi jelentések sze­rint McNamara hadügymi- iszter, aki előzőleg szem- leutat tett Dél-Vietnamban, -isszámolt tapasztalatai ról. Moyers, a Fehér Ház szó­vivője azt állította, hogy a konferencián nem volt szó a Dél-Vietnamban harcoló amerikai csapatok létszám­emeléséről, illetve ameri­kai tartalékosok behívásá­ról, pedig saigoni értesülések sze­rint az amerikai tábor­nokok további százezer kiképzett katonát kér­nek. Az fcévatoskodásnak“ a Reuter szerint az a magya­rázata, hogy Johnson min­den olyan látszatot el akar kerülni, hogy villámgyors döntést hoz egy olyan ügy­ben, amely amerikai polgá­rok százezreinek élet-halál kérdése. A magasszintű wa­shingtoni tanácskozásokat csütörtökön is folytatták, amikor McNamara és Cabot Lodge, újonnan kinevezett saigoni nagykövet, a vezér­kari főnökök egyesített bi­zottságának tagjaival talál­kozott. Mike Mansfield, a sze­nátus demokratapár ti többségének vezetője nyilatkozatot tett közzé a vietnami ügyben. Emlékeztetett rá, hogy amerikai vélemények szerint 5t, vagy akár tíz évig is eltarthat a vietnami háború. Itt az ideje, hogy felis­merjük a realitásokat. Dél- Vietnamban nemcsak egy nyáron át érezzük a fáj­dalmat, küzdünk nehézsé­gekkel, hanem határozat­lan ideig járjuk a megpró­báltatások útját, hozunk ál­dozatokat, mégpedig mind­addig, amíg a kérdés a tár­gyalóasztal mellett meg nem oldódik. A demokrata­párti szenátor sürgette, hogy hívják össze újra a genfi értekezetet az indo­kínai kérdés megtárgyalá­sára. Saigonból jelenti az MTI: Az amerikai kalózre­pülők csütörtökön folytat­ták a demokratikus Viet­nam bombázását. Saigonban egy amerikai szóvivő beje­lentette, hogy a légierő há­rom Thunderchief vadász­bombázója a reggeli órák­ban túlrepült Hanoi magas­ságán és a fővárostól 40 kilométernyire észak­nyugatra vasúti létesítmé­nyeket bombázott. A va­dászbombázók 65 kilomé­ternyire közelítették meg a kínai határt. Legutóbb 70 kilométernyire voltak Kí­nától. A kalózgépek a lég­elhárítás heves tüzébe ke­rültek és visszafordultak. Hanoiban bejelentették, hogy a légelhárítás és a felfegyverzett lakosság kedden Son La és Nghe An tartományokban újabb öt amerikai ka­lózgépet semmisített meg. A Vietnami Tájékoztató Iroda jelentése szerint 1964 augusztus 5-e óta Észak-Vietnam fölött 396 amerikai gépet lőttek le, s a vietnami bábkormány hatezer katonája szökött meg alakulatától ez évben. A felszabadító harcosok már a negyedik egymást követő éjjel támadják a Saigontól 20 kilométernyi­re északra fekvő Bien Hoa amerikai támaszpontot. A csütörtökre virradó éjjel a partizánok megint akna- és A Román Kommunista Párt IX. kongresszusa csü­törtökön reggel folytatta munkáját. A kongresszus délután és pénteken zárt üléseket tart, amelyeken a küldöttek megválasztják a Román Kommunista Párt Központi Bizottságát és a reviziós bizottságot. A ta­nácskozás negyedik napján a testvérpártok küldöttségé­nek egyes tagjai üzemi és városlátogatásra utaztak. A magyar pártküldöttség, amely Fock Jenőnek, a Politikai Bizottság tagjának, a Minisztertanács elnökhe­lyettesének vezetésével Jón Cozmának, a bukaresti nép­tanács végrehajtó bizottsá­ga elnökének kíséretében vidékre látogatott. Megte­gyalogsági tűzzel árasztot­ták el Bien Hoát, illetve a támaszpont körüli amerikai állásokat. Az újabb cenzú­ra-rendelkezések értelmé­ben amerikai részről nem közölnek veszteségeket. A dél-vietnami ..Felsza­badítás” hírügynökség je- t lentése szerint az év eleje óta a partizánok tíz' dél­vietnami amerikai támasz­pontot rohamoztak meg, illetve lőttek aknavetők­kel. Ha a Bien Hoa légi- támaszpont ellen május 16- án intézett bombarobban­tást hozzászámítjuk — ír­ja a hírügynökség — az amerikai agresszo- rok 307, különböző tí­pusú repülőgépet vesz­tettek e támadások kö­vetkeztében: közöttük 46, B—57-es sugárhaj­tású bombázót és 11 Q—100-as, Q—101-es és F—102-es típusú repü­lőt. A támadások során 1023 amerikai katona esett el. Az itt közölt adatokba nem sorolták be azt a támadást, amelyet a felszabadító erők július 18-ra virradó éj­jel, valamint 10-én, intéztek Bien Hoa ellen. A leg­újabb Bien Hoa-i ütközetek veszteséglistáját pedig — mint ismeretes — - az ame­rikaiak már nem is közük. kintette a brassói traktor­gyárat, majd Tusnádra lá­togatott eí. Ezután á Ploesti melletti brazi kőolaj finomító üze­met keresték fel a magyar vendégek és megtekintették a néhány éve épült, telje­sen korszerű berendezése­ket; Az R.KP kongresszusának csütörtök délutáni ülésén Alexandru Birlandeanu be­széde után négy küldött szólalt fel, majd Argentína, Venezuela. Finnország, Irak. Tunézia, Dánia, Irán, Bolí­via, Columbia, Ghana és Mexikó testvérpártjának küldöttsége üdvözölte a kongresszust. Ma reggel folytatódik a kongresszus. (Folytatás az 1. oldalról)* vízügyi szolgálat magasfo­kú szervezettsége. A víz­ügyi szervek, a fegyveres erők és a közreműködő többi szerv több éves rend­szeres felkészülése, megala­pozott, példás együttműkö­dése volt az egyik legfőbb tényezője a mostani véde­kezés eredményességének. Kimagasló szerepe voh a honvédség fegyelmezett, ön­feláldozó munkájának. Ka­tonáink mindig és minde­nütt ott voltak, ahol legin­kább fenyegetett a ve­szély. Ha kellett, órák alatt építettek hidakat, részt vettek a legveszedelmesebb buzgárok elfojtásában, ver­ték a szádfallemezeket, rob­bantották a hullámtéri er­dőkben a vízi szállítások­hoz szükséges utakat, se­gítettek a veszélyeztetett lakosság átköltöztetésében. A katonai helikopterek részvétele jelentősen növel­te a figyelőszolgálat haté­konyságát. A lakosság tevékeny közreműködése A karhatalom alakulatai példát mutattak a kiválóan szervezett őrszolgálat ellá­tásában, a gátak rendszeres figyelésében. A belügyi szer­vek kifogástalanul fenntar­tották a rendet, gondoskod­tak a vagyonbiztonságról, kiválóan látták el a folyam­rendészeti feladatokat. A munkásőrség elsősorban a főváros területén vett részt derekasan a védekezésben. A tanácsokra háruló ha­talmas feladatok megoldása államigazgatásunk nagy próbatétele volt. Jól vizs­gáztak tanácsi szerveink a közerő mozgósításában, a la­kosság átköltöztetésének és visszatelepítésének megszer­vezésében, az állami és szö­vetkezeti kereskedelem dol­gozóival együtt a lakosság zavartalan ellátásában. A veszélyeztetett települé­sek lakosságából szervezett közerő a védekezés fontos részét alkotta. áldozatké­szen, öntevékenyen műkö­dött közre. Dolgos népünk munkaszeretetét dicséri, hogy az ideiglenesen áttele­pített községek lakossága napközben visszatért a ki­ürített területekre és végez­te a mezőgazdasági munká­kat. A közlekedés dolgozói jó munkájukkal biztosították a védekezéshez szükséges anyagok gyors, késedelem nélküli szállítását és ha kel­lett — különösen Komárom­nál — kimagasló helytál­lással részt vettek a közleke­dési vonalak védelmében. Au egészségügyi szervek — a vöröskeresztes társa­dalmi munkások közremű­ködésével — lelkiismerete­sen látták el feladataikat, s gondoskodtak a járványok megelőzéséről. A KISZ-szervezetek is a védekezők segítségére siet­tek és az árvízveszély el­múltával serényen tevékeny­kedtek a védekezésnél fel­használt anyagok visszanye­résében. Tanúje'ét adták szakmai hivatásszeretetüknek a víz­ügyi nyugdíjasok, akik nagy A Német Demokratikus Köztársaság vízügyi szolgá­lata baráti segítséget nyúj­tott egyes árvízvédekezési anyagok rendelkezésre bo­csátásával és az árvédekezés­hez szükséges gépek soron kívüli szállításával. A Duna völgyében 600 ezer hold értékes mezőgaz­dasági területet, városokat, községeket, ipartelepeket, közlekedési útvonalakat ve­szélyeztetett az árvíz. Bár­hol szakad át a gát, nehezen kiheverhető, igen súlyos anyagi károk keletkeztek volna. A védekezéssel sok milliárdnyi értéket sikerült megmenteni a pusztulástól. Ennek ellenére is az árvíz és belvizek mintegy másfél milliárd forint kimutatható veszteségetés többletkiadást okoztak a népgazdaságnak. A nyugat-dunántúli árvizek és a hosszan tartó magas dunai vízállás miatt mint/ egy 670 millió (a Nyugat- Dunántúlon kb. 220 millió, a Duna mentén kb. 450 mil­lió) forint kár keletkezett: a rendkívüli belvizek kb. 430 millió forint kárt okoz­tak. Az összes kárból mint­egy 750 millió forint a me­zőgazdaság vesztesége. ez jórészt az alföld’ belvízjárta területek és a tiszai hul­lámterek elöntéséből kelet­kezett. A védekezési költség ke­reken 450 millió forintra A veszély elmúltával nagy erővel megindult a helyre- állítás. A megrongálódott vízilétesítményeket és mű­tárgyakat az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság dolgozói október végéig kijavítják. A védekezéshez felhasznált anyagok visszanyerése fo­lyik. A közlekedési létesít­ményeket nagyrészt már rendbehozták. A személyi tulajdonban lévő megron­gálódott házak újjáépítésé­nek segítésére a megyékben helyreállítási albizottságok alakultak. A helyreállítási munkákhoz az OTP hosszú lejáratú kamatmentes hite­leket biztosít. A károsulta­kat a kormány adókedvez­ménybe részesíti. A veszte­séget szenvedett termelő- szövetkezetek gazdálkodásá­tapasztalataik átadásával se« gí tettek. A baráti szocialista orszá­gok együttműködése az idei árvízvédekezésnél is meg­mutatkozott. Köszönet illeti az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonai alakulatoknak azokat az egységeit, amelyek mind a nyugat-duiíántúli, mind a dunai árvíz alkalmával se­gítettek a védekezésben és a mentésben. rúg (a Nyugat-Dunántúlon kb. 40, a Duna mentén 350, a belvizeknél 60 millió fo­rint). Ebből a visszanyerhe­tő anyagok (zsák, pátriale­mez, terméskő), valamint a védekezés során létesített végleges jellegű művek) (szorítógátak, körtöltések, lo­kalizációs gátak) mintegy 80 millió forint értéke meg­térül. A nyugat-dunántúli árvíz következtében 353 ház el­pusztult, 870 megrongálódott. A 400 km hosszú Duna-sza- kasz mentén az eddigi fel­mérések szerint 340 össze­dőlt, illetve erősen megron­gálódott épületet kell újjá­építeni és 2300 kisebb mér­tékben megrongálódott há­zat key kijavítani. Számos Duna menti üzem termelésében jelentős ki­esést okozott a magas víz. Az árvíz rövid ideig tar­tó elöntést okozott a Nyu­gat-Dunántúlon 150 ezer holdon. A Duna mentén ká­rok csak a hullámtéren és a töltések mögötti fakadó­vizekkel borított sávon ke­letkeztek 60 ezer hold szán­tóterületen, ahol a vízkár természetes velejárója az árvíznek. 200 ezer holdat útra kell vetni. Fhhez a ve­tőmagot a műtrágyát és a talajművelő gépeket a kor­mány rendelkezésre bocsá­totta. hoc. szükséges anyagi és pénzügyi feltételek biztosí­tására intézkedés történt. Az elpusztult ingóságok, egyéb személyi károk pót­lására a károsultak segély­ben részesülnek a Vöröske­reszt által társadalmi kezde­ményezésre szervezett gyűj­tésből. Bár a károk nagyok, a népgazdaság közeli és táv­lati céljainak elérését nem akadályozzák meg. A kor­mány felhívta és kéri az üzemek dolgozóit, a lakos­ságot: amilyen hősiességgel elhárították a fenyegető ár­vízveszélyt, ugyanolyan lel­kesedéssel és szívóssággal munkálkodjanak a kánok helyreállításán, a vesztesé­gek pótlásán. A minisztéri­umok és az üzemek a hely­reállításhoz szükséges ösz- szegeket elsősorban saját erőforrásaikból biztosítsák, dolgozzanak jól, szervezet­ten, tervszerűen, hogy tel­jesítsék éves terveiket. A mezőgazdaságban gyors új- ravetéssel, gondos megmun­kálással és betakarítással enyhítsék a károkat. Az állami és a helyi épí­tőipar dóin zói segítsék a lakosság megrongálódott épületeinek helyreállítását. Országunk egynegyede a folyók árvízétől elhódított terület, ezért évről évre tö­kéletesítjük árvízvédelmi rendszerünket. Az eddigi és a most levonult árvizek ta­pasztalatai alapján a kor­mány szükségesnek tartja a védőművek gyorsabb üte­mű fejlesztését, a korszerű védekezéshez szükséges anya­gok beszerzését, a járási ta­nácsok megfelelő szakigaz­gatási szervének műszaki dolgozókkal fokozatosan tör­ténő megerősítését, hogy — az évről évre növekvő ár­szinteket tekintve — árvíz- védelmi szervezeteink és be­rendezéseink a biztonságos védekezés igényeinek mind­jobban megfeleljenek. A Minisztertanács rendkí­vül nagyra értékeli az ár­vízvédekezésben résztvevők munkáját. Akik kimagasló­an helyt álltak őrhelyü­kön kormánykitüntetésben részesülnek. A kor­mány felhatalmazta az árvízvédelmi kormánybiz­tost, hogy a védekezésben tevékenyen közreműködők részére „Árvízvédelemért* emlékérmet adományozz»», SIPKAY BARNA; Tekeic — Kisregény — Kulcsár Annus — Ezt te mondod, ne­kem, akinek húsz holdja van? — Csak tizenhat. Igyunk te! Jó ez a kövidinka! Hej, de megérte, hogy odaad­tam apósodnak, még ma se bánom! Az öregember gyűlölete megforrósodott. Nem tu­dott már ülni, fel-felállt. — Nagy bika voltál, te Holper Frigyes. Még büsz­kélkedsz is vele. Tehetted! — Tehettem! — Aztán nem minden­ben voltál olyan nagy. Vol­tatok — helyesbítette a szavát. — Már kik? — Hát ti. Holperek, meg Kaszások. Engem is be­csaptatok ! — A Kaszások lehet hogy becsaptak — mondta nyu­godtan a vendég. - De a Holperek mindig állják a szavukat, ezt vésd a fejed­be. — Nyolc holdat ígértek az én hetemhez. Meg a falu cafkáját. Azt elvet­tem, az esett lányt, az megmaradt, meg az az egy hold kövidinka. Hol a töb­bi hét?! Azt mikor adjátok meg? Majd a közösből? Holper mereven bámulta az asztalt. — Semmi közöm hozzá. Ez a Kaszások dolga. En megfizettem az apósodnak, követeld tőle. Mi kvittek vagyunk. Vagy nem? — Hogy isten nem látja ezt az igazságtalanságot! — rázta fel az öklét az öreg­ember. — Hiába imádko­zom! — Te szegény, hát csak imádkozz. — Neked minden sike­rült — kesergett az öreg­ember, félig beletörődve a változhatatlanba. — Te még katona se voltál. — Nem voltam katona, se börtönben nem voltam, se kórházban, házam nem égett le, egyáltalán velem soha semmi baj nem tör­tént. És most már elég. Az öregember visszavo­nult a sima, nyugodt hangra. Félt ettől az em­bertől, aki olyan hatal­masság. Az asszony kijött a lánytól. — Eredj be — mondta az embernek —, Annus akar beszélni veled. — Megyek — fújt az öregember. Nem volt könnyű élete Kulcsár Annusnak. Húsz évet élni ebben a falu­ban. ahol két urat szolgált minden élő: az istent és a földet. Hat általánost még ke­resztül bukdácsolt a régi iskola omladozó falai kö­zött, aztán kikopott on­nan. Csak az utolsó két év­ben könnyebbült meg a sorsa. Addig tanulni se maradt ideje. Hajnalban kelt, későn feküdt, de így volt azzal minden lány a faluban. Nem kellett apjá­nak hajtani, hajtotta a szokás. Az utolsó két esz­tendőben egy épületet ala­kítottak kultúrházzá, azóta oda járogatott hetenként két este. Egy színdarab­ban játszott, különös, hosszú, úri ruhában. Az apja is ott volt az előadá­son, tetszett neki, hogy tap­solja a falu. Megengedte, hadd menjen. Nem akár­milyen lány a Kulcsár lány. Ezek az esték úgy kiemelkedtek az életéből, a sok piszok, görnyesztő mun­kából, mint a templomto­rony a faluból. A vágyai sem nőttek túl ezen a magasságon. Ked­den várta a vasárnapot, vasárnap a keddet. Kedden szereppróba, vasárnap tánc. Sohase gondolt előbb­re. Csak élt, mint a fű, mint a szőlő, mint a tehén, mint a falu és a határa. És szépült. Egészen máig. Ma történt először, hogy az anyjának ment a Kör­mével. — Kifelé innen, anyám! — kiáltotta fojtottan, mert még most is adott rá, ne­hogy Holper meghallja, s a falu meghall.ifi —, kife­lé innen, mert nem tu­dom, mit teszek! Küldje be apámat! Kárt teszek magamban, ha nem küldi be! Az öregasszony letörölte kezefejéről a vért és ki­ment. Látott ő már különbet is. látta, amikor az ő apja megszúrta Boros Sándort, hogy az beteg lovat adott el neki. A ló a vásár után két hétre megdöglött, Bo­ros Sándor megúszta egy kötéssel. De a vér dőlt a karjából, fel kellett homo­kozni utána a szobát. Na, majd beletörik ez a lány is, másképp úgysem lehet. Szegény embernek a föld az első, különben éhenhal. A szerelem a gaz­dagoké, ő is férjhez ment, pedig ezt a gazember Hol­pert szerette, meg a jegyző fiát. Melyiket jobban? Ki tudná azt? A jegyző fia „hősi halált halt”, főhad­nagy volt az orosz fron­ton, de jobb is neki. mert az apját elintemálták, az­tán elkerült innen városra. Ez a Holper meg sose sze­retett senkit, ez csak ide­harapott meg oda, mint a kényes ló, amelyiknek minden fű poros, de jól­lakik mire a legelőre ér. (Folytatjuk) Az RKP kongresszusának ■■ ■ ■■ ■ ■■ 1 M csütörtöki mese Az NDK vízügyi szolgálatának segítsége Iatézkedés a védőművek gyorsabb ütemű fejlesztésére

Next

/
Thumbnails
Contents