Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-16 / 140. szám
0 polgári nemzettől a szocialista nemzetig Kállai Gyula előadása a Politikai Akadémián A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján Kállai Gyula, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese „A polgári nemzettől a szocialista nemzetig” címmel előadást tartott. Kállai Gyula bevezetőben elmondotta: a felszabadulást követő két évtizedben bebizonyosodott, hogy Ma* gyarországon voltak olyan hivatott és alkalmas erők, ameie»-k a „történelmi osztályok'’ bukása után kezükbe tudták venni a nemzet életének, jövő sorsának irányításit. Hangsúlyozta: a munkásosztálynak és pártjának vezetésével az egész nép odaadó munkájának eredményeként leraktuk a szocializmus alapjait, az egész népgazdaságban uralkodók lettek a szocialista termelési viszonyok; gyökeresen megváltozott a magyar társadalom osztályszerkezete, megszüntettük a kizsákmányolást, most a szocializmus teljes felépítésén fáradozunk. Kállai Gyula előadása további részében szólt a kommunisták harcáról a felszabadulásért, beszélt a nép- frontpolitikáról, az ellenforradalomról, az ideológiaipolitikai munka fontosságáról, majd így folytatta: Pártunk nyolcadik kongresszusa közvetlen célként tűzte ki a szocialista nemzeti egység megteremtését, illetve állandó további erősítését. Ez természetes folytatása annak az egységfront- politikának, amelyet a szo- ciaizmus győzelméért vívott harcban eddig is követtünk, de társadalmunk szerkezetének gyökeres megváltozása, « szocializmus alapjainak lerakása lényegesen új helyzetet teremtett, amelyben ez a politika magasabb rendű célokat követelhet, és — más osztálytársadalommal — minden eddiginél szélesebb összefogást valósíthat meg. Az ctsztályviszonyoknak gyökeres átalakulása tette objektíve lehetővé, hogy a pártkongresszus feladatul jelölje ki a szocialista nemzeti egység erősítését és fejlesztését. A szocialista társadalomban elvileg lehetséges és a gyakorlatban megvalósítható a nemzeti egység. Társadalmunk valamennyi osztálya és jelentős rétege objektíve a szocializmus teljes felépítésében érdekelt, s ha a napirenden lgvő feladatokat a szocializmus javára oldjuk meg, ez nem fogja egymással szembeállítani, vagy akárcsak átmenetileg is megosztani a dolgozókat, hanem ellenkezőleg: a szocializmus tovább építést és tikre az, amitől sorsuk további javulását várhatják, s ami még szorosabb egységbe forrasztja őket egymással. A lakosság túlnyomó többségének jelenlegi és jövőbeni anyagi helyzete, egyéni boldogulása közvetlenül a szocialista gazdaság erősödéséhez és fejlődéséhez kapcsolódik. Ha vártnak is még szociális különbségek a különböző dolgozó rétegek között, ha a részletkérdésekben a különNos, vegyük sorra az ellenvetéseket. Akik csak általában kívánják a nemzeti egységet, elszakítják azt attól a programtól, amelynek jegyében ez az egység megszületett és izmosodik. Magától értetődik, hogy a kommunisták A párt az ellenforradalmi erők felbomló egységével szembeállította a szocialista forradalomhoz hű tömegek szélesedő és izmosodó nemzeti egységét. Ismételten és egyértelműen tisztázta ennek a nemzeti egységnek a tartalmát: a szocializmus további építése a munkásosztály vezetésével! Ezen az alapon szerveződött újjá a népfrontmozgalom is, s 1967 után mind aktívabb politikai tényezővé fejlődött. Az osztályharc átmeneti kiéleződése az elienforr&da- lom idején nem homályosít- hatta el a szocialista nemzetté fejlődés fő tendenciáját: azt, hogy o szocialista forradalom megszünteti az antagonisztikus osztályellentéteket, felszámolja a kizsákmányoló osztályokat, s a szocializmus alapján közelebb hozza egymáshoz a dolgozó osztályokat és összefogásukat fokozatosan kiterjeszti az egész társadalomra. E tendencia kibontakozásában és érvényre juttatásában az ellenforradalom leverése és a szocialista hatalom konszolidálása után alapvető jelentőségű volt a mezőgazdaság 'szocialista átszervezése az 1959—1961- es években. A szocialista forradalom döntő győzelmet aratott ezzel hazánkban befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását, lényegében az egész népgazdaságban uralomra jutottak a szocialista termelési viszonyok. böző rétegek érdekei olykor keresztezhetik is egymást, érdekeik a legfőbb kérdések tekintetében egyeznek. Hazánk történetében először teremtődtek meg reális feltételei annak, hogy a társadalom valamennyi osztályára és rétegére kiterjedő nemzeti egység jöjjön létre, méghozzá szocialista tartalommal. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szocialista nemzeti egység automatikusan, tudatos politikai erőfeszítések, harc és Viták nélkül „magától” létrejön, pusztán azért, mert megvannak az objektív alapjai, lehetőségei és feltételei. Kialakításáért és megszilárdításáért kemény elvi-politikai-ideoló- giai csatákat kell vívnunk. Látnunk kell, hogy — mint sok más kérdésben is — a szocialista nemzeti egység eszméjének (és ezzel gyakorlati megvalósításának) a torzításokkal szemben történő megőrzéséhez is két- frontos harcra van szükség. Támadják, ferdítik és félremagyarázzák ezt jobbról is, balról is. Vannak, akik szívesen hallják, el is fogadják, terjesztik is ebből a formulából azt a két szót, hogy „nemzeti egység” de valamiféle irányítható, maguk által kormányozható nagyothallás akadályozza ókét abban, hogy meghallják, nem akármiféle nemzeti egységről, hanem kizárólag a munkás- osztály úttal vezetett szocialista nemzeti egységről van és lehet szó, amelynek célja a szocialista társadalom teljes felépítése. Másik oldalról azt vitatják éppen, hogy ha szocializmust akarunk, hogyan képzelhetünk el széles körű nemzeti egységet, ha mindenkivel együttműködünk, ki ellen kell küzdenün’/, hová lesz akkor az osztályharc? nem a szocialista elvek és célok feladásával, elvetlen békülékenységgel akarnak mindenáron nemzeti egységet elérni, hanim ellenkezőleg : azért töfekszéhék á nemzeti egység fejlesztésére, mert ily módon is a szocializmus építésének befejezéséért folyó munka közös frontján kívánják felsorakjOZtatni az egész nemzetet. A nemzeti egység politikája tehát feltétlenül szocialista tartalmú. Hangsúlyoznom kell: a szocialista nemzeti egységet nem úgy képzeljük, hogy az a szocializmusról szóló szép szavakban, hízelgő, magasztaló deklarációkban nyilvánuljon meg, hanem azoknak a gazdasági, politikai és kulturális feladatoknak jó és legjobb gyakorlati megoldásában, amelyek a szocializmus teljes felépítése során napirenden vannak. Ennek az álláspontunknak megfelelően, az egységnek nem lehel akadálya az, hogy a dolgozók különféle rétegei a politikai öntudatnak ma még különböző fokain vannak, világnézeti és más ideológiai nézetkülönbségek Vannak közöttük. A párt vezetésével a közös cél érdekében végzett munka fejleszti leginkább a szocialista öntudatot, segít megtalálni a helyes világszemléletet — így kovácsolódik még jobban össze a po.itikai gondolkodás és a világszemlélet szocialista egysége is. A mi nemzeti egységünk szocialista abban az értelemben és vonatkozásban is, Nem a fejlődő nemzeti egység veszélyezteti tehát a munkásosztály társadalmi vezető szerepét, hanem éppen az, hogy a kettőt elválasztják és szembeállítják egymással. Beszéljünk most a szocialista nemzeti egység kapcsán az osztályharc kérdéseiről Is. Az MSZMP elvetette az osztályharc szakadatlan éleződésének káros elméletét. Azonban az ellenséges elemek és kísérleteik ellen folyó küzdelem az osztályharcnak ma is érvényben lévő egyik formája. Am leegyszerűsítés lenne csupán erre korlátozni vagy éppenséggel ebben látni az osztályharc lényegét. A szociadz- mus építésének időszakában a marxisták az osztályharcot olyan átfogó küzdelemnek fogják fel, amely a régi kapitalista világ ellenállása, az összes visszahúzó erők éllen folyik a szocializmus teljes győzelméért. Ebben az értelemben beszélt Lenin arról, hogy a „proletáriátus diktatúrája szívós harc, véres és vértelen, erőszakos és békés katonai és gazdásági, pedagógiai és adminisztratív harc a régi társadalom erői és hagyományai ellen.” Az osztályharc súlypontja mindinkább olyan területekre tevődik át, ahol nem közvetlenül az aktív ellenséget kell legyőzni, hanem a társadalmunkban még mindig meglevő objektív visszahúzó tendenciákat, a polgári Ideológia mérgező hatását, emellett sokszor még saját fogyatékosságainkkal is meg kell küzdenünk. Már a 8. pártkongresszus megállapította, hogy jelenleg a gazdasági építömiinka és az ideológiai harc az osztályharc fő frontja. Természetesen nem azért, mintha a gazdasági posZtoA szocialista nemzeti egység megvalósulásának része az is, hogy népünkben újfajta nemzeti öntudat alakul ki: a szocialista hazá- físág. Ez a végbement forradalmi változásokból táplálkozik és annak ideológiai tükröződése, hogy az utóbbi húsz évben új haza született: a szocialista Magyar- ország. A szocialista hazafiságot azonban élesen meg kell különböztetni a nacionalizmustól, amely ellen küzdünk és küzdelemre hívunk fel. hogy továbbra is érvényes marad és érvényesülnie kell benne a munkásosztály vezető szerepének. A munkásosztály történelmi szerepének érvényesülését azon mérjük, hogy milyen mértékben közeledünk ahhoz a célhoz, ^melynek eléréséért az osztály, a nép, az emberiség legjobbjai oly áldozatosan harcolnak. Feje tetejére állított logika lenne, ha va.aki a munkásosztály vezető szerepét látná veszélyeztetve amiatt mert a szocializmus alapjainak lerakásával és teljes felépítésével valamennyi dolgozó osztály és réteg objektíve szocialistává válik, tehát jellegében közelebb kerül a már korábban is szocialista munkásosztályhoz s mindennek eredményeként a dolgozó osztályok szövetsége magasabb szintre emelkedik. Valójában ivt arról van szó, hogy az egész társadalom közelebb került és kerül majd még inkább ahhoz a célhoz, amely korábban egyedül a munkásosztály osztály cél jaként fogalmazódott meg, de amelynek eléréséért folyó küzdelemben mindig is természetes szövetségesének tekintette a többi dolgozó osztályt és réteget. kon vagy az ideológiai élet különböző tefü étéin rendszerünknek nagy számban lennének ellenségei, hanem azért, mert elsősorban itt kell és így tudunk előrelépni a szocializmus teljes győzelme felé. Ugyanakkor itt húzódnak még meg a régi társadalom erőinek és hagyományainak rejtett tartalékai —, amilyenek például: a burzsoá erkölcs, azaz erkölcstelenség a „kéz kezet mos” elvtelen összefonódás, pénzhajhászás, karrierizmus, egocentrizmus, közösségellenes Individualizmus stb. — És éppen az ilyen, Itt található ellentmondásokhoz fűzik reményeiket a szocializmus tudatos ellenségei. Az osztályharcnak ezeken a frontszakaszain csak a munka jobb megszervezésével, a szocialista nevelés javításával. a szocialista erkölcs fejlesztésével, erőteljes ideológiai nevelő munkával lehet sikereket elérni. A szocialista nemzeti egység maga is a gazdasági építőmunka és a szocialista tudatformálás frontján folyó osztályharcban kovácsolódik össze. Nem valamiféle idill tehát, amely mentes mindenféle küzdelemtől é3 vitáktól. Szektás szükkeblüség lenne, ha a kommunisták a nem kommunistákkal való politikai együttműködés feltételévé a politikai nézetek azonosságát, vagy még inkább a világnézeti azonosságot tennék. Felfogásunk szerint a szocialista nemze.i egység kialakulásának folyamatában nem zárja ki egymást egyfelől a legszélesebb körök erősödő és mélyülő politikai szövetségére épülő együttműködés, másfelől viszont a marxista program érvényesítéséért folyó aktív küzdelem és az ingadozókkal folytatott vita. A nacionalizmus, mint ideológia, a feltörekvő burzsoázia terméke; történelmi szerepe azonos a burzsoáziáéval. Kezdetben mivel a feudalizmus ellen irányult — haladó volt, napjainkban azonban: mivel a szocializmussal szemben használja az imperializmus — reakciós. A teljes tisztázás végett tegyük hozzá, hogy a nacionalizmus napjainkban is lehet haladó a gyarmati és vo’.t gyarmati országokban, ahol a nacionalizmus is mozgatója annak a kuzdélémnek, amely a társadalmi haladásért, a feudalizmus maradványainak eltörléséért, az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenség kivívásáért folyik. Nálunk azonban és általában a szocializ- mus viszonyai között a nacionalizmus már egyértelműen reakciós, visszahúzó, káros, mert a népek között nem közeledést, hanem távolodást idéz elő, ezzel a szocializmus, a szocialista országok nemzetközi egysége és együttműködése ellen irányul. Ezért összeférhetetNapjaifikban hazánk — csaknem fél évszázad után újra, s ezúttal végérvényesen — a nemzetközi haladás erőivel van szövetségben. Nemzetünket eltéphe- tetlen szálak fűzik a szocializmus világrendszeréhez; a nemzetközi kommunista mozgalomhoz; erős barátság köt össze bennünket a gyarmati rabságból felszabadult és fejlődő népek seregével; együtt küzdünk a békéért, társadalmi haladásért, szocializmusért világ, szerte küzdő emberek százmillióival. A szocialista országok létrejöttével a történelemben először alakultak ki olyan szuverén államok, amelyek között nemcsak hogy antagonisztikus ellentétek nincsenek, hanem érdekeik lényegében azonosak, olyanok, hogy éppen egymás segítését és támogatását kívánják meg. Ennek köszönhető, hogy a szocialista világrehdszer kialakulásával új típusú nemzetközi kapcsolatok fejlődtek ki. Ezek fő jellemzői: a kölcsönös segítség, az egymás belügyelbe való be nem avatkozás, a gazdasági-politikai egyenjogúság, a területi sérthetetlenség, az állami sr-veréhités és ami a Íeg-"-'.:cabb: a proletár nemzetköziség elve. Az új típusú kapcsolatok kialakulásét és fejlődését lehetővé teszi és elősegíti, hogy azoA szocialista magyar nemzet kialakulásában természetesen számolni kell a tőkés országokkal, s a két világrendszer küzdelmeiből adódó tényezőkkel is. A nemzetközi imperializmus változatlanul arra törekszik, hogy felszámolja a szocialista társadalmi rendet, meggátolja a gyarmati rendszer teljes és végső pusztulását, megszilárdítsa és kiterjessze uralmát a földön. E céljai elérésében helytől, körülményektől függően egyaránt alkalmazni igyekszik a gazdasági és ideoló? iai behatolás, a belső fel- azítás, valamint a katonai fenyegetés és a nyilt fegyveres erőszak eszközeit. Az imperialisták taktikája kétirányú. Egyrészt a szocialista országok egymáshoz és a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainak „fellazítására”, másrészt az egyes szocialista országok belső rendjének, kialakuló szocialista nemzeti egységének megbontására törekednek. Az előbbi vonatkozásban kétszakaszos taktikát igyekeznek megvalósítani: támogatják és népszerűsítik a nacionalizmus eszméjét, hazug módon, szemforgató képmutatással őfc kezdik el félteni a szocialista országok „nemzeti függetlenségét” és „szu- verénításáT’; így akarják az egyes szocialista országokat a többivel szembeállítani, a szocialista világrendszer egészétől elválasztani, s a maguk befolyása alá vonni. S a második mehet? Ha az előbbi sikerülne nekik, a len a mi szocialista nemzeti öntudatunkkal a nacionalizmus. A kommunisták mindenkor a legjobb magyar hazafiak voltak, akik — ha úgy adódott — életüket is áldozták azért, hogy a magyar nép neve tiszta és megbecsült, az ország ismét szabad, s népe majdan gazdag és kulturált legyen. A mi célunk a szocialista hazafiság erősítése, ezzel együtt kell, hogy járjon a nacionalizmus elleni szívós harc. nos a szocialista országok gazdasági és politikai rendje, azonos vezető pártjuk, ideológiája: a marxizmus— leninizmus. Az alapvető érdekek azonossága természetesen item zárja ki azt, hogy részkérdésekben ne legyen nézetkülönbség és ellentét. Ezek azonban másodlagosak és ideiglenesek. A szocialista országok köl- csönviszonyában fő tendencia az egység, amelynek erősítéséért és megszilárdításáért állandóan munkálkodni kell. A szocialista országok egysége kiterjed politikai, gazdasági, kulturális, katonai, tudományos és ideológiai területre, és al égyes szocialista országok előrehaladásának és az egyes szocialista nemzetek kialakulásának és megerősödésének legfontosabb tényezője. A szocialista országok együttműködésének elmélyítését a szöcialistH közösségi tudat kialakulása kíséri. Az egyes szocialista országok eredményéi és sikerei valamennyi szocialista ország népében büszkeséget keltenek. Amikor mi feladatul tűztük ki. hogy a magyar nép szocialista nemzetté fejlődjék, teendőink legelső sorába tartozik, hogy minden módon erősítsük állampolgárainkban a szocialista közösségi tudatot és ezzel együtt a szocialista internacionalizmust. kozmopolitizmus harsonáit fújva igyekeznek elhitetni, hogy „az emberiség nevében” le keli mondani a hazafias érzésről, a nemzeti hagyományokról, a nemzeti kultúráról, meg hogy idejét múlta mór napjainkban a függetlenség és a szuve- rénítás. Vagyis: az „önállóvá’1 lett országukat áz imperializmus különösén pedig az amerikai imperializmus befolyása alá akarnák Vonni. A békés egymás mellett élés, és ugyanakkor az imperializmus ellen folyó küzdelmünk nem zárja ki egymást, hiszen a szocialista világrendszer országai által a békéért, a demokráciáért, a társadalmi haladásért, a szocializmus és a kommunizmus győzelméért folytatott osztályharcnak összefüggő két oldala. A békés egymás mellett élés elvei alapján kívánjuk az előnyös gazdasági, kereskedelmi, kulturális, és tudományos kapcsolatok fenntartását és ápolását a kapitalista társadalmi berendezkedésű államokkal is, azonban azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy nemzeti függetlenségünk, szuveréni- tásunk, belső társadalmi rendünk, fejlődésünk szocialista és kommunista perspektívái semmiféle alkú tárgyát nem képezhetik. A kapitalista országokkal eddig kialakított és — reméljük bővülő — kapcsolatainkkal együtt változatlanul a szocializmus teljes felépítésén, a szocialista magyar nemzet megteremtésén munkálkodunk. A szocialista nemzeti egység útján A munkásosztály vezető szerepe Nemzeti egység és osztályharc A nacionalizmus ellen A nemzetközi feltételei Az imperialisták taktikája
