Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-09 / 134. szám

Ili erőket követel az élet Sok faluban megfigyelhe­tő, hogy a termelőszövetke­zeti munkáknak, a tsz ve­zetésének gondját idős, el­fáradt emberek viselik. Jó- néhány szövetkezeti párt- szervezet is akad, amelynek tagsága zömében idős, sokat dolgozott veterán. Elismerés és hála illeti ezeket az em­bereket, hiszen nehéz idők- ben álltak helyt, sokszor erejükön felül dolgoztak, el­szánt akarattal pótolták a fogyatkozó erőket, amélye- ket a temérdek munkára fordítottak. Nem riasztotta őket a téli fagy, sem a tik­kasztó napsütés. Ügy érez­ték, rajtuk a világ szeme, s ők — még a legkilátásta- lanabb helyzetekben is — megpróbáltak jelesre vizs­gázni becsületből. Mégis nyugtalanító dolog ez az elöregedés. Ahol ilyen a helyzet, valami nincs rendjén. S ezzel semmiféle- képpen nem lehet megal­kudni. Igaz, a jelenlegi helyzetet sok helyen meg­magyarázza a fiatalok el­vándorlása, a rohamosan fejlődő ipar szívóhatása. Aki azonban ismeri a falu mai életét, annak tudnia kell, hogy nem csupán ez a hiba. Sok helyen akadna friss erő, friss szem, csak utána kellene nyúlni, fel kellene karolni. Bizalom kellene, hogy új, tettrekész emberek segítsenek gyor­sabban forgatni az idő kere­két. Vagyis szemléleti hibák is fékezeik, mind a párt- szervezeteket, mind a tsz- vezetőségek felfrissülését, elevenebb hatékonyságát. Akad az országban példá- ol nem egy olyan pártszer­vezet, amelynek tagsága egy—két év múlva — kevés kivétellel — nyugdíjba ke- | rül. Mi lesz azután? A párt­munkát nem lehet ideiglene­sen szüneteltetni, mert ak­kor az új élet fejlődése is szünetelne. S mégis, nem egy ilyen pártszervezetben indokolatlanul nagy nyuga­lom tapasztalható. A tag­ság elégedetten állapítja meg, hogy jól mennek a dolgok. És nem érzik hiá­nyát a friss erőknek, a segí­ők pedig — miközben a terheket cipelték _ elfárad­tak, megöregedtek. Ma már nem bír el annyit a régi derékhad, mint hajdanán. S most itt állnak egy, álta­luk is teremtett, teljesen új világban, amelyben már ke­vésnek bizonyul a határ és a dűlők jó ismerete, kevés az apáról-fiúra szálló tudo­mány. Az új helyzet közgaz­dasági ismereteket, fejlett agrotechnikai tudást követel, tanulást és rengeteg bonyo­lult tennivalót. Vajon med­dig bírják, ha létszámban csak fogyatkoznak, s az évek súlya is mind jobban rájuk nehezedik? Az élet követeli az új erő­ket. Egyetlen pártszervezet­ben, v agy tsz-vezetőségben sem lehet megalkudni az olyan nézetekkel, hogy „ele­gen vagyunk”, vagy hogy „az új ember, a tapasztalat­lan ember csak felhígítja a közösséget." Kártékony dolog a bizal­matlanság, amely a friss erőket fogadja, jóvátehetet- len bajokat okozhat, a ká­kán is csomót keresés, amellyel jelentéktelen sem­miségeket kizáró okká na­gyítanak, s amellyel sok te- hetséges, tekintélyes embert fosztanak meg attól, hogy képességét kifejthesse. Az olyan ember, aki bizalmat- lankodik, valójában tagadja életünk emberformáló ere­jét, nem hiszi el, hogy az erősödő újjal, a növekvő terméseredményekkel együtt nő, fejlődik az ember is. Akárki persze valóban nem méltó sem a tsz-veze­tőségbe, sem arra, hogy párttag legyen. Nem biztos, hogy az Önjelöltből jó ve­zető lesz, és arra sincs ga­rancia, hogy kommunistává fejlődik, aki tagfelvételre jelentkezett: de tétlenül sem lehet várni a jelentke­zésre. S arra sem, hogy magamagától nőjjön, ér­lelődjék valaki szövetkezeti vezető emberré. Ezt a fejlődést, érdeklő­dést segíteni kell. K. Gy. Meggyorsul az építkezés Üj gépek állnak munkába az építőipari vállalatnál Ma már mintegy 40 mil­lió forintot képvisel a me­gyei építőipari vállalat gép- parkja. Az egyre nagyobb ütemben haladó építkezések újabb gépek beszerzését tet­ték szükségessé. A főigazga­tóság előzetes tájékoztatása szerint az idén 13 millió forint értékű import és hazai gyártmányú gépet kap a vállalat. Közöttük szá­mos olyan is előfordul, amelyeket eddig még nem használtak. A kétemeletes, vagy an­nál magasabb épületek kivi­telezésénél nagy segítséget jelent a német gyártmányú autódaru. A vállalat koráb­ban csak egy ilyen géppel rendelkezett, s ez a megye szinte valamennyi nagyobb építkezésénél segített. Ezt a feladatot most már a közel­múltban megérkezett két autódaru is végzi. Fokozatosan érkeznek a különböző típusú földmun­kagépek. úthengerek, kotró­gépek. Elsősorban az épüle­tek alapozásánál veszik nagy hasznukat. Az építőipari vállalat szá­mos létesítményt nem tudott időben átadni, mert a té- liesítés hiánya gátolta a za­vartalan munkát. A külföldi gyártmányú hőlégfúvó be­rendezések a legnagyobb hidegben is lehetővé teszik a folyamatos építkezést. Már tíz darab érkezett belőlük, mire beköszönt a hideg, va­lamennyit leszállítják. Nagy szolgálatot tesznek a talajtömítő gépek, az úgyne­vezett döngölök. Különösen most van. rájuk szükség, hi­szen a csatornázásoknál fel­bontották az utcákat, s hiába temetik be az árkokat, egy-egry kiadós eső után a talaj lesüllyed; emiatt már számos baleset tör­tént Nyíregyházán. Az új gépek segítségével mind­ezt elkerülhetik, a talajt olyan erősen tömítik, hogy később sem fog meg­süllyedni. De használhatók a csatornázáson kívül talajel- egyengetéseknél, utak rend- behozásánál. Megyénkben egyelőre új­donságnak számít a vakoló­gép. A vállalat ebből a ti- pusból tíz darabot kap. Tel­jesítménye ideális körülmé­nyek mellett óránként ICO négyzetméter. A leszállított példányok­kal a munkások c? k most ismerkednek de máris sikerült velük el­érni 40—50 négyzetméte­res teljesítményt órán­ként. A tíz gép lényegesen rövidí­teni fogja a létesítmények át­adási határidejét, hiszen ed­dig a legnagyobb épületek vakolását is kézi erővel vé­gezték, ami igen hosszadal­mas munka volt, A gyorsabb munka érde­kében feltétlen szükséges a nagyobb gépek vontatásához és szállításához szükséges berendezés. Mivel a vállalat gépparkja már elérte a 40 millió forint értéket, nél­külözhetetlenné vált egy gyorsan mozgó műhelykocsi beállítása. Ez annál is in­kább indokolt, mert a mun­kahelyek a megye legkülön­bözőbb helyein vannak, s ha egy gép meghibásodik, olykor napokig kiesik a munkából. A főigazgatóság mindkét gépet megígérte, hasznos lenne mielőbb le­szállítani őket. (bf) Szövetkezeti nap Nyíregyházán tésnek. Igen, mert ma még meg- nyugtatólag hat, hogy nin­csenek nagyobb bajok. De vajon hová lett az ilyen közösségből a felelősségtu­dat, ha nem gondolnak a holnapra? Mert ma még valóban megbirkózik a ba­jokkal a régi gárda. Tüzeli őket az öntudat is, annak tudata, hogy éveken át áll­ták a sarat, történelmi sors­fordulók részesei voltak, nagy tetteket hajtottak vég­re. Csakhogy amikor a har­cot kezdték, erejük teljé­ben lévő emberek voltak. A tennivalók sem voltak olyan bonyolultak, mint ma. Legfőbb feladat volt: szem- től-szembe harcolni az ellen­séggel, megalapozni, hűsége­sen védeni az újat. Csakhogy teltek az évek, 43 éve, hogy minden év július havának első hetében a világ minden részében megtartják a Nemzetközi Szövetkezeti Napot. Az idén július hó 4-én vasárnap a Sóstógyógyfürdő területén gyűlnek össze a résztvevők, hogy megyénk szövetkezeti életének 20 éves fejlődése jegyében megünnepeljék ezt a napot; Az ünnepség délelőtt 10 órakor nagygyűléssel kezdő­dik, előadója Bartolák Mi­hály a SZÖVOSZ elnökhe­lyettese. Az ünnepségre közel tíz­ezer szövetkezeti dolgo­zót várnak a megyéből. A fővárosi kiküldötteken kívül az ország minden részéből érkeznek kül­döttségek. A kultúrműsor keretében fővárosi művészek is fellép­nek: Varga András opera­énekes, Kürthy Éva, Béres Ferenc, Putnoki Gábor ma­gyarnóta énekesek, Gena Prusz és Jose Arzamendia külföldi énekesek. Szerepel­nek megyénk legjobb szö­vetkezeti csoportjai is, a nagykállói, mátészalkai és ököritófülpösi együttesek. A szövetkezetek egyesített 20 tagú népi zenekara szolgál­tatja a zenét. Divatbemuta­tó, lovasverseny, fogatos- verseny, repülő, hajómodell- bemutató és ökölvívó-mér­kőzések tarkítják az egész napos műsort. Este lampionos csónak­felvonulás a sóstói tavon. A nyíregyházi szövetkeze­tt napnak országos jelleget ad, hogy ilyen mérvű meg­mozdulás az országban csak itt lesz. Farkas Pál KATKÓ ISTVÁNt Gúláié és Vitek C elvételre jöttünk! — 1 mondták a filmgyári portásnak. Vitek biztosra ment. Moz­dulatlan faarca hirtelen duzzadni kezdett, mint a léggömb, ha a gyerekek be- lefüjnak. Gadó homlokán pedig ugrándozott a sötét­szürke Eden-kalap, amit er­re az alkalomra vett föl. A portás meg sem lepődött, megszokta már a csodabo­garakat. — Statisztajelentkezés B-épület, földszint három. A múlt héten kapták a válaszlevelet a filmgyárból: „Jelentkezésük alapján kö­zöljük, hogy próbafelvétel március 10-én lesz.” Gadó és Vitek a szerelőműhelyben mindenkinek megmutatták a levelet, a szaktársak pedig sorba gratuláltak nekik. ök voltak a kettes mo- torszerelde jópofái. Érdekes, ha külön-külön voltak, egyiküknek sem ju­tott eszébe a bolondozás. De együtt.. A mindennapi műsor az öltözőben kezdődött. Ki tud­ná felsorolni, mennyi gye­rekes ötlet jutott az eszük­be. Egyszer, mintha csak véletlen történt volna, kicse­rélték egymás munkanadrág­ját. Viteknek a térdéig ért, Gadón pedig csüngött társa nadrágja. Máskor labdát hoztak és faarccal fejeltek az öltözőben. Aki csak elhaladt a két barát munkapadja mellett, mind tett valami tréfás megjegyzést. Elvárták a vi­dám visszavágást, vagy a komikus fintort, amelyen jót lehetett nevetni. Aztán elérkezett az a nap is, amikor ott komédiáztak az üzemi színpadon. Égj' rövidke jelenetben kifigurázták a művezetőt, a raktámokot, sőt magát az igazgatót is. Az igazgató nem sértődött meg, az elő­adás végén odahívta őket az asztalához, ahol néhány meghívott vendég is ült; a főigazgatóságtól és a minisz­tériumtól. Elérkezett a pil­lanat, amikor Gadó és Vi­tek úgy érezte, hogy csodá­latos képességük van, amivel az embereket meg tudják nevettetni. Aztán valaki azt mondta nekik, hogy ők ketten akár a színpadon, vagy a filmen is megállnák a helyüket. Először csak legyintettek, de csak beléjük fészkelődött a gondolat. Igaz is. Mi lenne, ha megpróbálkoznának a filmgyárban? Hiszen ezzel a csodálatos képességgel nagy sikert érhetnének eL.. Ott álltak tehát a folyo­són a statisztafelvételre vá­rakozva A tisztviselő megkérdezte a nevüket, közben észrevet­ték, hogy a sarokban egy fényképezőgép áll, mögötte egy barna köpenyes férfi várakozik rájuk. Egyszerre akartak a gép elé állni, de a/ fényképész intett: — Külön-külön, kérem! Gadó odaszólt: — Mi együtt lépünk fel. Egyébként Gadó és Vitek vagyunk. A név semmi hatást nem tett a fiatalemberre. — Tessék a gép elé állni. Vitek közelebb lépett. — Mi most bemutatnánk valami számot. A rendező, vagy akit an­nak hittek, kétdően nézett a fényképészre. Az Bele- egyezően bólintott. A két barát villámgyorsan munkába kezdett, megismé­telték azt a néma jelene­tet, amit az előbb a díszlet­város járdáján próbáltak. Amikor már két perce ker- getőztek-bolondoztak, egy­szerre csak megállította őket a fiatalember: — Ez a maguk nagy szá­ma? •— Van más is — szólt Gadó reménykedve. — Elég. Nekünk még sok dolgunk van. Álljon oda a függöny elé. Épülő hazánk A Csepeli Autógyár új kardánműhelyében az esztergagé­pen dolgozó munkásokat síneken mozgó polcok segítségé­vel látják el anyaggal. A forgácsselejtet szállítószalag to­vábbítja az üzem végébe. Mező Sándor felvétele S/exon a konzervgjárha sa Késnek az üvegmosó gépek Kétszáz tonna egres és szamóca üvegeit kézzel mossák Hétfőre ígérte az első borsószállítmányokat a kon­zervgyárnak a nyíregyházi Ságvári, a kótaji Üj Élet és a császárszállási Üj Al- kofcmány Termelőszövetke­zet. Ha az időjárás kedvező lesz a szedésre, nem esik az eső, akkor minden való­színűség szerint meg is ér­kezik a termés, s kezdhetik a próbaüzemelést a Nyíregy­házi Konzervgyárban. így már a jövő hét folyamán megkezdődhetne a rendes termelés, teljes kapacitás­sal. Szükséges lenne a terv­szerű termelés, hisz ebben aa évben nem kevesebb, mint száznyolcvan vagon borsót kell feldolgoznia a gyárnak. De itt a szezonja az egresnek és a szamócá­nak is. Az idő sürget. Eg­resből negyven, szamócá­ból százhatvan tonna az éves terv. Ezek feldolgozása nagy feladat elé állítja a konzervgyár műszaki gárdá­ját és a munkásokat. A jel­— Kétezerháromszázhetesr Vitek nézte a barátját és nem mozdult. — Maga jön — szólt tü­relmetlenül a fiatalember. — Én leszek a kétezerhá- romszáznyolcas? — kérdezte a langaléta statisztajelölt. — Igen — mondta a tiszt­viselő az irataiból felpillant­va. Vitek vállatvont. — Akkor nem megyek. Csodálkozva bámultak rá, de ő karonfogta a barátját. Mozdulatlan faarca hirtelen duzzadni kezdett, mint a léggömb, ha a gyerekek be­lefújnak. Gadó pedig fel­vette a sötétszürke Edén- kalapját és homlokán ug- rándoztatta. Az én nevemet is ki­húzhatják. Aztán kinn a filmgyár udvarán mégegyszer talál­koztak a villanyszerelővel. Megálltak mellette. Vitek azt mondta: — Vigyázzon öregem, mert ebbe a vasoszlopba könnyen kóboráram kerülhet. A szerelő feltolta a sap­káját a homlokára. — Maguk talán szaktár­sak? A két ember bólintott, aztán elindult kifelé. zések szerint a szabolcsi szövetkezetek, a hajdúi, szolnoki, borsodi és a nóg­rádi MÉK vállalatok tud­ják biztosítani a feldolgo­zandó, a tervben előírt mennyiséget. Egyetlen prob- léma akadályozza a tervsze­rű munkát. Nincs a Nyíregyházi Konzervgyárnak üvegmosó gépe. Nem saját hibájából. A Vegyipari Gépgyártól már két esztendővel ezelőtt megrendeltek két nagy tel­jesítményű üvegmosó gépet4 de azok még a mai napig sem érkeztek meg. A Vegyipari Gépgyár ez év április 30-ig kapott ha­táridőt a két gép leszállí­tására. ígéretét nem telje­sítette. Hosszabítást kértek május végéig, majd közöl­ték, hogy csak június 10-re tudják szállítani az üveg­mosó gépeket. Július 8-án azonban még csak nem is jelezték, hogy a gépet meg­kapja a gyár. A zöldségfé­lék feldolgozásának viszont most van a szezonja, s nagy szükség lenne az üvegmosó gépekre. Hogy a gyár a problémát áthidalja, s az üzem termelését biztosítsa, kézierőt kénytelen igénybe venni e célra. Naponta 100 —120 ember van elfoglal­va az üvegek mosásával. Ez naponta több ezer forint többletkiadást okoz, rontja a gyár termelékenységét, hisz egy-egy műszakban százezer üveget kell kézzel tisztára mosni. A Nyíregyházi Konzerv­gyárnak a napi termelési terve 12 vagon áru feldolgo­zása. Ezt még tudják tarta­ni. De vajon meddig? S az sem mindegy, hogy milyen költséggel állítják elő a termékeket. Ez nemcsak a Nyíregyházi Konzervgyár szempontjából nem közöm­bös, de nép gazdasági szem­pontból sem. Mert ha így megy tovább több pénzbe kerül az üve- vegek kézi mosása, mint a termékek feldolgozása. Ez pedig nem vet jó fényt a Vegyipari Gépgyárra, de konzervgyártásunkra sem. (fkl 3 1965. június 9.

Next

/
Thumbnails
Contents