Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

amíq eqy műsor ELJUT ODÁIQ... A szerkesztő és a riporter a tv legnépszerűbb sorozatáról Jött, látott, győzött. Ma már az egész országban fi­gyelik, izgulnak a fiata­lokért, a nézők megszokták ezt a műsort. Érdemes visz- szapillantani pár évvel ez­előttre, Hogyan született meg? Mi adta az ötletet e sorozat elindítására? Békés József, a „Ki mit tud?” főszerkesztője tulaj­donképpen egyik ,,szülőap­ja” is. — Szinte egy véletlen ins- pirált bennünket. Évekkel ezelőtt vasárnap délelőttön­ként fiatalok gyűltek össze a MOM kultúrotthon szín­háztermében. Beszélgettek, verseket olvastak. Akinek kedve volt, felmehetett a színpadra és előadhatta, ami éppen az eszébe jutott. Volt, aki énekelt, szavalt, akadt, aki bűvészkedett. Megtetszett nekünk is ez az öntevékenység, és először ezt a műsort akartuk ka- merák elé vinni. Akkor jöt­tünk rá, hogy ki kell széle­síteni a kört: nem csupán egy egyedi esettel kell a közönség elé állni, hanem jól megszerkesztett sorozat- műsorral. És elhangzott a televízió­ban a felhívás. Fiatalok, indul a ti műsorotok ! Jelentkezzetek dallal, tánccal, verssel! Ki gondol­ta volna, hogy ennek a fel­hívásnak ilyen óriási _ vissz­hangja lesz. Az ország jeg- eldugottabb tájától a fővá­rosig fiatalok százai küldték be nevezéseiket. Érdemes el­gondolkodni azon, hogy ez abban az időben volt, ami­kor az idősebb korosztály körében gyakorta elhangzott az a vélekedés, hogy a ml fiatalságunkat csak a szóra­kozás érdekli, és felelőtlen! Erre a nézetre a legékesebb feleletet a műsorokon el­hangzó magas színvonalú, művészi ihletettségű produk­ciók adták. Már az első „Ki mit tud” sorozatban hatezer fiatalt hallgatott meg a te­levízió zsűri bizottsága. És megszülettek a kedvencek. Hakl Tamás különleges fűttyművészetével, a Gé­zengúzok és a többiek... Ek­kor lőtt rá a szerkesztő bizottság, milyen hatalmas népművelő jelentősége van e vetélkedőnek a fiatalok ízlésformálésában­Sokan aggályoskodtak, hogy vajon az itt szereplő fiatalok a tv hatalmas nyil­vánossága, a siker következ­tében nem válnak-e öntelt, beképzelt felnőttekké? Az élet adta meg a választ. Talán az olvasók közül is sokan emlékeznek az ,,És «őst mit tud” című műsor­ra, ahol a győzteseket vo­nultatták fel, hogy meg­nézzék : tv-szereplésük óta mit változtak, fejlődtek ? Va­lamennyien hasznos tagja: a társadalomnak, és aki a versenyek folyamán oly ma­gas szintet ért el, hogy a hivatásosak mértékét meg­ütötte, az ma már színész­ként. zenészként, konferan­sziéként szórakoztatja a kö­zönséget. Nagyon nehéz e műsor szerkesztése, rendezése. Hisz itt csupa lelkes, fiatal ama­tőr jelentkezik produkciójá­val. A közönség azonban mégis kerek, egész műsort vár. Azt kellett tehát meg­találni, hogy hivatásos szín­vonalú műsor legyenj de őrizze meg az amatőrség minden báját. Az 1961-ben „összeállt” stáb azóta Is kivitelezője a hosszú soro­zatműsornak. Pauló Lajos a rendező, Békés József és Karácsony Miklós szerkesz­tők. Sík Igor vezető opera­tőr. Már szinte ismerik egy­más gondolatait, tudják, mit akarnak. Ä ,.Ki mit tud“ légköre Minden egyes szám. min­den egyes szereplő külön probléma, vigyázni kell, nehogy az előkészületek fo­lyamán túlpróbáiják a szá­mokat, mert a közönség ezt ] azonnal észreveszi. Mást i várnak egy harmadikos gimnazistától, mint egy hiva­tásos színésztől. Ebben a feszültségben, ebben a pergő ritmusban Megyeri Károly a karmester. i— Elmondhatom, hogy tv­pályafutásom alatt a „Ki mit tud” a legkedvesebb műsorom. Persze, minden műsor rejt magában bukta­tókat. Ez is! Éppen ezekért a nehézségekért is szeretem. Itt a riporternek nem az a feladata, hogy sziporkáz­zék, hanem, hogy megis­mertesse a szereplőt a kö­zönséggel és átsegítse a fia­talt a szereplés lámpalázán. Célom, hogy olyanok le­gyenek a kamerák előtt, mint amilyen kedvesek, egy­szerűek iskolájukban, az életben. Ezt a műsort, — szerintem, — nem lehet megunni. A nyolc elődöntő alatt több mint száz fiatal­lal készítettem riportot. Ezeknek a fiataloknak van­nak céljaik, ha nem is tud­ják mindig pontosan megfo­galmazni. Kedvencem? Min­den részvevő! Talán csak azt mondhatom: hogy minél fiatalabbak, annál jobban szeretem őket. Életemben nem kgptam még annyi ked­ves levelet, mint amióta en­nek a műsornak a riportere vagyok. Több százezer levél érkezett eddig. Mire vége lesz a sorozatnak, — a kal­kuláció szerint — elérik a félmilliót. Kézzel foghatóan bizonyítja a közvélemény óriási érdeklődését. Most kezdődnek a középdöntők. A műsor finise! Izgatottan várjuk, kik képviselik fia­talságunkat az algériai VIT-en. És egy szereplő. Vajon 6 mit tud? Ez még a próbán készült. Pauló Lajos és Sík Igor egy be­állítást beszélnek meg. SARLÓS OTTÓ: ff essziröl nézlek, hozzám tartozol-e, vagy csak véletlenül vagyok az apád? í Örökkön bolygó vándor, ténfergő balga ember, kifeledi lassan mi a család. Drága kék szemedben ideges fény lobban, sejted-e már a közelgő jövőt. Izgalmas lesz-e, vagy megnyugtató szippantsd be korod levegőjét, az elmenőt. Az emeleti ablakból, ha néha kitekintessz az utcára és bámulod a sürgést, a zajt Gondolsz-e rá, milyen lesz a jövőd, hová kerülsz, megharcolod e a viadalt? Katedrán ülsz talán, körötted pajkos diákok lármája, suttogás, gúnyos kacaj. Mert ilyen az élet, nehéz és nyers, öreg legyél, vagy ragyogó fiatal. Vagy irodában ülsz, szigorú főnök előtt görnyedsz hatalmas könyvbe számokat írva Odakint süt a nap, az ember esendő és ilyenkor ezt nehezen bírja. Vagy mégis jobb lesz élted, mint nekünk volt, a jövőbe jaj Istenem ki lát? Hisz mégis, mégis csak fejlődik, halad talán előre a világ. Tizenkilenc éves hősi halottakat majd nem tesznek a földbe, a sáros rög fiatal testet nem takar Élni fog majd és szebben élni, mint az elődök, mindenfelé az ember Vgy szeretném megélni a jövőt, de én már útrakészen vagyok, sokáig nem élhetek. Akik utánunk jönnek azokra gondolok, most az ő jövőjükről elmélkedem. Szebb lesz majd a világ és nagyon-nagyon hiszem, mindenki boldogulni fog, aki valamit ér. Vidám és szép lesz az élet és nem fog patakokban folyni a drága emberi vér. Es Te is fogsz élni drága kislányom, már felnőtt leszel, tiszta ember mindenki test­vére, rokona. Es gondolj majd néha apádra, ki valahol békésen fekszik és többé már nem élhet soha-soha. Rippl-Rónai József emlékkiállítás Nyírbátorban A századforduló és a XX. század eleje magyar festé­szetének egyik legnagyobb alakja Rippl-Rónai József (1861—1927). Művészete Munkácsy útmutatásával in­dul, majd a francia pos- timpressionistákhoz csat­lakozva kora legmodernebb felfogását képviseli. „Mint ember haladó gondolkodású polgár, mint művész újat mondó forradalmár" — jel­lemzi Genthon István Rippl-Rónái kitűnő monog- ráfusa. Rippl-Rónai végtelenül termékeny, bámulatosan frissen, gyorsan dolgozó művész, gigászi életművé­ben több mint háromezer alkotását, olajképeket, pasz- telleket, rajzait, rézkarcait, iparművészeti tárgyait tart­ja számon a szakirodalom. Műveiben nyomon követ­hetjük a helyeket, ahol megfordult, az embereket akikkel érintkezett, s ké­peiből, mint valami színes ~ nagy naplóból szinte olvas­hatjuk élete folyását. Élet­műve a leggazdagabbak kö­zé tartozik a magyar fes­tészet történetében. Kaposvárról indult útnak és fiatalon 1887-ben került Párizsba, ahol az akkor már világhírű magyar mester, Munkácsy vette pártfogásába. Első műveiben Munkácsy hatása világosan felismerhető. Rippl-Rómi azonban bármennyire is nagyrabecsülte és szerette Munkácsyt, mégis elmaradt tőle, mert a maga elképze­léseit akarta újszerű kifeje­zési eszközökkel megoldani s alkotásaiban a vonal, a síkszerű ábrázolás, a deko­ratív előadásmód váltak uralkodóvá. Kapcsolatba ke­rült a francia művészet e korabeli nagyjaival, a ú. n. JVaöis-csoporttal, Maillol-led Bonnard-ral, Vuillard-ral és a többiekkel, s velük együtt élt és küzdött az „art no- veau”-ért. Közben több mint egy évtizedes párizsi tartózkodása alatt megal­kotta stílusa úgynevezett fekete korszakának reme­keit, melyek a fiatal festő kimagasló, nemzetközi mér­cével mérhető alkotásai. 1900-ban hazaköltözött Pá­rizsból, és szűkebb hazájá­ban „Somogyországban” Ka­posváron virult ki palettá­ja, igazán itthon teljesedett ki és vált zamatosán ma­gyarrá művészete. Palettája megszínesedett és pazar so­rát festette a kisvárosi élet jellegzetességeinek, második korszakának (1900—1909) legvonzóbb remekeit. Harmadik korszakában (1909—1919) az ú. n. „pöttyös” vagy „kukoricás” , korában, melynek stílusa a pointiliz- musra emlékeztet, evvel a technikával: a színeket csak foltokban egymás mellé he­lyezve, éles kontúrokkal kö­rülölelve a formákat — is remekműveket alkotott. Kortársai körében ez a de­koratív stílusa sok ellenzést váltott ki, de ma már egy fél évszázad távlatából fel­mérve tudjuk, hogy ezek az az alkotásai a magyar sze- cesszionista festészet orom­zatát jelentik, Negyedik és egyben utol­só korszakában (1919—1927) festette elragadó pasztell portréit, szép pesti asszo­nyok finom, dekadensen ar- tisztikus képmásait. Legje­lentékenyebb késői alkotása az a portrésorozata, melyet a „Nyugat” folyóirat köré­ről, Babits Mihályról, Mó­ricz Zsigmondról, Szabó Lőrincről stb. festett. Rippl-Rónai gazdag élet­művéből negyven jellemző és értékes alkotását válogat­tuk most össze a Magyar Nemzeti Galéria anyagából a nyírbátori Báthori István Múzeumban rendezett ben­sőséges hangulatú emlékkiál­A folyóirat vezető helyen közli Walter ULbrichtnak, a Német Szocialista Egység­párt első titkárának a euró­pai béke és biztonság meg­óvásáról szóló cikkét. A szerző rávilágít azoknak a lépéseknek óriási jelentősé­gére, amelyeket a szocialista országok, mindenekelőtt a Varsói Szerződésben tömö­rült országok tesznek egy atomháború veszélyének el­hárításáért. R. Palma Dutt, a Nagy- Britannia Kommunista Párt­ja Politikai Bizottságának tagja „A nemzetközi hely­zet új vonásai” című cik­kében áttekintést ad a világ­nak háború utáni fejlődésé­ről- Részletesen elemzi a jelenlegi helyzetet, amikor a szocializmus és a nemzeti felszabadulás erőinek fejlő­dése korunk fő vonása lett. Közli a lap A. Ferrari, az Argentin KP Központi Bi­zottsága tagjának és P. Motta Lima brazil publicis­tának „Szolidaritás és egy­ség” című közös írásukat­L. Zieleniec, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Reví­ziós Bizottsága tagja és A. Csarakcsiev bolgár filozófus a népi demokratikus orszá­gok létrejöttének 20. év­fordulója kapcsán átfogó ta­nulmány keretében össze­gezik a szocialista építés történelmi tapasztalatait­Közli a folyóirat Sz. Tra- j peznyikovnak, a történelem- tudományok doktorának „A kolhozok és szovhozok gaz­dasági megszilárdításának programja” című tanulmá- i lításra. A válogatásnál arra törekedtünk, hogy a kiváló mester festői fejlődését, minden korszakát érzékel­tessük. A kiállításon — mely a nyári hónapok folya­mán lesz nyitva — RippU Rónainak olyan remekmű­vei láthatók, amelyek a Magyar Nemzeti Galériában születésének centrumán 1961-ben és Kaposvárott a nevét viselő Rippl-Rónai Múzeumban rendezett nagy­szabású emlékkiállításán és a legutóbbi 1963-ban a nyu­gat-németországi Mannheim- ban, a Städtische Kunsthal- le-ban bemutatott „Nabis és barátai” c. gazdag anyagot átölelő és rendkívül érdekes nemzetközi kiállításon is szerepeltek. Dr. Bodnár Éva a Magyar Nemzeti Galéria osztályvezetőhelyettese nyát. B. Glinski és Macieje- wicz lengyel közgazdászok ismertetik a Nowe Drogi- ban, a lengyel párt elméle­ti és politikai folyóiratában a tervezés és irányítás töké­letesítéséről folytatott vitát. A „Monopóliumok és a munkásosztály” című ro­vatban találjuk J- R- Camp- bellnek, Nagy-Britannia Kommunista Pártja Politi­kai Bizottsága tagjának „A* angol munkáspárti kormány jövedelmi politikája”, és G. A5plund finn közgazdász­nak „A finn dolgozók hely­zete és az infláció” című írását. A folyóirat „Politikai erő­eltolódások a tőkés orszá­gokban” címszó alatt átte­kintést ad a legutóbbi nyu­gat-európai és latin-ameri­kai választások eredményei­ről. Ugyanebben a rovatban kapott helyett P. Hentges francia újságírónak „Erősö­dik a demokratikus erők egysége” című cikke. „A Közel-Kelet ma” cím­szó alatt Törökországról, Iránról és Irakról szóló cik­keket közöl a folyóirat. Ki­emeljük még M. Stonenak „A nagy háború grádicsán” című kommentárját, amely az Egyesült Államok délke­let-ázsiai agressziójával fog­lalkozik­Megjelent a Béke és Szocializmus legujäbb száma 7 1965. június fi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents