Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-29 / 151. szám

A Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének ülése A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnök­sége június 28-án Erdei Ferencnek, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa fő­titkárának elnökletével ülést tartott. Az ülésen Kádár János elvtárs, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára ismertette a Központi Bizottság június 25-i ülésének határozatait és a kormányban végrehaj­tandó személyi változásokra vonatkozó javaslatait. Az országos tanács elnöksége a javaslatokat magáévá tet­te és úgy határozott, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gával együtt közös előter­jesztést nyújt be a Nép- köztársaság Elnöki Taná­csához. A Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa július 28-án ülést tartott. Az országos tanács az elnökség javasla­tára Somogyi Miklós elv­társat, kérésének helytad- va, érdemeinek elismerése mellett felmentette a SZOT elnökének tisztsége alól és nyugállományba helyezte. A SZOT elnökének a Szakszervezetek Országos Tanácsa Brutyó János elv­társat, a SZOT eddigi főtit­kárát választotta meg. A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa főtitkárának Gáspár Sándor elvtársat, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagját választották meg. A budapesti pártbizottság ülése A budapesti pártbizott­ság június 28-án ülést tar­tott. A pártbizottság magáé­vá tette a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának javaslatát. Gáspár Sándor elvtársat más fontos politikai megbí­zatása miatt — felmentette első titkári tisztségéből és Németh Károly elvtársat megválasztotta a budapesti pártbizottság tagjává és első titkárává. Kádár János fogadta Johann Kopleniget Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára hétfőn fogadta a ha­zánkban szabadságát töltő Johann Kopleniget, az Osztrák Kommunista Párt tiszteletbeli elnökét. A baráti légkörben le­folyt beszélgetésen részt vett Púja Frigyes, az MSZMP KB külügyi osztályának ve­zetője. A Román Munkáspárt Központi Bizottságának plénuma Bukarest, (TASZSZ): A Román Munkáspárt Központi Bizottsága június 28-án, hétfőn teljes ülést tartott. A résztvevők megvi­tatták a Román Szocialista Köztársaság alkotmányter­vezetét, amelyet a nemzet- gyűlés által kijelölt alkot­mányelőkészítő bizottság ál­lított össze. A plénum a tervezetet egyhangúlag jó­váhagyta. Waldeck Rochet: Az algériai hazafiakkal szolidáris a Francia Kommunista Párt Algír, (AFP, MEN): Az algériai dolgozók ál­talános szövetsége vasárnap nyilvánosságra hozott hatá­rozatában állást foglalt a június 19-i rendszerválto­zással kapcsolatban. A hatá­rozatban főleg azt tartja fontosnak tisztázni, hogy a szakszervezeti szövet­ség „állhatatosan kitart az önigazgatás és az ennek keretében végre­hajtandó demokratikus szocialista építő munka mellett” és sürgeti az élcsapat F'LN párt meg­szilárdítását. A szakszervezeteknek fon­tos szerepet kell betölteniök az ország jövőjében, mert vannak még problémák, amelyek nem nyertek meg­oldást, s ezek közé tartoz­nak a gazdasági problémák is — hangzik a határozat. Ben Bella nevének emlí­tése nélkül állapítja meg a szakszervezeti központ, hogy a párt gyengesége, a de­mokratikus centralizmus el­hanyagolása és a kollegali- tás hiánya lehetővé tette a személyi hatalom megerősö­dését és antidemokratikus^ módszerek alkalmazását. Hozzáteszi, azonban, hogy a korábbi rendszer negatív vonásai mellett a dolgozók­nak voltak vívmányai, mint például az önigazgatásra vo­natkozó rendeletek, az al­gíri charta és a szakszerve­zetek alapszabályzata. Ah­hoz, hogy június 19-e va­lóban egy új korszak meg­nyitását jelentse, biztosítani kell a kipróbált harcos ak­tívák közreműködését, akik bátran kifejtik véleményü­ket és bizonyítékát adták a szocializmushoz való ragasz­kodásuknak, és gondoskodni kell arról, hogy a politikai életben ne jussanak szerephez a karrierista és opportu­nista elemek, amelyek felelősek az intézmények tekintélyének hanyatlá­sáért — hangsúlyozza a szakszer­vezetek határozata, amely végül követeli, hogy az él­csapat FLN párt tagjai fő­leg munkások, parasztok és forradalmi értelmiségiek le­gyenek. Sekou Touré guineai el­ök — mint a guineai rádió közölte — pártjának, a de­mokrata pártnak Algériával kapcsolatban hozott határo­zatát kommentálva kijelen­tette, hogy az algériai válto­zást nem fogadhatják kö­zömbösen, mert Guinea sor­sa szorosan összefügg Al­géria sorsával. Hangsúlyoz­ta, hogy az algériai—gui­neai együttműködés alapja történelmi jellegű és ezért nem is változik meg. Sekou Touré méltatta Ben Bella érdemeit és felhívást intézett az al­gériai forradalmi tanács­hoz, hogy gondoskodjék Ben Bella életének biz­tonságáról. Waldeck Rochet, a Fran­cia Kommunista Pórt főtit­kára, a párt egy vidéki szervezetének ünnepségén Bouches-du-Phone megyében beszédet mondott és ennek során kijelentette, „óvako­dunk attól, hogy beavatkoz­zunk Algéria belső ügyeibe, de a hozzánk érkezett érte­sülések alapján azt a vé­leményünket fejezzük ki, hogy súlyos csapás érte az új Algéria ügyét és a né­pek nemzeti felszabadí­tó mozgalmát a június 19-i algériai államcsíny­nyel. A Francia Kom­munista Párt szolidáris az algériai hazafiakkal, akik küzdenek az elnyo­más megszüntetéséért és azért, hogy a bebörtön- zöttek és elsősorban Ben Bella elnök visszanyer­jék szabadságukat”. A kairói Ai Ahram hét­főn azt írja, hogy a tunéziai sajtó csatlakozott az izraeli rádió és a damaszkuszi la­pok EAK-ellenes rágalom­hadjáratához, amely azzal vádolja Egyiptomot, hogy része van az Algírban leg­utóbb rendezett és Ben Bel­lát támogató tüntetésekben. A rágalmazók azt állítják, hogy az Algériában dolgozó egyiptomiakra hárul a fe­lelősség az afro-ázsiai érte­kezlet céljaira kijelölt épü­letben történt bombarobba­násért. A kairói lap megle­pőnek tartja, hogy ez a kampány tovább folyik, ha­bár az algériai hatóságok közölték, hogy aa algériai fővárosban lezajlott leg­utóbbi események kapcsán egyetlen egyiptomit sem tar- tóztattatc le. Események sorokban A szovjet sajtóban az első állásfoglalás, amely az al­gériai eseményeknek az af­ro-ázsiai értekezletre gyako­rolt hatásával foglalkozik, helyesli az értekezlet elha­lasztását anélkül, hogy az algériai események jellegé­nek kérdésében állást íog- ialna. Nicolae Ceausescu. a Ro­mán Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott a buka­resti területen fekvő. Dózsa Györgyről elnevezett falu­ban. Külpolitikai kérdések­ről szólva Ceaysescu hang­súlyozta, hogy az amerikai imperializmus dél-vietnami intervenciója és a VDK bombázása nyílt agresszió, amelyet az egész emberiség elítél. Joszip Broz Tito jugo­szláv köztársasági elnök, a JKSZ főtitkára hétfőn reg­gel Omszkból Moszkvába repült. Klaus osztrák kancellár Kreisky külügyminiszter es Bobleter külügyi államtitkár kíséretében ma három­napos hivatalos látogatásra Párizsba utazik. Az Amerika-közi jogi bi­zottság vasárnap ismét öt holttestet talált azon a ta­nyán, ahol az imbertista erők tömegesen végezték ki az alkotmányos rendszer híveit Dominikában. A Szovjetunió és a nemzeti felszabadító harc A Pravda szerkesztőségi cikke Moszkva (TASZSZ): A Pravda hétfői számá­ban szerkesztőségi cikket közölt „A Szovjetunió és a nemzeti felszabadítíó harc” címmel. A cikk hosszú történelmi visszapillantásában megálla­pítja, hogy az elnyomott né­pek függetlenségi harcában az első nagy fordulatot az októberi forradalom győ­zelme hozta meg. A második világháború után — folytatja — a nem­zeti felszabadító harc láng­ja elterjedt Ázsiában, Afri­kában és Latin-Amerikában. 3 ázsiai országban — Kíná­ban, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságban, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságban — győzött a szocialista for­radalom. A szovjet emberek büszkék arra, hogy követ­kezetesen teljesítve inter­nacionalista kötelességüket, minden vonalon segítséget nyújtottak ezeknek az or­szágoknak. Szakadatlanul növekvő se­gítségével a Szovjetunió béklyókba veri az imeperia­lista hatalmak fő erőit — írja a továbbiakban a Prav­da. — A Szovjetunió, az egész hatalmas szocialista világ sokoldalú segítséget és támogatást nyújt a nemzeti felszabadító erőknek. A Szovjetunió a nemzeti felszabadító küzdelem érde­kében igyekszik felhasznál­ni az ENSZ-et és más nemzetközi szervezeteket, állhatatosan törekszik a ha­ladó erők mozgósítására, az imperialista gyarmatosítók elszigetelésére. A Pravda hangsúlyozza, hogy a társadalmi és nem­zeti felszabadítás erői előtt álló legfontosabb feladatok egyike manapság a hős viet­nami nép határozott támo­gatása, az amerikai impe­rializmus agressziójával szemben. A Vietnami De­mokratikus Köztársaság kormányával történt megál­lapodás alapján a Szovjet­unió segítséget ad a VDK védelmi képességének nö­veléséhez. Ma sürgetőbbé vált, mint valaha — folytatja a Prav­da _, hogy megszilárdul­jon az összes szocialista or­szágok, az összes haladó, békeszerető erők akcióegy­sége a féktelenné vált ag- resszor visszaverése céljá­ból. A világot átfogó forradal­mi folyamat jellemző vo­nása — írja a továbbiak­ban a Pravda —, hogy el­szakíthatatlan szerves kap­csolat áll fenn e folyamat három alapvető része — a szocialista világrendszer, a nemzeti felszabadító moz­galmak, a tőkés országok­ban élő munkásosztály for­radalmi harca — között. Minden olyan lépés, amely­nek célja e három rész megosztása, elkülönítése, va­lamelyikének a másik ket­tővel való szembeállítása: csupán az imperialisták malmára hajtja a vizet. A mostani bonyolult vi­szonyok között a kommunis­tákra hárul a nagy törté­nelmi felelősség az összes haladó erők megszervezésé­ért és egybelorrasztásáért. A Szovjetunió Kommunista Pártja tudatában van a fe­lelősségnek, szívósan é* állhatatosan küzd e célért. A tam-tamtól a telefonig A távközlés történetének első korszaka „Lynn ragyogó formában versenyez. Dobogón lehet. Első ugrásáról telefotót küldtem”. Tokióban, a Nemzeti Sta­dionban. október 18-án dél­után 3 óra után néhány perccel ült a telexkészülék elé az angol riporter. Hír­adása azonnal — helyi idő szerint hajnali 6 óra után — már az ügyeletes londo­ni szerkesztő asztalán volt. Néhány perc múlva a fény­képet is megkapta. A rotá­ciós gépek néhány perc múlva elindultak és az első lappéldányok Lynn Davies tokiói fényképével már az utcán voltak, amikor az angol sportoló a dobogó legmagasabb fokán állva átvette az aranyérmet. A mai fiataloknak egé­szen természetes, hogy Föl­dünk egyik részén leütnek egy billentyűt a telexrend­szerű írógépen és a Föld másik részén egy másik ha­sonló írógép írja a távolból kopogtatott szöveget. Pedig nincs még egészen másfél évszázada, hogy az emberi elme az elektromosságot is a tájékoztatás szolgálatába állította. Híradás — fáklyákkal A gyors hírközlés évezre­des probléma. Afrika ősi népei feltehetően már az emberi történelem hajnalán felhasználták a messzehang- zó tam-tam dobok jelzőszol­gálatát, amellyel százkilo­méterekre juttatták el pri­mitív üzeneteiket. A perzsák Cyrus uralko­dásának idején, pontosan két és fél évezreddel ez­előtt már használták a má­sik legősibb üzenetközvetí­tési módszert, a staféta- továbbkiabálást. Kimagasló helyeken elhelyezkedő, jó­hangú „szóvivők” kiabálták át egymásnak a megadott üzeneteket. A három évszázaddal ké­sőbb élő Polybios görög történetíró leírásában ismer­jük a valószínűleg a per­zsák által is használt opti­kai távjelző módszert. Betű­továbbításuk mutatótáblán alapult. A jelzés egymástól látó- távolságban lévő dombok, vagy más kiemelkedő he­lyekről történt. Az adó, il­letve a vevőállomásokon két fa! mögött helyezkedett el hathat fáklyás. Az állomás vezetőjének az utasítására úgy emelték fel jelzőként használt fáklyájukat, hogy a lángnyelv messze láthatóan emelkedett ki a fal felett. A baloldali fal felett megjelenő fáklyák fénye jelezte, hogy a mutatótábla hányadik sorát kell nézni, a jobboldali pedig arra utalt, hogy az említett sor­ban, hányadik betű került közvetítésre. Az „É” betűt például úgy adták, hogy mindkét oldalon két fáklyát emeltek fel. A „Z” továbbí­tása úgy történt, hogy bal­oldalon hat, jobboldalon négy lángnyelv tűnt fel. Ennek az optikai hírto- vábbításrjk az volt a hát­ránya, hogy csak tiszta idő­ben és akkor js főként éj­jel lehetett igénybe venni. Szemaforok — vasúi nélkül Bizonyára sokan nem tud­ják, hogy a vasutak bizto­sító berendezéseként hasz­nált szemaforok .használata megelőzte a vasutak korsza­kát. Claude Chapp 1792 március 22-én mutatta be a francia nemzetgyűlésnek távjelző szemaforját, mely­nek jelzőkarjaival 196 féle jelt tudott közvetíteni. A parlament egyhangúlag el­fogadta a találmány gya­korlati megvalósítására szolgáló javaslatot és azon­nal elrendelte, hogy Pá­rizst a 30 mérföldnyire fek­vő Liliével összekötő útvo­nalon 22 közvetítő állomás megépítésével épüljön fel az első szemaforvonal. Tizen­egy esztendő múlva már hat vonalon 519 továbbító állomás dolgozott tökéletesí­tett módszerrel. Több mint fél évszázadon át ez volt a legkorszerűbb távközlési rendszer Franciaországban. Sok érdekes, de a gyakor­latban alig megvalósítható távközlési eljárás előzte meg Samuel Morse munkás­ságát, aki 1832-ben valósí­totta meg az elektromág­neses távirati összeköttetés használható módját. Dicsé­retére szolgáljon az a fény, hogy készüléke és az általa javasolt morse abc lénye­gében a mai napig változat­lan formában maradt meg. Az első magyar távíróál­lomást 1850-ben a mai Bu­dapesti Központi Tanácshá­za épületében szerelték fel és hazánkat, éppen úgy, mint a világ minden ré­szét, néhány év múlva be­hálózták a meglehetősen lassan dolgozó távírdák. Két magyar feltaláló: Pel- lák Antal és Virág József a századfordulón hamaro­san világhírre szert tevő gyorstávirdai eljárást talál­tak fel. Az adást előre ki­lyukasztott papírlapról to­vábbították. Ilyen rendszer­rel óránkét 80—150 ezer szóra lehetett növelni • teljesítményt. A telefon diadalútja 1867 március 10-én el­hangzott a technika történe­tében új fejezetet nyitó első telefonálás, a feltaláló Graham Bell és Watson munkatársa között. A. T. Edison, D. E. Hughes és sokan mások modernizálták a telefont, amely csupán a vezetékkel közvetlenül ösz- szekötött állomások között tudott kapcsolatot létesíte­ni. A telefonálás tömege­sítésére csak azután kerül­hetett sor, amikor Puskás Tivadar felfedezte a tele­fonközpont elvét. A buda­pesti postamúzeumban Edi­son saját kezűleg dedikált fényképén is ott látható a magyar feltaláló munkájá­nak elismerése. A telefon eljndulhatott világhódító útjára és ezzel új fejezet kezdődött a távközlés tör­ténetében. Dr. Veres PH 1965. június 29. 2

Next

/
Thumbnails
Contents