Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-27 / 150. szám

Júliusban szállítási vasárnapok Aulókerlerakat létesülhet Nyíregyházán Kislakásépítések anyagellátása Néhány építőanyag kivételével minden kapható Hekman György, az AKÖV igazgatója a harmadik ne­gyedév szállítási feladatairól nyilatkozott lapunknak. — A megyei szállítási bi­zottság legutóbbi ülésén fog­lalkozott a harmadik ne­gyedév szállítási feladatai­val. Júliusban, augusztusban és szeptemberben a szállító vállalatok feladata az ara­tás, valamint egyéb mező­gazdasági munkák miatt — és ebben közrejátszott az időjárás is — jelentősen nö­vekszik. Különösen így van ez az AKÖV-nél. Az árvízvédelem válla­latunktól nagyarányú kapacitást von el. 59 gépkocsink, 1 műhelyko­csink dolgozik a mohá­csi, bajai szakaszon, s a napokban küldtünk el vallásra újabb 39 gép- kocsivezetőt. Az árvízvédelemben dolgo­zóink derekasan helytállnak. Az aratási kampányfel­adat elvégzésére gondosan felkészültünk. Könnyít hely­zetünkön, hogy ebben az évben a mező- gazdasági üzemek gép­parkja közel 200 szállí­tóeszközzel bővül, és a csúcsidőben a tsz-ek, va­lamint a közületek is bekapcsolódnak a ter­mény raktárakhoz való szállításába. Pontos, hogy a szállító vállalatok és a szállítók kö­zött magas szintű szervezési munka és jó kooperáció ala­kuljon ki. Az AKÖV tervében az idén 300 ezer tonna elszál­lítandó súlytöbblet szerepel. A legtöbb árut, 682 ezer tormát, a harmadik ne­gyedévben kell továbbí­tani, ezenkívül több mint kétmillió utast. Hogy a nagy munkában mindenképpen helytáll- junk, a vállalat vezetősége és vállalatunk dolgozói úgy határoztak, hogy július közepétől szállítá­si vasárnapokat tartunk. Ha szükséges, a szállítá­si vasárnapokon az AKÖV valamennyi ko­csiját rendelkezésére bo­csátja a szállíttatóknak. Nagy jelentőségű vállala­tunknál az a kezdeménye­zés, hogy az I—V. hónap elemi károkból származó kieséseit a továbbiakban az éves terv változtatása nél­kül megszüntetjük. Ennek érdekében szocialista ver­senymozgalom bontakozott ki. Valamennyi dolgozó vál­lalta, hogy havonta 4 óra -pluszmunkát végez, túlóra- felhasznalás nélkül. Szocia­lista brigádjaink úgy hatá­roztak, hogy kéthavonként egy-egy vasárnap munkabér nélkül dolgoznak. Az admi­nisztratív dolgozók a leltá­rozásért nem kérnek túl­órát. Ezenkívül a műszaki vezetők és adminisztratív dolgozók az aratási kam­pányban térítés nélkül részt vesznek a szállításban. Azok, akik rendelkeznek gép­kocsivezetői jogositvány- nj'al, kocsit vezetnek, a többiek a rakodásnál segítenek. Különleges feladatunk lesz a harmadik negyedév­ben a rakamazi vonalon a MÁV vágányzárnál. Ha a vágányzárt elrendelik, a személyszállítást, teherfor­galmat vállalatunk bonyo­lítja le. Erre is felkészül­tünk. Megkezdtük a közvetlen külföldi szállítást is. Csehszlovákiába elindult két nyolctonnás kocsink primőráruval. A külföldi áruszállítást az elkövetkező három hónap­ban fokozzuk. Ugyancsak nagy feladat lesz a Nyíregyháza és Buda­pest közötti gyorsjárat megindítása. Az igé­nyeknek megfelelően közlekedtetünk teherau­tókat pótkocsival. A feladatok elvégzéséhez az üzemanyag biztosított, nem beszélhetünk erről vi­szont az alkatrészellátásnál. A szállítási bizottság leg­utóbbi ülésén ezzel is beha­tóan foglalkozott, öt éve hú­zódó ügy, hogy az AUTO- KER Vállalat létesítsen Nyíregyházán is szaküzletet. Jómagam, tizennégy nyí­rást értem a tsz-nél. Volt benne jó, akadt kö­zepes, került gyenge, éltem át szomorút, amikor nyí­rás előtt egy héttel egy orkánszerű széltől összedőlt a juhhodály és nyolcvan juh döglött oda, és majd­nem mindig ugyarv- azokkal a nyirókkal. Most azonban változás van. Sok új arcot fedez­tem fel. Némelyik teljesen ismeretlen. Soha nem lát­tam. Pelyhes állú, fiatal, csapzott hajú öreg, szépen sodrott bajuszú, jó félidejű ember — bajuszára még a legönfeledtebb helyzetben is vigyáz, és kendővel hátra­kötött két női fej. Különösen az egyik kel­tette fel figyelmemet. Az öregebb. Ráncos bőrű, be­esett arcú nénike az, aki termetre sem valami nagy csomó. De kérdéseimre szí­vesen válaszol. — Hatvanhét vagyok én már, bizony. Annyi, mond­ja bólintva és sovány inas keze meglepő fürgeséggel csattogtatja az ollót. Fogá­sai is olyan szakavatottak, mint a férfiaké. — Ötven esztendeje nyi­rok. Minden esztendőben. Apám, mint a hozzá hason­lók, nagyon szegény ember volt. Házunknál és parányi telkünknél nem volt egye­bünk, s alig várta, hogy én is rákapjak a munkára. Előbb napszámba jártam, majd részt aratni, s mivel elég fürge mozgású voltam, elvitt magával birkátnyir- ni. Az olló megáll kezében és eltűnődik kissé. — Eleinte nagyon nehezen Az AUTOKER Vállalat leg­frissebb értesülésem szerint, ha a megyei tanács biz- tosít megfelelő üzlet- helységet és raktárt, rö­vid időn belül megnyit­ja alkatrészüzletét. Ezzel főbb millió forintot takaríthatnánk meg, mert jelenleg Budapestről, Mis­kolcról kell beszerezni az alkatrészeket és ez költsé­ges, hosszadalmas. ment. Izzadtam, főttem, szakadt róllam a víz. —— Nem... — Megmutatták azt, csak nem állott rá a kezem, sza­kított félbe. Meg mire ész­revettem magam, a birka lerúgta róllam a szoknyát. Akkor még nem volt divat a mackó, mutatja az övét — melyet a hosszú fekete szoknya alatt viselt. Nem ment az olló mozga­tása sem — folytatja. A tartásáról, vagyis a fektetés­ről nem is beszélve. Úgy össze csatakoltam a gyap­jút, mint rossz borbély a hajat. De belejöttem. — Aztán hol és kiknél nyírtak, emlékezete szerint — faggatom sorjában. — A felszabadulásig ura­dalmaknál. Zelinszky gróf­nál, báró Piretnél, Jékey nagyságos úrnál, Ajtai in­téző úr keze alatt és a Károlyiaknál. A Károlyiak­nál legtovább. — Es hogy ment a sze- gődés? _ A helyszerzés, vagyis a szegődés a vállalkozó dol­ga volt. Vagy érte jöttek, vagy ő ment. De az is elő­fordult, ha meg volt elé­gedve a számadó, hogy a jövő évit már előre nekünk ígérte. Számolok rátok, mondta búcsúzásnál. — És hány főből állott a brigád? — Banda volt az, nem brigád. Nyolc, tíz, tizenöt, húsz, meg mikor mennyi. A vállalástól függött Minden évben nagyobb lendületet vesz megyénk­ben is — különösen falun — a kislakásépítkezés. Az ál­lam — a kölcsönök folyósí­tása mellett, — jelentős mennyiségű építőanyaggal is segíti a lakosság családi ház építését. 1965 első félévében a TÜZÉP-telepek 39, míg a földmű vesző vetke­zetek 23, összesen 62 millió forint érték® épí­tőanyag került a lakos­sághoz, öt százalékkal több mint az elmúlt év hasonló időszaká­ban. Ebből az anyagból — becslések alapján — mint- egy 1000—1100 családi ház épült fel. A TÜZÉP-telepeken és a földművesszövetkezeteknél rendszeresen lehetett vásá­rolni a különböző építési Tavaly egy, az idén már eddig két halálos kimenete- lű üzemi baleset történt a záhonyi átrakó körzetében. Két vasutas dolgozó halt meg. Hogyan történhetett? Elaludt a darunál Szorgalmas, becsületes embernek ismerték nem­csak az átrakóban, hanem otthon is F. Kovács János kocsivontatót. A hét gyerme­kes családapa jól keresett, most kezdett új otthont épí­teni a családnak. S talán ép­pen a túlfeszített munka okozta vesztét, vagy csak az önmagával szembeni pilla­natnyi felelőtlenség? F. Kovács János nagyon is jól tudta, hogy a kotró­gép üzemeltetésekor, annak harminc méteres körzetében tartózkodni tilos. Hiszen — És hány asszony volt benne? Nevet és újra kiegyenese­dik. — Azt kérdezze, hogy hány férfi. — Akkor, férfi hány? — Egy, mutatja feltartott hüvelykujján. — A vállal­kozó. Bizony, ezen a vidé­ken az asszony nyirok vol­tak többségben. Ez is köztünk tanult nyír­ni, né — mutat a mellette hajlongó fiatalasszonyra, aki boszorkányos gyorsaság­gal csattogtatja ollóját. Fér­finadrágban van. Lábán gumicsizma, de haján a borbély kezemunkája lát­szik. Göndör, és hullámos, mint a racka gyapja. (későbben tudtam meg, hogy ő a legjobb nyíró. Harmin­cat, negyvenet kopaszt meg naponta. Ez ugyan annyi 10.— Ft.) — így volt az bizony — és parányi sóhajjal mondja a fiatalasszonyról szóló dol­gokat. Hogy az anyja már pólyás korában magával vitte. Begöngyölték egy su­bába és ha sírt, zsebkendő sarkába cukrot kötöttek, s azzal hallgattatták el. A légy ellen pedig csudafa levéllel rakták körül. — Es sokáig tartott egy- huzomban a nyírás — sza­kítom félbe a kellemetlen­nek tűnő emlékezést. — Nem olyan soká. Hat hétig, nyolcig, tízig, mikor mennyi volt vállalva és milyen volt a gyapjú. Eltűnődök. Hat hétig. anyagokból. 7021 tonna ce­ment, 7549 tonna mész, ki­lencmillió 239 ezer darab tégla, hárommillió 313 ezer darab cserép állt a lakosság rendelkezésére. Fenyőfűrész áruból 1670 köbméter, palá- ból 79 550 négyzetméter, fe­hér építőkőből 25 ezer ton­na, folyamkavicsból pedig 27 ezer köbméter lett biz­tosítva. Fűrész- és faragottfából, palából, cserépből csak kor­látozott mennyiség áll ren­delkezésre. A folyamkavics szállítását több esetben a vasúti vagonok hiánya és a magas vízállás akadályoz­ta. A bodrogkereszturi építő­kőből az igényeknek csak a felét tudják biztosítani — a kőbányák kapacitáshiánya miatt. Most történt intézkedés tsz- és ktsz-ekkel kö­részt vett a baleseti oktatá­son, ahol ezt különösen hangsúlyozták és a gépen is tábla figyelmeztet erre mindenkit. A baleset napján mégis leült a csúzda mel­letti padkaszélre — alig tíz méterre a kotrógép hátá­hoz — és ott elaludt. A kotrógép vezetője — befe­jezve a vagonberakást — a következő kocsi rakásához helyet változtatott. Nem látta az ott ülve alvó F- Ko­vácsot, és olyan súlyosan ga­zolta, hogy a kórházban be­lehalt serüleseibe. Ívás a munkahelyen A baleset megtörtént, a vizsgálat is lezárult. Megál­lapították, hogy F. Kovács János nem halt volna meg, ha a baleseti óvó rendszabályt vagy még tovább, görnyed­ni, izzadni, birkózni, megfeszíteni minden izmot, belefeküdni a koszba, a mocsokba, cipekedni, mert a birka nem megy oda magá­tól, még elmondani is sok. — A fizetés? — kanya­rodok vissza. — Pénz volt és a szokásos eullag. Pálinka, koszt, szál­lás, fuvar. — Birkagulyás? — Aa is volt néha. — Szóval abban külön­böztek a többi harmados-, vagy részes munkástól, hogy kenyérkeresetük már májusban megkezdődött — összegeztem a tényeket. — Ügy van, úgy. — Bó­lint rá. — És a mai helyzete? — Tsz-nyugdijas vagyok. — Elettárs, gyerekek? — Egyik sincs. Az uramat eltemettem, nyugodjon ha nyughat, mert jó ember volt. Gyermekeim pedig szárnyukra keltek. — Szóval, ha úgy vesszük a maga korabeli asszonyok már nem igen kapnak az ilyen munkán. Igaz? Barna szeme rámvillan, arcán mosoly suhan át, s ahogy kendőjét kezefejével megigazítja, — tenyere zsí­ros a gyapjútól — tovább mondja. — Hát meg volnék nél­küle igaz. Meg el is haté- roztam, hogy nem nyírok j több évben. De amikor ész- I reveszem, hogy készülnek j szomszédaim, nem bírok I magammal. Megyek és me­gyek. Bólintok, és tovább hall­gatom az ollók csattogását, meiv ennek az aratásnak is legszebb zenéje. Szállási László ; tött szerződések alapján e fontos építőanyag né­mi pótlására, bár ez sem oldja meg a tel­jes igényt. E néhány építő­anyag kivételével az ellá­tás jónak mondható. A TÜZÉP arról is gondos- kodik, hogy a megkédvelt parketta-padlóból is elegen­dő mennyiség álljon rendel­kezésre. Jelenleg 4600 négy- zetméter parketta van rak­táron, melynek méretei kü­lönbözőek. A napokban vár­ják a jobb és gazdaságosabb mozaik-parketta érkezését is. amely rövidesen közked­velt lesz az építtetők köré­ben. Továbbá arról is gon­doskodnak. hogy a külön- böző építőanyagok aranyo­san álljanak a lakosság rendelkezésére, hogy a csa­ládi házak folyamatosan épüljenek. megtartja. A hibás tehát csakis ó lehet? Elsősorban ő, de nem utolsósorban munkatársai, és az átrakást irányító vezető is. Hiszen két és fél órával a baleset bekövetkezése előtt F. Ko­vácsot már figyelmeztetni kellett: ne üljön a vágány sinszáián, mert az tiltva van. A szerencsétlenül járt ember tehát fáradt volt, nem kipihenten állt munká­ba aznap reggel. Nem csoda, ha egy másik helyre leülve — elaludt. A másik halálos végű bal­eset áldozata Pusztai Mi­hály. Halálának oka, hogy szolgálat közben italt fo­gyasztott. Pusztai Mihály brigádja Komorón dolgozott, s munka közben kedvük ke­rekedett egy kis borivásra. Pusztai vállalkozott a be­szerzésre, mert tudta, hogy raktárnokúk lakásán van bor. A munkahelyre becsem­pészett italt aztán a szol­gálatban lévő, és irányítá­sukkal megbízott raktárnok öltözőszekjényébe rejtették. Mire a munkaidő letelt, a kanna bort meg is ittak. Tudatos fegyelemsértés Erősen ittas állapotban in­dult el haza kerékpárján Pusztai Mihály. A községbe vezető útszakaszra térve, a vasúti sorompók között mar elesett, de aztán felállt es folytatta útját. De már nem hazafelé tartott, hanem visz- sza a mériegházba. Ott, a hármas vágányon összeesett és ott is maradt. Már éjsza­ka volt, amikor az áthala­dó tartalékmozdony halaira gázolta. Pusztai munka közben ivott. De ivott a brigádveze­tő is, akinek elsősorban meg kellett volna tiltani a borozást. És nemcsak tu­dott erről az utasításukkal megbízott Marta Kálmán raktáros, hanem a bort is nála szerezték be és az ö öltözőszekrényében tárol­ták. S ez már nem csak az ellenőrzés hiánya, hanem tu­datos fegyelemsértés! Két ember meghalt, tizen­egy gyerek apa nélkül ma­radt. Még mindig élnének, ha az emberek csak egy | kicsit is jobban vigyáztak volna önmagukra, és a mun­kájukat irányító középveze­tők is többet törődtek volna az emberrel, s az utóbbi esetben nem váltak volna maguk is rendbontókká. Tóth Árpa® Seres Ernő Emeletes áruház épül Fehérgyarmaton. Kiss Gusztáv brigádja az alapozáson dolgoziM. Foto: Darabos László Még mindig élnének, ha... Két halálos baleset Záhonyban s 1965. június 27.

Next

/
Thumbnails
Contents