Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-25 / 148. szám
A kritikus tömeg lie riadjon meg a kedves olvasó é természettudományos értekezést sejtető címtől. Ezúttal csupán a kellő szemléltetés kedvéért kölcsönözzük az atomfizikának ezt a gyakran emlegetett fogalmát. A kritikus tömeg elnevezés azt a természeti törvényszerűséget fejezi ki. hogy bizonyos fizikai reakciók csak akkor jönnek létre, ha az abban résztvevő anyagoknak egy szigorúan meghatározott mennyisége jelen van. Ha akárcsak grammokkal is kevesebb van fl szükségesnél. hiábavaló volt bármijén nagy és költséges erőfeszítés: az e-edmény gyakorlatilag nulla lesz. A gazdaságban más törvényszerűségek uralkodnak usyan. min* az atomfizikában. de néha me?ieoő hasonlatosságok ts felfedezhetők. Ez a helyzet a kriti- k"s tőmee fogalmának esetében Is. pá'-kl megfigyelhet'*» — akár ioari akár mezőgazdájáéi üzemben —. hogy bizonvos gazda'áei célok elérése csak akkor sikerülhet, ha meirvMÓB"'á- suk minden feltételét V>i*- trvefVrttáV. h» a *rfíV*é«*«»s i^téíflresiés^v^t hiánytalanul megtették, vagyis a rt»Ä<nr*T0so1*-s tv>T1ékeinek ..kritikus tömege” együtt áll. H» viszont 8 kellékeik közül akárcsak eey is hiányzik a tervezett elképzelés egyáltalán nem. naiv esek résiteen valósul meg. A herutié»ások tonu'má- n vonás* során teH'haitimV e*s<* fekvőbb béld^kat. Eelénttenek Például yslohol a mrszrtán g*v ultramodern mezőgazdasági “•rz-mkömointot ko»-sze-ö étel letekkel, vlllaTinval. bekötő úttal. Felavatják, az. emberek örülnek, mindaddig. amíg a berendezések használatára sor kerül. Ekkor azután keserves meglepetésben lesz részük. Kiderül ugyanis, hogy a négy vagy ötmilliós létesítményhez néhány százezer forint hiányában nem építettek megfelelő teljesítményű kutat. Ennek következtében a vízvezeték és az önitató berendezés használhatatlan. A régi gémesk útról pedig csak kemény fizikai megerőltetéssel feleannyi állatott láthatnak el ivóvízzel, mint amennyi az új istállóban elférne. Előfordulhat persze más váltósat is (épül jó kút, de nincs vízvezeték, vagy nincs villany, stb.) a lényeg azonban változatlan marad: az üzem csak félerővel tud dolgozni mindaddig, amíg a hiányzó feltételeit meg nem teremtik. Megtörténhet ilyesmi a mezőgazdasági termelés más ágában is. Például valamelyik gazdaságban létesítenek egy 200, esetleg 300 holdas szólót vagy gyümölcsöst. Elvégzik a talaj- forgatást, beszerzik és elültetik a kitűnő fajtájú csemetéket vagy dugványokat, megépítik a kutakat, az utakat, beszerzik az ápoláshoz szükséges gépekért. Elérkezik a termőre- fordulás ideje s egyszeriben kiderül, hogy a feldolgozáshoz hiányzik a megfelelő befogadóképességű edény és tárolóhely, vagy a gyümölcsszedéshez nincs elég láda és szállítóeszköz, az osztályozó berendezésnek se híre se hamva, s nagyon szűkösen állnak a kézi munkaerővel is. A lényeg szempontjából mindegy, hol támad a szűk keresztmetszet. A kö- vetekezmény: a fáradság és költségbefektetés az ültetvény létrehozásáért mindaddig akadozva gyümölcsözik — a lehetségesnek csak egy töredékét — amíg nem pótolják azt, ami kellő körültekintéssel már a kezdet kezdetén is elengedhetetlenül ‘ szükségesnek látszott. Az ipari termelés műszaki szervezési gondjainak megoldása közben is fellép olykor a „kritikus tömeg” hiánya. Megszokott eset, hogy egy ipari tizem Valaki kopogott a szerkesztőségben új termék gyártásához kezd. Elkészítik a műszaki dokumentációt, gyártás technológiát, felszerszámoznak, rendelést vesznek fel, beszerzik az anyagot, betanítják a munkásokat. Megindul a gyártás és már mindenki — akit illet — a zsebében érzi a jól megérdemelt jutalmat. Ám az öröm korainak bizonyul. Egy konzervgyárban a napi tízezres nagyságrendben készülő termékeket különleges szállítóberendezésekkel juttatják * készáruraktárba. Természetesén hogy a konaerves dobozok vagy üvegek nagyságának és alakjának alkalmazkodnia kell a szállítóberendezéshez, vagy fordítva. De mi történik akkor, ha érre valamilyen ok miatt nem gondoltak? Az, ami az említett, példákban is történt. Ahogy megindul a termelés, úgv néhány perc múlva meg it áll. Azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy egy olyan látszólagos kicsinység, mint az üvegek nem megfelelő mérete, lehetetlenné teszi mindaddig a folyamatos gyártást, amíg használható méretű üvegeket nem szereznek be. Amíg valamilyen feltétel hiányzik a termelés megindításának erőltetése csak további bonyodalmakhoz vezet. A gazdasági munka irányítása. az ipari és mező- gazdasági termelés szervezése nem okvetlenül kívánja meg az atomfizika beható ismeretét. Annyit azonban feltétlenül érdemes átvenni ettől a tudománytól, amennyi segít megérteni, hogy mind a „szürke hétköznapok” akcióinak, mind a kiemelkedő nagy programok végrehajtásának eredménye csak akkor lesz biztos és teljes, ha a feltételek „kritikus tömegét” már az akció végrehajtása előtt kellő körültekintéssel megállapítjuk és a tervben előírt módon megteremtjük. Ha ez nem lehetséges (például nincs elég beruházási eszköz, hiányzik valamilyen anyag vagy gép, nincs elegendő munkáskéz, bizonytalan az értékesítés, stb.), akkor inkább várni kell addig. amíg valamennyi feltétel ésszerű módon biztosítható. Minél kevesebb idő, pénz és erő fecsérlődik el hiábavaló gazdasági elképzelésekre. annál több jut majd azokra, amelyek megvalósításé a feltételeket tekintve lehetséges és a társadalom igénye alapján szükség«. gyertyános Zoltán „Elmondtam Perek, haragok a földért Csendes kopogtatás után falusi néni nyitott be a szerkesztőségbe. A kérdésre hogy kit keres, ml járatban, igy válaszolt: — Nem Igen keresek én itt névleg senkit, kedves, elmondom az igazam, ha meghallgatnak. A megyei tanácstól jövök. Vtn még vonatindulásig egy kis Időm. Egyébként, a pimaszomra a megyénél az a jó elvtárs ezt a papirt adta. Az is meghallgatott, a kedves. „StfVMié* günkért..." Cédulát vett elő füles saatyorjából. Egyik öldalán kézírással ez állt: „Földmérési Hivataltól bizonyítani a kérdéses föld mennyiségét.” Mátik oldalon: „Igazolja a községi tanács, hogy nevezett résziben használja-e a területet, vagy tulajdon joggal.” — A többit majd intézi otthon a tanács. Intéztetem én, kedves. Mert, a testvérek, a rokonok némelyike el akarja ütni á családomat másfél hold földtől. Pedig az a szent igaz, hogy én, meg a férjem gondoskodtunk legtöbbet a férjem szüleiről. Mondták is szegények mindig: szívességünkért a miénk legyen az a másfél hold iz. írásban nem hagyták, de... mondták. Öh, mikor volt az már kedves. Ez a földügy meg még mindig folyik. Perelnek a drága rokonok. Hát pereljenek csak. Azt hiszik, bolondokra akadtak. Abból ugyan nem esznek. Legyen aminek lennie kell, de azt a földet nem hagyjuk! Csők e síremlék meredt Végtelenül suhogtatta a néni a szavak áradatát. Nem érdekelte, hogy hol jár, kivel beszél, segithetek-e egyáltalán a panaszán. Csakhogy beszéljen valakinek, a megyei tanács után másutt is elmondja sérelmét, mert még van egy kis idő vonatindulásig. (Majd még, biztosan ott is elmondja a mellette ülőnek). Az ő, az ő családja igazát. ' De vajon, övék e a keresett igazság? Puszta szavakból nehezen lehetett azt megállapítani. S hogyan beszélnek, vélekednek a másik „tábor” tagjai? Kinek van igaza egyáltalán? Föld... Per... 1965-ben. A szóőzön furcsa képeket, eseteket idéz fel bennem múlt időben a mi családunkból is, és általában szülő- községem ezelőtti életéből. Látom édesanyámat, amikor a tésztanyújtó fával vert Emi nővéremet, mert a bálban, tánc közben szívesen beszélgetett Veres Sándorral. Szerették egymást. A pár hold földdel „alacsonyabban állást” azonban nem tűrte édesanyám. Nem is lett szép házasság Emi testvéremnek: elszökött a Veres fiúvá, Anyám hónapokig ném adta ki még a ruháját se. S Veres sógor ma egyik kedves veje. Nagy híre volt, hogy férjhez ment az egyik jó módú családból a nyomorék, gyerekkorától boton járó lány. Szegény fiú vette el — a földjét. Kutya-macska élettel kezdték. A nyomorék nőt hamar elvitte a szomorúság. Szegény Némedi Dani, hordási tűzoltó ügyelet közben akasztotta fel magát legszebb idejében a toronyban, a harangkötélre. Magára hagyott anyja majdnem megzavarodott a bánattól. (Apja Amerikában volt). Daninak ajtót mutattak az egyik háznál. Nem a lány, a szülők. Több földjük volt, mint nekik. A lány feketébe öltözve, bekötött fejjel siratta a koporsó mellett. Dani arcképe ma is ott van, bevésve síremlékén, a temetőben... Az égresi, uradalmi határ eladásakor kifogásolták a parasztok a parcellázást. Murguly Bálint bécsi, az egyik jóeszű paraszt beperelte a tulajdonost: gróf Károlyi Gyula miniszterelnököt. Évekig folyt a per. Végül is nevetségessé vált a Bálint bácsi részére. Nem ép elmével halt meg. Sodó Bélát A szobor Ó budán jártam ezekben a napokban, ebben az öreg városrészben. Így, ahogy van, műemlékké kellene nyilvánitani, hangulatával, romantikájával — a Krúdy-járta kocsmákkal, a latin cirkusz kőmaradványaival; a városrész elé tábla illene: gyertek, szerelmesek, sétáljatok erre, a töpörödött házak, az öreg dúslombu fák közt. Félrebillent háztetők, apró ablakok, tágas, mély udvarok, vén fákkal, friss bokrokkal, nyíló virágokkal. Legyen az egész műemlék, persze lakni csak az új részben laknék, dehát ez más dolog. Ahogy barangoltam, már messziről megláttam a magas kőfalat, elborították a kúszó zöld növény apró levelei. Mintha csak díszletből lett volna idetéve ez a kőfal, mögüle gesztenyefák terebélyesedtek, piroe- lott a futórózsa, távolabbról egy megroggyant kis fakapu, nagy fekete kilinccsel. Mivel alkonyodon, aa alkony rózsás színei tovább festegették a kőfalat, meat már h&táreaotten olyan lett, Már a tanáesházán dolgoztam, amikor égy család férfi és női tagjai nagy lármát csaptak az elnöki szobában. Az elnök kiküldte őket megnyugodni, egyes- ségre. Az udvaron egymásnak estek, összetépték, marták egymást, mint a vérebek. Egyik fiútestvér kiharapta a nyakát tulajdon testvérének. Per, bíróság lett a folytatás. A föld miatt. (Azóta kibékültek, megférnek egymással, övék — a szövetkezetben — az egész ecsedi határ.) önkéntelenül űztem el a felötlő képeket, emlékeket. Mert nemcsak ennyi van. És mind kínnal, fájdalommal, töprengéssel, gyűlölködéssel, perrel, pénzzel, halállal járt. A föld miatt. Kérés nélkül És a néni még mindig mondta a magáét. Hogy Bö- könyben ők nincsenek tsz- bén. Adja a törvény azt Is. Mint azt, hogy kikeresse az igazát. — Nekem kell benne járnom, kedves. A férjem nem szereti a hivatalokat. Nem is tudom, mi lett volna a családdal, ha én nem vagyok olyan, amilyen. A gyerekeink meg, kedves, kettő városban, kettő a községben. Azt mondják: egyezzünk meg szépen. Hogy egyezzünk, amikor minden úgy van, ahogy én mondom... Végre elment a néni. Üzenet és kérés nélkül. Nagy beszéd közben a nevét se mondta meg. Mind ennek ellenére azóta is sajnálom. A gondja, a fáradozása miatt. De sajnálom az ellenfeleit is. Mintha még a múlt kísértene... Asztalos Bálint Szakrendszerű oktatás a nyíregyházi járásban legutóbbi ülésén foglal- BSRfott i Nyíregyházi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága az általános iskolai diákotthonok munkájával és a körzetesítéssel. A nyíregyházi járás 86 iskolája közül 32-ben osztott tanítás volt a most lezárult iskolai évben, résiben osstott 1? és kislétszámú iskola 37. A tanyai településeken 48 iskola végzi munkáját, ebből eddig 25 iskola felsőtagozatában kaptak a tanulók szakrendszerű képzést, szakrendszerű oktatásban a gyerekek 69 százaléka ré szesül. A következő években 23 tanyai iskola felsőtagozatának szakrendszerű oktatása vár megoldásra. Egy úfítő kálváriái« Ha valaki kételkedne abban, hogyan lehet kedvét szegni egy újítónak, az forduljon bizalommal Puskás Tamáshoz, a Nagyhalászi Kendergyár lakatosához, ö majd elmondja, hisz több mint másfél esztendeje járja a kálváriát eredménytelenül. Legutóbb kilátásba helyezték a lakatos más munkakörbe való helyezését. Eddig az áthelyezésre nem került sor. No de ami késik, nem múlik, s nem lehetetten, hogy az Ígéret valóra válik, ha... Ha Puskás Tamás továbbra is keresni merészeli igazát. Ha ez a kis ember követeli az újításáért járó pénzt. S, ha nem lesz, aki megvédi, A turbina gumiszalagjával kapcsolatos újításról van szó. Ha ez elszakad, tizenhárom ember tétlenkedik éjszaka, vagy nappal. • • egy műszakban 80—100 mázsa kenderrel dolgoznak fel kevesebbet. Sok kára származott már emiatt jtz üzemnek, a népgazdaságnak. Puskás, a lakatos megoldotta a gondot. Újítást nyújtott be a gumiszalagok varrására. Fél év múlva érdemesítették válaszra. Ekkor a Rosíkiké- szítő Vállalat tiszántúli kirendeltsége közölte, hogy a műszaki osztály szakvéleménye alapján az újítást megvalósításra elfogadta. Azt várná az ember, hogy most már az ügy befejezést nyert, g az újító is megkapta a jutalmát. Tévedés. A telep kérésére (mert a telep is személy!) az újítást felülvizsgálták. fig most kezd az ügy bonyolódni. Ugyanis ngy.an az a műszaki osztály, amelyik négy hónapnál azelőtt javasolta az újítás alkalmazását. köpönyeget fordított, s kisütötte: az újítás több kárt csinál mint hasznot. Mégis mi történik? Hogy befogják az újító száját. a Nagyhalászi Kendergyár vezetősége Z50 forint eszmei dítat ajánl fel Puskás Tamásnak. Puskás Tamás újítását először elfogadták, majd elutasították, később eszmei díjazásban akarják részesíteni, de később — mivel fellebbez — újra elvetik. Csak éppen az a furcsa, hogy a termelésben — mégis alkalmazzák! Vagv mégsem olyan káros? Tízezreket mentettek meg vele. Csak ebből mind ez Ideig még egy fillért sem kapott a lakatos. Ellenben munkaköréből való leváltást ajánlatot igen. Nekünk Is lenne egy ajánlatunk. Sürgősen intézzék el a több mint másfél éve húzódó újítási problémát a vezetők és fizessék M a jogos újítási díjas Puskás Tamásnak! Farkas Kálmán mint egy színházi díszlet, csak igazi volt, igazi kőből, igazi levelekből, igazi futórózsákkal. Hogy közelebb jutottam, egy Öreg néni arcát pillantottam meg a kőfal mögött, vagyis inkább egy öregasz- szonyt vállig. Lépéseimet meglassítottam, hogy sokáig és jól lássam az alakot, meg is néztem alaposan. Viseltes fekete fejkendő rajta, állón összecsomózva. Arca szelíd, ősz lehet a haja a kendő alatt. Vállán fekete kendő, vállak keskenyek, szinte szelídek, öreg anyavállak, gyermeki kezek átölelik, magukhoz szorítják. Arca csupa ránc. Tudom: az emberi ráncok közt van külömbség. Sokat rajzol az öregség, de sok ráncot rajzolt hajdan a gond, a baj. Ha elemezni kellene: a szarkalábak, a szemek alatt akkor sűrűsödnek, amikor ... de mit soroljam fel a régi idők keserveit, a szegényemberek bajait Közelebb érek, látom a nénike szemét, *2elidkék, de mintha a nézése merev lenne, aggódó egyben, mintha valakit várna, itt a kőfalnál. De nemcsak a tekintet merev, a néniké is mozdulatlan. — közeledem, nem fordítja felém sem magát, sem a nézését mintha nem is járnék arra, mintha cipóm orrvédő vasa sem csengene a macskaköveken. Nézem a mozdulatlant a homlokomon túl érő kőfal felett már nem is lépek, csak csoassanok lassan előre, hogy tovább nézhessem: merev a tekintete, mint a szobroké. Megtámad varázsával az alkonyat, a hangulat valahonnan hársfa méz-illata is érkezik, megtorpanok. Talán nem is élő a szelíd nénike, talán ittfelejtett, furcsa merev szobor. Talán fafaragás ismeretlen mester nagy műve, gondosan kidolgozva rajta a kendők drapériás hullása, a ráncok részletessége a kedves arcon, a középkori szobrásziskolák mesterei faragtak ilyen megdöbbentően élethű, teljes részletességű műveket, ki is színezték őket, — most az alkony rózsaszín fényt dob a mozdulatlan öregasz- szony-arcra. Megállók a pillanatnyi varázsban, — moat már szobor nekem a mozdulatlan nénik«: remekmű, nagy (mater alkotása. Kőfal, futórózsák, egy nénike szobra, — különös játék a. Arra gondolok, akárki lehetett a kedves szobor modellje, valamikor fiatal leány volt; nem lenne jó a szobor, nem lenne remekmű, ha nem őrizné kivül-belül a volt fiatal nőnek, modelljének lényegét. Itt élt tehát a modell és ebben az óbudai képben, — megy a macskaköves utcán, formás a lába, üdén ringó, dús keble, arcén kis gödör, ha nevet, régi mosolyát most is őrzi öregkori szobrának szelíd kedvessége. Valaki átölelte annak idején a gesztenyefák alatt, lehet, hogy azt mondta neki: — Te vagy a legszebb lány,.. Átölelte a vállát, hogy magához húzza, aztán elment, talán át Pestre, a gyárba, vagy kivándorolt Amerikába, ahogy abban az időben, szegénységben, any- nyian. A lány pedig felállt a kőfal mögé, várt, várt, — így lett belőle nénike, vagy szobor. Most mér a varázslat eltéveszti lépéseimet az elmúlt Időben, mert, vagy ott lett belőle szobor az Időtlen várakozásban, vagy a szép hajdani modellt faragta meg így a művész, hogy megéreztesse művével az idő kérlelhetetlen múlását, egyben az igazi várakozás szerelmes komkságáL — Visszajössz estére? Visszajössz-e valaha? Valaki áll és vár, így várnak az igazi szerelmesek, egy percig, évekig — halálig, mint a veronai Júlia. Nézem aggódó mozdulatlanságát, most már teljesen értem a művészt: igen, igen a várakozás szobra az öreg nénike, a mű ezt mondja a szemlélőnek: Szerelmesét várja a lány; __ visszajössz-e estére? Fiát az anya: visszajössz-e valaha? Micsoda várakozás a hallgatag homályban, micsoda várakozás, szembeszegülés az idővel, a múlással, szoborrá válik, aki így vár: — Visszajössz-e? Nagy müvet látok, ezt érzem, csak nagy mű ejti így hatalmába az embert, keresem a kőfalon a mester nevét. A megoldás is milyen művészi, —« a kőfal, omló voltával. A világból kirekesztem magam, mondja a kőfal, mert nincs másom, mint a várakozás. Az utca végén ekkor pufók kisfiú bukkant elő. Kezében labda, foci. Messziről kiált: — Olyan jól játszottunk nagymama, azért maradtam ilyen sokáig. A szobor megszólal: „Gyere már, a vacsora régen kész. Finom vacsora-’’
