Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-20 / 144. szám

A magyar népművészeti hagyományok állandóan új hasznos megoldásokkal je­lentkeznek a népművészeti boltokban. Olyan gazdag a népi díszítőművészek hagyo­mányanyaga, hogy ebből bőven telik a felújításokra. A legfrissebb és legked­veltebb ezek közül a közön­ség körében a népi díszí­tésű női blúz és a ková­csoltvas virág és gyertya­tartó. A blúzok, — amelyek egy részét kéziszövéssel, más részét népi kézihímzés­sel készítik, — formájuk­ban egyszerűek és moder­nek. Erősen emlékeztetnek a palóc népviselet (halász- ingszerű) . réklijeire. (Máso­dik rajzunk). Díszítésük pe­dig részben az átányi, rész­ben a mátradereeskei szö­vésminták korszerű alkal­mazása, vagy a recski és bodonyi keresztöltéses és «zállhúzásos hímzés. A hímzettek közül a leg­kedveltebb a fehér alapú sziriusz anyagból készülő blúz. (Első rajzunk). Nagy előnye, hogy igen könnyen mosható és mosás után — fogason szárítva, vasalás nél­kül újból viselhető, csavar­ni, dörzsölni azonban nem szabad. Bármilyen szoknyá­hoz illik. Munkahelyre ép­poly jó, mint ünnepi alkal­makra. A nők számára nem közömbös az sem, hogy kis sorozatban készül, tehát nem válik „uniformissá*’. Ismert népművészeti cik­kek még a kovácsoltvas vi­rág- és gyertya tartók. Va­lamikor, főúri házaknál dí­vott, hogy az étkezésekhez gyertyatartókat raktak a terített asztalokra. Ma ez a szokás, — az elektromos­ság csodálatos vívmányai és a világítás tökéletesedése ellenére, — Nyugaton, álta­lában divatként újjáéledt. Egyre népszerűbb nálunk is a .gyertatartó és a színes gyertya divatja. Hétfő: Gombaleves, leesés rostélyos burgonyával. Va­csora: Füstölt marhanyeiv, mustár, citromos tea. Kedd: Csontleves eperle­véllel, töltött kelkáposzta, túrós linzer. Vacsora: Hideg­sonka, főtt tojás, újhagyma. Szerda: Karalábéleves, zöldborsófőzelék, fasírozott feltéttel, földieper. Vacsora: Hideg íasírozott, retek. Csütörtök: Paradicsomle­ves, rakott burgonya, idei uborkasaláta, cseresznye. Vacsora: Sajtos makaróni, fejes saláta. Péntek: Zöldségleves, gombapaprikás tükörtojás­sal. Vacsora: Olajoshal, cit­romos tea. Szombat: Tejleves, pacal- pörkölt tarhonyával, tejes saláta, hareckízes palacsinta. Vacsora: Bundás zsemle Népművészetünk ezt a közonségigényt a hajdani falusi kovácsmesterek ké­szítményeinek felújításával szolgálja. Ennek során ter­mészetesen megújhodnak a régi ládavasalások, kocsi­díszek, hagyományos formái és motívumai is. Ismert ké­szítőjük, Ivák Pál, átányi kovácsmester, gyönyörű fa­li virágtartókat, fogasokat és hamutartókat is ková­csol ugyancsak a hagyomá­nyos régi formák és díszí­tések ügyes alkalmazásá­val. Ä népi hangulatú kis vas­tárgyak jól illenek bármi­lyen stílusú lakásba és igen mutatósak. A népművészeti hagyományok alapján készí­tett öltözékek, tárgyak te­hát ismét megtalálták he­lyüket mai környezetünk­ben. Mit kell tenni: A lakások higiéniája érdekében ? Mennél nagyobb figyelmet fordítunk a lakások tisztán­tartására, annál jobban biz­tosítjuk egészségünket. Hogy ezen a téren ismereteinket gyarapítsuk, néhány kérdést teszünk fel, és ha ezekre korrekt választ tudunk ad­ni, és ezt a választ gyakor­latilag is fel tudjuk hasz­nálni, nagyban hozzájáru­lunk magunk és családunk egészségéhez. íme a kérdések: Mi a legjobb mód a lakó­szoba szellőztetésére? Miért szükséges, hogy a hálószobát lefekvés előtt kiszellőztessük? Miért helyes, ha főleg a nyári hónapokban nyitott ablak mellett alszunk? Miért fontos az egészség szempontjából, ha esténként a szobákat jól megvilágít­juk? Miért kell naponta szel­lőztetni az ágyneműt nyitott ablak mellett? Mi történik, ha seprés, vagy porolás idején nem nyitjuk ki az ablakot? Miért kell naponta a sze­metet elégetni, vagy pedig jól elzárható fémtartályba helyezni? Miért helyes, ha a lakás­ból este eltávolítjuk a va­csoráról maradt éteimara­dékokat, és nem hagyjuk másnapig a lakásban? Válaszok: A szellőztetés akkor teljes, ha a szembenálló ablakokat és ajtókat kinyitjuk. A friss levegő növeli a belélegzéshez éjszaka szük­séges oxigén mennyiségét, aminek eredményeképpen alvásunk sokkal pihente- tőbb. A friss levegő szakadatlan beáramlása a szobákba az alvás egész ideje alatt a vér jó oxigénellátását bizto­sítja és ezzel kapcsolatban a szervezet egyéb fiziológiai működése számára a leg­jobb körülményeket teremti meg. A világításnak eléggé erősnek kell lenni, hogy a szemet az olvasásnál, vagy egyéb házi foglalkozásnál meg ne erőltessük. Ellenke­ző esetben a látás gyengül és fejfájás keletkezik. A nyitott ablakon át va­ló szellőztetés meggátolja hogy az ágynemű áporodott szagú legyen. Ha az ablakot nem nyit­juk ki takarítás közben, a por legnagyobb része tovább is a szobákban marad. A fedetlen szemét nagyon kellemetlen szagokat ter­jeszt, magához vonja a rág­csálókat szaporítja a legyek számát. Az ételrtiaradék jó talaja a bogaraknak, stb... Heti étrendjavaslatunk Rovatvezető: Tóth Zoltán burgonyapürével, uborka­saláta. Vasárnap Sertésragout le­ves, töltött karalábé, vegyes rétes, Vacsora: Töltött kara­lábé rizzsel. TÖLTÖTT KELKÁPOSZ­TA (5 fő): Füstölt hús 12 dkg, füstölt szalonna 8 dkg, zsír 3 dkg, fizs 10 dkg. liszt 5 dkg, só 3 dkg, tejfel 2 dl. kelkáposz­ta 150 dkg, veres hagyma 5 dkg, fokhagyma 0 5 dkg, bors 0.2 dkg, majoránna 0.1 dkg, tojás 1 db. A rizst puhára pároljuk, kihűtjük. — A kelkáposz­tát letisztítjuk, leveleire szedjük, forró vízben pár percig főzzük, utána le­csorgatjuk. — A szalonnát apró kockára vágjuk és üvegesre kisütjük. — En­nek zsírjához hozzáadjuk a finomra vágott veres­hagymát és aranysárgára pirítjuk.. — A füstölt húst miután ledaráltuk hozzáad­juk az elkészített rizshez, hozzáadjuk a tojást, fűsze­rezzük és a kisütött szalon­nával összekeverjük. — Ez­zel a töltelékkel a levele­ket, úgy, mint a töltött ká­posztánál, megtöltjük. — A fennmaradó kisebb leveleset szélesebb metéltre vágjuk. — Felét az edény aljára szórjuk, majd ráhelyezzük a töltelékeket és a megma­radt metéltre vágott leve­lekkel az egészet befedjük. — Vízzel felöntjük, hogy a töltelékeket ellepje és puhá­ra főzzük. — Liszttel és tejfellel habarást készítünk és a megfőtt kelkáposztára öntjük, felforraljuk és tá­laljuk. GYEREKEKNEK Az igazmondó fiú Étt egy favágó a falu vé­gen, véle felesége és három fia. Az ember fiaival fát vágni járt az erdőre, abból élt a család. Egyik, alkalom­mal, amikor az apa a leg­idősebb -fiával az erdőre ment, az ösvény szélén megzörrent a galagonyabo- kor, egy nyúl dobbantott, és eliramodott a tágas me­zőnek. Nagy ijedtéből fel­ocsúdva, az apa rákiáltott -fiára: _ Kapd el gyorsan azt e nyalat, elém ne kerülj nél­küle! Szófogadó volt a gye­rek, s uccu neki, ahogyan csak erejéből tellett, a nyúl után szaladt. A fiú szaladt és az apa elgondolkodva, hogy milyen jó pecsenyét esznek majd, várta vissza­tértét. Hiába várt. A fiú sem délig, pem estig, sem másnap délig nem jött. Másnap a középső fiúval ment fáért az apa. S aho- gyan tegnap történt, úgy esett most is. A galagonya­bokorból kiugrott a nyúl, elhangzott az apa kiáltása: „kapd el fiam!”, s a fiú szaladt, de nem tért vissza. így történt a legkisebb fi- úval is. A negyedik nap már csak az ember meg a felesége ült asztalhoz elköl­teni a szerény reggelit. Az apa kesergett, hogy most már egyedül kénytelen az erdőre menni. Az asszony korholta, ő az oka, minek szalajtotta a fiúkat a nyúl után. Az ember így csitit- gatta korholó feleségét: — Várj csak, várj. A fiúk még futnak a nyúl után, és rövidesen megjön mind a három, hóna alatt egy-egy tapsifülessel, és olyan finom vacsorát eszünk, hogy csak na. Szavainak végeztével az apa fogta baltáját, és in­dult az erdőbe. Ahogy megy, mi történik, a gala­gonyabokorból újra kiugrott a nyúl. Miután nem r>olt már kit utánaszalajtani, ma­gát biztatta meg: — Nyargalj csak lábam, kapjuk el a nyalat! Szaladt az öreg, előtte meg fürge viháncolással a nyúl. A tapsifüles vígan bír­ta a futást, de nem úgy az ember. Alig pár perces ro­hanás után már lihegett, kis idő múltával le is ült, hogy kifújja meghajszolt teste fáradságát. Ahogy pi­hent a három fiú apja, egy- szerre csak hangokat hal­lott háta mögül a csaliból. Ráismert legidősebb fia sza­vára: — Kergettem, a nyulat — mondta az — és már majd­nem megfogtam, hát egy­szerre csak madárrá válto­zott, és elszállt előlem. Én nem vagyok madár, n$m szánhattam utána. ezért nem mentem haza. A másik fiú így tódott bátyja szavaihoz. — Velem is majdnem így esett, csakhogy ez a nyúl, amint én kergettem egérré változott, és 9tr$ lyukba bújt. Ha hiszitek, ha nem, a farkincája mát a kezemben is volt, de elen- gedtem, mert hisz én nyu­lat akartam fogni, és nem egeret. Ezért nem mentem ha^a. i A legkisebb fiú sokáig váratott szavával, majd amulkodva így szólt: — Hallgatlak benneteket, és nem, értem, énvelém nem történt ilyen csodála­tos dolog. Én égy darabig kergettem a nyulat, bírtam is a futást, de még meg sem közelíthettem mert az, tőlem is jobban szaladt. De mivel apám azt mondta, nyúl nélkül a szeme elé ne ke­rüljek. hát most én is itt vagyok. A két idősebb testvér le­torkollta a kisebbet: — Nehogy ezt mondd apánknak, mert az úgyesem hinné el. Ekkor lépett a fiúk e&é az apa. Dehogy nem hiszem el, én is futottam a nyúl után, s ebből megtanultam, hogy az ember csak olyat akar­jon, amit meg is tud tenni. Este együtt tért haza az apa a három fiával. Nem nyúlhúst ettek, csak krump­lipaprikást, de azért vidá­mak voltak és legvidámabb volt a legkisebb fiú, mert igazmondásáért az asztalfó- re ültették. Seres Ernő Legenda Naményról és Ugornyáról Vásárosnamény fölött eső­től zavaros a Szamos, meg a Krászna vize. Ezek Vásá­rosnamény határában egye­sülnek az élő Tiszával. Ed­dig ér a közös a szatmári­beregi hatar is. A zárt nyár- és . tölgyligetek, a fűzfával borított ■ Tisza-szigetek. A Piai narriényiak arról is tudnak, hogy hajdanában Árpád fejedelem is meg­szemlélte a vásárosnaményi erdőrengeteget. Aranyozott kucsmáját a tarkójára tolta. A táltosokat hallgatta. Azok kijelentették, hogy rengeteg gyógyfű terem a víz, a láp­világ tövében. Említették a tarka gyöngyperjét, a csil- lagvirágot, a boglár kökör­csint, a medvetalpat, a méhfűvet, a szamosmügét, a fodros bogáncsot, a zerge- böglárt, meg a szibériai ho- mokrágót. Ennek a gólyahir- hös hasanló nagy leveleit a fejedelem lábához rakták. _ Induljunk. Mondta elégedetten a fejedelem. Miután egyaránt vidította a füvek bősége és a jó hír amit Gergely nevű vitéze hozott a pusztáról. Gergely felsőtestét félállónyakú rö­vid vászoning fedte. Bő nadrágja a csizmába szorult. Tar fején hármasi'onatba. font varkocs látszott, övé­ben nyíl és szabja pihent. Jó harcos volt Gergely vi­téz. Már gyermekkorában ügyesen kezelte az íjjat, lo­vagolván ürün, vagy juho- kon. íjjal lőtt madarat, menyétet, rókát, s nyulat. Gergely a nyírfa sokasá­gáról szólott, miután bel­jebb került a fejedelem ne­mezsátrába, s innen a régi mése jutott eszébe: — Az öregisten, Numitá- rom mondta az embernek: leérkezel az alsó nép lak­ta kérges földre, ott van erdei fám, aki az én igém­re termett. Kemény fának hasíts keményéből, lágy fának hasíts rugalmas lá­gyából, a két párt illeszd egybe. Az Obon igémre ter­mett falaim között, a tok­fajta haladnak szerezd meg aztan hólyagját, főzd meg tűzön, kétféle fádat ragaszd egybe, kötözd együvé, ily módon csinálj ijjat! Gergely csinált is ijjat Az ijjtegez végére csont­burkolatot erősített. Gergely kivált azért volt jókedvű, mert a Tisza men­tén rengeteg nyírfát talált. Annak ugyanis igen jó az itala es ijjkészltésre is igen alkalmas a fája. Szólott Gergely vitéz a vadvilagról is. A bölényről, a jávor- szarvasról, a vadmacskáról a farkasról, a vidráról, a nyestről, a nyusziról, a nyércről, meg a högyme­nyétről. A fejedelem nagyas becsülte a högymenyét ge­reznáját. Meg is parancsolta, hogy Szálán fe jedelemnek tizenkét hogy- es tizenkét nyusztszőrt Készítsenek. Hallotta Gergely a fejede­lem parancsai. Lóra pattant. De a szerte ágazó Tisza jobb­partján megtorpant. Valahol ott, ahol most Gergelyiugor- nya község fekszik. — Gergely! Ugorj! Na! — Hallá a vitéz a háta mögül a fejedelem parancsát Gergely átugrottá a Ti­szát. Hanem a Tisza bal- partján megest megtorpant. Új folyóag tűnt elébe. De nem ért rá tépelődni, mert a háta mögött megint szólt a fejedelem: — Na, menj! Na, menj! Attól kezdve hívják a Tisza jobbpartján megült helységet Gergelyiugornyá- nak és Naménynak, Vása- rosnaménynak, a Tisza bal­partján telepedett sapadtor- cájú vizivároskát. Balázs Árnak GYERMEKREJTVÉNY Vízszintes: 1. Elemérke. 6. Kismacs­kák. 11. Szélhámossággal. 14. Indulatszó. 16. Tromf. 17. Személyes névmás. 18. Asz- szonyok. 19. Esztendő. 20. Tiltó szó. 22. Retteg. 23. Két­jegyű mássalhangzó. 24. Nyíregyházi születésű nagy magyar író, keresztnevének kezdőbetűjével. 26. Alá. 27. KIEL 28. Egyiptom nyelve. 30. Katonai műszaki alaku­lat. 33. Hivatalos helyiség. 35. RARZ. 36. Forradás, var. 38. Izmos. 39. Föld, idegen nyelvű szóösszetételekben. 40. Neves nyíregyházi festő­művész (Endre). 42. Ilonka, 43. Szőlőtőkén terem. Függőleges: 2. Római 50 és 100. 3. Lis­ta közepe!!!' 4. Kicsinyítő képző. 5. Ósdivá válik. 8. Ronda. 7. Szintén. 8. CAX. 9. Hamis. 10. Világhírű nyír­egyházi születésű festőmű­vész, keresztnevének kezdő­betűjével. 12. Juttat (+’>. T3. Belevág. 15. Vitéz. 17. Év­szak. 19. Érzékel. 21. Eger­be való. 24. Ifjúsági szerve­zetünk. 25. YARE. 27. Ártal­mas. 29. Fed. 31. Tea betűi keverve. 32. Ütő. 34. Oldalra billen. 36. Vízben él. 37. GZ F. 40. Tág. 41. Jó fül magán­hangzói. Megfejtendő: vízszintes 24, 40, és függ. 10. Múlt heti megfejtés: Vég­re itt a vakáció! Könyvjutalom: Kovács Pál Nyíregyháza* Jánosbokor, Gerzsemyi Már, ta Barabás és Páll Jáli* Gergelyiugornya.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents