Kelet-Magyarország, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-20 / 144. szám
D élben piszoftteves volt és grizes laska. Az ebédet, négyünknek két adagot, egy kifőzésből hozattuk a Szarvas utca végéről. Borzalmas iebuj volt ez a kifőzós, jártam ott sokszor én is, és a koszt, amit küldtek, arról tanúskodott, hogy Zajác/.né, a kifőzés tulajdonosa, nem annyira félebaráti szere tét bél, mint inkább nyerészkedési vágyból alapította intézményét, A piszokleves színe után nyerte nevét ás tulajdonképpen hagymaíllat ú mosogatóié volt, az alján griz- szemekkel, hogy már a levesnél megutáljuk azt a grizt, amely, majd a tésztán rajta lesz- A grizleyessel már kicsi korom óta rossz viszonyban voltam, ugyanis a megvetését sehogy sem tudtam technikailag keresztülvinni. Ha 1 kanál levest nagy nehezen a számba dűtöttem a folyadék leszaladt a torkomon, de a gríz mindig a számban maradt, odatapadva, és nem tudtam, mit kezdjek vele. Megrágni nem lehet, mert kicsi, lenyelni nem mertem, mert féltem, hogy megbetegszem, ha egészben lenyelem. Amikor egyszer apám felelősségre vont, hogy miért hagyom a tányér alján az értékes grizszemeket, kifejtettem neki elméletemet, és kaptam érte két pofont. Ennek a két pofonnak az emléke persze nem tudta csökkenteni a grizleves iránti idegenkedésemet- Viszont a grizes metéltet nem lelki előzmények, hanem objektív okok miatt utáltam, mivel olyan szaga volt, mint a kifőzött szennyes ruhának és nem láttam semmi értelmét annak, hogy szennyes ruhát egyem ebédre. Most azonban, életünknek e m'vótlan szakaszában mindent meg kellett ennünk, ha nem akartunk éhen maradni és még hozzá verést is kapni. Ezt tettük most is, benyeltük a grizes laskát, szerencsére nem volt nagyon sok, s miután képmutatóan megköszöntük az ebédet, elrendeződtünk. Apám lefeküdt az egyetlen díványra, és fejére borított egy újságot a legyek ellen, nővérem, ábrándos szemekkel, mosogatásba fogott, nyilván arra a zöld bricseszes fiúra gondolt, aki mostanában minden este ott sétált az ablakunk alatt és Tasca nagyáriáját fütyülte, szerelme és muzikalitása jeléül. Mi pedig, két fiú, abban a pillanatban, ahogy apánk szuszogása tartós hor- tyogásba csapott át, kioson- tunk az ajtón, hogy portyára induljunk, ami alatt főleg becsületes ennivalónk megszerzését értettük. E pillanatban nem is annyira az éhség hajtott minket, mint inkább a méltatlanság kínzó érzése, hogv étvágyunkat grizes laskával kellett meggyaláznunk, amikor annyi érdemes és pompás eledel van a földön. De azért alapjában véve jókedvűen és bizakodással tolultunk neki a városnak, mert az volt a tapasztalatunk, hogy a valódi étvágy előbb utóbb kicsikarja a neki való falatokatPersze, portyázásainkat erősen korlátok közé szorították a társadalmi illendőség szabályai, különösen a szegénység puritanizmusáról és a gőgös szegényekről vallott buta nézetek. Én például, a magam részéről, sokkal logikusabbnak tartottam volna. hogy ne Simkó Feri barátom két szem cukrából kérjem el az egyiket, hanem az üzletből kérjek, ahol sokkal több van. De hát ezt tiltotta a társadalmi morál, amely főleg bátyámban testeseden meg gyakorlatilag, aki nálam három évvel idősebb volt, • és kettőnk cselekedeteiért a büntetőjogi felelősséget viselte. E morál nevében kell nekünk naponta, némán szenvedve, elmenni és füstölt- hering szaga úszik az orrunkba és beszalad a nyelőcsövünkön át egészen a talpunkig. De nem állhatunk meg a kirakat előtt bámészkodni, nehogy azt mondja valaki: ..Nézd csak ezt a két éhenkórászt, hogy bámul, hogy csorog a nyála” mert ez szégyen a családra. E pillantást ma azért vetek b nyitott ajtón keresztül s magát Hoffmann Gusztávot látom ott állni a kerek sajtok előtt, amint tmnatkoswa ásít, mert egyetlen vevő sincs a boltjában- Tovább lépnék, de húz a szag, a komplikált és ingerlő szagegyveleg, húz az orromnál fogva, és én megyek utána be az üzletbe, mint egy holdkóros, és megállók pontosan Hoffmann Gusztáv orra előtt. — Datolya van. tessék mondani — ezt kérdem bizonytalanul. — Van. Mennyit adjunk? — És diákcsemege is van, tessék mondani.-. — Az Is van. f? n nem szólok többet, és Jj kínos csönd támad. Ix>pva a pultot nézem, ahol fel vannak tornyozva a tábla csokoládék. Főző csokoládé hagy, kilós masszákban, aztán mogyorós meg tejcsokoládé, aminek ,1 papírján tehenek vannak. A kereskedő elnéz a fejem fölött és unott mozdulattal egy nyitott dobozba nyúl, kivesz onnan egy vékony szelet ke csokoládét, olyan ötfilléreset és szó nélkül a markomba nyomja- Úgy látszik, ezek a kis csokoládék magamfajta gyenge jellemek részére vannak odakészítve, akik beszédülnek a szag után. — Köszönöm szépen — re- begtem minden tiltakozás nélkül, és ezzel már el is árultam, miféle titkos céllal jöttem. Ettől elpirulok, es zavartan sompoiygok ki a boltból. Laci már vár odakint a sas- szemével és rám formed — Mi van a kezedben? — Csokoládé. — Koldultad? — Nem! — Hát? — Csak néztem... — Az is koldulás — állapította meg Laci sötéten, de látszik az arcán, milyen súlyos harcot vív benne a lelkiismeret és a csokoládé- A tusa a csokoládé fölényes győzelmével végződik, mert Laci szigorúan rámszól. — Adj egy kicsit! A mennyei íz egy pillanat alatt elolvad a nyelvünkön, s csak növeli kielégítetlen étvágyunkat, amely tudvalevőleg legnagyobb ellensége a szilárd karakternek. Bátyám rákezd kedvenc játékunkra, és gyorsan hadarva rámkiált: — Csirkepaprikás nokedli- vei' Nekem, a játék szabályai szerint, azonnal rá kell vágnom valami még finomabbat, tehát ezt mondom: — Juhjísos kása! — Libamáj j* ros kaláccsal: — Piszkoslaska! — Lekváros gombóc! — Csúsztatott palacsinta! — Aranygaluska, sodóvai! — Nyertél — mondom nyálnyelve, mert ennél jobbat már nem tudok kitalálni. Elérkezünk a Piac térre, ahol a Rotaridesz-trafik előtt egy csoport fiú izgatottan tárgyalja a vasárnapi fuballmeccs esélyeit. Ha Cseh Ondró játszik balszélsőt, vélik a szakértők, biztos a győzelem, mert ő mindig megrúgja a maga egykét gólját. Ondró ugyanis erősen bandzsit. és ha a jobb sarokba néz. biztos, hogy a bal sarokba vágja a labdát, ezzel téveszti meg a kapusokat. Az eleven vitát egy izgatott hang szakítja meg: — Itt a péksütemény! GÁDOR BÉLA: KAPROS BELES 1365. június 20A trafikkal szemközti bódé elé most teszi le Tóth pék gatyás inasa a gurt- nis kosarat, tele forró péksüteménnyel. A fiúk megrohanják a kosarat, válogatják a piros zsemléket, egyik négyet-ötöt is vesz. A módosabbak kiflit vásárolnak, ők minőségre mentek, így tesz Perényi Dini is, aki mellettem ropogtatja a kiflit, a másik kezében is tart kettőt, telik neki, az apja bíró a törvényszéken, zsebpénzt is kap hazulról— Adj egy kiflit, Dini _ mondom neki. — Emlékezz vissza, hogy lemásoltad a latin dolgozatomat..* — Mikor volt az — fölényeskedik Dini, mert vakáció van, és nincs ráutalva fényes elmémre. De azért némileg gondol a jövőjére is, nyútja az egyik süteményt. — Törjél — mondja kegyesen. de oly fukarul fogja a kiflit, a piszok, hogy épp csak a hegyét tudom letörni- Közben Manyu jön arra egy csapat fiúval és odaveti nekem hencegösen: _ Jössz moziba? — Nem megy — mondja a bátyám helyettem, dühösen. — Pedig jó filmet adnak, „Asszonybecsület”, társadalmi dráma öt felvonásban. Egy nő meghal benne, és látszik a lába térdig, Szedlacsek látta a filmet..- Na, gyertek, fizetem. így beszél Manyu, és csörgeti a pénzt a nadrágzsebében. Én már mennék, mint a bolond, de Laci dühösen el- ráncigál onnan és úgy sziszegi a fülembe: — Hát te egész hülye vagy? Nem tudod, hogy Manyu lopja a pénzt? Az apja üzletéből lopja, a kasszából, orgazda akarsz lenni? Nem, az igazán nem akarok lenni, milyen jó, ha az embernek ilyen okos bátyja van. Megyünk hát tovább a Vasút utca irányába- Barth fényképész előtt ott áll az idősebb Bakos, a Feri, akinek fehérvérűsége van, és meg fog halni. Ahogy meglát minket, dicsekedve mondja: —■ Le vagyok fényképezve, nem hiszitek? Gyertek, megmutatom ki van téve a képem a dufarba..Valóban a kapu alatti egyik üveges szekrényben ott lóg Feri. éppen olyan szomorú lófeje van, mint az életben. A szülei biztosan azért fényképez tették le, hogy ha meghal, maradjon róla emlékük- -Ö meg büszkén mutogatja a fényképét, biztosan reggel óta itt áll és várja a kuncsaftokat. Tovább megyünk és a cukrászda előtt hirtelen, egyszerre megállunk, mint a fiákeres lova a kocsma előtt, — Bemegyünk? — kérdem Lacit szorongva, mert tartok tőle, hogy megint valsimi erkölcsi skrupulusa támad- Ezért továb kecsegtetem: — Hátha kapunk krémes véget... I" aci huzigálja az orrát, mintha utálná a cukrászdát, de közben az ő szeme is pislog befelé, az üvegajtón keresztül, mert ott látható Helénke, aki nagy adag fagylaltot visz éppen az egyik asztalhoz vajszin vaniliát két lila eperszelet között, s egy másik tányéron vékony, lapos ostyát hozzá, olyat, ami citromos ízzel van megtölve— Pénteken nincs krémes — mondja Laci, aki mindent tud, de a szemét ő sem tudja levenni az eperfagylaltról, ami édes is. hideg is azért lehet szeretni olyan nagyon. Szóval, mégis bemegyünk és halkan üdvözöljük Relénkét, nehogy azt higgye, dicsekedni akarunk a vendégek előtt rokoni kapcsolatunkkal. Mert Helénke unokanővérünk, övé a cukrászda és ezért illet minket kt'é- mesvég, vagyis, a krémesle- pény levágott széle, amit nem lehet a vendég elé tenni- Persze, Lacinak igaza volt, mert nem kaptunk krém es véget, tehát félrehúzódiunk a falhoz, hogy ne legyünk útban, onnan néztük, amint Helénke és egy nagy csontos, fekete kisasszony hordja az édességeket az asztalokhoz. Hát csak állunk, és Helénke egyszer futtában odaszól: — Menjetek hátra, kaptok fagylaltot. Szóljatok Rózának... Egymásra villant a tekintetünk. Mi a fene? Helénke nemigen szokott minket olyasmivel kínálni, amit a vendég is megeszik, a fogához ver Minden garast, hogy húgait ki tudja házasítani- ö maga fonnyadt is, öreg is. abban leli hát örömét, hogy megpróbálja gömbölyded hugocskáit elsütögetni. De úgy látszik, most az egyszer megemberelte magát, és megszólalt benne a rokoni vér. Hátravonulunk a konyhába, ahol Róza, a mindenes épp tejet melegít a sparherden, mert akad olyan hülye vendég, aki ebben a melegben is forró kávét óhajt inni. Amikor előadjuk, miről van szó, a szá.ias, kövér Róza váratlanul nyájas lesz. elhúzza a lyukról a tejeslábast és szalad fürgén a íagylaltgéphez— Van itt bőven, ehetnek annyit amennyi beléjük fér. Belenyúl a fakanállal a tartályba és odacsap két tányérra annyit, hogy egy lónak is elég volna... Leültünk a konyhaasztalhoz, mint akiket megbabonáztak, és nem hiszünk a szemünknek. De mégis igaz, ott csillog a nagy halom csokoládéfagylalt az orrunk előtt- Belemerítjük a kanalat a fagylaltba, és finoman belenyalunk. Én rögtön fel is ordítok: — De hiszen ez sós! Laci is fintorog és köpköd, Róza pedig úgy kacag, hogy alig bír magával. — Hát persze, hogy sós, mit gondoltok? Az édes fagylalt kell a vendégeknek.-. Úgy nevet csapkodja a kövér combját, mi meg csak nézzük a fagylaltot, hihetetlenül, kétségbeesve. Végre lecsillapodik Róza és elmondja mi történt. A fagyloltgépben a jeget sóz- ni szokás hogy minél tovább tartson- Az egyik tartály ma kilyukadt, és a sós lé beszivárgott a fagylalt közé, így ehet ma csokoládéfagylialtot potyán boldog boldogtalan. Nem tudjuk levenni szemünket a .szerencsétlenül járt fagylaltról; éppen olyan, mintha jó volna: hideg, barniA, kívánatos. Nem létezik hogy ez ne legyen’ ehető. Ismét bele- merítem a kanalamat és megkóstolom- Hiába, sós, verje meg az Isten! Látom, hogy Laci sem bír belenyugodni a sors iróniájába, ő is újból és újból nekiesik, végül ellöki a tányért és dühösen elfordul, hogy ne is lássa. Engem elfut a méreg és elhatározom, megeszem ha beledöglök is. Most már magamra is dühös vagyok: hogy lehet az, hogy nem ízlik nekem, hiszen fagylalt! Behunyom a szemen és erőszakkal tömöm masamba a fagylaltot, de muszáj abbahagyni, nem bírom. A szám megtelik sós, keserű ízzel- Közben Róza is kiszórakozta magát rajtunk és megy dolga után, úgyhogy egyedül maradunk a konyhában. Az asztal végiben megpillantok e.gy réz- üstöt, színig tejszínhabbal. Hirtelen belemártom a kezem, és a számba csapok egy jó marokkal. Az istenit neki! Laci felugrik, rémülten elcibál az üst mellől, nyakon ver és tuszkol a hátsó ajtó felé, ami kivezet az udvarra. HP őröld meg a pofád! — 1 sziszegi- — Veled nem lehet sehová menni nem vagy te úrigyerek... Csak ezt ne mondta volna! Bűntudatosan kullogok utána, s közben élvezettel nyalom a szám környékén az édes habot. Ismét az utcán baktatunk S eljutunk a Károlyi kertig, ott leülünk egy padra, hogy kiémelyegjük magunkat. A gyepen élénk futballozás folyik, de nincs kedvünk beállni, idétlen rongylabdát rugdalnak a fiúk, az embernek eltörik a lábujja, ha belerúg. Most volna jó egy cigaretta ami persze nincs. Laci úgy ül mellettem komoran, mintha én lennék felelős a világ berendezéséért- Közben alkonyodik, augusztus végén járunk. Eszembe jut egy jó gondolat. — Gyerünk el Linka néniékhez. Sakkozunk, vagy duráko- zunk a fiúkkal-.. Laci egy vizsgálóbíró tekintetét veti rám. — Linka néniék most vacsoráznak. Ki akarod nézni a falatot a szájukból? — Én? Bizony isten, eszembe sem jutott- Csak benézünk egy kicsit, aztán jövünk... jVí ire odaértünk Linka né- niék éppen nekikészültek «. vacsorának- A család a verandán terített asztal körül ült, és vallásos áhítattal várta az étel megjelenését. Némák voltak és megilletödöttek, amiből én arra következtettem, hogy jó vacsora lesz. Köszöntésünkre a család tagjai, mint kulturált kutyák udvarias morgással válaszoltak. Leültünk a garádicsra egymás mellé, és mint a templomon kívülrekedtek, illetéktelen áj- tatossággal vártuk a fejleményeket. Csakhamar megjelent a papnő, Linka néni, és az étel tömjénfüstjébe burkolva, letett^ az asztal közepére az étket- Bármennyire is nem néztem oda, rögtön megállapítottam, hogy a nagy lábasban zsíros tört krumpli van és a kisebbikben libatöpörtyű. Linka néni ünnepélyes csendben megkezdte az osztást, minden tányérba belecsapott néhány jókora kanál krumplit, aztán szünet, töpörnyűvárás, áhitat. Most Linka néni a kisebbik lábas után nyúlt, és ételgőztől fénylő arca dévajul elmosolyodott: — Rászállott a légy — mondta a családi viccet, és minden krumplihalamra rátett a villával egy darab tepertőtAmíg az étkezés folyt, mi szemlesütve ültünk magunknak a garádicson, ami zaj a fülünkig eljutott, az evőeszközök csiszorálása a kéjes csámcsogás aaja. az éppen elég volt nekünk. Közben senki sem szólt egy szót sem, mintha ott se lettünk volna. Most már nem volt rá mód. hogy tisztességgel felálltunk elbúcsúzni, mert ez olyan lett volna, mint a várakozásukban csalódott éhenkórászok sértő- dött elvonulása. Tehát ott kellett maradnunk megbántottam odaszegezve. Bárcsak megkínálnának, hogy visszautasíthassam, bárcsak erőszakkal nyomnának a számba egv töpörtyűt, hogy kiköphessem és azt mondhassam: „Köszö- nőm, csak egyétek meg nem vagyok éhes-”... De semmi ilyen nem történt, csak Linka néni térült fordult és egyszerre új szag csapta meg az orromat, ingerlő, fanyaréden, csodálatos illat, amelyet ismert az orrom és egész lelkem. Kapros túrós bélés! Nem lehet más-.. De azért egészen bizonyos nem voltam benne. Ha talán egy pillanatra odanéznék... Nem, juszt sem nézek oda! Még azt találnák hinni, hogy megkívántam a bélest és így akarom kira- voszkodni a megkínálást-. Nem. Ha nekik maguktól nem jut eszükbe, ha nincs annyi tisztesség bennük, hogy édes unokaöccsüknek egy bélest adjanak, akkor zabálják meg maguk. De végül is ha jól meggondoljuk nincs jogom odavetni egy pillantáát? Megnézni azt az ételt, amelynek ellentállok? A nélkül, hogy felemeltem volna a fejemet, oldalról az asztal felé pislantottam, s megláttam a nagy tál friss kapros bélest, '.amelyet törzsi tisztelettel vettek körül az összehajló fejek mint emberevők az üstöt, amelyben már fői a hittérítő. Lehet, hogy néhány másodperccel tovább szemléltem a látványt, mint szándékomban volt, mert Linka néni, aki épp szemben velem, ez osztással volt, elfoglalva, elkapta tekintetem és érdeklődésemet félreértve, azt kérdezte: — Ti már vacsoráztatok, gyerekek? — Igen — vágta oda Laci dacosan, de igaza is volt. Miféle kérdés ez? Hát elképzelhető olyan vacsora, amely után ne lehetne megenni egy túróskapros bélest? Linka néni agyán is valami efféle gondolat futhatott keresztül, mert rátett egy tányérra két bélest és nyújtotta felénk: — De azért ezt a kis bélest meg tudjátok enni.-. Ezt nagyon kedvesen mondta Linka néni, azt-meg kell adni. A sütemények pedig jókorák voltak, úgy megsütve, ahogy kell: pirosra, a közepén pedig, mint a nyíló rózsa kely- he, ott csillogott nedvesen, « tojástól és kaportól sárgászöld túró- A bátyámat lestem, va-- jón visszautasítja-e a kínálást ettől tettem függővé a* én döntésemet. Laci, az erényes Cato, pillanatnyi habozás nélkül beleharapott a bélésbe és mohón zabálni kezdett. Nem volt más számomra hátra, minthogy én is elfogyasszam a magamétBélés után rögtön hazamentünk. Apánk még nem volt otthon, Bözsi nővérünk a kis vaskályha mellett guggolt és tüzet rakott, hogy kotyvasszon valamit vacsorára. A tűz nem akart meggyulladni, Bözsi dühöngött és könyökig kormosán íújkálta a tüzet, majd kirántott a kályhából egy üszkös fadarabot és a földhöz csapta mérgében: — Nem ég, hát nem ég! — mondta tehetetlenül aztán látva, hogy vigyorgunk, ránkri- pakodott: — Hol csavarogtatok mostanáig? — Linka néniéknél voltunk- Ettünk kapros bélest — dicsekedtem. — Persze, megint koldultatok... — Koldult az eszed tokja! — csatlant fel Laci dühösen. Bözsi körülnézett, hogy mit vághatna hozzánk, de egyszer csak meggondolta magát arca ábrándos kifejezést öltött megigazította a haját és az ablak felé indult, mert ott már megjelent a zöld bricseszes fiatalember, s fütyülni kezdte Tosca nagyáriáját. BÖLÖNI GYÖRGY: Halija kend Táncsics A Szépirodalmi Könyvkiadó a magyar könyv ünnepi hetén jelentette meg új kiadásban Bölöni György legjelentősebb és legközismertebb alkotását. A szerző franciaországi emigrációja idején írta ezt a könyvet, melyben a XIX. század világába ágyazva mutatja be. Táncsics Mihály életét. Bölöni György, miként azt másik rendkívül közismert alkotásában „Az igazi Ady - ban tette, ugyanúgy ebben a művében Táncsics Mihály életét és munkásságát szabadítja meg a csalfa, vulgarizáló vagy éppen tudatos félrevezetésektől és mutai ja be a semmi megalkuvást nem ismerő, szabadságharcra buzdító Táncsics Mihályt. A jobbágyi sorból induló forradalmár életének minden szakaszát az egykorú hiteles dokumentumok felhasználásával nagy tudományos fel- készültséggel vázolja. az írói mesterség nagy erényeit csillogtatva, mely által a mű nemcsak hiteles életrajz, hanem egyben kitűnő művészi alkotás. Ismeretes, hogy Bölöni a negyedszázados kényszerű emigráció után a „Hallja kend Táncsics” kéziratával tér haza 1945-ben a felszabadult Magyarországra. Könyvét politikai tankönyvnek szánta, melyben felfedi az 1848-as események indítékait, bemutatja fejlődési vonalát azzal a céllal, hogy a 48-as örökséget hozzáadja a magyar újjászületéshez. A könyvnapra megjelent mű Bölöni György művei sorozatának első köteteként Jo- vanovics Miklós szerkesztésében jelent meg. A kötésterv Rudas Klári ízlését dicséri. 6
