Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-18 / 115. szám

Sasztri Leningrédhan Gromiko Törökországba érkezeit Kínai nyilatkozat a nyugatnémet — izraeli kapcsolatfelvételről Véget ért az afro-ázsiai értekezlet Winneba, (TASZSZ): Winnebában befejezte mun­káját az afrikai és ázsiai né­pek szolidaritásának negyedik konferenciája. Az értekezlet küldöttei tá­mogatásukról biztosították az ázsiai és afrikai országok második értekezletét, amely Algírban ül össze, valamint az Afrikai Egység Szervezet állam- és kormányfőinek ta­nácskozását, amelyet szep­temberre tűzték ki Accrában. A konferencia külön határo­zatban foglalkozott az ame­rikai imperializmus bűnös szándékaival és cselszövései­vel. A határozat bírálja a vietnami, kongói és domini­kai nép ellen nyiltan hadat viselő Egyesült Államokat, el­ítéli és visszautasítja Wa­shingtonnak azt az igényét — amely Johnson május 8. nyi­latkozatában jutott kifejezés­re —, hogy kisajátítsa a vi­lág sorsa feletti egyedural­kodói jogot, hogy durván el­fojtson minden függetlenségi és szabadságmozgalmat és be­avatkozzék a szuverén álla­mok belügyeibe. A határozat felhívja a világ antiimperiji- lista erőit, leplezzék le és ítéljék el az amerikai impe­rializmus bűnös cselszövéseit. A részvevők jóváhagyták a szociális és kulturális intéz­kedések programját is. Elfo­gadták azt a javaslatot, hogy 1966-ban Havannában tartsák meg az ázsiai, afrikai és latin­amerikai népek szolidaritásának konferenciáját, amely kétség­telenül új szakaszt nyit majd az imperializmus és a gyar­matosítás ellen küzdő né^ek még szorosabb összefogásá­ban. Eskol „békejavaslata" az arab államokhoz Jeruzsálem, (MTI): Levi Eskol izraeli minisz­terelnök hétfőn felhívta a szomszédos arab államokat, hogy kezdjenek közvetlen bé­ketárgyalásokat Izraellel. A felhívást Eskol a parlament ülésszakának megnyitásakor elhangzott beszéde keretében tette. A „békejavaslatot’’' taglal­va Eskol hansúlyozta, hogy az alapfeltétel a térség min­den országa függetlenségének és szuverénitásának tisztelet­ben tartása. Mint hozzáfűzte, kölcsönös megállapodással ki­sebb területi kiigazításokat is elképzelhetőnek tart. hogy ez­zel könnyebbé váljék a la­kosság mindennapi élete. ...................... ' ' ~ •!' Utcai harcok Santo Dom ingóban Titkos tárgyalásokat folytat Bundy, Johnson tanácsadója A további hírügynökségi je­lentésekből arra lehet következtetni, hogy Dominikában rövide­sen politikai irányválto­zásra kerül sor, Caamano ezredes, az alkotmányos korma ay elnöke ugyanis legutóbbi rádiónyilatkozatá­ban béke.jobbot .ajánlott az amerikaiaknak és az Egyesült Államok meg­nyugtatására bizonygatta, hogy nem akar „kommunis­tákkal” kapcsolatba lépni. Bundy, Johnson elnök nem­zetbizottsági tanácsadója va­sárnap titokban Santo Do- mingóba érkezett. Kíséreté­ben tartózkodik Cyrus Vance hadügyminiszter-helyettes Jack Vaughan hadügyi államtitkár és Thomas C. Mann külügy­miniszter-helyettes. A magas rangú amerikai küldöttség tárgyalt a helyi amerikai nagykövetség tisztviselőivel, majd az AÁSZ dominikai képviselőivel. A „ténymegál­lapító’1 bizottság vasárnapi tevékenységének legérdeke­sebb mozzanata az volt, ami­kor a bizottság tagjai este ta­lálkoztak Imbert tábornok­kal. Az AP értesülése sze­rint az amerikaiak köve­telték Imbert lemondását, a junta vezetője azonban a kérést megtagadta. Végül az AP arról tudósít, hegy Jose Antonio Ma.yobre. volt venezuelai pénzügymi­niszter hétfőn megérkezett New Yorkba, hogy tárgyal­jon U Thant ENSZ főtitkár­ral. Washingtonban, az AASZ székhelyén hétfőn közzétették az amerikai delegáció május 15-én kelt bejelentését, amely szerint az amerikai „expedi- ciós hadteste” — vagyis a .kö­rülbelül 30 ezer főnyi ame­rikai inváziós erőt — az Amerikai Államok Szerveze­tének rendfenntartó kötelé­keibe olvasztják. Az AFP jelentése szerint az Amerikai Államok Szerveze­tének főbizottsága, Argenti­na, Chile, Costa Rica és Ve­nezuela kérésére hétfőn este magyar idő szerint 23 órakor ült össze ismét a dominikai kérdés megtárgyalására. Dollárcsata Amerikában Santo Domingo, (MTI): A dominikai fővárosból ér­kezett legfrissebb jelentések a harcok folytatódásáról adnak hírt. A hírügynökségek el­mondják, hogy a város észa­ki részében a szemben álló felek egységei házról-házra harcolnak. Imbert tábornok ötszáz katonája harckocsik tá­mogatásával indított tá­madást az „alkotmányos kormány” csapatai ellen. A heves harcban hetvenen haltak meg. A leghevesebb harc a temető környékén dúlt, a felkelő csapatok ugyan­is a temetőben ásták be ma­gukat. A katonai junta közölte, hogy harminc harckocsit ve­tett be a csatába. Az alkot­mányos kormány hadügymi­nisztere viszont bejelentette, hogy semmiféle harckocsit nem láttak, Imbert katonái legfeljebb aknavetőket hasz­nálnak. A hírügynökségek arról is beszámolnak, hogy Rikhye in­diai tábornok, U Thant ENSZ- főtitkár katonai tanácsadója vasárnap megjelent Caameno ezredes csapatai között. A katonák az indiai tábornokot lelkesen fogadták, „ENSZ igen, AÁSZ nem” felkiáltá­sokkal. A tábornokot Cury, I az alkotmányos kormány kül­ügyminisztere üdvözölte. Az amerikai kormány a jelek szerint fel akar lépni a dollárt fenyegető veszélyek: az aranytartalék fogyása és a dollár túlzott kiözönlése el­len. Johnson elnök több száz amerikai vezető üzletember­hez személyes levelet inté­zett. Ebben felkérte őket, hogy nagyobb összegű dollárt vonjanak ki európai és más tengerentúli • vállalkozásaik­ból. Egy amerikai bank Pá­rizsból áprilisban nem keve­sebb, mint ötszázmillió dol­lárt utalt haza. Egy amerikai Adenauer cáfol, Stammberger bizonyít A Spiegel című lap leleplezése a Gehlen-ügyben iparvállalat ünnepélyesen ígé­retet tett arra, hogy a továb­biakban lemond minden eu­Bonn, (MTI): A Spiegel közölte, hogy Adenauer 1962 őszén a Spie­gel ellen indított akció ide­jén felszólította Stammberger akkori igazságügyminisztert, hogy tartóztassa le Gehlen tábornokot, a szövetségi hír­szerző szolgálat vezetőjét is, mert „összeesküvést szőtt a Spiegellel együtt.1’ Adenauer most cáfolta a Spiegelnek ezt a közlését és kijelentette, hogy az „elejé­től végig szemenszedett ha­zugság”. Stammberger volt igazságügyminiszter viszont kijelentette: teljes mértékben megfelel az igazságnak az, amit a Spiegel állít, nagyon jól emlékszem rá, hogy Adenauer 1962 novemberében Kuhn államügyésszel együtt a kancellári palotába hivatott és azt mondta: „A szomszé­dos szobában ül Gehlen, men­jenek be és tartóztassák le”. Miután a legfelső bíróság bün­tető tanácsa múlt hét péntekén beszüntette a Spiegel vezetői elleni eljárást, megállapítot­ta, hogy az ellenük emelt ha­zaárulást vád alaptalan. is­mét megélénkült a Strauss személye körüli vita Nyugat- Németországban. A kommen­tátorok egyrésze azt hangoz­tatja, hogy Straussnak most már végképp le kellene tűn­ni a politikai színpadról, mert hiszen a legfelsőbb bí­róság e határozata voltakép­pen az ő morális megbélyeg­zését jelenti. rópai tőkebefektetésről, eddigi leányvállalatainak vagyoná­ból pedig százmillió dollárt utalt át a New York-i anya- vállalat pénztárába. Henry Fowler amerikai pénzügyminiszter közlése sze­rint az év első négy hónapjá­ban 975 millió dollár értékű arany került ki az Egyesült Államokból. (Az elmúlt évi hivatalos adatok csupán 125 millió dollárnak megfelelő arany elszivárgását jelezték.) Az idén Franciaország egy­maga 475 millió dollárt vál­tott be aranyra az Egyesült Államokban. Mikojan, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökségének elnöke hétfőn dolgozószobájá­ban fogadta Robert Ford ka­nadai nagykövetet. A megbe­szélésre a nagykövet kérésére került sor. Várnában megnyílt az ade­ni néppel való szolidaritás második nemzetközi szakszer­vezeti értekezlete. Az értekez­leten Európa, Ázsia, Afrika és Amerika ötven országának küldöttsége vesz részt. Az A1 Ba.ath című szíriai lap hétfői számában megerő­síti Bonn és Izrael újabb titkos egyezményének hírét. A lap szerint az NSZK 160 mil­lió márka értékű amerikai fegyvert szállít Izraelnek. Az Indiai Kommunista Párt delhi szervezetének rendezé­sében hétfőn a Gandhi téren gyűlést tartottak, amelynek részvevői állást foglaltak az Egyesült Államok ázsiai és egyéb agresszív lépései ellen. A KGST állandó szénipari bizottságának a széndúsítás kérdéseivel foglalkozó tudo­mányos műszaki tanácsa má­jus 11-től 15-ig tarteftta 4. ülésszakát. 4 Ben Bella elnök hétfőn ki­jelentette, hogy Algéria nem fogadja el azt a segélyt, ame­lyet az NSZK az annabal (Bone) kikötő újjáépítésére ajánlott fel. • GarufalLasz görög hadügy­miniszter meghívására hétfőn Ciprusról Athépba érkezett Grivasz tábornok. A tábornok a sziget védelméről folytat megbeszélést a görög minisz­terrel. Zbynek Vokrouhlicky-nek a Nemzetközi Diákszövetség el­nökének vezetésével NDSZ- küldöttség utazott a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság fővárosába, hogy tájékozódjék, miképpen lehet segíteni a vietnami ifjúság imperialista- ellenes harcát. Ajub Khán elnök muzul­mán ligája győzelmet aratott a nyugat-pakisztáni törvény- hatósági választásokon, a párt az eddig kihirdetett 146 man­dátum közül 96-ot szerzett meg. A laoszi nemzetközi ellen­őrző bizottsághoz intézett üze­netében a Laoszi Hazafias Front Pártja fegyveres erői­nek képviselője élesen tilta­kozott amiatt, hogy az ameri­kai légierő nemrég barbár módon bombázott lakott he­lyeket két felszabadított tar­tományban. Hétfőn este Becsből jövet Bukarestbe érkezett Alex Guaison-Sackey. az ENSZ köz­gyűlésének elnöke, aki Cor- neliu Manescu külügyminisz­ter meghívására ötnapos lá­togatást tesz Romániában. Sipos Gyula: A nagy éjszaka 28. — Milyen egyenrangúság ez? — mondja Kósa • is, csak éppen a szó kedvéért, hiszen nagyon jól tudja, hogy ilyen­kor az asszony nem ülhet le, még ha leülne, se tudna nyugton maradni, hol ez kell, ho! az, az ételre kell vi­gyázni, most is a kistányér hiányzik, nem tudják hova rakni a csontokat, és itt mégse úgy van, mint a kony­hában, hogy lecsúsztatja az ember az asztal alá, a macs­ka ugyanis eltakarítja. fjnnepi vacsora Még nem is végeztek a le­vessel, amikor megjött Cse- kő, de nem egyedül, hanem egy pesti újságíróval. Sokat csavarog ez a megyében, be­széltek már vele mindnyájan s az is köztudomású, hogy jobban ismeri a megye bo­rait mint az idevalósiak. — Gyorsan még két terí­téket. — Úgy látom, jókor jöt­tünk — derül Csekő és ra- hunyorít Jánosra. — Talán nekünk is jut még egy kis maradék, komám — hátbave- regeti az újságírót és tolja maga előtt az asztalhoz. Az meg csak nevetgél, sorra bic­cent fejével a jelenlévőknek, aztán mikor már ül, szabad­kozik, legalább a látszat ked­véért, hogy ő éppen csak be­ugrott, nem akar zavarni és mennie is kell hamarosan. — Nem úgy van az — kel föl János. — De nem is kö­zepén kezdjük a sort, ti le­maradtatok valamiről, azt kell pótolni, azután jön csak a leves. Ne is tedd addig elé­jük a tányért, Katikám. Az újonnan jöttek kezébe nyom­ja a pohárkákat és tölt a pá­linkából. — Na még egyet! — Elég lesz — int elhárí- tóan Csekő — jószerivel még nem is ettem máma. Minden­féle emberek ügyében sza­ladgálok egész nap. És újra ráhunyorit Jánosra. Szóval rendben van — gon­dolja János és nem érez se örömet, se megnyugvást. De Kati örül. Láthatóan vi­dámabb lett, amint meglátta Csekő hunyorgatását. Nem siet ki a konyhába, ahogy letette a tányérokat, friss le­vessel a tálat, odaáll János háta mögé, a vállát is meg­szorítja lopva, hogy más ész­re ne vegye, s csak áll, mint­ha még várna valamit, egy szót. teljes bizonyosságot. De Csekő most csak az étellel foglalkozik, mélyen merít a tálba, meg is nézi, mi akadt kanalára és visszaereszti a csibelábat, szárnyvégét épp­úgy, mint amikor János elő­ször látta otthon az asztalnál ülni. Olyan jó étvággyal eszik, hogy Kati kínálja: — Szedjen még egyszer. — Mért, más nem lesz? — és odatolja a tálat az újság­író élé: — Te csak szedj ko­mám. neked sok folyadékot rendelt az orvos. Az meg csak szabadkozik és közben újra telemeríti tányérját. — A negyven cseppet le­ves után — emeli fel Szőke István a hozzá közel eső üve­get — mert már három üveg is van az asztalon és tölt szomszédainak, János meg a többi poharat tölti tele, az ál­talános koccintásra az újság­író csak a fejével integet, keze, szája tele van, éppen egy csibenyakról szopogatja le a húst olyan alapossággal, mintha múzeum számára tisz­togatná a csontokat. Aztán fogja ő is a poharat, és igyekszik utolérni a töb­bieket. Kati hozza az új tálakat, egyikben tejfölös csirkepapri­kás, a másik tetézve galus­kával. — Mondtam, hogy lakoda­lomba jöttünk — tréfálkozik az öreg Lovas. Aztán komo­lyodva néz Jánosra: — Vagy talán valami családi ünnep is van nálatok, születésnap, vagy évforduló? Nehogy az­tán szégyenben maradjunk köszöntő nélkül. — A köszöntőt azért el­mondhatod — bíztatja az öreget Kósa. — Csak addig várj vele, míg én elmegyek, hatkor szemináriumot kell tartanom. — Abból nem lesz már semmi. — Volt itt elég szeminá­rium az utolsó napokban. — De már összehívtuk az elvtársakat. Ott lesznek hat­ra. — Fele — mondja két nyelés közben Szőke. — Hogyhogy fele? — Például én se leszek ott — mutat magára az öreg Lo­vas. — Ahogy nézem, Szőke Pista se, aztán Garai Józsi máma ölt disznót, sorolhat­nám tovább is, de kihűlne az étel. Kósa nézi a terített asz­talt, két öreg szeminaristájat, amint jókedvűen merítenek a tálból és gord'alan nekifeled- kezéssel ülr V az asztal mel­lett. fölrémliK előtte még Ga- ra Józsi képe is, aki fogat.os a Dózsában és most talán a kolbászt számolja, vagy a szalonnákat sózza már be a kamrában — és egy pilla­natig mégis úgy érzi: mennie kell. Még mozdítaná a régi nyugtalanság, az a lobogás ami soha nem szűnt meg eb­ben a sovány fekete ember­ben, hogy áldozatok nélkül semmire se megyünk, hogy ha választanod kell a terített asztal és a kötelesség között, mindig a kötelesség az első. De milyen igaza van az öreg Lovasnak: volt itt elég sze­minárium az utolsó napokban. Veszi hát Kósa János a pa­pírt meg a ceruzát, ír néhány sort és küldik a gyereket az üzenettel a tanácsházára. A társaság hozza meg az étvágyat. Emberek, akik ke­nyéren szalonnán is elvannak napokig és ha dologidőben otthon, vagy a határban, vagy akár úton vendéglőben is siet­ve bekapnak valamit, szinte észre se veszik, mit ettek, nem kóstolgatják az ízeket, most a társaságban Ínyencekké vál­nak. még az egy falásravalót is külön figyelemmel púpoz­zák föl a villára, szálaira szedve a húst és meghemper- getve a galuskát a sűrű pap­rikás-tejfölös lében. Esznek és újra szednek versengve. Még a járási tanácselnök-helyettes is, aki pedig kisétkű, kevés italú ember, másodszor szed a galuskából, az újságíró meg rossz beosztással él: hol húst kell még vennie a maradék galuskához, hol galuskát a húshoz. Sűrűbben emelik á poharat is, most már nem körbe koccintanak, csak meg­billentve kissé a többiek felé; igyék mi |'lenki, amikor ked­ve tartja. (Folytatjuk) 1965, május 18. Leningrád, (TASZSZ): Sasztri indiai miniszterel­nök leningrádi tartózkodásá­nak második napján Koszigin szovjet kormányfő kíséreté­ben látogatást tett az SZKP XXII. kongresszusa nevet vi­selő leningrádi fémművekben, amely többek között indiai megrendeléseken dolgozik. Ugyancsak hétfőn délelőtt Sasztri és Koszigin megte­kintette a Szmolnij palotát. Ankara, (MTI): Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter Hasan Isik török külügyminiszter meghí­vására hétfőn hivatalos lá­togatásra Ankarába érkezett. Az ankarai repülőtéren Gromiko kijelentette: A szovjet és a török nép érdekei megkövetelik, hogy leküzdjük a korábban beállt elidegenedést és bővítsük együttműködésünket politikai, gazdasági és más területen. A szovjet kormány kész erre, s reméljük, hogy török oldalról hasonló készség nyilvánul meg. Peking, (MTI): A Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma hétfőn nyilatkozatot tett közzé az­zal kapcsolatban, hogy Nyu- gai-Németország felvette a teljes értékű diplomáciai kap­csolatot Izraellel. A kínai nyilatkozat megállapítja, hog; „Izrael semmi más, mint a; agresszív politika terméke,” ; a nyugatnémet militarizmu: is az amerikai imperia lizmus tervének megfelelőéi létesített vele diplomácia kapcsolatokat. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents