Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-12 / 110. szám

Érvényesíteni az

új munkavédelmi törvényt

Elmaradt intézkedések Ahol hallgatnak a balesetről

Társadalmi munkavédelmi felügyelők nagyobb jogköre

nincs itt. Elment egy épület műszaki átadására. Ilyenkor én helyettesítem.

Beszélgetésünket kiabálás szakítja félbe. A brigád többi tagja a tetőn, 13 méter magasan a föld felett dolgozik.

— Anti bácsi, anyag kellene! — hívja a művezetőt az egyik munkás.

25 éve a szakmában

Alföldi Antal, a munkahely „örege” — bár nem az ő feladata — beül a kisdaru fülkéjébe és segít, ellátja a brigádot anyaggal. Éppen 25 éve keverte meg az első láda maltert — az édesapjánál, Tiszavasváriban. Azóta, két és fél évtized alatt mestere fett j az építőszakmának. Másfél éve művezető.

Itt Anti bácsi az építkezés „lelke”. Irányít, szervez, tár- j gyal, ellenőriz.

— Ma reggel fél nyolckor kezdtünk. A falérozás — így nevezi a kőműves-zsargon a nyilvántartást — után folytattuk a tegnap abbahagyott födémezésl. De mindjárt vége a munkaidőnek — pillant az órájára a művezető — szólok is az embereknek, j hogy készülődjenek.

Szilágyi Szabolcs I

Bár igaz, hogy a megye üzemeiben 1964-ben csökkent a balesetek száma Í963-hoz viszonyítva, s így a kiesett és le nem dolgozott munkanap is kevesebb volt, mégsem lehetünk elégedettek. Néhány fontos iparág? ban és üzemben nem javult, hanem romlott a helyzet. Ezek okairól és a munkavédelemmel, a balesetelhárítási munkával kapcsolatos fontos kérdésekről beszélgettünk Varga Endrével, az SZMT munkavédelmi főfelügyelőjével.

— Az üzemi balesetek kötelező házi kivizsgálása egyik fontos eszköze a balesetelhárítási munkának. Ezzel kapcsolatban mi a tapasztalata?

— Sajnos e területen van a legtöbb hiba. Sok esetben még az alapvető munkavédelmi rendelkezéseket sem tartják be. Az üzemekben történt baleseteket többször nem vizsgálják meg körültekintően, nem fedik fel az igazi okait sem. Ezek miatt aztán rendszerint elmarad a megfelelő intézkedés a hasonló balesetek elkerülése érdekében. A balesetekről készített jegyzőkönyvek túlnyomó többsége a baleset okaiként a sérült dolgozók vigyázatlanságát, szabálysértő munkáját vagy a „véletlen bejegyzést rögzítik. A mi vizsgálataink azonban azt mutatják, hogy ez sok esetben nem így van, A Nagykállói Gépállomáson történt legutóbbi balesetről például jegyzőkönyvet nem is készítettek. Emiatt a főmérnököt meg keilett bírságolnunk. a Nyírbátori Gépállomáson pedig nem állapították meg, kinek a hibájából következett a baleset. Nem csak itt, de több üzemben tapasztaljuk, hogy az illetékes vezetők nem is

írják alá a balesetekről készült jegyzőkönyveket.

— Akad aztán olyan üzem és vállalat is, amelyik elhallgatja a balesetet, mert emiatt nem kaphatja meg az élüzem címet, vagy egyéb hátránya származik. Sokszor tapasztalható a szak- szervezeti bizottságok közönye is. Ritka eset. hogy észrevételeznek valamit. A balesetekről készült jegyzőkönyveket rendszerint észrevétel nélkül aláírják, vagy egyetértenek a gazdasági vezetők megállapításaival. Ezek miatt marad el a balesetek valódi okainak a felfedése. a felelős személyek megkeresése és a felelősség- revonás.

— Kártérítést kapnajt azok a dolgozók, akik az üzem hibájából szenvednek balesetet, de megfelelő módon tudatosították-e ezt a munkásokkal?

— Nagy jelentőségű az üzemi balesetet szenved?'' munkások, s a bales hárítás szempontjából az a rendelkezés. aineo rögzíti, ha a baleset a vállalat hibájából következett be, tartozik a dolgozó részére kártérítést fizetni. Éppen a közelmúltban vizsgálta meg a SZMT munkavédelmi felügyelősége a megye 30 üzemében, hogy mennyire ismerik e rendelkezést a munkások, s élnek-e ezzel a jogukkal. A tapasztalatok nem mondhatók egyértelműen jóknak. A megvizsgált 30 üzem közül csak tizennégynél történt kárigény bejelentés a balesetet szenvedett dolgozók részéről. A kárigénnyel élő dolgozók száma 49 volt. Tapasztalható a dolgozók részéről bizonyos tartózkodás. Tartanak attól, hogy esetleg hátrányos helyzetbe kerülhetnek, s nem akarnak feletteseiknek sem kellemetlenséget okozni. A mi taKét üveg pálinka

berrel. Zsebrevágta a csokoládét. Az ajtóból még visszafordult:

— Mondják! Messze van még a komám háza?

— Ki a komája?

— Hát ki volna? Dékány János. Neki vinném ezt a kis pálinkát kóstolóba. — Azzal kivette zsebéből az üres üveget, megmutatta.

Az üres üvegre kitört a nevetés. Lázár boltos odaszólt a segédjének: \

— Eredj Pista fiam, vezesd el a szomszédot a komájához. — És nagyot kacsintott, amire a segéd mindjárt tudja,! hogy az üres üveggel a laká-: sara kell vezetnie.

Mikor benyitott a házajtón, felhördült:

— Ez meg éppen olyap mint az én házam.

Felesége láttán kimeresztette a szemét:

— Akár a saját feleségemet látnám.

Lehúzták róla a deres ruhát- j lefektették. A jó meleg ágy- j ban kezdett eszmélni, mikor ] kezébe nyomta a felesége a ! frissen főzött finom feketét:

— Most mán biztos, — da- j

dogta az ágyban, szürcsölgetve j feketéjét —, hogy kerek a vi- j lág. Kerek is, meg gömbölyű j ia, meg forog is, ahogy a ta- I nító úr mondja. Csakhát hogy j tudtam ilyen könnyen körüljárni? 1

Rászólt a feleségére:

— Vigyél át lelkem a tanító úrnak egy üveg pálinkát. Del c=ak egy kétdecis üveggel. És ] mond meg neki, hogy tisztehe- tem, holnap felelni szeretnék földrajzból, mert értékes ta-! pasztalatokat szereztem.

Magárahúzta a takaróját. | Nemsokára a jó meleg dunna; alatt ott érezte magát Űjfehér-1 tón, Dékány komájánál.

Másnap este hiába várták. az esti iskolán.

Dénes Géza

— Minden a legnagyobb rendben van eddig — mondta a Közúti Üzemi Vállalat műszaki előadója, megnyomva az utolsó szót: „eddig”. — Benne vagyunk a határidőben. Reméljük, november 7-ét már itt ünnepelhetjük.

A nyíregyházi Búza tér keleti oldalán építkeznek: az építőipari vállalat, a KPM Közúti Igazgatóság és a Közúti Üzemi Vállalat háromemeletes székházát készítik.

— Novemberben kezdtük _ mondja Alföldi Antal művezető. — ez év novemberében átadjuk. Néhány hét múlva tető alá kerül az épület.

Ahol szükség van rájuk

A művezető és a Kőpájer- brigád tartják a frontot ezekben a hetekben az építkezésen. A brigád egyszerre hárem helyen is dolgozik — ahol éppen szükség van a kubikusokra.

— Az építkezéseket mi kezdjük és mi fejezzük be — jegyzi meg a brigádvezetőhelyettes. Itt dolgoztunk az alapozásnál, most meg a betonozást, tetőgerendázást, fö- demezést csináljuk. Ha kell, besegítünk a Zrínyi Ilopa utcai építkezésbe és a Petőfi uipai bisztró építésébe is.

A Kőpájer-brigád öt évvel ezelőtt alakult. Kilencen voltak akkor is. A három Kő- pájer testvér pedig már 6—8 és 9 éve a vállalatnál keresi a kenyerét.

— Együtt raktuk le az Arany Janos utca első emeletes házainak alapjait, épít? keztünk a Nyírtelki Gépállomás szerelőcsarnokán, a nyíregyházi tbc-szanatórium alapozásánál és tetőzésénél is ott voltunk. Na, meg az anya és (secsemöintézetnél is, hogy csak a nagyobbakat mondjam.

Kiáltás a magasból

Kőpájerék elhatározták, hogy beneveznek a szocialista címért folyó versenybe. Már beszélgettek róla.

A brigádban már van kiváló dolgozó. Jelvényes is, okleveles is.

— A bátyámnak két kiváló dolgozóv jelvénye is van — mondja Kőpájer István. — Ö a brigádvezető, csak most

EJ azahozta a pálinkafőző- * * bői a valódi kisüstit. Tisztára mosott két félliteres üveget, tölcsért keresett elő, s a nagy fonottüvegből mind a kettőt teleöntötte. Mielőtt zsebébe süllyesztette volna, szeme elé szemmériékezte az üvegeket, úgy gusztálta bennük a kristálytiszta italt. Még csettintett is hozzá. Nem messze van Doroghoz Üjie- hértó, átballag vele a komájához, hadd lepje a sárga irigység, miféle jó pálinkát főznek Dorogon. Úgyis csak holnap este lesz iskola, addigra lasz idő bőven megtanulni azt a nehéz földrajzot. Nehéz volt belefognia negyvenhat éves fejévei, de már úgyis a hatodik osztályt járja.

Zsebrevágta az üvegeket, füle tövére nyomta a kucsmáját, s bekiáltott a nagyszobába a feleségének:

— Megyek Dékány komám? hoz Űjfehértóra, éjfél előtt itthon leszek!

A második kilométerkőnél jutott az eszébe, hogy még- csak meg se kóstolta saját pá. Unkáját. Pedig a hideg januári szél a csontjáig hatol. Elővette az egyik üveget, meghúzta. így már valamellyest ki- bírhatóbb. De csak valamelyest. Mikor tavaly a komája hozta neki a barackpálinkát : kóstolóba, hogy megörült, bezzeg a literes üvegben csak fé- j lig lötyögött. Fukar fehértói.

Elég lesz neki kóstolóba az | egyik üveggel is. Ismét a szá- 1 jához emelintette az üveg . nyakát, s minden kortynál érezte, hogy melegíti belsejét a finom kisüsti.

A negyedik kilométerkőnél megint meghúzta. Az ötödikpasztalaiaink ezzel kapcsolatban azt mulatják hogy az üzemek, vállalatok ve? zetői a bejelentett kárigényeket időben megtárgyalják és szükségszerűen intézkednek. Fellebbezés folytán eddig mindössze 4 kárigényes ügy került a * Ebhez tárgyalás végeit, s minden esetben a dolgozok javára döntöttek. Ez arra figyelmeztet bennünket, akadnak még üzemek, ahol igyekeznek elutasítani a dolgozók jogos követeléseit, s erre fel kell figyelnünk.

— A kártérítésről '».ólé rendeletnek a dolgozókkal való ismertetését megie:e- lönek tartjuk- Üzemeink többségében gondot fordítanak a munkások tájékoztatására, felhívják figyelmüket a kárigény bejelentésére is. Ez kötelességük, his* rendelet írja elő Akadnak azonban olyan üzemek, mint a Nyírbátori Vastö- megcikkipari Vállalat, a Ho- dászi Állami Gazdaság, ahol ezt elmulasztották. Több tennivaló hárul ezzel kapcsolatban a szakszervezeti

lizottságokra is. Kötelességük, hogy segítsék a dolgozókat jogos kárigényük kielégítésében. Persze elsősorban ott követik el a hibát, amikor elnézik, hogy valótlan jegyzőkönyvek készülnek a balesetek okairól, {gy később már nem is tudnak fellépni a dolgozók érdekében.

— A múlt év áprilisában életbe lépett új munkavédelmi törvény jelentősen nöyelte a szakszervezetek jogait a munkavédelemben. Hogyan élnek ezzel?

— Az új munkavédelmi törvény megjelenése valóban megnövelte a szakszervezetek jogait. Ezekkel a munkavédelmi felügyelőség él is. Ezek a jogok azonban megnövelték a mi felelősségünket is. Nagy körültekintést igényel minden intézkedés. Az elmúlt évben az SZMT felügyelői 15 bírságolást eszközöltek és 20 esetben tettek feljelentést. Ez évben eddig 9 olyan esetünk volt, amikor a munkavédelem elmulasztása miatt gazdasági vezetőket bírságoltunk meg. Szűcs Miklóst az újfehértói fmsz Ügyvezetőjét azért, mert a munkavédelmi felügyelő utasításait nem hajtotta végre, Jánosi Lászlót, a Nagykállói Gépállomás főmérnökét a balesetek kivizsgálásának elhanyagolásáért, Kecskovszki Józsefet, a MOKÉP igazgatóját pedig a kötelező baleseti oktatás elmulasztásáért. Akadt aztán súlyosabb is. Palásti Jánost, az Apagyi Állami Gazdaság igazgatóját azért bírságolták meg, mert kevesebb balesetet jelentettek, mint amennyi a valóságban megtörtént.

— Az új munkavédelmi törvény elsősorban a szak- szervezeti bizottságok társadalmi munkavédelmi felügyelőinek a jogait növelte. Joguk van arra, hogy kiállítsák a munkából azokat a dolgozókat, akiket baleseti oktatás nélkül helyeztek munkába, vagy ha a dolgozó figyelmeztetés ellenére sem tartja be a biztonsági előírásokat. De leállíthatnak munkagépeket is, ha az a kötelező védőfelszereléssel nincs ellátva. Ezekkel a jogokkal azonban többségük még nem él. Ritkák az olyan társadalmi munkavédelmi felügyelők mint akik az 5-ös sz. AKÖV-nél. a dohánygyárban, a Kisvárdai Vulkánban dolgoznak. ök már megfelelően élnek az új törvényben biztosított Jogokkal. Sok esetben intézkedésüknek köszönhető, hogy nem történt, vagy történik baleset az üzemben.

Farkas Kalmar

Megfontoltan, de rugalmasan

Vizsgaév lesz 1965. Sokszor lehetett ezt hallani üzemeinkben az év elején: bizonyítani kell, hogy az eddiginél sokkal gazdaságosabban is tudunk termelni. Már értékelték az első negyedévet s kitűnt, hogy a bizonyítvány általában jó. Nyíregyháza 17 termelő vállalata — ahogy azt a városi párt vb megállapította — 3,3 százalékkal haladta meg termelési előirányzatát, s csupán három üzem kezdte adóssággal a második negyedet. Emeli e siker értékét, hogy a tavalyinál jóval szigorúbb létszámtervhez képest is 2 százalékos megtakarítást értek el ez idő alatt a város termelő üzemei. Ez a termelékenység növekedését mutatja. Az egy tőre jutó termelési érték három hónap alatt 4,6 százalékkal haladta meg a tervezettet.

Természetesen, e szokványos számok mögött minden eddiginél jobban szervezett munka áll. Kedvező volt a vállalatok működésére, hogy már az év első napján megkapták a részletes tervet, tudták, mikor mennyit kell adniok. Ennek elsősorban az anyag és alkatrészellátás vette a hasznát: mind kevesebb helyről hallani, hogy objektív okok — főleg anyaghiány — miatt adódtak az elmaradások. De talán ennél is lényegesebb, hogy valamennyi helyen alapos intézkedési tervben rögzítették a termelési tanácskozások javaslatait, kijelölték a felelős személyeket a végrehajtásért, amelyről folyamatosan számot kell adni. Lényegében tehát az Intézkedési terv elérte valóságos célját: az operatív segítségadós eszközévé vált. A gumigyárban például e terv alapján bontották le a termelési tervet üzemekre és napokra, s e dokumentum szerint naponta értékelik a végzett munkát, folytatják a normák felülvizsgálását. Intézkedési tervük fontos fejezte a mintaműszakok szervezése. Maradéktalanul teljesítették ezt is az első három hónapban, melynek hatására javult a munka- fegyelem, az anyaggazdálkodás és a minőség. A veszteségidő tanulmányozása pedig jól kiegészíti ezt a törekvést. így üzemenként tudják megállapítani mindig a szükséges létszámot s külön figyelemre méltó, hogy a létszámmegtakarítást bevezették a műszakiak prémiumfeltételei közé. Hasonló példákat lehetne felhozni a kitüntetett dohányfermentálóból, ahol az első negyedévben 37 esetben végezték el a veszteségidő okainak feltárását s intézkedtek azok megszüntetéséről. A ruhagyáriak amellett, hogy kidolgozták a csoportos gyártástechnológiát, párttagokat bíztak meg a munka verseny rendszeres értékelésével,

a szocialista brigádok segítésével. A Patyolatnál a létszám- gazdálkodás további szigorítására helyezték a fő hangsúlyt s a megtakarított bér 40 százalékát célprémiumra irányozták elő. A VAGÉP-nél az újonnan beállított szerszámok és gépek jó alkalmazására írtak ki céljutalmat, ezzel is a termelékenységet kívánják fokozni.

Ebben az időszakban új lendületet vett a szocialista bi- gádmozgalom. Olyan vállalatoknál — textilruházati, vízmű, ingatlankezelő, stb _ ahol eddig egyáltalán nem, vagy csak mutatóban lehetett találni szocialista címért küzdő munka- brigádokat, most már vezetik a díszes kötésű naplókat, benne a jobb termelőmunka, a tartalmasabb együttélés apróbb, nagyobb jeleivel. Ugyanakkor a] munkgversenyben szép tradícióval rendelkező Közúti Üze- i mi Vállalatnál már női szocia- | lista prigád is van s Mátészal- | kán a szocialista építésvezetőség címért dolgoznak.

Most arra van szükség, hogy a vizsgaév első negyedének haszonnal járó kezdeményezéseit minél szélesebb körben terjesszék üzemeink. Ha ez valóra válik, a bizonyítvány 1 miatt nem kell majd szégyenkezniük.

A. S.

Á három Kőpájer és a többiek...

Egy új székház építői

nél szintúgy. A hatodiknál alig nyelt egyet, felmondta az üveg a szolgálatot. Leült a kőre, gondolkozott. De kár, hogy nem hozott külön még egy üveggel a maga részére is. A csípős szél pedig belopakodik a bekecse alá is. Node gyerünk, nincs már messze Üjfehértó. Messziről már világítanak a község lámpái,

Felfrissült erővel csapta az üveget a kilométerkőhöz. Ekkor úgy érezte, hogy danolni kéne valami friss nótát. Muszáj danolni. Csak belerikoltott a havas éjszakába, de nóta nem akart jönni. Mindegy na. A szél pedig mind erősebben marja az arcát. Már nincs messze Üjfehértó. Már halllk messziről a kutyák csaholása í&.

Elővette vadonatúj csibuk- ját, amit az asszonytól kapott a kishízó árából. Rácsiholt. Vagyis csak csiholt volna, mert a szél abba a helybe elfújta. Újra megpróbálta, de nem sikerült. Hogy az a ... „Befútta az utat a hó ...” — danolt torkaszakadtaból. Legalább nótára gyújtson rá. De a dohányfüstöt nem pótolja még az a nóta se, hogy „Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve.” Ez pedig zöld, nem fehér, hogy minden fehér, aligha meg nem vakítja az embert ez a fehérségei hónyavaja.

Megfordult hogy a szélnek háttal rápipáljan. Ekkor érezte, hogy megszédült. Szétvetette a lábát az út közepén, háttal a szélnek, háttal Űjfe- hértónak, úgy csiholta a gyújtót. Végre sikerült. Nagyot Mitt. kifüstölt, azzal nyugodtan megindult. Szíttá a pipája..

beletemetkezett a pipaíüstbe. De arra már nem futotta a gondolatából, hogy vissza is kellene fordulni. Csak ment billegdélve az út közepén visz- sza, Dorog felé. Arra is ki tud emlékezni ebben a dermesztő hidegben, hogy egy üveg pálinka már odavan. Előhúzta zsebéből a másik, még tele üveget, meghúzta. S ment mind nagyobb erőlködéssel, de annál lassabban — visszafelé.

Mégse akar jönni ez a kutya Üjfehértó. Az előbb még világítottak a község lámpái. Vagy csak a szeme káprázott? Az nem lehet, hiszen a kutyaugatást is hallotta. Nem kell ezen gondolkodni, a gondolkodás is nehéz, fárasztó, csak menni és menni előre. Meg néha húzni egy kortyot az üvegből. Nincs is olyan dermesztő hideg.

A dorogi első kilométerkőnél megpihent. Kigurgulázta a másik üveg fenekén maradt pálinkát is.

Hirtelen fényesség szóródik a lába elé, az úttestre. Ugyan mi ez? Hát egy boltnak az ajtajából jön a világosság. Na végre, itt vagyunk Újfehértón. Venni kéne a komám kis Jancsi fiának egy Úttörő csokoládét. Hadd lássák, milyen jószívű a dorogi nép. Szédelegve belépett. Elcsodálkozott. Ki is mondta, amit gondolt:

— Maga éppen úgy néz ki- mint a' mi dorogi Lázár boltosunk.

— Hát az vagyok. Lázár boltos. Nem ismer meg? Egy padban ülünk az esti iskolában. — És nagyot nevetett a segédjével.

Nahát, hogy gúnyolódnak ezek a fehértóiak a dorogi em-