Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-07 / 106. szám
1939—1945 Két kép a csehszlovák történelemből Két történelmi fotó — az első: az 1939 március, a náci megszállás első percei, a második: a felszabadult város ehő pillanatai 1945 május kilencedikén. Prága két arca — ez a két kép egész regényt mesél el. Sípos Gyula: A nagy éjszaka 20. Aztán abbahagyta az utazást és a színdarabról kezdett beszélni, melynek próbáit most kezdik majd meg a műkedvelő rn i.írttal, részleteket mc*nd' 1 el, kissé gunyorosan túlozva. egy-egy jelenetnél vé- gigtáncolt a szobán. Ez az asszony, ez a férfi- módra helytálló asszony mer játszani, mer gyerek lenni, amit a komoly felnőttek mind ügy szégyellnek, titkolnak önmaguk előtt is. — Éreztem ám, hogy jössz — mondta egyszer és hitték is, hogy meg lehet érezni, ha távolból egymásra gondolnak, mint ahogy azon a ködös esti úton, ahol alig esett szó közöttük, pontosan tudták. hogy ennek így kellett történni, s most valami új kezdődött életükben. 1993. májas 1. Sári nem volt szép a szónak abban az értelmében, ahogy a szépségkirálynöket és a kozmetikai szalonok reklámképeit szépnek tartják. Középtermetű telt asszony volt, nem kövér, csak formásán gömbölyded, orrát, száját mintha kissé elnagyolták volna, a feje formája volt szép, meg a szeme. A szeme é,t legelevenebben az egész asszonyban: nevetni tudott vele, vitatkozni, tagadni és igent mondani és ragyogni, dióbarnán rácsodálni a világ- ra. Talán itt volt a varázslata a szemében. — Tudod, én boszorkány vagyok ám! A mi falunkban még kétszáz évvel ezelőtt boszorkányokat fogtak pörbe. Bizony! — és szökdécse.t, mintha seprőn lovagolna. A mozgása! Régi képes újságokban sokszor jelent meg fénykép szépeégkirálynőválasztásröl. Álltak a lányok a bizottság komoly férfitagjai előtt s egy éltesebb kopasz úr. a „szakértő” centiméter szalaggal mérte bokájukat és csípőjüket, a mellbóséget, a lábszár karcsúságát. Mit mondanak az ilyen számok és mit mondanak a tökéletes arányok is a belső sugárzás « élkül! Tökéletes arányú díszük hidegek és illattalanok tudnak lenni, mint a nagy meddő dáhliák és néha k:s piszék és kócosak illatoznak részegítően. És még ez se minden, a nyugvó test szépsége. Éppúgy bájolhat áz a-szeny mozgásával, lépésének muzsikájával, egy kéznyújtással, vagy ahogy a poharat a; asztalra teszi, ahogy fölegyene- sedik munka közben, a mozdulat ezernyi változatú harmóniája úgy hozzátartozik mint madárhoz a repülés. Sárinak a .mozgásában volt valami könnyedség, a táncnak, a játéknak az üde:ége. Köd van ugye? Sokszor kérdezték egymástól később, amikor már szükség volt erre a ködre, hogy ne lássák az utat, hova vezet. Eleinte ritkán találkoztak és János mosolygott is ezen, akÚtijegyzet az Elba-paiiiól Fiatalok az NDK-ban i. Bad Schandau a sok közül csak az egyike azoknak a szász-svájci, tipikusan német, kicsiny, de igen rendezett városkáknak, amelyek évszázadokkal ezelőtt épültek az Elba partjain, a folyót kétoldalt kísérő hegyek völgyében. Mint a többi Elba-parti város, úgy Bad Schandau is csaknem kizárólag a íolyónak köszönheti pezsgő életét, forgalmát. Városi jogot kapott már az ezemégyszázas évek közepén. Csehszlovákia és az NDK határán fekszik. Itt rakjak partra a Szabolcsban termett jonatánt a kék-piros-fehér csehszlovák és a fekete-pirős-sárga NDK zászlós hajókról és a vasúti tehervagonokból, hogy aztán tovább szállítsák az üdülőhelyekre. A schlossbastei nem magas fenyvesei alatt, hegyoldalában épült emeletes és kizárólag manzardos, sok ablakú kertes házai az Elba jobb partjáról tekintenek a tavaszok folyamán ugyancsak dagadó és partvédelemmel alig ellátott sebesen rohanó folyóra, mely ilyenkor, április május hónapokban felszökik az Elbára futó utcák torkolatáig. Ilyenkor az Elba-parti parkírozó helyek kiürülnek, s a németek kiállnak a kert végébe szemlélni a víz emelkedését. Arcukon még csak nyoma sem látszik a nyugtalanságnak. Csak mi lepődtünk meg, amikor Pirnából jövet Richard Bleiweiss, a német idegenvezető kijelentette, hogy a magas vízállás miatt a komphajó nem húsz, hanem harminc pfenningért visz át bennünket a jobb partra. De maradjunk Bad Schandaunál, ennél az alig ötezer lakost számláló városkánál, az Elba ajándékánál. Itt csaknem minden második ház szálló s ilyenkor kezdődik a nyaralási idény. A HO jelzésüek államiak, de sok magánszálló, étterem, üzlet cukrászda is van. A városnak kórháza, múzeuma, zeneiskolája van. Hétköznapokon forgalmas, vasárnap csendes a város. Nem tudom, német szokás-e, de este tíz órakor már a szórakozóhelyek is elcsendesülnek. Addig viszont szolidan, sokan családjukkal együtt szórakoznak. Stucnis poharakban aranylóan csillog a Radeberger Pilsner a férfiak és nők előtt. Ezt isz- szák evés előtt és étkezés után. Április 25-e vasárnap. Az Elb-hotelban — ahol megszálltunk — az ősz hajú pincér hozta tudomásunkra, hogy ma különleges nap van Bad Schandauban. Ma lesz a nyolcadik általánost végzetteknek a felnőtté avatása. Erre készültek az Elb-hotelban is, ahol a fiatalokat megvendégelték. Nagy gondot fordítanak az ifjúság nevelésére. Ezen a vasárnap reggelen csaknem mindenki a városi kultúrházban volt. Ezért tűnt kihaltnak Bad Schandau. Magyar kísérőnkkel, Tur- mezey Tibornéval részt vettünk a fiatalok felnőtté avató ünnepségén. Kedvesen fogadtak. Az egyik tanár elnézést kórt, mivel helyet nem tudtak részünkre biztosítani. Állva néztük végig a csaknem másfél órás avatást. Minden hely foglalt volt. És csak annyian voltak, ahány ülőhely volt a szép, mennyezet megvilágítású teremben. Szemben a színpadon a város zene- és énekkara Mendelssohn dallamokkal fogadta a terembe vonuló fiatalokat, akiknek az első sorokat fenntartották. Frau R. Franz színésznő üdvözölte az apákat, mamákat s az elegánsan felöltözött fiatalokat. Az iskola igazgatója mondott avató beszédet, felkészítette a fiatalokat az életre, s ellátta őket tanácsokkal. Ezután eskütétel következett. A fiatalok fogadalmat tettek arra, hogy becsülettel dolgoznak a demokratikus Németországért, a szocializmus építésében legjobb tudásukkal részt vesznek. S utána újra zene és ének. Beethoven, Corelli és Mozart klasszikus muzsikája csendült fel a húrokon és az ajkakon, majd egymás után szólítottak ki az úttörőőrsök tagjait. Felmentek az emelvényre, megkapták az igazgatótól a felnőtLíbia kairói ügyvivője felkereste Sayednofalt, az Arab Liga helyettes főtitkárát és értesítette arról, hogy kormánya az arab országok külügyminisztereinek az izraeli nyugatnémet fegyverszállításokkal kapcsolatos határozata értelmében tiltakozásul visszahívta bonni nagykövetét. Az Arab Ligához ezzel párhuzamosan intézett líbiai jegyzék hangsúlyozza, hogy té avatásról szóló bizonyítványt, ajándékképpen egy-egy könyvet, s egy-egy kis csokor virágot. A színpadi drapérián egyetlen felirat volt: Jugend von heute — hausherren von morgen. Magyarul valahogy így hangzik. A ma ifjúsága a holnap házigazdái. Nekünk, a mi fülünknek furcsa, de ők arra a fiatalságra gondolnak, akikre az a feladat hárul, hogy felépítsék az NDK-ban a szocializmust. Erről beszéli a szónok is, amikor arra figyelmeztette a fiatalokat, hogy vonják le a következtetéseket a keserű múltról éljenek a jelenben, s becsületesen dolgozzanak a békés jövőért. Ünnepség után a szülök ajándékokkal kedveskedtek gyermekeiknek, akikkel együtt közös ebéden vettek részt. Ezzel az aktussal — mim a németek mondták — a fiatalok beléptek az életbe. Persze ezt alaposan előkészítik. Az iskolák nyolcadik osztályait kiváló szakemberek, neves tudósok, intézetek vezetői keresik fel, előadásokat tartanak szakmájukról, üzemek munkáját ismertetik, hogy a fiatalok pályaválasztásában segédkezzenek. Az a fiatal, aki az nyolc általános után nem akar továbbtanulni az egyetemen még két középiskolát végez, s csak az érettségizik, aki tovább akarja folytatni tanulmányait. A szülők és a tanárok társaságában elfogyasztott ebéd után benépesült az Elba-part, este pedig a táncos szórakozó helyek, s német szokás szerint sörrel ünnepelték a fiatalokat. Ezen a vasárnapon az ő egészségükre ürültek a söröspohaLibia a Palesztinái probléma megoldásának egyetlen lehetőségét az arab államfők csúcsértekezletén megjelölt úton képzeli el. Ez a jegyzék a líbiai álláspont megváltozását jelenti: egyfelől a Bonn és Kairó viszályában eddig tanúsított fenntartások megszűntét, másfelől Burgiba tunéziai elnök álláspontjának elvetését. 3 rak. Farkas Kaiman Líbia visszahívta bonni nagykövetét kor titkolóztak legjobban, amikor még nem volt titkolni- valójuk. A présházban, mely annyira szomszédos volt, hogy feltűnés nélkül láthat1 ák egymást, Nagyligeten néha és egyre inkább úgy, mint a kamaszok az első szerelem hónapjaiban. Kati tartotta a haragot és hónapokig fölemlegette az Anna-napi búcsút, a nagyligeti táncos lányt, János szokatlan makacssága meglepte ugyan, de nem hajlította meg. Valami konok versengés alakult ki köztük: ki bírja tovább? Jött az oszd munkák sok gürcölése, napok, melyek után az ember tompa elnehezedett érez vállában, derekában és alig várja, hogy végignyújtózhasson az ágyon. A szüret ezernyi gondja, segítség kell, meg hordó kell, meg újra be Nagyligetre, hogy vegyék át idejében a mustot — mentek a napok névtelenül és számolatlanul. Egyszer, még a szüreti előkészületek idején, bor is volt benne, János meg akarta csókolni Sárit és a- asszony kihúzta magát az ölelésből. — Csak játszik ez velem? — aggodalmaskodott akkor János. — Talán teste sincs ennek a nőnek, csalódott, elfásult, azért beszél annyit a lélek örömeiről, a testetlen szépségről, és azért utálkozik anynyira a rábámészkodó férfiakon? Milyen undorodva tudott beszélni a mocskos tekintetekről, és ajánlatokról! Nagy szerelem, szerencsétlen házasság, kihűlt, kiégett, visszamenekült a tiszta gyermeki világba. Érdekes, hogy férjéről, házasságáról sohasem beszélt. Néha egy félmondattal, de azt is elharapta és inkább szomorúság volt a hangjában mint vád vagy gyűlölködés. Jól is van ez így — gondolta János — léiekbeli társ és vigasztaló, s ő szemébe mer nézni Katinak bármikor, mert tartja ezt a fájdalmas hűséget. Mégse volt ez vigasz, egyre jobban belebonyolódott érzéseibe. Két asszony Köd volt azon a délutánon is, a berek felől húzódott föl, megállt, félúton a hordó emelkedőjénél, tenger, melylíől csak a hegycsúcsok látszanak ki, aztán ostromló gomolygás- sal tört egyre feljebb, kúszott az út mélyedésében, végül körülölelte a présházat, a diófát, az egész hegyet. Nem gyújtottak lámpát, csak ültek eldőlve egymás mellett a he- verőn, nézte Sárika szemét s a behunytszemű csókok után szájának nedvesen fénylő vonalát, olyan egyszerű volt, olyan tiszta, hogy ennek így kellett történni. — Kedvesem — és simo- gotta az asszony haját, aki most már bújt mellé hálásán és szerelmesen. — Köd van ugye? — kérdezte akkor is Sári, János meg arra gondolt: olyan ez mint az istenkísértés, mint amikor gyerekkorában, az első kételkedések idején titokban a kályha tüzébe dobott egy szentképet, dördüljön meg az ég, nyilatkozzon meg az ur hatalma s akkor ő hívő lösz és alázatos lélek. A kép elégett mint más papírdarab, csak aranyozott szegélye fényiéit kissé tovább, aztán fekete pernyévé pöndörödött az is. Milyen egyszerű az ő szerelmük is, milyen természetes, nem dördül meg az ég, nem dől össze a világ, a nagy ébresztőóra ugyanolyan egyhangúsággal ketyeg tovább az ablak párkányán mint eddig. — Mi lesz velünk? — Ne gondolj rá, hát nem jó így? — kérdezte vissza Sárika. De ha próbálta is elfeledni, mindig kínozta a kérdés. — A gyerekek miatt —' mondta egyszer Sárikának —{ nem hagyhatom ott őket. ne« ronthatom el az ő életüket. (Folytatjuk!
