Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-30 / 126. szám

Asszonyok a vasipari üzemben Á i gépek „lelkének* javítására! kezdődött A Oítea traktoros leszállt a gépről „Mivelhogy szocialista brigád vagyunk* ló tervekkel indultak az idei tsz-beruházások Beszélgetés Kocsis Lászlóval, a megyei tanács tervosztályvez&tőíével A férfiak többségét a Tal­lózás elsodorta, A gépek elmentek a ter­melőszövetkezetbe, s velük együtt a traktorosok is. így vedlett a gépállomás Tisza- vasváriban gépjavító állo­mássá. Ez több mint egy esztendővel ezelőtt történt. Ez a folyamat Tiszavasvá- ribd« kezdődött, természe­tes velejárójaként a közös gazdaságok fejlődésének, megnövekedett igényének. Ennyi és semmi más, sem­mi több. Legalábbis így értékelheti a változást a. kí­vül álló. Meglepetések sora ffis a felületes szemlélőt, akinek az van a tudatában, hogy: gépjavító állomás lett az üzem — egy sor meglepetés éri már akkor, amikor csak futólag szétnéz a volt gépállomáson, be-be- kukkant a műhelyekbe. Ez nem gépjavító állomás! Ha­nem ipari üzem! Nem me­zőgazdasági, jobban mond­va nem „csak" az, hanem sokkal több. Még csak gye­rekcipőben. de a gyerek gyorsan nő; „lábmérete” negyvenkettes: milliókban ki­fejezve az idei termelési értéket ................ Tavaly, év elején huszon- hármasra szabták ezt a bi­zonyos „cipőt”, s több mint harmincas lett belőle.. Tiszavasváriban már négy esztendővel ezelőtt megkez­dődött az átállási folyamat. A szükség kényszerítette akkor őket: nem volt ele­gendő alkatrész, megkezd­ték a felújítást. Méghozza a gepek „lelkének”, a moto­rikus részeknek a javítását. Az egyik nagy műhely­ben traktorok: UE—28ras, lánctalpasok, és DUTRA. Mindinkább kialakul a ti­pizált javítás. Dunántúlról is érkeznek rendelések spe­ciális fogaskerékgyártásra. Ez az üzemrész képviseli a mezőgazdaságot. Mert pél­dául már a következő he­lyen tehergépkocsik, autó­buszok rendbetétele folyik. Egyik-másik beteg jármű­nek olyan a korosszéríája, mint amikor valaki egy pa­pírhengert összegyűr. A KPM nagykocsi javító üze­mévé jelölték ki a tiszavas- várit. A lakatosüzemben egyik-másik kész alkatrész, vagy ánálló szerszámegység több mázsás. A Mátrai Szénbányászati Trösztnek, a Lenin Kohászati Művek­nek, a Rudabányai Ércdú­sítónak, a helybeli Alkaloi­dának, stb. készítenek be-, rendezéseket. Senki előtt nem kell bi­zonygatni, hogy Tiszavasvá- ri — még ha van is Alka­loidája parasztközség. Ahhoz sem kell sok magya­rázat, hogy nálunk nem nőknek való munkahelynek tartják a vasipari üzemet. És mégis, megdöntve az előítéleteket, a Tiszavasvá- ri Gépjavító Állomáson ez idő szerint negyvenkét gépipa­ri szakmunkásnő dolgozik. Már 1963-ban az első na­gyobb műszaki felfutás ide­jén volt két—három vállal­kozó szellemű asszony, aki a fakanál helyett vállalta a dinamók- tekercselését. Hat­vannégy telén szokatlan tanfolyam helye volt az üzem. Csak úgy, fakulta­tív alapon, kötelezettség nélkül, fejkötős asszonyok ültek le — tanulni. S ezek­nek legtöbbje ma, kék mun­kaköpenyben a szerszámgé­pek mellett ül, adagolószi­vattyút, dinamót, sőt; kol­lektorokat készít. Az üzem vezetői méltán ismerik el munkájukat: ,,A finom munkákban a nők utolérhetetlenek, s a ten­nivalók megoldásában meg­értőbbek is mint a férfiak”. Korábbi szakmája: „háztartásbeli** A javító-, felújítóüzem bejáratánál ócskavashalmaz. Kissé beljebb, ezekből az „ócskavasakból” fontos mo­toralkatrészeket varázsol­nak a könnyű asszonyke­zek. A Béke női brigád forgó­szerkezetet készít. Juhász Károlyné azzal dicsekszik, hogy januárban még csak egyet, most már két alkat­részt tekercsel naponta. Negj'venéves, a korábbi szakmája: háztartásbeli. Most ipari munkás és hete­dik osztályos tanuló. — Mivelhogy szocialista brigádban vagyunk — mond­ja Danes Lajosné már „ve­terán” az asszonyok közt: lí)63-ban kezdte. A férje is itt dolgozik. Ami a szo­cialista brigádhoz tartozási illeti, a tanulásban ő még nagyobb ütemet diktál ma­gának: összevonva végezte az 5. és 6. általánost, ősz­szel a hetedikat kezdi. — Régen nem volt erre le­hetőségem — világosit fel röviden. Balázs Mihály né a ven­déglátóipart hagyta ott. A kiszolgálópultot. Kenyeres Júlia, a Béke-brigád leg­fiatalabb tagja, 18 éves. A Hajdúnánási Állami Gazda­ságban dolgozott. Ő is a télen kezdte. A kollektor­gyártásnál réseid, de most a forgóalkatrész készítésé­nél segít: már két rész­szakmája van. Rozgonyi hályné fiatalasszony. Koráb­ban irodai munkára gon­dolt. — De odajöttek az érettségizettek — mondja — én a nyolc általánossal építőipari segédmunkás let­tem. Most itt vagyok. — Petbe Miklósné, a szőlő­munkát hagyta abba a vas- ' vári Munka Tsz-ben, s ide a férje mellé jött; mind­ketten szocialista brigádta­gok akarnak lenni. Nyolc gyerek nyolc anyja A porlasztó felújítóműheiy- ben nyolc nő dolgozik. Kul­csár Sándorné brigádvezető és Nácsa Gabomé már két esztendeje, a többiek év kezdete óta. ök a Május 1 brigád, és Kulesárné rpel- lett másik brigád vezetniük is van: Lukács Józsefné. Ez azért lehet, mert ők a má­sik brigád, aminek tagjai márciusban szintén elhatá­rozták; megszerzik a szo­cialista címet. Milyen érdekesség történt náluk az elhatározás óta? —Semmi különös — mond­jál?. S csak a további be­szélgetésnél derül ki: az egyik üzemi dolgozónak széthullt a családja, a Má­jus 1 brigád, bevonva a j többi nőket »^felkarolta a csaiad nyolc kiskorú gye- j rekét; gondozzák, ruháyal. élelemmel segitik őket, mosnak rájuk. Cukrászlany, tanácsi be- j segítő, gimnazista — és menyasszony. Kicsit furcsa ez a felsorolás, de az utol­ja nem is így van, mert Ra- duly Irén nem menyasz- szony, hanem szombat óta fiatalasszony, és tagja a Május 1 brigádnak. Vőle- j génve. vagyis férje. Szabó j László, már hat éve dolgo- ! zik a tiszavasvári üzemben, j s akkor ismerkedtek meg. amikor a kislány egy évve! j ezelőtt a tanfolyamra járt. A tiszavasvári asszonyok j ipari munkásokká váltnak, jó szakmunkásokká, bebizo­nyítva, hogy a termelés bár- j mely területén megállják a helyüket. Samu András Államunk sokirányú se­gítséget ad a termelőszövet­kezetek gazdasági erősödé­séhez, a mezőgazdaság ter­melésének a növeléséhez. Fontos, termelést segítő esz­köz a tsz-beruházások nö­velése. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a mező- gazdaság . fejlesztésére fordí­tott összegek megtérülnek. Nem mindegy azonban, hogy a beruházásokra for­dított milliókkal hogyan gazdalkodnak, s azok a lé­tesítmények, amelyek építés­re kerülnek, mikor vesznek reszt a termelésben. Különö­sen ezek a problémák érde­keltek bennünket, amikor felkerestük Kocsis Lászlót, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács VB tervosztályának vezetőjét. — Véleményé szerint a célnak megfelelően használtuk-e fel a tsz beruházásokra kapott pénzt a múlt évben? Sikeriilt-e teljesíteni » tervet? — Elöljáróban szólnom kell arról, hogy államunk óriási összegeket fordít a termelő­szövetkezeti beruházásokra. Csak néhány számot. • Míg 1959-ben az említett célra az éves ' keret alig 71 mil­lió forint volt, addig 1963- ban a megye t.sz-beruháza­sai ra már kereken 460 mil­lió forintot kaptunk a kor­mánytól. Az elmúlt eszten­dőben több mint 550 millió forint értékben épültek sző. vetkezeteinkben létesít­mények, amelyek a terme­lést szolgálják. Szabolcs me­gye nagyságánál es mező­gazdasági jellegénél fogva a legnagyobb volumenű kere­tet kapta államunktól tsz- beruházásokra a múlt esz­tendőben. Igaz, hogy az em­lített összeg egyedül nem so­kat mond, de ha hozzáte­szem, hogy ebből az 550 millióból szövetkezeteinkben 1050 nagyjelentőségű létesít­mény valósult meg, akkor már érzékelhető a jelentősé­ge. És meg szeretném em­líteni, hogy ezeknek az épü­leteknek a terveit mind a megyében készítették. — Úgy látom, hogy az államtól kapott pénzt a cél­nak megfelelő módon hasz­náltuk fel. Hogy a fonto­sabb létesítményekről szól­jak: elkészült tavaly 400 do­hánypajta, 53 simitóház, 25 gyümölcsosztáiyozó, 22 agro­Bssaaiw. 1 " nrsjy-r.1,1 nómusi lakás, 23 magtar, 11 burgonyacsiráztató, 10 tojó­ház; számos istálló, és egyéb. Nem szabad elhallgatnom, hogy a tsz-beruházási tervet még így is csak 93 százalék­ra sikerült teljesíteni. Ha or­szágos összehasonlításként nézem, ez nem rossz, de lehetett volna jobb is. Hogy mi volt az oka? Elsősorban az, hogy az ÉM Szabolcs megyei Építőipari Vallalaí a beruházási program elő­irányzatát csak 85, az Építő és Szerelő Vállalat 88, míg a ktsz-ek csupán 68 száza­lékra teljesítették. Dicséretes munkát végeztek a tsz-közi. valamint a házi kivitelezésű épitőbrigádok, amelyek 95 százalékra teljesítették a megadott építési programot. I — Tehát hét százalék hiányzott a terv telje­sítéséből. Mi ennek a> oka? — A kérdés jogos. Annál is inkább mert minden meg­valósításra kerülő létesít­mény. termelési vagy kom­munális probléma megoldás sál szolgálja.. S erre a mező­gazdaságban fokozottabban ügyelni kell. Az elmaradás­nak objektív. és szubjektív okai vannak. Az eiőbb em­lítetthez tartozik az egyes építőanyagok. hiánya vagy késedelmes érkezése, az utóbbiakhoz elsősorban a típustervek, amelyek nem minden esetben . feleltek meg a célnak. Ezékkel, kap­csolatban akkor követték el a hibát, amikor a tervek elkészülése eiött nem min­den esetben kérték ki a me­zőgazdasági szakemberek vé­leményét. Az elmaradásban komoly tényezőként jelent­kezett az is, hogy az épitke- zésfek megkezdésé általában tavaszra esett, amikor a mezőgazdaságban is a leg­több munka van, s emiatt nem minden esetben biztosítót-, tak szövetkezeteink sem az építkezéshez szükséges mun­kaerőt. — Milyen problémák vannak az idén meg­valósításra kerülő isz- berubázasoknál? — Nyugodtan mondhatom, hogy az idei tsz-beruháza- sok előkészítése sokkal meg­alapozottabban történt, mint a múlt évben. A tér vek is jobbak, s megfelelnek a me­zőgazdaság igényeinek. A lsz-ek is több gondot fordí­tanak a beruházások élőké» szitésére. — Az idén is több száz millió forintot fordít álla­munk a Szabolcs megyei Lsz-ekben épülő beruházá­sokra. Többek között elké­szül 15, száz férőhelyes te- hénistáxló, 19 gyümöicsósz- tályozó, 46 simítóház, s 59 földrajzi helyen végzünk villamosítást. Fő célunk a oeruházások koncentrálása. Tanultunk a tavalyi tapasz­talatokból, amikor az 1050 létesítményt 450 földrajzi he­lyen valósítottuk meg. Ez növelte az építési költsége­ket, zavarta a kivitelezést, a tervek telesítesét és az ellen­őrzést. — Vannak azonban mar megoldásra váró problémák az Idén- is. Ahhoz, hogy 1965-ben a tsz-beruházási terveinket teljesíteni tud­juk. nagyon fontos. hogy a Földművelésügyi ' Minisz­térium. a tsz házilagos épít­kezéséihez a szükséges épí­tési anyagokat megfelelő mennyiségben és idejeben biztosítsa. Korábban ugyan­is előfordult, hogy egyes anyagíéieségek csak i—2' hónapos késéssel erkeztek meg, s emiatt késett az építkezés befejezése. Lénye­ges az is, hogy a kivitelező vállalatok megfelelő kap­csolatot tartsanak a tsz-ek- kel. így az esetenként je­lentkező munkaerőhiányt pótolni tudják. Elengedhe­tetlen, hogy minden tsz-épn- kezést a tervben meghatáro­zott időben iéjezzenek be ebben az észter Kőben. — Néhány intézkedésen is szükséges könnyíteni ame­lyek korábban elhúzták vagy nehezítették a beruhá­zások idejében történő meg­valósítását. Javaslom, hogy az F. M., s más Illetékes felsőbb szerveink tegyék lehetővé: kisebb tervmódo­sítás esetében, két közgyűlés között a tsz vezetősége kap­jon felhatalmazást döntésre, utólagos beszámolási kötele^ zettség mellett. — Fontosnak tartom azt is, hogy a beruházásban ér­dekeitek a problémák je­lentkezése után azonnal tár- : gyalják meg a szüksége» tennivalókat. Minden terve­ző, beruházó, kivitelező es tsz érezze a felelősseget.. Különösen jelentős ez mosU amikor második ötéves ter­vünk utolsó, befejező eszten­dejéről van szó, s alaposan elő kell készítenünk harma­dik ötéves tervünkéi. F 0U Húsz műszaki dolgozóval kezdték Néhány éve, a kezdeti pró­bálkozás idején húsz dol­gozó volt a műhelyekben; elsősorban a traktorok és a mezőgazdasági munkagé­pek javítását végezték. Ta­valyelőtt. év végére 93 mű­helyi szakmunkás dolgozott, 1964-ben már több mint két és fél száz, s most, a gép­állomás virágkorának az összes létszámát' meghalad­va, négyszázan vannak a szakiíányítókkal együtt. Hogy sikerült ezt a mű­szaki gárdát összetoborozni ilyen rövid idő alatt, még- inkább azt elérni, hogy megoldják az elektrotechni­kai feladatokat? _ A trak­torosok közül ötvenen száll­tak le a gépről, s álltak be műhelymunkásnak. Érkeztek haza az ország különféle részeiről géppel bánni tudó, szereléshez értő emberek. De mindez kevés volt, nem oldotta meg a szak- munkásgondot. Az üzem vezetői merészet gondoltak, olyat, aminek eredménye ritkaságszámba megy a a szabolcsi vasipari szak­mában. U lőre figyelmeztettek a -*-J kézfogásra', mert ha ifjú Kapeller Lőrinc, ez az óriás, a hídépítők brigádve­zetője kezetszorit valakivel, csillagokat lát az illető, s úgy kell szétválasztani az ujjait egymástól. Kezetíogtunk a ■ laskodi csatorna partján, ahol az új hidat verik. Mintha vasha­rapófogó markolta volna te­nyerem. Keménykötésüek a többiek is. Edzett, erős em­berek a hidászok. Idős Ka­peller Lőrinc, az. apa öt­vennyolc esztendős. Jó kö­tésű ember. Csak ősz haja árulja el, hogy közelebb van a hatvanhoz. Ott volt fia. a brigádvezető mellett a legveszélyesebb munkák­nál is. A szőke, mosolygós arcú Molnár András min­denben képes helyettesíteni az óriást. Kovács Lajost úgy jellemezték, mint szívós embert. Az aporligeti híd építésénél esett át a tűzke­resztségen. Ez volt az egyik legnehezebb munkájuk. Helytállt. Magos Károly, fekete mokány ember. Szóf­ián, de annál beszédesebb a szorgalma. Csernyik István a legfiatalabb a brigádban. Most szokja a hídépítők ván­dor életét. A hídépítés szép, de ne­héz munkája éözi vala­mennyit. A régi mesterek, Kuliár István, Szabó Ká­roly és Fábián Bertalan ne­velték Szabolcsban az új hídépítő generációt. Ok nyugdíjba vonultak. De el­sők voltak, akik - a háború­ban elpusztult hidakat új­jáépítették. Átadták' helyü­ket Kapellereknek. Húsz hidat építettek az elmúlt ót évben. Hidat vertek a Túr fölött, a Krasznán, csatornákon. Köz­utakat, kötöttek össze tu­dásukkal, erejükkel. Dol­goztak szédítő magasságban mínusz húszfokos hidegben a zajló Tisza fölött, s tű­ző napsütésben á tiszta vi­zű csobogó patakok mellett. Délelőtt még Leveleken birkóztak a vasbetoncölö­pökkel, délután már Laskod zöldellő határán keresztül futó csatorna hídjának az építéséhez kezdtek hozzá. Várják, hogy a leveleki híd­nál megkössön a beton, az­tán folytatják a munkát Szakad az eső. Küzdenek a súlyos földdel az embe­rek. Vízszintet mérnek. Életük, s idejük nagy ré­szét a hídon ; töltik. Heten­ként egyszer járnak haza. Az idén már ez a hatodik híd; amit építenek. Voltak közöttük kisebbek, nagyob­bak. De mind precíz mun­kát követelt. Itt nem lehet tévedni. És mind küzdelem ára» születik. A­Esős es fagyos volt a tavalyi október. Duzzadt, egyre csak dagadt a kis, gyors folyású,' máskor bé­kés Bodvaly patak, Vállajnál lépi át a román határt. Szemlátomást emel­kedett a vízállás. Kapelle- rék fagyban, esőben, küzd­ve az árral építették a gátat. Egy méter, másfél, kettő, már kéttőhetven. Kiáltás. Valaki beleesett a jeges vízbe! Kihúzzák. Ruhát cserél, s újra a gáton. Már három méter magas a gát. De a víz veszélyesen emelkedik. Mossa, falja a földet. S egyik óráról a másikra átszakad. Elszaba­dul a víz, hömpölyög áramlik, sodor mindent ami elébe kerül. A parton kimerült embe­rek. Az arcokon düh es el­szántság. Már jól benne vannak a télben. Januárt írunk. Ifjú Kapeller Lőrinc parancsot ad. Vaslemezekkel próbál­ják elzárni a jeges patakot, Nem sikerül. A sebes folyás mossa a földet, mélyíti a medret. Deszkákkal próbál­ják a víz útját elzárni. Si­kerül. Telefonálnak Romániából. „Egy falut veszélyeztet a Bodvaly. A földek víz alatt állnak.” Kapellerék újra a gátra mennek. Az épülő új híd betonalapozását egy nap alatt elkészítik. A je­ges vízben térdig gázolnak. Lámpagyújtásig készítik a medert. A megáradt, s ki­tört, de végül is megzabo- lazott pataktól megmenekül a falu. És epü! az uj híd. All most is. A,porligetnél, a másik híd építésénél újra meg kell küzdeniük a Bodvallyal. A Most Laskodnál kell helyt- • alini. Kapeller kérdezi az egyik fiút, aki a brigádban dolgozik, hogy hívjak a patakot. Nem tudja, — ilpl ismered te is a szülőfaludat ’— jegyzi meg mosolyogva. Nevet mind. Az óriás előveszi a tér­képét, onnan olvassa: Har- masfolyás. Ezen épül' az* új híd. Megérkezik a művezető. Bosszús. Meg nem tudott' szállást keríteni éjszakára. Ki tudja, hol alszanak az éjjel? s De épül a híd. Farkas Raima* Épül a híd 3 1985. májas 38.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents