Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-26 / 122. szám
Csendes emberek igényei Sokszor panaszkodunk egy-egy ember passzivitására. De legalább ilyen gyakran mondják egy-egy városra, közösségre, szövetkezet, vagy gyár, esetleg intézmény kollektívájára: „Kérem, ez már ilyen... Itt semmit sem lehet csinálni... Ez passzív hely...’' A kérdést nem érdektelen érinteni, mert az esetek jelentős részében a jelzőt anélkül hangoztatják, hogy valami komoly vizsgálattal elemeznék az emlegetett passzivitást. Évek óta pasz- szívnak titulált közösségekről kiderült, hogy van ott trttvágy, jószándék, ötlet is a problémák megoldására, csak esetleg nem hasznosítják jól. Feltételezzük azonban, hogy a közügyektől sokan valóban húzódoznak. A minap egy fiatal férfivel beszélgettem. Tudtam róla, hogy nem aktívan politizáló ember. Neveltetése és egyéni természete eltért ettől az elképzeléstől. Egyszerűen sokat tanuló és szorgalmasan dolgozó, csendes ember. És ez a csendes ember órákig és nagy szenvedéllyel beszélt közügyekről. Azt hiszem, ha közbeszóltam volna, hogy ez politika, zavartan elhallgat. Én nem tettem. Ezért kifejtette, milyen könnyelmű, pazarló embernek tartja a város műszaki irányitóit, akik előbb lebetonoztattak egy új piacteret, majd ugyanezt feltörették, mert időközben a tervek módosultak. Felsorolt néhány esetet, amikor hozzánemértés és logikátlanság, elsietett „nagyvonalúság” és kapkodás nyilvánult meg intézkedéseikben. Elgondolkoztam — azóta is foglalkoztat — hány ilyen csendes emberünk van, akitől nem is mindig veszik jónéven, ha megszólal és „eldöntött kérdésekébe” próbál beavatkozni? Gyakorlatiasság és logika, egyszerűség és ésszerűség: mindig ezt várják az intézkedésektől. És ha valamelyikben nem találják meg ezt a néhány nagyon lényeges sajátságot, akkor — vérmérsékletük szerint •— magukban, vagy egymásközt morognak, türelmetlenkednek. ellenkeznek, vagy beletörődnek. Az eredménytelen észrevételeket a passzivitás követi. Érdemes például figyelemmel követni miként ritkulnak az újságokban azok a levelek, amelyek az autóbuszmegállóhelyek logikátlan át- és elhelyezgetéseit bírálják, — miután Íróik rájönnek, egy-egy autóbuszvállalat a saját jogának tartja a kérdés megoldását, afféle belügynek, amelybe olyan külső tényező, mint az utas bele sem avatkozhat. Hogy az átszállóhelyeken nem ritka a több százméteres gyaloglás?... Évről évre ismétlődő panaszok beszélnek arról, hogy parkosítanak egy-egy új lakónegyedet és aztán kezdődik a telefonkábelek lerakása, utólagos ásással, a szép virágágyak széttúrásával. Az államapparátusban dolgozó — ugyanilyen csendes — emberek is vérmérsékletük szerint reagálnak az eltúlzott jelentésigény, statisztikai hullámok gyakori módszereire. Vagy csak széttárják karjukat, amikor ugyanaz a szerv, amely korábban a jelentések számának csökkentéséről adott ki utasítást, moft újabb, jókora feladattömeggel zúdítja őket nyakon. Az értetlenség a későbbiekben nem ritkán válik pasz- szívitássá, sőt, cinizmussá —ezzel a hallgatólagos megállapodással: megcsináljuk, amit mondtak, többet tőlünk ne várjon senki. Módszerekről, munkastílusról most és a következő esztendőkben még nagyon sokat fognak vitatkozni országszerte. Ez jó, hasznos, természetes dolog. Ezekből a vitákból azonban sohase hagyjuk ki a csendes emberek észrevételeit. Hogy ne dobjunk ki pénzt, ahol nem feltétlenül szükséges, hogy ha valamit telefonon is el lehet intézni, ne írjunk róla tizenkét aktát, s ha valamire nem kell öt aláírás sem, ne intézzük el, hogy nyolc kelljen rá. A látszólag kis logikátlanságok ugyanis visszahatnak az emberek munkakedvére, aktivitására. Nem öncélúan kedvelik a logikus intézkedést, az ésszerűséget és a célszerűséget — hanem mert úgy szeretik, mint az őket körülvevő társadalom természetes jellemvonását. És igazuk van. <B. F.) Sajtótájékoztató a MÁV Debreceni Igazgatóságén Enyhítik a munkásvosatok zsúfoltságát Kiemelkedő munkát végzett Záhony k® Hasznos menetrendváltozások Uj villamos* és Diesel-mozdonyok Sajtótájékoztatót tartott a a Magyar Államvasutak Debreceni Igazgatósága. A személy és áruszállítás időszerű kérdéseit, az igazgatóság első negyedévi tervteljesítését és a május 30-án életbe lépő új menetrendet Tóth János, az igazgatóság vezetője ismertette. Ez évben a vasútnak 414,5 millió utas és 115,5 millió tonna áru elszállításáról kell gondoskodni. Az igazgatóság utasszállitási terve 2 százalékkal, az áruszállítás pedig 3,3 százalékkal magasabb, mint a múlt évben volt. Ezek a feladatok annál is inkább jelentősek, mert a szállítóeszközökben nagyobb arányú fejlődés nem várható. Mindössze 200 új személygépkocsi, és 3600 teherkocsi belépésére lehet számítani. Lényegesen kedvezőbb a helyzet a vontató járművekben. Az ipartól 15 villamosmozdonyt, a Szovjetuniótól pedig 52 nagy teljesítményű Diesel- mozdonyt kap a vasút. Kedvező képet mutat az áruszállítási feladatok teljesítése. Az első negyedévben 43 tehervonattal több közlekedett, mint a múlt év hasonló időszakában, így a tervhez képest 15 ezer tonnával több árut szállítottak. Különösen ki kell emelni a záhonyi körzet munkáját, ahol 23,0 százalékos volt a felfutás. Ezután Tóth János ismertette az új menetrenddel kapcsolatos változásokat. Az európai menetrendi és kocsikiállitási értekezlet a nemzetközi személyszállító vonatok menetrendjét elsó ízben május 30-tól két évre határozta meg. Belföldi vonalaink menetrendje továbbra is egy évig lesz érvényben. A menetrend összeállításánál az utazóközönség igényeit és a vonatközlekedés gazdaságos szervezését tartották szem előtt. A nemzetközi járat közlekedési idejének megváltoztatása lehetővé tette, Rogy a Budapest—nyíregyházi gyorsvonat egészen Záhonyig közlekedjen. Közismerten zsúfoltak a Nyíregyháza—Mátészalka közötti járatok. Ennek könnyítése érdekében Budapest, Nyugati és Mátészalka között átszállás nélküli, közvetlen járatokat üzemeltetnek. Ezzel egyidőben a Hajdú- expressz vonatok mátészalkai és vásárosnaményi közvetlen részeit megszüntetik a csatlakozási lehetőségek fenntartása mellett. Az új menetrend szerint Záhony—Budapest között közvetlen gyorsmotorvonat fog közlekedni. Lényeges változások szerepelnek a munkásvonatoknál is. Mátészalka erős utasforgalmára való tekintettel megszüntették a debreceni átszállásokat. így közvetlen járat lesz Budapest és Mátészalka között. Ugyancsak kedvezően alakul a visszautazás is. Debrecenben a Mátészalkáról induló munkásvonat után kapcsolják a Nyíregyházáról érkezőt, így Mátészalka és Nyíregyháza dolgozói átszállás nélkül utazhatnak a fővárosba. A Kisvárda—baktalóránt- házi vonalon a záhonyi és tuzséri dolgozók kívánságának megfelelően új vonat közlekedését vezetik be. Ezzel a hazatérési időt másfél órával rövidítik meg a jelenlegi menetrendhez képest. A kulturált utazáshoz tartozik az utasellátó vállalat munkája is. Általános tapasztalat. hogy az egységek lehetőségei korlátozottak, s szinte sehol sincs mód az alapterület növelésére. Ezen a mozgó árusítás bővítésével segítenek. A felújítási és beruházási keret ugyanis csak a meglévő egységek tatarozását, gépeinek karbantartását teszik lehetővé. Uj pavilont Tuzsér és Komoré kap, ahol eddig ilyen nem volt. A Nyíregyháza—miskolci vonal villamosításával kapcsolatban elhangzott. hogy 1966 december végéig kell a felső vezetéknek elérni Nyíregyháza határát. Ezt azonban egész sor egyéb munka előzi meg. Többek között teljes vonalfelújitósi végeznek, z ezzel egyidőben az állomások kapacitását is bővíteni fogják. Villamosmozdonyok tehát legjobb esetben csak 1967- ben közlekednek majd Miskolc és Nyíregyháza között. Bogár Ferene A gépész és a föld A nyugdíj nem „magánügy“ — Fához kötik a traktort Lúpi emberek között A traktor szétfröccsenti a sarat az udvaron. GS-tí- pus. Hiába raktak ezekre a gépekre gumikereket, megmaradt a mindinkább lenéző hangsúllyal kimondott jelző: kormos. A ..körmös” egy nagy fa mellé kanyarodik, drótkötelet von maga után.-*• Mihály bácsi! Kezdhetjük? — kiált le a vas- nyeregből a traktoros. Vámosi Mihály, a nagyecsedi Rákóczi Tsz gépcsoportvezetője igent int, A traktort a fához kötik. A kötél megfeszül, a ..körmös” kapaszkodik. mintha ki akarná tépni gyökerestől a faóriást — Erőpróba — mondja a gépcsoportvezető. — A gépállomástól vettük nemrég a masinát. Kisebb terhelésre is hamar bemelegedett. Most, szerelés után kipróbáljuk. Úgy. ahogy tudjuk. Nincs rugós mérőnk. Vámosi Mihály a mostanában nagyon bőkezű eget kémleli. Megint esőre áll az idő. — A lápnak nagyobb ellensége mint a szárazság — mondja. — Mi volt itt a tavaszon, te jó ég! Jól indoltunk. Mentek a lánctalpasok, a könnyebb traktorok. Aztán fuccs. Olyan lett a föld, hogy ké't-három traktor húzta ki a lápból a beragadt gépet. Ha a traktor nem boldogult, akkor indultak a fogatok a kis vetőgépekkel. így is, már javában kapáljuk a burgonyát, cukorrépát, itt-ott a kukorica is gép alá nőtt, más helyeken meg még mindig csipegetjük az utolsó holdakat. Ha annyira megszikkad, vetjük a tengerit. Gyorsan érőt, Red Kinget. A közös gazdaságnak hetven traktoregységnyi erő- gépparkja van, kisebb gépállomásra való, mégis azt mondják — nem iá mondják, hanem a gépész szakember jelenti l:i: igen nagy szükség van a lovakra. — Amikor megalapítottuk a szálkái gépállomást, nem is volt több traktora, munkagépe mint most ennek a tsz-nek van — mondja Vámosi Mihály, aki kettő híján harminc esztendeje, hogy a gépész szakmában van. SZŐNYI SÁNDOR: Kaporillat V elem szemben ölt a villamoson. Csendesen szemlélődött. Kövérkés képe önelégültségtől ragyogott, nagyszélű, vadonatúj barna kalapja csárdásán állt a fején; vaskos orra alatt, játékpemzlihez hasonlatos szürke bajusz hetykélkedett. Jobb karja az ablakfán nyugodott, könyöke kilógott az utcára. Kaporral megrakott teherautó zúgott el mellettünk, a leiógó kaporfejek megcsapkodták a villamos oldalát, s a férfi könyökét. A kavargó légárammal erős kaporillat zúdult be az ablakon, jólesett mélyeket szippantani belőle. A mindent átható illatra megmozdult a férfi szemet- szúró bajuszkája, s mohón tekintett a sárga foltokkal ékes, haragoszöld autórakomány után. — Ez igen! — mondta, s merőn nézve tudakolta: az illatáradat tett-e rám valamiféle hatást. — Nemes illat — bólintottam, megérezve, hogy nem lehetek részvétlen, abban, amit ő jónak lát, vele kell tartanom. — Valakinek jó üzlet ez a kapor — mondta, felfogva, hogy nem hagyom cserben, társa leszek a témában. — Valakinek? — szóltam megütközéssel. — No Igen! — állította. — Munka alig van az ilyesmiben. Elvetik a magját, kinő magától, szaporán, gondozás nélkül. Kaszálni kell és összenyalábolni... — Ezzel már nem maszek üzletel! — mondtam. — Talán szövetkezetiek, de lehet, hogy állami gazdaságban kaszálták le. Viszik a konzervgyárba, uborkát savanyítani. — Attól, hogy nem maszek, még jó üzlet — vetette ellene. Féezkelődve az ülőkén, félszemmel végigmért, majd bizonygatni kezdte, hogy negyedkiló kapormagból, ami néhány fillér érték, milyen summa pénzt lehet begyűjteni a kasszába. Tek'ntete nyílt ett. szeme firtató Maga elé emelte húsos tenyerét — hatalmas, érett munkaeszköz, sok helyen azt mondanák rá, nokedli- szaggató — s hozzáértéssel azt kezdte magyarázni, az Alföldtől szerte az országban, hol, miféle konzervgyárak vannak, s a gyártmányaik miben vetekszenek egymással. Megérezhette: olyan területre vitt ahol biztosan áll a lábán. Dicsérte a konzerv töltött káposztát, elismeréssel szólt a hai- és gulyáslevesekről. Vára:- lanul nagyot suhintott bárd- szerú tenyerével. — Hasemberek vagyunk' — mondta mintegy záradékul. — Tudunk és szeretünk enni — mondtam sietve, mert attól tartottam, hogy megrekedünk a beszéddel. Felkeltette érdeklődésem s alig vártam, hogy megtudjam, kivel akadtam össze. Jól táplált, levitézlett valakinek véltem, aki megtartotta életerejét, s elnyűhe- tetlen derűje mindenen átsegíti; majd szelíd hentest sejtettem benne, aki jó ideje csak irányít — Közért húsboltot, talán szövetkezeti húsárudát. — Tudunk enni! — bökött felém az áliával. — Hat még etetni!... Ezt a külföldiek megmondhatják igazán. Becsületes hírünket el Is viszik világgá. Zavarba hozott: milyen tájékozott ez az ember! Francia, olasz, angol gyomornak egyaránt finom ételkölteményeket kezdett felsorolni, s azt is, melyikhez miféle anyag kell, mint a titkot, súgva közölte: specialitások! Mindegyik magyar ízlésre vall. El kellett ismernem: tudósa a területnek, amelyről beszél. Alakját, kezét figyelve, ismét hentesnek véltem, de beszédkultúrájá- ról vaskosabbra sikerült papot is sejthettem benne. — Ebből kellene még ügyesebben élnünk! — mondta. A jó konyha — ezt én tudom — gazdaggá tesz! — Hunyorítva közelhajolt hozzám: — Konyhaséf vagyok, nagyszállóban ... — Gondolhattam volna — mondtam magamban. A séf méregetve figyelt. Rám nézve nem valami jó bizonyítványt sejtve tájékozottságomról, megismételte: — Séf .. - főszakács. Mentegetni akartam magam szótlanságomért, s bizonygatni, hogy nagyon is tudom, mit mondott, de nem hagyott szóhoz jutni. Ecsetelte foglalkozása nagy- szerűségét, s a felelősségét, amivel a mestersége jár; érzékeltette á meleget, melyben kánikulai nyáron páco- lódnia kell. Harminc év alatt azonban megS/.okia és... szenvedélyesen szerelmes a mesterségébe; akkor halna meg először, ha valami okból nem művelhetné tovább. Lassan beszélt, mégis any- nvi tűzzel, sejtenem lehetett azt a szerelmi szenvedélyt, amelyről vallott. Érzékeltette: vég nőikül tud beszélni róla, s nekem más dolgom sincs, mint hegyezni a fülem és megittasulni. Nagyüzemnek mondta a munkaterületét, melyben az erős tempójú munkafolyamat reggel héttől délután háromig tart, s olyan simán kell zajlania, mint a hullám nélküli vízáramlásnak. Csúcsforgalom idején sehol egy percnyi zökkenő, mindig csak harmónia! Ha a csúcsidő lezajlik, s megállhatnak kifújni magukat, az más! Akkor akad szemre- hánynivaló, van fejmosás is, de ahol emberekkel kell megoldani a feladatokat, így lesz mindörökké. Csikordult a fék. A séf a térdére csapott. Fölállt. — Nagyon örültem — mondta. — Hátrált, udvariasan meghajolt, hurkás mutatóujja a kalapja széléhez emelkedett. Szabálytalan, hanyag tisztelgés volt ez, de amit egy tekintélynek örvendő, s tekintélyes külsejű séftől tisztelettel kell tudomásul venni. — Én is leszállók — mondtam. — Kérem — mondta, s maga elé tuszkolt a forgatagban. — S mintha azt motyogta volna: legyen szerencsém. A séf befordult a keresztutcába. új kalapjának szalagját megvillani láttam a perzselő napban. Ügy éreztem, kár, hogy már elváltunk. Visszaidéztem piros képét, meggyszínű ajkát, csupa jóság szemét, s kaporillat hömpölygőit a levegőben. És ez a szakma mindig szoros kapcsolatban volt a földdel, a mezőgazdasággal. Ott volt az állami gazdaságok megyei gépjavító üzemének a létrehozásánál, majd ugyanezt csinálták Veszprémben. A gépcsoportvezető most hatvanéves. Nyugdíjkorhatáros. De nem olyan egyszerű ez a nyug- díjkérdés. Mások miatt sem, de maga is úgy van vele, hogy: nem az évek számítanak ... A télen „paprikás” hangulat járta be a községet. Mondják, az ecsedi magyaroknál ez nem ritkaság. Ekkor mondták néhányan: fixet nem adunk a gépcsoportvezetőnek sem. Adtak, sőt. most hallani sem akarnak arról, hogy nyugdíjba menjen. — Ha az ember igyekszik jó gépész lenni, akkor növénytermesztővé válik — fejtegeti Vámosi Mihály. — Azt hiszem, nemcsak a szerelők, hanem már a gépész- tanulók is úgy vannak vele, hogy fél szemük a műhelymunkán. másikkal a határt lesik. Megy a javítás. Befűt a határból egy traktor; valami baja van. Minden munkát félx-e, ezt rendbetenni, hadd menjen tovább: kapálás. kaszálás, permetezés a bolha, a levéltetű ellen. Ez a fontosabb nekünk is. — Ezért szeretnék más helyre menni — mondja a csoportvezető, miközben egy pálcával a nyers földre rajzol. Egy lánctalpas traktor, elején fura szerkezet bontakozik ki a rajzból: négysoros. emelőlapos burgonyaszedő adapter. — Nem a tsz-t akarom én itthagym, hanem olyan kedvező - körülmények közé kerülni, hogy a tervemet valóra válthassam. — Bonyodalmas szakmai leírásba kezd. hogy is működne hidraulikával a gép. — Egyszerre négy sor —r mondja. — Az NDK- kombájn is csak kétsoros A tsz-nek például tavaly 900 hold burgonyája volt, ekével forgatták ki, kézzel szedték össze. Mennyi munka, mennyi veszteség! A többi tennivaló meg várta a munkáskezeket. A répa, & magkender és a többi. Végül úgy oldódott meg — ha már ebben is nyakasak az ecsediek, és nem engedik el —, hogy az újítás kivitelezésében segít a szálkái gépjavító, s Vámosi Mihály, a munka obsit nélküli obsitosa tovább utazgat nap mint nap Mátészalkáról Nagyecsedre és vissza, hogy irányítsa a Rákóczi Tsz gépparkjában a munkát. El még valamit: rövidesért megérkezik a tsz-hez a fiatal gépészmérnök; őt méf szárnyára kell bocsátani itl a lápon, a lápi emberek közt Samu András
