Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-25 / 121. szám
Több figyelmet a tsz-közi vállalkozásokra A párt szövetségi politikája Tudománvos ülésszak a Párttörténeti Intézetben NSÍHANY ÉV ÓTA számos helyen találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy termelő- szövetkezetek bizonyos feladatok megoldására összefognak, szövetkezetközi vállalkozásokba kezdenek. Az esetek többségében olyan gazdálkodási és termelési feladatokról van szó, amelyeket egy-egy szövetkezet külön-külön alig, vagy lényegesen gyengébb eredménynyel tud megoldani, mint együttesen. A szövetkezetek összefogásával létrejött vállalkozásoknak kialakult már néhány típusa. így például: amikor egy tájon, nagyjából azonos adottságokkal rendelkező négy-öt, vagy esetleg több szövetkezet bizonyos álktte- nyé:«tási, illetve hízlalási feladatok megoldására társul. Ezek a termelőszövetkezetek gazdaságuk méreteinek és erejének arányában vesznek részt a közös beruházások megvalósításában, ugyanilyen .arányban járulnak hozzá a vállalkozáshoz es részesülnek a haszonból. Jobb a takarmányértékesítés hatásfoka, korszerűbb az állatállomány elhelyezése, gondozása. Végeredményben az ilyen telepek teljes felszerelése — út, villany, vízhálózatának kiépítése a gépesítés — is gazdaságosabb, mintha — ugyanannyi állatra — a szövetkezetek külön- külön építenének majorságokat. Persze csak akkor érdemes ilyen közön vállalkozásokba kezdeni, ha a társuló termelőszövetkezetek a hízó-alapanyagot és a takarmányt biztosítani tudják. A GYÜMÖLCSTERMELŐ körzetekben egy-két év óta néhány gyümölcs- és szőlő- telepítési, illetve ' termelési közös vállalkozás működik. Az ezeket létrehozó termelő- szövetkezetek vezetői ily módon próbálják gyorsítani a nagyüzemi művelési módszerek elterjedését. A leggyorsabban szaporodó tsz-közi vállalkozások a szövetkezetek közösen létrehozott építkezési brigádjai. A szövetkezetek felismerték, hogy házilag építkezni csak úgy célszerű, ha a brigádokban az építkezés minden szakmájának embere megtalálható. Egy-egy szövetkezet — gyakran — képtelen ilyen brigádot összeállítani, 8—10 vagy 15 szövetkezetből azonban már kikerül olyan csoport, amelyben hozzáértő kőművesek, ácsok, asztalosok, villanyszerelők, lakatosok együtt dolgozhatnak. Jó tervezéssel és ütemezéssel megoldható, hogy ezek a brigádok valóban hasznosan és hatékonyan birkózzanak meg az építkezési feladatokkal. Az idén ezek a közös építőbrigádok — terveik szerint — több mint félmilliárd forint értékű beruházást valósítanak meg. A szövetkezetek közötti vállalkozásoknak számos olyan lehetősége van, amelyre alig találunk még példát. Az utóbbi évékben például rohamosan növekedett a termelőszövetkezetek gépparkja. A legtöbb helyen gondot okoznak még a kisebb javítási munkák is. Hasznosnak bizonyulhatna egyik-másik helyen bizonyos gépjavítási közös társulás. Továbbá: a gépesített nagyüzemi növényvédelem előnyeiről a legutóbbi években minden szövetkezeti gazdaságban meggyőződhettek. A nagyobb méretű növényvédő gépeket azonban egy-egy szövetkezet több esetben nem tudja megfelelően kihasználni. Itt is lehetőség kínálkozik tehát az összefogásra. A SAJÁT TERMELÉSŰ vetőmagvak szakszerű tisztítása és fémzárolása szintén olyan probléma, amelynek megoldásában eredményesen működhetne közre egy-egy szövetkezetközi vállalkozás. És talán még az eddig említetteknél is nagyobb lehetőség rejlik például bizonyos kertészeti termékek feldolgozásában. Évről évre visszatérő jelenség, hogy jelentős mennyiségű zöldség- és gyümölcsféle romlik el rossz tárolás, vagy késedelmes szállítás miatt a termelőszövetkezetekben. Márpedig, ha vidékenként több szövetkezet összefogásával megfelelő tartósító, feldolgozó vállalat működne, ezeket az értékeket megmenthetnék. Tavaly néhány helyen kísérletet tettek a termelőszövetkezetek értékesítési közös vállalkozások lérehozására. Elképzeléseik szerint egy- egy tájat, vagy nagyobb vidéki várost látnának el elsősorban friss idényáruval. A legtöbb esetben azonban ezek a kisérletek — a meg nem értés falába ütközve — már a kezdet kezdetén meghiúsultak. Érdemes lenne a kezdeményező szövetkeztek javaslatait, elképzeléseit újra felülvizsgálni, hogy az elbírálás minden esetben igazodjék a szövetkezetek és a lakosság érdekeihez. A párt szövetségi politikája (1936—1962) címmel hétfőn, az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézetében kétnapos tudományos ülésszak kezdődött, a pártapparátus ideológiai kérdésekkel foglalkozó vezető munkatársainak, továbbá az egyetemek és tudományos intézetek képviselőinek részvételével. A tanácskozáson jelen volt dr. Gosztonyi János, az MSZMP KB. tudományos és közoktatási osztályának vezetője, Bakó Ágnes a Párttörténeti Intézet igazgatóhelyettese, Cservenka Fe- rencné, a Pest megyei Párt- bizottság első titkára, Szerényt Sándor, a pártfőiskola igazgatója. Vendégként részt vett Ilia Boroszovics Ber- hin, a történelemtudományok doktora, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének tudományos fő- munkatársa. Az Ülésszakot Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és közoktatási osztályának helyettes vezetője nyitotta meg, utána Molnár Erik akadémikus, A marxizmus szövetségi politikája címmel tartott bevezető előadást. Foglalkozott Marxnak és Engelsnek a szövetségi politikával kapcsolatos nézeteivel, illetve azok kiproletáriátus osztályharca, az egyetemes haladás szempontjából vizsgálta. Abban az esetben, ha ez, az egyetemes haladás ügyét támogatta, az önrendelkezési jog elvi alapjára helyezkedtek, nem ismerték el azonban minden fenntartás' nélkül ezt a jogot. Befejezésül Molnár Erik hangsúlyozta, hogy a nemzeti önrendelkezési jog kérdésében a tudományos szocializmus álláspontját a maga teljességében Lenin dolgozta ki. Vass Henriknek, a Párt- történeti Intézet igazgatójának előadása az ellenforradalomtól a párt VIII. kongresszusáig eltelt időszakra vonatkozóan elemezte a párt szövetségi politikáját. Rámutatott arra, hogy az MSZMP politikájának kialakításában messzemenően figyelembe vette a szövetségi politika korábbi tapasztalatait, valamint az 1956-os ellenforradalom tanulságait. Leszámolt a személyi kultusszal, helyreállította a szocialista törvényességet, a pártélet lenini normáit, egészséges közéleti légkört teremtett, s az ország sajátosságainak jobban megfelelő gazdaságpolitikát dolgozott ki. Mindez lehetővé tette, hogy a pórt visz- szanyerje a munkásosztály bizalmát, elősegítette a proszövetségét. A párt megjavította kapcsolatait a nem proletár rétegekkel, — az értelmiséggel, a kispolgársággal —, s előmozdította, hogy ezek is megtalálják helyüket az osztályszövetség rendszerében. A nemzeti egység megerősítéséhez nagyban hozzájárult a népfrontmozgalom újjászervezése. Az ülésszak napirendjén ezenkívül még három előadás szerepelt. Pintér István, a Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa, A KMP szövetségi politikájának főbb vonásai * 30- as évek közepétől a felszabadulásig cimmel, Ság vári Ágnes kandidátus, a Történettudományi Intézet főmunkatársa, A szövetségi politika kérdései Magyar- országon a szocialista forradalom győzelméért vívott harcban cimmel, Zsilák András kandidátus, a Párt- történeti Közlemények felelős szerkesztője, A magyar társadalom osztályszerkezetének alakulása a szocializmus építésének kezdeti időszakában, és a> MDP szövetségi politikái« címmel tartott előadást. Az előadásokat követő vitában felszólalt Berend T. Iván egyetemi tanár, a történelemtudományok doktora, Betlen Oszkár a Párt- történeti Intézet tudorráIfjúsági találkozó Mátészalkán Színpompás felvonulás — ötezren a békenagygyűlésen Vasárnap délelőtt Mátészalkán a vietnami szolidaritási hét alkalmából, a IX. VIT tiszteletére a béke és barátság jegyében járási ifjúsági találkozót rendezett a KISZ mátészalkai járási bizottsága és a járási úttörőelnökség. Már órákkal a felvonulás kezdete előtt ünnepi hangulat uralkodott Mátészalkán. Minden irányból érkeztek a fiatalok; a vidékiek egyes csoportjai fellobogózott gépkocsikon, mások vonaton jöttek az ünnepség színhelyére. Délelőtt fél tizenegyre a járás huszonnégy községéből több, mint, ötezer ünneplő diák, munkás és parasztfiatal gyűlt össze, hogy szinpompás felvonuláson vegyen részt, majd az Esze Tamás gimnázium udvarán rendezett nagygyűlésen demonstráljon a béke mellett. A felvonulást a KISZ járási bizottságának zászlajával, valamint a nemzetiszínű és vörös zászlókkal érkező KISZ-isták nyitották meg. őket követte a mintegy hetven fős zászlós díszszázad, majd a járás úttörőcsapatai, az üzemek, a termelőszövetkezetek és az Intézmények KISZ-szervezeteinek fiataljai. A felvonulók között kitűnt a Faipari Vállalat KISZ-egyenruhás, feliratokkal és nagyméretű KISZ-jelvénnyel vonuló csoportja, a szamosszegt általános Iskola úttörőcsapatának népi tánccsöportja. A mátészalkai Zalka Máté általános iskola úttörői a Szabadság szobrot mintázták meg, az Esze Tamás gimnázium tanulói a világbékét, a KISZ-t és a békés tanulást éltették transzparenseken. A felvonulók — élükön Kállai Sándor járási KISZ- titkárral és Dalia Ferenc járási úttörőtitkárral _ — megkoszorúzták a Ságvárt- szobrot, a KISZ-szervezetek és az úttörőcsapatok képviselői pedig virágcsokrokat helyeztek el a szobor talapzatára. Ezután került sor az ifjúsági békenagygyűlesre, melynek elnökségében helyet foglalt Diczkó József, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Novák György, a KISZ Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője. Kovács Sándor, a járási párt- bizottság első titkára, a járási párt- és KISZ-bizottság tagjai, a tömegszervezetek, az üzemek, az intézmények veztői és a meghívott KISZ- fiatalok. Jászóvics Miklós, a szemle parancsnoka jelentést tett Dal;a Ferenc járási úttörőtitkárnak. majd Kállai Sándor járási KISZ-titkár megnyitója után Novák György, a KISZ Központi Bizottságának tagja mondott beszédet. Ebben — többek között — a béke napjáról, a második világháború óta eltelt húsz szabad esztendőről, majd arról beszélt, hogy a délkelet-ázsiai területeken most is aljas agresz- szió ellen kel! küzdeni a vietnami hazafiaknak. Kiemelte, hogy a világ ifjúsága — köztük a magyar fiatalok — óriási erőt képvisel. Ezt az erőt a béke érdekében kifejezésre is kell juttatni, amelyre a lehetőséget az 1965-ben megrendezendő algíri IX. Világifjúsági Találkozó Is biztosítja. Elmondta. hogy mintegy négyszáz fős a VIT-en résztvevő magyar küldöttségnek nagy feladata, hogy hirdesse a magyar munkás- osztály. a parasztság, és az ifjúság által a szocializmus építésében elért eredményeket. Erősíteniük kell a népek baráti kapcsolatait és megragadni minden alkalmat, hogy a béke és a barátság megszilárdításán munkálkodjanak. Az ifjúsági találkozó több, mint ötezer résztvevője nevében a járási KlSZ-bizott- ság táviratot küldött az Országos Béketanácshoz, amelyben elítélik az Amerikai Egyesült Államok délkelet-ázsiai agresszióját, követelik annak megszüntetését és együttérzésükről biztosítják a szabadságukért küzdő vietnami fiatalokat. A nagygyűlést követően egész délutánt betöltő Sportes kulturális műsoron szórakoztak a találkozó résztvevői. Külön élmény volt a járás fiataljainak a KI8Z- K őzponti Művészegyüttese vendégszereplése; a Rajkó-zenekar két előadást tartott ezen a napon Mátészalkán. Az ifjúsági napot hangulatos VlT-bállal zárták a fiatalok, melynek bevételét a VIT alapra ajánlották fel. M. S. alakulásával. Rámutatott, hogy Marx és Engels nagy jelentőséget tulajdonított a proletáriátus és más társadalmi osztályok között a proletár osztályharc elvi alapján fennálló együttműködésnek. Az előadó a továbbiakban a nemzeti kérdéssel kapcsolatos marxi—engelsi állásponttal foglalkozott. Rámutatott arra, hogy a nemzeti problémák megoldását Marx és Engels a letárdiktatúra politikai alapjának, a munkás—paraszt szövetségnek a megerősítését, a népi, nemzeti egység megvalósulását. Az előadó a továbbiakban rámutatott: a mezőgazdaság szocialista átszervezésével új tartalmat nyert a munkás—part..: zt szövetség is. A munkásosztály ma már nem általában a parasztsággal, hanem a termelőszövetkezeti paraszsággal erősíti Ml ÍVEN IS AZ IFJÚSÁG — Cjabb történet a „Keopsx“-kávéházból — f aboda Lali, a „Keopsz” b kávehaz állandó vendége már régen szakítani kívánt éppen csak megtűrt helyzetével a Törzsasztalnál. Ezért elhatározta, hogy most már 6 is ír valami jó zaftosat ifjúságunk erkölcsi válságáról. Ugyanis az asztal fejesei között már elég hosszú ideje nemes verseny folyt, ki tud — ahogy „Keopsz’‘-nyelven kifejezték, — minél penészesebbet írni a mai fiatalokról. Bún Barnabás kisebb eposzt irt a huligánok rémtetteiről, Langy Alajos szociográfiai értekezést az ifjak között népbetegségként fellépő és csak „Quinosep- tiV‘-lel gyógyítható közönyről. s a csak nemrég feltűnt Hukk Elemér is benyújtott egy színháznak egy ifjúsági témájú darabot: „Hurmert a színházat közben lebontották, a dramaturgnak tetszett Elemér alkotása és Laboda Lali érző szivét emiatt is rágta az irigység. Hiszen már 18 éves és még egyetlen dramaturggal sem találkozott. Az első lépés az irodalmi pályán az volt, hogy Lali kiirt néhány jelzőt asztaltársai műveiből. „Hullasza- gú”, „merevközönyös", "ál- mábanisásító". „csuparef- lex” — sorakoztak a jelzők az „Apisz,'-nál vásárolt kockás füzetben. Az utóbbi jelző különösen tetszett neki. A témákat azonban nem lophatta el, —szegény fiúk maguk is oly kínos-keservesen csenték azokat régebbi korok alkotóitól —, s arra sem kérhette az őt oly fölényesen lekezelőket, hogy legyenek szívesek adjanak neki kölcsön valami jó cselekményt, majd elsején megadja... És mert Lalinak magának hiányos élet tapasztalatai voltak — a nyolcadik általánossal befejezte tanulmányait, aztán egy ideig otthon magánzóit, majd törzsvendég lett a „Keopsz - ban V- elhatározta. hogy magához az ifjúsághoz fordul egy kis original élet- unalomért és egyéb penészért. Este megszólította egyetemista bátyját, Jenöt, aki nagyon csodálkozott, mert Lali már elég hosszú ideje nem igen állt szóba családtagjaival, lévén ugyebár ő író, aki folyton a gondolataival van elfoglalva. — Te, Jenő, mondj nekem valamit a mai egyetemistákat jellemző, gyanakvó közönyről... Nagyon fontos... Jenő folytatta (és fokozta) már előbb megkezdett dmulását, — majd idegesen válaszolt: — Nem értelek pontosan, de majd később megbeszéljük, mert most «i kell rohannom. Műegyetemisták és bölcsészek közös vitát rendezünk a kibernetika társadalmi jelentőségéről. — Kibernetika, az nem jó — gondolta Lali és húgához fordult, a 16 éves Klárihoz. — Klárikám, — kérte a csinos, kicsit huncut arcú lányt _ részletezd nekem, milyen erkölcstelen ajánlatokat tettek neked az utolsó időkben a gimnáziumba veled járó fiúk. — Mondjam a Póker Lajos esetét? — Mondjad! — csillant fel Lali szeme és már hozta is a kockás füzetet. De az ifjú írónak nem volt módja az írásra, mert Póker Lajos azt az erkölcstelenséget követte el, hogy miután Klárit előzőleg biztosította arról, hogy azt sem tudja, kicsoda Martinovics Ignác és Klári a diákkörben nagy előadást tartott a magyar jakobinusról, az a piszok Póker felállt és — hozzászólásában — minden dicsőséget elaratott a lány elöl. — Marha — jelentette ki húgának Lali, ami egyrészt jiem volt udvarias tőle, másrészt okos sem, mert meghallotta ezt atyja, a fiára már évek óta „pikke-í 16” idősebb Laboda Jenő és erkölcsi prédikációban részesítette. — Te fekete bá-! ratty... _ fejezte be szavait: | Lali, a bárány már far-1 rá, rohadunk” címmel. És bár az utóbbi darabot egyelőre nem fogják bemutatni, nyos főmunkatársa, Korom Mihály kandidátus, egyetemi docens, Rácz Béliné, a Párttörténeti Intézét tudományos. munkatársa, Sünön Péter kandidátus, a Párt- történeti Intézet főmunkatársa, Szabó Bálint, a Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa és Szakács Kálmán kandidátus, egyetemi docens. Az ülésszak ma folytatja munkáját. kassá vált dühében, amikor az utcára ért. Szerencséjére azonban találkozott egykori osztálytársával, Sy^ntó Rudival. Rudi ipari tanuló lett, s most szakmunkásként dolgozik egy nagy, Buda környéki gyárban. Lali valósággal lerohanta öt: — Rudikám, mondd, miféle huligánságok történtek mostanában nálatok? A nagyorrú, kicsit „jam- pí“ módra öltözködő Szántó Rudi komolyan utánagondolt a kérdésnek. — Nagyon régen nem történt ilyesmi. — Senkit sem öltek meg? _ Nem. — Lopás? — kérdezte Lali, reménykedve. — Nem volt — válaszolta a nagyorrú. — És táppénzcsalás sem.. — Akkor nagyon unalmas lehet nálatok! — fakadt ki a „Keopsz” törzsvendége. — De mondd csak, mit csináljak én, ha az ifjúság penészedéséről akarok írni? Hogyan fogjam hálómba az ifjúság édes jómadarát? Kiről írjak? Szántó Rudi arcán egy vonásocska sem rezdült: — Van egy javaslatom.*. Ha már mindenáron penészvirágról akarsz írni... — Na!... Halljuk! — Amit mondok, már eszedbe juthatott volna: —t írjál saját magadról. a. a 3 1965, május 25.
