Kelet-Magyarország, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-20 / 117. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK t XXII. ÉVFOLYAM, 11*7. SZÁM ARA: 50 fillér 1965. MÄJ13S 20, CSÜTÖRTÖK Komócsin Zoltán elvtárs látogatása megyénkben Komócsin Zoltán, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságá­nak tagja, a Népszabadság főszerkesztője szerdán Sza- bolcs-Szatmárba láthatott, s megtekintette a mátészal­kai MÁV vasúti csomópon­tot. A látogatásra elkísérte Orosz Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, dr. Fekszi István, a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB. elnöke, Kállai Sándor, a megyei pártbi­zottság titkára. A csomópont vezetőivel történt találko­záson ott volt Kovács Sán­dor, a Mátészalkai Járási Pártbizottság első titkára, dr. Szabó József, a járási tanács vb elnöke. A vendégeket Veres Sán­dor, a mátészalkai vasúti csomópont egységes pártve­zetőségének titkára üdvözöl­te, majd Ladányi Lajos ál- lomásfőnök-helyettes tájé­koztatta Komócsin Zoltánt a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajával és élüzemjelvénnyel kitüntetett üzem múlt évi eredményei­ről. és az MSZMP Közpon­ti Bizottságának decemberi határozata óta végzett murit káról. A rövid tájékoztatót kö­vető közvetlen beszélgetés so­rán Komócsin Zoltán rész­letesen érdeklődött a cso­mópont dolgozóinak életé­ről, tevékenységéről, a ve­zetésről, a MÁV Debrece­ni Igazgatóságával kialakult kapcsolatról. A vasúti cso­mópont vezetői többek közt elmondották, hogy a terme­lőszövetkezetek erősödése, a körzet fokozatos ipari fejlő­dése mind nagyobb felada­tokat ró a vasútra. A mun­kafegyelem nagyfokú javu­lására, a közösségi szellem elmélyülésére volt szükség ahhoz, hogy a néhány év­vel korábbi, egyáltalán nem örvendetes állapot után ta­valyi eredményükkel elnyer­hették a magas kitüntetést. Elmondták azt is, hogy a dolgozóknak egy harmada 31 brigádban küzd a szocialis­ta cím elnyeréséért. Száz­negyvenen tanulnak felső- és középfokon, általános is­kolában, vagy munkásaka­démián. Mint Sándor And­rás, az egységes pártszerve­zet vezetőségi tagja kifej­tette: célul, tűzték maguk elé a szocialista csomópont megtisztelő cím elnyerését. Gondjaikról is szóltak a csomópont vezetői. A rövid idő alatt hatszorosára nőtt utas- és teheráruforgalom lebonyolítása, mind több nehézségbe ütközik az egyre szűkebbé váló állomáskapa­citás miatt. De arról is be­széltek, hogy feladataik mind jobb végzésében gá­tolja őket a megdúzzadt ad­minisztráció. A vendégek ezután látoga­tást tettek a mátészalkai ál­lomás területén. Megtekin­tették az állomás felvonu­lási épületét, a forsalmiiro- dát, az új irányítótor­nyot, a vágány hálózatot, a fűtőházat. A fűtőházban Komócsin Zoltán és a me­gyei vezetők hosszasan el­beszélgettek az ebédidejüket tartó munkásokkal. Délután megyei aktívaér­tekezletre gyűltek össze a pártmunkások a Zalka Máté járási művelődési házban. A több mint négyszáz megyei pártmunkást Komócsin Zol­tán tájékoztatta időszerű bel- és külpolitikai kérdé­sekről, a vietnami helyzet­ről, a nemzetközi munkás- mozgalomról. Hazánk poli­tikai és gazdasági helyzeté­ről szólva az előadó többek közt elmondta, hogy ered­ményesen kezdődött meg a munka a párt KB 1964. decemberi határoza­tának a valóra váltására. Ennek egyik döntő eredmé­nye, hogy 1965 első hónap­jaiban, az előző év hason­ló időszakához képest hat százalékkal nőtt az ipari termelés, s ennek négyötöde a munka termelékenységé­ből származott. A párthatá­rozat serkentően hatott a pártszervezetek tevékenysé­gére, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. A továbbiakban arra kér­te a mezőgazdaság dolgo­zóit, küzdjenek olyan kitar­tással a jobb termelési ered­ményekért, mint tették azt a kedvezőtlen tavaszi idő­járás közepette. Igen nagy szükség van a mezőgazda­ságban a tartalékok feltárá­sára még jobb szervezés mel­let a hozamok fokozá­sára, hogy ezzel csökkent­sék az országosan jelentős árvízkár, az állattenyésztés­ben bekövetkezett betegsé­gek miatti kiesést. Az amerikai agresszió kö­vetkeztében kialakult viet­nami helyzetről szólva hang­súlyozta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága, a kor­mány, a magyar nép, a testvéri szocialista országok­kal együtt, élén a Szovjet­unióval, megadja a szüksé­ges támogatást a Vitnami Demokratikus Köztársaság hős népének. A vietnami nép iránti szolidaritás, az internacionalista eszme el- mélyültségére utal, hogy magyar dolgozók is önként vállalják: ha szükséges, ké­szek fegyverrel harcolni a Vietnamba betolakodott ag- resszor ellen. A nagy tetszéssel fogadott tájékoztató után Komócsin Zoltán a megyei vezetők kíséretében elutazott Máté­szalkáról. Samu András Országosan negye d mil Hard forint értékű versenyfelajánlás az állami gazdaságokban Az ország szántóterületének 13,1 százalékát elfoglaló álla­mi gazdaságok területi ará­nyukat meghaladó mértékben vesznek részt a népgazdaság áruellátásában, s rendelkeznek azokkal a legfontosabb szelle­mi, anyagi és műszaki felté­telekkel, amelyek további gyors ütemű fejlődésüket biz­tosítják — mondotta Kovács István, a MEDOSZ főtitkára szerdán a Mezőgazdasági Er­dészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége előtt, amely az ál- lomi gazdaságok helyzetének és feladatainak megvitatására ült össze a MEDOSZ-székház Dózsa termében. 1964-ben az állami gazda­ságok adták a központi készletbe felvásárolt gabo­na 19,9 százalékát, a rizs 32,9 százalékát, az alma 43,4 százalékát, a hús 20 százalékát és a tej 30,6 százalékát. A második ötéves terv első négy évében nem kevesebb, mint 30 százalékkal növelték áruértékesítésüket, s ugyan­ilyen arányban javít tték a munka termelékenységét. Szá­mottevő az a segítség, amelyet a termelőszövetkezetek meg­szilárdításához nyújtottak az állami gazdaságok. A bevált termelési, szervezési és vezeté­si tapasztalatok átadása mel­lett jelentős részt vállaltak vetőmag és tenyészállat, ellá­tásukban, s több mint 3500 jól képzett szakembert adtak át a közös gazdaságoknak. Állami gazdaságaink ered­ményeiben döntő része van annak, hogy a szocialista munkaverseny az üzemek nagy többségében tömegmozgalom­má fejlődött az idén — ha­zánk felszabadulásának 20. év­fordulója tiszteletére. Az ál­lami gazdasági dolgozók vál­lalásainak értéke meghaladja a negyedmilliárd forintot. Ennek egyharmad részét a hozamok növelésével, kéthar­madát pedig a terfnelékenység további javításával, a költsé­gek csökkentésével akarják realizálni. A verseny lendítője mindenütt a szocialista bri­gádmozgalom. . Az újítómozgalom fejlődé­sére, hatékonyságára jel­lemző, hogy az 1960. évi 1748 újítási javaslat közül 729 valósult meg, 1961-ben pedig 2760-ból több mint 1100. Az elmúlt évek gyakorlata a jó ütemű fejlődés közben is sok olyan .jelenséget hozott felszínre, amelyek most már gátolják a továbbhaladást és hatékony intézkedéseket köve­telnek. így többek között a gazdaságok nagy részénél aránytalanságok alakultak ki a termelés szerkezetében. Az állatállomány — elsősorban a sertéslétszám — gyors növe­kedése miatt az abrakterme- lés nem mindig és nem min­denütt fedezi a szükségletet. Ugyancsak sok hibalehető­séget rejt magában az a körülmény, hogy az álla­mi gazdaságok tervezési rendszere túlságosan cent­rális. A gazdaságok összevonásával egyidejűleg bevezetett munka- és vezetésszervezési elképzelé­sek sem mindenütt bizonyul­tak jónak. Az eddigieknél nagyobb erő­feszítéseket kell tenni az álla­mi gazdasági dolgozók szoci­ális helyzetének javítására. A vizsgálatok ugyanis azt mutat­ják, hogy az állami gazdasági dolgozók szocális jellegű szük­ségleteinek kielégítése elma­radt a közvetlen termelési cé­lokat szolgáló beruházásoktól. Az üzemi konyhák működébe nagy többségükben kielégítő, az öltözők, a mosdók, a fürdők, s általában a munkásszállások tekin­tetében azonban még mindig nagyon sok a kívánnivaló. A beszámolót széles körű vi­ta követte. A vitában kiala­kult egységes álláspontot a központi vezetőség határozattá emelte. A határozatban a központi vezetőség megbízta a szak- szervezet elnökséget, hogy az állami gazdasági dolgo­zók lakás- és szociális helyzetének gyorsabb üte­mű megoldására, az állami gazdaságok főigaz­gatóságával közösen, dolgoz­zon ki egy hosszabb időre szó­ló távlati tervet. A határozat javasolja az illetékes állami szerveknek, hogy fokozott mér­tékben segítsék elő az állami gazdasági dolgozók saját erő­ből történő lakásépítkezéseit. Ö'abb ruházati vásár 30-50 százalékos árengedménnyel Az állami és szövetkezeti kereskedelem május 20-a és június 5-e között kiárusítás jellegű ruházati vásárt rendez, 30—50 százalékos árenged­ménnyel. A készletrendezést szolgáló vásáron elsősorban idénycikkek, nagy mennyiségű pamut, len és műszál ruha­anyagok. készruhák, és cipők vásárolhatók. Az akció legna­gyobb választékáit több mint egymillió méter selyemáru nyújtja. A vásár idején több­százezer baby-, lányka, és bakfisruha, női kompié, pon­gyola és kartonruha, férfi-, női és gyermekfehérnemű, szandálok, félcipők, nylom kesztyű, fürdőruha és egyéb strandcikkek vásárolhatók ol­csóbban az erre kijelölt szak­üzletekben, áruházakban. A vásár lebonyolítása után, június 7-től az említett cik­keknél ismét az eredeti árak lépnek érvénybe. (MTI) Bolíviában megbénult a gazdasági élet, utcai harcok Santo Domingóban Francisco Caamano ezredes, ideiglenes köztársasági elnök, a hazafiak vezére (középen) a csapatai ellenőrzése alatt álló városrészben ellenőrző körúton (Rádiotelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) A bolíviai szakszervezeti szövetség által kikiáltott álta­lános sztrájk következtében az ország összes ónbányáiban le­állt a munka, de megbénul­tak a gazdasági élet egyéb szektorai is, a sztrájk napi 150 ezer dollár veszteséget jelent az óntermelésben. Egyes értesülések szerint a bolíviai fegyveres erőket a bá­nyavidék közelében összpon­tosították, a bolíviai hatósá­gok kedden a felforgatás vád­jával mintegy 60 személyt le­tartóztattak, Santo Domingóban válto­zatlanul folynak az utcai harcok. Az amerikai kor­mány politikája a jelek szerint teljes csődbe jutott. A szerdára virradó éjjel el­sősorban a „nemzetközinek” kikiáltott Santo Domingó-i öve­zet és az ahhoz vezető folyosó mentén folytak csatározások. Az amerikai megszálló ható­ságok az ellenségeskedések kezdeményezésével az Imbert- féle reakciós junta csapatait teszik felelőssé. Az alkotmányos Caamano- Uormány azonban többször is leszögezte: az amerikai tengerészgyalogosok is te­vékenyen részt vesznek a lövöldözésben. Az amerikaiak ezenkívül — megsértve minden fennálló „tűzszüneti” feltételt — a ked­di nap folyamán átengedték az Imbert-féle junta két gép­kocsioszlopát az úgynevezett nemzetközi területen. Ennek tudhátó be, hogy katonai ém diplomáciai megfigyelők San­to Domingóban a legutóbbi órákban úgy nyilatkoztak, hogy Imbert csapatainak si­került az alkotmányos erőket az Ozama-foiyó felé szoríta- niok. Tekintettel az óráról-órára változó helyzetre, a távirati jelentésekből nem lehet meg­állapítani a katonai helyzet alakulásának pontos képét. Ami a politikai kibontako­zást illeti, az amerikai elkép­zelések egyelőre csődöt mond­tak. Mint ismeretes, az ame­rikai kormánytisztviselők San­to Domingóban azon fáradoz­tak, hogy rávegyék a jobbol­dali juntát és az alkotmányos kormányzatot: alkudjanak meg, tegyenek mindketten hátrafelé egy lépést, s képvi­selőikből alakuljon meg egy olyan kormányzat, amely a jelenlegi körülmények között is népszerűnek tűnhet a do­minikai nép túlnyomó többse- ge előtt. Ilyen ember lett vöt na például a milliomos, je- lenleg Amerikában élő Anto­nio Guzman volt dominikai földművelésügyi miniszter.

Next

/
Thumbnails
Contents