Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-14 / 88. szám

Események sorokban Glenn Seaborg, az amerikai atomerö bizottság elnöke be­jelentette, hogy kéthetes lá­togatásra az Egyesült Államok­ba érkezett tíz szovjet szak­ember, akik az 1963-ban kö­tött egyezmény keretében amerikai nukleáris berendezé­seket tekintenek meg. Nagykövetségi szinten dip­lomáciai kapcsolatra lép Iz­rael Nyugat-Németországgal. Kézigránátos merényletet kíséreltek meg Diori Hamani, a Niger Köztársaság elnöke ellen. A robbanás köve kézié­ben egy gyermek életét vesz­tette, néhányan megsebesül­tek, az elnök azonban sértet­len maradt. U Thant, az ENSZ főtitkára felhatároz a, hogy április 21-re Összehívja az ENSZ leszerelé­si bizottságát. A bizottság a Szovjetunió javaslatára újítja fel munkáját. A Német Szövetségi Köz" társaság hadügyminisz ériuma hivatalosan bejelentette, hogy „Ricketts” rakétákkal felsze­relt amerikai torpedóromboló látogatást tesz nyugatnémet kikötőkben. Hazánkba érkezett Vaclav David, csehszlovák külügyminiszter Vaclav David, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság külügyminisztere — Otto Klicka külügyminiszter-helyet- tes és több vezető munka­társa kíséretében — kedden Péter János külügyminiszter meghívására néhány napos lá­togatásra hazánkba érkezett. A Ferihegyi repülőtéren a csehszlovák külügyminisztert Péter János fogadta. A fo­gadtatásnál jelen volt Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályá­nak helyettes vezetője, Erdé­lyi Károly és Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettesek, Cséby Lajos, hazánk prágai nagykövete, továbbá a Kül­ügyminisztérium más vezető munkatársai. Ott volt Fran- tisek Pisek budapesti cseh­szlovák nagykövet és a nagy- követség munkatársai Megkezdődtek a szovjet—mongol tárgyalások Moszkva, (TASZSZ): i A Kremlben kedden meg­kezdődtek az SZKP és a szovjet kormány vezetőinek tárgyalásai a mongol párt és kormányküldöttséggel. Szovjet részről Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők vesz­nek részt a tárgyalásokon. A mongol párt- és kormánykül­döttség vezetője: Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bi­zottságának első titkára, a mongol minisztertanács el­nöke. Az alabamai Selmában megkezdődött James Reeb bostoni lelkész gyilkosainak pere. A fehér Reebet azért gyilkolták meg. mert a nége­rek oldalán tüntetett. a Heves diáktüntetések déi'Horeai—japán egyezmény ellen Johnson elnök jelenlétében felavatták Franklin Delano Roosevelt washingtoni emlék­művét. Paul Scholz, az NDK minisz­terelnök-helyettese úton a Je­meni Arab Köz'ársaság felé kedden megszakította útját Kairóban. Pietro Nenni miniszterelnök- helyettest, az Olasz Szocialista Párt főtitkárát hétfőn este há­romnegyedórás beszélgetésen fogadta VI. Pál pápa. Peking—London, (MTI): Nagy-Britannia pekingi ügy­vivője április elején azzal a javaslattal fordult a kínai külügyminisztériumhoz, hogy fogadja az angol kormány képviselőjét, aki megbeszé­léseket folytatna a kínai kor­mányai a vietnami és indo­kínai problémáról. Wilson miniszterelnök Gor­don Walker volt munkáspárti külügyminisztert bízta meg a megbeszélések lefolytatásával. A kínai külügyminisztérium hétfőn válaszolt az angol in­dítványra. A pekingi jegyzék Szöul, (MTI): Második napja heves tünte­tések folynak Dél-Koreában. A szöuli diákok elkeseredetten ítélik el a néhány napja pa­rafáit dél-koreai—japán állam­közi szerződést, amit a koreai érdekek kiárusításának tarta­nak. A két ország viszonyának „normalizálására’ hivatott szerződést, amely Dél-Korea szempontjából sérelmes és megalázó, az emlékeztet rá, hogy az angol kormány — mint az 1954-es genfi értekezlet társelnöke — nem teljesítette feladatát: nem ítélte el az amerikaiak vietnami agresszióját és nem is igyekezett odahatni, hogy az megszűnjék. Sőt, Nagy-Bri­tannia kormánya támogatta az Egyesült Államokat az agresszív háború kiszélesíté­sében, s ezzel megsértette a genfi egyezményeket. Ilyen ; körülmények között őt Peking- ben nem fogadják. Hivatalo­san közölték, hogy a VDK kor­mánya is nemleges választ adott London javaslatára. Egyesült Államok erőteljes szorgalmazására, tíz évi hu­zavona után hozták tető alá. A tüntetések még hétfőn kezdődtek. Diákfelvonulások, ülősztrájkok követték egy­mást, s a dél-koreai főváros szánxos kerületében elterjedtek az egyezmény ellen tiltakozó röpcédulák. A diákság kedden értesült arról, hogy a megmozdulások miatt 53 diákvezért, $ további 1500 személyt letartóztat­tak. Ez méginkább felkorbá­csolta az egyetemisták harag­ját. Kedden, helyi idő szerint a déli órákban, öt szöuli egye­tem 3000 diákja vonult az ut­cákra. A tüntetők összecsaptak a kivezényelt rendőrséggel, s a gumibotos rohamokat kő­záporral verték vissza. Az ut­cákon a diktátor Pák Csöng Hi-t, s a japán dél-koreai szerződést megbélyegző jelsza­vakat hangoztak el, A tüntetések szervezésére megalakult diákbizottság közölte: olyan megmozdu­lásokat szervez, amilyenre csak öt évvel ez­előtt, a Li Szín Man-rendszer megdöntésekor volt példa. Kína és a VDK nem fogadja Gordon Walkert Rendőrattak Madridban Két hirhedt fasiszta diktátor sanyargatja még az emberek millióit Európában, az Ibéria félszigeten. Az egyik Franco, a másik Sala­zar. De politikailag mindkettőjük talpa alatt reng már a föld, s egészen bizonyos, hogy kö­zeledik véreskezű uralmuk teljes összeomlása. Franco 26 évvel ezelőtt „győzött” a pol­gárháborúban. Hitler és Mussolini rohamosz­tagai, páncélosai és repülői nagyarányú be­avatkozásukkal döntötték el a küzdelmet Spa­nyolországban a nép ellenségeinek javára. Hitler és Mussolini „örök” birodalma azóta a történelem szemétdombjára került. De a „nagy süllyesztő” szája már nyitott, nem húz­hatja sokáig többé Franco sem. É® hasonló sors vár Salazarra is. Mindkét országban változásokra készül % munkásság, a parasztság és az intelligencia haladó része. Tüntetések, sztrájkok, különfé­le politikai akciók követik egymást. A két fasiszta diktátor a régi eszközökkel — tűzzel* vassal, börtönnel és bitóval lép fel, de a tö­megindulatokat mind nehezebb visszaszoríta* niok. A nyugatnémet Quick riportere azt a pil­lanatot örökítette meg, amikor Franco rend­őrsége megrohanja a diktatúra ellen tüntető diákokat. De ezek a tüntetések szinte naponta folytatódnak. A dolgozók ellenállása jelzi: a nép a régi módon nem akar többé élni... Újabb légitámadás a VDK ellen Saigon, (AFP, UPI): Nyugati hírügynökségi je­lentések szerint a dél-vietna­mi légierő hét Skyraider mintájú vadász­bombázója kedden délután — helyi idő szerint 16,00 órakor — Dong Hói város­tól 30 kilométernyire és északnyugatra Thanh Yen­nél bombatámadást hajtott végre a Rao Da folyó híd­ja ellen. A bombázókat amerikai va­dászrepülőgépek kísérték. A dél-vietnami katonai hatósá­gok szóvivője azt állította, hogy a repülőgépek, bár erős légelhárító tűzbe kerültek, sér­tetlenül tértek vissza támasz­pontjukra. A keddre virradó éjszaka a partizánok Saigontól 610 kilométernyire észak­nyugatra aknavető tűz alá vették Guang Tri tarto­mányi székhelyet és a kör­nyező katonai táborokat. Súlyos kánokat szenvedett az amerikai „katonai tanács­adók” lakótelepe és két dél­vietnami kormányalakulat tá­bora. A támadás halálos áldo­zatainak száma 32, a sebesül­teké mintegy 20. Három ame­rikai katona is megsérült. Hajnalban a partizánok vissza­vonultak, anélkül, hogy a ma­guk részéről bármiféle vesz­teséget szenvedtek volna. Nyugati hírügynökségek je­lentései szerint kedden több mint 80 amerikai és dél-viet­nami repülőgép Hanoitól dél­re mintegy 210 kilométerre lé­gitámadást hajtott végre a Vietnami Demokratikus Köz­társaság területén két radar­állomás és egy híd ellen. Max Reintann nyila tkoxata A Le Monde beszélgetést közöl Max Reimannal. A né­met kommunisták magatartá­sa a kormánnyal szemben at­tól függ — hangoztatta a Német Kommunista Fárt első titkára —, hogy Bonn az eu­rópai béke fenntartására, a jószomszédi kapcsolatok ápolá­sára törekszik-e. vagy pedig a revans, a területi hódítások politikáját akarja felújítani. A bonni kormány jelenlegi poli­tikája — hangoztatta Max Reimann — ebből a szempont­ból aggasztó. Reimann kifejtette: a Né­met Kommunista Párt újbóli engedélyezését elsősorban a szociáldemokrata vezetők gá­tolják. Az illegális kommunis­ta pártnak jelentős befolyása van ma is egy sor szakszerve­zetben. amelyek a Német Szo­ciáldemokrata Párt hivatalos politikájával ellentétben a* afomfegyverkezés ellen, a nem­zetközi enyhülés politikája mellett foglaltak állást. A szociáldemokrata párt jelenle­gi elnöksége attól tart, hogy a kommunista párt szabad mű­ködése esetén eddigi szavaza­tainak egy része a kommunis­ta pártra esne. Sípos Gyula: A nagy éjszaka 3. — Nem idevalósiak, de hig­gadt emberek, az egyik olyan velem egykorú. Azt mondja, ő is ebben a sorsban nőtt fel. Na. mondom, akkor megérti, hogy én nem akarok belépni. Ötvenéves múltam, megvan ez a két hold szőlőm, a kis gaz­daságom, miért akarják ezt most elvenni tőlem. Hát hogy ő megérti, meg hogy nehéz, de az állam, meg a nagyüzem, szóval mondta, amit már ezer­szer hallottam. De barátságo­san, mintha csak szomszédolni jöltek volna. — Hanem azután, úgy négy óra felé, már sötétesen, beál­lítottak egy dzsippel még ha­tan. Azok már ihattak vala­hol, különösen egy sovány bőr­kabátos, mindjárt hegyesen kezdte: — Segítsünk? — kérdi az előbbieket. Mert ha szüksé­ges, mi tudunk ám segíteni. —- Én még erre se szóltam, csak poharakat vettem elő és töltöttem nekik is. De ezek nem szabadkoztak, mint az el­ső kettő, rögtön nyúltak a po­hárért. Aztán még jöttek va­lami négyen, vagy öten. Teli volt velük a konyha, alig fér­tünk már. Én mondogattam, hogy nem írok alá, de a so­vány csak tüzelt. — Na papa — azt mondja — önként választhat, melyik­kel írja alá — avval elővett négy ceruzát és tartja az or­rom elé. Én elhajtottam a ke­zét. csak visszanyomja. Amikor már mérgesebben elhajtottam, aztán csak érzem, hogy rám­esnek, ütöttek is. le is fogtak, volt nagy kiabálás, az asszony sikítozott, az első kettő kiza­varta a többieket, végre aztán elmentek. — Azt se tudom, hogyan keltem föl az asztaltól. Az asszony egész éjjel riadozott, hogy berreg az autó, visszajön­nek. Hát berregjen! Én nem szököm el a saját házamból, senki elől. Lesöpörte a morzsát, ráütött az asztalra, s újra kitört belőle a keserűség. — Vegyék el. fosszanak ki mindenemből, fojtsanak meg, de én magam nem hajtom nya­kamat a kés alá. Csukjanak börtönbe, egyszer már úgyis azt akarták. János mogorván káromko­dott egyet. — Most még mondjad te is, hogy lépjek be. János friss vizet öntött a la­vórba, hozzáfogott a mosako­dáshoz, és úgy közben vála­szolhatott, hogy oda se né­zett a vendégére. — Nézze Kálmán bátyám, én senkinek se mondom se azt, hogy lépjen be, se azt, hogy ne lépjen. — Mikor dől már össze ez az egész! — Enni kell ezután is. — Csak legyen mit. Várj csak, milyen világ lesz még itt. János hallgatta a panaszkodó embert, ijedezés. jóslás, tilta­kozás keveredett szavaiban és Jánost valami bizonytalan rosszérzés fogta el, mintha fü­lébe két húrt pöngettek volna egyszerre egymást zavaró rit­musban és összehangzás nél­kül. Meghökkentette ez a vereke­dés. Akárhogy is történt, ke­serves dolog és éppen ez az, amitől ő félt már az első pil­lanattól fogva, hogy akarva, akaratlanul dúrvára fordul a hang, makacs ember is van, türelmetlen is, a bor is be­szállhat valamelyiknek a fejé­be, hiszen most még az is ve­déi, aki máskor csak nyalo­gatta a poharat. Nincs még elég tüske az emberekben” Végül majd itt lesz egy csomó sértett, összeterelt ember, be­felé az egyik így vadult el, a másik úgy, és akkor, lessék gazdálkodjanak szép egyet­értésben. Miért kell Így siet­tetni Sós Kálmánt, vagy akár mást is? Mire való ez a nagy sietség? Ez a Sós Kálmán iga­zán szelíd ember, olyan mint a bivaly, erős, dolgos és a csö­könyösségig állhatatos a mun­kában is, elhatározásaiban Is. Igaz, egyszer majdnem le is csukták, amikor az a szőlőügy volt. De ami akkor történt, az a börtönnél is rosszabb. Éppen termőre fordult volna egy hold szőlője, tiszta ezerjó, maga te­lepítette, mi munka volt avval! és akkor beleakasztotta az ekét, kiezántotta az egészet. Különben jött volna a szorzó­szám ós vele együtt a kulák- sors. Mit érezhetett akkor, amikor sorra fordultak ki az egészséges fiatal tőkék? El tudja egy ember felejteni va­laha is az ilyen szántást? Dehát mit akar ez a Sós Kálmán is? — pöngette a má­sik hang. Kivel akar szembe­szállni? Egy egész állam appa­rátusával? Avval, ami a vilá­gon mindenütt így vagy úgy, de bekapja, megemészti a Sós Kálmán-féle hat holdakat. És mit akar éppen tőle? Per­sze, könnyű volna majd hivat­kozni: te mondtad, hogy lép­jek be, én nem akartam. Letenni a felelősséget. Úgy, ahogy többen mondták már a népnevelőknek is: ha nincs ön­kéntesség, akkor kár a sok szóért, hozzon a kormány ren­deletet, ettől meg ettől a nap­tól kezdve mindenki szövet­kezeti tag, vagy akár állami gazdasági munkás. Akkor az­tán, aki fizet, parancsolhat. Ez mind azon siránkozik: — jaj, mi lesz velünk! Közben egyik sem tud igazán a jövőbe gondolni, hanem a múltba ka­paszkodik, a tegnapba, meg a mai napba. Hát senki se tud­ja ezt józanul végiggondolni? Jaj, mi lesz velünk! Igen* arról kellene beszéni, hogy mi lesz velünk, miből lesz pénz meg jövedelem, meg egyetértés. De ki gondol most erre? A népnevelők is csak erősködnek, hogy gyerünk befelé a boldogságba, mi­nél előbb legyenek meg az aláírások, avval vé­ge a munkának. A Sós Kál­mánok meg belevesznek ebbe az oktalan ellenkezésbe. Egészen elkomorult. — Mi most a szándéka — kérdezte nyersen. Sós Kámán fölriadt a nyers hangra és segélykérőén nézett körül. — Nem tudom, igazán nem is tudom — motyogta. Avval fölállt és indult ki­felé. — Ne menjen már, egyen velünk egy falatot — szólalt meg végre Kati és tányérokat vett elő a kredencből. — Én már reggeliztem... meg hát éppen csak ezt akar­tam mondani. És szinte szökve kilépett M ajtón, elment köszönés nélkül. (Folytatja

Next

/
Thumbnails
Contents