Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-13 / 87. szám

Események sorokban Az űrhajózás napja Moszkvában Mongol párt­ós kormányküldöttség a Szovjetunióban A Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa nevében Kurt Seibt miniszter 34 volt buchenwaldi fogoly­nak átnyújtotta az „Antifa­siszta harcos 1933—1945'’ című kitüntetést. Az egykori náci koncentrációs tábor magyar foglyai közül Béres Márton, Kertész József, Fabriczki Im­re és Gyöngyösi Nándor kap­ta meg ezt a kormánykitün­tetést. Ajub Khan pakisztáni el­nök, aki vasárnap Taskentből Visszatért Lahore-ba, a sajtó képviselőinek nyilatkozott szovjetunióbeli ■ látogatásáról. Kijelentette, hogy elégedett a Moszkvában mag'ártott „őszin­te és szívélyes tárgyalásaival”. A kozmikus utak a békét szolgálják Hétfőn Moszkvában a Kreml kongresszusi palotájában ünne­pi estet rendeztek az űrhajózás napja alkalmából. Több mint hatezer moszkvai üdvözölte a 11 tagú szovjet „űrhajós csa­patot”, valamint a kozmikus technika alkotóinak — a tudó­soknak és a gépszerkesztőknek — népes seregét. Az ünnepsé­gen megjelent Leonyid Brezs- nyev, Alekszej Koszigin, Anasztasz Mikojan, valamint a párt és a kormány több más vezetője. A Szovjetunió ma elő] ha­lad a világűr meghódításában. A Pravda, miután felso­rolja a Szovjetuniónak az űrhajózás terén kivívott felülmúlhatatlan eredmé­nyeit, rámutat, hogy a kozmikus utak a béke és a haladás ügyét szolgálják. A szovjet nép, — amelyet örömmel töltenek el a világ­űrben aratott győzelmek — figyelmét elsősorban földi dol­gainkra fordítja — hangsú­lyozza a Pravda. — Nekünk pedig sok a megoldást követe-1 lő elodázhatatlan feladatunk. ! Ez az cv a nagy betelje­sülések éve. A párt követ­kezetesen folytatja az SZKP Központi Bízottá- j gának októberi és novem­beri plénumán elfogadott irányvonalat. A szovjet emberek kitartóan j küzdenek a szocialista gazda-1 ság tovább tökéletesítéséért és j fejlesztéséért, a hétéves terv, feladatainak sikeres teljesíté- J sóért. I Moszkva, (TASZSZ): Hétfőn mongol párt- és kor­mányküldöttség érkezett Moszkvába — jelenti a TASZSZ. A delegációt, amely az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány meghí­vásának tesz eleget, Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköz- társaság miniszterelnöke veze­ti. A küldöttséget Leonyid Brezsnyev fogadta. A Cedenbal vezette mongol párt- és kormányküldöttség hétfőn látogatást tett Leonyid Brezsnyevnél, Alekszej Koszi- ginnál és Anasztasz Mikojan- nál. A küldöttség tagjai testvé­ri, szívélyes eszmecserét tartot­tak a szovjet vezetőkkel. Az SZKP Központi Bizott­sága és a szovjet miniszterta­nács hétfőn a nagy Kreml- palotában díszebéden látta ven­dégül a mongol párt- és kor­mányküldöttséget. A diszebéden szovjet részről megjelent Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin. Akasztasz Mikojan és több mi -zóvj'et vezető. Tüntetés Bcmdungban Johnson elnök William Ra­bom nyugalmazott altenger- j nagyot.nevezte ki a CIA (Köz-: ponti Hírszerző Hivatal) új j igazgatójának, John McCone j helyére. ! j Kantiunkban megkezdte j munkáját az indonéz ideigle- nes népi tanácskozó gyűlés — az ország legfőbb törvény-! hozó szerve — ülésszaka. Su-j karno elnök programbeszédé- j ben a képviselőket és az or­szág haladó erőit a nemzeti egység megszilárdítására, az indonéz forradalom vívmá­nyainak védelmére szólította fel. Willy Brandt nyugat-berlini polgármester hétfőn az Egye­sült Államokba utazott. Tíz­napos amerikai tartózkodása során Johnson elnök is fo­I ! ! I gadja. Keldis, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia elnöke beszé­dében kijelentette: ma már kétségtelen, hogy az ember képes a huza­mosabb űrrepülésre és a bolygóközi közlekedés meg­valósítására. Az űrkutatá­sok előrehaladott állapota azzal bíztat, hogy az em­ber az űrben megfelelő munka kifejtésére is ké- peá. A közeljövő távlatairól szól­va Keldis akadémikus közölte, hogy a világűrben hamarosan laboratórium-űrhajók jelennek meg, amelyek belsejében az emberek asztronómia, a fizika, a geofizika és a kozmikus bio­lógia problémáit tanulmányoz­zák majd. A kezelőszemély­zettel ellátott űrállomások „megállókként'’ szolgálnak majd a Holdra és más boly­A zanzibari kormány hétfőn öjabb hat élelmiszeripari gyárat vett állami kezelésbe. Az elmúlt tíz nap alatt össze- sen 25 gyárat államosítottak. Marseille-ben letartóztatták Gilles Buseia hirhedett OAS vezért, akit 1964 áprilisában távollétében egy francia bíró­ság halálra ítélt. Négytagú kínai küfHöttség utazott hétfőn reggel a Szov- '■ jetunióba, hogy részt vegyen Dubnában az Egyesült Atorp- kutató Intézethez tartozó or­szágok kongresszusán. gókra irányuló repüléseknél, valamint a további kozmikus állomások szerelésénél. A szovjet sajtó nagy figyel­met fordít az űrhajózás évfor­dulójára. Négy esztendeje, hogy a Voeztok szovjet űrhajó emberrel a fedélzetén megtette első Föld körüli fordulatát. A kommunista Jurij Alekszeje- vics Gagarin, a Szovjetunió polgára lett a világ első űrha­jósa. A földön ma valószínűleg nincs olyan ember, aki né is­merné azt az orosz szót, hogy „szputnyik” és azt az orosz nevet, hogy Gagarin. Megkezdődött a rokoni látogatás Kelet-Berlinben Berlin, (MTI): Hétfőn reggel a demokrati­kus Berlinbe megérkeztek az első nyugat-berlini rokonok. A Passierschein-egyezmény végrehajtásának ez a húsvéti szakasza április 12-től 25-ig tart. A Neues Deutschland hétfői száma „Egy őszinte szó” cí­mű glosszájában hangsúlyoz­za, hogy a Bundestag nyugat­berlini ülésével kapcsolatos provokáció veszélyeztette a je­lenleg érvényes Passierschein- egyezmény végrehajtását is és nyilván nagy nehézségeket fog okozni az idén ősszel kezdődő új tárgyalásokon. í Bandung, (TASZSZ): A bandungi egyetem diákjai j hétfőn tüntetésen tiltakoznak j Bunkernak, az amerikai el­nök indonéziai különmegbí- zottjának jelenléte ellen. Bún­kén a djakartai amerikai nagy­követ társaságában éppen ki­lépett az ideiglenes népi ta­nácskozó gyűlés épületének kapuján, amikor az egyetemis­ták köréje sereglettek és Ame- rika-ellenes jelszavakat han­goztatlak. „Jenkik takarodja­tok haza!” „Le az amerikai imperializmussal!”, „Szün es­setek meg az agressziót Viet­namban!” — kiáltozták. Az amerikai diplomaták sietve távoztak a biztonsági szolgálat embereinek gyűrűjében, s a szomszédos szállodában keres­tek menedéket. A diákok kö­rülvették a szállodát, s foly­tatták tüntetésüket az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politi* kaja ellen. Wilson Washingtonba utazik Wilson angol miniszterelnök goi kormánykörök nagy jelen­kedden éjjel utazik New bőséget tulajdonítanak a „mun­Yorkba, ahol szerdán a gaz- , , . , .. ' ... dasági klub ebédjén mond be- kael3t;clneli • de a brit sajtó szédet, majd U Thant ENSZ- washingtoni tudósítói eleve fi­főtitkárral tanácskozik a viet- gyelmeztetnek Wilson „rendkí« nami helyzetről. Csütörtökön vül korlátozott lehetőségeire”. Alekszej Leonov, akinek sétáját a világűrben — a tv jóvol- a brit kormányfő Johnson el- mind a nyugati kapcsolatok­tából — százmilliók láthatták: családjával, feleségével és ; nők ebédvendége tesz a wa- ban, mind a vietnami kérdés­kislányával egy kiránduláson. shingoni Fehér Házban. An- ben. 2. Sós Kálmán ült a pádon a sarokasztal mellett, eíőtte fé- lígtelt borospohár. Szótlanul nézte a család sürgölődését. Eszti néni, a nagymama a tűzhelynél babrált, ki-kisza- ladt a konyhából csutáért, vízért, közben egy-egy szót vetett néha a búsuló vendég­nek: — így van ez Kálmán. Hajjaj! Ilyen most a világ. Senki se tudhatja mit hoz a holnap. Nem hagynak ezek nyugtot az embernek. Jani, a nagyfiú, a tűzhely előtt ült egy kisszéken és a ceruzáit hegyezte. Kati a kislányt fésülte és látszott arcán, mozdulatain, hogy nagyon terhére van ez a korai látogató. Az ember már a saját fészkében sem maradhat soha magára, min­dig jönnek mindenféle ügyek­kel, tanácsért vagy csak jó szóért, esetleg csak szimatol­ni, hogy János hogyan csi­nálja, mit tervez, mi a véle­ménye a szerződésről vagy a musteladásról. Mintha ügyvéd vagy tanácselnök volna, de ez még annál is rosszabb, mert ott hivatalos idő van, ide meg jönnek hajnalban és zö­rögnek néha még késő éj­szaka is. Már ő, a felesége alig tudja a legfontosabb dol­gokat is megkérdezni az urá­tól, olyan ez az istenverte ház. János meg hallgat, hall­gat, sokszor már szégyellnie kell magát, hogy a vendégek­től tudja meg azt, amit az urától kellene tudnia. Hol van már az az idő, amikor vacsora után asztalnál üldö­gélve, vagy este az ágynál duruzsolva megosztották egy­mással az elmúlt napot és az elkövetkezőt is! Hónapok óta már csak úgy beszélnek egymással mint az ügyfelek a hivatalban, csak a legszük­ségesebbet: ezt el kell intéz­ni, ez maradhat, ez rád tar­tozik, ez rám. Kati érezte, hogy a szájá­ban tartott hajcsat bevágó­dik ajkába s ettől ráeszmélt, hogy elég is a fésülésből. Ez volt még mindig a csa­lád igazi otthona, a nagy öreg konyha. Pedig a ház nagyobb­részt újjonnan épült, az utca felől nézve nagy háromrészes ablakaival, sárga redőnyeivel, üveges verandájával olyan volt mint egy balatoni villa, de az udvaron a régi házhá- tulsó részében folytatódott. Volt bejárata a verandán át is, de a?t soha nem használ­ták, itt járt be mindenki a konyhán keresztül. Különösen ilyenkor, télen mintha csak gúnyolódott volna velük ez a sokszobás épület: — Ugye nem tudtok kibújni a bőrö­tökből, hiába költöttetek egy vagyont az építkezésre, csak itt töltitek életeteket a régi falak között. A konyha volta nappali, az ebédlő, de még a hálószoba is, itt aludtak a gye­rekek, egyik ágyon a kis Kati nagyanyjavai, a másikon Jani egyedül, ök ketten Katival a belső kis szobában háltak, de azt soha nem. fűtötték, való­ban csak arra volt jó, hogy az ember lerúgja a bakan­csot vagy a csizmát és gyor­san ágyba bújjon. Télen kü­lönben is ez volt az oka az összehúzódásnak: csak nem fűthetünk annyi szobát! A gyerekek meg nem aludhat­nak hidegben. Tavasszal jött a sár: vétek volna behordani a padlós szobákba, nyáron meg eszükbe se jutott a la­kásrendezés, sok a dolog és a felnőtt is, a gyerek is alig van ilyenkor fedél alatt. János ugyan azt forgatta fejében még a tervezés, épít­kezés idején, hogy majd az üveges verandán ebédelnek, vacsoráznak, de mindössze egyszer-kétszer ha megtették, aztán kényelemből vissza­szoktak ide a konyhába, azóta itt terítenek, még ha vendég van, akkor is. Sejtette János, hogy mi hozta ide Sós Kálmánt ilyen kora reggel. Persze, tegnap a szőlőhegyiek voltak soron, oda ment egy szervezőbri­gád. Egy hete járják már a falut az agitátorok, a szövet­kezeti bolt kirakatában kint van a község térképe, bele­rajzolva a szövetkezet táblái s egy mákszemnyi folt sincs, melyen az állna: a megma­radó egyéni gazdaságok te­rülete. A hangszórók reggel­től estig szólnak, autók ácso- rognak a tanácsháza előtt és a gazdakör nagytermét eme­letes ágyakkal szállónak ren­dezték be a népnevelők szá­mára. Ott is főznek nekik, a volt gazdakörben, mintha hó­napokra a községben akarná­nak megtelepedni. — Na, aláírt Kálmán bá­tyám? A vendég csak ingatta fejét és rekedten válaszolt, mintha valami szorítaná a torkát: — Nem. Aztán köhécselni kezdett, lehajtotta fejét s nagy gond­dal a nadrágja térdéről ka- pargált egy odaszáradt sárda­rabot. Kati közben szalagot kötött a kislány hajába, leengedte a székről és útnakbocsátotta, aztán meleg vizet öntött a la­vórba, János meg előszedte a 'szappant, pamacsot s az ab­laknál lógó tükörnél hozzá­készült a borotválkozáshoz. — Hát magánál még nem jártak? _ nézett hátra szap- panhabosan. Sós Kálmán azonban nem válaszolt, csak még lejjebb ejtette a fejét és ült magába- voskadtan. János már a zsi­lettet hersegtette arcán, mi­kor valami vinnyogó hang hallatszott a konyhában, olyan, mint amikor a kutyát nagyon megverik s már ugat­ni se mer, csak tekereg és aprókat nyüszit a torka mé­lyéből. Mindannyian odanéztek. Sós Kálmán az asztalrabo- rult s mintha láthatatlan el­lenféllel birkózna, úgy rázkó­dott, feszengett, küszködött evvel a föl-föltörő zokogás­sal. — Sír a bácsi, sír — ré­mült meg a kis Kati és szi­pogva odabújt anyja mellé. János letette a borotvát az ablak szélére, úgy szappan- habosan odalépett, megrázta a rángatózó ember vállát. — Kálmán bátyám! Hát magának elment az esze? — és az asztal fölött még kérdő tekintetet Is váltott Katival, szemét a borospohár fölé vil­lantva, de Kati a fejét rázta: nem, nem ivott. — Mit csináltak magával? — kérdezte most már szelí­debben. A nagy darab ember hir­telen fölállt és magánkívül ordítani kezdett, mintha csak ez az őrjöngő üvöltés egyene­sítette volna ki. Kisírt szeme félelmetesen tompán fénylett mint a halottaké. — Huszonötén jöttek rám a saját házamba. Teli volt velük a konyha. Hát mit akar­nak ezek! Fölemelt kézzel, fenyege­tően közelebb lépett János­hoz. A kislány sikítva bújt any­ja mögé, Kati meg csak állt, nem is értette, mi történik itt a konyhában, csak azt érez­te, hogy megdermednek tag­jai, nem tud mozdulni sem, olyan idegen, olyan távoli ez az egész. Mi köze hozzá? Mit akar ez a kiabáló ember? — Te! — ordította Sós Kál­mán. — Hát ezért jöttem én hozzád. — Na, üljön csak le —szólt rá János nyugodtan. És ettől a csöndes hangtól Sós Kálmán leejtette a kezét* szelíden leült előbbi helyére, mintha az ordítással minden felgyülemlett dühe kiömlött volna, a fenyegető óriás el­tűnt, helyette csak egy szo­morú ember ült az asztal sar­kánál. Két húrt pengetnek János megvízezte a törül­közőt, lemosta arcáról a rá­száradt szappanhabot és leült vele szemben. Mi történhe­tett itt? Vele is beszéltek már, de hányszor, és egy rossz szóra sem emlékszik, még csak egy rosszízű hu- nyorításra sem. Igaz, őt már odatartozónak érzik, pedig véglegesen még nem mondott igent semmire, csak félig- meddig egyezkedtek, föltéte­lekkel: 1 ha így lenne, így lenne. — Már reggel ott voltak a harmadik szomszédban, Bur- táéknál, hozzánk csak ebéd után jöttek ketten. — Nem húszán? Sós Kámán mintha nem is halottá volna a kérdést, csen­desen beszélt, de zihálVa éa szaggatottan, közben nem nézett föl, hanem vastag mu­tatóujjával egy morzsát pisz­kálgatott az asztalon, azt nézte. (Folytatjuk) Sipos Gyula: A nagy éjszaka

Next

/
Thumbnails
Contents