Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

Morzsák A KOCSMA ROS KOCSIJA — Hogy győzi üzemanyag­gal azt a dög nagy 603-ast, vendéglős úr? Egyszerű a dolog kérem: ha senki nem látja, benzin helyett vizet öntök bele. LOGIKA Kovácsot felkeresi az egyik hitelezője. Saerenesétlenségére maga nyit ajtót: — Sajnos, nem vagyok itt­hon — mondja. — Kérem?! — Azt mondom, hogy nem vagyok itthon! — Bocsásson meg, de ezt nem értem. — Nézze kérem, nem fogok önnel vitatkozni. Ha a felesé­gem nyitott volna ajtót ön­nek, s közölte volna, hogy nem vagyok itthon, elhitte volna? — Abban az esetben igen... *— Tehát várjon, mindjárt küldöm a feleségemet. SPORT — Barátom, de rosszul né­zel ki. Miért nem sportolsz? — Hogy én nem sportolok? Bocsáss meg... — S mit csinálsz? Úszol, öklözöl?-. — Bélyeget gyűjtök. — Micsoda, hát már ez is sport? _ — Persze. Én ugyanis csak olimpiai bélyegeket gyűjtök. JÖ KONYHA — Ebből a gulyásból vala­mi hiányzik — mondja a vendég a, pincérnek. •— Lehetetlen! — jelenti ki a pincér — mindent bele tet­tünk, amit csak a konyhán találtunk! (Ford.: Szabó László) Hol a tűzoltó... ? Quick karikatúrája Végre itt a futballszezon! Endrődi István rajza KERESZTREJTVÉN'f W86 április 14-én született Tóth Árpád. Születésének év­fordulóján egyik verséből idézünk, melyben születését írja .meg. Beküldendő sorok, sorrend­ben: vízsz. 1, függ. 33. Bekül­dendő még a vers címe is, mely a rejtvény egyik függő­leges sorában van. Vízszintes: 1$, N. 16. Igazolás, hogy a bűntény álkalmával máshol tartózkodott. 17. Életre kelt. 18. Zavaros tan! 20. Végnél­küli őrli. 22. Amiatt, 23. Oly­kor 28. Muri kezdete. 29. Virág, életében egyszer virít. 30. Vissza: Parányi, kicsi. 32. Szeszes ital. 33. Tehát, latinul. 35. Pl. dél, kelet, stb. _ 36. Csontszerű anyag, de puhább. 37. GÁO. 38. Kígyószerű dí­szítmény, kígyóvonal. 41. ... Angeles. 42. YL. 43. Község a Szovjetunióban Kisinyovtól északra. 44. A legnagyobb európai tó. 46. Hazudja! (Fel­szólító mód.) 47. Fát késsel alakít 48. Morzehang. 50. Duna németül. 52. Vas megyei község. 53. Érdeklődik. 55. Své4 város. 57. Mint a római Ámor (+’)• 58. Lábbeli. 59. Határrag. 60. Mesél. 61. Név­elővel: ez az állat aztán iga­zán fennhordja az orrát. 62. Kutyája. 63. Vízijármű. 65. Becézett női név. 67. Szovjet repülőgép típus. 68. ...dó; árul­ják. 69. Ágyneműim. 71. Mi­nőség ellenőrzés. 73. Vissza; határozott névelő. 74. Vissza: becézett orosz keresztnév. 75. Ebben van a puskapor. 77. Vissza: ilyen szerkezet az óra. 79. Áruló.’ 81. Spanyol folyó. 83. Hadbíró. 85. Ásványvíz. Függőleges: 1. Növényi eredetű vörös porfesték. 2. Ez a számítás a felső matematikában van. 3. Mint 73 vízsz. 4. Utó ellenté­te. 5. Riga betűi keverve. 6, Világhírű építészünk volt. 7. Sir. 8. GE. 9. Becézett női név. 10. Végtagja. 11. Pályá­ján fölfelé haladó (+’)• 12. Ház környéke, falun. 13. ÉNT. 14: Kínai hosszmérték. 19 A - hegyi . átjáró (—’). 21. Endlízd! 24. Szélek nélküli mosdóiéi!!! 25. Vissza: két szó: áz ősszel1 választotta el­nökét. 26. Buktam. 28. Valami baja van, mérges. 31. A régi feudális Oroszország uralko­dója. 32. Olasz város. 34. Juh- fajta. 38. Boráról híres fran­cia vidék (fonetikusan). 39. Férfinév. 40. Halfogó. 43. Gyö­nyörű: két sző. 44. Koronás tallér It József idejében (—’). 45. Delta betűi keverve. 49. Fénykör, dicsfény, 51. Az év egyik hónapja. 54. Minden kritika nélkül elfogadott té­tel. 55. Bibliai személy neve keverve. 56. Levél, kézirat, tisztázat. 58. Kínlódó. 59. Be­cézett női név. 64 Rész. 66. Remete betűi keverve. 69. PYE. 70. Vissza: hírvivő. 7t Mangán egyik fele. 72. Fékte­len kicsapongás. 74. Névelővel: öröm és bánat a labdarúgó­mérkőzésen. 75. Dél-amerikai állam. 76. Sz-szel az elején: estély. 77. Északi váltópénz. 78. „75 deka”, % kg! 79. Ki­rály franciául. 80. Tudomány. 82. BV. 84. TD. A megfejtéseket legkésőbb április 20-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk eL Március 28-i rejtvénypályá­zatunk megfejtése: „Az töménytelen kincs, melyet ki-ki talál És amaz ott csúnya erőszakos halál”. A nagyidai cigányok. Hősköltemény. Nyertesek: Molnár Sándor­né, Sáriczki Katalin és dr. Vértes Tibor nyíregyházi, dr. Bonyhády Elemérné balkányi, Kaposi Mihályné csengeri, Bravics Józsefné dögéi, Kosa Miklósné mátészalkai, Katona Ferencné nyírbátori, Tolnai Zsuzsa nyírbogdányi és Ki­rály Lajosné ópályi kedves rej tvényf ejtőink. Nyereménykönyveket postán elküldtük. Archibald Marshall; Archibald Marshall 1866- foan született, Londonban. Elvégezte a Cambridge-i egyetemet, majd az afrikai Yale egyetemen szerezte meg az irodalomtudomá­nyok doktora címet. Életé­nek nagyrészét Londonban töltötte, írt regényeket, no­vellákat és humoreszkeket, hosszú évekig volt a Punch című humoros újság mun­katársa. 1934-ben halt meg. Woody úr és Woodyné asszonyság még csak rövid ideje voltak házasok és né­ha bizony összekaptak. Ne­hezen szokták meg, hogy most már nem mehet ki ki a maga feje után, s a férj és feleség közül az egyiknek engednie kell. Woodyné asz- szony sehogysem látta be, miért ő legyen az, hiszen a férje megígérte, hogy neki szenteli magát és minden földi javait, s elvégre vagy komolyan gondolta, vagy nem. Nos, a helyi lelkész pénzt akart szerezni, hogy megja­víttassa az orgonát, mert a fújtatok zörögtek, a magas hangok akkor is szóltak, mikor nem kellett, két bil­lentyű összeragadt. Más hi­bája is akadt az orgonának, és húsz fontba kerü't vol­na, hogy rendbetegyék. így aztán a pap arra gondolt, hogy legjobb lenne zsibvá­sárt rendezni — jótékony bazárnak ugyanis nem ne­vezhette, mert annyira nem volt komoly a dolog, meg kü önben is: a bazárokban kockázni is szoktak és a szerencsejáték nem ildomos, amikor szent célokról van szó. Nos, felkértek mindenkit: szedjenek össze mindenféle kacatot, amire nincs szükség a ház körül, és juttassák el a lelkészlakba. Woodyné asszonynak nem voltak ócs­ka ruhái, mert ő mindenből újat csináltatott, amikor férj­hez ment, de Woody úr megőrzött egy csomó ruha­félét legénykorából. Woody­né átnézte ezeket és talált is néhány apróságot, amit — szerinte — a férje nélkülöz­het Küldött továbbá két ronda vázát, amit a nagy­néniétől kapott nászaján­dékba. Nyugodtan mond­hatja, hogy véletlenül el­törtek, ha a nagynéni ér­deklődne. Ennyi idő után már igazán eltörhettek, és egy kis kegyes hazugságot még megér neki az, hogy meg ne sértse a nagynénje érzelmeit. Amikor Woody úr aznap este hazaért az üzletből, igen nyomott hangulatban volt. Ugyanis szőrmével ke­reskedett s a szállítója, aki­től asztrahán prémet vásá­rolt, nyírott pulikutyaszőrt küldött. E'mesélte a felesé­gének és hozzátette, hogy nagy megkönnyebbülés ilyenkor hazatérni és min­denről elfeledkezni. — No és mi van vacsorára? Az asszony azt felelte: Majd megátod, ha itt lesz az ideje. De meg se kérde- • zed, mit csináltam egész nap? „Nos, mit csináltál, egész nap fürösztötted a macskát?” — kérdezte a férj, mert még mindig rosszked­vű volt és úgy vélte, a fele­sége nem túlságosan együtt­érző. Az asszony erre bosszúsan kérdezte: „Miért, te talán le., kefélted a pulikutya bun­dáját?” Ez már nagyon felpapri­kázta Woody urat, s amikor a felesége elmondta, hogy hat ingét, egy régi felöltő­jét, valamint több nyakken­dőjét elküldte a zsibvásár­ra, akkor valósággal kibo­rult. Csak olaj volt a tűzre az asszony megjegyzése: „Úgysem szerettem azokat az ingeket a piros, meg kék horgonydísszel, Charies-nak például sohasem jutna eszé­be, hogy ilyesmit magára vegyen. Amikor hozzád mentem azt hittem, hogy úriemberhez megyek fele­ségül ...” Charles, az asszony báty­ja századosi rangban szol­gált a hadseregben és Woodyéknál ő volt a „bez­zeg”. Woody úr sehogy sem szenvedhette, már csak azért sem, mert éppen Char­les folyton tőle kunyerált apróbb kölcsönöket. Erről ugyan ő nem beszélt a fele­ségének, de azért mégis bosz- szamtó az ilyesmi. Most is csak annyit mondott: „Re­mélem nem azt akarod mondani, hogy odaadtad a barna felöltőmet, csupán alig húsz éve hordom. Az asszony ráfelelte, hogy akkor már épp ideje volt megszabadulná tőle, és ő biz­tos benne, hogy Charles szé- gyelne ilyen holmiban végig­menni az utcán, mert ő min­dig jólöltözött és nem nézá, mennyibe kerülnek a ruhái. Mire a férfi rávágta: „ör­dög vigye Chariest. azt mondd meg, mennyire tar­tottad a felöltőmet?” ^Há­rom schilling és hat penny­re” — felelte az asszony. Woody úr forrt a dühtől, a szekrényhez rohant, fogta a felesége legszebb kalapját, meglobogtatta az orra előtt és elsietett vele — egyene­sen a lelkészlakba. A lelkész örömmel fogadta Woody urat és így szólt: „Milyen szép kalap, ugye a zsibvásárra hozta? No, és mennyire tartja?” Woody úr azt felelte: egy schilling há­tim pennyre, egyébként vaa itt egy barna felöltő, azzal némi tévedés történt, s ő sze­retné visszavásárolni, ha nincs ellene kifogása. * A pap bíztatta: „Ó, hét schillingért megkaphatja, már eddig is több férj vá­sárolta vissza azokat a dol­gokat, amelyeket a feleségek hoztak, s így több pénzhez jut az egyházközség, mintha nyilvánosan kiárusítanák a holmit. Nem óhajtja táján az ingeit is visszaváltani? A kikiáltási arak fél shilling, és egy shillingért megkap­hatja, a nyakkendőit egy pennyre tartottuk, és hat pennyért már el is viheti, az üzletben többet kérnek érte.” így aztán Woody úr visszavásárolt néhány nyak­kendőt, de az ingeket ott­hagyta — Charles miatt. A feleség egész este dúlt- fult és elküldött az édes­anyjáért, Mrs. Sunni sóért, „Rendben van, jöjjön, ami-, nek jönnie kell. Majd meg­látjuk, ki a gazda” — gon­dolta Woody úr. Élvezettel fogyasztotta a vacsorát, pezsgőt is ivott hozzá, s mi­re Mrs. Surmise megérke­zett, készen állt a harcra, Mrs. Surmise egyenesen a lányához ment. Woody hát felvette az ócska felöltőjét és várakozóan leült, nem mintha fázott volna, csak azért, hogy megmutassa, ki itt a gazda. Nos, Mrs. Surmise hama­rosan benyitott a szobába és azt mondta: „Hubert, ez szégyen, gyalázat, kelsz tel abból a székből, de tüstént és menj hozzá bocsánatot kér­ni, különben nem felelek a kö­vetkezményekért!” Mire ő azt felelte, hogy „erre senki sem kérte Önt, Mrs. Sur­mise.” Amikor egy férfinak a kedvenc felöltőjét csak úgy uk-muk-fuk eladják a háta mögött, akkor ehhez a férfi anyósának semmi közéj s ha beleavatkozik, csakis a saját felelősségéi-e teszi. Az öregasszony meg rábámult és azt mondta: „vadállat”, á meg ráfelelte: „Lehet, de nem magára tartozik, hogy ezt megállapítsa, Mrs. Sur­mise. Az pedig odavágta ne­ki, hogy részeg és kicsörte­tett a házból. Ezekután Woody úr job­ban érezte magát, bement a hálószobába és látta, hogy a felesége ott zokog. Valójá­ban szerette őt és nem i* lett volna semmi baj, ha nem befolyásolta volna Charles, meg a kibírhatat­lan édes mamája. Az asszony azt hüppögte: „sajnálom, hogy eladtam a felöltőt”, a férfi pedig biztosította, ő ia sajnálja, hogy eíaVa a kala­pot és sürgősen vissza fogja vásárolni. így aztán mindent elren­deztek egymás között, s a zsibvásár óriási sikerrel zá­rult. Végül aztán Woody úr a papnak ajándékozta a fel­öltőjét, hiszen sohasem vi­selte és úgyis csak porfogo volt Fordította: Zilahi Juli* Állatbarát Quick karikatúráit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents