Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-11 / 86. szám
Zrínyi Ilona utca 3. vány a megyében, de Nyírpilisen nem, mert az idén csinálják mindössze másodszor: kétszeres területén a tavalyinak. Még három éve sincs A szakemberek szöktek el innen éveken keresztül. Még azok is, akiket csak éppen annak neveztek. Most egyetemet végzett mezőgazdásza, technikus gyümölcstermesztője, állattenyésztője, gyakorlott gépcsoportvezetője van a szövetkezetnek. A brigádvezetők pedig: tanulnak. A beruházások. Hosszasan lehetne csak felsorolni. ösz- szesen még nem sok, de már van. Vannak és épülnek dohánypajták. A földeken kilenc traktor. A palánta ültetéséi gépekre bízták. Aztán a tele- pitvények. A leghaszontalanabb 40 holdba erdőt telepítettek. Málna, szőlő, alma — és majd még több málna, szőlő és alma: ezek a holnap Ígéretei. Olyan aprók a számok az 1700 hold körüli közös szántón gazdálkodó szövetkezetben, mégis nagyokká válnak. Kél íve egyetlen hízót sem adtak ti, tavaly a 80-as tervet 130 iarabra növelték a tények, lorjut korábban nem láttak tz istállókban. Most már az s van. Nem sok, de van. Két ív óta megnyugtatóan tudnak akarmányt adni az állatoknak, igaz, hogy ennek jórésze édes rsillagfürt, de takarmány. Hajdan, közel három éve, 14—15 éves suhancok vétették igy-ahogy, csalogatásra a ro- ssot. Most, és azóta, ezek a iuhancok a fogatos brigád tör- sse. És örömmel számolgatják: 20—25 fiatal dolgozik a közösjen. A felcseperedők nem mentek el, páran hazatértek. Vezetés, és a tagok megváltozott szemlélete. Ez az egész, is ez minden. Most, 1965 tavaszkezdetén i tagok minden reggel munkát követelnek. És nehéz kívánságuknak eleget tenni, mert a burgonya után már csak a kukorica vetése van hátra... Három esztendő sem telt el azóta, amikor azt kérdezte a riporter: „Nyírpilis fölött megállt az idő?’* Samu András ^Sz&k látókör, teljes közömbösség._ Nem lehet itt semmivel hatni az emberekre... Gyökeres változtatást a vezetésben: ennek lenne eredménye... Mintha megállt volna felettük az idő, s a kereket inkább hátra mint előre mozditják...” A fenti sorok 1962 októberében jelentek meg a nyirpilisi Vörös Zászló Termelőszövetkezetből. Az újság őrizte meg leginkább az akkori állapotokat, és az emlékezet. De az utóbbi már csak foghíjasán. Nem azért, mert hosszú idő telt el, hanem inkább más miatt: a szövetkezet tagjai nem szívesen emlékeznek— 1965 tavasza Nem szíve*en emlékeznek arra hogy azon az őszön az állattenyésztési brigádvezető, Ma- czucza László, maga kaszálta a takarmányt az éhes jószágnak, f> gondozta is azokat. A lovak az istállóban álltak az őszi vetés idején: nem akadt ember, aki befogjon— Tavasz, 1965-ben. Félszáznyi ember korai burgonyát ültet, A munkát az elnök irányítja a brigádvezetők? Maczucza László, és két társa a növény- termesztő brigádok vezetésében, nincsenek otthon: a járási székhelyre mentek; vizsgázni, a nyolc általánosból... Villanásnyi képek. Az egészet, a teljeset korántsem fogják át. Mégis érződik: mögöttük van a lényeg. A Nyírség földrajzi térképéi ezt a vidéket jelölik a legvilágosabb, majdnem fehérber játszó sárga színnel. Ettől csak egy árnyalattal tér el a Szahara színezése... És itt, a nyíri „Szaharában” élnek, küzdenek a földdel az emberek. A nyírpilisiek is, akik az utóbbi kél esztendőben véghezvittek olyar dolgokat, amiért rang illeti ■neg őket Fordulat a fejekben Számok: 13, 12, 25, 37, 45 És utána évek: 1960-tól 1964-ig Munkaegységértékek és évek A 25-ös sántit, mert dotációs.. Még 1963-ról is több min! félmilliós hiány a mérlegben ami a tavalyi évet terhelte Azt az évet, amely elbírta mái ez a hiányt úgy, hogy a végért 45-öt írhattak. Mintegy 200 000 holdnyi területre készítettek eddig belvízgazdálkodási iránytervet a vízügyi igazgatóságok. A tervek azokat a műszaki kultúrtechnikai és agronómiái intézkedéseket foglalják össze, amelyek révén a földeken felgyülemlő csapadékvízből minél többet lehet megőrizni és hasznosítani a mezőgazdasági termelés részére. A vízgazdálkodási társulatok a Duna-Tisza közén, a Nyírségben és az ország több más vidékén már megkezdték az iránytervek megvalósítását. Bár az idén csak kismértékben léptek fel a belvízi elöntések, egyes helyeken így is fel tudták tölteni a belvízi tározókat. A nagyüzemi gazdálkodás lehetőségei és szükségletei nyomán a közelmúltban alaVeru néni közönsége Tündérek, törpék, sárkányok, ördögök mesevilágát varázsolja a kis földes falusi szobába Veru néni, a 91 éves gergelyiugornyai mesélő asszony. Fiák, lányok. unokák, dédunokák és ükunokák — lehetnek hat- vanan is — körülülik esténként és hallgatják ízesen, beregiesen elmondott meséit, amelyek az unokák képzeletében megelevenítik a hatvan-hetven év előtti Tisza-part lakóinak életét. Veru néni mesél — ez amolyan rendszeres program a gyerekek mindennapjában. Úttörők, néprajzkutató felnőttek nemegyszer forgatták hangja alá a magnetofont, az egyetlen modern gépet, amit jól ismer. — Talán száznál is több mesét tudok én — mondja Veru néni: Ducsi József né. Farkas Veronika. Nehezen nyilatkozik, szófukar, legszívesebben csak akkor szól, ha mesél, verset mond, vagy énekel, de olyankor aztán nehezen hagyja abba. — Meséimet apámtól, nagyapámtól tanultam, meg aztán lánykoromban a fiúktól. Sok mesét mondott a barabási és a tákosi fiú — — a nevüket már nem is tudom — a tákosi legénytől tanultam a Messzi látó, messzi halló kutyát is. A mesélő asszony itt, Ger- gelyiugornyán élte le egész eddigi életét, ő a falu második legöregebb asszonya. De itt élt az apja, nagyapja, talán az fikapja is. — Halászmester volt az apám. Nyáron meg dologbui élt. Nem jártam én iskolát, a libákra kellek vigyázni. Olvasni sem tudok, de nem is olyan meséket mondok én, amiket a könyvből tudnak... A mesék világában élő Veru néni — hallása mar erősen megromlott — igen keveset tud a mai élet újszerű dolgairól. A rádiót csak látásból ismeri, egyszer volt moziban, a televízió' fiatalos bolondságnak tartja. Országot-világot nem járt, hisz módja sem volt rá. — Egyszer voltam Gyűrűben, még lányköromban, Máshol nem jártam — vallja. A mesék szárnyán, griffmadarak hátán azonban bejárta ő már a világot. — A férjem messzire járt: ▼olt Amerikában is kétszer, dolgozni. Nagyon régen volt az. 'Beszélgetünk, régi emlékeket idéz a dédnagyanyó. Közben egyre-másra nyílik az ajtó, gyülekeznek a kis szobában a gyerekek. Megérkezik az egyik legénykorban lévő unoka. Kabáthajtókáján Ifjúság a Szocializmusért jelvény. Ő is letelepszik a kicsik közé. — Motoron is ültem már — jut eszébe Veru néninek — ez az unokám vitt el egy másik unokám lakodalmára. Az volt már csak a lakodalom! Az én fiatal koromban másféle volt a lakzi. Tengerikenyeret ettünk, meg vasra nyomogott pogácsát; szilvalét főztünk. Kása és kalács is volt. Hogy miként telnek a mesélő öregasszony hétköznapjai, arról a vele együtt élő fia és menye beszél: —- Napközben pihenget, a csirkékre vigyáz, es'e meg rnesél a sok pulyának. Néha levelet kap a fiaitól, unokáitól. Valaki mindig elolvassa neki. Van a mamának rokona talán az . egész országban, még külíö/dön is. Lassan lassan leszáll az est a kis takaros 1 házra. Meggyujtják a villanyt, székeken, sámlikon, az ágyon, ki hol tud. elhelyezkedik Veru néni kis közönsége. Kezdődik a mese — amit nem pótolhat a tv Angyal-sorozata sem. Ma az óriás tiszai halról mesél. Szilágyi Szabolcs kult ki az a szemlélet, hogy a belvíz eilen nemcsak védekezni kell, hanem gazdálkodni kell vele. Ez a gazdálkodás azt jelenti, hogy a felgyülemlő csapadékvíz egy részét a későbbi hasznosítás érdekében visszatartják a talajban, más részét olyan holtmedrekbe, terepmélyedésekbe, vagy mesterséges tározókba vezetik, ahonnan később fokozatosan leereszthetik a mélyebben fekvő vizet igénylő tertlieteK- re. A hasznosítás jelentőségét mutatja, hogy 1963-ban, a legutóbbi nagyarányú belvízi elöntés idején az év első négy hónapjában csaknem annyi vizet távolítottak el a mezőgazdasági területekről, amennyit a következő négy hónapban öntözés céljából kiemeltek a folyókból. A komplex bel vízgazdálkodás távlati terve szerint átlagos időjárású években 400 millió köbméter csapadékvizet őriznek meg. Nagyobb részét mintegy 150 000 holdnyi réten és legelőn tartják majd vissza, 150 millió köbméternyit pedig természetes és mesterséges tározókban gyűjtenek Ösz- sze. A megmentett csapadékvíz tényleges hasznosulását megfelelő agrotechnikai eljárásokkal — mélyműveléssel, stb. — alapozzák meg. Ez a felvétel makettről készült. Megtekinthető a Szabolcs-Szatmár megyei tanácsi Tervező Iroda által rendezett kiállításon a Bercsényi utcai székházban. Ilyen lesz a nyíregyházi Zrínyi Ilona utca 3—5 szám alatt megépülő ötemeletes épület, melynek építésztervezője Kerepesi Ferenc és Pásztor László, statikus tervezője pedig Scholtz Béla. A kivitelezési munkát az ÉM. Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalat végzi. Az alapozási munkák folynak; a makett, a tervek szép, modern épületet sejtetnek. Vajon milyen is lesz ez az épület? Erről beszélgettünk Pásztor Lászlóval és Scholtz Bélával a két fia al tervezővel, akik csaknem mindennap megtalálhatók az építkezésnél. Elmondták, hogy bár egyes előre nem látott akadályok hátráltatják az alapozást, de szépen halad a munka. — Jelenleg a pincetömb kiképzése, az alapok vasszerelése, betonozása van folyamaiban — magyarázza Pásztor László. — Az ötemeletes épület az utca frontján 44 méter hosszú lesz. Régi városi foghíjat építünk be, s ez lesz Nyíregyháza egyik legszebb épülete — mondja Pásztor László. — Teljesen modern felfogásban épül, vasbetonvázza! — egészíti ki a magyarázatot Scholtz Béla statikus, az iroda főmérnöke. Ez az épület több funkciót tölt be. Szépen illeszkedik majd a városképbe. Földszinti részében üzletsor húzódik. Itt kap helyet a ruházati és a háztartási bolt. Első emeletén a jobb, illetve a bal szárnyán a Kelet- Magyarország szerkesztősége és az Állami Biztosító irodahelyiségei kapnak helyet. A felső négy emeleten lakások lesznek. No de nézzük sorjában. Kalauzoljon bennünket a jövendő épületben Pásztor László építész- tervező. — Kezdjük a földszinten. Ez itt a Kelet-Magyarország Lapkiadó Vállalatának modern, szépen berendezett he- . lyisége. Külön - külön reprezentatív féifogadó irodája lesz a Kelet-Magyarország szerkesztőségének és az Ä1- tami Biztosítónak.. Tágas helyiségbe erünk. Benne beépített szekrények, színes műanyag padió. pasztellszínű fa'ak. s egyedileg tervezett bútorok. — Ez a szerkesztőség nagy tanácskozó terme. Negyvennégy négyzetméternyi De hasonló lesz a másik szárnyban is, az Állami Biz'osí- lónak. A földszintről külön kü'őn lépcsőház vezet az ÁB illetve a szerkesztőség szobáihoz. az első emeletre Állami Biztosítónak 15, míg a Kelet-Magyarország szerkesztőségének 20 helyisége lesz itt. — Nyissunk be egy szerkesztőségi szobába — javasolja a tervező. — Ez a szoba 12 négyze'mé'ej-es. Kényelmes munkalehetőséget biztosít 2 újságíró részére is. Ezt segítik a beépített szekrények az üde színezetű falak, a pvc pad- lózatburkoiat, és a neonvilágítás. Ezt a cél' szolgálja a teleablak is —, magyarázza. Az épületben központi fűtés lesz. Külön lépcsőházban juthatunk fel a lakásokhoz, de ml most a négyszemélyes liftet választjuk, s pillanatok alatt az ötödik emeleten vagyunk. — Harminckét ilyen másfélszobás hallos, összkomfortos, központi meleg vízzel és beépített gázkonyhával van ellátva a többi is — mondja a tervező. — Az utcára néző lakások előtt erkélyek. Nyíregyháza egyik nionu- men’ális épülete. Homlokzata szépen kifejezi az épület rendeltetését. A korszerű szerkezetek tervezésével az épület összsúlya jelentősén csökken, s ezál'al csökkent az építési költsége is. Az épület kivi'élezési költsége tizenkét és fél millió forint. — Mikor kapják meg > kulcsokat a lakók? — Szerződésben az átadási határidő 1966 április 15, F. «. A Zrínyi a. S. s*. him makettje 1962 október: „Nyírpilis fölött megállt az idő ?" Két év csodája a homokon Megváltozott a szemlélet, a vezetés — Rangot vívott ki a szövetkezet „Gyökeres változtatást a vezetésben...” — ezt írtuk akkor. Ez a változtatás bekövetkezett. Radikálisan! Kiseperték az önző szűklátókörüséget, ami még 1963 tavaszán is uralkodott. Nehéz, rettenetesen nehéz volt a szavakat követő tettek hitelének a megteremtése. Mert miért nem volt fogatos? Azért, hogy a 15—20 napi munka után „jegyeztek” nekik — ahogy a ceruza fogott — 8— 10 munkaegységet. És a többi munkaterületen szintén. Ilyen elemi dolgokat kellett rendezni. De nehezen hittek az emberek. Ezért maradt két éve száz hold napraforgó kapálat- lan, s lett az eredmény 1,1 mázsa holdanként. (1964-ben 6,06 mázsa). Volt munkaerő, lett volna, de a növénytermesztők nem bíztak a 20 százalékos jutalomban senki sem hitt a rendszeres havi előlegezésben, az állattenyésztők az eredményességi prémiumban. Mindez beteljesült 1963 zárszámadásáig, ami a fejekben meghozta a fordulatot De a szélpergette, nagyszemű homokon az irányt változtatott akarat nem elég, mert itt az ember bárhogy küzd, szolgája marad a földnek, ha csak a kapával fenyegeti. Tavaly már a közös szántónak több mint harmadán termeltek talajjavításra és magnak csillagfürtöt. Addig avult korhadt a szerves anyag a tagok udvarán. A közös megvette tőlük, és négyszer annyi területre — a szántónak közel 10 százalékára — jutott szerves trágya. A műtrágyafelhasználás kétötödével nőtt. Az eredmények ezeknek és a munkának a nyomán: szemes kukoricából 16, őszi burgonyából 41 mázsa. A dohány a részesművelés hatására: szabolcsiból egyharmadával, hevesiből négyszeresével lett több mini egy két évvel korábban. A sivár homokhátak teknőiben — számukra hihetetlenül ■— virull az uborka, paradicsom, paprika száraz művelésben. Idér már kétszeres területen termelnek zöldséget. A korai burgonya ültetése megszokott lát Hasznosítják a belvizeket Évente 400 millió köbméter csapadékvizet őriznek meg
