Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-09 / 84. szám

A mindennapi tettek

VÁLLALTÁK — TELJESÍTETTÉK

fedezete

Sok helyen előfordul még, hogy a szép szavak, a jól hangzó magyarázatok, a jövőt íestegető színes tervek özönében elvesznek az apró, hétköznapi tettek. Ilyen helyeken szavakban minden szépnek, megnyugtatónak látszik, a valóságban pedig gyakorta jelentkeznek a gondok, az elmulasztott tennivalók okozta hiányosságok.

Egy termelőszövetkezeti tag fejtette ki igen megszívlelendőén, hogy az ő elnökük mindent okosan, színesen megmagyaráz. Az ország gondjairól, a szocialista mezőgazdaság előtt álló feladatokról hatásosan tud beszélni, „valósággal egy miniszter fejével gondolkodik.1’ Termelőszövetkezetük mindennapi életében mégis sok a fennakadás. Egyszer-egyszer a legegyszerűbb tennivalók megszervezése is akadályokba ütközik. Késnek a vetéssel, sürgős, váratlan betakarítási, \ agy szállítási munkák esetén tanácstalanul állnak: nincs aki gyorsan, határozottan intézkedjék. Úgy áll a dolog: a szocializmus, az épülő kommunizmus jövőjét illetően nincsen bizonytalanság náluk, tudják mit hoz a távolabbi jövő, de hogy év végén meg- lesz-e a tervezett munkaegységérték, elérik-e a kívánt terméseredményeket, csak a zárszámadáson derül ki. Év közben ugyanis mindig közbejön valami csetlés-botlás, ami a tervek teljesítését bizonytalanná teszi.

Mindez természetesen nem jelenti azt, mintha nem volna szükség a jövő képzeletdús megtervezésére, hogy nincs szükség lelkesítő szavakra, hogy nem kell emelkedett hangon beszélni jelenről, jövendőről. Nagyon fontosak az ilyen szavak. Csakhogy az ilyen beszédekből nem maradhat ki az sem, mit kell tennünk ma,

a magunk őrhelyén azért, hogy e sok szép terv valóra váljék.

A regőlyi parasztok például néhány éve még frázisnak, tartották, ha a jövő Ígéreteiről beszélt nekik valaki. „Előbb

bizonyítson a szocializmus” __

hangoztatták. Talán a mai na. pig valamiféle „csodát” várnának, ha a tanácselnök meg nem magyarázza nekik: a szocializmus nem épülhet fel tőlük függetlenül, csak azért, hogy majd őket is magához emelje. A jómódú, s mégis elmaradott viszonyok között élő falu népe nekilátott. Közös erőből törpe vízmüvet építettek, vizet vezettek a lakásokba. udvarokra, fürdőszobával látták el otthonaikat. A falu rendezetlen főutcáját csatornázták, a sivár faluképet parksávokkal tették barátságosabbá. S a lázas munkában megteremtették reményekre jogosító közös gazdaságukat is.

Regőlyben ma már nem hat frázisként, ha a fejlődésről, a jövőről beszél valaki, hiszen a maguk életén mérik le, hová visz az út.

S ez a fontos. Azt megérteni, hogy a jó politika, a jó irányelvek és célkitűzések csak a lehetőséget adják meg. A célokat nem elég ismerni és hangoztatni, meg kell valósítani őket. Nem elég csupán ismerni a lelkesítő elgondolásokat, az a fontos, mindenki tudja, mi az, amit neki mindennap tennie kell azért, hogy az elgondolások valósággá váljanak. Ha az apró, részletfeladatok fegyelmezett, gondos megvalósítása elmarad, zűrzavar és bi*i zonytalanság támad, s ilyen: esetekben nem csoda, ha frá-j zisként hatnak a jövő, a bol- ! dogulás útját tapogató szavak. I

A szavaknak csak akkor van hitelük, s csak akkor lelkesítenek, ha ott sűrűsödik mögöttük a mindennapi tettek I fedezete.

Kékesül Gyula

Munkasikerek az üzemekben

A muu ka verseny mozgató rugója a termelés gazdaságosságának

(RIPORTEREINK JELENTIK:)

Jelentős munkasikerek szü- i lettek az első negyedévben Is megyénk üzemeiben. Fegyelmezettebb termelés, a költségek csökkenése jellemezte és jellemzi a munkát.

A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat kollektívája a felszabadulási évforduló előestéjén, április 3-án értékelte a vállalt éves verseny első szakaszának eredményeit. A vállalat 13 brigádja, ivét műhelye és műszaki dolgozói több mint kétmillió forint értékű vállalást tettek

Három új diplomás

Mint arról lapunk korábbi számában már beszámoltunk, a Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum gyümölcs-szőlő szakának levelező tagozata április 1-én tartotta első di plomakiosztó ünnepségét. Az új szaktechnikusokból három;

RUSZK1 PÉTER

a tarpai Győzelem Termelőszövetkezet főagronómusa. Közép, fokú végzettsége volt, saját maga ismerte fel, hogy nagyobb tudásra van szükség, elsősorban a gyümölcstermelésben. Hiszen körülbelül 1400 holdat kitevő dzsungelgyü- mölcsösüket fokozatosun felszámol iák, s helyére nagyüzemi gyümölcsöst telepítettek. Már eddig 100 holdat ültettek be almával, 120 holdat dióval, 20 holdat szilvával. Még további szántóföldi növénytermelésre nem alkalmas területeket telepítenek be gyümölcscsel, főként szilvával. Ha ez a gyümölcs termőre fordul, nagy igényeket támaszt majd a szakemberrel szemben. Ezért szerezte meg gyümölcs-szőlő szaktcchnikusi képesítését, de még ezzel sem elégszik meg: A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kívánja tovább folytatni tanulmányait.

IGNÁCZ JAK OS

a kislétai Rákóczi Termelőszövetkezet főkertésze. Ö is középfokú végzettséggel látta! el egyre jobban tornyosodó j tennivalóit. Hiszen az utóbbi, j években 306 hold gyümölcsöst, j 12Ő hold szőlőt telepítettek, s! a szövetkezet őt bízta meg e1 termelési ág irányításával. Bár nagy gyakorlata volt, érezte, elméleti felkészültsége nem elegendő ahhoz. Az iskola hozzásegítette ahhoz is, hogy egyénileg továbbképezze magút. Szándékában áll az eddiginél több szakfolyóirat tanulmányozása és a helyileg hasznosítható tudományos eljárások alkalmazása.

ZOMBORI ZOLTÁN

az apagyi Hunyadi Termelő- szövetkezet főagronómusi tisztségét tölti be. A tsz-nek korábban mindössze 14 hold gyümölcsöse volt, az utóbbi években 150 holdat telepítettek. A

fejlesztési terv szerint még1 újabb 100 holdat ültetnek bei gyümölcsfával, 50 holdat pedig! szőlővel. Ilyen nagy termőfelü- j létnél nagy szükség van kertészeti szakemberre. Ez a fel- j ismerés késztette arra, hogy j elvégezze a felsőfokú • techni-! kumot. Miután ezt megszerezte. a kertészeti főiskolán kíván majd tovább tanulni. A mostani iskolán egyébként a szakmai ismeretek elsajátítása mellett üzemszerzéssel és más kérdéssel is foglalkoztak, ami máris megkönnyíti munkáját. A szakmán belül pedig olyan ismeretekre tett szert, amelynek haszna — reméli — néhány éven elül forintokban fog jelentkezni.

Hódi László

az

! idei tervek teljesítésére. az ! önköltség és az anyagfelhasz- J nálás csökkentésére.

j A gépjavítóban az éves verseny első negyedére jutó vállalásait a dolgozók | — a brigádok, műhelyek

többsége jó minőségben, határidő előtt teljesítették.

Az ősz András művezetőhöz tartozó Kovú^-brigád például 150 darab permetlétartály elkészítését vállalta március 25-ig. Kiss József irányítása mellett a Tóth-brigád 25 darab burgonyaosztályozót készített el két nappal határidő előtt. Példamutató fegyelemmel dolgozott a Lckli- brigád, amely elkészítette idejében a kovácsmunkát, termékeit átadta a szerelőcsoportnak, s ezen túl 150 darab sertésetetőt is elkészített — besegítésként.

A felszabadulási verseny első szakaszának jelentős eredménye — a termelési tervek teljesítésén túl —, hogy valamennyi brigádban tovább szilárdult a munkafegyelem, elmélyült az üzem és az egymás iránti kollektív érzés.

A vállalat dolgozói, az első szakasz lezárása után, végzik tovább az év^s termelési és versenyfeladataikat.

4 termékek száz százalékban exportképesek

A Nyírbátori Növényolajipari Vállalat 102 százalékra teljesítette negyedéves tervét, bár az év első hónapjaiban sok problémával küzdöttek. Egyrészt a tervezettnél később kapcsolódott az új extraháló a termelésbe, másrészt tapasztalaik hiányában nem tudták kihasználni az extraháló kapacitását.

A munkások fokozatosan megismertek és elsajátították az extraháló kezelését, majd mind menynyisegben, mind minőségben sikerült tejesíteni a tervet.

A felszabadulási munkaversenyben vállalt kötelezettségüknek eleget tettek, amely elsősoran a termelés emelésére és az önköltségcsökkentésre irányult. Egymázsa napraforgóból addig 30—32 kilogramm olajat állt ottak elő, jelenleg 38—39 kilogrammot, s a termékek minősége százszázalékban exportképesek. A versenymozgalomban különösen kitűnt Kovács Sándor, Vadon János és Lukács János brigádja. Mivel vállalásuk egész éves, eredményeiket tovább akarják folytatni.

Bevált az önmeózás

Rossz volt az Indulás, de annál kielégítőbb a negyedév befejezése a Nyíregyházi Cipőgyárban. Januárban több mint kéthe'.cs termelés kiesést okozott, hogy a vállalat és a kereskedelem nem tudott megegyezni az új gyártmány, a fiúszandál és fiú víkendci- pő talpalását illetően. A kéthetes termeléskiesést februárban, illetve márciusban kellett pótolni.

A vállalat dolgozói termelési tanácskozásokon vállalták, hogy a lemaradást megszüntetik, s negyedév végére minőségi munkával, három százalékos anyagmegtakarítással a húszezer fiúszandál és a húszezer férficipőt legyártják.

A gyár dolgozói teljesítették vállalásukat úgy, hogy a létszám és a kifizetett bér alatta maradt a tervezel: neu.

A munkaversény vállalás teljesítésében a szociálist* brigádok jártak az élen. Különösen kitűnt munkájával az ifjúsági szocialista brigád, amely munkavállalását azzal is nöyelte, hogy bevezet'ék az önmeózást.

Az önmeózási rendszer » brigád tagjainál jól bevált és elősegítette a selejtszázalék csökkentését.

A cipőgyár dolgozói fölkészültek a második negyedév feladataira. A második negyedévben újabb gyártmány- nyal, férfiszandállal jelentkeznek, amelyből 20 400 párat készítenek. Az új gyártmány széles körű szervezési intézkedést követel, amelyet sikeresen hajtottak végre, s a termelésben nincs fennakadás.

„Mintha tüzes vassal

égettek volna“

Amikor beomlott a tűit ér fala — Javítás a kerámiaégető perzselésében — A betanított munkás sok szakmája

Izzik, perzsel a kerámiaége- | tő kemence, az üzem lelke. Hirtelen nagy robaj. Beomlott a tűztér fala. Leállt a munka. Egy napi kiesés tizennégyezer | forint kárt jelent! Hatvan em- j bér áll és vár. Kételyek az | arcokon. Sürgősen cselekedni i kellene, mert ha lehűl a ke- ! mence napokig tart míg ki- lencszáz fokra feihevítik.

„Gyerünk,

csináljuk! ‘

Ez történt az éjszaka. A reggeli műszakra megérkezett Kalapos József.

— Mi történt? — kérdezte

— Elromlott a kemence!

— Gyerünk, csináljuk meg! — mondta egyszerűen, de az emberek nem mozdultak. Senki nem merte vállalni a veszélyt, azt, hogy a magas hőfok közelében dolgozzon. Nem szólt semmit, cselekedett. Úgy dolgozott mint egy megszállott. Azbeszt kesztyűt vett fel, a

! saját maga eszkábált szenszá- I mokkái gyorsan hozzálátott a munkához. A forráságtól patakokban folyt róla a veríték. Félórás küzdelem után eltá- molygolt a kemencétől s csak ennyit tudott mondani:

— Indulhatunk!

ölelték, köszönték a munkások.

Ez volt az első eset. Nem utasította senki.

Ülünk a Szabolcs-Szatmár megyei Építőanyagipari Vállalat igazgatójának, Bakai Ferencnek a szobájában és beszélgetünk. Kalapos József betanított segédmunkás. De mindig oda „dobják”, ahol a legnagyobb szükség van rá. I960 óta dolgozik az üzemben. Volt már égető, formázó, anyagelő- készitő.

— Ha művezető hiány van, akkor csak Jóska helyettesíthet

— jegyzi meg Bakai Ferenc igazgató.

— Sokszor már úgy érzem, kitolás — válaszolja őszintén Kalapos József.

— Bál- lenne belőled vagy tíz — nyugtatja az igazgató.

— Könnyebb volna az én dolgom is. Mindig tudnék oda adni embert, ahol a legnagyobb szükség van ró.

Kalapos József még nehéz

ssrigorij Eilippovics Tye- lenocskin, a vállalat tervosztályának vezetője szomorúan ismerte be magában, hogy milyen messze áll a vállalat igazgatójától. Pedig lépten nyomon arra törekszik, hogy közelebb férkőz- zék hozzá! De hiába.

Nyers, komor, epés ember, ül foteljében és folyton csak azt fújja:

— Kész a jelentés? Nna,

mutassa... Jól van. Elmehet.

Tyelenocskinnok azonban nem akaródzott elmenni. Szeretett volna még valami elismerő, magasztos dolgot mondani ennek a barátságtalan, fölényeskedő embernek. Megértetni vele: milyen hűséges és odaadó is az ő beosztottja. Csak azt nem tudta, hogyan kezdjen hozzá mindehhez?

Tyelenocskin tapogatózott így is, úgy is. Célozgatott az operára, a futballra, a kártyára és a filmekre.

Kulkov türelmesen végighallgatta a tervosztály vezetőjének lelkes szóáradatát, s elnézve a feje fölött mondta:

— Kész a jelentés? Nna, rendben van. Elmehet.

,,Átkozott tökfilkó"! gondolta Tyelenocskin. — Semmivel sem lehet a kegyeibe férkőzni.

Már teljesen feladta a reményt, amikor — a soron következő jelentés beadása

Jurij Zolotarjev:

Közös téma

előtt — teljesen véletlenül, •minden különösebb célzás nélkül így szólt Kulkovhoz:

— Remélem, holnap már be tudom adni. Ha... ha nem leszek beteg.

Kulkov felkapta a fejét és érdeklődve tekintett.

— De vigyázok ám, nehogy beteg legyek, — tette hozza sietve Grigorij Filippovics.

— No, azért ne hajszolja

magát, _ szólalt meg váratlanul a főnök. — A betegséggel nem jó tréfálni. Mi a baj?

— Ö. csekélység. Talán csak gyomorrontás..

— Állá!., mondta Kulkov és barátságosan megveregette Tyelenocskin vállát. — Üdvözlöm, kedves sorstársam! Nekem is ugyanaz a bajom.

— „Megvan!! — örvendezett Tyelenocskin.

Végre boldog volt. Órákig elüldögélt a főnök irodájában. Gyakran „betegeskedett” és majdnem mindig a gyomrával volt baja. S minél többször játszotta a beteget, annál kedveltebbé és rokonszenvesebbé vált főnöke szemében.

— Nyugodtan mondhatjuk, ezek a színlelt betegségek tették Tyelenocskint olyan hirtelen főmérnökké.

Mindig ugyanazzal a bajjal küszködött, mint a főnöke. Egyszer a tüdőgyulladás mellett még valami másban is „meg akart betegedni”, de ez már nem sikerült.

Kulkovot ugyanis beutalták az egyik gyógyfürdőhelyre. Tyelenocskint ez nagyon megijesztette: „ne aclj isten, még meggyógyul!’' De ugyanakkor meg is nyugtatta magát: „Attól nem kell félni. Elvégre orvosok is vannak a világon! Én bízom bennük, hiszem, hogy nem hagynak cserben."

— Csak az a baj, — közölte Kulkov sóhajtozva és nyögdicsélve Tyelenocskin”al,

__ hogy ki kell majd állítani

a kórlapot. Rengeteg hercehurca. Vérvétel, gyomornedv- vizsgálat, stb. Tudja, én nem bírom az ilyesmit.

— Valerij Petrovics, — szólt Tyelenocskin — én mindent megteszek a főnökömért. Tüzön-vizen, orvosi vizsgálaton keresztül megyek érte, ha kell. Én majd elintézek mindent.

— Nem értem. Hogy gondolja?

— Nagyon egyszerűen. Adja ide a beutalót, majd én elmegyek a vizsgálatra. Hiszen magát nem ismerik, nekem meg valóságos szórakozást jelent, ha saját véremet és gyomornedvemet adhatom az igazgatóm érdekében.

—Jó lenne. Kényelmetlen, de...

— Semmiség. Hiszen a betegségünk is szakasztott ugyanaz. Hol van a beutaló? Már megyek is!

Egy héttel később hivatta Kulkov Tyelenocskint, s papírjaira meredve alig hallhatóan mondta:

— A vizsgálat eredménye szerint teljesen egészséges : vagyok. Nem. utalnak szana- \ tóriumba, üdülőbe küldenek. Ehhez mit szól?

I

— Nagyon örülök, hogy...

— örül?! — ripakodott I

Tyelenocskin Kulkov. — | Szóval örül. Rendben van. j Elmehet. Végérvényesen el- ! mehet! Érthető? j

Tyelenocskin nagynehezen ! hazavánszorgott és lerogyott a díványra. Érezte, hogy most igazán megbetegedett. Életében először.

Fordította: Baraté Rozália

köiülmények között tanult* meg az égetés mesterségét. Kezdetleges volt a technika, * felszerelés. Mindennap számítani kellett arra, hogy a tűztérben lévő csempék ösz- szeborulnak és kár keletkezik. Ez veszéllyel is járt. A kemencét átépítették, de még most is előfordulnak bajok.

— Talán ezeknek a hibáknak az elhárítása edzett meg... Nekem már nem jelent különösebb izgalmat — jegyzi meg.

— Pedig ugyancsak veszélyes — válaszolja az igazgató.

— Megtörtént, hogy az égető- kemence tetejét kellett megbontani üzemelés közben — magyarázza Bakai Ferenc.

A kőműves ott ájult el

Es Kalapos József felbontotta. Ha sikerül, nem kell öt napra leállni a termeléssel. Egy délelőtt történt. Az emberek körülállták a kemencét és izgultak, mi lesz. Nagy fájdalmat okozott Kalaposnak a hőség, a szandáljának talpa leégett a lábáról.

— Olyan volt, mintha tüze* vassal égették volna a talpamat, csavarni lehetett a ruhámból a vizet —* emlékezik.

De tűrte. És sikerült.

— Jól van, Jóska. Köszönjük

— mondták akkor a munkatársai.

Az igazgató megjutalmazta, kiváló dolgozó oklevelet kapott.

— Egyik igen veszélyes vállalkozásáról én sem tudtam — mondja az igazgató. — Úgy mondták el, hogy egyik éjjel a kemencébe menő tolócsatornát javította meg. Fenn állt a veszélye annak, hogy a kemence fala beborul. Precíz munkát kellett végeznie, hogy sikerüljön a hiba elhárítása. A kis Torna Sanyi, a kőműves ott ájult el mellette a hőségtől. Ó vállalta, hogy majd segít. Az emberek locsolták fel.

—Én hogy bírom? — néz rám ez a szerény, kötelesség- tudó munkás. — Talán, viert meg vagyok szokva, edződve. Innen esszük a kenyeret. No meg szeretem is az üzemünket.

Nincs olyan munka az üzemben, amihez ne értene. Maga épített házat is családjának. Az utolsó szegig minden munkát ő végzett el. Amikor meg a kőművesek a festékőrlő kerémia burkolását nem vállalták el, önszántából megcsinálta. Azóta is hibátlanul üzemel.

Kalapos József megbecsült munkás. Nincs ember az üzemben, aki ne szeretné.

Farkas Kálmárf