Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-08 / 83. szám

Szépül Sóstó — «le azért hiba is akad — Giccs a falon — Presszó a diákotthonban Tábor, felemás módon Már csak néhány hét van hátra és megnyitja kapuit Sóstó a kirándulók előtt. A kellemes, napsütötte délutáno­kon most is sok érdeklődő ke­resi fel a nyíregyháziak ked­velt fürdőhelyét. Nézelődnek, sétálnak, árgus szemekkel fi­gyelik: milyen új , dolgokat tartogat számukra a Sóstó. Látnivaló bőven akad. Építik a Szamuely Tibor KISZ vezetőképző tábort. Igaz, nem tartozik közvetlenül a Sóstóhoz, mint az étterem, vagy az öltöző, de sok kirán­duló megtekintheti az ízléses, egybeépített kis házikókat. Ám az elrendezés szép példája a nem alaposan átgondolt, öt­letszerű tervezésnek. Hiányzik ugyanis még egy ebédlő, azt azonban a már felépített épü­letek miatt csak úgy lehet el­helyezni, hogy kifelé a legke­vésbé megnyerő részre esik. Nehéz beilleszteni a Sóstó hangulatába az épület oldalá­ra festett néhány reklámké­pet. A tejet ivó gyerek, vagy a söröshordó oldalára tá­maszkodó kövér férfi íz­léstelen giccs. Lehet, hogy néhány évvel ez­előtt megfeleltek a célnak, de ma már kár lenne bármilyen minimális összeget áldozni a karbantartásukra. Még 1957-ben elkészítette a Tervező Iroda a Sziget ven­déglő tervét. Reprezentatív külsejű presszó, étterem kap he­lyet a kis szigeten. Az odavezető híd készen van, de hogy a vendéglő mikor készül el, azt nem lehet előre megmondani. Pedig legalább úgy vonzaná a vendégeket, mint például a le­látó. Igaz is, az utóbbi időben a régi Sóstóra kevesebb gon­dot fordítottak. Fedi ez a rész adja meg igazán a kirán­dulóhely romantikáját. A teraszon a székek átfest­ve várják a vendégeket, A terasz szélén elhelyezett lám­patestek hasonmásai szép si­kert arattak a brüssze’i vi­lágkiállításon, jó ízlésről ta­núskodnak. Viszont az átfes­tett székek azt bizonyítják, hogy aki elkészítette hadilá­bon állt az ízléssel. A svájci lak kerítő: én e- görbült táblák hirdetik: zenés presszó. Az emeleten diákott­hon. Ügy látszik, jól megfér­nek együtt. BF Soltész Albert: Duna-part. A strand öltözői előtt lánctalpas erőgép egyen­geti a talajt. A strand területén szépen halad a parkosítás. Helyenként már zöldelí a fű, virágzik az árvácska. A közel­múltban átadott kabinsorok között még nagy a rendetlen­ség. A szomszédságukban lévő sportpályát már rendbehozták, reméljük, hamarosan s:r ke­rül a kabinok közötti rész parkosítására is. A medence körül gondosan rendbehozták a rózsatöveket. Járási rendelőintézet épül m* 1**1 •• liszalokon A képzőművészet húsz éve megyénkben (Tudósítónktól) A megyei tanács vb. hatá­rozata alapján — a megyei rendelőintézet tehermentesí­tése érdekében — 4 új járási rendelőintézet építésére ke­rül sor a megyében a má­sodik ötéves terv keretében. Elsőnek a tiszalöki rendelő- intézet építését kezdik meg, Nemzetközi rádiócsillagászati kutatások A Szovjetunióban tanulmányozzák a csillagok közti térben lévő hidrogéngáz 21,3 cm hullámhos zúságú rádió- sugárzását. Ezzel a 18 méter átmérőjű rádiótávcsővel vég­zik g vizsgálatok egy részét. Orvtssgészségiigyi cikkeltel gyárt a nyíregyházi iivegteciiniitai üzem Ez év január havában kezd­te meg működését Nyíregy­házán a Dózsa György utcá­ján az Építőanyagipari Vál- ulat új üvegtechnikai űze­tne. Világviszonylatban is hi­ánycikknek számító terméke­iét állítanak itt elő. Orvos­ószsegügyi és laboratóriu­mi felszerelési cikkeket gyár­ának, olyan cikkeket, melye­det eddig valutáért külföld- •ől kellett beszerezni. Büret- tákát, centrifuga csöveket, kémcsöveket, desztilláló csö­veket, különböző pipettákat, szűrőcsöveket, üvegbotokat, tekintettel arra, hogy ebben a járásban a legnagyobb a községi tanácsok és a lakos­ság által vállalt hozzájárulás mértéke. Az állam által biz­tosított 5—6 milliós beruházá­si kerethez a községi taná­csok 800 ezer forint kész­pénzzel járulnak hozzá köz­ségfejlesztési alapból. A la­kosság által végzendő társa­dalmi munkafelajánlás pedig 400 ezer forintot tesz ki. A járási tanács vb. három új szolgálati lakást is ajánlott fel az intézetben dolgozó or­vosók részére. A tervek sze­rint a tíz munkahelyes új rendelőintézet Tiszalök köz­pontjában épül fel, s mun­kájával jelentősen javítja majd a járás egészségügyi ellátottságát. Doszlop Miklós Tiszalök Két évtized munkásságának összefoglalását nagyon nehéz feladat megoldani bárkinek; különösen, ha ilyen igénnyel születik a szándék, mint ebben az esetben. Megyénk képző- művészetének húsz évéről kí­ván számot adni a József At­tila megyei Művelődési Ház­ban megnyílt kiállítás. A szigorú szakmai szemlélő szemével meg kell mondani, hogy a tisztes szándék megva­lósítása kívánnivalókat hagy maga mögött. De ki tudja néz­ni ezt a kiállítást ilyen merev szemmel, amikor húsz év hal­latlanul izgalmas, szép, szüle­tő sikerekkel dús idejét fog­hatja át a szem és még in­kább az értelem? Nem szabad ezt a kiállítást másként látni, mint bizonyságot, Íme, a felsza­badulás két évtizedében meg­született valami, ami nem volt azelőtt: képzőművészet a me­gye határain belül. És. olyan művészet, amely rangot kér az ország képzőművészeti vérlük­tetésében, helyet kap és ismert művészeket teremt. A kiállítás művei nem mu­tatnak egységes képet, nem is lehet; különböző idők alkotá­sai, sok egészen erős, érett, al­kotás mellett a régi próbálko­zás hevében született mű függ a paravánon. De így: jól lát­tatja a fejlődést. Emlékeztet korábbi tárlatokra, amelyek annak idején megdobogtatták a fiatal művészek szívét és re­ményeket keltettek a hozzáértő közönségben. És emlékeztet a régi szabad iskolára, amely mintegy szülője volt annak a hévnek, amiből a forró lángo­lás kilobbant, a megyei képző- művészeti élet megteremtése. Hogy többen a művészek közül mér nem élnek megyénkben, mit sem változtat a tényen: a húsz év: alkotó húsz esztendő volt. Az ország mai képzőmű­vészete csak, nyert, s ilyen faj­ta szempontból nem is szabad csak megyénk eredményéről beszélni. Neveket kellene sorolni, akiknek képei a kiállításon szerepelnek. De akkor azokat a neveket is említeni kellene, Mennyi idői fordítson tanulásra a gyermek ? rashin gyűrűket és kapiráli- sokat. Jelenleg 25 dolgozója van az üvegtechnikai üzemnek, de az elkövetkezendő időben 150 __200 főre tervezik fel­emelni a létszámot. Ez nem könnyű feladat, mert külön­leges szakmunkásokra van szüksége az üzemnek. A termelés bővítése szükséges, mert az egészségügyi termé­keknek több ezer féle válto­zata van, amelynek nagy ré­szét külföldről importálják. A cikkek iránti kereslet nemcsak belföldön, hanem külföldön is igen nagy. (F. P.) Közös érdeke szülőnek és is­kolának — ez társadalmunk érdeke is —, hogy gyerme­keink egyre szélesebb és mély tudóssal hagyják el az iskolá­kat. A szülői házra a tudás elmé­lyítésének, rögzítésének a fel­adata hárul. Otthon kell meg­tanulni a gyermeknek az isko­lában hallott anyagot. E té­ren az otthoni idő gazdaságos felhasználósának egyre na­gyobb ssterep jut. Megfelelő légkör A gyermek a nap nagyobbik részét tölti a szülői házban. Benne él a családi élet lüktető vérkeringésében és emellett tanulnia is kell. Szülői feladat az, hogy megszervezze gyer­meke pontos és ésszerű Idő­felhasználását, mert csak ez a módszer vezet biztos ered­ményhez. A gyermeknek a házi fel­adatok otthoni önálló elvég­zéséhez, a tananyag megtanu­lásához több órai nyugodt és rendezett körülmények közötti munkára van szüksége. Bizto­sítjuk-e gyerekeinknek mindig a megfelelő légkört a tanulás­hoz? Nem daraboljuk-e szét idejét? A szülők örömmel szemlélik gyermekeik szellemi fejlődését, megteremtik azokat a feltétele­ket, amelyek között a gyerek képességeihez mért legjobb eredményt el lehet érni. Az is­kolák tapasztalatai mégis arról beszélnek, hogy a gyerekek nagy része otthon nem sajátít­ja el kellő mértékben eléggé mélyen a tanított anyagot. En­nek az okát vizsgálgatva pe­dagógus és szülői körökben megoszlanak a vélemények. Majdnem egybehangzó szü­lői vélemény az, hogy a gyer­mek otthon tanul. Ezt el is ismeri mindenki. De, hogy, ho­gyan és mennyit az már prob­léma. Van tanuló, aki otthon nem segít a szülőnek, és mégsem éri el a képességeinek megfelelő eredményt. Boncol­gatva az ilyen tanulók osz­tályban elért eredményét, meg lehet állapítani, hogy az ilyen tanulók nemcsak hogy sokszor ülnek a könyv mellett, hanem ha tanulnak sem koncentrál­nak a tananyagra, hanem hagyják gondolataikat szétfoly­ni. Ha e téren a szülő nem tud eredményes segítséget adni gyermekének, feltétlen kérje az iskola segítségét. Kevés, vagy sok játék A másik vélemény, hogy a gyermek alig tanul valamit otthon és már kész van a „leckével.” Ez is sok buktatót rejt magában. Egyik ilyen: a gyerek csak mondja, hogy kész van a feladattal a valóságban azonban vagy felületesen, vagy egyáltalán nem készült el. Miért mondta, hogy már kész van? Mert vagy a játék, vagy más, számára kellemesebb fog­lalkozás izgatja és ha a szülő nincs résen, akkor a gyerek kezei között elcsúszott az Idő, a gyermek pedig jobb esetben az iskolában ér el valamilyen eredményt. Természetes, és ezt mi pedagógusok nem győz­zük eléggé hangsúlyozni, hogy gyermekeinknek életkori sa­játságaikat figyelembe véve játékra, mozgásra, kikapcsoló­dásra szükségük van, de hatá­rok között. Sajnos vannak olyan szülők is, akik a játék­tól, a mozgástól fosztják meg gyermeküket és ez érezhető tanulmányi eredményén is. Akinek mindent, s akinek semmit sem szabad Vannak olyan esetek is, hogy a szülő nem fordít gon­dot sem a normális tanulási körülmények biztosítására, sem az otthon eltöltött idő beosztá­sára, ellenőrzésére. Ebben az esetben a gyerek azt tesz amit éppen akar. Az iskoláknak ezekkel a gyerekekkel van a legtöbb problémájuk. Az ese­tek többségében az ilyen gye­rekek közül kerülnek ki azok a tanulók, akik gyengébb ered­ményt mutatnak fel és hátrál­tatják sokszor az osztályban folyó eredményesebb oktató­nevelő munkát. Sajnos olyan szülőkkel is találkozunk, akik még ma is a család jobb boldogulása ér­dekében aránytalanul sokat dolgoztatják otthon gyermekü­ket, sem a tanulásra, sem a gyermeki élet más örömeire nem biztosítanak időt. Ezeknek a gyermekeknek is nehéz a sorsuk az osztályban. Tudá­suk minimális. Nagyobb gonddal Az iskola ezer és ezer egyedi esettel találkozik még az em­lített típusokon kívül, Nem beszéltem itt szándékosan azokról a tanulókról sem, akik képességeik és körülményeik biztosította eredményt érnek el. Inkább azokra a tényezők­re akartam a figyelmet irányí­tani, amelyeket nagyobb gonddal a felnövekedő nemze­dék javára könnyen meg lehet oldani. Sigér Imre akiknek művei hiányzanak in­nen, s ném keressük az okokat, miért. De tudjuk a tárlat sok­kal bővebb, gazdagabb is, mint ami megvalósult belőle. Mind­egy; húsz év teljes fejlődését úgysem lehetne szemléltetni. Elég ez a kép hozzá, az össz­kép, a maga sokféleségében, sokszínűségében, egy-egy festő fejlődési korszakainak bemuta­tásával. Elég, hogy megállapít­hassuk: Ígéretes úton haladt az ifjú művészet, míg idáig ért, s valójában csak most mutat még ígéretesebb távlatokat. Beérett a művészet ifjú kísér­letezése, kitűnő alkotások be­szélnek erről szavak nélkül a művelődési ház nagytermében. Még az idősebb festőnemze­dék képviselőinek alkotásai is megifjodtak ebben a két évti­zedes lázas alkotásban. Két „nemzedéki” határnevet emlí­tek — ha egyáltalán szó lehet itt nemzedékekről —, Z. Szalag Pál nevét, aki talán legelőször festett itt a megyénkben és Szathmáry Gyöngyi nevét, aki csak mostanában végzett a fő­iskolán, s erőt sugárzó szobrai­val szerepel. S a „középhadból” néhány név; Berecz András, a megyei csoport elnöke, Soltész Albert, Huszár István, Páll Gyula... S még kettőt, akiknek nagy szerepük volt a fiatalok nevelésében: Diószegi Balázs és Berky Nándor. A festő és a szobrász. Nincsenek már itt, de ma is hatnak. Még kellene neveket mbndani, akiknek sze­repe ugyancsak összenőtt ez­zel a fogalommal: képzőmű­vészet megyénkben. Mégsem mondok. Nehéz volna egyetlen cikk keretében jelentőségéhez mérten méltatni mindenki munkásságát, hacsak egyetlen mondatban is. Ugyancsak nehéz volna be­számolni a húsz év küzdelmei­ről; a szabad iskola megszüle­tésétől, a műterem kial».kulá- sáig, a szövetség megalakulá­sától a nem is tudom hánya­dik megyei kiállításig minden­ről, pedig mindez jelentős. Könnyebben megérthetné a tárlat szemlélője, hogy szaka­datlan munka, rengeteg tanul­mány, sok sok bátorítás, segít­ség a megyei szervek részéről és még mi minden kellett ah­hoz, hogy két évtized összefog­laló tárlatát nyithassanak Nyír­egyházán, a hajdani por-tes- pedtség, közöny városában, ahol három évtizede még csak az úri kaszinó szolgálta a „kul­túrát.” És ma a vendégkönyv­ben számtalan aláírást láthat aki megnézi a kiállítást. Az aláírások mutatják: diákok, egyszerű emberek, vezetők és vái-osiak, tanyák lakói egy­formán érdeklődnek. Ez a ven­dégkönyv ugyancsak húsz év mérlegét kínálja az embernek. Nemcsak a képzőművészet nőtt fel, hanem a közönség is Jelentősebb ez a kiállítás, mint egyszerű tárlat, még ak­kor is, ha nem teljes és nem elég átgondolt a red ezé.;. Minden hiba eltörpül a tény mellett. Születésnapi ünnepe van a képzőművészetnek is: húszéves a megyében, Sipkay Barn»

Next

/
Thumbnails
Contents