Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-07 / 82. szám

Húsz év után ­húsz év elölt Nyíregyháza fejlődése a számokban és tervekben Ha a nyíregyházi ember a tavaszi napsütésben egy kis sétára indul, önkéntelenül is gyakran megáll egy-egy pil­lanatra, hogy a város új lé­tesítményeiben gyönyörköd­jön. Szépek az új lakóházak, szemet gyönyörködtető az új konzervgyár impozáns épíile­te. de szívesen tekintünk Vé­gig a víztorony karcsú épü­letén is. Nyíregyháza egyre szépül. De tavaszi séta köz­ben odatolakodik az a gon­dolat is, hogy milyen volt Nyíregyháza két évtizeddel ezelőtt, s a gondolatok szár­nyán ugorva egy nagyot: ha Ilyen ütemben fejlődik tovább, milyen lesz újabb kél évtized múltán? Villany, víz, lakás, ipar... máig A gondolatra azonban nem is olyan könnyű válaszolni. Ufe Savra, hogy honban indul­tunk el két évtizede, és mi­vel rendelkezik ma a város, arra Szilágyi Imre, a Statisz- tikai Hivatal Szabolcs megyei igazgatóságának vezetője jó- nébány adatot tud mondani. Mert nézzük csak az utóbbi tíz évet. 1954-ben 13 *7Í3 la­kás volt Nyíregyházán. En­nek ötvenöt százaléka volt ellátva Villanyvilágítással, Vízvezeték 116 lakásban volt ekkor, ami elenyésző része az összes lakások­nak. A fürdőszobák szá­mát ekkor még nem je­gyezték fel a statisztikák­ban. Tavaly egy év alatt 383 lakás épiitt, valameny- nyi villannyal —1 bár ez most már természetes —, ezekből 300 fürdőszobás volt. A lakások száma a tavalyi­val már jóval meghaladta a tizenhatezret. És egyre több lakásba vezetik be a vizet. Tíz éve a megyében két­ezerötszáz ipari dolgozót jegy­zett fel a Statisztika. 1963- bsn viszont csak Nyíregyhá­zán 7500-an dolgoztak az inaiban. Tavaly ez a szám már ióval meghaladta a 8700- at. De a létesítmények is szaporodtak, Hogy Csak a lé­nyegesebbeket említsük, van már azóta konzerv­gyár. dohányfermentáló, «önjavító. VACftP, gumi­gyár. almatároló. Ezek valamennyien az utóbbi egy illetve két éviized lé­tesítményei. Annak idején volt egy vágóhíd és egy tejüzem. mai szemmel nézve a városnak nem volt ipara. Nagyot léptünk a kultúra terén is előre: a báróm fel­sőfokú ifuékmény&en 61« hallgató tanul nappali tago­[Vem is vesződöm veié, 1 hogy* a tehti szárszóm­nak felsoroljam ezerféle .vál­faját” a légycsapdától az éle- fántcsapdáig. Sokan ismerik gyermekkorukból a fákon vi­rító tökcsapdákat, mezekben ártatlan cinegék estek foglyul a patkánycsapdákat is. me­lyekkel nagyszerűen lehetett várjut fogni, mert a patká­nyok úgy ismerték már, hogy éppen csak fel nem állították újra, amikor a macskát is megfogta. Patkányt azonban r.cm fogott. Voltak azután embercsap­dák is — vermek, kutak, ügyesen letakart árkok — melyekben mindenfele nyár­sak meredeztek, ame vek óva­tosan felszúrták az illető ha- v it. ..nehogy a nyakát kitörje”. Eaek azonban tágas helyét és nagy előkészületeket igényel­tek. nemkülönben várurakat és egyéb felelőtlen nagyságo­kat, akik maguk csinálták, vagy csináltatták a törvénye­ket. Bene János azonban nem volt várúr és ilyen cseleke­detet már csők azért sem le­hetett ró’a feltételezni, mert r. passióban mint „Jézus” sze­repelt. Mivel pedig a faluban több Bene is vólt. senkinek sem tűnt fe\ ha például Tóka Jani azt mondta: zaton, a levelezők száma meghaladja az ezret. A kö­zépiskolás diákok száma ta­valy közel négyezer volt. szemben a két ér tizeddel ez­előtti 900-zal. A könyvtárak­ban tavaly alig néhány darab hija volt a 84 ezernek, több, mint kiléncezerhatszáz be­iratkozott olvasója volt a nyíregyházi könyvtárnak. 201 ismeretterjesztő előadást 12 ezer 530-an látogatták meg, a 14 múzeumi kiállítást több, mint negyvenkétezren tekin­tették még. És nem utolsó­sorban 16378 rádió és több. mint ötezer tv van már vá- rosunkban. És a Jövő? A körúton indulunk el képzeletben az állomástól. Az Arany János utca épületei már ma is impozánsan emel- ködnek ki, de már látjuk az új, modern ABC áruházat is. Körülöt­te lakások, véelg a Szarvas utcáig. Innen nincs már messze a régi városközpont. Persze a képe énnek is alaposan meg­változott. A Zrínyi Ilona ut­cán a sajtóház. tőle nem tneSsZe a Kossuth téren a másik hatalmas ABG áruház. Onnan már látni a Lenin téri szép új filmszínházat, amely kisebbfajta kultúr- kcftibinátnak is beillik. S ha mát a kultúránál tartunk, nem hagyhatjuk ki a tanárképző főiskola épü­letkomplexumát sem. A zömmel vasbetonból és Uve«bdl épült hatemeletes épületekben több mint ezer leendő tanár tanul. A tizenhét emeletes diákszállóban pétiig a kol­légisták készülhetnek jó körülmények között az ál­lamvizsgákra. Innen nem is kell messze mennünk, hogy ismét vissza­térjünk a körútra, most már az Északi Alközpontban. Az itteni létesítmények is na­gyot fejlődtek. A stadion mellett már helyet kapott a szép új fedett tornacsarnok. Megváltozott a Mezőgazda- sági Kutató Intézet képe is. A modern kutatólabaratőriu­m okban, hajtatóházakban a legkorszerűbb körülmények között végezhetik a kutatáso­kat megyénk legjobb mező- gazdasági szakemberei. In­nen nem is vezethet máshova az ütünk, mint a konzerv­gyárba. Ha itt szétnézünk, csupa automata gépeket lá­tunk, a munkások fehér kö­penyben irányítják azokat. S a készítmények már ismert márkaként vi­szik szerte a világba: Made in Hungary _ Ké­szült á Nyíregyházi Kon­zervgyárban. A kiadós, de így is csak fe­lületes séta végén ismét az állomásra érünk. Vajon, a nyíregyházi állomáson is tör­tént lényeges változás?. Van, bőven. A régi szenes moz­donyoknak már csak a hí­re van meg: helyette villany és Diesel-mozdonyok viszik az utasokat, szállítják az árut. A séta végén azonban el­gondolkozik az ember, mi maradt ki a séta során. Bi­zony. sokminden. Például az is, hogy húsz év múlva kilenc­venezer körül lesz a nyír­egyháziak száma. NO. nleg kimaradt a gumi­gyár, a tbc-szanatórium, az álmatároló és az elkészült közmű, a víz és gázvezeté­kek. És azon is elgondolko­zunk, kelbe húsz év ahhoz, hogy egy ilyen sétát te­gyünk? Lehet, sőt bizonyos: nem kell. Marik Sándor Tanul és ösztönöz Száz; újítása van a nyíregyházi Szalai Jánosnak Országosan mintegy 800 újítónak és feltalálónak adományozták a „Kivá­ló újító” kitüntetés arany, ezüst és bronz fokozatát, valamint az ehhez járó oklevelet. Az arany fokozattal kitünte­tettek névsorában sze­repel Szalai János, a Nyíregyházi Dohányfer­mentáló Gyár dolgozója is. A lehető legegyszerűbb em­ber. felesleges mozdulatok és talán azt is lehet mondani, felesleges gondolatok nélkül. Erről különben sokan meggyő­ződhetnek, attól a pillanattól kezdve, hogy kilép házának kapuján, és dolgozni kezd munkahelyén. A gyárban energetikus. Feladata, hogy irányítsd, ellenőrizze az ener­giafelhasználást, felelőssége, hogy a megszabott, évi közel 3 millió forintos keretet ne lépjék túl. kétmillió megtakarítás Közel száz újítása van. De ■lem ez a lényeg; újításaival több mint 2 millió förthtöt takarított meg a népgazda­ságnak, hozzájárult áhhoz, hogy meggyorsuljon a terme­lés. könnyítsen az emberek munkáján. 5l éves, a hajú már ősz. Élete soráról röVlö tőmondatokban, de körülte­kintő alapossággal beszél. Nyíregyházán született. apja ácssegéd volt. de jóformán nem is ismerte, mert korán meghalt. Anyja a villanytele­pen dolgozott, 25 éven ke­resztül takarított, hogy egy fizetésből négyen megéljenek. Nehéz volt akkor, és máig sem tudja elgondolni, mennyire ügyes volt az anyja, hogy még arra l.< kiketílette, hogy polgáriba járjon. Szalai János a polgári után á Méyerszki Gépgyárban inaskodott, a lakatos szakmát tanulta. Mint segéd, nagy pro­tekcióval a Róth malomban lett mindenes. Javította a gé­peket, ha keiiett zsákolt. Az­tán pár évig katonaság, majd Budapestre, a Bajcsy-Zsilinszky utcai Győző céghez kerüli, ügy gondolta, hogy amit csak lehet megtanul, mert szándé­kában volt a lehető leggyor­sabban visszajönni Nyíregyhá­zára és anyja révén bekerülni a villany telepre. Ez a gondo­lat Ösztönözte arra, hogy a Népszínház utcába felsőfém­ipari tanfolyamokra járt. Ki­tanulta a robbanómotorok, a kazánok, gőzgépek, turbinák kezeléséi, szerelését, s ahogy összeszámolja 16 félé szákfhai vizsgát tett. Nyíregyházára csak évek múlva került vissza. A do­hánybeváltónak 1947 óta ál­landó dolgozója. Lakatosként kezdte, művezető lett, és hogy elvégezte 1954-ben a gépipari technikumok energetikus. A vállalatnál is annyi tanfolya­mot végzett, hogy számát se tudja. Jelenleg is egyéves energetikus továbbképzőre jár, most vizsgára készül. lO százaié* kai növelte az üzem kapacitását Újító, és így az újításokról is kell beszélni. Nem tudja melyik volt az első újítása, arra emlékszik, hogy évekkel ezelőtt a fermenter, szólt, hogy az egyik kamrában elromlott a hőmérő, és azottnal meg kel! javítani, inert veszélyben van a bent lévő dohány. A kamrában magas volt a ha­lok. Szalai János alsónadrágra vetkőzött, testét vizes törül­közőkbe Csavarta, és így vé­gezte a munkát. 76 csavart kellett leszedni, hogy a mű­szerekhez jusson. Nem jól van ez így. gondolta, valami olyan megoldás kellene, amelyik lehetővé teszi, hogy könnyen hozza juthóssatták a műszerek­hez. A műszerszekrényt Védő vaslemezre tolóablaköt készí­tett, és most már nem kellett izzadni, ha a műszereket ja­vítani akarták. 200 forint esz­mei díjat kapott. És következtek a kisebb, na­gyobb horderejű újítások, Nagykállóban például az volt a probléma, hogy a BV-kazán kiöregedett, és nem lehetett biztosítani a hevesi dohány folyamatos szárítását, Két le­hetőség volt: vagy új kazánt vesznek, vagy olyan megoldást keresnek, amivel házilag biz­tosítják a hiba elhárítását, Szalai tudta, hogy a MÁV-nál kiselejtezik a régi mozdonyo­kat, éppen ezért javasol,a; vásároljanak ltét mozdoflyka- zánt és ő azt úgy beszereli, hogy a gyér mindenképpen előnyös fűtési lehetőséghez jut. A gazdasági számítások Szá­lait igazolták, 8 a régi BV- kszánt kidobták, felszerelték a két mozdonykazánt. Az új kazánokkal nemcsak a fűtési probléma oldódott meg, de felszabadult egy olyan terü­let, ahová egy új szúrítókain- rát építhettek. Az üzem ka­pacitása így 10 százalékkal nőtt. Szalai Jánosnak ezt az újítását a dohányipar több vállalatánál bevezették. Az újító közel 19 ezer forintot kapott munkájáért. Emlékeze­tes a savgyanta hasznosításá­val kapcsolatos újítás is. Ez az újítás a gyár egy kollektívájá­nak érdeme, az energetikus is nagy részt vállalt belőle. Az újítás története 5 évre nyúlik vissza, és ez az 5 év szaka­datlan munkálkodásban lelt el. Ami a legdöntőbb: meg kellett oldani, hogy a nagy fűtőértékű savgyantét a sav­tól mentesítsék. A gépi be­rendezést ehhez Szalai János és Makrai Imre gépészmér­nök készítette. Örökké foglalatoskodik Hosszan lehetne sorolni az újításokat, ismertetni az újí­tások lényegét, népgazdasá­gi hasznosságát. De ettől csep* pét seth lényegtelenebb, ha Szalai Jánosnak egy másik arcát is megmutatjuk. Sokát tanult« és ahogy 6 mondja, „mániája*’, hogy a fiatalokat a tanulásira ösztönözze. Mi- kuta Afifthály lakatost évekért keresztül buzdította arra, hogy kérdjen hoJKá és végez­ze él a technikumot. Mikul* Mihály áz első év anyagából most vizsgázik. Korábban fel­tűnt az Is az energetikusnak, hogy egy Ratal gépápoló lány mennyire tehetséges, milyen szeretettel bánik a rábízott gépekkel, műszerekkel. Póko* recki Júlia előbb a nyolc ál* talánöS iskolát végezte el, most technikumba jár és a gép­ápolóból műszak Ve2et6 lett. De a tanulásra vató ösztön­zést nemcsak a gyárban, ott­hon Is alkalmazza. Három fia és lánya középfokon jár is­kolába, illetve járt, hiszen két fia mái* technikus. Szalai Jánost újításaiért egyszer már kitüntették. 1 túli­ban ezüst jelvényt kapott. De nemcsak az újítás tölti ki idejét az energetikusnak, ezen­kívül munkáséi- és december­ben Kiváló Munkásőr jelvényt kapott. Szenvedélye a spóff, futballdrukker, az EDOS/, megyebtzottságának tagja. Mindezt hogy győzni, honnan van hozzá energiája. Érről nem beszélt, csak arról, hogy az ember jár a gépek között, látja int a2, ami jő, min kel­lene módosítani. Az emberek­kel vníő beszélgetés Is art** buzdítja, hogy örökké valami hasznos dologgal foglalkozzon. Egy kicsit dörömböl a szive már, lehet, hogy a munkától van, de rövidesen kipiheni magát, mert 3 hetes beutalót kapott a balatoni szívszanató- ríumba. Jellemző rá, hogy mielőtt elmegy, hosszú napo­kat csinál, hogy helyettesére ne hagyjon sok restanciát. Seres Ernő Fekete István: CSAPDA Nem vagyok bejáratos Jézusékhoz . .. Mert Tóka Jancsi — bár szomszédok voltak — nem volt bejáratos Jézusékhoz, valljuk meg — Bene Mária nagy bánatára. Meg kell hagyni hogy hafag azért nem volt köztük. Nem. Az öreg Bene azonban — még a legénykor határán — valamiért kipa- rancsolta Jancsit az udvaruk­ból s az akkori buta sérelem úgy megkeményedett a le­gényben, mint a padláson a csizmaszár. Nem haragudott, de nein ment. Egyébként elbe­szélgettek, pinceszeren szép, férfias elbúsúlásokban egy­mást támogatták és Jancsi hallgatott is az öreg Benére, mert okos ember volt. Furfan­gos. Néha ellenkezett vele, né­ha nem Ezen az estén azonban ellen­kezik. Benéék pincéjében ül­nek többen és János vendéglá­tó szere tété ben a mértékletes­séget mereven mellőzi. Dó azért okosan elmondja az álta­la feltalált különböző csapdák szerkezetét, sőt — titokzatosan — bejelenti, hogy most egy olyan embercsapdát talált fel, hogy őtőle lopni teljesen lehe­tetlen. — Nono! — mondja Jancsi. A faluban ugyanis tolvajlás történt. Főleg az istállókból tűnik el hol egy pokróc, hol egy lószerszám, hol az alvégen, hol a felvégen. Az istállókat tehát őrizni kell. — De én nem őrzöm! — üt a mellére Bene. — Aki éntü- lem lop, elviheti — még egy kishordó bort is kap. Jancsi ezen elgondolkodik. Felhajt még egy nagy kupa bort, mozog benne a virtus — meg a szesz — s alkalmas pil­lanatban kilép a pincéből. Kint sötét van, csak a csil­lagok világítanak a törkölysza- gú hideg éjszakában. Az út is­merős és mintha fcgyre mele­gebb lenne és Jancsi úgy érzi, alapjában véve — danolni is lehetne. Egyedül danolni azon­ban mégsé akart, mert egészen más, ha azt mondják: — Da­noltak a legények, és megint más ez. ha azt mondják: — Egyedül fújta ez a Tóka Jan­csi... A felfokozott érzelmekről azonban nem tűd senki és ar­ról se, amikor átlép a keríté­sen, vidáman. hogy a híres Csapdát lelepleSke. Afnikor át­lépett, kicsit megtúntorodott és a csillagok is igen mozgalma­san viselkedtek az égen, Jan­csit azonban ezek a körülmé­nyek nem befolyásolták sőt az egész világot nagyon kellemes intézménynek tartotta. — Hát lássuk...! — mondta magában éa odanyúlt az istál­ló fakilincséhez és ekkor... ek­kor úgy érezte, hogy Összedőlt a világ. A csillagok szétfrecs* csenték, a föld megindult, csak éppen az ítéletnapi harsona hiányzott, ámbíé- mintha egy kis harangszó azért hallatszott volna... Jancsi pedig eldült a fal mellett, mert egyebet nem tehetett. Az ajtóban kifeszített csapda szívós lapátja ugyanis úgy képen vágta, hogy majd lesodorta a fejét a helyéről. Aztán csak ült és józanodás címén éktelen dühre gerjedt. Ha most az öreg Bene megje­lenik, nem lehet tudni, mi történik, de erre nem számít­hatott, mert állhatatos és ki­tartó ember volt minden pince körüli tevékenységben. Arra azonban igenis gondolhatott volna, hogy a sötétben megbot­lik valami odakészített tuskó- ban... s akkor a Csapda ismét működésbe léphet. Jancsi tehát feltápáSZkOdott, kitapogatta az átkozott szer­szám mütyürkéit és hosszas próbálgatás után ismét kife- sfcxtette. Aztán lesben ült. Jócskán futott az idő — az Orrát megtapogatta néha, mert szokatlanul nagynak érezte — már a kutyák se ugattak, ami­kor messze a faluvégen hallat­szott a közeledők lármája, ugyanakkor azonban a kert felől is jött valaki. — Aha! — gömbölyödött ki Jancsiban a bosszú — Aha! János bátyám a kert felöl jön, hogy az asszony ne tudja, mi­kor jött haza. De fftSfbőtiik-e a „tuskóban”?... A sötét alak azonban nem botlott meg, és Jancsi érzelmei egyszerre átváltottak egy más izgalomba. A bosszú nemtelen éhsége nemes haraggá „eszmé­li yult”, s a várható szégyenből esetleg dicsőség lehet. Lett is. A csapda az egyik bolygó vendéget szintén Merítette, akit mellesleg még a hideglelés is elfogott, amikor az óriás- méretű pofon után Jancsi kar­jaiba dűlt. Nem is ellenkezett. Ilyen földöntúli pofon után ellenkezésnek helye nincs. Ekkor érkeztek a társaság többi tagjai a kapu elé. A folytatást már nem is len­ne érdemes leírni, de ha már csapdáról van szó, merítsük ki ezt a témát lelkiismeretesen. Amikor Bene a vendégeket hajnal félé kikísérte — becsü­letére legyen mondva, minden­ki emelkedett hangulatban volt —* és Visszafelé ménét bené­zett az előszoba ablakán, apai megelégedéssel látta, hogy Ma­ri leheletgyengédséggel moso­gatja Jancsi körtefórmára da­gadt orrát. A jóbb kezével. Bal kezével azonban a legény kezét fogta, szelíden és mele­gen és — visszavonhatatlanul. Bene megállt egy pillanatra és bólintott... — Ehen — mosolygott — hát csapdának ez se utolsó! Mezőgazdasági felszerelési nyerlek a szabolcsi gviimolcslerraelési verseny győztesei ményt. Egy-egy hold almás- kertból több mint százötven mázsa gyümölcsöt takarítottak be, s azt 98 százalékos export- minőségben értékesítették. A nagyszerű eredményért a Földművelésügyi Minisztérium a hodászl Béke, a vajai Béke és a komlódtótfalui Két Va­das-testvér termelőszövetke­zeteknek egyenként 23 U*o fo­rint és a kántorjánbsi Vörös Csillag Tsz-nek pedig 81(10 íorint értékű nagy te jesítmé- ttyű motoros permetezőgépét ajándékozott. V. V. Hazánk legnagyobb gyü­mölcstermelő táján megyénk­be« téliSima-termesztési ver­senyt rendeze tt a Földművé- lésügyi MinúszériurrV és a leg­jobb négy nagyüzemnek 77 000 forint értékű mezőgazdasági fe’szerelést adományozott. Az volt a cél, hogy a termelőszö­vetkezetek a téli alma minősé­ge é« meamylsége tekinteté­ben kimagasló eredményeket érjenek el. A verseny feltéte­leit csaknem száz közös gaz­daság teljesítette, s ezek közül négy ért el kimagasló ered­1965. április í. 9

Next

/
Thumbnails
Contents