Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-06 / 81. szám

folytatás az 1. oldalról.) Mi azl a szocialista álláspon­tot; képviseljük; ne a fegyver- kezes terén versenyezzen a két világrendszer, hanem abban, hogy melyik rendszer ad töb­bét, jobbat és szebbet a javak megalkotójának — az ember­nek. A történelem tanulsága, a társadalmi fejlődés törvénye alapjan meggyőződéssel vall­juk, hogy a győzelem ebben a harcban is a szocializmusé. Azé a rendszeré, amely alig fél évszázad alatt egy szép és igaz eszméből anyagi valóság­gá. a. világ területének több mint egynegyedét, lakosságá­nak egyharmadúl magában foglaló világrendszerré, a tör­ténelem menetét meghatározó tényezővé vált. A szocialista világrendszer politikai, társadalmi, gazdasági *teje, katonai hatalma biztosi- tóttá és biztosítja az emberiség békéjét, a különböző társadal­mi rendszerű országok békés egymás mellett élését. Ez azon- ban magas fokú éberséget, az imperialista mesterkedések el-, leni állandó meg nem alkuvó harcot követel. Az agresszív imperialista kö­rök ugyanis nem akarják tudo­másul venni az alapvetően megváltozott világhelyzetet. Elvakullságukban újabb és újabb agressziókat követnek el, kegyetlenül üldöznek min­dent, ami haladó, semmibe ve­szik a népek szabadságát a nemzetek szuverénitását, a jo­got és törvényt, az emberiesség eszméit. Napjaink legégetőbb felada­ta, hogy minden békeszeretö erő összefogásával agresszív terveik feladására kényszerit- sük’az Amerikai Egyesült Ál­lamokat és más imperialista hatalmakat, amelyek a népek szabadsága ellen törnek. El­ítéljük az VSA agresszív körei­nek délkelet-ázsiai, a testvéri vietnami nép elleni agresszió­ját. A legteljesebb mértékben szolidárisak vagyunk a vietna­mi nép igazságos harcával és internacionalista kötelességün­ket teljesítve — erőnkhöz mérten —, minden területen segítséget nyújtunk harcuk győzelmes megvívásához. Európa és az egész világ bé­kéje, biztonsága érdekében emeltek szót a Varsói Szerző­désben tömörült szocialista or­szágok, amikor tiltakoztak az ellen, hogy a Német Szövetségi Köztársaság — amelynek kö­rei újabb hóditó háborúra ké­szülnek —, bármilyen formá­ban hozzájusson az atomfegy­verhez. Hazánkban a honvédelem az egész nép ügye és a Magyar Népköztársaság a Varsói Szer­ződés szilárd tagjaként nagy erőfeszítéseket tesz hazánk vé­delmi képességének állandó erősítéséért, korszerűsíti/sért. Fegyveres erőink korszerű fegyverzettel s felszereléssel rendelkeznek. Megbízhatóan védelmezzük hazánk légterét és államhatá­rait. Néphadseregünk fegyelme­zett, jól képzelt, harcrakész erő — szilárd egységben a ha­talmas szovjet hadsereggel, a Varsói Szerződés testvéri had­seregeivel — éberen őrzi ha- zánlc és a szocialista tábor or­szágainak, biztonságát, védel­mezi az emberi haladás ügyét, a világ békéjét. Kedves Elvtársak! Népünk eddigi eredményei­nek tudatában bizakodva lép szabad szocialista hazánk fej­lődésének harmadik évtizedébe. Büszkeséggel és biztonsággal tölt el, hogy része és aktív harcosa az emberiség ügyét védelmező és jövőjét formáló szocialista közösségnek. Éljen Április 4-c. szabad és független Magyarország szüle­tésének 20. évfordulója! örök dicsőség a hazánk fel­szabadításában elesett hősök­nek! Éljen a szocialista közösség országainak mcgbontahatatlan barátsága! Kísérje siker az emberi haladásért és békéért küzdő százmilliók harcát! Éljen szocializmust építő né­pünk és vezető ereje, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt! Éljen szereteti hazánk, a Magyar Népköztársaság! Hajrá! — Hajrá! Hajrá! Hajrá _ visszhangozták a díszelgő egy­segek. Himnusz, díszsorlűz, elindul a menet A hosszan tartó taps után vígyázzba merevedik a né­zőközönség is, felhangzik a Himnusz. Akkordjait — fen­séges, hatalmas dobütésekként _ a tüzérség díszsortüze festi alá. Húsz sortűz, szabadságunk húsz esztendejét jelképezve. Az utolsó pontosan a zene végső taktusánál dördül el. — Díszszemle! Lábhoz! Váll- n! Jobbra át! Az eddig merev szoborcso­portnak ható alakulatok a pa­rancsszavakra egyszerre életre kelnek. Elindulnak az egysé­gek, hogy aztán szűnni nem akaró tapsorkán, tetszésnyilvá­nítás közepette mutassák be az ország vezetőinek, a vendégek­nek, a meghívottak sokaságá­nak impozáns menetüket, bizo­nyítva; nem veszett kárba az az erőfeszítés, anyagi áldozat, ami' az ország véderejének fejlesztésére fordítottunk. A hagyományoknak megfe­lelően a menet élén kisdobosok haladtak. Az első alakulat a legmaga­sabb fokú katonai tanintézet, a Zrínyi Miklós Katonai Aka­démia hallgatóinak dísZzászló- alja. Valamennyi váll-lapon aranycsillagok: az akadémia hallgatói tisztek, a hadsereg kipróbált paracsnokai, akik ott szerzik magasabb képesíté­süket. Az Egyesített Tiszti Iskola növendékeinek díszzászlóalja követi őket. Az első lövószzászlóalj dísz- egyenruhás alakulat. Vörös sze­gélyes tányérsapkában, zub­bonyban, lovaglónadrágban, csizmában, előreszegezett kara­béllyal vonulnak fel. A máso­dik és harmadik lövészzászló- alj géppisztollyal, új szabá­sú ruhában. Ez az öltözék meg­felel a korszerű harc követel­ményeinek, olivzöld, könnyű ruházat, vulkanizált gumitalpú bakancs. A határőrség és a BM-karha­talom után következik a mun­kásőrök díszzászlóalja. A gya­log felvonulók díszmenetét szo­kás szerint a kék ruhás, fehér galléros hadihajósok zárják. Egyszerre fordulnak az ég felé az arcok. Előbb ér a tér fölé az első repülőkötelék, mint a hangja. Közepes ható­sugarú, sugárhajtású bombá­zók, sugárhajtású vadászgépek kíséretében. Aztán sugárhajtá­sú vadászok kötelékben. Befe­jezésül szuperszonikus vadász­gépek. Ezek a hangsebesség kétszeresénél gyorsabban, több tízezer méter magasságig tud­nak repülni. Felszerelték őket a földi és légi célok megsemmi­sítésének legkorszerűbb eszkö­zeivel. Vezetésük, repülésre való előkészítésük mérnök képzettséget igényel. Ezúttal éppen „csak ’ megközelítik a hangsebességet, hiszen egészen alacsonyan húznak el az ün­neplők feje felett. Az utolsó hármas köteléket mintha ha­talmas erő rántaná szét, a kö­zépső gép teljesen függőlege­sen szágul felfelé, a két szélső jobbra-balra — »zaknyelven: „rózsát"’ repülnek — , s néhány pillanat alatt ponttá zsugorod­nak, majd eltűnnek. De már itt vannak az Ajtósi- Dürer sor felől a gépesített egységek első alakulatai. Elől a felderítő díszzászlóalj, szárazon és vizen egyaránt köz­lekedő páncélozott járműveik­kel. Ezeket magyar mérnökök konstruálták, hazai gyártmá­nyúak. s a baráti szocialista or­szágokba is szállítunk belőlük. Ezután a tüzérség vonul fel. Elől a páncéltörők — egyetlen lövéssel képesek megsemmisí­teni bármilyen típusú harcko­csit, és akár húsz kilométer távolságig is eredményesen tátják el harci feladatukat. Gépkocsik vontatta, rövid csö­vű tábori tarackok következ­nek. Végül pedig lánctalpas vontatók mögött több tonnás lövegóriások tűnnek fel. Rakéta- egységek Felmorajlik a közönség. Vi­haros tetszésnyilvánítás fogad­ja a különböző hatósugarú szárazföldi rakétákat. Az élen kis gépkocsikon páncéltörő ra­kéták. Ezeket a kilövés után a levegőben tovább lehet irányí­tani, így szó szerint „halálos” biztonsággal küzdik le a célt. Hernyótalpak alatt szikrázik a beton. A járműveken kilövőáll­ványok, rajtuk félelmetes, nagy ezüst-szivarok. A magyar né­zők előtt első ízben vonulnak el kis- és nagy hatótávolságú rakétáink. Aztán még nagyob- bak. Elől a vontatókocsik utá­nuk a magyar hadsereg légvé­delmi rakétái. Minden repülő­gépnél gyorsabbak. Azt, hogy ez a rakétatípus megtalálja a célt akár a sztratoszférában is, már a gyakorlatban tanulták meg azok, akik megkísérelték megsérteni a szocialista orszá­gok légterét. Jönnek a harckocsizok. Elől a vízen is úszó, fürge lánctal­pasok. Ezek a Duna-szélességű víziakadályt nyolc perc alatt küzdik le. Utánuk a korszerű, éjjel nappali harcra egyaránt alkalmas tankok. A tornyokon jól látják a nézők az infra- sugárvetőket, amelyek éjszaka is teljésen „nappali” képet tár­nak a harcosok elé. Az már nem látszik, hogy a harckocsi lövegének különleges berende­zése mindig a beirányzott cé­lon tartja a csövet, akárhogy biliég is a terepen a kocsi. A járművek nyílásai hermetiku­san zárhatók, így víz alatt is át tudnak kelni. A harckocsizok díszmenetét a kétcsövű, önjáró, páncélozott légvédelmi lövegek zárják, majd a díszemelvény elé kanyarodik a zenekar. A közönség a felvonulást záró díszjel után is csak las­san ocsúdik a pillanatról pil­lanatra záporozó élmények, látnivalók hatása alól. Húsz éve dördült el az utol­só háborús lövés Magyaror- szág nyugati határán. Húsz éve van béke. A húszéves születés­napon mindenkinek, — a díszszemle résztvevői, a meg­hívott vendégek, dolgozók, több millió televíziónéző meg­elégedéssel láthatta, hogy ütő­képes hadsereg, kemény acél­ököl, őrködik ezen a békén, az ifjúság virágjában pompá­zó húszéves szabadságon. A díszszemlét kővetően a főváros dolgozóinak üdvözlését viszonozzák Dobi István, Ká­dár János, Nyikolajev, V. V. Tyereskova Nyikolajeva, A. I. Mikojan és Zslvko ZslvkOT elvtársak. (MTI foto — Vigovszki Ferenc felvétele) Kádár János és A. I. Mikojan nyilatkozata A díszszemle után Kádár Já­nos és Anasztasz Mikojan a kö­vetkező nyilatkozatokat adta a Magyar Rádió munkatársá­nak és a jelenlévő újságírók­nak: —■ Kedves vendégeinkkel együtt végignéztük a katonai parádét, amelyet bizonyára so­kan láttak a televízióban, vagy követtek a rádióban — mon­dotta Kádár János. — Meg­elégedettek vagyunk. Jó had­seregünk van. Ezen a terüle­ten is folyik a munka. Olyan a helyzet, hogy szükség van rá. Mi annak örülnénk, ha már nem kellenének a fegy­verek, de őrködnünk kell vív­mányaink fele' t és a bekét meg kell őriznünk. — Ezen a nagy' napon szív­ből jövő üdvözletünket, a Központi Bizottság, a kor­mány üdvözletét, személyes üdvözletemet küldöm a ma­gyar munkásoknak, parasz­toknak, értelmiségieknek, dol­gozó népünknek. Szívből kí­vánok minden jót személyes életükben: sikert, előrehala­dást, boldogulást. — Ha kitartunk eddigi po­litikánk mellett, a munkát komolyan fogjuk, megőrizzük egységünket, a párt s a nép egységét idebent, megőrizzük egységünket, nemzetközi szo­lidaritásunkat a Szovjetunió­val, valamennyi szocialista ország népével, a haladás min­den erejével, akkor a mi ügyünk diadalmaskodik. Mun­kában, harcban megyünk elő­re, dolgozni kell, verekedni kell, de fokról fokra elérjük nagyszerű céljainkat, a szocia­lista társadalom felépítését, népünk boldogabb, nyugod- tabb, szebb jövendőjét. Anasztasz Mikojan a követ­kezőket modotta: — A szovjet emberek, akár­csak a magyarok, ünnepük ezt a nagy napot, Magyarország felszabadulásának, a fasizmus magyarországi megsemmisíté­sének igazi évfordulóját. Ilyen alkalmakkor az ember min­dig szívesen tekint végig a megtett két évtizeden, végig­tekint azon az úton, amelyen Sikereinket, eredményeinket elértük. Végigpillantunk azon, ami jó volt, hogy sikereinket a jövőben megsokszorozzuk, és ugyanakkor nem felejtjük el a rosszat sem, hogy soha többé ne ismétlődhessék meg. Tanulni a történelem leckéjé­ből és alkotni a történelmet* munkálkodni a magyar nép* valamennyi nép boldogságán: ez a mi közös célunk. __ Mi, kommunisták, saját boldogságunkat nem állítjuk szembe más népek boldogsá­gával. mindenkinek boldog­ságot kívánunk. Ha valameny­nyi nép nemcsak magának* hanem minden más népnek is boldogságot fog kívánni, ak­kor ez a boldogság korábban következik be és teljes lesz. — A Magyar Rádión keresz­tül szeretném tolmácsolni a Szovjetunió, a szovjet emberek üdvözletét, a magyar dolgozók­nak és sok sikert kívánok ne­kik. Fogadás az Országházban hazánk felszabadulásának 20. évfordulóján Kádár János fogadta A. 1. Mikojatif Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke vasárnap fo­gadta A. I. Mikojant, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségé­nek tagját, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségének elnökét, a szovjet pártr és kor­mányküldöttség vezetőjét. Ká­dár János és A. 1. Mikojan esz­mecserét folytatott a két felet kölcsönösen érdeklő kérdések­ről. A szívélyes, baráti találko­zón jelen volt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára és Erdélyi Károly kül­ügyminiszter-helyettes, továb­bá N. P. Firjubin, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának póttagja, külügyminiszter-Belyettes és G. A. Cyenyiszov, as SZKP JKB tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felsza­badulásának 20. évfordulója alkalmából vasárnap este fo­gadást adott az Országházban. Részt vett a fogadáson Dobi István, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a i forradalmi munkás—paraszt : kormány elnöke, Apró Antal, ; Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock | Jenő, Gáspár Sándor, Kállai ! Gyula, Komócsin Zoltán, dr. I Münnich Ferenc, Nemes Dezső, 1 Rónai Sándor, Somogyi Miklós, ! Szirmai István, az MSZMP Po- ! Útikéi Bizottságának tagjai, s a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, az I Elnöki Tanácsnak és a kor­mánynak számos tagja, a poli­tikai, a gazdasági és a kultu­rális élet sok más vezető sze­mélyisége. Jelen voltak a fogadáson A. I. Mikojan, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnöke ve­zetésével a szovjet; Emil Bod­nar as, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai miniszterelnök-helyettes veze­tésével a román; Zsivko Zsiv- kov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja a minisztertanács első elnökhelyettese vezetését el a bolgár, Alekszandar Rankovics a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság alelnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tag­ja, s a Központi Bizottság tit­kára vezetésével a jugoszláv; Otakar Simunek, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, miniszterelnök-helyettes veze­tésével a csehszlovák párt- é$ kormányküldöttség tagjai. Részt vett a fogadáson a bu­dapesti diplomáciai képvisele­tek számos vezetője és tagja. Ott voltak az MSZBT által a felszabadulási ünnepségekre meghívott szovjet vendégek képviselői, továbbá a hazánkba látogató bolgár katonák képvb selői is. A rendkívül szívélyes, baráti fogadáson Dobi Istudn, az El' nöki Tanács elnöke pohárlUM szöniőt mondott, 2 1965. április 6.

Next

/
Thumbnails
Contents