Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-06 / 81. szám
folytatás az 1. oldalról.) Mi azl a szocialista álláspontot; képviseljük; ne a fegyver- kezes terén versenyezzen a két világrendszer, hanem abban, hogy melyik rendszer ad többét, jobbat és szebbet a javak megalkotójának — az embernek. A történelem tanulsága, a társadalmi fejlődés törvénye alapjan meggyőződéssel valljuk, hogy a győzelem ebben a harcban is a szocializmusé. Azé a rendszeré, amely alig fél évszázad alatt egy szép és igaz eszméből anyagi valósággá. a. világ területének több mint egynegyedét, lakosságának egyharmadúl magában foglaló világrendszerré, a történelem menetét meghatározó tényezővé vált. A szocialista világrendszer politikai, társadalmi, gazdasági *teje, katonai hatalma biztosi- tóttá és biztosítja az emberiség békéjét, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését. Ez azon- ban magas fokú éberséget, az imperialista mesterkedések el-, leni állandó meg nem alkuvó harcot követel. Az agresszív imperialista körök ugyanis nem akarják tudomásul venni az alapvetően megváltozott világhelyzetet. Elvakullságukban újabb és újabb agressziókat követnek el, kegyetlenül üldöznek mindent, ami haladó, semmibe veszik a népek szabadságát a nemzetek szuverénitását, a jogot és törvényt, az emberiesség eszméit. Napjaink legégetőbb feladata, hogy minden békeszeretö erő összefogásával agresszív terveik feladására kényszerit- sük’az Amerikai Egyesült Államokat és más imperialista hatalmakat, amelyek a népek szabadsága ellen törnek. Elítéljük az VSA agresszív köreinek délkelet-ázsiai, a testvéri vietnami nép elleni agresszióját. A legteljesebb mértékben szolidárisak vagyunk a vietnami nép igazságos harcával és internacionalista kötelességünket teljesítve — erőnkhöz mérten —, minden területen segítséget nyújtunk harcuk győzelmes megvívásához. Európa és az egész világ békéje, biztonsága érdekében emeltek szót a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok, amikor tiltakoztak az ellen, hogy a Német Szövetségi Köztársaság — amelynek körei újabb hóditó háborúra készülnek —, bármilyen formában hozzájusson az atomfegyverhez. Hazánkban a honvédelem az egész nép ügye és a Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés szilárd tagjaként nagy erőfeszítéseket tesz hazánk védelmi képességének állandó erősítéséért, korszerűsíti/sért. Fegyveres erőink korszerű fegyverzettel s felszereléssel rendelkeznek. Megbízhatóan védelmezzük hazánk légterét és államhatárait. Néphadseregünk fegyelmezett, jól képzelt, harcrakész erő — szilárd egységben a hatalmas szovjet hadsereggel, a Varsói Szerződés testvéri hadseregeivel — éberen őrzi ha- zánlc és a szocialista tábor országainak, biztonságát, védelmezi az emberi haladás ügyét, a világ békéjét. Kedves Elvtársak! Népünk eddigi eredményeinek tudatában bizakodva lép szabad szocialista hazánk fejlődésének harmadik évtizedébe. Büszkeséggel és biztonsággal tölt el, hogy része és aktív harcosa az emberiség ügyét védelmező és jövőjét formáló szocialista közösségnek. Éljen Április 4-c. szabad és független Magyarország születésének 20. évfordulója! örök dicsőség a hazánk felszabadításában elesett hősöknek! Éljen a szocialista közösség országainak mcgbontahatatlan barátsága! Kísérje siker az emberi haladásért és békéért küzdő százmilliók harcát! Éljen szocializmust építő népünk és vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen szereteti hazánk, a Magyar Népköztársaság! Hajrá! — Hajrá! Hajrá! Hajrá _ visszhangozták a díszelgő egysegek. Himnusz, díszsorlűz, elindul a menet A hosszan tartó taps után vígyázzba merevedik a nézőközönség is, felhangzik a Himnusz. Akkordjait — fenséges, hatalmas dobütésekként _ a tüzérség díszsortüze festi alá. Húsz sortűz, szabadságunk húsz esztendejét jelképezve. Az utolsó pontosan a zene végső taktusánál dördül el. — Díszszemle! Lábhoz! Váll- n! Jobbra át! Az eddig merev szoborcsoportnak ható alakulatok a parancsszavakra egyszerre életre kelnek. Elindulnak az egységek, hogy aztán szűnni nem akaró tapsorkán, tetszésnyilvánítás közepette mutassák be az ország vezetőinek, a vendégeknek, a meghívottak sokaságának impozáns menetüket, bizonyítva; nem veszett kárba az az erőfeszítés, anyagi áldozat, ami' az ország véderejének fejlesztésére fordítottunk. A hagyományoknak megfelelően a menet élén kisdobosok haladtak. Az első alakulat a legmagasabb fokú katonai tanintézet, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hallgatóinak dísZzászló- alja. Valamennyi váll-lapon aranycsillagok: az akadémia hallgatói tisztek, a hadsereg kipróbált paracsnokai, akik ott szerzik magasabb képesítésüket. Az Egyesített Tiszti Iskola növendékeinek díszzászlóalja követi őket. Az első lövószzászlóalj dísz- egyenruhás alakulat. Vörös szegélyes tányérsapkában, zubbonyban, lovaglónadrágban, csizmában, előreszegezett karabéllyal vonulnak fel. A második és harmadik lövészzászló- alj géppisztollyal, új szabású ruhában. Ez az öltözék megfelel a korszerű harc követelményeinek, olivzöld, könnyű ruházat, vulkanizált gumitalpú bakancs. A határőrség és a BM-karhatalom után következik a munkásőrök díszzászlóalja. A gyalog felvonulók díszmenetét szokás szerint a kék ruhás, fehér galléros hadihajósok zárják. Egyszerre fordulnak az ég felé az arcok. Előbb ér a tér fölé az első repülőkötelék, mint a hangja. Közepes hatósugarú, sugárhajtású bombázók, sugárhajtású vadászgépek kíséretében. Aztán sugárhajtású vadászok kötelékben. Befejezésül szuperszonikus vadászgépek. Ezek a hangsebesség kétszeresénél gyorsabban, több tízezer méter magasságig tudnak repülni. Felszerelték őket a földi és légi célok megsemmisítésének legkorszerűbb eszközeivel. Vezetésük, repülésre való előkészítésük mérnök képzettséget igényel. Ezúttal éppen „csak ’ megközelítik a hangsebességet, hiszen egészen alacsonyan húznak el az ünneplők feje felett. Az utolsó hármas köteléket mintha hatalmas erő rántaná szét, a középső gép teljesen függőlegesen szágul felfelé, a két szélső jobbra-balra — »zaknyelven: „rózsát"’ repülnek — , s néhány pillanat alatt ponttá zsugorodnak, majd eltűnnek. De már itt vannak az Ajtósi- Dürer sor felől a gépesített egységek első alakulatai. Elől a felderítő díszzászlóalj, szárazon és vizen egyaránt közlekedő páncélozott járműveikkel. Ezeket magyar mérnökök konstruálták, hazai gyártmányúak. s a baráti szocialista országokba is szállítunk belőlük. Ezután a tüzérség vonul fel. Elől a páncéltörők — egyetlen lövéssel képesek megsemmisíteni bármilyen típusú harckocsit, és akár húsz kilométer távolságig is eredményesen tátják el harci feladatukat. Gépkocsik vontatta, rövid csövű tábori tarackok következnek. Végül pedig lánctalpas vontatók mögött több tonnás lövegóriások tűnnek fel. Rakéta- egységek Felmorajlik a közönség. Viharos tetszésnyilvánítás fogadja a különböző hatósugarú szárazföldi rakétákat. Az élen kis gépkocsikon páncéltörő rakéták. Ezeket a kilövés után a levegőben tovább lehet irányítani, így szó szerint „halálos” biztonsággal küzdik le a célt. Hernyótalpak alatt szikrázik a beton. A járműveken kilövőállványok, rajtuk félelmetes, nagy ezüst-szivarok. A magyar nézők előtt első ízben vonulnak el kis- és nagy hatótávolságú rakétáink. Aztán még nagyob- bak. Elől a vontatókocsik utánuk a magyar hadsereg légvédelmi rakétái. Minden repülőgépnél gyorsabbak. Azt, hogy ez a rakétatípus megtalálja a célt akár a sztratoszférában is, már a gyakorlatban tanulták meg azok, akik megkísérelték megsérteni a szocialista országok légterét. Jönnek a harckocsizok. Elől a vízen is úszó, fürge lánctalpasok. Ezek a Duna-szélességű víziakadályt nyolc perc alatt küzdik le. Utánuk a korszerű, éjjel nappali harcra egyaránt alkalmas tankok. A tornyokon jól látják a nézők az infra- sugárvetőket, amelyek éjszaka is teljésen „nappali” képet tárnak a harcosok elé. Az már nem látszik, hogy a harckocsi lövegének különleges berendezése mindig a beirányzott célon tartja a csövet, akárhogy biliég is a terepen a kocsi. A járművek nyílásai hermetikusan zárhatók, így víz alatt is át tudnak kelni. A harckocsizok díszmenetét a kétcsövű, önjáró, páncélozott légvédelmi lövegek zárják, majd a díszemelvény elé kanyarodik a zenekar. A közönség a felvonulást záró díszjel után is csak lassan ocsúdik a pillanatról pillanatra záporozó élmények, látnivalók hatása alól. Húsz éve dördült el az utolsó háborús lövés Magyaror- szág nyugati határán. Húsz éve van béke. A húszéves születésnapon mindenkinek, — a díszszemle résztvevői, a meghívott vendégek, dolgozók, több millió televíziónéző megelégedéssel láthatta, hogy ütőképes hadsereg, kemény acélököl, őrködik ezen a békén, az ifjúság virágjában pompázó húszéves szabadságon. A díszszemlét kővetően a főváros dolgozóinak üdvözlését viszonozzák Dobi István, Kádár János, Nyikolajev, V. V. Tyereskova Nyikolajeva, A. I. Mikojan és Zslvko ZslvkOT elvtársak. (MTI foto — Vigovszki Ferenc felvétele) Kádár János és A. I. Mikojan nyilatkozata A díszszemle után Kádár János és Anasztasz Mikojan a következő nyilatkozatokat adta a Magyar Rádió munkatársának és a jelenlévő újságíróknak: —■ Kedves vendégeinkkel együtt végignéztük a katonai parádét, amelyet bizonyára sokan láttak a televízióban, vagy követtek a rádióban — mondotta Kádár János. — Megelégedettek vagyunk. Jó hadseregünk van. Ezen a területen is folyik a munka. Olyan a helyzet, hogy szükség van rá. Mi annak örülnénk, ha már nem kellenének a fegyverek, de őrködnünk kell vívmányaink fele' t és a bekét meg kell őriznünk. — Ezen a nagy' napon szívből jövő üdvözletünket, a Központi Bizottság, a kormány üdvözletét, személyes üdvözletemet küldöm a magyar munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, dolgozó népünknek. Szívből kívánok minden jót személyes életükben: sikert, előrehaladást, boldogulást. — Ha kitartunk eddigi politikánk mellett, a munkát komolyan fogjuk, megőrizzük egységünket, a párt s a nép egységét idebent, megőrizzük egységünket, nemzetközi szolidaritásunkat a Szovjetunióval, valamennyi szocialista ország népével, a haladás minden erejével, akkor a mi ügyünk diadalmaskodik. Munkában, harcban megyünk előre, dolgozni kell, verekedni kell, de fokról fokra elérjük nagyszerű céljainkat, a szocialista társadalom felépítését, népünk boldogabb, nyugod- tabb, szebb jövendőjét. Anasztasz Mikojan a következőket modotta: — A szovjet emberek, akárcsak a magyarok, ünnepük ezt a nagy napot, Magyarország felszabadulásának, a fasizmus magyarországi megsemmisítésének igazi évfordulóját. Ilyen alkalmakkor az ember mindig szívesen tekint végig a megtett két évtizeden, végigtekint azon az úton, amelyen Sikereinket, eredményeinket elértük. Végigpillantunk azon, ami jó volt, hogy sikereinket a jövőben megsokszorozzuk, és ugyanakkor nem felejtjük el a rosszat sem, hogy soha többé ne ismétlődhessék meg. Tanulni a történelem leckéjéből és alkotni a történelmet* munkálkodni a magyar nép* valamennyi nép boldogságán: ez a mi közös célunk. __ Mi, kommunisták, saját boldogságunkat nem állítjuk szembe más népek boldogságával. mindenkinek boldogságot kívánunk. Ha valamenynyi nép nemcsak magának* hanem minden más népnek is boldogságot fog kívánni, akkor ez a boldogság korábban következik be és teljes lesz. — A Magyar Rádión keresztül szeretném tolmácsolni a Szovjetunió, a szovjet emberek üdvözletét, a magyar dolgozóknak és sok sikert kívánok nekik. Fogadás az Országházban hazánk felszabadulásának 20. évfordulóján Kádár János fogadta A. 1. Mikojatif Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke vasárnap fogadta A. I. Mikojant, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagját, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökét, a szovjet pártr és kormányküldöttség vezetőjét. Kádár János és A. 1. Mikojan eszmecserét folytatott a két felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A szívélyes, baráti találkozón jelen volt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, továbbá N. P. Firjubin, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának póttagja, külügyminiszter-Belyettes és G. A. Cyenyiszov, as SZKP JKB tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából vasárnap este fogadást adott az Országházban. Részt vett a fogadáson Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a i forradalmi munkás—paraszt : kormány elnöke, Apró Antal, ; Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock | Jenő, Gáspár Sándor, Kállai ! Gyula, Komócsin Zoltán, dr. I Münnich Ferenc, Nemes Dezső, 1 Rónai Sándor, Somogyi Miklós, ! Szirmai István, az MSZMP Po- ! Útikéi Bizottságának tagjai, s a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, az I Elnöki Tanácsnak és a kormánynak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen voltak a fogadáson A. I. Mikojan, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke vezetésével a szovjet; Emil Bodnar as, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai miniszterelnök-helyettes vezetésével a román; Zsivko Zsiv- kov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja a minisztertanács első elnökhelyettese vezetését el a bolgár, Alekszandar Rankovics a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság alelnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, s a Központi Bizottság titkára vezetésével a jugoszláv; Otakar Simunek, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, miniszterelnök-helyettes vezetésével a csehszlovák párt- é$ kormányküldöttség tagjai. Részt vett a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Ott voltak az MSZBT által a felszabadulási ünnepségekre meghívott szovjet vendégek képviselői, továbbá a hazánkba látogató bolgár katonák képvb selői is. A rendkívül szívélyes, baráti fogadáson Dobi Istudn, az El' nöki Tanács elnöke pohárlUM szöniőt mondott, 2 1965. április 6.
