Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
Itt nem- simáit tömör weírfellegek, kristályfényben óivá éjszakán, türkizkék-ég Budapest felett t tengernyi csillag tekint I« ránts tent*érán*dús 'huícfolt zizegnek, szét, ringat’viliódzó fényekét.° Aranyfotyamként rohanó utcákinind a kélfDtínába omlének. ‘A főidőn ts wilüőrdny! csIBagt tSnäököijöiT századokon; őfcr" Áll a hegyen a Szabadság-Asszony, kezében a béke-pálmaág. Sötét emlékek árnyképe kísért; «X gyűlölte öltünk és szerettünk. Mennyi vér ömlött akkor e hegyért, hány testvért, barátot temettünk. Itt nem sírnak komor vészfellegek, nem háborgatják ax éjszakát. Türkizkék az ég Budapest felett, béke derűje ragyogja ót. Milliók művelődési fórumává váltak a múzeumok A felszabadulás előtt 1935faen Magyarországon 4«> múzeum működött, ‘ számuk 1965-re 132-re emelkedett. A kulturális érdeklődés — s egyben a belső idegenforgalom növekedését tükrözi a múzeumlátogatók számának alakulása. Harminc évvel, ezelőtt, 1935-ben 792 000-en, 1949-ben 672 600-an, 1964-ben pedig 5 129 727-en keresték fel a kiállítási intézményeket. A számszerű fejlődés vidéken szembetűnőbb, mint a fővárosban. Újszerű vonása a múzeumok ismeretterjesztő tevékenységének a „házon kívüli” kiállítások rendezése községi művelődési otthonokban, gyárakban, iskolákban, klubokban. Az ilyen bemutatók — a múlt év októberi kiállítások 40 százaléka ilyen volt — egyre vonzóbb fórumai a népművelésnek. lány is melléfeküdt, mintha azt kérdezte volna, vajon nem magyarázta-e félre a fiú mozdulatát. Aztán ..körülnéztek — az erdő néma volt és elhagyatott. Az égbolt bekukucskált az ágak között, de csak az ég volt. A lány maga kapcsolta ki a szoknyáját, mert a fiú mar nem kívánta ezt megtenni. Amikor elfáradlak, a lány így szólt: — Éhes vagy? A fiú azt felelte: — Éhes vagyok, A lany felült, kirazta a szandálját, amely tele lett kaviccsal és apró fűszálakkal, rendbehozta niagai s a fiúra pillantott: — Nem akarsz megmosakodni? _ Nem — felelte a fiú és hasra fordult. — Menjek az ennivalóért? — Menj. — Miért nem mégy te? — Moccani sincs kedvem. — Nekem sincs. A fiú nem válaszolt. A lány elfordította tekintetét izmos, ernyedten pihenő testéről, gesztenye szín hajáról, melyben itt-ott egy-egy ősz hajszál csillogott, arcáról, amely kissé fintorba torzult, mivel képét az öklére támasztotta és szürkés, száraz ajkai kinyíltak. — Úgy látszik, nyolc levával emelik a fizetésem — mondta a l’iú. A lány megfordult s úgy ahogy volt, alul szétkapcsoit szoknyával, mezítláb, kócos hajjal, s a kék szövet alól izzadton kivillanó lábbal elindult a patakhoz, hogy a termoszt és az élelmiszeres dobozt, amelyet két szikla közé tettek, elhozza. A pataknál megállt I le-! húzta a szoknyát. A víz fölé hajolt s eltakarta a visszatükröződő égboltot. Megnézte magát. A kerek, rozsdazöld kövek közül előbukkant az arca. Az ezüstös, szinte fagyos vízfelületről kirajzolódott halvány arca. két nagy, sötét szarkalábbal körülvett szeme. Még lejjebb hajolt. Haja a vizet érintette s erre felocsúdott. Arcvonásai megrándultak, szinte csuíondá- rosan széttárulkcfctak, aztán megint elnyugodtak, kisimultak. Csak arca apró, piciny ráncai nem simultak el. „Férjhez kell mennem már valakihez” — mondott* és kiegyenesedett. „Ideje.” Csak* Zoltáa íordstása SIPKA Y BAHN A: Férfihang: — gondold el, hogy a te gyermeked marad szülő nélkül. Ez a fiú ott nőtt fel az enyimmel, a szemünk láttára, A nő hangja: — Rajtunk kívül még sokan laknak a szekcióban. Jancsi, jól megrágtad? Tudnád úgy szeretni, mint a mi gyerekünket? És egyre több lesz rá a kiadás. A férfihang válaszát elnyomta az öregek padja felől érkező mély, rekedtes hang, ami ismét megszólalt. — Mondom, az volt a legőrjítőbb, hogy a feleségemtől még csak el se búcsúzhattam. Hogy tudnám neki megírni, amit szeretnék? Egy Összehajtott plakátpapírom még csak lett volna, de toliról, ceruzáról nem is álmodhattam ott a cellában. Egyszer aztán ki v isznek engem a börtönudvarra. Összekötik hátul a kezemet és odaállítanak a téglafalhoz. Egy szakasz kivégzőosztag már ott sorakozik. Egy német tiszt dirjgál egy bőrkabátosnak. A bőrkabátos rámordit: Te piszkos kutya? Az utolsó alkalom. hogy elköpd a cinkosaid nevét! Ha nem vallassz, meghalsz! Egy percet adok. Az öregember érces hangja átfült az izgalomtól. — Mondom, most meghalok. Szédültem, zsibogott a fülem, de ha meg kell halni, hát meghalok. A rohadtak- nák akkor se mondok nevet. A torkom úgy elszorult, hogy alig kaptam lélegzetet. A feleségemre gondoltam, legalább egy szót tudnék üzenni neki! Letelt a perc. Vezényszó, a puskák csöve rajtam. Valami megfeszült bennem. Aztán iszonyú robaj és én elestem. Furcsa volt. hogy semmi fájdalmat rém éreztem. Ahogy lPwhroí-vn. a kezem magam alá tört. Valami beleszurt a tenyerembe. Átment rajtam a lövés? Valami ■ kis darab fa volt, ökölbe szorult rajta a kezem. Egy ceruzadarab! öfttu-1 aatlanul szorítottam. Nem értettem, még miért élek,' Aztán felrúgdostak. A bőrkabátos leköpött: . Meg adunk egy nap gondolkodási időt. Vaktölténnyel lőttek rám. így kínoztak, hogy tönkremenjen az idegzetem és árulója legyek elvtársaimnak. A cellában tértem észre: van ceruzám! Csak egy kis csikk volt, de ceruza! így írni kezdtem a feleségemnek. Két napig nem bántottak. Odakint már erősen dörögtek az ágyúk. Éreztem, hogy itt valami történik! És történt. Másnapra bejöttek a szovjet katonák. Amikor kiengedtek, sírva csókoltam meg a fölr det. Vártam, hogy így lesz, de nem bíztam benne, hogy élve megérem a szabadságot. Autóbusz dörömbölt el a kert mellett. Azután csend lett. Most a nő hangját lehetett hallani. . — Nem bánom, Jancsi. Majd én is megpróbálom úgy szeretni a fiút, mintha az enyém volna. Nem szabad egyszer sem megéreznie. hogy idegen gj'erek volna a i családunkban-. A férfi cigarettáért nyúlt, j de nem gyújtott rá. Felállt és lassan elsétált! az'öregek előtt. Azok akkor { már arról beszélgettek, ■ hogy j a sok autó tönkreteszi a város levegőjét. Túl a kerten a járda szé-1 len hóvirágot árusított egy ; asszony. A férfi aprót kere- I sett. —■ Négy csokor viRágoí; kerek — számolta a íorinto-j kát. De csak hét volt, s négy j pedig nyolcba kerül. — Azaz, j csak három csokrot, mert i nincs elég pénzem. A virágárus asszony mégis odatette a fehér papírba a! negyedik csokrot is. — De csak háromra.;. — Nem baj — mondta j kedvesen az asszony. — Vi-1 rág. A férfi zavartan köszönte meg. Olyan szép volt a város, derűsek az emberek. A férfi szeretett volna beléjük karolni. Vitte a gyengeszir- mu fehér virágcsokrokat és csak mosolygott. Kutfurátís hírek A francia rádió külön műsorban emlékezett meg Radnóti Miklós tragikus halálának 20. évfordulójáról. A magyar költö verseit Roger Richard fordításában nevés, francia előadóművészek tolmácsol ák. A pekingi francia nagykövetség égj ik tisztviselője, szerint Kína az idén. elsőízben részt vész a cannesi filmfesztiválon, de egyelőre még nem közölték, hogy' milyen játékfilmmel. A milánói politechnikai intézet kutatói ultrahang készüléken dolgoznak, amellyel megállapítják, hogy a középy kori vagy római kori falvakban hol es milyen üregék vannak. Az új készülékekkel remélik . felfedezni az isteni s'zínjá ék ereded . kéziratai, amelyet a legenda szerint Ravenna egyik régi házabaá rejtettek el. A lipcsei Kari Marx egyetem március 18- -19-én nemzetközi tudományos szimpóziumokat tart Mihail öoio- Hov életéről, és müveiről. Aa egyelem szlavisztikai intézetének rendezése ben meg' ar- tot.t konferencián külföldi vendégek “is részt vesznék* elsősorban LeV Jakinenko professzor, a nemzetközi So« iohov kutatás legfőbb szakértője és Lukin, a világhírű író egykori titkára, * Nagyjelentőségű Balza* dokumentumot fedeztek tel 115 évvel az író halála utánj *Az emberi komédia’- 17 nyom la lőtt kötetét, a szerzti sajátkezű széljegyzetével. Balzac halála megakadályozta* hogy a javításokkal, betoldásokká? és ■ jegyzetekkel ellátott négyezer óidul új kiadása még. akkoriban megjelenhessen. A francia bibliofilek társasága most fac-similében adja ki a köteteket; az eredeti szöveget feke'e. Balzae kiegészítéseit szépia-barna festékkel nyomják. A téren bomlott a tavask, a városgazdálkodás emberei a korai virágpalántákat ültették; az előző napi langyos eső tisztára paskolta az aszfaltot és a kert színes padjait. A kirakatok parázslot- tak a szelíd, aranyos délutáni napsütésben. Sötétszürkés, könnyű fel- öltős, gyengén őszülő férfi ült le az egyik padra. Cigarettára gyújtott és hátradőlt. Lecsukott szemmel fújta ki sóhajszerüen a füstöt. Másfél évtizede lehet, hogy hosszabban nem járt itthon, pedig ifjúságának java idejét itt élte át. Itt lett villanyszerelő, villamosította az első falvakat. A kátrányos oszlop sebezte vállát, égette a sebet a nap. Tizenkét-tiZert- hat órás megfeszített munka az esőben is, — nyomában hosszú, mintaszerűen pontos „gerincvezeték” át a földeken; ünnepek, amikor először gyűlt fény a falvakban, könnyező parasztok... Aztán tanulás a késő éjszakában, művezető... osztályvezető... a vállalat igazgatóságán veze- tő beosztás... főosztály.«. Ismét csak munka, tanulás, harc, lemondás és munka, munka... A férfi csukott szemmel fújta a füstöt a rügyeket pat- tantó fa ágai felé. Érdemes volt? Házasság, három gyéreik. Elszálltak az évek, vele a fiatalság. Hány éve, hogy észrevette felesége arcán a ráncokat? Hány este, amikor színházba hívta Mária, vagy csak sétálni a Duna-parton, de nem tudott hazajutni s munkából: „Legalább apja lennél a gyerekeidnek!” Igen, ha végigtekint se életén: inunka és tanulás. Érdemes volt? Lehet pótolni az éveket? Három napja lejöttek se öreg szülőkhöz. A felesége erőszakolta ezt is ki; két hét szabadság, de nem úgy, mint addig, lopva, amikor lehet és jórészt külön-külön, hanem együtt és itthon. Itt, ebben a városban, ahol egymásra találtak; és a nagy- apaéknál, akiknek már nem nyúlik messzeségbe az élet. Az idős vasúti munkás kötéleres kezével simogatja a legkisebb unoka puha haját. Ezt a legkisebbet hozták el. A másik kettő már gondoskodik magáról a két hét alatt. A férfi észrevette, hogy ugyanolyan türelmetlenséggel szívja cigarettáját, mint munka közben. Eldobta és igyekezett semmire sem gondolni. Pedig azért jött ki sétálni a városba, hogy egyedül maradva régi emlékeit gondolja át A szomszéd két pádon ts ültek. Ahogy csukott szemmel pihent, a hangok érthetőbben jutottak el hozzá. Jobbról három idős ember szavait fogta el. Egyikük rekedtes, mély hangon beszélt — Én akkor leszámoltam az élettel. A magán zárkában eleinte majd megőrültem, mi lehet a feleségemmel, hiszen semmit sem tudott ró- larn. Amikor összeszedtek bennünket, kommunistákat szociáldemokratákat egy éjszaka, a családunk azt se tudta, hova visznek. Egy hét múlva vallatni kezdtek, mondjak neveket, kik még kommunisták. Odaverték a fejemet a falhoz, a padlóra rúgtak, csörgött rajtam a vér. Aztán -visszadobtak a cellába, hogy gondolkozzam. Ha nem vallók, agyonlőnek. Itt egy másik öregember szólt közbe, halkan, fáradtan beszélt. A férfi nem értette. A másik .pad felől csendült tisztábban egy fiatal nő hangja: — Te tisztára úgy beszélsz; Jancsi, mintha egyenesen bűnt követnél el. ha nem vennénk magunkhoz -azt a gyereket. Deliát ki tehet róla, hogy az édesanyja rákr beteg volt és meghalt? Jó, jó, tudom, szerencsétlen család, hogy az anyját a betegség, az apát egy baleset vir szí e lés ott marad egy tíz- esztendős gyerek egyedül. De Jancsi! Gondozásba yesai a gyerekei az állas*, ftmsmyai Stettin ifrili 4.
