Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-30 / 101. szám

Gromiko befejezte párizsi megbeszéléseit Közlemény a szovjet külügyminiszter látogatásáról Párizs, (MTI): Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter párizsi tanácsko­zásai befejeződtek. A szovjet külügyminiszter pénteken délben hagyta el a francia fővárost. Elutazása előtt sajtóértekezletet tartott a szovjet nagykövetségen. Gromiko szovjet külügymi­niszter párizsi látogatásának befejeztével közleményt adtak ki. A közlemény szerint a felek elsősorban a délkelet-ázsiai helyzettel kapcsolatos kérdé­sekről folytattak eszmecse­rét. Megállapították, hogy az utóbbi események követ­keztében Indokína térsé­gében cs különösen Viet­namban a helyzet kiélező­dött és veszélyezteti a békét, A szovjet és a francia kül­ügyminiszter kijelentette, a két kormány egyetért abban, hogy az említett térséggel kap­csolatos problémák megoldá­sát csak úgy lehet megtalál­ni, ha visszatérnek az 1954-ben Vietnamra, Kambodzsára és Laoszra vonatkozólag létrejött genfi egyezményekhez, vala­mint az 1962. évi laoszi egyezményhez. Ezek az egyezmények az említett államok függet­lenségének és szuverenitá­sának elismerésén alapul­nak és megengedhetetlen­nek nyilvánítják a külső beavatkozást a szóban for­gó országok belügyeibe. A szovjet és a francia kül­ügyminiszter kifejtette kormá­nyának nézetét az európai j biztonság különböző kérdéseit' illetően. Hangoztatták, hogy a Szovjetunió és Franciaország, mint európai hatalmak, első­sorban érdekeltek abban, hogy megállapodásos döntés szüles­sen ezekben a kérdésekben. Ezzel kapcsolatban Gromiko kifejtette a szovjet kormány nézeteit a német kérdés békés rendezéséről. A Szovjetunió és Franciaor­szág külügyminisztere kormá­nya nevében reményét fejezte ki, hogy megegyezés jöhet lét­re valamennyi érdekelt fél között. A leszerelés problémájával kapcsolatban Gromiko ki­jelentette: kormánya egyetért azzal a francia javaslattal, hogy az öt atomhatalom tanácskozá­sán vitassák meg a nuk­leáris leszerelés kérdését. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetére vonatkozólag a szov­jet és a francia külügyminisz­ter egyetértését nyilvánította azzal, hogy vissza kell térni az ENSZ alapokmányában le­fektetett elvek szigorú betar­tásához. Megvitatták a két ország gazdasági, kulturális, tudo­mányos és technikai kapcso­latainak kérdéseit is, beleért­ve a Szovjetunió és Francia- ország együttműködését a színes televízió terén, aminek mindkét kormány nagy jelen­tőséget tulajdonít. Mindkét fél kifejezésre juttatta, hogy valamcny- nyi területen Franciaor­szág és a Szovjetunió kap­csolatainak fejlesztésére • törekszik. A szovjet és a francia kül­ügyminiszter megegyezett ab­ban, hogy folytatni fogják az eszmecserét a feleket kölcsö­nösen érdeklő összes problé- mákról. Ennek alapján Couve de Murville francia külügymi­niszter a szovjet kormány meghíváséra 1965. őszén hi­vatalos látogatást tesz a Szov­jetunióban. A látogatás köze­lebbi Időpontját később álla­pítják meg. Amerikai katonák harca Dominikában Santo Domingo. (MTI) Johnson elnök a csütörtökre virradó éjjel összehívta az amerikai kongresszus vezetőit és a dominikai helyzetről tár­gyalt velük, majd váratlanul televízió- és rádióbeszédet mondott. Ebben azt jelentette be, hogy a dominikai felségvizeken hívő amerikai haditengerészeti egy­ségekről tengerészgyalogosokat Tűzszünet! tárgyalások India és Pakisztán között Kéroés és válasz Vietnam frontjain Április utolsó hetében foly­tatódtak a terrortámadások az észak-vietnami terület el­len. Izgatott megbeszélések folynak Washingtonban és az amerikai katonai vezetés fenyegető nyilatkozatok egész sorában arról számol be, hogy elkészültek a háború to­vábbi kiszélesítéseinek tervei. Az amerikai propaganda is­mételgeti a tények által szin­te 24 óra alatt többször le­leplezett Johnson-féle balti­morei kijelentést. Az ameri­kai elnök „békeszándékokat” emlegetett, s cinikus javas­latot tett „egymilliárd dollá­ros segélyről”, ami szerinte akkor lehetne Délkelet-Azsia országainak folyósítani, ha „sikerül ott megteremteni a békét.” Ezt az USA-tervet nemsokkal a baltimorei be­széd után leleplezte a kom­munisták iránti szimpátiával aligha gyanúsitható párizsi napilap, a „Figaró”, saigoni tudósítója. Max Clos, a francia új­ságíró megírta, milyen új amerikai fegyverek érkeztek a dél-vietnami hadszíntérre. „Üj apró gázbombák, a „lus­ta kutyának“ nevezett vé­konyfalú lövedék, amely ap­ró vasnyilakat szór szét, ve­gyi anyagokkal telt kis tar­tályok, amelyek elpusztítják a növényzetet — ezek az amerikai arzenál új fegyve­rei” — írja Max Clos és meg­jelöli az új fegyverek beve­tésének ,okát. „Vietnam az amerikai had­mérnökök kísérleti telepe lett. A Vietkong elszántságát, bátorságát, taktikai fölényét technikával igyekeznek ellen­súlyozni. Kérdés azonban, vajon anyaggal meg lehet-e nyerni egy forradalmi hábo­rút? Az amerikaiak számára azonban nem így vetődik fel a kérdés. Egyelőre úgy lát-* szik, a kudarcot akarják el­kerülni a lehelő legkisebb amerikai veszteség árán,” — írja Clos, aki beszámol arról is, hogy az amerikai katoná­kat új puskával látták el, amelynek rendkívül gyors lö­vedéke az eddiginél tíz6zer- te nagyobb sebet ejt. Washington izgalmát bizo­nyltja John Lavelle vezér­őrnagy, helyettes vezérkari főnök most nyilvánosságra hozott nyilatkozata is. Lavel­le egy képviselőházi bizottság zárt ülésén elmondotta: elké­szültek a részletes tervek a további bombázásokra, kije­lölték a megsemmisítendő cél­pontok egész sorozatát. A Reu- ter-iroda washingtoni tudó­sítója arról közölt jelentést, hogy „az USA szükség esetén nukleáris fegyvereket is fog alkalmazni...” A dél-vietnami nép ellen folytatott irtóháború idején, ugyanakkor, amikor a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság ellen gyakorlatilag szü­net nélkül folyngk a légitá­madások, az USA „győzelmi esélyei” távolabb vannak, mint valaha. A VDK légte­rében már kétszázötven ame­rikai repülőgépet lőttek la. Saigon, a dél-vietnami fővá­ros közvetlen közelében és Nanh Dan, a legnagyobb és legjobban felszerelt amerikai támaszpont környékén folynak a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Arcvonal egységeinek harci akciói. A délkelet­ázsiai katonai kérdések szak­emberei kétségbeesetten fi­gyelmeztetik az amerikaiakat: mivel most már néhány nap múlva beköszönt a mon­szun-időszak, „nem lehet szá­mítani az amerikaiak térnye­résére, mert a monszun-idő­szakban gyakorlatilag megbé­nul a légitevékenységA nyugati katonai szakértők hozzáteszik: ez az idő „a leghatározattabban előnyt je­lent a partizánakció végre­hajtásában, segítség a köny- nyűfelszerelésű, kis létszámú egységek mozgásában, márpe­dig a Vietkongnak eddig is ez volt a főereje.” Az amerikaiak _ közel a dél-vietnami hadszíntérhez — egyszer már kínos tapaszta­latokat szereztek, s nem is monsEun-időszakban. Ha a Pentagonban elővennék Mar­shall és Stilwel tábornoknak emlékiratait az 1948—1949 év­ről, érdekes összehasonlításo­kat tehetnének. Akkoriban. a sok-sok millió dolláros ame­rikai fegyverzettel állig fel­szerelt csangkajsekista csapa­tok futottak a kínai fronto­kon a népi erők elől.’’ A ku­darc oka nem elsősorban a fegyverzet, vagy az időjárás. Védenceink sajnos hitelüket vesztették, alkalmatlanok, korruptak, népszerűtlenek” — írta Marshall. Stilwell meg azt állapította meg. hogy a másik oldalon bátor és a nép érdekeit szolgáló katonák küzdenek. A vietnami őserdőkben, rizsi'öldek kozott, faltak es városok . peremén is tehetné* nek hasonló megállapításokat a mai amerikai tisztek; a korrupt, népszerűtlen, évente öt—hat kormányt és katonai „juntát” elfogyasztó dél-viet­nami rezsimmel szemben a Nemzeti Felszabadítást Front oldalán állnak a bátor, lelkes, a nép jövőjéért küzdő haza­fiak. Elgondolkodtató a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadí- tási Front Központi Bizottsá­gának március végi kiáltvá­nya, amely megállapítja, hogy az észak-vietnami városok és falvak elleni barbár támadá­sok valódi oka az amerikaiak kudarca. Az amerikaiak nem voltak képesek arra, hogy 11 éves háborújukban — eddig több mint 4000 mijlió dol­lár költséggel — leigázzák a tizennégymilliós dél-vietna­mi népet. „Semmi reményük nem lehet tehát arra, hogy újabb katonai kalandokkal, a háború kiterjesztésével egész Vietnam harmincmillió em­bere fölött győzelmet vívhas­sanak ki44 — állapítja meg a kiáltvány. Max Clos, a francia újság­író, kérdésként veti föl, va­jon meg lehet-e nyerni anyagfölénnyel egy forradal­mi háborút? A választ erre az amerikaiak maguk meg­találhatnák saját egykori tá­bornokaik könyveiben. De úgy tűnik, a mai USA-tá- bornokokméga tegnapi USA- tábornokok figyelmeztetését sem hallgatják meg, nem­hogy a számukra egyre több keserű tapasztalatot hozó vietnami valóságból tanulná­nak. A VDK tiltakozó nyilatkozata Jelentés újabb harcokról Hanoi: A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riuma csütörtök délután köz­zétett nyilatkozatában mélysé­gesen elítéli az Egyesült Ál­lamok kormányát a Vietnam ellen folytatott agresszív há­ború fokozása miatt. Az ag­resszió erőteljesebbé vált a közelmúltban, a Honoluluban megtartott értekezlet óta. A VDK a szocialista testvér­országok támogatásával az egész világ békeszerető népei­nek és kormányainak rokon- szenvétől kísérve mozgósítani íögja minden erkölcsi és anya­gi erejét az amerikai impe­rializmus agressziójának leve­résére, védelmezni fogja a Vietnamra vonatkozó genfi egyezményeket, az ország függetlenségét és szuverenitá­sát — hangzik a VDK kül­ügyminisztériumának nyilatko­zata. Saigon: A Reuter csütörtök esti je­lentése szerint két partizán- zászlóalj a Da Nang-i ameri­kai légitámaszponttól mind­össze néhány mérföldre be­ásta magát futóárkokba és föld alatti erődítményekbe. Az amerikai hírszerző szervek jelentése után az amerikai haditengerészet vadászbombá­zói pásztázták végig a vidé­két, hogy előkészítsék a ta­lajt a dél-vietnami gyalogos egység támadására. A nagy előkészület és a túlerővel vég­rehajtott támadás ellenére mindössze két szabadsághar­cost fogtak el. A többiek visszahúzódtak. Sipos Gyula: A nagy éjszaka 16. — Hogyhogy mit szól? Mit tudom én. Nem szólt semmit. Nehézkesen föláll a szék­ről, odabot ;;kal a heverő- höz. — Elfáradtam. Lefekszik úgy ruhástól, még a cipőjét sem vetette le. — A tűzre nem kell tenni, hanem kicsit kinyithatnád az ablakot. — Egyetlen rántás­sal széthúzza nyakkendőjét, úgy, hogy a felső gomb is leszakad ingéről. — Te csak igyál — na­gyot sóhajt. — Elfáradtam. — Néhányszor erélyes fordu­lattal jobbra, meg balra vág­ja a fejét, aztán úgy marad mozdulatlanul, hanyattfekve, csak a lélegzete riad meg né­ha, kapkodó lesz, szipogó, mint a kisgyermeké sírás után. Elaludt. Emlékek Búcsúzni jöttem, elbúcsúz­ni — ismételgette magában János, de sehogysem tudott rátalálni a szóra, mit is mond majjd, ha Sárika belép az ajtón. Szenthe Sárika. Halványan emlékszik még a szolid kis iskoláslányra, akin semmi kü­lönös nem volt, úgy elvegyült a többi lány között. Még ké­sőbb is, amikor már a Varg­ha Pali révén rokonságba ke­rültek, Sári olyan volt mint a többi fiatalasszony, legfel­jebb avval vétette észre ma­gát, hogy férfimódra véle­ménye volt olyan dolgokról is, melyeknél nem szokták meg az asszonyok hozzászó­lását. Össze is jártak, táncol­tak is együtt bálban, lakada- lomba, de, hogy tetszett vol­na, vagy érzett volna vele valami kicsi megkülönböz­tetést is — még így utólag sem tud rábukkanj. Hogyan is van ez? Az em­ber találkozik száz lánnyal, asszonnyal és eggyel is száz­szor és egyszer csak sejtjei, mint a lép sejtjei, mézzel tel­nek meg, fölfedez valamit a világból, ami addig is ott volt, s mint a mesebeli gye­rek kavicsdarabja, egyszer csak világítani kezd, bera­gyog mindent és ez a fény, ez a sugárzás új színekkel, új érzésekkel tölti meg nap­jait Köd van ugye? — ez volt az ő titkos szótáruknak újra meg újra visszatérő monda­ta. Bort adott át Nagyligeten, mert közeledett a szüret, szükség volt az edényekre és a nagyligeti borforgalmi ve­zetőjével volt valami bará­ti megállapodása. Akkor még megvolt a nagydarab heréit ló, a Bandi, délben indult két nagy hordóval a gumike­rekű kocsin. Későn végeztek es akkor — szeptember vé­gén — már rövidültek a nappalok, holdas hűvösséggel és a réteken terjengő fátyol­ködökkel hamar jött az éj­szaka. Akkor, már alkonyat táján találkoztak össze vé­letlenül. Sári éppen az állo­másra ment és megismerte, ő ismerte meg. meg kellett áll­nia* János éppen akkor ka­nyarodott ki az országútra, mely az állomástól egyene­sen Szőlősnek tart, ő önkén­telenül is megállította Ban­dit. az asszony meg fölszállt melléje, az első ülésre. Igaz, a vonat hamarabb hazaér, de olyan természetes volt ez a fölszállás is, a mozdulat is, ahogy a pokrócot a térdére terítette, rokoni, tiszta, em­beri mozdulat volt: nem megyünk egyedül. Sárika éppen a férje ügyé­ben kutakolódott egész nap, egy halott, aki él, vagy élő, aki meghalt és elfeledni még­se hagyja magát, nincs és mégis számolni kell vele, nem úgy. mintha itt lenne, s a szemébe lehetne mondani: vége közöttünk mindennek, szelleme, aki talán Nyugatra szökött és ott éli világát, vagy gyötri magát, talán jel­telen sírba nyugszik vala­hol Budapesten, vagy egy erdőszélen, ahol hirtelen el­földelték. Iszonyatos, nem lehet menekülni tőle, nem le­het vele szembenézni, egy ember, aki még eltemetni se hagyja magát. S az özvegy, a csinos öz­vegy, vagy talán nem is az, csak magáramaradt asszony, rá most minden férfi úgy te­kinthet, mint a prédára. Reg­geltől járta már a hivatalo­kat, ismerősöknél próbálta fölkutatni az utolsó nyomo­kat: hol lakott, mit tudnak róla, akik utoljára látták. És át kellett élni a megalázta­tást, hogy a barát aki Pest­ről jött, aki eltűnése előtt talán utolsónak beszélt Pali­val, nem mond semmit, csak általánosságokat: hogy egy fröccsöt ittunk, komor volt és a forradalomról beszélt —• és közben, emlékezés közben az ő térdét nézi és meg kell igazítania a szoknyáját fel­tűnés nélkül és föl kell kel­ni, mert tudja, hogy jön az ellágyuló férfihang, az aján­lat, hogy mért siet, találkoz­zunk még egyszer és a „ma­ga olyan csinos”, „ne gondol­jon a múltra”. És a hivatalban a hiábava­ló kilincselés, a gyanakvás: mért keresi ez a nyilván for­radalmár férjét? És ugyan­csak a tekintetek, a térdet kutató, a lemesztelenítők és cirógatók. Hát minden férfi egyforma? Hát mindnek csak ebből áll a világ, hogy préda a nő. akit le kell teperni, hogy egy darab gusztusos húst rávág a hentes a mér­legre és becsomagolja, úgy nézni rá? Ennyi az egész? És aztán másnap fröccsözés köz­ben, vagy feketézés közben összecsípett szemmel, kissé bágyadtan hunyorogni a cim­borák előtt, titokzatoskodva, vagy aljas módon célozgatva is: micsoda remek fogásom volt tegnap! Ezek férfiak? Rongyok. Mocskos kankutyák. Mit tud­nak ezek a szerelemről? Köd van ugy-e? Mégis így kezdődött, ezen az estén, minden itt kezdődött. Magányos asszony Az állomás előtt már égett a villany, ő föllépett a kocsira, derékig pokrócba bu- gyolálták magukat, mert a mező felől, a rétekről, talán még a magasságból is hű­vös nagy légtömegek úsztak, hogy elárasszanak mindent. Mint mikor nyár végi napo­kon tóban úszkál az ember, meleg foltok vannak még a vízen, de mér egy mélyebb mozdulatnál föltör a bor­zongató hűvösség. Ügy szeretett volna akkor panaszkodni, de kinek pa­naszkodhat ő? (Folytatjuk! küldött Dominikába, „az or­szágban tartózkodó amerikai polgárok elszállítására”. A szu­verén ország belügyeibe való újabb leplezetlen beavatkozási Johnson azzal a klasszikus gyarmatosító érvvel okolta meg, hogy „katonai hatóságok sze­rint Dominikában amerikai éle­tek forognak veszélyben”. Amikor ez a beszéd elhang­zott, a dominikai partközeiben horgonyzó Boxer repülőgép- anyahajó fedélzetéről már fel­szálltak a helikopterek, ame­lyek több mint 400 tengerész­gyalogost vittek Santo Domin- góba. Az amerikai tengerészgya­logság csütörtökön este beavat­kozott a dominikai fővárosban folyó csatározásokba. A tenge­részkatonák egyik hetven fő­nyi különítménye az amerikai nagykövetség épületénél tűz­harcba bonyolódott dominikai fegyveresekkel. A tűzharc körülbelül 15 percig tartott. Az amerikai ka­tonák a nagykövetség kertjé­nek gyepszőnyegén gépkocsik mögül tüzeltek. teket nem közölt a tanácsko­zásokról. Az indiai és a pakisztáni erők között összetűzés csütör­tökön nem történt, mintegy há. romezer pakisztáni katona azonban délnyugat felé vonul délre India terültén és „to­vábbi támadó akcióra késszül”, Üj-Delhi. (MTI) Az indiai kormány szóvivő­je csütörtökön bejelentette, hogy folyamatban vannak a tüzszüneti tárgyalások India és Pakisztán között. A megbe­széléseket közvetítők útján bo­nyolítják le. A szóvivő részle­1965. április 30. 2

Next

/
Thumbnails
Contents