Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-18 / 92. szám
93 MILLIÓS KÖZSEGFEJLESZTESBÖL forintot ruháznak be. Az ösz- szegből kívánnak építeni 24 280 folyóméter szilárd burkolatú közutat, 30 570 folyóméter betonjárdát, 37 kilométer hosszú villanyhálózatbővítést, három autóbuszváró helyiséget. 45 ezer négyzetméter területet parkosítanak és egy közfürdőt létesítenek. Jelen őse.n emelkedik a szociális és az egészségügyi beruházásokra fordított összeg is. Mivel a megye kulturális intézményekkel való ellátottsága alacsony, ezért mintegy 23 millió forintot ruházhak be írj kukurális létesítményekre. Többek között elkészül 12 óvodai tanterem, felépítenek kilenc új óvodát, 30 általános iskolai és nyolc középiskolai tantermet, öt pedagógusiakéit és egy diákotthont. A művelődést szolgáló építkezések során tizenöt művelődési házat testesítenek, K/S/Ó. Kis családi színkor nogram is elárul. Emiatt kedvelem. Akivel beszél géni kezdek, szórakozottan rápillant a két betűre, tizedmásodpercig megáll, és attól kezdve titkon oda-odanéz, töri a fejét, hogy miután én K. S. vagyok, kié lehetett as ing. Bal mell alatt ugyanis es a két betű áll: P. P. Rég látott barátommal alvadok össze, egyébként finnyás ízlés, finomkodó modor, de nagyon kiváncsi természet. Rögtön látom, hogy a két betűn töpreng. Végül nem állja meg, s kérdi: szoktam kapni külföldről csomagot? Nem. De bizonyára veszek olykor effajta ruhadarabot, fehérneműt, miegymást? Nem szoktam. — Hát akkor ne haragudj pajtikám, hogy ilyen tapintatlan vagyok, de nem tudok aludni, ha el nem árulod, mit jelent ez a két betű? — Hja, a két P.? Az apósom a sajátjából ajándékozta karácsonyra. — Vm úgy — könnyebbül meg —, kitalálhattam volna. Nagyon tiszteletreméltó öreg úr. Mi is a neve? _ Doktor Hegyest Szabó Tihamér. — Anyu — ordította lelkesülten, amikor hazatértünk —, a Tibi szerelmes! Egy anyára az ilyen bejelentés nem mindig hat kedvezően. Első pillantása a szívre. a második ream esett. Beszedés pillantás volt, azonnal közöltem, hogy sajnos, mennem kell. Ma aztán újból átmerészkedtem. Csak a Hét gyerek volt otthon és Öcsi harsányan újságolta a családi botrány lezajlásának. részleteit. Elmondani is irtózatos, mi történt a szívvel. Fele Öcsié léit, fele Tibié. Meg kellett enni, helyben és azonnal. ★ mo zsaszin selyempuplinB ing, rövid ujjú, es kabát nélkül is nyugodtan viselhető. Látszik a szabásán hogy mérték után készült amit egyebek között a mor ibi tízéves. A húgom fia, de viszonyunkra nem a rokoni kapcsolat, hanem a barátság a jellemző. Vannak ügyek, amikben tőlem kér és kap tanácsot. Hugómnak erre vonatkozó kritikája nem mindig pozitív, de ez más lapra tartozik. Azaz, hogy ezúttal némileg van összefüggés. Tibi ugyanis a társaságomban volt, amikor a mézesbábos kirakatában azt a bizonyos szivet megpillantotta. Azt mondta, megveszi Erzsikének. Férfiak vagyunk, erkölcsi es anyagi támogatásban részesítettem. Erzsiké ugyanis — a szemben levő ház lakója —, méltó, a megajándékozásra. Tibinek azonban öccse is van, aki szerfelett büszke a bátyjára, és úton-útfélen dicsekszik tetteivel. Ám olykor nem « legszerencsésebbe-n intőnél: A szatmári rész legnagyobb gyára Fehérgyarmaton, túl a városon, Penyige irányában, van. Téglagyár. A szakemberek szerint a legjobb minőségű agyag, amiből o8i a téglát készítik. 70—80 ember dolgozik, mikor hogy — attól is függ: szezon közepén vágj’ végén tartanak. Hosszú szünet után a gyártás március 20-án kezdődött, és Gégény Béla, a gyár vezetője a műszak utáni termelési tanácskozáson már eredményekről beszél majd. A gyárvezető délelőtt a banknál járt, pénzért volt. 25 ezer forint lapul a kopott aktatáskájában, és míg gyalogol ki a község peremére, azon is gondolkodik, hogyan is indokolja majd a nyereségrészesedést. Átlag 400 forint jut egy főre. 15 Lóiul a második Nöti sok, de becsülettel megdolgoztak érié. A Hajdú—Szabolcs Tégla- és Cserépipari Vállalatnak 15 telephelye van, és amikor értékelték az 1984. évi munkaversenyt, a fehér- gyarmati gyár a második helyre került. Általában kevesebb selejttel, nagyobb anyagtakarékossággal, kisebb költségekkel dolgoztak, mint másutt. Erről lehet beszélni. Minderről beszélni kell, de lényegesebb, hogy ebben az évben mintha megtáltosodtak volna az emberek. Márciusban csak tíz napot dolgoztak, ám milyen eredménnyel: a napi kvóta 53 ezer nyerstégla helyett 35—80 ezer. Ugyanígy növekedett az égetésnél is az arány. Áprilisban sem csökkent az iram. Igaz, volt három napos eső, ez visszavetette egy kicsit a termelést, s ezt valahogy be keli majd hozni. „Történt valami?” A gyárvezető dél felé érkezett vissza. A táskát pénzzel együtt fiókjába zárta, s ment ki a kemencéhez, a présgéphez, lássa, mit csinálnak az emberek. Ebédeltek. Megszokott kép, hogy bár ott van a tágas ebédlő, senki nem ül bele, ki-ki ott telepszik le, ahol alkalmas helyet talál. Téglakupacok mögött, agyágdombon ücsörögve, legtöbben kézből szalonnáznak, a - karbantartók meg is sütik a szalonnát. A gyárvezető szót váltott Nyíri László művezetővel. Kurta szó: — Történt valami? — kérdezte... — Nem — volt a válasz. Nem igen szokott történni semmi. Nem is baj, gondolja Gégény Béla, es cseppet sem kívánja vissza azokat a nyugtalan időket, amikor a rend- 1 bontásokkal, a fegye! mered«OLVÁSÓNK ÍR/A: Gyarapítják a konyhakertészelel Szocialista brigádok a tsz-ekben Gondolatok a mozgalom tartalmának elmélyítéséhez A SZOCIALISTA BRIGÁDMOZGALOM megyénk termelőszövetkezeteiben 1962-ben kezdett kibontakozni, az ipari munkakollektívák példájára, de a mezőgazdaság sajátosságának megfelelő kellő tapasztalat nélkül. Éppen ezért a mozgalom a tsz-ekben az elmúlt három éven át útkeresés volt. A szövetkezeti tagok kezdeményezésének sikerre vitelét legtöbb helyen a vezetők részéről megnyilvánult érdektelenség gátolta: elmaradtak a rendszeres értékelések, elhanyagolták ezeknek a brigádoknak az állandó, sokrétű segítését, amely nélkülözhetetlen a hármas elv — szocialista módon dolgozni, élni, tanulni — valóra váltásában. E hiányosság következménye jórészt az, hogy 1962- ben 30-ból hétnek, a következő évben 48-ból 16 brigádnak adhatták csak meg a szocialista címet. Tavaly már fokozódott a tsz-ek párt- és gazdasági vezetőinek a figyelme a mozgalom iránt, így 48 közül — legalábbis az eddigi felmérés szerint — 26 brigád nyerte el a megtisztelő címet A KORÁBBI ÉVEK SZÁMAI azt mutálják, hogy a tsz-tagok körében fokozódott az érdeklődés a versenynek tartalmában ez idő szerint legmagasabb formája, a szocialista bri- gádmozgaom iránt. Hogy mennyire tartós gyökereket eresztett a mozgalom, arra egyrészt bizonyíték, hogy legtöbb brigád — a sikertelenség ellenére — nem hagyott fel elhatározásával: másodszor és harmadszor is újra törekszik a szocialista brigád címmel járó elismerés megszerzésére. Ha ehhez hozzávesszük, hogy míg tavaly 48, az idén mintegy száz, száztíz brigád folytatja vagy kezdi a mozgalmat, akkor minden járási, termelőszövetkezeti vezetőnek éreznie kell megnövekedett felelősségét azért, hogy e brigádok többsége sikerrel küzdjön meg a szocialista címért. Mind a párt-, gazdasági- és tömegszervek, mind a mozgalomba benevezett brigádok helyes tevékenységét, törekvését nagyban segíti az országos szervek által kiadott „irányelvek.” Ennek a tsz-ek sajátosságára épült útmutatásnak sok köze volt ahhoz, hogy tavaly a brigádoknak több mint fele — érdemének megfelelően __ elnyerte a közgyűlés elismerését, a szocialista címet, az oklevelet vagy jelvényt. Ismerve a mozgalom korábbi eredményeit, fogyatékosságait, s; néhány idei szocialista brigádszerződés is, mondhajuk: legfőbb gond a vállalások tartalmával van, ami egyébként szorosan összefügg a járási versenybizottságok, de különösen az érintett tsz-ek párt- és gazdasági vezetői segítségének fokával. SZOCIALISTA MÖDON DOLGOZNI, ÉLNI, TANULNI. Ez a három, egymással szoros kölcsönhatásban lévő alapvető gondolat a mozgalom jelszava, s a brigádoknál legfőbb tartalmi törekvés: az jíj típusú, szocialista ember kinevelése. Talán éppen azért, mert a. termelési versenynek elismert hagyományai vannak a tsz-ekben is, ezzel a feltétellel volt eddig is, van az idén is a legkevesebb gond. Akár a szocialista címért, akár a helyi, megyei és az országos termelési versenyben kicsúcsosodó jobb eredményekért folytatott versenyben a tagok, a brigádok mindinkább igyekeznek képességeik legjavát adni. A munkával — tehát a termeléssel — kapcsolatos vállalások legtöbbje, mivel a tsz gazdasági tervéből indul ki, reális. Ritkán fordul elő „túlbuzgóság”, 10— 20 százalékos tervtúlteljesítési vállalás, olyan, aminek nincs meg a gazdasági feltétele. Kimondhatjuk — noha a mező- gazdasági termelés tervtúlteljesítésének nincsenek, nem lehetnek korlátái — hogy a brigádok termelési vállalásaiban a túlzások ártanak mind a kollektívának, mind az egész mozgalomnak. A brigádszerződések tucatjaiból idézhetnénk az alábbi azonos szöveget: „A brigád valamennyi tagja vállalja, hogy szocialista emberhez méltóan fog élni.” Vagy egy másik séma-mondat: „Tisztelétet adunk szüléinknek, az idősebb embereknek.” És: „Munkahelyünkön pontosan, józan állapotban jelenünk meg.” Ehhez hasonló, rokonvonású egyéb dolgok is szerepelnek még a szocialista életmódra törekvő vállalásokban. Igazak, fontosak, mondhatnánk alapvetőek ezek a gondolatok, de csupán sémáját — és nem tartalmát! — adják a mozgalom célkitűzéseinek. Mi ezekkel a gond? — Legfőbbképpen az, hogy — meg- foghatatlanok, érzékelhetetle- nek. Az ilyen vállalásoknak eleget lehet tenni, de a brigádban vannak tagok, akik — bármilyen oknál fogva — nem képesek vagy hajlandók erre. Viszont éppen azokról van szó, akikre jobban ráfér a kollektíva nevelő Itatása! Nem italozunk munkakezdés előtt vagy munka közben? Inkább úgy: Kovács János — aki nehezen tud ellenállni — vállalja, hogy nem jelenik meg... ittasan. Ez egyéni felelősség önmagáért, a kollektíva becsületéért. És ha már arról van szó: az egyéni, a személyi vállalás mérhető! A'kár naponta, akár havonként! EZT A GONDOLATOT akár újabb bekezdés nélkül folytathatnánk, rátérve a másik — és egyben legtöbb gonddal járó — önkéntes vállalásra, a tanulásra, a művelődésre. Csak kirívó példaként érdemes megemlíteni, hogy szinte általános volt 1962-ben, 1963-ban: „A brigád valamennyi tagja vállalja az általános iskola nyolc osztályának az elvégzését...” S tették ezit a vállalást olyan brigádokban, ahol a tagok iskolázottsága 3—8 elemi, illetve általános iskolai évfolyam, életkora 25—65 év között váltakozott. A tanulás, a magasabb műveltség, a több szakmai tudás igen-igen lényeges, és valóban ezzel teljes nemcsak a szocialista brigád címért versenyzőknek, hanem valamennyi dolgozónak az élete. De ha különbséget kell tennünk a brigádokban az egyes emberek munkabírása, közösségi életével kapcsolatos minimum-igény között, akkor különösképpen szükséges figyelembe venni a tagok képességeit, előképzettségét a tanulás, a művelődés terén. Sajnos, elvétve akad olyan vállalás, amelyben — a tag döntése alapján — névreszó- lóan lenne megjelölve, ki végzi el ebben az évben az iskola következő évfolyamát, kik azok, akik a szakmunkásképzésben vesznek 'részt, vagy olyanok akiknek a körülményei csak azt teszik lehetővé, hogy abban az évben csak politikai oktatásban, vagy ismeretterjesztő előadássorozaton tudnak részt venni. Vagy nem számít-e lényeges eredménynek, hogy a 60—65 éves tag egy szak könyv tanulmányozását az ebből szerzett ismereteknek az alkalmazását vállalja? De, nagyonis! É SOROKBAN CSUPÁN TÖREDÉKÉT sikerült felvetni a tsz-tagok szocialista brigádmozgalmával kapcsolatban jelentkezett, még ma is meglévő gondoknak. A legfontosabb mondanivaló fentebb már kiderült: egyeni alkat, képességek és lehetőségek alapján helyes a mozgalomban résztvevő tagoknak megtenni vállalásaikat. Az élet bármely kérdésében változtatni a dolgokon ésszerűtlen, ha azzal nem jár együtt a még jobbra való töreki'és, de ha van értelme a módosításnak, akkor bátran meg kell tennünk. Ez vonatkozik a tsz-ek szocialista brigádmozgalmára is. A termelés terén tett vállalások valóra váltásáért már megkezdték a munkát a brigádok, de ahol szüksége merül fel a szocialista életmód, a tanulás terén az egészséges korrigálásnak, ott — most még van rá idő! — ajánlatos ezt megtenni azért, hogy reális alapokon minél több brigád bátran állhasson év végén < tsz közgyűlése elé. Samu András nj bölcsődék, őiodsík. művelődési búzák. iskolai ián lennek épülnek as idén megyénkben amelyekben akár fővárosi színtársulatok is tartha nak előadásokat. A rend és jogbiztonság fejlesztésére 400 ezer forintot fordítanak, amiből többek között négy tűzoltószertára!, építenek és egyenruhát vásárolnak az önkéntes lüzoítók részére. Az igazgatási ágazaton kétmillió forintot ruháznak be, amiből kilenc sportpályát és hat sportöltözót létesítenek.. De jelentős az az összeg is, amit a tanácsok a fiatal diákok részére ösztöndíj formájában biztosítanak. Pénzügyi és lebonyolítási ágra, a korábbi bankhitelek visszafizetésére és az 1966 évben épülő nagy és anyagigényes építkezésekre 24 millió forintot tartalékolnak a tanácsok. Ez az összeg további lehetőséget nyúj\ a községek által megtervezett létesítmények folytatásához. Balint Lajut A megye községfejlesztési alapjának 1965 évi bevételi előirányzata 93 millió forint, amelyből 82 millió a pénzhozzájárulás, 10 millió á lakosság társadalmi munkája, és egymillió forint a saját és helyű anyagok felhasználási értéke. Az ez évi községfejlesztési alap 1964 évhez viszonyítva kilencmillió forint emelkedést mutat. A növekedés abból adódik, hogy a. termelőszövetkezetek jelentősebb összegű pénzzel, nagyobb értékű társadalmi munkával kívánnak hozzájárulni egy-egy létesítmény kivitelezéséhez. A tanácsok kiadási előirányzata megfelel a 93 millió forintnyi bevételnek. A különböző ágazatok kiadásait gondos, tervező munka előzte meg. A végleges formába öntött tervük alapján ez évben gazdasági ágazatra 32 millió Meditáció 5 fél I Holt nekkei, meg száz egyéb gonddal kellett bajlódnia. Azért most is van gond, csak más természetű. Tavaly kísérletképpen B—30-as blokktéglákat gyártottak. Idén már nem kísérlet, szerves része a gyártásnak. De nemcsak a blokktégla, hanem a kettős méretű, magasított falazótégla is. Egyikből is, másikból is 200 ezret kell készíteni, és. ehhez a munkához — míg be nem tanulják az emberek —, nagyon oda kell figyelni. Két alagút — 90 millióért Érdekes, — tűnődik míg varja. a fél egyet, hogy a présgép induljon — az új iránt mindig rugkapálóznak az emberek. Tavaly még száját húzta az, akinek a B—30-as téglát kínálták eladásra. Most mindenki azt venné. Nem csoda, hiszen az új téglák, az egyik kétszer, a másik majdnem négyszer nagyobb a réginél, meggyorsítja az építkezést, maltert lehet vele megtakarítani és jó hőszigetelő is. Ezért kellene sok belőle. Majd jövőre. Jövőre már hozzákezdenek megépíteni az új gyárat. Teljesen új lesz minden, korszerűsítik a gépeket, két alagútkemencét építenek, egyet-egyet 45 millió forintos beruházással. Az új _ gyárhoz már megfúrták a bányahelyet, egyelőre 60 millió köbméter föld az, ami alkamas lesz téglatermeléshez. A terv is jócskán növekszik majd, 8 millióról 50 millióra. Közben Juhász Sándor, a présgép kezelője megindította a gépet. 5 perccel fél 1 előtt. A szocialista brigád vállalása ez is: 5 perccel előbb indulnak reggel, délben, hogy pontosan a kezdési időre a rakodók, a szállítók már dolgozhassanak... Ezt is meg kell említeni délután, mert csak így lehet elemi, hogy túlóra nélkül, vasárnapi munka nélkül, hajrá nélkül legyártsák azt a 320 efiC plusz téglát, amennyivel töDb a tavalyi tervnél az idei. A szocialista brigádok azt vállalták, hogy fokozzák az egy órára eső termelés mennyiségét. Jól csinálják. Hogy is mondta Nagy Sándor: — Ha már bent vagyunk a gyárban, akkor iparkodunk. — Jó igazság. A présgép ontja a téglákat. A kurta szalagnál egy-egy ember áll jobbról is, balról is, rakják a kocsikig a megfor- niá gyagot. ötöt-hatot vesz- uek egyszerre kézbe, az egyik dobja, ke tőnek letörik a sarka; selejt. No, ez is szót érdemel. A selejíet csökkenteni kell, ennek nagy jelentőséget tulajdonít a tröszt is. Április elsejével bevezették a minőségi bélyegzést. Ösztönző hatása van. Ha a seiejt 0.8 százalékon alul van, a termelt meny- nyiség 1,1—0,3 százalékát ki lehet fizetni jutalomként. De ugyanez vonatkozik a magas selejtre is. Ha valaki selejíet termel, az érték eg'y részét le lehet vonni Csille és mosón w Gégény Béla a bedöntőháznál fejezi be aznapi körútját. A két öreg, Eereczki József es Szabó Zsiga bácsi szorgalmasan tologatják a csilléket. Nem könnyű munka, egy csillében közel egy köbméter föld van, 250 csille, 200 köbméter. Be- íeczki megjegyzi: — Ez aztán elveszi az ember kedvét a szerelemtől. — Nevetnek. Nevet a gyárvezető is. így, mosolyogva ballag vissza az irodáig. Jót tett a telepbejárás, alaposan meghányte-vetette magában miről beszél majd a délutáni tanácskozáson. SlíPfts F.rnrí tag szorgoskodik. Gondoskodnak a helyi ellátásról is: 5 holdon termelnek majd vegyes zöldséget. A szőlőskertben nem okozott kárt a tél; itt 15—20 tsz-tag szorgosan végzi a tavaszi munkát. A közös gazdaság több mint 70 mázsa sertést, és harminc mázsányi hízómarhát adott e) az idén. Az állattenyésztésben sokat segít a 240 ezer forintot beruházással készült gazdaság* törpe vízmű Wim Lajei A határszemle bizonysága szerint megfelelően teleltek az őszi vetések a tiszaeszlári Győzelem Tsz-ben. Ahöl gond volt, ott segítettek: pétisóval serkentették & fiatal növényeket. A szántóföldeken a legtöbb tavasza aprómagot elvetették. A hatván hold betelepítéséhez szükséges dohánypalánták szépen zöldellnek a melegágyakban. Ha az idő kedvez, április végén megkezdik a dohányüi- tetést. A kor.yhakertészet 40 hőidről SÍ holdra gyarapodott ae idén. A zöldségesben 40
