Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-17 / 91. szám

Miért nem hasznosítják kellően a tipizálás előnyeit? A% idén elkészül „A tervezők válasszanak a népgazdaság érdekeivel és anyagi erőforrásával össz­hangban álló, korszerűbb és takarékosabb tervmegoldáso­kat, szélesítsék a tipizálásba bevont építmények körét (ipari, kommunális, mező- gazdasági építmények). Töre­kedjenek az egyes típuster­vek ismételt igénybe vételére, hogy az építés során érvé­nyesüljenek a többszöri fel- használás előnyei’’ (MSZMP KB 1964. febr. hat-ból.) Széles skáláját jelöli a kö­vetelményeknek és lehetősé­geknek a múlt évben közzé­tett építőipari párthatározat. Ezek sorában természetesen egész sor olyan követelmény is akad, amelyet a tervezők­nek kell végrehajtani; ilyen a típusterveknek a követke­zetesebb és szélesebb alkal­mazása. Szükség volt a határozat­nak e pontjára azért is, mert eléggé elhanyagolták a típustervek alkalmazását sőt, bizonyos visszafejlődés is tapasztalható. Érdemes né­hány adattal is szemléltetni ezt. Az állami építőipari vál­lalatoknál kivitelezett új épü­leteknél ugrásszerű fejlődés volt 1958—1960-ban — 28,8 százalékról 44.9 százalékra nőtt a típustervek alapján ki­vitelezett épületek aránya. Ez a kedvező irányzat azon­ban nem folytatódott, ha­nem I960 után visszaesés következet. Mindössze 32,4 százalékos volt a típustervek alkalmazási aránya. A hatá­rozat megjelenésének évében megyénk építőipari vállalatai 315 darab épületből 141-et építettek meg típusterv sze­rin. Különös figyelmet érdemel az a tény, hogy az országo­san is alacsony ipari épüle­tek tipizálása nálunk még rosszabb képet mutat. A szám szerint 23 darabból a múlt évben egyet sem való­sítottak meg típusterv sze­rint. Természetesen az ipari építményeknél sokkal nehe­zebb tipizálni, mint például lakóházaknál (a 30 darabot teljes egészében tipizálták). Erre hivatkoznak az építő­ipar szakemberei is, hiszen egy-egy ipari létesítményt a rendeltetés sajátosságaihoz, a későbbi gyártás gyakran kü­lönleges igényeihez kell „iga­zítani”. Csakhogy ez az éiv csupán korlátozottan fogad­ható el, s nem érvényes az ipari építmények széles kö­rére. Az előforduló különle­ges igények mellett az ipari építmények jobbára olyan műhelycsarnokok, amelyek­ben egész sor épületszerkezet azonosan ismétlődik. A hiba tehát valahol ott lehet, hogy a tipizálást a teljes épület- komplexum méreteiben kép­zelik el, ahelyett, hogy egy- egy szerkezet ismétlődő al­kalmazására törekednének, így történhetett, hogy a kon­zervgyárnál — a pillérerdő- ben több mint harmincféle megoldást alkalmaztak. Fontos rámutatni arra is, hogy egy-egy típustervet ke­vésszer alkalmazhatnak. Pl. a dohánypajta minden évben más terv szerint készül. Ipa­ri létesítményeknél egyálta­lán nem, mezőgazdasági léte­sítményeknél is igen ala­csony számban ismétlődnek az azonos építési típusok. Az utóbbinál még olyan problé­mák is nehezítik a helyzetet, amelyek az építmények állé­konyságát veszélyeztetik (nem megfelelő talajmecha nikai vizsgálatok stb). A típustervek előnyeit, felhasználásuk gazdaságossá­gát nem szükséges bizonyíta­ni, hiszen ez közismert. Ak­kor viszont jogos a kérdés: miért nem használják ki az ebben rejlő nagy gazdasági előnyöket? A válasz sok té­nyező mozaikjából tevődik össze. Szerepet játszik pél­dául a beruházók gyakran indokolatlanul különleges igényei, az tehát hogy a sa­ját beruházást — némi túl­zással— lehetőleg afféle „ka­csalábon forgó kastélyként” képzelik el, s az építmény sajátosságaira, speciális jelle­gére hivatkoznak. A terve­zőintézetek anyagi ösztönző rendszere hibás volt — re­mélhetően ebben az évben másként lesz. Az elszámolás ugyanis a tervezői díj alap­ján történt a tervezőintézet bevételét a „termelési érték” a tervezésért kapott díjak összege határozta meg. Le­gyünk igazságosak a terve­zőkkel szemben, ezeknek a terveknek az adaptálása sok­szor megközelítette a teljesen új tervdokumentáció bonyo­lultságát. (Éppen a beruhá­zók különleges kívánságai miatt.) Minden egyéni, intézményi érdeknél természetesen sok­kal fontosabb a népgazdasá­gi érdek. Az, hogy "a nép- gazdasági „zsebben” nagyobb legyen a megtakarítás. Az építőipari párthatáro­zat nyomán feltétlenül vár­ható ás már eddig is történt intézkedés a szervezeti és érdekeltségi feltételek bizto­sításában. Ezen intézkedések végrehajtása a felsőbb szer­vektől várható. Azért azon­ban, hogy a beruházóknak más legyen az álláspontja, a tervezőknek a szemléletében változás legyen, már itt a ml megyénkben is lehet ten­ni. Szükséges is, mert a hatá­rozat előírja, hogy a harma­dik ötéves terv végéig az ipari, raktározási, közlekedé­si épületek 50 százalékát ti­pizált kivitelben kell építeni. Megkezdik a nyíregyházi kórház több éves fejlesztését Anyáscsecsemő otthon koraszülött és utógondozó osztállyal — Új kórházi részleg Vásárosnamény- ban — Vér adóállomások Ebben az évben újabb kór­házi osztályokkal, egészségügyi létesítményekkel gazdagodik a megye. Dr. Moskovits Károly, a megyei tanács vb egészség- ügyi osztályvezetője és Bihari Ferenc, beruházási előadó tá­jékoztatta munkatársunkat az ebben az évben átadásra kerü­lő létesítményekről, s a kezdő­dő új építkezésekről. Az idén átadják rendelteté­sének a 157 ágyas, 30 millió forintos beruházással épülő új vásárosnaményi kórházi részle­get, ahol a sebészeti, szülészeti, nőgyógyászati, belgyógyászati osztályok és a laboratórium kapnak helyet. A vásárosna­ményi egészségügyi létesítmény négyszintes, háromemeletes pavilon, amely a környék egyik legimpozánsabb épülete lesz. Kisvárdán 18 millió fo- rintból épül kórházi gyermek- osztály, ahol koraszülött rész­leg is működik majd. A megye- székhely 20 millió forintnál nagyobb értékű egészségügyi beruházással gyarapszik. El­készül a megyei kórház hatvan férőhelyes ápolónővér-szállása. A sóstói erdőben sok érdeklő­dő megcsodálta már a 140 ágyas anyáscsecsemő otthont. Ilyen lótesíménye eddig nem volt a megyének. Koraszülött és utógondozó osztállyal fog működni, a kísérő anyáknak húsz ágyas szállót építének. A Végh János A szórakozás a régi, de a környezet új... Hammel J. felv. Hadvezér, akiből szíjat hasítottak Egy különös hír centenáriumára 0 Nagy vitézsége mellett gonosz, kegyetlen, indulatos es gőgös úrnak tartották a kortársak Báthori Istvánt. De nem Báthori Istvánról, a kiváló lengyel királyról az erdélyi fejedelemről van itt szó, sem pedig arról a Bá­thori Istvánról, aki 1514-ben mint főkapitány a paraszt- felkelés elől menekült és elsikkasztotta az ország köz- jövedelmét. hanem arról, aki kinizsi segítségével 1479-ben Kenyérmezőnél nagy csatát nyert, akiről a nyírbátori múzeum is a nevét kapta. írni, mint ahogy ez akko­riban igaz magyar úrhoz il­lett, nem tudott. Ezt a mes­terséget unokaöccse, György gyakorolta helyette. Mátyás király emelte őt a legmagasabb méltóságokra: előbb országbíró, később szabolcsi és szatmári főis­pán, majd erdélyi vajda lett. ^Hálából” Mátyás halála után o volt Korvin János­nak, a nagy király fiának egyik elsőrendű ellensége, aki megakadályozta a koro­názást is. Hadvezéri képességei mel­lett túlsúlyba került önké­nyeskedő természete, ami miatt később mindenféle tisztségéről leváltották és visszavonult a közügyektől. T Közel száz éve különös ügyben keresték fel Szabolcs vármegye alispánját Nagy- kállóban: egy kb 5 cm szé­les és 15 cm hosszú, barna színű bőrdarabot tettek elé­je, deszkára erősítve. A bőr­darab a nyírbátori reformá­tus templom kriptájából származott és borotvafenés- hez használta egy kőműves mester. Az eset akkortájt igen nagy port vert fel. Bizottság szállt ki a helyszínre, mivel a szövettani vizsgálatok ar­ra engedlek következtetni, hogy a szóban forgó fenö- szíj emberbőrből készült. A vizsgálatokat Jósa András, a messze földön híres orvos és kiváló tudós, a Szabolcs vár­megyei Múzeum alapítója végezte el. Azt is sikerült megállapítani, hogy a szóban forgó bőrdarab emberi vég­tag belső, kevésbé szőrborí­totta felületéről származik. Ilyen előzmények után a vármegye „elitje” kiszállt a helyszínre. A ' református templom közepe táján kilenc láb hosszú és hat lábnyi széles boltozott üregre buk­kantak, melybe lépcső veze­tett. Egyéb, össze-vissza hányt emberi csontok társa­ságában — melyeket vala­mikor még a török dúlta fel, amit többek között egy visz- szahagyott török kés is bizo­nyít — egy mumifikált fél­kar is hevert a sírboltban. A felkar belső felületéről a bőr le volt nyúzva és e helyre tökéletesen beleillett a fenőszíj darab. A sírbolt középtájt helyez­kedett el — tehát a főhe­lyen — körülötte pedig kár­tya-ötös alakban további kripták kerültek elő, mind­egyik feldúlva, nagyrészt ki­fosztva, embercsontokkal ki­tömve, csupán egy gyermek koporsója maradt érintetlen, akit 4631-ben temettek ide nagy pompával. Arannyal átszőtt övét Vécsey József szabolcsi főispán vette ma­gához és helyezte el házi­gyűjteményében. A többiek, gróf Dégenfeld. a Kállayak és mások mind eltettek ma­guknak egy-egy „emléket” a helyszíni szemle „bizonyíté­kaként.’’ Amit a török meghagyott, azt elvitték a magyar urak. S Mikor a megyeszékhely Nyíregyházára került, a Vé- csey-gyűjteményt is szét­hordták a „műgyűjtők” — darabonként. Idővel éltünk az arannyal átszőtt öv, nyoma veszett a többi talált tárgy­nak és lába kelt a nevezetes fenőszíjnak is, amit a vélet­len különös és gonosz játé­kaként éppen egy, a kegyet­lenségéről nevezetes földes­úrból hasítottak. Csallány Géza 16 millió 800 ezer forintos be­ruházás előreláthatólag augusz­tusban készül el. Ugyancsak ebben az évben épül fel Nyíregyházán a Sár- kantyú utcában vegyes erőfor­rásból a 2 millió 600 ezer fo­rintos bölcsőde, amely a váro­si bölcsődei ellátás javítását szolgálja. Nagykállóban az ideggyógyintézet 50 személyes munkaterápiás pavilont épít 950 ezer forintból. Elkészül a vásárosnaményi tbc gondozó 1 millió 100 ezer forintos,, a pi- ricsei orvosi rendelő és lakás, védőnői lakás, községfejleszté- sí és beruházási költséggel. Véradóállomás kezdi meg mű­ködését Vásárosnaményban és Kisvárdán. Több jelentős beruházás megkezdésére is sor kerül a 65-ös évben. Közülük a legna­gyobb a nyíregyházi megyei kórház több évre kiterjedő és összesen 49 millió forintos bő­vítése. Az első lépcsőben 24 millió forintból gyermek és fertózöosztály létesül 1967 első negyedére. Ezután a reumato­lógiai osztály és a központi ka­zánház építése kerül sorra. Két és fél millió forintot fordítanak a megyei kórház területén épí­tendő hatvan személyes, 2,5 milliós orvosszálló létesítésé­re. Nyíregyháza betegellátását, a megyei SZTK intézet teher­mentesítését, a magasabb szín. vonalú gyógyító munkát szol­gálja a régi „kis SZTK” átala­kítása városi szakrendelővé. Az átalakítás kedvező ütemben halad, 2,5 millió forintba ke­rül, s 1,2 milliót költenek be­rendezési és felszerelési eszkö­zökre. A megye több községében kezdik meg orvosi rendelők építését: vegyes erőforrásból — beruházásból és községíej- lesztésből — Tiszaszentmárton­ban orvosi rendelő, orvosi és védőnői lakás, ugyanez Nyír­vasváriban, orvosi rendelő és lakás Ajakon és Nyírgyulaj- ban. Gyógyászati eszközökre, a ré­gi műszerek pótlására az újon­nan létesülő kórházakat és részlegeket nem számítva 1 millió 600 ezer forintot költe­nek az egészségügyi szervek. Megoldják a fehérgyarmati kórház vajúdó problémáját, röntgen besugárzó készülékkel látják el a szatmári vidék új intézményét. <M) Övé a 85-ös pecsét Az ifjúsági lilkár nyolc esztendeje Fogta a kezében a kis piros kazettát, s azt sem tudta, örüljön vagy meghatódjon? Ország'világ előtt Nyurga, szikár fiúként lepte át 15 évvel ezelőtt a nyíregy­házi ruhagyár küszöbét. Jól emlékszik, lábhajtásos gépek jelentették neki akkor a tech­nikát. Szabó szakmával — gépész lett, majd néhány évig hajladozott a vasaló fölött. Fiatal volt, teli erővel, fel sem veite a nyolc órán át pá­rolgó gőzt, amely a gyengébb szervezetüeknek néha szédülést okoz. Azt mondja, talán ma már el sem hiszik, hogy 6 hálás volt azért is, hogy dol­gozhatott. Ez az öröm feled­tette a munka nehezét. öt­vennyolcban meóssá léptették elő. most is ez a beosztása, övé a 85-ös számú pecsét, amelyet ha lenyomat a cédu­lára, vállalja a felelősséget ország-világ előtt a termék minőségéért. Szó szerint a világ előtt, mert egyre töb­bet gyártanak külföldre, ke­lettől nyugatig. „Hiányzik ez neked?" Olyan ember Szilágyi János a ruhagyárban, akinek ha életrajzot kell írnia, alig tud megtölteni egyetlen oldalt. Ez­úttal is csak nézte a bársony­bélésű kis tokot és azt kér­dezte szótlanul magától: dehát miért? Miért éppen őrá esett a választás, százezernyi sza­bolcsi fiatal közül miért ép­pen őt javasolták „KISZ ér­demérem” kitüntetésre? Em­lékképek, élmények kontúrjai kezdtek kirajzolódni előtte ... Nyolc évvel ezelőtt választot­ták meg ifjúsági titkárnak az üzemben. „Már nyolc éve, pe­dig csak tegnap volt!” S mi következett utána? Munka, öröm és bánat, vegyesen. Ké­nyes volt rá, hogy a szalagok versenyében a fiatalok ne valljanak szégyent. Ezért ter­vezgetett a többiekkel mű­szak után, ezért beszélgetett el azokkal, akik megszegték a munkafegyelmet, vagy paza­rolták az anyagot. Néha jöt­tek az idősebbek: „Na, János, szép kis társaság vagytok ti. Még köszönni sem tudnak a KISZ-esek az idősebbeknek...” Bántotta ez az apróság is, és másnap már „napirendre” emelte a fiatalok és az idő­sebbek viszonyát. Persze, nem ment ilyen simán. Időközben megnősülj s bár a felesége megértő ma is, néha azt mondta: „Hiányzik ez néked?” Ma már csak mosolyog rajta, pedig akkor ezek voltak a legkomolyabb gondjai. Jöttek a fiatalok: „Jancsi, szervezz már egy jó kirándulást!” És Jancsi szervezett, loholt autó­busz után, levelezett szállás- ügyben. Később a színház- igazgatónál kopogott, jegyek­ért a szombat esti előadásra, aztán ott volt a kultúrcsopor- tok készülődésénél, a sport- rendezvényeknél. És ha vá­ratlanul csengett a telefon a városi KISZ-től, vagy a me­gyétől, Szilágyi János egyszer sem mondta, hogy most más elfoglaltsága van. Ment pat­ronálni más szervezeteket, se­gíteni ott ahol baj van. Uj gondok Albérletben laktak, amikor a ma már hatéves Jancsika is „hazajött”. Kettőjük fizeté­séből mindig raktak félre, s amikor megjelent az első fel­hívás lakásszövetkezésre, Szi­lágyi János az elsők között számolta le a nehezen össze­rakott ezreseket. Meg is vá­lasztották egy-kettőre a lakás- szövetkezet elnökének, nyaká­ba szakítva újabb gondokat. És ő vállalta a tárgyalásokat pénzügyben, a veszekedéseket a kivitelezővel. A7. érdemérem tulajdonos* munkásőr. Volt már a bolgár tenger­parton, a Boszporuszon és vé­gig sétált Moszkva sugárútján. És még csak most 33 éves. De mint aki igazolni akarj* vívódását, gyorsan megvallja, hogy az ő élete rapszódia, örömök és bánatok váltakozá­sa. Itt van például ez a szo­cialista brigád. Bántja, hogy a meósok csak vállaltak, de nem teljesítették a feltétele­ket. Más: a szép kiáitítású „KISZ érdemérem” ott dísz­ük már az egyszobás, szűk szövetkezeti lakásban, ahol éjszakánként fel-felsír a két­hónapos Erzsiké. Főhet a fe­je újra: négyen egy szobá­ban. Ősszel megválasztották az utódját, s Szilágyi János most- már többet lehet együtt a fiával, Jancsikával. Láttam í legutóbbi fáklyás felvonuláson Ö volt az egyik irányítója. Angjra! • TAVASZ AZ flj VÁROSNEGYEDBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents