Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-14 / 62. szám
BALÁZS ANNA: ! KÖNYVESPOLC: QYERMEK SZÜLETIK H atalmas robbanás rázta meg a házat* Az asszonyok felsikitottak és magokhoz rántották a gyermeküket. Karjuk közé ölelték eszelősen. Vakolat hullott a fejükre, egy percre csend lett, vagy talán csak egy szívdobbanásnyi ideig tartott, aztán újra tompa, nagy dörrenés rázta meg őket, sötét lett és mintha a föld a lábuk alól felugrott volna. Megtelt a a pince jajgatással. Neveket kiáltottak, aztán a házparancsnok rekedtes hangja hallatszott. — Nem kell megijedni, nincs semmi baj. Mindenki maradjon a helyén! Cyufa sercent, egy kis zseblámpa fénye kutatta végig az embereket. Halottsá- padtan álldogáltak, a padok feldőlve hevertek, volt aki a földön ült, csodálkozó, tágult szemmel bámult a fényre, mintha maga sem hinné el, hogy él. Bartyán- né elájult az. ijedségtől, kislányát alig tudták görcsösen szorító karjai közül kiemelni. Az óvóhely’ vasajtaja nem nyílott. Hiába emelgették nem mozdult. A parancsnok félrehívta Novákot és suttogott vele. Aztán hátramentek a vészkijárathoz és bontani kezdték a falat. A pincében néma csend támadt. A téglák egyenkint mozdultak ki a falból és nemsokára hallották, hogy odakintről is dolgoznak. A falon egyenletes kopogtatás kereste őket. Visszakopogtattak, aztán hallgatták, hogy lassú zör- renéssel hullanak a téglák a két férfi munkája nyomán. A vészátjárót Vastag tör' melók temette be. Már többen adogatták egymásnak hátra a kiméit omladékot. A levegő lassan megsűrűsödött. Homlokukat kiverte a veritek. A gyerekek vizet kértek, de a tartály, amely másik óvóhellyel közös kis előtérben volt, kintszorult, Nem lehetett megközelíteni. Iius rémületéből alig tudott magához térni. És ez a tűrhetetlen meleg, talán lángban áll felettük a világ... Nehezen telt az idő. Végre kiszabadult a vészátjáró nyílása. Egy ember arca jelent meg benne. Poros bőrére éles csíkokat szántott az izzadtság. — • Élnek? Először a gyéreitek és az asszonyok jöjjenek. Ilus Is felállt. Elengedte kishuga, Eta kezét. Most érezte meg, hogy szinte fájdalmas-görcsösen szorították egymást egész idő alatt. Másik kezével ájult félelemmel ' őlelte át lüktető hasát. Amikor talpon volt, egészen könnyűnek érezte magát. A bőre felszínét kellemes, tüzelő meleg öntötte el. Felnyögött. Megfogták. Elsőnek vitték át a nyilason. Miután a föld alatt három-négy házat is megkerültek, óvatosan lefektették egy tömött óvóhely idegen ágyára, ahol idegen, ijedt arcok bámultak rá. Forrónak érezte a fejét és szemgolyói mintha megmerevedtek volna. Belülről kegyetlen erős görcs rángott át rajta és alig néhány perc múlva szétpattanó teste megfeszült, mintha ketté akarna válni. Asszonyok állták el a heverőt, hogy a gyermekek és a sápad ózó férfiak ne lássanak oda. Elviselhetetlen volt a pillanat. Mintha nem is az ő hangja jajgatna foj- toltan és, színtelenül. Egy idegen asszonynak az orra mellett nagy szemölcs ült, azt látta csak. rníg valami síkos, meleg kis testet nem érzett és utána egy vékony hangocskát nem hallott felsírni. — Kislány, — mondta egy hang és mintha mennyei zene hallatszana, a vékonyka sírás körülmuzaikálta a fülét, egyszerre már nem hallott mást. Lehunyódtak szempillái, végtelen fáradtság borította el. M ikor magához tért, anyja ült mellette és apja borotválatlan arcára tévedt a pillantása. Anyja kis bugyrot tartott á karján. Onnan világított felé egy lángvörös arcocska, összeszorított apró öklök közül. Aztán megint apjára nézett és látta, hogy sötét szomorúságba van burkolva az arca. Újra lehunyta a szemét. Sóhajtott. Élnek, mind itt vannak, de tovább nem tudott gondolkozni, csak aludt, aludt. Mikor reggel felébredi; erős volt és vidám. Mellére tették a kislányt és ő örömmel nézte, hogy megtejesedik a szája széle, nagyokat nyel. — Te legalább jóllakhatsz, — mondta egy pirosképű, idegen asszony és rámosolygott Húsra. A ház majdnem egészen ösz- szcdőlt, minden holmijuk benne veszett. Nincs egyebük, mint a rajtuklevő, a pincében elvi- selődött egyszál ruha. Az óvóhely idegen lakói adtak egy- egy falat ennivalót, nekik sem sok volt már. És kint még egyre lőttek, robbantak a bombák súlyosan. Apja egyik reggel kimerészkedett. Este lett mire visszajött. A város szélén, rokonoknál akad számunkra hely. Tíz napja éltek idegen óvóhelyen. Késő éjjel indultak, amikor a támadások véget értek. A hajnal rendszerint csendes. Még sötét volt. amikor begöngyölték a kicsit a kapott rongyokba. Etára, húgára is ráadott valaki egy nagykendőt. így indultak az éjszakába. Ilus vitte a kicsit. Tíznapos szegényke és máris ilyen nagy’ útra kell indulnia, süppe-' dős, havas úton, Egyszerre éles, erős duma* ; nással láng csapott fel a kerítés j mögött, valami robbant. Ilusré-j múltén szaladt, mellén kicsiny’-1 jével. Most érezte csak teljes! védtelenségükét. Apja alig tud-l ta megfogni, hogy riadt futá-1 sában megállítsa. Már szürkült a hajnal, amikor bebotorkáltak a kis ház! pincéjébe, ahol rokonaik lak- j tak. öten szorongtak a kis pin-{ céhen, most arrébb húzódtak az ágyakban, hogy helyet szorítsanak nekik. Fehéren világított a frissen esett hó, mikorra felnyitották a szemüket. A tűzhelyben pattogó fa meleg fényt vetett a falra, félhomány volt. Karcsi, a kisfiú, kiosont, ami-j kor anyja nem látta. Egy perc múlva visszaszaladt: I — Anyai, itt vannak — kiál-í tóttá és már rohant is fel, na-i gyokat. ugorva a lépcsőn, ka- masziábaival. Mind felmentek. Ilus lépett ki elsőnek. A kislány arcát le kellett takarnia, mert sírva fakadt az éles fényre, amely fogadta őket. Állást mélyítettek az ágyúknak. Dongott a fagyott föld a csapások alatt. Zömök testű orosz katonák dolgoztak ott és ránevettek a gyerekekre. Ilus zavartan állt egy percig. Vége? Aztán vac( öröm csapolt rá: Úristen, hát igazán vége van? Valaki azt mondta mellette: Szeretik a gyerekeket. Menjen oda, adnak... De Ilus nem mozdult. Csú-j szós volt a hó, a megereszkedett | felső réteg alatt még sikos jég tapadt a földhöz. I Aztán apját látta meg. amint magyarázgat egy katonának. Az ide-oda nézegetett, aztán intett, Ilus ment. Ott állt meg a ház elölt, ahová a katona befordult és várt. Egy öregember megállt mellette. A nápfény lágyan simogatta őket. Az ereszről cse- peregni kezdett az olvadó hó. és a lábuk alatt is cuppogott néhány perc'alatt. A katona visszajött és egy keny’eret nyújtott át. Aztán megemelte a kislány arcán a kendőt és figyelmesen megnézte. Elmosolyodott, Il'us vállára veregetett és máris ellépett mellőlük. Szegletes, orosz kenyér volt, kissé savanykás szagú. Alig tudia a hóna alá erőltetni, de aztán vidáman visszasietett apjához. És maga sem tudta, miért, de amikor az öreg átvette tőle a kenyeret, arra gondolt: csak most született a kisleány, nem igaz semmi, ami mögöttük van, más élet volt az előbbi vérben, fájdalomban, — most nap süti kis testét, életre kelti... és egy egész kenyerük is van, ez az öröm nem fogható semmi máshoz... A forradalmi munkásmozgalom válogatott dokumentumai III. kötet (1935 1945) Az emberiség történetének heves politikai küzdelmekkel és súlyos fegyvefes összecsapásokkal teli évtizede volt az, amelyet a kötet felölei. s ennek során új társadalmi és politikai erőviszonyok alakultak ki az egész világon. A Németországban hatalomra jutott fasizmus meggyújt a a fegyverek kanócát Európában és néhány év alatt a vb ágtörténelem legnagyobb éi legpusztítóbb háborúja zúdul az emberiségre. A főbb események: Ausztria megszálló :a, Csehszlovákia feldaraboló, a. Lengyelország, és a. nyugateurópai országok leigázása, majd a Balkán, s végül a Szovjetunió megtámadása, ahol a fenevad halálos sebet kap. r.ogy végül saját barlangjában, Berlinben mérjék rá az utolsó csapást. A fasizmus, s a háború elleni harc új fejezetet nyit a nemzetközi munkásmozgalom történetében. A kommunisták — az összes haladó erők népfrontjára támaszkodva — igyekeznek minden országban útját állni a fasizmusnak, és amikor a háború kitört, a kommunisták és nem kommunisták, munkások, parasztok, értelmiségiek és a polgárság legjobbjai a legtöbb megszállt országban fegyverrel a közben harcolnak hazájuk függetlenségéért. a náci fenevad megsemmisítéséért, egy új békeszerető világ alapjainak megteremtéséért. És Magyarországon? Magyarország kormánya Hitler oldalán háborúra készült szomszédai és a fasizmus legfőbb ellensége, a Szovjetunió ellen. Egyik oldalon bécsi döntések, győri programok, nacionalista, soviniszta butítás, szociáldemagógia. ’ valamint — a hadikonjunktúra következtében — egy rövid időre nagyobb szelet kenyér. Máeik oldalon az ország függetlenségének eladása, az ország háborúba sodrása, és 1941-161 részvétel a Szovjetunió elleni háborúban. Magyarországra is rászabadult a pokol. Rendkívül találóan , írta erről az időszakról Radnóti Miklós 1944- ben: „Oly korban éltem e földön, mikor ki szót emelt, bújhatott, s rághatta szégyenében ökleit, — az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.” Ezekben a nemzet létét fenyegető vészterhes időkben az ezer sebből vérző, terrorral, bitóval dacoló kommunisták Magyarországi Pállja képes egye «dűl olyan programot adni, (lásd 1—7 dokumentumokat) amelyeket nemcsak a nemzet legjobbjai, hanem mindazok magukénak vallhatnnk, akik- I rí: : «„«!,• r| sége. belső és . külső szabadsága, a nemzet becsülete, s akik nem akarnak Hitler oldalán háborút. A területnövelésektől, I« nacionalizmustól és szottál- demag'g’ától megszedhe t tömegek,'' akik egy len kiábrándullak a jobboldali szociáldemokrata és kisgazdapárti vezetőikből js, kezdetben nehezen értették meg a KMP hívó szavát. A kommunisták tureimes meggyőző, szilárd elvi alapon álló politikája következtében azonban egyre többen vannak a szakszervezetekben, a szociáldemokrata párt, a márciusi front, majd a nemzeti parasztpárt, s a kisgazdapárt, az értelmiség s a haladó polgárság soraiban is, akik a KMP által hirdetett nemzeti összefogásban látják a háborús katasztrófából kivezető utat (lásd a 43—64. számú dokumentumokat). Olyanok állnak a nemzeti összefogás egyre szélesedő táborába, akik néhány éve még a „túlsó partról” harcoltak nemcsak a kommunisták, de a demokratikus erők ellen is, mint Szekfü Gyula, Bajcsy- Zsilinszky Endre és mások, s akik közül később többen életüket is áldozták a hazáért. A kommunisták a nemzeti összefogás szellemében — a második világháború alatt a Sztrájkok és politikai tüntetések egész sorát szervezték. Elég megemlítenünk ezek közül az 1941. október 6-i (Batthyány emlékmécsesnél) november 1-i (Kerepesi temető), az 1942. március 15-1 budapesti függetlenségi és háborúellenes demonstrációt, vagy az 1943. szeptember 1—3-a között Csepelen lezajlott, a szeptember 9-én és 1944. szeptember 21- én Diósgyőrött lezajlott tüntetést. Ezek az antifasiszta akciók a magyar nép igazi akaratának adtak hangot, és élesztették az ellenállás tüzét. Megteremtődtek a feltételei az 1944 nyarán létrejött Magyar Frontrak. amelyben a kommunistákon kívül szociáldemokraták, kisgazdáié, legitimista és különböző egyházi csoportok képviselői is. részt vettek (lásd 221. dokumentumot). A német megszállás időszakában a kommunista párt szervezte és vezette azokat a fegyveres partizánakciókat, amelyek nem képeztek ugyan oagy katonai erőt, de piégi» komoly károkat ck a megszállóknak, másrészi bátor fellépésükkel védték a nemzet becsületét és tekintélyét, elismerést szereztet: a kommunista mozgalomnak A \ á- rosok kiürítésének mej ag. mása — lásd Csepgit, — a í,o-,t- erődítési munkák, az üzemek, gyárak bénitásának. a ' ;,óvk als ál ítúsának megakadályozása mind szervez része annak az antifasiszta harcnak, •>,maty et a magyar nép a kommunisták vezetésével vívott. A háború időszakában az antifasiszta harc tüzében teremtődtek meg azok a feltételek 1$ amelyek az ország felszabadulása után a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban, majd a két munkáspárt egyesülésében, a szocialista forradalom győzelmében nyertek teljes be* tetőzést. Ennek a politikának győzelméért a párt legjobbjai: Rózsa Ferenc, Schőnherz Zoltán, Ságvári Endre» Kulich Gyula és még sok százan adták életüket. Ezekről az eseményekben bővelkedő évekről igyekszik képet adni az olvasónak a „Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből” harmadik kötete. A kötet iratanyaga híven igyekszik dokumentálni e korszak legfőbb sajátossága t, a KMP szövetségi politikájának legie- lentősebb eredményeit Bemutatja a tárgyalt időszak két *'ő szakaszát. Az 1935—1941 közötti t. amelynek alapvető le>.- data: a munkásegység és a népíx’ont megteremtése, hart- a fasizmus és a háború ellen a demokráciáért. Az 1941—1945 közöttit, amelynek log or to* sabb tennivalói: a népfront szélesítése függetlenségi fronttá, harc a különbékéért, majd a német megszállók kiűz-se, a I lorthy-rendszer megdön l éne, a független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtése. A kötet a kommunista források mellett tág teret ad • hZociáldcmokrata, az értelmiségi és haladó polgári ellenzéki politikusok, pártok, csoportok megnyilatkozásainak, a tömegek háborúellenes mozgalmairól készült csendőrségi, rendőrségi jelentéseknek. A dokumentumok mintegy 60—70 %-át oiyan írások adják, amelyeket eddig egyáltalán nem, vagy csak hiányosan publikáltak. Végül a kötetet részletes eseménynaptár, rendkívül gazdag névmutató és a felhasznált sajtóanyag mutatója egészíti ki. HetvenBt ívvel ezelőtt, i W-ben született Karel Ca- pek, a világhírű cseh elbeszélő és drámaíró — számtalan szatirikus és humoros írás szerzője. Alábbi elbeszélése az „Apokrifek könyve” című gyűjteményéből való. Az ti bizonyos história Archimedessel nem egészen égy történt, ahogy egykor i-Llúk: valóban akkor ölték meg, amikor a rómaiak elfoglalták Szirakuzát, az viszont 5 már nem egyezik a valósággal» hogy házába fosztogató romai katona tért be. Archimedes állítólag elmerült valamilyen mértani szerkesztés rajzolásában, keményen rámordult a katonára: „Ne zavard köreimet”. Először is Archimedes nem volt vala. miféle szórakozott professzor, aki ,'nejn is tudja, mi történik körülötte: ellenkezőleg, iga*! Jatona volt. aki Szira- kuzánal: egy hadigépezetet tervezet •• a vá rosvédelemhez. másodszor pedig ez a római kiskátéra nem volt tökrészeg fosztogató, hanem egy jól képzett és ambiciózus törzstiszt. Lucius, aki jól tudta, kihez van szerencséje. -Nem rabolni jött. A küszöbről letisztelgett és így szólt: — Légy üdvözölve Archimedes'! Archimedes felpillantott wasztáblájárúl; amelyen ép*' KAREL CAPEK: Archimedes halála pen valamit rajzolt és mondta: — Na, mi az? — Archimedes — kezd le Lucius — tudjuk, hogy a te hadigépezeted nélkül a szirakuzaiak egy hónapig sem tartották volna magukat; sőt már két évvel ezelőtt is meggyűlt a bajunk a szerszámaiddal. Sejted-e, hogy mi. katonaemberek nem győztük értékelni ezeket. Csodálatos masinák. Gratulálok. Archimedes legyintett. — Ugyan mái-, semmi különleges nincs azokban. Egyszerű hajító mechanizmusok, mitöbb gyermekjátékok. Tudományos szempontból semmi jelentőségük sincs. — De katonai szempontból van — válaszolta Lucius. — Hallgass rám, Archimedes, azért jöttem, hogy együttműködést ajánljak neked. — Kivel? — Velünk, rómaiakkal. Valószínű látod, hogy Karthago úgyis elesik. Minek segítenél neki! Meglátod, most majd, hogy megtáncoltatjuk Karthágót. Nektek jobb, ha velünk tartotok! — Miért? — mordult fel Archimedes. — Mi, szirakuzaiak, véletlenül görögök vagyunk. Miért kell hát veletek tartanunk? — Azért, mert Szicíliában élteik, nekünk pedig Szicíliára szükségünk van. — Miért van rá szükségetek? — Azért, mert hatalmunkba akarjuk keríteni a Földközi-tengert. — Aha — szólt Archimedes és elgondolkozva táblájára tekintett. — De minek az nektek? — Aki a Földközi-tenger ura — mondta Luciús — az a világ ura. Hisz ez világos. — És nektek a világ urainak kell lennetek? — Igen! Kóma hivatott arra, hogy a világ ura legyen. És közlöm veled, hogy az is lesz! — Lehet — mondta Archimedes és valamit letörött a viasztáblán. — Oe ezt te nektek nem tanácsolnám, Lucius. Hallgass meg!. A világ úrénak lenni... de hisz egyszer majd meg is kell védenetek ádázul. Kár a fáradságért, amit ebbe be kell fektetnetek. — Mindagy; viszont nagyhatalom leszünk. — Nagyhatalom — dör- mögött Archimedes. •— Akár kis kört, akár nagy kört rajzolok, egy és ugyanaz lesz: kör. Annáik is van határa! Határok nélkül sohasem lesztek, Lucius. Vagy azt hiszed, a nagy kör tökéletesebb, mint a kicsi? Talán úgy véled, hogy altkor nagyobb geometrikus vagy, ha nagyobb kört rajzolsz? — Ti, görögök, folyton az érvekkel játszadoztok — vetette oda Lucius. — Csakhogy mi másképp bizonyítjuk az igazu nkat. — Hogyan? — Tettel. Például: elfoglaltuk Szirakuzát. Ergo: Szi- rakuza hozzánk tartozik. Ez talán világos?! — Világos — mondta Archimedes, és stílusvesszejével megvakarta a fejét. — Igen. elfoglaltátok Szirakuzát, csakhogy ez már nem az és nem is lesz az a Szirakuza, ami addig volt. Nagy és dicső város volt, barátom, most már soha sem lesz nagy. Kár Szirakuzáért! — Helyette nagy lesz Róma. Az egész földgolyón Rómának kell a legerősebbnek lennie. — Miért? — Hogy tarthassa magát. Minél nagyobbak leszünk, annál több az ellenfelünk. Ezért kell a legerősebbnek lennünk. — Mi köze van ehhez az erőnek? — dünnyögött Arch rr.e- des. — Én egy kicsit fizikus is vagyok, Lucius, és mondok neked valamit. Az erő lekölő- dik. — Mit jelentsen ez? — Ez égy olyan törvény. Lucius, amely hat, de ugyanakkor lekötődik. Minél erősebbek lesztek, annál több erőtöket kell erre fordítanoiok, egyszer pedig eljön a pillanat... — Mit akartál mondani? — Ah, semmit. Nem vagyok én próféta, jó ember, csak fizikus. Az erő lekötődik. Többet nem tudok. — Figyelj rám. Archimedes, nem akarsz velünk dolgozni? El sem tudod képzelni, füttyén óriási lehetőségek nyílnának meg előtted Rómában. A világ legerősebb hadigépeit készítenéd. — Meg kell bocsa tanod. Lucius: én már öreg ember vagyok, elgondolásaimból még egyet vagy kettőt szeleinek megvalósítani. Amint látod, éppea rajzolgatok vaiam, t. — Archimedes, téged csábít az, hogy a világ urai leszünk? Miért hallga.s.rí — Bocsánat — mordult tel Archimedes a táblájáról. — Mit mondtál? — Azt, hogy egy ilyet) ember, mint te, megszere .hatóé az uralmat a világ fölött. — Hm, hatalom a világ fölött — szólt Archimedes elmélyedve a munkájában. — Ne haragudj, de nekem valami itt fontosabb. Tudod valami lartósabb doiog. Va aiTH, ami itt valóban megmarad. — Mi légyen az? — Vigyázz, ne zavaid kö,-elmet! Hogy mi az? A körcikkterület kiszámításának módszere. Később kiadtak egy közi4- tnényt: a tudós Archimedes szerencsétlenség következtében életét vesztette. (Fordította: Szilágyi Szabolcs? "á* * 19®, maréi«* 14
